Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-31 / 205. szám
Az MSZMP tudományos műhelyei LEMEZFIGYELŐ flz oktatási igazgatóságok A megyei közvélemény élénk figyelemmel kíséri a megyei pártbizottságok oktatási igazgatóságainak munkáját. Ezek az igazgatóságok mindenekelőtt oktatási intézmények, melyek a párt, a tömegszervezetek, az állami szervek kádereinek képzésével foglalkoznak. Egyúttal tudományos intézmények is, melyek alkotó munkája új eredményekkel gazdagítja a társadalom múltjára és jelenére vonatkozó ismereteinket. A megyei oktatási igazgatóságok kutató munkájának jelentőségéről, szerepéről kértünk nyilatkozatot dr. Mona Gyulától, az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának helyettes vezetőjétől. — Megítélése szerint milyen feltételei vannak a tudományos kutató munkának az oktatási igazgatóságokon? — Ügy vélem, e kérdés megválaszolásához mindenekelőtt számba kell vennünk, milyen bázisra támaszkodhat a megyékben a társadalomtudományi kutatás. Az ezzel foglalkozó intézmények egyike minden megyében a párt oktatási igazgatósága. Jelentős erőket összpontosít ugyancsak valamennyi megyében a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat helyi szervezete. Ahol egyetemeik, főiskolák, valamint akadémiai intézetek működnek, ott természetesen ezek is számottevő tényezői a társadalmi valóság kutatásának. Nem lebecsülhető a múzeumok, levéltárak tevékenysége sem. Az oktatási igazgatóságok tudományos tevékenysége tehát ebbe az összefüggésbe illes2Íkedák. Hozzátenném, oly módon is, hogy tiszteletdíjas oktatóik nagy létszámú gárdájában nem kevés a főfoglalkozású kutató. Az oktatási igazgatóságok tudományos tevékenységének reális értékeléséhez tudnunk kell, hogy elsősorban a pártpropaganda intézményed, így alapvető' teendőjük nem maga a kutatás, hanem a kutatómunka' eredményeinek hasznosítása. Másrészt viszonylag fiatal intézmények, így a tudományos élet vérkeringésébe való bekapcsolódásunk sem tekint vissza hosszú múltra. Mégis azt kell mondanunk, hogy az elmúlt években bebizonyították: nemcsak aura képeseik, hogy a propagandamunkában jól hasznosítsák a társadalomtudományok eredményeit, hanem tudományos kutató tevékenységet is sikerrel tudnak folytatná. Mindezek alapján leszögezhetjük, hogy ma már igen számottevő szellemi kapacitást jelentenek. Ezt egyebek mellett az is mutatja, hogy a hivatásos oktatók között számosán valamely tudományág kandidátusai, s arányuk gyorsan növekszik. — Milyen területeken értek már el kézzelfogható tudományos eredményeket az oktatási igazgatóságok? — Leginkább szeimbetű- nőek az eredmények a hely- történet, ezen belül főként a munkásmozgalom helyi története feltárásában. A múlt év elején felszabadulásunk 30. évfordulója alkalmából országos tudományos emlékülést rendeztünk Salgótarjánban, amelyen húsz előadás és harminckét korreferátum mutatta be a megyei igazgatóságok tanáradnak kutató munkáját, e munka eredményeit. A tanácskozás anyaga most könyv alakjában is megjelenik. Ez lehetővé teszi, hogy az érdeklődők szélesebb rétege is meggyőződjön róla, milyen színvonalasan tudják a megyei pártok- tatólc feltárni és elemezni szőkébb hazájuk három öv- tizedes fejlődésének különböző tényeit, s ezek összefüggéseit. Nagyon lényegesnek tartjuk, hogy a kutatás irányát mind erőteljesebben a helyi politikai szükségletek szabják meg. Az oktatási igazgatóságok vezetőivel folytatott tanácskozásokon mindig hangsúlyoztuk: elsősorban olyan témákkal foglalkozzanak, amelyek feldolgozásával segíthetik a megyei pártvezetés döntéseinek előkészítését, elméleti megalapozását, másodsorban pedig a propagandában felvetődő kérdések megválaszolásához igyekezzen a kutatás hozzájárulni. Ez a kettős cél mindjobban áthatja a tudományos törekvéseket. Ilyen szempontból nagy elismeréssel lehet szólni például az idegenforgalomnak a közgondolkozásra gyakorolt hatását vizsgáló Veszprém megyei kutatásról, vagy a társadalmi struktúrában bekövetkezett változások elemzéséről, amiben Szolnok, Szabolcs és más megyék pártoktatói igen figyelemre méltó eredményeigazgatóságok idei tudományos tanácskozása arról' tanúskodott, hogy az életmód problémáinak kutatásában is jelentékeny kezdeti eredmények születtek már több megyében. Nagyra értékelhetők az oktatás módszereivel kapcsolatos tapasztalatok tudományos általánosítására irányuló törekvések is — tudni kell ehhez, hogy a felnőtt- oktatás didaktikájának kidolgozásában még sok adóssága van a pedagógia tudományának. Ezzel kapcsolatban megemlíthetem például a pécsi pártiskolán folytatott vizsgálatokat az oktatási csoport kollektívájának a hallgató személyiségére gyakorolt hatásáról. — Milyen segítséget adnak a párt központi szervei a megyei igazgatóságok tudományos tevékenységének további fejlesztéséhez? — Egyik fontos feladatunknak tartjuk folyamatos és gondos tájékoztatásukat a központi tudományos intézményekben folyó kutatásokról, hogy a leszűrt, beigazolódott tudományos eredményekhez hozzáférhessenek és azokat hasznosíthassák. Nem kevésbé fontos kutatómunkájuk célszerű koordinálása, hogy a párhuzamosságoknak elejét vegyük. Ügy látjuk, hogy ezeken a területeken alapjában eleget tudtunk tenni a magunk elé tűzött céloknak. Jórészt megoldatlan viszont még az egyes megyék tudományos eredményeinek közkinccsé tétele, az elszigetelődés veszélyének leküzdése. Ebben növekvő szerepet számaik az említett országos tanácskozásoknak, melyeket a következő években is az előtérben álló társadalompolitikai témák tudományos elemzésének szentelünk. Ezek fórumot nyújtanak a kiforrott kutatási eredmények publikálásának, s egyúttal a további kutatás irányának meghatározásához is útmutatással szolgáinak. A megyei pártoktatási igazgatóságok az utóbbi években bebizonyították a tudományos tevékenységre való rátermettségüket — mondta befejezésül dr. Mona Gyula. — A továbbiakban is szükség lesz ez irányú erőfeszítéseikre, hiszen ezzel jelentősen hozzájárulhatnak a politikai két értek el. Az gyakorlat fejlesztéséhez, az oktatás színvonalának ernelé- oktatási I séhez. Szeberényi Lehel l 11 l Él 1 J — No, itt lakik egy boszorkány — súgta Anyicska, és derű fénylett a szavában. Akár egy idegenvezetőnek, ki mindazzal a kuriózummal szolgál, amit az ide látogató vár. Hűvös volt, Lonci összerázkódott. Anyicska mondta a bédekkert: — No, itt lakik egy boszorkány — súgta Anyicska, és derű fénylett a szavában. Akár egy idegenvezetőnek, ki mindazzal a kuriózummal szolgál, amit az ide látogató vár. Hűvös volt, Lonci összerázkódott. Anyicska mondta a bédekkert: — Száz macskája van, s éjfélkor emberi hangon 6Ímak a diófa ágain... Lonci csaknem elhitte. Ebben a leselkedő, sötétben. Ebben az alattomos csendben. Az élet tán szekrényekbe bújt és ágyak alá. Tán nincs is élet. Mint az üveghegyek közt, amelyek visszazengik hátborzongatón a holt pusztaság csendjét... Zengett az utca. Szaporán kopogott a négy cipősarok. A nagybőgőt a hirtelen támadt szél közelebb fújta. Vagy ők kerültek közelebb. A kanyarnál eléjük ömlött a muzsika. És négy árnyék, mint a kőre öntött olaj, egy távoli lámpa idáig vergődött fénytócsájába mosódva. Zsabkáék vigyorogtak a szemük közé. Elálltak az utat. Ki ismeri a rémület természetét? Azt a zárlatot az agyban, a szívben, az idegekben, az izmokban, á keringő vérben? Egy pillanatig. Hogy a következő pillanat a gondolattöredékek zsúfoltságával rontson a bénult érzékekre, midőn a kilátástalanság sötétjén már a lehetőségek és apró remények is átcikáznak. A lányok fogták egymás kezét; a rémület izzásában összeforrott ujjak szétfejthe- tetlenségével. Az emlékek hálója még rezgeti Göndör Lidi legendájától, rémlátásukat minden bizonnyal felnövesztette. Mert talán az a lámpa se volt olyan nagyon messze, amelyik fény tócsáját ide csorgatta, alig tíz-húsz lépés. Es az a muzsika is közelebb volt sokkal, mert már emberi hangok is vegyültek közé. A mulatság általános zsivajából egyes szavakat is ki • lehetett venni. — Mit akartok? — kérdez te Anyicska, s hangja meg- csuklott. Kérdeznie kellett, nem tehetett mást. Tudta; hiába is kiáltana, nem hallja meg senki amott a zsivajgásban. Vagy emitt a házak kihunyt ablakai s betett kapui mögött; s ez legkevésbé sem volt az értelem szava, inkább az ijedtségé, amely csak addig lát, ameddig érzékel; a sötétlő, néma falakig. Menekülést se látott a kapuk felé. melyekbe belelátta a reteszt is, s visszafelé is annyit kellene futni, hogy az is reménytelennek látszott. Valami kis remény mégis ott hunyorgott a tudata legmélyén: a közeli hangok ide- nyúló szalmaszála megcsillantotta a menedéket. — Gyere táncolni! — lépett Anyicskához a vigyorgó Zsabka, és megragadta karját. Lonci behunyta szemét. Szeszgőzös lehelet csapott arcába. _A ragyaverte pimasz ábrázat oly közel jött hozzá, mint egy kinagyított kráteres holdtáj, amely elfoglalja az egész látómezőt. És a lehunyt pillák mögött nem tudott csak egyre gondolni, görcsösen és szüntelen: a katonára. — Tetszel nekem — röhögött Zsabka. Magához rántotta a lányt, és esett neki a szájának. Anyicska megfeszítette magát. s ahogy a legény elengedte a karját, hogy derekát kapja el, a pillanatnak e töredékében kicsúszott az undok ölelésből. Minthogy hajlékony volt és nádszálvékony. S most látszott, hoy erős is. Valamint gyors és ügyes. Zsabka kópén pofon csattant. — Nesze! Loncinak annyi ideje sem volt, hogy felocsúdjon. Éppen csak kinyitotta szemét a csat- tanásra, s erre a sziszegő »nesze« hangra. Anyicska már húzta is magával. Át az eleven torlaszon. Ez az eleven torlasz most különös képet mutatott. Zsabka. a 6zemét törölgette, mert ott csípte meg az erélyes pofon. Hitetlenül törölgette. Míg társai a szájukat is nyitva felejtették. A meglepetéstől felejtették nyitva, de a lányok megláthatták a Lenne feledŐrzők, vigyázzatok... Testamentumszép humánus üzenet, végső nagy figyelmeztetés: »Őrzők, vigyázzatok a strázsáit, / Az Élet él és élni akar...« Hiába is volna szándékunk bogozni az egymásba hurkolódott két szálat, Ady Endre költészete és La- tinovits Zoltán előadóművészete a végre kezünkhöz jutott nagylemezen elválaszthatatlan. Mert a színész úgy válogatott, hogy a versek, cikkrészletek hódoljanak Ady Nagy Életének, ugyanakkor a saját énjét is felmutassa, mellkasfeltáró, fájdalmas vágással. »0, nagyon csúnyán éltem, / Milyen szép halott leszek ...« — ki -mondja, ki kérdi ezt? Személyiségtévesz- tésig azonosuló, életút-azo- ncsságokkal vert — áldott! — nagy színész hangján halljuk. Latinovits Zoltán posztumusz Ady-nagylemeze katar- tikus élmény. Nem lehet, nem is igyekszem szabadulni a Ténytől, hogy immár csak a hangja él. Kétszeresen hangsúlyos, magyarázat és könyörgés most már mindörökre a »Szeretném, hogyha szeretnének« alázatos sora. S így lesz mégis örökérvényes, általános emberi óhaj. — Az Ady-műsor a »Szeretném magam megmutatni« önkínzó igényében született. Világosan tagolt, nagyszerű építmény, melynek »földszintjén« a személyiséggel, annak dimenzióival ismerkedünk. Már-már anyakomplexussá indázó viszonnyal, I héjaszerelemmel, kegyelemteljes kegyetlen szerelembontással. (Az anyám és én, Héja-nász az avaron, Áldásadás a vonaton.) A messiásvárásé a következő egység: hitteli, de dühödt vörös Krisztusokra, izgága istenek hadára. Mert megérett rájuk a világ. Földobott kőként ütik arcul a hazát, mellyel mégis végsőkig jegyesek. Többes szám tolakszik a tolira újra. Muszáj-Herkules: a küldetés, a félig-meddig kényszerű sors szól a következő ciklusból. Hol öngúnnyal, hol hitvallásként, hol kétségek között. Magányos-herkulesi ret- tenésben: »Minden Egész eltörött«. Oldódásban végül: »Véreim, magyar proletárok.« (Csák Máté földjén.) A kisebbségben-érzet fölkeltette felelősségérzet hajtóerő. Megszenvedettség-állapot: a kegyelem állapota. A »Mégis győztes, mégis új és magyar-« diadalának egyeztetése a negatív életérzéssel: De ha a piszkos, gatyás, bamba / Társakra s a csodára nézett, / Eltemette rögtön a nótát: ./ Káromkodott vagy fütyürc- szett.« Rettenés a haláltól. Nagy ívű lezáró rész az utolsó: egészen a kihívóan hetyke, ma- gabízóan gyönyörű jóslatig. »Ifjú szívekben élek s mindig tovább, / Hiába törnek életemre / Vén huncutok és gonosz ostobák, / Mert életem millió gyökerű.« Ady— Latinovits kesztyűdobása ez a múlandóságnak. S ez már nem ennek a szent, kettős ágú egységnek a jóslata, hanem a színészé személyesen, így érzi a hallga- | tó: »Gesztusaim élnek...-» (Hunn új legenda.) Üzenetek »Egy fájdalmas, nagy élet jussán«. Ez: »Jaj, a Tüzet ne hagyjátok kihalni...« És ez is: »Életet és hitet üzen egy halott...« (A Tűz márciusa.) Negyven vers és cikk egészében vagy részleteiben. Latinovits hangján hol tanítás melegséggel, hol gyilkos gúnnyal, hol a pravoszláv temetési szertartás zsolozsmázó kántálásával, hol lefojtatlan diadallal, .hol haraggal, hittel, reménykedve, hol énekhangon, hol kínban fogantán szólalnak meg. Egyszer —két éve tán? — egy televízió jegyzetemben azt írtam: »Latinovits verset vajúdik«. Utólag — »az« után — tudtam meg: szá-_ mon tartotta ezt a megállapítást. Hogyne kellene immár többszörösen felelősséggel írni róla. Kortársakból lettünk utókora. Most a Teljesítmény — az utolsó nagy, önfeltáró mutatvány után — érte szól az énekszáp intelem: »Őrzők, vigyázzatok ...« Leskó László Szeptembertől a rádióban és a televízióban Mindenki (Tudósitónktól.) SZEPTEMBERTŐL új lehetőségekkel bővül a felnőttek kezett kárörömet is vezérük póruljárása fölött. A lámpák alatt voltak már, midőn támadóik magukhoz tértek. S itt, a kanyarból már a tér nyílt. Mintegy kődobás- nyira, s a tér tele volt emberrel. Mint megannyi sötét káposztafej hullámzott a nép a lampionfüzérek alatt, amelyek mintha kedvet kaptak volna az emberektől, himbá- 1 ozásnak indultak a kifeszített drótokon. A zenészek a sátor ponyva alatt húzták, s a szellő már nemcsak a vigalom zenebonáját seperte ide, de a zöld galy- lyak fonnyadt illatát is, az izzadságszaggal együtt, amely a hcje-huia fölött párállott. Zsabkáék már csak a téren érték be a lányokat. De itt már nem léptek hozzájuk. Sört hoztak maguknak, és leültek a kocsmaajtó előtt, a híd kőpárkányára, a többi közé. A busz már ott dohogott. Lonci föiiépett a lépcsőre, míg Anyicska lent álldogált, háttal a kocsmaajtónak. Ellenben Lonci éppen oda látott. S a lampionokra meg a tánoolókra, meg a vonójukat szaggató, verítékes zenészekre. S azt mondta: — Itt táncolt Göndör Lidi. Anyicska is arrafelé nézett kissé, s nem szólt, semmit. A bolyból lányok kiáltottak ide kipirul tan, táncosok karjaiból: — Anyicska, gyere! Anyicska fejét rázta, és visszafordult Loncihoz. Még mindig nem indult a busz. Lonci Zsabkát is látta. A hídról sötéten fixírozta őket. És Lonci aggodalmasan azt kérdezte: továbbtanulása: a Magyar Rádió és Televízió az 1976/ 77-es tanévtől mégindítja' a Mindenki iskolája felnőttok- tasái sorozatot. Az iskola elnevezés is utal arra, hogy az adások mindenkihez szólnak. A műsorok ugyan a dolgozók iskolájának 7. és 8. osztályai számára készülnek, de közművelődési szempontból is jelentősek. Hiszen azoknak is szólnak, akik már régen befejezték általános iskolai tanulmányaikat, és most új ismeretekkel frissíthetik fel tudásukat, egyúttal hasznos szórakozási lehetőségekhez is jutnak. Azok a szülők, akik különböző okok miatt nem iratkozhatnak be a dolgozók iskolájába,' értékes támpontot kaphatnak az adássorozatból, melynek segítségével figyelemmel kísérhetik gyermekeik tanulását, és a megfelelő ismeretek birtokában ellenőrizhetik. Az apa és az anya, a gyermek partnere lehet a tanulásban, s a közös tevékenység révén közelebb kerülhetnek egymáshoz. A szabad időben lebonyolított rádiózás és tévénézés — a sokat hiányolt szülő—gyermek együttlétet új vonásokkal gazdagíthatja. Természetesen a dolgozók iskolájába beiratkozott 7. és 8. osztályosok számára nyújt legtöbbet az új forma. Az adássorozat az általános iskolát végzetteket fölkészíti a Középiskolai továbbtanulásra. Kedvet csinál a művelődés- •lez, jelentős támogatást ad a magánvizsgákra való felkészítéshez. Az ismereteket olyan formában nyújtja, hogy a i -d olgozók élettapasztalatát, a munka során szerzett tudását figyelembe veszi. A célkitűzésekből kitűnik, hogy nem kampánynak, akciónak tekintendő a rádió és a tévé vállalkozása, hanem folyamatnak, melynek szolgáltatásait, reméljük, sokan igénybe veszik majd. Az Oktatási Minisztérium az ország 34 iskoláját megbízta, hogy bázisiskolaként működjenek közre a rádió- és televízióprogram iskolai felhasználásának kialakításában. Megyénkben e feladatot a Nagyatádi Általános Iskola kapta, ahol a korábbi években is példamutatóan szervezték a felnőttoktatást. Az itt működő pedagógusok jól felkészültek arra, hogy a megyében módszertani tanácsokkal, bemutató foglalkozásokkal segítsék a Mindenki iskolája sikerét. A KULTURÁLIS intézmények a közművelődés eszközeivel támogatják a felnőttek tanulását. A Magyar Rádió és Televízió Közönségszolgálatánál és a TANÉRT boltjaiban megvásárolhatók lesznek a rádióban elhangzott műsorok magnószalagjai. A rádió- és televízióadások nyomtatott formában is megjelennek, a Minerva Kiadó gondozásában lát napvilágot a Mindenki iskolája olvasókönyv. A könyvtárak szívesen kölcsönzik ezeket a könyveket, így az anyag áttekintésére is lehetőség nyílik. A könyvtárak, művelődési házak, iskolák egy részében Mindenki iskolája-klub működik majd, ahol a sugárzott anyagot feldolgozzák, értelmezik. A rádió és a televízió, a megye oktatási és közművelődési intézményei felkészültek az új típusú ismeretnyújtásra, s várják, hogy a tanulni vágyók minél többen éljenek a lehetőségekkel. (Folytatjuk.)
