Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-15 / 193. szám

« Tervek 1980-lg Kefeszőr és akkufedél Megoldhatatlan gordiuszi esőmön ak látszott x az év ele­jén a Kefe- és Műanyagipari Vállalatnál az ötéves fejlesz­tési tervek előkészítése. Isme­retes, hogy a vállalatnál hosz- szú évek óta foglalkoznak a szőr és a serte feldolgozásá­val. Ugyanakkor mind jöve­delmezőbb a nnűanyag feldol­gozás is. Melyik terület kap­jon nagyobb hangsúlyt 1980-ig a fejlesztésben? Ez volt a fő kérdés. A helyes döntéshez részlete­sen meg kell vizsgálni az egyes munkák jövedelmezősé­gét. A szőr- és sertefeldolgo- zás hagyományos tevékenysé­ge a vállalatnak. E termékele értékesítésének is jól kitapo­sott útja van: nagy részét tő­késexportra szállítják, a nép­gazdaságnak tehát devizát hoz. E munka gyors fejlesztése te­hát első látásra indokolt vol­na. SziltxísJ József Igazgató azonban jónéhány érvet fel tud sorolni, amely a szőr- és sertefeldolgozás fejlesztése el­len szól. Ez a tevékenység rendkívül munkaigényes. A beérkező nyersanyag kiválo­gatása, tisztítása, osztályozá­sa, csomagolása kézi erővel történik, egészségtelen, és nem valami termelékeny. Jellemző, hogy mint tevékenység lassan- lassan kiszorul Európából, s ma már a zömét Afrikában, Dél-Amerikában és a Távol- Keleten végzik, ahol a töme­ges munkaerő még olcsó. Piaca jelenleg jő, de mégsem bővíthető korlátok nélkül: az állati eredetű szőröket, sértő­két vásárió partnerek köre szűk és sok az erős verseny­társ a tőkéspiacokon. Ezenkí­vül egy hazai jelenség is mind erőteljesebben érvényesül: a nagyüzemi hizlalás! módsze­rek, a modern állattartó tele­pek elterjedésével az állatok szőrének a minősége számot­tevően romlott, tovább csök­kentve az értékesítés esélyeit. így a szőr- és sertefeldolgo­zás gazdasági ösztönzőinek és a termelés-felvásárlás feltéte­leinek javítására volt szükség. A minőségromlás miatt pél­dául mind nagyobb figyelmet fordítanak a kisebb áfész- és tsz-vágóhidakon keletkezett nyersanyagra, mert ott még többnyire a régi tartástechno­lógiával hizlalt állatokat vág­ják le. Módosították a felvá­sárlási árakat is, és új minő­sítési rendszert vezettek be. Ezen túl szorgalmazzák az úgynevezett kevert, a műszál­lal »megerősített« termékek szállítását. Mindezek az igen munka- igényes szőr- és sertetermékek gazdaságosságának javítását szolgálják. Ezzel együtt az 1980-ig elkészült tervek a je­lenlegi szint tartását irányoz­zák elő. A hagyományos termékek­kel szemben évek óta erőtel­jesen növekszik a műanyagok iránti kereslet. Különösen a 1 ádapánísza 1 agak és más hú- zptt pvc-szálak iránt nagy az igény. A belföldi piacon kívül sokat szállítanak a szocialista országokba is; a műanyag­feldolgozás hasznosan gépesít­hető, termelékeny munka, s a termelés gyorsan bővíthető, jól jövedelmez. Ezért a következő öt év fejlesztésednek közép­pontjában ez a tevékenység áLL Két új termék gyártását kezdik el az idén, mindkettőt a Villamosszigetelő és Mű­anyaggyártól vették át. Pvc- porból és más adalékanyagok­ból készül az úgynevezett miikroszeparátor, ez a hasznos aikkumulátor-alkatrész. Ezt hazánkban csak Kaposváron gyártják, s bolgár exportra is jut belőle. Évente 12 millió forint értékű termelést tervez­nek. Jól haladnak az áfcku­fedélgyártó csarnok építésé­nek munkálatai is. A munka­terem már készen áll, s jelen­leg a gépszerelésekhez szük­séges betonaljzatokat öntik. Szeptember végén kezdődhet itt a termelés. Évi 23 milliós termelést számítanak. A Kefe- és Műanyagipari Vállalat éves termelési értéke idén 106 millió forint. Ez kö­zéptávú terveik szerint — 1980-ra — 182 millióra növek­szik. E tetemes növekedés jó­részt a műanyagfeldolgozás­ban megvalósított beruházá­soktól és a munka termelé­kenységének emelésétől függ. Cs. T. Az eskü kötelez Fegyver után szerszámmal is »Értesítjük önöket, hogy az egységünknél tényleges kato­nai szolgálatot teljesítő fiúk példás, fegyelmezett tevé­kenységével kiérdemelte a Magyar Néphadsereg Kiváló Katonája kitüntetést. Köszön­jük, hogy ilyen nagyszerű fiút neveltek a hazának, legyenek rá büszkék!« Három ilyen tartalmú levél érkezett Tengődre a Dózsa György út 269. számú házban lakó Kellékhez, s ment Tabra, a Videoton telepének vezetői­hez is. Amikor letelt a szol­gálati idő. Pataki Mihály al­ezredes, politikai osztályveze­tő ezt a levelet küldte a szü­lőknek és a gyár vezetőinek: »Keil György őrmestert a Magyar Néphadsereg három­szoros kiváló katonáját lesze­relésekor a honvédelmi mi­niszter A Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatával tüntette ki.«. Dé’utános műszak a Vide­otonban. Az alkatrészgyártó üzemrészben, a Széchenyi bri­gádban szorgoskodik társai­val együtt Keil György is. A számítógépek fém alkat részeit készítik. — Tabon tanultam a laka­tos szakmát, két évig a Mező­gép gyárában dolgoztam, négy esztendővel ezelőtt jelentkez­tem a Videotonba. Vonzott a fiatal üzem, a korszerűbb munka, és az, hogy itt új ter­mékekkel ismerkedhetem meg. Mit mondjak a katona­ságról? Felejthetetlen két év Üj szín lett a divat ezen a hétvégén a kaposvári utcá­kon: a sötétkék, az Ifjú Gár­da tagjainak egyenruhája.' Az ország minden részéből nyolc- százán érkeztek a VII. orszá­gos szemlére, hogy bizonyít­sák rátermettségüket, felké­szültségüket. Fogadásukra zászlódíszlbe öltözött a megye- székhely. A szemle idején — négy napig — alighanem ró­luk esik a legtöbb szó. Hamar megszoktuk ezeket a , vidám fiatalokat: hiányoznának már, ha kisebb-nagyobb csoportjaik nem tűnnének föl az utcán. Vendégeink ezen a négy napon a város életének ritmu­sát is meghatározzák. Ven­déglátóik, a kaposvári üze­mek KlSZ-fiataljai nemcsak arra törekedtek, hogy jó prog­ramot készítsenek a számuk­ra, biztosítsák a szemléhez szükséges feltételeket, hanem arra is, hogy megismertessék az üzemek életét, a somogyi ember munkáját, e táj szép­ségét. A héten egy nagy munka befejezéséről adott hírt a So­mogyi Néplap: elhallgattak a földeken a kombájnok, befe­jeződött az aratás. Az idei rendkívüli nyár az emberi helytállás sok szép példáját mutatta meg. Amikor a me­gyei tanácson a nyári tapasz­talatokat értékelték, az első köszönő szó a nagy munka végrehajtóit, szervezőit és irá­nyítóit illette. A rendkívüli időjárás ellenére szervezett, zökkenőmén tea volt az aratás és a gabona átvétele: vasár­nap is késő estig dolgoztak a kombájnok,' és vették át a termést a magtárakban. Az idei aratás sok tanulsággal szolgál: közülük az egyik az, hogy eredményesen, gyorsan dolgozni akkor lehet, ha a társaságok és a vállalatok mindent megtesznek a munka elősegítése érdekében. A se­gíteni akarás sok szép esetét lehetne idézni — a kölcsön adott kombájnoktól, a soron kívüli alkatrészszállítástól a gépj avításokig. Az aratást időben befejez­ték a gazdaságok, és — a szakemberek szerint — az utóbbi évek egyik legjobb mi­nőségű kenyérgabonája került a magtárakba. A gyümölcs­szüret azonban késik. A KISZ központi bizottsága épp ezért hirdette meg a hatodik tur­nust az ifjúsági építőtáborok egy részében. Azt kérik a fiataloktól: augusztus 22. és szeptember 4. között segítsék a mezőgazdasági üzemeket, hogy a megtermett zöldség és gyümölcs is időben és jó mi­nőségben a támláhelyekre ke­rüljön. Miként a nyári nagy munkában, megyénk gazdasá­gai az ősz eleji betakarításban is számítanak a fiatalokra. A héten hozta nyilvános­ságra az Oktatási Miniszté­rium a tanévkezdéssel kapcso­latos intézkedéseit. Az érde­keltek számára nem újság, hogy az idén nem szeptember 1-e a tanévnyitó napja, hanem szeptember 6-a. Az első csen­getésig tehát valamivel több idő van, mint amennyire azok számítottak, akiknek addig be kell fejezni a munkát: ezért jobban bízhatunk abban, hogy amikor megérkeznek az isko­latáskás diákok, nemcsak a festékillatú tantermek fogad­ják őket. A tanév kezdés kö­zeledtének sok jelét láthatjuk. A boltokban például árenged­ménnyel kínálják a tanszere­ket: ezzel is el akarják ke­rülni a szeptember eleji zsú­foltságot. Hírt adtunk arról is, hogy megérkeztek az első tan- könyvszáll'ítmányok. Egyszó­val: az előkészületek jó ütem­ben haladnak — a következő tanévre. Az iskolaév közeledte a nyaralási főidény végét is jel­zi: A Balaton-parti vendég­látók sok évi tapasztalat alap­ján állítják, hogy augusztus 20-a után — bármilyen szép az idő — jelentősen csökken a vendégek száma. A héten a Siófoki Városi Tanács Végre­hajtó Bizottsága — sok egyéb mellett — a szolgáltatás fej­lesztésével kapcsolatos közép­távú feladatokról is tárgyalt. A testület tagjai megvitatták a legégetőbb gondot, azt, hogy a szolgáltatóhálózat teljesítő­képessége lassúbb ütemben növekszik, mint a város lakói­nak száma. Épp ezért elvként határozták el: a túlzott költ­ségigényű beruházások helyett a gyorsan megtérülő létesít­mények megvalósítására töre­kednek. Dr, Kercza Imre volt. Tüzéreknél szolgáltaim. Rajparancsnoki iskola, lövé­szetek, gyakorlatok, szolgálat, vezelni egy rajt, majd később egy szakasz tevékenységéért felelni... Nagyszerű, de igen felelősségteljes munkát jelen­tett. Kommunista lettem a Mezőgépnél. Itt, a Videoton­ban az Ifjúság ’73 szocialista brigádnak voltam tagja. Ami­kor bevonultam, a pártszer­vezet es a gyár vezetői azt kérték tőlem: kommunista­ként, szocialista brigádtaghoz méltóan teljesítsem katonai eskümet. Ezt megfogadtam. Ez a törekvés vezetett, amíg az egyenruha rajtam volt. és ösztönöz a jövőben, hogy a fegyver után szerszámmal a kezemben is helytálljak. Pa­rancsnokaim azzal búcsúztat­tak: ne felejtsem el, hogy az eskü mint tartalékost is kö­telez. Emellett más tervek is fog­lalkoztatják. Az ősszel 'nősül, s ha a körülmények engedik, szeretné, ha felesége is a Vi­deotonba kerülhetne. Később tanulni kíván, fejleszteni szak­mai ismereteit. — Támogatjuk törekvéseit; munkájával, katonai szolgá­latával is kiérdemelte, hogy segítsük. Jól ismerem, hiszen amikor indult a számítógép- program, nálam jelentkezett munkaia, én vettem fel őt. Azt várjuk tőle — mint fiatal kommunistától —, hogy segít­sen üzemrészében az arra ér­demes fiatalok kommunistává nevelésében — mondja Mohos József gyáregység-igazgató. Geiger Ferenc megbízott üzemvezető, aki csak leszere­lése óta ismeri, ennyit tesz hozzá: — Tudom, hogy bevonulása előtt néhány héttel kapta meg a Kiváló dolgozó jelvényt. Pontos, kifogástalan munkát végez. Olyan munkásnak is­mertem meg, aki fegyelme­zettségével jó hatással van brigádjára, társaira... Nagy volt a felelőssége a néphadseregben. Itt lakatos­ként, brigádtagként dolgozik az alkatrészgyártó-üzemrész legfiatalabb szocialista bri­gádjában. Felelőssége azon­ban most sem kisebb. A bri­gád szeretne feljebb lépni, hogy kiérdemeljék — elnyer­ték már a szocialista címet — a bronz-, az ezüst-, majd az aranykos zcurút. — Érzem a felelősséget, tu­dom, hogy még többet várnak tőlem. Szeretnék úgy dolgoz­ni, hogy ne csalódjanak ben­nem a gyár, a pártszervezet vezetői, társaim és egykori pa­rancsnokaim ... Sokan van­nak itt olyan fiatalok, akik még a katonai szolgálat előtt állanak. Azt is kötelességem­nek tartom, hogy segítsek fel­készítésükben. Mindenkinek csupán egyet tanácsolok majd: készüljenek a katonai szolgá­latra. S becsülettel, fegyelme­zetten teljesítsék! Szalai László A Koreai NDK nemzeti ünnepe Nemrégiben a tekintélyes londoni Times Ázsiáról szóló egyik cikkében fölbukkant ez a mondat: »Miként lett Ázsia egyik vezető ipari ha­talmává Korea északi fele?« S nemcsak a londoni hírlap­írók gondolkodnak el a pá­ratlan fejlődés láttán, amely harmincegy esztendő alatt a kizsákmányolt, meggyötört, japán gyarmatból a független ipari nemzetek közé emelte a népi Koreát. Ma, Korea nemzeti ünne­pén — éppen az ünnep je­gyében — lehet és kell is fe­lelni a kérdésre. 1945. augusztus 15-én szabadította föl a szovjet hadsereg — amelynek oldalán ott küz­döttek a koreai kommunista partizánok is — a japán gyarmatosítók uralma alól Korea népét. Harmincöt éves gyarmati múlt után vég­re újra a független állami lét kezdődött Korea népe szá­mára — legalább is az or­szág északi felén, mert a félsziget déli részén ameri­kai támogatással bábrezsim lépett színre. Északon népi bizottságokat választottak a hazafiak, s megkezdődött a demokratikus társadalmi át­alakulás; megszületett a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaság. A Dél — washing­toni utasításra — provoká­ciók sorával kísérelte meg­zavarni a Koreai NDK életét és 1950 júniusában az ame­rikai imperializmus kirob­bantotta a koreai háborút. Korea népe akkor — akár csak a felszabadulás után —■ maga mellett tudhatta a szo­cialista közösséget: a támo­gatás, a segítség gazdagon áramlott a Szovjetunióból és a többi szocialista országból az életét, szocialista rendjét védelmező és végül győze­delmeskedő Koreai NDK fe­lé. A népi Korea ma modern nagyiparral rendelkező szo­cialista ország, amely Ázsia és a világ békéjének meg­szilárdításáért, a nemzetközi feszültség csökkentéséért folytatott küzdelem élvona­lában áll. A Koreai-félszigeten ma még kettétépett ország a ko­reai nép hazája. A KNDK azért küzd, hogy az ország békésen, külső beavatkozás nélkül, demokratikus úton újra egyesüljön. Korea nem­zeti ünnepén, a japán gyar­mati iga alóli felszabadulás évfordulóján ennek a cél­nak az eléréséhez kívánnak erőt, sikert a szocialista or­szágokban élő százmilliók. Aratás után A kadarkút! termelőszövet­kezet gabonatábláin is véget ért már az aratás. Oroszlánré­sze volt ebben az új arató­cséplő kombájnnak, pontosab­ban: Tamás Gyula kombaj nos szakértő és lelkiismeretes munkájának. Néhány napos szünet következik most — gépnek, kezelőjének egyaránt —, majd újúlt erővel indulnak a napraforgó és a kukorica be­takarításához. — Nemrégiben vásárolta termelőszövetkezetünk az új, E—512-es arató-cséplő kom­bájnt a Német Demokratikus Köztársaságtól. Nem olcsó ma­sina, mintegy félmillió forint az ára, de jóval többet tud, mint az eddig használt kon­strukciók. Igaz, hogy meg is adunk neki mindent, ami a pontos üzemeléshez szükséges. Beindulás előtt magam szabá­lyoztam be, ellenőriztem szin­te minden csavarját. Nem is fordult meg ez a gép a mű­helyben a nyári időszak alatt. Zökkenőmentesen csináltuk végig az aratást, időkiesés és nagyjavítás nélkül. — A hozzáértők úgy vélik, hogy a hagyományos géptípu­sokkal is lehetne hasonló, jó eredményt elérni megfelelő szakkezelés mellett, azonos idő- és energiaráfordítással. — Ebben sok igazság van. Csak hát a gépeinket nem elég szeretni: báríni is tudni kell velük. A szakértelem igényel bizonyos műszaki felkészültsé­get, amit bárki elsajátíthat, ha érdekli a munkája és igyek­Szállátják a dinnyét Negyvenkilenc hektárnyi területen termeszt dinnyét a pusz­takovácsi termelőszövetkezet. A hódosháti területről — amely mintegy huszonnégy hektárnyi — megkezdték a dinnye sze­dését. A termést a Szovjetunióba, az NDK-ba és Lengyel- országba exportálják. szik továbbképezni magát Én Csurgón végeztem gépészisko­lát, s nemsokkal később egy véletlen találkozás, meg egy újságcikk hozott „»szorosabb gépközeibe.« A mohácsi gép­ipari technikum hirdetett fel­vételt levelező tagozatra, ép­pen akkor, amikor találkoz­tam egyik volt csurgói taná­rommal. Ö is ez irányban iga­zított útba. Ma már tanulmá­nyaim végefelé járok. Az érett­ségivel együtt a középfokú mezőgazdasági gépszerelői szakképesítést is megszerzőm. — A technikumban tanul­taknak bionyára hasznát veszi már most, napi munkájában is. De a mechanikai ismerete­ken túl mi az, amit értékesnek, hasznainak talál tanulmányai­ban? — Az alapvető fizikai és kémiai ismereteken kívül azt a tényt, hogy akarva-akaratlan elsajátítjuk a logikus gondol­kodás készségét. Ez ugyan egyrészt adottság kérdése is, de bizonyos ismeretanyag bir­tokában könnyebb végiggon­dolni egy konstrukciónál a hi­balehetőségeket, és megtalálni is könnyebb azokat. Ugyanak­kor lehetőség van irodalomból, történelemből is megalapozni az általános művelséget, bőví­teni az ismeretanyagot. Szá­momra érdekes a kötelező ol­vasmányokat az »élővel« ösz- szehasonlítani: a Bánk bánra gondolok, amit nemrég a szín­házban is láttam, s feltűnt, hogy a Tisza-parti jelenet más megfogalmazást kapott a szín­padon, mint az eredeti műben. Vagy a televízióban most su­gárzott Háború és béke, amit az eredeti Tolsztoj-művel ha­sonlíthattam össze. — Szabad idejében, kikap­csolódásképpen, mivel foglal­kozik legszívesebben? — Akkor is motorokkal bütykölök. Nem tudok elkép­zelni a magam számára olyan életformát, amelyikből hiány­zik a műhely, vagy legalábbis egy sufni a ház körül. Hétvé­gén persze kirándulunk a csa­láddal; megnéztük már Pécset, Tatát és más városokban is megfordultunk. Bionyára van­nak a városi életnek is szépsé­gei, de én nem tudnék elsza­kadni innen. Munkatársaitól tudtam meg, hogy véletlenül épp beszélge­tésünkkor ünnepelt kettős szü­letésnapot a Tamás család. Az édesapának a 25., kisfiának a második születésnapja volt augusztus 11-én. B. I. t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom