Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-18 / 195. szám

/ Befejeződött a VII. országos Ifjú Gárda-szemle A fáklya Veszprémé. (Folytatás az 1. oldalról) tál. A második Zala 9132,5, a harmadik Szabolcs-Szatmár lett 8945,5 ponttal. Záróünnepség Este 7 óra előtt az ifjúgár­disták újra felsorakoztak a gyülekezőhelyeken. Véget ér­tek a szemle rendezvényei, a záróünnepségre az elmúlt napok örömével és a búcsú­zás kicsit szomorú érzésével gyűltek össze a részvevők. A Kossuth téri dísztribü­nön az elnökség tagjai között ott volt Varga Péter, az MSZMF Központi Bizottságá­nak tagja, a megyei pártbi­zottság első titkára, Borbély Gábor, a KISZ kb titkára, Földesi Jenő belügymimszter- helyettes, Csornai Ferenc, az Ifjú Gárda országos parancs­noka és Szenes Imre, a me­gyei KISZ-bizottság első tit­kára. Miután az elnökség elfog­lalta a hely-ét, rövid ideig a majorett-csoport tartott bemu­tatót, majd megkezdődött a záróünnepség. A szakaszok ugyanúgy vo­nultak be, mint a megnyitón. Az élen — egyes rajtszámmal, most már első helyezettként — a somogyi gárdisták jöttek. Minden szakasz a téren állt, amikor a Rákóczi-induló hangjaira behozták a zászlót, majd a szemleparancsnok je­lentést adott az Ifjú Gárda országos parancsnokának. A zenekar eljátszotta a Him­nuszt. Ezután a megyei KISZ- bizottság első titkára lépett a mikrofonhoz. Szenes Imre rö­vid köszöntőjében elmondta: — Véget ért áz ifjúgárdis-1 ták nagy vetélkedése, de a tapasztalatcsere, a barátkozás és az ismerkedés folytatódik. A gárdisták a fegyelmezett versengéssel, vidámságukkal kivívták Somogy és Kaposvár lakóinak elismerését; ezzel hozzájárultak az Ifjú Gárda munkájának népszerűsítésé­hez. A' házigazdák nevében köszönjük ezt a helytállást. A továbbiakban arról be­szélt: a gárda munkájának elismerését jelenti az is, hogy az országos, a megyei és a A legújabb belkereskedel­mi évkönyv statisztikai gyűj­teményeiből is kitűnik, hogy a lakosság vásárlásainak össze­tétele jelentősen változott az utóbbi évtizedekben. A kiske­reskedelem összes forgalmá­ban 1952 és 1975 között több mint kétszereződött, 17,6-ról 38,2 százalékra növekedett a vegyes iparcikkek aránya. Ugyanebben az időszakban 25,7-ről 15,9 százalékra csök­kent a ruházati cikkek ará­nya, s ugyancsak 10 száza­lékkal csőikként a boltokban vásárolt élelmiszereké és él­vezeti cikkeké. Vegyes iparcikkből tavaly több mint négyszer annyit vásároltunk, mint 1960-ban, s ugyanebben az időszakban a tartós fogyasztási cikkekből ötszörösére növekedtek be­szerzéseink. A forgalom dina­mikus növekedéséhez jelen­tősen hozzájárult, hogy mind szélesebb körre terjedt ki az OTP-hitellevéllel lebonyo­lítható vásárlás. Másfél évti­zeddel ezelőtt 443 millió fo­rint értékű tartós fogyasztási cikket szerzett be a lakosság hitellevél segítségével, s 5 millió forint értékű vegyes iparcikket vásárolt ilyen ked­vezményes feltételekkel. Az utóbbi két évben már az 5 milliárd forintot is megha­ladta a készpénzelőleggel és kölcsöntörlesztéssel lebonyo­lítható vásárlás értéke, tehát megtízszereződött e kedvez­ményes akciók volumene. A hitelre vásárolt termékeknek több mint fele bútor, amely­nek értéke tavaly meghalad­ta a 2,6 milliárd forintot. A kiskereskedelmi forgalomban eladott összes bútornak 37 százalékát vásárolták meg hitellevéllel. A tartós háztar­tási és kulturális cikkek kö­zött a tv-készülékek és a varrógépek vezetnek 58, illet­városi vezetők jelen vannak, az ünnepségen, majd külön köszöntötte a rangos vendé­geket. Végül felkérte Csornai Ferencet, hogy értékelje a VII. országos Ifjú Gárda­szemle munkáját. Az Ifjú Gárda országos pa­rancsnoka záróbeszédében emlékeztetett a megnyitóra, amikor a nemes versengéshez kívántak minden jót a me­gyei szakaszoknak. — Most a KISZ kb, az Ifjú Gárda országos parancsnok­sága és valamennyi rendező testület nevében, s azt hiszem mindenki véleményével egye- elmondhatom: a meg­nyitó »útravalói«1 megvalósul­tak. A VII. országos szemle betöltötte hivatását. Soha sem képviselték ilyen jól felkészült csapatok a me­gyéket, s mindegyik verseny­számban nagy volt a versen­gés. Kaposvárról mindenki úgy távozhat: ennek a szem­nem voltak vesztesei, csak győztesei. Ha csak a versenyző csapatok közötti kicsi pontkülönbségre gondo­lunk, ez akkor is igaz. De nemcsak erre alapozhat­juk ezt a megállapítást. Azért minősíthetjük a szemlét min­denki győztes verenyének, mert nem csupán a díjazot­tak térnek haza »■trófeákkal'«. Megismerték a részvevők ha­zánk egy »darabkáját«, új barátságok kötődtek, a ven­dégek megismerkedtek az itt dolgozó fiatalokkal, az itt élő emberekkel. Nagy lehetőség az is, hogy évről évre más-más táj em­bereinek ezreivel ismertethet­jük meg mozgalmunkat, az Ifjú Gárdát. A felkészülés so­rán formálódnak az ifjúkom- munista közösségek és az If­jú Gárda-szemlék a közösség­gé válás, a nevelés és az ön­nevelés iskolái. Így volt ez eddig, és minden bizonnyal így lesz a jövőben is. És — különösen a csapatversenyek­ben — megmutatják a fiata­lok, hogy egymást segítve, egymásért dolgozva mire ké­pesek. Az országos gárdaparancs­nok beszélt arról is, hogy a szellemi fejlődés és a fizikai próbatétel miként függ össze. Hogyan hat az állóképesség növekedése a személyiségre ve 45 százalékos hitelvásárlá­si aránnyal. Dinamikusan nö­vekedett az OTP-kölcsönnel beszerzett háztartási villamos hűtőszekrények száma is: 1960-ban még a 4 ezret sem érte el, a múlt évben viszont megközelítette a 110 ezret. NAPONTA 45 ezer embert szállítanak Kaposváron a he­lyi járatok autóbuszain. A városi forgalom dinamikusan nőtt a megyeszékhelyen: az utóbbi öt évben megduplázó­dott az utasok száma. A fej­lődés ezután sem állt meg. Különböző felmérések és szá­mítások szerint Kaposváron 1980-ig 10 százalékkal növek­szik a keresők száma, ezen­felül módosul a városszerke­zet is. A lakótelepek építése még inkább meggyorsítja ezt a folyamatot, melyet, a lakó- és munkahelyek közötti szét­válásnak nevezünk. S ez a városi élet egyéb területei mellett hatással van a tömeg- közlekedésre is. A munkahely és , a városközpont megköze­lítésében mind többen veszik igépybe az autóbuszokat. Így nemcsak az utasok száma lesz több, hanem növekszik az utazással eltöltött idő is. 1980-ban napi 73 ezer utas­sal számol a Volán 13. szá­mú Vállalata. Ezt az ember­rengeteget csak a jelenlegi kapacitás kétszeresével tud­nák elszállítani. Ennyi buszt beszerezni azonban nemcsak képtelenség, de pazarlás is volna. A zökkenőmentes köz­lekedést tehát korszerű for- galamszervezés&el lehet majd és a gárda egészséges élet­módja miként segíti a szocia­lista erkölcs kiteljesedését. Majd így folytatta az értéke­lést: — A mostani kaposvári szemle fiatalos volt és vidám. Kívánom, hogy a részvevők mindig ilyenek maradjanak, és hazánk bármelyik részén is járnak, érezzék otthon ma­gukat. Ez a haza mindany- nyiunké, és hamarosan ez a nemzedék veszi át a »staféta­botot«, ez a korosztály lesz az éltetője munkával, alkotással. Erre készül minden gárdista és erről a felkészülésről adott számot Kaposváron. Köszönjük mindenkinek a helytállást, a példamutató magatartást. Mindenki nevé­ben köszönjük a párt- és ál­lami szervek segítségét, a so­mogyi, a kaposvári vezetők és az itt lakó emberek vendég­szeretetét. Azt is el kell mondanunk: nem búcsúzunk végleg, legkö­zelebb, a nyolcadik szemlén Veszprémben találkozunk. Ezzel a VII. országos Ifjú Gárda-szemlét bezárom. Ezután Borbély Gábor át­adta a KISZ kb dicsérő okle­velét a győztes somogyi sza­kasznak, majd valamennyi megyei és budapesti küldött­ségnek. Különböző szervek és intézmények képviselői kü- löndíjakat adományoztak egy- egy rajverseny győzteseinek. A díjátadás után a KISZ Somogy megyei Bizottsága át­megoldani. A leendő változá­sokról és intézkedésekről a napokban tanácskozott a vá­rosi tanácson a Közlekedés- tudományi Egyesület Somogy megyei szervezete. A korszerű forgalomszer­vezésnek ma Kaposváron két föltétele van: a vonalhálózat egvszerűsítése és a csúcsidők széthúzása. Ezek megvalósítá­sa nehéz feladat, s nemcsak a Volántól függ. Több tanul­mányban is föltárták, hogy a fordulóidő rövidítését —• te­hát egy-egy járat jobb ki­használását — nagymértékben a járatok útvonalainak indo­kolatlan kitérői, kacskaringói akadályozzák. A jövőben köz­vetlenül a célállomásra indul­nak a járatok, s nem kerülő­vel, mint ma általában szo­kásos. Ezzel egyszerűbb és áttekinthetőbb lesz a vonal- vezetésük. Így a Május 1. ut­ca zsúfoltsága is csökken majd. Közvetlen összekötte­tést létesítenek az északnyu­gati és az északkeleti iparte­lepek között olyan járattal, amely érinti a népesebb la­kókörzeteket. Hunyady Sza­bolcs, a Volán osztályvezető­je azt is bejelentette, hogy ha elkészül a buszforduló, akkor még az idén megindul a 11/A járat a Komáromi ut­ad t a a szemle lángját megőr­zésre a Veszprém megyei KISZ-bizottságnak. Az Ifjú Gárda-zenekar el­játszotta a DlVSZ-indulót, a zászló elvonult, s a szemle­parancsnok oszolj vezénysza­va után megkezdődött az ut­cabál. A vidám kavalkádban most a versenyzés feszültsé­géből is felszabadulva össze­keveredtek a küldöttségek. A fiatalok táncoltak a P. Mobil együttes zenéjére énekeltek, és időnként együtt földobták vezetőiket. A bál este tíz óráig tartott Kitüntetések A városi tanácson fogadá­son vettek részt azok a ki­emelkedő munkát végző sze­mélyek, akiknek a KISZ kb, a munkásőrség országos pa­rancsnoksága, a Honvédelmi és a Belügyminisztérium ki­tüntetéseket adományozott. A fogadáson az adományozó szervek jelen levő vezetői ad­ták át az érdemrendeket. Egy Ifjúságért érdemérem, három Kiváló ifjúsági vezető és há­rom Aranykoszorús KISZ-jel- vény kitüntetést, valamint egy-egy arany-, ezüst- és hronzfokozatú Közbiztonságért Érdemérmet adtak át. A Haza Szolgálatáért Ér­demérem arany fokozatát kapta Szenes Imre, a megyei KISZ-bizottság első titkára. Rajta kívül kilencen vették át e kitüntetés arany-, ezüst-, il­letve bronzfokazatát. cától, lényegesen javítva a Kinizsi tömb lakóinak közle­kedését. A megyeszékhelyen készült tanulmányok azt is mutatják, hogy egészségtelen a forga­lom megoszlása. Az egész napi forgalomnak 15 száza­léka zsúfolódik egy időpontba, reggel hét és nyolc óra közé. A zsúfoltság és a csúcsforga­lom enyhítése csak a lépcső­zetes munkakezdés szélesebb körű bevezetésével lehetséges. Jó példa a Volán és a me­zőgazdasági főiskola közötti megállapodás. A buszjáratok a főiskolásokat sokszor már képtelenek voltak elszállíta­ni, ezért februárban megál­lapodott a vállalat és a főis­kola: ennek alapján fél ki­lenckor kezdődnek az előadá­sok. Azóta minden hallgató idejében ott tud lenni. A LÉPCSŐZETES munka­kezdés bevezetését a Volán csak szorgalmazhatja. Hogy megvalósul-e, az a vállala­tok, a tanácsi és más szer­vek összehangolt munkájától függ. A lépcsőzetes munka­kezdés összehangolására is használható javaslat kidolgo­zására egy munkabizottság alakult a városi tanácson. Cs. X, Tői vegyes iparcikke! visároliiiik aoen, lenek Kaposvári tömegközlekedés Kevesebb busszal több utast Tóközeiben V endéglátóim jóvoltából néhány éve bejártam a SzeTl- ger, s a nagy kiterjedésű Mazuri tavak vidékét. Test­vérmegyéink természeti kincseit a látvány, a föl­fedezés öröme és az is közel hozta hozzám, hogy minduntalan az összehasonlítás lehetőségét kutattam. Pedig a Kalinyin környéki Szeliger, s az olsztyni vajdaság tórendszere merő­ben különbözik a Balatontól. Nemcsak kialakulását, földrajzi, természeti adottságait, hanem hasznosítását illetően is. Mégis sok — részben megkésett — tanulsággal szolgált e két tó­vidék. Igaz, még egyik sem nevezhető olyan idegenforgalmi központnak, mint a Balaton; nincs nagy tömeg, az emberek „szétszóródnak” a hatalmas területen. De nemcsak ezért ta­nulságos a látvány. A tavak eredeti természeti környezetük­ben pompáznak; erdők, mezők, őshonos fák, nádasok veszik körül a vizet, s ha hajóról, csónakról néz szét az ember, a partokon nem lát házakat, szállodákat, mesterséges sétányt és betonfalat. Pedig vannak nyaralók, táborok, üdülőközpon­tok és szállodák. Az erdő mélyén, a parttól négy-ötszáz mé­terre. A tervezők nem engedték megbontani a természeti szépet ... Ez az, amit megkésett tanulságnak neveztem. Igaz, ná­lunk egészen más a tókörnyék növényvilága is. Az akkori látvány most újra föltámadt bennem. Ahogy nő az idegen- forgalom a Balatonon, úgy kezdjük észrevenni a hiányt; a fa és az erdő, a levegő, a' kirándulás; a „paprikás, gulyás, cigányzenés népieskedés” helyett a valódi, természethez kö­tődő romantika igényét. Nincs könnyű dolgunk. Nemcsak azért, mert ez a fölfedezés is megkésett kissé. Mindössze három éve tapasztalhatunk némi erőfeszítést a tókörnyék zöldövezetének, parkerdőinek kialakítására. Gondjaink azon­ban a természeti adottságod, a pénzügyi fedezet hiánya, a helyenként még elmaradott szemlélet miatt is szaporodnak. Pedig nem kétséges: hírünket a nagyvilágban — sok más mellett — a Balaton is megalapozta. És íme: voltaképpen csak kezdeti sikereket könyvelhetünk el a Balaton környéki parkerdők kialakításában, de máris nemzetközi az érdek­lődés. Nem a bogiári és a földvári parkerdő látogatottságának statisztikai adataival akarok előhozakodni, bár ezek is jelzik az eredményeket. Legalább ennyit mond, hogy a közelmúlt­ban egy népes, ifjú küldöttség látogatta meg ezeket a helye­ket. A soproni Erdészeti és Faipari Egyetem vendégeiként termelési gyakorlaton tartózkodott hazánkban több szovjet és NDK-beli szakember jelölt: a moszkvai erdészeti, műszaki és a drezdai műszaki egyetem utolsó éves hallgatói. A leendő erdőmérnökök egyetemi tanárok kíséretében jöttek Somogy­ba e hasznos tanulmányútra. Őket is érdekelte, hogy milyen terveink vannak a Balaton zöldövezetének kialakítására, s mit tettünk eddig. Közhely lenne azt mondani, hogy elége­detten távoztak. De jogos büszkeség kijelenteni: két-három éves erőfeszítésünk eredménye nemcsak az üdülők és a ki­rándulók, a tókörnyék átmeneti lakóinak, hanem n szakem­bereknek az érdeklődését is kiváltotta. Nem valamiféle nosztalgia, hanem a valóság mondatja velem: sajnos — amennyire lehet — lépéshátrányt kell le- küzdenünk. Említettem: három éve készült az első terv. S előtte „megroncsoltuk” természeti adottságainkat. Elég, ha a bogiári várdomb természeti környezetét szétszabdaló házak­ra, a fonyódi hegy egy részének megfontolatlan beépítésére gondolunk. Nem voltunk elég előrelátók. A part vonulatának fejlesztésére nagyrészt meggondolt tervek születtek; az erdős-ligetes domboldalakra azonban lehetett építési engedélyt szerezni, legföl­jebb némi összeköttetés kellett hozzá. Késő bánat, de még megakadályozható a további „építő rombolás”. Ésszerű tehát az az elképzelés, hogy védetté kell nyilvánítani azokat az erdős területeket, amelyek alkalmasak parkerdők, kiránduló- helyek létesítésére. Ügy tudom, ez a foríyódi várhegy eseté­ben meg is történt. De hát váltsunk szót arról, ami már van, s aminek ki­alakulását semmi sem gátolhatja. Elsőként Boglár. Az eső­beállót még akkor alapozták, nem készült el minden, de már bejárhatók a várdomb parkerdejének sétáló útjai, hasznosít­hatók célszerű létesítményei. Végre felújítják az évek óta „enyészetre ítélt” gömbkilátót is. A Kápolna-domb színes kiállítóhelyei és a szobormüzeum mágnesként vonzzák az embereket... Somogy területének 22 százaléka erdő. A 140 000 hektár­nyi terület 9 százalékát a két nagy tájvédelmi körzet, a Zse- licség és a barcsi ősborókás foglalja el. Az erdőség egy szá­zaléka parkerdő és kirándulóhely. De ez az egy százalék óriási eredmény, hiszen csaknem 1000 hektárnyi területről van szó. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium évenként 3—i millióval támogatja az okos elképzeléseket. Nem sok, de köszönet jár érte. Meggyőződésem: a pénz ész­szerű, hasznos felhasználása láttán ezután még több is vár­ható. Az egyeztetés jó példájaként o BIB, a Balatoni Tárca­közi Bizottság és a községi tanácsok is „egy kalapba” rakják, közösen hasznosítják forintjaikat. Nem kétséges: ez is előre­lépés. A balatonföldvári parkerdő építését már befejezték. Por­mentes út, autóparkoló (s mellette kulturált környezet, ki­szolgálóhelyiségek), turistautak és felszerelési tárgyak, s amit már képen is bemutattunk, az azóta Lipcsében díjat nyert, Európa-hírű, s a földrészen egyedülálló vörösfenyő kilátó ugyancsak vonzza a kirándulókat. A vendégek nem véletle­nül érdeklődtek arról, hogy kik gondozzák a parkerdőt, kik gondoskodnak a munkaerőről, a tisztaságról, a fák, növények és felszerelési tárgyak védelméről? Nem kétséges: nincs még kialakult gárda. Bár az sem ártana, ha milliós létesítmé­nyeinkben edzenénk az önfegyelmet, s a látogatók megbe­csülnék, tisztán tartanák a parkot, az erdőt. A Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság szakemberei — azt tapasztaljuk — határozott fellépéssel, előrelátó tervekkel, s a megszállottak szenvedélyével eredményesen harcolnak pénzért, lehetősé­gért, összefogásért. S ezt ném szabad elhallgatni... A Balatonhoz közel nincs vagy alig van erdő, az sem mind az erdőgazdaság tulajdonában. De megállásról szó sem lehet. A következő lépés a fonyódi várhegy: elképzelés­ben, jó szándékban nincs hiány. A parkerdőhöz azonban más is kell... És odébb, Keresztúr és Szentgyörgy tájékán is van lehetőség. Ha nem is partközeiben, de könnyen megközelít­hető helyen szép vidék, ózondús levegő várhatja majd a ki­rándulókat, ha folytatják a Balaton zöldövezetének kialakí­tását. Bízunk benne, hogy így lesz. A Balaton-környék legújabb kori fejlődéstörténetét jól ismerjük, hiszen korunk embere formálja, alakítja a tóvidéket. Nem mindegy, hogyan. A szálláshely és a közmű, a partvédelem és az ellátás tökéletesítése közben ma már nem nélkülözhető, hogy meleg vizű fürdővel, par­kokkal, parkerdőkkel, kirándulóhelyekkel „tágítsuk” a tó közvetlen környezetét. Nem Szeligert és nem Mazuri tavakat akarunk „csak” a Balaton-környék adottságainak mind töké­letesebb kihasználását szorgalmazzuk. Jávori Bek»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom