Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-14 / 192. szám
Hétköznapjaink \ Jót akartam &B öreggel mindennap a kapuban találkozom. Én munkából jövök, 6 a délutáni álmából. Nyolcvanhat éves nyugdíjas, a nevét nem tudom. Télen, nyáron ugyanazt a kalapot emeli meg előttem gálánsán. Kölcsönösen üdvözöljük egymást, azzal ki-ki megy a dolgára. Hát ez a mindennapi jelenet ismétlődik megint. Az öreg pontos, akár egy precíziós műszer és lehet kánikula vagy téli zimankó, nem enged a negyvennyolcból. Megemeli a kalapját, köszönünk, és most valami váratlan történik: megáll és megszólal. — Meghalt N. N.! — mondja. — Az ki? — kérdem meg- hökkenve. — Nem olvasta? — Nem! Megcsóválta a fejét. — Pedig benne van a gyászrovatban. — Rokona? — Nem! — Barátja? — Nem! Ki a csuda ez az N. N.? Nyilván tudnom illene, máskülönben nem mondaná — Ebben a lépcsőházban? — próbálkozom óvatosan puhatolózni. — Nem! — A másik lépcsőháziban? — Nem! — Az utcánkban? — kérdem növekvő ingerültséggel. — Számít ez? — kérdi megrovom Ez bolondnak néz engem. — Hát akkor meg mi közöm hozzá? — mondom mérgemben. — Nyolcvannégy éves volt! — mondja mélán, azzal ismét kalapot emel és megkezdi egészségügyi sétáját. Mélységesen elszégyellem magam. Hová jutottál, emberiség? Ideje, hogy szembenézz magaddal! Tele szájjal büszkélkedünk, hogy fáradhatatlanul rajta tartjuk ujjúinkat az élet ütőerén. Naponként értekezünk, felszólalunk', elintézünk, felajánlunk, tiltakozunk, pártfogolunk és harcolunk; mindezt a közjóért, de a szomszédunkat csak névről ismerjük, a második emeletes lakókkal köszönő viszonyban sem vagyunk. Minden lakás egy idegen bolygó, nincs kapcsolatunk egymással. Azután jön egy ilyen kis öregember, bizalommal megszólít, vár egy-két emberséges szót, hiszen a világ csak elrohan mellette, és te türelmetlenül lerázod magadról. Milyen kicsiségeken múlik az emberséged, ember; csak el kell olvasni a gyászrovatot is! Hányán vesszük észre, hogy az is van? Hiszen meghalni se érünk rá! De egy öregembernek a gyászrovat a napi vezércikke! Még akkor se tegyünk jót, ha pénzünkbe se kerül? Ebédszünetben a gyászrovaton kezdem a sajtót, és délután ellágyultan lépek be az ajtón; ma megfordítom a folyamatot, és egy embertársamnak visszaadom elvesztett hitét. A világ előbb kifordul a sarkából, mint hogy az én öregem késsen! Kalapemelés, kölcsönös üdvözlés, és már is itt a nagy pillanat; megállók és megszólalok: — Meghalt N. N.! — mondom. — Az, ki? — kérdi és ősz- szevonja a szemöldökét. — Nem olvasta? — Nem! * Megcsóválom a fejem. — Pedig benne van a gyászrovatban ! — Rokona? — kérdi. — Nem! — Barátja? — Nem! Türelmetlenül pislog — Ebben a lépcsőházban ? — próbál tájékozódni. — Nem! — A másik lépcsőházban? — Nem! — Az utcánkban? — néz rám görbén. — Számít ez? — kérdem megrovón. I — Hát akkor meg mi közöm hozzá? — mondja mérgesen. — Nyolcvanhat <fcéves volt! — mondom mélán. Az öregnek még a füle is lila lesz dühében és faképnél hagy. Azóta nem találkoztunk. Haragszik rám, látni se akar. Érthető: csak a nyolcvanhét éven aluliakat tartja számon, akik nála fiatalabban dőltek ki a sorból. Valóban öreg hiba volt, amit elkövettem! Hát nem pimaszság a nyolcvanhat , évet korhatárként említeni? A nyolcvanhat évesek nem halnak meg. Mihályi Margit Koíorral a hullámok hálán A motorcsónakok széles körű elterjedését az tette lehetővé, hogy a fejlődés során a hagyományos hajók mellett megszületett a külmotoros hajótípus. Öle Evinrude svéd mérnök 1910-ben szerkesztette meg az első külmotort; a róla elnevezett motorgyár termékei ma világhírűek, A külmotoros hajókról — ilyenek láthatók szép számmal a képen — a motor nincs beépítve, így nem foglal el helyet a hajótest belsejében. A hajótestet tehát kisebbre lehet méretezni, s a motor külső elhelyezésével felszabadult hely hasznos térként használható. A motor és a meghajtó részek szerkezeti egysége csökkenti a hajótest súlyát, a meghajtás által keletkezett erőhatások, feszültségek nem veszik igénybe a hajótestet. A külmotorok tervezői könnyítésre törekedtek, mivel a motor szállítása és szerelhetősége ezt parancsolóan követeli. E törekvés következtében ma már viszonylag kis hengerűrtartalmú motorokkal is nagy teljesítményt lehet elérni. Ennek köszönhető a motorcsónaksport gyors fejlődés is, mert az ilyen motorok és hajók viszonylag olcsón előállíthatok. Ma már nem ritkák a 70—80 lóerős külmotorok sem, szemben a kezdetben használt 10 lóerő körüliekkel külmotorokkal. Nagyobb hajókra gyakran szerelnek két külmotort: ezek hatásfoka jobb, mint egy beépített motoré. Eltűnt egy ősi szó Veszélyben a dar vak A daru — sajnos — egyre ritkább lesz Európában. Magyarországon például mér csak szórványosan fészkel, a fehér daru pedig a teljes kipusztulás előtt áll az Egyesült Államokban. Az NSZK területén a 20-as években még 30 pár darut tartottak nyilván, 1975-ben már csak 19 párat. A német szakemberek 1974-ben mindössze öt fölnevelt fiatal daruról tudnak. Ez is jelzi, hogy kétséges e ritka madárfaj fennmaradása. Siófok szegényebb lett No. nem valami lebontott műemlékkel, ellopott régiséggel vagy pótolhatatlan emlékkel. Csak egy szóval, de ez éle és megőrzött szava volt a Siófok földjét évszázadokon át lakó magyar népnek. Amikor I. András király megalapította Tihanyban híres Benedek-rendi kolostorát — amelynek altemplomában az öccsével, Bélával folytatott szerencsétlen végű testvérharc után eltemették —, nagy kiterjedésű birtokokat adományozott a szerzeteseknek. Az adományozásról kiállított ún. tihanyi alapítólevél magyar nyelvünk legrégebbi emléke, legféltettebb kincse. Latinul írták, de a szövegében csaknem száz magyar szó, rag, képző található. Az apátsági terület leírásánál először Fok folyócskát említik, ez a név ma is megvan Siófok nevében. Azután a határ továbbmegy Holovógy-on át — ennek jelentését és helyét még nem tudták megállapítani. Innen a határ Törk-tóig vezet, ez pedig a máig is létező Töreki-major ősi neve. Köny- nyű arra következtetni, hogy e két helyet összekötő valamelyik völgynek lehetett a Holovógy a neve. Említi az oklevél a zakadat helynevet, mely valószínűleg szakadát lehetett Töreki táján; ma már senki sem ismeri. Azután egy aruk nevű hely következik, ez a Töreki melletti kis patak árka lehetett. A legérdekesebb azonban a »zilu kút« elnevezés. Ez a határ egyik kiemelkedő és jelzőpontja volt. Ősi magyar szó. Jelentése Bárczi Géza szerint szilfás kút. Valamikor ott egy hatalmas szilfa állhatott, alatta egy kúttal. Bárczi Géza, a nemrég elhunyt neves nyelvtudósunk — aki a Kossuth-díjat éppen a tihanyi alapítólevél magyar szavainak értelmezéséről írott könyvéért kapta — ezt a zilu kutat elhelyezni nem tudta, mert szerinte »későbbi forrásokban e hely megjelölését nem találjuk«. Valóban, a későbbi oklevelekben nincs nyoma. Megmaradt viszont a legjobb hagyományőrzőnek, a népnek az emlékezetében évszázadokon át. Amikor a Balaton tudományos tanulmányozása megkezdődött, Jankó János kiváló néprajztudósunk 1902-ben gyűjtögette a tó menti községek helyneveit. A ba- latonkiliti öregek felsoroltak 62 helynevet, s ezek között 51. volt a Zíla név. Jankó János megjegyzi, hogy a Zila névre vonatkozóan »a történelem sem ad felvilágosítást.« A történelem valóban nem, de ad a nép, amely ezer éven át ismerte e nevet, és amikor Jankó János a térképére rajzoltatta, pontosan megmutatták, hol van. Az ún. foki szőlőhegy mögötti — a mai kórház háta mögött —, akkor még szőlővel beültetett terület volt a Zila, amelyen át húzódott a határ a Balatontól, a foki réven át Holovógy, a zilu kút, kites kút (köves kút) érintésével Törk, vagyis Töreki faluig. A kües kút szó már eltűnt, talán a kúttal együtt, a szilfás kút azonban élt a Zilu, illetve a később használt Zila névben. Siófokon azonban úgy látszik, értelmetlennek találták, s ez a környék 1971-ben a semmitmondó Szépvölgyi út nevet kapta. Mennyivel helyesebb lett volna Zila útnak nevezni e meg- okolással: »1055-ben már említik Zilu néven.« így ez az ősi név elfeledésre van ítélve, a köztudatból talán már ki is esett. Még szerencse, hogy a Töreki és a Fok név már nem tűnhet el. De a Zila névvel Siófok nyelvtörténeti műltja bizony szegényebb lett. Zákonyl Ferenc fi fildrengések előreielzése Búzamező — alumíniumból A földrengés az egyik legnagyobb természeti csapás, amelynek nem sikerült az ellenszerét megtalálni. Mi okozza? A tények azt mutatják, hogy elsősorban földünknek az úgynevezétt aktív övezetében jönnek létre, amely ugyanazon fokok által meglha- tározott sávban Közép-Ame- rikától egészen Japánig érinti a kontinens különböző országait. Ebben az övezetben erősebbek a föld belső életére jellemző jelenségek. Feltételezések szerint a földfelszíntől számított 50— 200 kilométer melységben, az úgynevezett asztenoszférában az anyag egy része olvadt állapotban vaji, ezen lebeg — a felszíni formáktól függően — a 10—50 kilométer vastagságú földréteg. Ennek a rétegnek a vízszintes kiterjedése, a kiegyenlítődést célzó erők okozzák azokat a tektonikai mozgásokat, amelyek olyan katasztrofális eredményekkel járnak a felszínen. Ez — ha a legmegalapozot- tabbak közé tartozik is — csupán egyik feltevés a sok közül, a földrengések természetének teljes ismeretéig még hosszú az út. Ha a földrengéseket nem is lehet megállítani, ha nem is lehet gócpontjaikat megszüntetni, jelezni azért már lehet őket. És nem csupán abban a stádiumban, amikor a katasztrófa már elkerülhetetlen. Ha ugyanis sikerül megállapítani, milyen területet érint a földrengés, milyen időközökben, akkor a veszélyeztetett időpontban, a lakosságot el lehet szállítani. Hogyan lehet előre jelezni a szeizmikus mozgásokat? Szerte a világon több módszert is kidolgoztak; amerikai tudóitok a kis méretű, állandó földmozgások mozgászava- raiból következtetnek egy erőteljesebb szakaszra; japán tudósok a földrengéseik előtt a földi mágneses tér szabályostól eltérő változásait észlelték. Szovjet és jugoszláv szakemberek megfigyelése, hogy nagyobb arányú mozgások előtt a hévizek radioaktivitása fokozódik. Japánban létezik egy begóniaféleség, mely a földrengés előtt néhány nappal bontja ki szirmait. Nemzetközi tudományos szervezetek is létesültek a geofizikai jelenségek vizsgálatára, évekig tartó kutató- programok során vizsgálva a földmozgásokat. Fantáziadús tervek születtek és születnek a földlökések megakadályozására: ellenőrzött atomrobbantásokkal megszüntetni a kéregfeszültséget, mély szondák ásásával hideg vízzel hűteni a forró rétegeket stb. Ezek azonban csak elképzelhetők, de még elméletileg sem kiví- telezhetőfe. A védekezés reális módja csak az előrejelzés lehet. És ennek alapján a megelőző biztonsági intézkedések a veszélyeztetett országokban. Ezek azonban olyan kérdések, amelyek nem a földfelszín alatt, hanem fölötte dőlnek el. Egy neves angol képzőművész aranyeloxálású alumíniumból és üvegből különös búzamezőt alkotott, s ezt az egyik londoni kiállítási csarnokban mutatta be. A jókora kalászok 4,5—6 méter magasak. Ilyen perspektívából valószínűleg még senki sem gyönyörködhetett búzamezőben. Lehet, hogy alkotója egyfajta szimbólumnak szánta ezt a kiállítást, figyelmeztetvén, milyen fontos szerepet tölt be a gabona a rohamosan szaporodó, az éhséggel »versenyfutást« folytató emberiség életében. Hűtés-fűtés napfénykoncentrátorral Az energiaválság és az új I energiaforrások keresése fölhívta a figyelmet a napenergia felhasználásának fontos- I ságára. Nagy összegeket bocsátottak tehát a tudósok rendelkezésére, hogy kidolgozzák: miként lehetne a világ energiaigényének egy részét napenergiával fedezni. A jelenleg legelterjedtebb napsugárkoncentrátor a sík' lapos energiagyűjtő. A feketére festett, sík lapra eső napsugarak hőjét a test elnyeli, miközben üvegfedél akadályozza meg az összegyűlt hőnek a környezetbe való távozását. A fekete lemezben vékony fúratokon víz áramlik, amely így 60 C fokig fölmelegedhet (ez már alkalmas háztartások melegvíz-szolgáltatására vagy lakások fűtésére). Ma már sok olyan lakóházat építenek, amelynek tetőrészébe ilyen napsugárkoncentrátort építenek be. A hengeres parabolatükrű koncentrátorban — ilyen látható a képen — a gyújtópont vonalában húzódik az a cső, amelyben a föímelegítendő folyadék áramlik. Az egyes parabolakoncentrátorok sorba kötésével egyre magasabbra lehet emelni a folyadék hőfokát, s így az a 90—95 C- fokot is elérheti. Ha a hengeres parabolatükör tengelyvonalában húzódó csőben freont keringettetnek (a freon a hűtőgépek »lelke«), egy megfelelően kialakított zárt rendszerhez csatlakoztatva a fölmelegítés és a nyomában jelentkező elpárolgás hűtőhatást eredményez. Télen ugyanez a rendszer fűtőberendezésként üzemeltethető. A kérdés most csupán az, hogyan lehet tárolni ezt az energiát. Tv-kép felbontása A Siemens-cég kutatói Videómat néven olyan elektronikus készüléket — képanalizátort — fejlesztettek ki, amellyel különféle szempontok szerint automatikusan értékelhetők a tv-képernyőn megjelent felvételek. A tv-ka- mera az elemzésre szánt képet a hagyományos módon veszi föl, s továbbítja a képernyőre. A Videómat a soronkénti letapogatáskor keletkező elektromos jeleket értékeli; így lehetővé válik, hogy felületeloszlásokat százalékosan határozzanak meg, részecskéket mikroszkopikus nagyításban megszámoljanak, alakokat és méreteket meghatározott szempontok szerint osztályozzanak. Ennek megfelelően a Videómat jól alkalmazható a biológiai, orvostudományi kutatásban, a metallurgiában.
