Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-08 / 187. szám

Elektronikus zenéhez szintetizátor AZ HSZHP SOMOGY MEGYEI 01 ZOTTSÁGAn AK LAPJA XXXII. évfolyam, 187. szám. Vasárnap, 1976. augusztus 8. Nehéz a bejáróknak A Magyar Rádió elektronikus stúdiója szintetizátorral gaz­dagodott, amely elektronikus zenei kompozíciókhoz, különle­ges hangeffektusokhoz, hangjátékokhoz az egyik legfontosabb technikai segédeszköz lett. Egyre nehezebb Barcs von­záskörzetében a nagyközség­be dolgozni járók zavartalan utazásának a biztosítása. Ez év elején — a községi végre­hajtó bizottság ülésén — már meghatározták azokat a fel­adatokat, melyek a szorító gondon enyhítenének. A het­venes évek elejétől gyorsan iparosodó dél-somogyi nagy­községben az ingázók száma megközelíti a kétezret. Több­ségük az ipari üzemekbe jár be. A számítások szerint az évtized végére a bejárók szá­ma meghaladja majd a há­romezer-kétszázat. Mindenekelőtt azt szeretnék elérni, hogy a vonzáskörzet központja legföljebb 45 per­ces utazási idővel megköze­líthető legyen, bár az optimá­lis 30 perc lenne. További fel­adat, hogy összhangba hozzák az igényeket és az úgyneve­zett járműkapacitást. A fej­lődő iparnak munkaerőre van szüksége, s ebből a szempont­ból figyelembe veszik a kör­nyező falvak közül Ladet, Ho­rn okszentgyö-rgyöt, Szulokot és Kélmáncsát is. Ezek jelenleg csak 80 kilométeres kerülő- útón — Szigetváron keresztül — közelíthetők meg Barcs­ról. A kulturált közlekedés biz­tosításához több létesítmény vagy hiányzik, vagy elavult. Ezzel kapcsolatban a legfon­tosabb feladatok között van egy buszpályaudvar, váróte­rem építése, az utazáshoz kö­tődő szolgáltatások biztosítá­sa. Barcsra naponta 30 vonat­ás buszjárat érkezik, illetve indul innen a környező köz­ségekbe. Ezeknek a járatok­nak egy része már most túl­zsúfolt. Bip-bip-bip Szombat. Híreket keresek, kíváncsi vagyok, mi történik a hét végén Kaposváron. Aho­va nem jutok el a két lába­mon, oda egy tárcsán és egy hallgatón keresztül kopogta­tok. Így próbálkozom egyik nagyüzemünkben, a kaposvári elektroncsőgyárban is. A központos kedvesen ke­resgél a félig üres telepen, kapcsol ide, kapcsol oda, se­hol senki. Közben társalgunk. Lehető legmézédesebb hango­mon gügyögök, hogy még itt, meg ott kérem, próbálja meg. Nem jön ki a sodrából, ez a kötelessége. De szavaiból ér­ződik : ő is szeretne otthon csücsülni. — Hát.:; — így én értel­mesen. — Hányas is az, nem talá­lom. — Bip—bip—toip — szól köz­ben a telefon. — De jó lenne már, ha egy óra lenne. — Bip-bip-bip. — Várjon egy kicsit, meg­kérd ... — Bip-bip-bip. — Hát, az X elvtársnak jó, mert ő éppen kirándul. — Köszönöm, majd hétfőn. Elbúcsúztunk. Hétfőn újra találkozunk. Hangban. Kicsit irigylem a központosokat, hányféle rendhagyó »találká­juk« van. És nagyon tiszte­lem őket. Hányféle — morgo­lódó, kekeckedő, követelőző — hanggal kell udvariasan, kedvesen beszélgetniük. És — tessék figyelni — az eszmei mondanivalóm: próbáljunk egy kicsit egyfélék lenni: ked­vesek, udvariasak mi is. L. P. Mai tv-ajánlatunk Van egy város a Volga partján Az APN és a lengyel tv kö­zös filmje a Volga menti Tog­liatti várost, a Lada gépko­csik városát mutatja be. Elvisz a film a gyárba, a próbapá­lyára, beszélgetéseket hallunk munkásokkal, akik gyárépítő­ként jöttek a városba, és ott maradtak szakmát tanulni. Megismerkedhetünk a város- fejlesztési tervekkel, fiatal há­tsókkal és a modern mun­kásszállásra is ellátogatunk. (18.40-korJ Az iskolai kirándulások feladata Megismertetni hazánkat és eredményeinket Az iskolai tanulmányi és országjáró kirándulások csak akkor felelhetnek meg a kor­szerű iskolai oktató-nevelő munka követelményeinek, ha tervszerűen illeszkednek az egyes iskolatípusok és évfo­lyamok tanterveihez — ál­lapította meg együttes állás- foglalásában az Állami Ifjú­sági Bizottság titkársága és az Oktatási Minisztérium. Szükséges a kirándulások feltételeinek javítása, tovább­fejlesztése, hogy az eddiginél jobban szolgálhassák a sze­mélyes tapasztalatok útján történő komplex ismeretszer­zést, a tanulók szocialista ne­velését. A kirándulások csak akkor felelhetnek meg felada­tuknak, ha fokozatosan meg­ismertetik a tanulókkal ha­zánkat, történelmi, munkás- mozgalmi, kulturális emlé­keinket, földrajzi nevezetessé­geinket. Nagyobb figyelmet kell azonban szentelni a jö­vőben szocialista építőmun­kánk eredményeinek megis­mertetésére, a különböző ipa­ri, mezőgazdasági, kereskedel­mi és szolgáltató létesítmé­nyek bemutatására. Mindez je­lentősen elősegítheti a tanu­lók pályaválasztását is. Az állásfoglalás részletesen szól a rendelkezésre álló esz­közök célszerű felhasználásá­ról, az igények és a lehetősé­gek jobb összhangjának meg­teremtéséről. Javasolja az is­koláknak, hogy a tanulmányi és az országjáró kirándulá­sokat megfelelő módon, építsék be az iskola munkatervébe, Kétségtelen — hangsúlyoz­za az együttes állásfoglalás —, hogy a kirándulások zavarta­lan lebonyolítása érdekében központi intézkedések is szük­ségesek a közlekedési eszkö­zök, étkezési és szálláshelyek biztosítására. Üdvözlendő a Volán Tröszt hozzájárulása: a Volán vállalatok — szabad kapacitásuknak megfelelően — a hétvégi munkaszüneti na­pokra érvényes kedvezményt nyújtják a jövőben a tanu­lóknak a január közepétől március végéig, illetve az ok­tóberben, novemberben szer­vezett kirándulásoknál —hét­köznap is. Az érdekelt állami és tár­sadalmi szervekkel egyetér­tésben megfogalmazott állás­foglalás szorgalmazza az ol­csóbb szállás- és étkezési le­hetőségek bővítését. Szüksé­ges, hogy az eddiginél na­gyobb szerepet vállaljon az Express Ifjúsági és Diák Uta­zási Iroda a kirándulások szervezésében, koordinálása ban és lebonyolításában, ad­jon segítséget az iskoláknak a programok összeállításában. Dudaszóra Közcpiskalára előkészítő tábor Velencén Ki ne ismerné népi dalkin­csünk gyöngyszemét, mely az écsi tarka rétre hívja a hall­gatót, ahol dudaszóra vígan jár botostáncot a bojtár. Nos, a dal valóban kedves, s bár­melyik tarka réten helyénva­ló zene a dudaszó. Stílusta­lan, sőt idegtépő azonban reggel, pontosan öt órakor a házak övezte aszfalt felett, amikor is autóduda jelzi a szomszédoknak, hogy a serény lakótárs munkába indul. Eltűnődöm. Mi készteti az au’ótulajdonost erre a minden reggel ismétlődő és senkit sem gyönyörködtető dudakoncert- re? Így kürtöli vidáman vi­lággá, hogy ismét kezdődik egy szép nap? Vagy a bánat hangjai játszanak a dudán: »Ej, de szomorú, hogy ilyen korán kell indulnom7« Eset­leg kajánul: »No, akkor ti se aludjatok tovább ...« Lehet az is, hogy így int búcsút a me­leg, családi fészeknek, s a du­daszó nem egyéb, mint az ér­zelmek lármás kifejezője, mely egy személynek szól akkor is. ha százan kénytele­nek hallgatni? Nem tudni. Tény, hogy a környék lakói­ban kialakult már egy felté­teles reflex: pontosan ötkor ébresztő. S mivel az ilyenfaj­ta jelzőrendszer nem ismer kalendáriumot, így vasárnap és ünnepnapokon, szabad- és pihenőnapokon egyszerre nyíl­nak fel a szempillák a kör­nyező házak ablakai mögött. Közösségi életritmus — duda­szóra, B. I. Kettős könyvkiadás Szeretem Edgar Allan Poe novelláit. Túlzott eluszékony- ság ellen is hatásosak, méghoz­zá kétféleképpen. Egyrészt nem lehet letenni a könyvet, és ha este elkezdem, hajnali kettőnél előbb nem hagyom abba. Másrészt álmomból sűrű kiáltozásra ébredek — a sajá­tomra, mert a történetek több­sége nem mondható rózsaszí­nű leányálomba illőnek. No, nem vagyok önkínzó, nem ki­fejezetten a borzalomért »fa­lom« Poet, hanem ... De nem hiszem, hogy az én feladatom elemezni a műveket, megtették már az irodalomtörténészek. Ez a vonzalom arra ragad­tatott, hogy hurrá fölkiáltás­sal vessem rá magam egy, ne­kem ismeretlen Poe-kötetre a könyvesboltban. Címe: Az el­veszett lélegzet. Természetesen azonnal megvásároltam és ör­vendeztem, milyen szép lesz a könyvespolcomon. Hát jól mutat valóban, A többi mellett. Csakhogy ... Otthon ütöttem föl, és vala­mi rögtön gyanús volt. Olyan ismerősek ezek s mondatok. Lekaptam egy másik kötetet, és hasonlítgatni kezdtem a tar­talomjegyzéket. Mit mondjak: egyforma volt. Sőt a néhány évvel ezelőtt megjelent Rejtel­mes történetek-ben néhány- nyal több novella van. Azt hittem, új kincshez ju­tottam. de csak a régit leltem meg kissé megcsonkítva. Mi lenne, ha a könyvkiadók nem vernék át az olvasót? Bizonyá­ra kifogyott a »régi Poe«, kel­lett az új, mert keresték. Én már hallottam olyan kurió­zumról is, hogy második kia­dás. További vizsgálódásaim so­rán rájöttem, hogy első köny­vemet az Európa adta ki, a másodikat a lvriterion, a ma­gyar—román megállapodás ke­retében, az első alapján. Szép dolog az együttműködés, és már sok remek kötet született ebből. A mostani kissé torzszü­löttnek sikerült. Már van né­hány hasonló sziámi iker test­vére. Jó lenne erre a »geneti­kára« is figyelni. L. P. Parii parii/ Hat éve minden nyáron megrendezi a Fejér megyei Tanács művelődésügyi osztálya a középiskolára előkészítő tábort Ve­lencén. A legjobb pedagógusok segítségével két hétig készül­nek a középiskolára a fiatalok. Két turnusban 50—50 jövendő gimnazista és szakközépiskolás vesz részt a magyar irodalom­ból, orosz nyelvből és matematikából rendezett foglalkozáso­kon. A gyerekek közül a legtöbben szaktanár nélküli falusi iskolákból kerültek ki, vagy nehéz otthoni körülmények kö­zött kellett tanulniuk. A tanuláson kívül pihennek és játsza­nak a Velencei-tő partjuk A napimádók csak imádnák a na­pot. Felhőfüggöny mögé rejtőzött. Kis embercsoportok várják a parton, hogy mikor kandi­kál ki szemérmete- sen a szürkeség mögül. A gyerekek nem adják fel a reményt a leilei ré­szen sem. Kerge- tőznek a vadócab- bak, olvasgatnak az »okos bagoly« típusúak. Két srác asztali focit játszik. Asztal a zöld pá­zsit. De hiszen ezek magyarok! Hall­gassuk csak őket! A magyar gyárt­mányú játékról be­szélgetnek. — Nálunk, Svéd­országban nem ilyen az asztali fo­ci. — Nálunk. New Yorkban ilyen. Ennyi. Ha filmes lennék, a montázs­asztalon itt »-vág­nám meg« a jele­netet. így azonb.an vonatra ülök, s meg sem állok Siófokig. Járom a bazársort. Hihetetlen, mi min­dent rá tudnak sóz­ni a kedves ven­dégre! Szó ami szó: nem kell arra sóz­ni. Egy nyugati lu- xustvrista ölnyi »original« aján­déktárgnyal lén ki az egyik bódéból. Hát kérem, van itt minden, ami szem­nek ingere. Hogy viszik, hány hord­ják a — ki is va­gyon írva! — »vic­ces locsoló fiút«, aki »konyakkal is tölthető«.' Hatvan forintért már utá­nad dobják. Van itt »po-n-ékszer« huszonnégytől hat­vanig. Pop a nyak­ra, pop a főre, pop a pop ... Hát szó­val, oda is. Ennél is tanulságosabb a »cigi lopó szarka«, a negyvennyolcát! Ennyibe kerül. Az­után — ó, be »gyö­nyört1«? — elemmel világító képkeret rézszínűre pingál- va, az Európa szál­lót mutatja. Száz­húsz forintért. Ak­kor már inkább egy séta, és »élőben« látom. El ne felejtsem: elemmel működik a csipketerítőcs- kével »feldobott« mécsecske is. Csak el ne kapják, ha esik. »Szomjas m,a- dár-K bókol a vízbe szorgalmasan, öt­venötért. A fésű pedig? Miért ne le­hetne. kérem, -nisz- tnlynlakú? Hátha élőlénnyel találko­zik a hajdzsungel- ben? L. L. jAnti A Praktikus — Bitte seh&n .12 M kellene mennem, meg­mondaná, hol lehet?. — Ott.-. — A eh ..; És a szeme­tet hol lehet kidobni? — Ott... — Danke schön ;; 1 Még egy kérdés. Fürdeni hói lehet? — Ugyanott — _ Milyen praktikus. Mindent egy helyen! Köszönet Egy fiatalember segít egy idősebb hölgynek, aki­nél nehéz csomagok van­nak. Amikor felérnek a hatodik emeletre, a- hölgy így szól: — Nagyon kedves, hogy segített Dohányzik? — Igen, köszönöm. — Mindjárt gondoltam. A korához képest eléggé nehezen lélegzik. Rosszul megy Rosszul megy a vidéki vándorcikuszosnak, A né­zőtér estéről estére tátong az ürességtől. Egy délelőtt bemegy az oroszlánket­recbe, és órák hosszat szomorúan tekint a leso­ványodott fenevadra. — Nem fél, hogy meg­eszi? — kérdi egy arra járó ember. — Ellenkezőleg. H* to­vábbra is ilyen rosszul megy a cirkusz, félek, hogy én fogom megenni őt Micsoda butaság Robog az iskolabusz az amerikai országúton- A kocsi belsejében nagy ve­rekedés folyik a néger és a fehér gyerekek között A sofőr megállítja a ko­csit, kiszállítja a gyere­keket és oktatni kezdi őket. — Micsoda butaság az, hogy ilyesmin össze­verekedtek! Vegyétek tu­domásul, hogy nálunk egyenlőség van, minden­ki teljesen egyforma. Ne legyen közietek nézetelté­rés amiatt hogy az egyik fehér, a másik fekete. Ve­gyük úgy, hogy mindany- myian egyszínűek va­gyunk. Mondjuk, hogy kékek. Rendben van? — Rendben — kiáltják kórusban a gyerekek. — Na, akkor szánjatok vissza a kocsiba! Előbb a világoskékek, azután a sö­tétkékek ... Az optimista Franz Beckenbauer, né­met labdarúgó mondotta: »Az optimista ember min­dig arra az ökölvívóra em­lékeztet. aki megnősü't és fűnek-fának azt mesélte, hogy a jövőben felhagy a hadakozással.«. w AZ MSZMP Somogy megyei Bizottságának lapja. Főszerkesztő:' JÁVORI B&LA Szerkesztőség: Kaposvár, Eatlnca Sándor u. 2. Postacím: 7401. Telefon: 11-510, 11-511, 11-512. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latlnca Sándor utca 2. Postacím: 7401 Kaposvár, postafiók 31. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Dómján Sándor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahiva­taloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 20 Ft. Index: 25 967. Készült a Somogy -megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Május 1. ' u. 101. í’elelös vezető: Tarkäa Béla. igazgatók I

Next

/
Oldalképek
Tartalom