Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-04 / 183. szám

Készülődés a kiállításra Húsz országból 130 kiállító A budapesti nemzetközi vá­sárközpontban elsőnek Cseh­szlovákia kezdte meg szabad­téri bemutatójának berendezé­sét az augusztus 25-én megnyí­ló nemzetközi mezőgazdasági és élelmiszeripari gép- és mű­szerkiállítás és vásár, az Ag- romasexpo ’76 területén. A második félévben ez az első budapesti szakkiállítás, ame­lyet a vásárközpont C-pavi- lonjában és környékén több mint 23 000 négyzetméter sza­badtéri és fedett területen ren­dez a Hungexpo. A hazaiak­kal együtt 20 ország mintegy 130 kiállítója hozza el Buda­pestre legkorszerűbb gépeit. A berendezések jelentős ré­szét működés közben is lát­hatják majd a vásár vendé­gei. Többek között megtalál­ják az új szovjet driástraktort, a K—701 típusú 300 lóerős erőgépet is. Ezúttal is felvo­nultatják a kiállítók a mező- gazdaság iparszerű termelési rendszereinek gépsorait, s mellettük — az eddiginél jó­val nagyobb arányban és vá­lasztékban — a háztáji és a kisegítő gazdaságok korszerű kisgépéit, fölszereléseit. A szakkiállítás iránti nagy érdek­lődés jelzi, hogy máris sok nagyüzemi gazdaság igényelt elővételben belépőjegyeket csoportos látogatásra. SZOCIALISTA ÉLETMÓD Kutatások tárgya Az utóbbi években az életmód mind a kapitalista, mind pedig a szocialista or­szágok szociológiai-filozófiai publikációiban egyre gyakrab­ban vizsgált fogalom. A tár­sadalmi mozgások kérdéseivel foglalkozó politikusok, köz­gazdászok és szociológusok kutatják, hogy a társadalom­ban végbemenő gazdasági és politikai változásokkal mi­ként változik meg az ember élete, mi lehet az az ideális életmód, amelyik felé töre­kednünk kell. Ez pedig meg­követeli magának az életmód­nak a meghatározását. Régi vitakérdés: melyik társadalom tud tagjainak ro­lóban emberi életet biztosíta­ni. Fártunk XI. kongresszusa így fogalmazott: “-Világosab­ban kell körvonalazni szocia­lista távlataikat, be kell mutatni a szocialista életmód fölényét a kapitalista életfor­mával szemben.-“ A két társa­dalmi rendszer között tehát ebben az értelemben is harc folyik. így az életmód kérdé­se a nemzetközi osztályharc egyik fő részévé válik. Fon­tos kérdés, mert — ahogy a kongresszus hangsúlyozta — a szocialista életmód általá­nossá válása egész társadal­munk fejlődésének egyik kulcskérdése és nélkülözhetet­len feltétele. A szovjet közgazdászok az életmód kérdését sokáig az életszínvonal-fogalom keretei között tárgyalták, de egyre jobban felismerték a behatá­rolás korlátáit. Nyilvánvalóvá vált, hogy ugyan nem lényeg­telen összefüggése van az életszínvonallal, de az élet­mód nemcsak szélesebb körű fogalom, hanem minőségileg is különbözik tőle. Csali így lehet megérteni azt, hogy azonos életszínvonal mellett miért lehet az életmód el­térő, vagy az életszínvonal lényeges eltérése esetén is alapvonásaiban miért lehet azonos életmód. Ez az ellent­mondás azt is feltárja, hogy az ország fölénye az életszín­vonalban még nem bizonyítja fölényét az emberek életmód­jában. Mi tehát az életmód ? A Magyar Értelmező Szótár sze­rint: “Az a mód, jellemző magatartás, ahogy valaki testi, szellemi, anyagi, erköl­csi vonatkozásban él. Szemé­lyek vagy emberek kisebb- nagyobb csoportjának a gaz­dasági, foglalkozási és társa­dalmi viszonyok által meg­határozott helyzete, viselke­dése, lehetősége az életben.« Ezenkívül sokan sokfélekép­pen közelítik meg, ezért még nem alakult ki elfogadott meghatározása. Egyes vélemények szerint két fogalmat kellene használ­ni. Az “életformáit, amelybe a feltételrendszer tartozna, s magát az “életmód«-ot, amely az élet minőségét fejezné ki. Amiben teljes az egyetértés: emberi tevékenységek egész Kész a kaposvári irodaház Munkába állt a számítógép A költözésig Budapesten dolgozik — Szeptember óta tanult a személyzet Nagy vállalatok adtak megrendelést Rikító sárgára festett épü­let Kaposváron, a Rákóczi té­ren a Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat ti­zenegyedik számítógép-köz­pontja. A szobák még üre­sek: a hiányokat pótolják az építők, és folyik a színvita. Az épület színét három vál­lalat szakemberei választották ki, írást azonban nem készí­tettek a választásról, s most szinte lehetetlen bizonyítani, hogy nem ilyennek képzel­ték. (A műanyag festék — ál­lítólag — harminc évig meg­tartja a színét.) — Az építőipar és a szak­ipar jó minőségű munkát végzett — hallottam Óvári Lászlótól, a számítógép-köz­pont vezetőjétől —, a gépter­mek faburkolata és az ál­mennyezet azonban nem ma­radhat úgy, ahogy elkészítet­ték. Erről is folyik a vita: lebontják-e vagy sem. A mi álláspontunk az, hogy így nem maradhat. Az üres épületben tehát a Somogy megyei Tanácsi Ma­gas- és Mélyépítő Vállalat munkásainak lesz még felada­tuk. A számítóközpont több mint száz dolgozója pedig ta­nul, vagy Budapesten dolgo­zik a kaposvári számítógé­pen. Július 15-én ugyanis munkába állt az a francia licenc alapján készült számí­tógép, amely később Kapos­várra települ majd. A Félix C—2—56-os jelű gép nagy­ságrendben az R—20-asnak felel meg. Teljesítménye olyan, hogy képes a somogyi vállalaitok anyagát feldolgoz­ni. A központ 160 munkatárs­sal dolgozik majd Kaposvá­ron. A számítástechnikai szakemberek intenzív képZé- • se a múlt év szeptembere óta folyik: az elméleti ismeretek elsajátítása után most a gya­korlati fogásokat tanulják. Munkájuk már a kaposvári tevékenység előkészítése is. A gépbe azokat az adatokat táp­lálják Budapesten, amelyek néikűl Kaposváron nem tud­nának majd dolgozni. Lesz-e dolga a kaposvári számítógépnek'’ felelet erre így hangzik: óid. január 1-ig már nem ' lünk újabb feladatokat válla'ni.«. A köz­pont teljesítményét csak fo­kozatosan használják ki. Az első évben mindössze negy­venszázalékos kapacitással dolgozik azért, hogy a pontos, megbízható munkát semmi se nehezítse. A második évben — a SZÜV gyakorlatának megfelelően — hetven száza­lékra növelik a teljesítmény kihasználását, s csak azt kö­vetően dolgozik tedjies leter­heléssel a kaposvári számító­gép-központ. A megrendelők a megye legnagyobb vállalatai. A Ka­posvári Húskombinát például az értékesítéssel járó admi­nisztrációt és a számlázást bízza a számítógépre. E mun­ka egy részét eddig Pécsén végezték. Ha Kaposváron dol­gozzák fel az adatokat, egy nappal korábban küldheti szét a számlát a vállalat. Mindebből az is következik, hogy egy nappal gyorsabban érkezik meg a pénz a bank­számlájára. Az anyaggazdál­kodással kapcsolatos nyilván­tartást bízza a számítógépre egyebek között a Dunántúli Regionális Vízmű- és Vízgaz­dálkodási Vállalat, a Somogy megyei Állami Építőipari Vál­lalat, valamint a Gabonafor­galmi és Malomipari Vállalat. A Somogy—Zala megvei Élel­miszer-, Háztartási és Vegyi­áru Nagykereskedelmi Válla­lat az élelmiszercikkek szám­lázásával kapcsolatos munkát végezteti a számítóközponttal. Az első megbízók között van a Nagyatádi Konzervgyár és a Kaposvári Állami Gazdaság is. A gép tehát — igaz. egye­lőre Budapesten — megkezdte a kaposvári megrendelések teljesítésének előkészítését. Dr. K. I. rendszere; egy korszak em­bercsoportjainak teljessége. Az életmód tehát tevékeny­ségforma, a valóságos (gazda­sági, politikai, ideológiai) vi­szonyokhoz való hozzáállás. Ebből adódik, hogy az élet­mód nem elméleti, hanem gyakorlati kérdés. Bonyolult, összetett jelenség. Alkotóelemei közé minden­esetre csak az ismétlődő, ál­landósult, lényeges tevékeny­ségek tartoznak, mint a mun­ka, a közéleti aktivitás, a közlekedés, a házimunka, az önfenntartás, a művelődés, a sportolás, a pihenés és a szó­rakozás. A felsorolt anyagi, szellemi tevékenységek, a mindennapi élet igen fontos elemei az életmódnak, de nem szűkíthe­tők le erre. A fogalomnak csak az egyik részét jelentik. E tevékenységek közben em­ber és dolgok, valamint em­ber és ember között kapcso­latok, viszonyok jönnek lét­re, amelyek szintén jellemzik egy társadalom, egy szűkebb közösség, vagy éppen az. egyes emberek életmódját, s ame­lyek ugyancsak tevékenység­ben nyilvánulnak meg. Ezért ^ide tartozik még e kérdések társadalmi, emberi oldala, mint például az emberek vi­szonya a munkához és a munkában egymáshoz; a tár­sadalomhoz, a hazához, az adott politikai rendszerhez, a különböző közösségekhez és a munkán kívül egymáshoz; az emberek viszonya a hagyo­mányokhoz. Vagyis nem más, mint az embereknek a poli­tikai, társadalmi életben be­töltött szerepe, erkölcse. Az elemek kölcsönhatá­sa, és magának a társadalom­nak a mozgása az egyén éle­tét folytonosan alakítja, s hatásaként új szokásokat, ma­gatartási formákat vesz föl. Magában hordozza az ismét­lődés és az állandóság mellett a változás és a fejlődés moz­zanatát is. Az ember változását alap­vetően a társadalom anyagi folyamatai, a termelési viszo­nyok jellege határozzák meg. Ebből adódik, hogy az anyagi és szellemi javak fogyasztásá­nak viszonylagos hasonlósága ellenére is elvi és minőségi különbség van a burzsoá és a szocialista életmód között, és ez a különbség a szocia­lizmus továbbfejlődése során egyre inkább nő. Mindezekből következik, hogy az életmód megváltozásához társadalmi­gazdasági változások szüksé­gesek. Németh Ernő (Folytatjuk.) Dinnyehang és motorzúgás (Kitűnő dinnye terem a táskái homokon. Két család kilenc tagja jött ide részért termelni az idén kora tavasz- szal: Tóth Sándorék és Mo- sóczi Gyuláék. Csányiak ők is, mint annyi más dinnyeter­melő Somogybán. MosócziéH tizenharmadik éve térnek vissza rendszeresen me­gyénkbe. Mielőtt a táskái ho­mokra telepedtek volna, Ka­rúdon töltöttek három sze­zont. Huszonkét hektáron dolgoznak.) — Az idén ősszel kezdem a negyediket. Amikor útra keltek a szüleim Csánybóű engem is magukkal hoztak? Szívesebben vagyok itt, mint otthon. A szétszedhető faház­ban tévé, rádió van, a vil­lanyt a közelből vezették be. Itt van a nővérem is, ő már gimnazista. Végig kitűnő ta­nuló volt az általánosban, s az eddigi három osztályban nekem sem volt roGszaibb bi­zonyítványom. Sok itt a munka, össze kell fognia a családnak. Én pélr dául hajnali négykor kelek, délig szedem a dinnyét, dél­után meg vagont rakok. Hogy érett-e, azt magam döntöm el, a hangjából állapítom meg. Este az őrzés követke­zik. Kint vagyok nyolcig, tízig. Sok munka van a diny- nyében, amíg eljut odáig, hogy szedni, szállítani lehet, ezért kell megvédeni. A táb­la végén visz az út, sok autó, motor jár erre. Az egyik este is megállt egy motor, a ve­zetője meg elindult a táblá­ra. Már éppen vette volna le a dinnyét, amikor rászóltam. —» Szeretem a dinnyét. Nemcsak vigyázni, szedni, ha­nem enni is. És válogathatok is benne. Hogy most milyen? Közepes. A szárazság miatt főként.- Szép ez a munka, csak az a baj, hogy sokat kell utazni. Én nem leszek diny- nyés, inkább gépészmérnök szeretnék lenni. Az érdeke­sebb. Ismerem is nagyjából a motorokat. Itt van az 1300-as Lada. a motorkerékpár — ezekkel közlekedik a család, ha úgy hozza a munka, ösz- I szel, a tanítás kezdete előtt i a nővéremmel együtt haza­megyünk. A nagymama ügyel ránk. A szüléink csak akkor jönnek, ha itt minden munka befejeződött. Édesapámnak otthon is meglesz a munkája, mert fafűrészelő, és a tüzelő kell a családoknak. Aztán nagyon hamar itt lesz megint március, és újra költözik a család. És én is velük me­gyek, másik iskolában folyta­tom a tanulást. Az új iskolá­ban új pajtások lesznek, vagy a régiekkel találkozom megint. Attól függ, hol vállalunk dinnyészkedést... Elmondta: ifjabb Mosöczi Gyula Följegyezte: Hernesz Ferenc Befogadottak E mberek és sorsok nyomába eredtem. Szereplőim nagy­szülei még a kitaszítottak terhét hordták; önhibájuk­ról, a társadalmi tétlenség és belenyugvás évszázados bűneiről sok mindent elmondott már a krónika. Az utódok nem szívesen hallják; néha még azt sem, ha megváltozott életük példáit állítják a még most indulók elé. Pedig törté­nelmi változásról van szó, amelynek alapja a munka, az em­berség. Nem maradt változatlan a közszellem sem, így hát egyre gyakrabban nyílik az ajtó, ha bebocsátást kér a mesz- sziről érkező. Tanultuk — és mindennap tapasztalhatjuk —, hogy a munka összeköti egymással az embereket; ha úgy tetszik; közvetítő szerepet is vállal. Kapcsolatrendszer és kö­zelség alakul ki közöttük életkoruktól, származásuktól füg­getlenül. Ki vitathatná, hogy aki tisztességes, aki dolgozik, azt befogadják maguk közé, és megbecsülik az emberek? Nem gyűjtöttem statisztikát, jóllehet kifejező lenne, hi­szen a számok mögött mindig emberek és tettek vannak. Nem kerestem a tanácsot, a hivatalos szerveket; nem is akarok összefüggő képet adni a befogadottak életútjáról. A Dráva- vidéket jártam, néhány falut és a mezőt; egyetlen gazdasági egységet, melynek területén számottevő cigánylakosság él. A barcsi Vörös Csillag Tsz-ben próbáltam tájékozódni, nem is sikertelenül. Mondanivalóm lényegének tekinthető, hogy az első kérdésre sehol sem tudtak pontos választ adni. S ez a „tájékozatlanság” — bármilyen furcsa — a változás egyik legfőbb bizonyítéka. Hány cigányember dolgozik a tsz-ben Barcson, Istvándiban, Darányban vagy Dráyagárdonyban ? Zavarban voltak a vezetők, miért is tudnák? Ezt és így senki sem tartja számon. De, hogy a vézna és beteges Orsós Jó­zsefbe akkora akaraterő szorult, hogy a „deltás dromedárok” erejével és munkabírásával áll helyt, azt tudják. Azt is, hogy Ignácz Mátyásra sem lehet panasz az erdőn, s hogy Oros­házi Imre — akiről még szó lesz —; traktoros létére a nö­vényvédelmi tanfolyamot is elvégezte. És tudják, hogy há­rom jó traktoros van Barcson, egy Istvándiban, akit már az egyesülés után taníttatott a tsz, és hogy Meggyesi Imre a ser­téskombinát egyik legjobb dolgozója. Két lánya érettségizett — mondták büszkén —, Erzsi a mezőgazdasági szakközépis­kolában, és KISZ-titkár volt! Egyikük sem átallja a fizikai munkát. Mindketten férjhez mentek, s most a gyermekgon­dozási segélyt élvezve nevelik apróságaikat. A munka megváltoztatta az emberek életét és gondol­kodását. Több érdekes jelenségre is fölhívta a figyelmemet Losonczi Mihály, a tsz elnöke. Néhányan már régi életmód­jukkal együtt a nevüktől is megváltak. Sok volt az Orsós, a Kalányos, a Bogdán? Szebbet, más nevet kell választani. Ez is segít feledtetni a múltat, a rég volt megkülönböztetést. Eperjesi, Orosházi, Károlyi neveket jegyeztem föl az Orsó­sok mellé; valamennyien jó munkások, megbecsült embe­rek. Nem a nevük, hanem a munkájuk, a magatartásuk révén. „Embert lát bennük a közösség, s a munka az értékmérő” — így mondta az elnök, így tapasztaltam a földeken, s akkor is, amikor a borítékok tartalmáról faggattam őket. Hogy szembetűnően terjed a „vegyes házasság"? Idézőjelben mond­ják, s ezzel múltba taszítják a kifejezést is. Végtére nem történik más, mint az, hogy egy fiú megszeret egy kislányt, felségül veszi, s családot alapítanak az élet rendje szerint. Mi az, hogy „vegyes”? Vallási szempontból rég letűnt meg­határozás. A Meggyesi lányok példája szerint a folyamat to­vább gyűrűzik. B z ifjú nemzedék könnyebben hagyja maga mögött a múltat, szokásai is másképp alakulnak. S a munká­hoz való viszonyuk? Harmincöt éven felül csak fér­fiak dolgoznak. A fiatalabbak között már asszonyokat is ta­lálni a növénytermesztésben; a lányok egy része meg sem tudna lenni a tsz nélkül. Hajlékony derekú lányok vidá­man szedték a burgonyát a gép után, amikor ott jártam; fel­szabadultan és elégedetten beszéltek családról, munkáról, szórakozásról; a hazaadott fizetésről (kell a kicsinyekre) és a „visszajáró”, ruhára, szórakozásra szánt ezresről, ha éppen nem kell másra a családnak. És többen tanulnak. Nem kell nagy rábeszélés a szakmunkásvizsgára: a gép meg egyenesen vágyálom a fiatalok körében. A férfiak 70 százaléka a ta­karmányozásban dolgozik; 2500—3000 forintot keres, de az asszonyok sem panaszkodhatnak. A háztáji az ő számukra is hasznos jövedelemforrás. Megváltozott az életük. A tsz-ben dolgozók közül egy ember sem lakik putriban. Takaros, szép parasztportákon élnek; áldoznak rá, kapnak segítséget is. A barcsi Orsós Józsefnek 130 000 forint kész­pénze volt már, amikor építéshez kezdett; Orsós György hat éve vett 35 000-ért egy lakást, most kicserélte egy 150 000 fo­rintos, közművesített házra. Nőnek az igények. S a tsz sokat segít. Támogatását azonban nem az határozza meg, hogy ki honnan jött, hanem az, hogy mennyit ér a munkája. 1975. januárjától hét család kapott 20—80 000 forintos kamatmen­tes kölcsönt házépítésre, illetve lakásvásárlásra. Egyébként nincs semmiféle külön kedvezmény a számukra; úgy mond­ják; ellentétes hatást váltana ki. De nincs erkölcsi hátrány sem, szó sincs megkülönböztetésről. S ők valamennyien na­gyon kényesek a becsületükre. Munkával akarnak és tudnak bizonyítani. Az életformaváltást csak ez teszi lehetővé ... A falu népe Barcson, Istvándiban befogadta őket. Nincs új „telep”, házaik a falu utcáiban állnak. Drávagárdonyban se marakodnak velük, a megbecsülés azonban még hiányzik. Darány „idegen” a változástól. A falu, a környezet, a vezetők is bizalmatlanok, mint ha nem értenék a fejlődés lényegét, feltételeit. Ott KISZ-tag sincs, a tsz-ben sem dolgoznak kö­zülük. Tanulságos, tetteket sürgető ellenpélda. Két fiatalemberről annyi jót hallottam, hogy már a „két­kedés ördöge” vitt el egyikükhöz, hogy azután valóban iga­zolva lássam kibontakozásukat. Eperjesi József 21 éves, hús­ipari szakmunkás. Szinte ragyogott, amikor a munkájáról beszélt. „Szeretem ezt a szakmát, a húskombinátban tanul­tam ... nem akarok elkallódni. Itt aztán lehet művelni a szakmát." Csak hallották volna, milyen lelkesen beszélt a velencei, a balatoni, az észak-magyarországi kirádulásokról, a szovjetunióbeli jutalomüdülésről! „Végtelenül rendes, szor­galmas, kifogástalan ember" — így a főnöke. Nem kivéte­lezés, hanem megérdemelt elismerés számára minden juta­lom. Ifjú házas, már van 30 000 forintjuk a házra, felesége is szakmunkás. A húga egészségügyi szakközépiskolás, ő maga a KISZ-vezetőség tagja. Most már elhiszem, hogy az istvándi Orosházi Imre is hasonló cipőben jár. Kulturált, szorgalmas és nemcsak önmagukért, hanem a társadalomért is sokat te­vő fiatalok. A munka tette ilyenné őket. A tudat a munkában fejlődik. „A készségek megszerzése az egyén számára a kultúra normáinak elsajátítását jelenti." S ehhez nem kell más, mint egyéni elhatá­rozás, közösségi segítség úgy, ahogy azt a Vörös Csillagban teszik. Azt írtam: befogadottak? Hiszek abban, hogy a „ki­vetettek" után ez utóbbi fogalom is előbb-utóbb a szocia­lista történetírás süllyesztőjébe kerül. 'ávori Bél»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom