Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-18 / 195. szám

Kerámia a lakásban Kovács Margit »Kiűzetés-« című alkotása. A kerámia nagy mestere, a tréfás kedvű Gorka Géza me­sélte, hogy a keramikusmes- terség Edám-Éváig vezethető vissza. Anekdotája arra fi­gyelmeztet, hogy a kerámia múltja végtelen: egyidős az emberrel, s az agyag művé­szete mindenre képes — még arra is, hogy emberivé tegye ez anyagot. Lakásunkban a kerámia kedvelt anyag, és gyakran a hasznos tárgyak is díszítő sze­repet töltenek be. Vázákat a padlón, tálakat a falon úgy megbecsüljük, mintha szob­rok lennének. Plasztika a szo­bor, s kétségtelenül plasztika, a váza is. Annyi különbség­gel, hogy tárgyaink elvon- tabb művészi nyelven szólnak hozzánk. A kerámia művészi megformálása pedig végte­len. A kerámia az emberi szük­ségletből nőtt ki, és az em­berhez igazodik. Elmondhat­juk ugyanezt a bokályokról, a korsókról vagy akár a mai gyári, városlődi edényekről is. Az agyag, a kerámia varázsa abban van, hogy nem csak szolgálja az embert, de ki is fejezi. Nem véletlenül min­táznak a szobrászok agyagból, s nem véletlen, hogy a gyer­mek agyagból gyúrja első ön- magát-kifejező kicsi figuráit. S mert ma olyan elterjedtté vált a kerámia, bizonyosan az is indokolja, hogy az embert érezzük benne. Magunkat, múltunkat. És újból meg újból a kísérletek nagyszerű lehető­ségeit. K. A. Neveljünk egészséges embert! Egy szóval sem mondom, hogy nem vagyunk büszkék a magyar bajnokokra. Hogy nem örülünk a hazai sport­pályákon vagy külföldön ara­tott sikereknek, de tudomá­sul kell vennünk, hogy azok különleges emberek különle­ges sikerei, amelyek csak egyesek diadalai lehetnek, és amiért méltán illeti őket az ógörög atléták legkülönlege­sebb jelvénye: az olajág. Ezt tudjuk és ennek ismerelében vizsgáljuk a kérdést. A minap az egyik német képeslapban fényképet lát­tam. Két nyakig pulóverbe, sálba és fülre húzott sapká­ba préselt, négyévesnek lát­szó apróságot ábrázolt, akik alul sílécben »végződtek«, és görcsösen szorították a taszí­tó botot. S alatta i a képalá­írás: »Korán kezdje az edzést, aki bajnoknak készül!« A képen látott két apróság alpesi gyerek. Ügy beleszület­nek a hegyvidéki sportokba, mint nálunk a Duna-, a Ti­sza- vagy a Balaton-parti gyerekek az úszásba, a halá­szatba vagy ladikázásba, ahol mozgáskészségük játékos ki­elégítését mindenkor meg is találják. Tehát mindez addig jó, amíg játék, vagy szórako­zás. Amíg hobbyvá, játékos, kedves időtöltéssé keményítet­te az évek sora. Teherré ne­hezedik azonban, ha már kö­telesség; ha parancsra, ha utasításra cselekszi valaki. Persze, az is elképzelhető, hogy a győzelem, a diadal, az érem- és az eredménygyűjtés válik hobbyvá. No, de az »alkalmi sportoló« igazán ki­magasló eredményre nem is "számít soha. Különleges sport­eredményre nem is alkalmas minden ember szervezete. A »Mens Sana in corpore sano« —'Ép testben ép lélek — megállapítás egyik ellent­mondása szomorú esetekkel bizonyít. Sajnos, elég sok olyan »nagy ígéret«-ről szá­Bahanapló A baba egészségügyi gondo­zását megkönnyíti, ha Rend­szeresen naplót vezetünk róla. A naplóba minden fontos adatot jegyezzünk be, amely összefügg a baba fejlődésével, egészségi állapotával. Írjuk be azt is, hogy mikor bújt ki az első fogacskája, mikor kezdett el ülni, és mikor indult eh Betegség esetén írjuk be a naplóba, hogy mikor, milyen tünetekkel kezdődött a beteg­ség. Jegyezzünk föl röviden mindent, ami a betegsége le­folyásával kapcsolatban lé­nyeges (pl. mennyi volt a lá­za, milyen gyógyszert kapott, hányszor volt széklete, illetve a testsúlyát stb. írjuk be a baba gyógyulásának időpont­ját is. A lelkiismeretesen vezetett Egy szabásminta — több szoknya 1 babanapló nagy segítséget je­lent az orvosnak is. De nem­csak a jelen betegség lefolyá­sát kísérheti figyelemmel az orvos, hanem évekre vissza­menően is tájékozódhat arról, hogy mikor, milyen betegsé­geken esett át a baba. Ez rendkívül fontos, mert a kis­mama évek múlva már nem emlékszik vissza pontosan ezekre a gyógyítás szempont­jából nagyon lényeges ada­tokra. A baba laboratóriumi vagy más orvosi vizsgálati papírjait tegyük borítékba, és őrizzük meg a babanapló mellett. Így nem keverednek el, mindig rendelkezésünkre1 állnak, és összehasonlíthatjuk őket az újabb vizsgálati eredmények­kel. A babanapló vezetése nem jeleni, sok »adminisztrációt«. Egészségügyi szempontból vi­szont felbecsülhetetlen segéd­eszköz, mert tükrözi a kicsi testi-szellemi fejlődését. A formája nagyon egyszerű, 2 egyenlő részből készül, az eleje és háta teljesen egyfor­ma. Az eleje és háta közepét helyezzük az összehajtott anyagra. Így a cipzárnak, vagy gombolásnak való njülás az oldalán lehet. Az élőké le­het külön (1. rajz), de lehet a szoknyához szabott is, mint a 2. rajzon, s akkor a szabás­mintán látható szaggatott vo­nal szerint szabjuk a szoknya derekát. Az élőké szélét ide­gen színű anyaggal szeghetjük be. A szoknyát készíthetjük 4 részből is, élőké nélkül'. (3. rajz.) A kantár lehet idegen anyagból, műbőrből vagy bőr­ből. Az eleje-és hátközép var­rást színes tűzéssel díszítsük. A zsebek a rajz szerint bevá- gottak, s az alátétet a színes tűzés fogja a szoknyához. 4. rajzunkon idegen színű anyaggal díszített nyári kar­ton, vagy mintás vászon kö­tényszoknya élőkével egybe­szabott elejével. 5. A legjobb háta megoldás a középen varrott, a varrás­ban cipzáras, vagy gombos nyílással. A kantárt hátul fel­varrjuk. s elöl gomboljuk. A bőrkantárt elöl-hátul gombol­juk, mint a nadrágtartót. Gyulai Irén Sárgarépapiiré Hozzávalók: egy kg sárga­répa, egy kávéskanál cukor, egy evőkanál vaj, 5 dl húsle­ves, egy csipet kakukkfű, só, bors, 5 dkg vaj, két evőka­nál petrezselyem, egész finom­ra vágva, 2—4 evőkanál tej­föl. A cukrot és a vajat egy serpenyőben felolvasztjuk, utána a hámozott — kis sze­letekre vágott — sárgarépát adjuk hozzá, s három percig pároljuk. Az erőlevessel fel­öntjük és 20—30 percig főz­zük (kuktában 7—10 perc is elég). A répáról leöntjük a levet, átpaszírozzuk, és a pü- rét ismét serpenyőbe tesszük. Hozzáadjuk a tejfölt, sóval, borssal, kakukkfűvel fűsze­rezzük. A vajat lereszeljük, s a püréhez keverjük. Pet­rezselyemmel beszórva tálal­juk. Mese — gyerekeknek A barna cipő története VT alahol, az Óperenciás ten- ’ geren is túl, óriási kas­télyban élt egy gőgös király­lány, akinek 12 szobalány les­te minden kívánságát. Történt egyszer, hogy az udvari fő­szakács reggelire egy kis bar­na cipót is tett a királylány tálcájára. A cipót aratás után az első lisztből sütötte. Azt hitte, örül majd a cipónak a királylány. Hej, de nagyot tévedett! Amikor a királylány meg­látta a barna qipót, indulato­san toppantott selyemcipős lábával, s így kiáltott: — Ostoba népség! Miért tet­tétek ide a barna cipót? Bar­na kenyér nem kell nekem! Haragjában fölkapta a ci­pót, s kidobta az ablakon. A szobalányok ijedten néztek egymásra, mukkanni sem mertek. A cipó meg gurult, guruit, s csak a falu határá­ban pihent meg. Ott épp ke­nyeret és szalonnát falatoztak a földművesek. A cipó elszo­morodva gondolt arra, hogy mennyit dolgoznak a kenyé­rért, a királylány mégsem be­csüli meg a kenyeret. El is határozta, hogy megbünteti őt. Gurult, gurult tovább, amíg egy csörgedező patakhoz ért. Így kérte a patakot: — Kedves patakocska, kér­lek szépen, hozzál nekem egy kagylót. — Szívesen — csobogta a patak, és máris kivetett a partra egy gyöngyházkagylót. A cipó megköszönte, s egy szempillantás alatt az erdő­ben termett. Így szólt az erdő legöregebb fájához: — Kedves fa, engedd meg, hogy leveleidről éjféli harma­tot gyűjtsék. — Ismerem a történetedet cipocska — válaszolta a fa. — A madárkák is erről csiripel­tek az ágamon. Gyújtsál csak annyi éjféli harmatot, ameny- nyit akarsz! Éjfélig pihenj le a lombjaim alatt. A zöld füvecskék puha ágyat készítettek a cipónak, s a cipó lepihent a fa tövében. Csakhamar elaludt. Éjfélkor a fa lehulló levélkéi fölkeltet­ték, gyorsan fölpattant, és egy csepp éjféli harmatot gyűjtött a kagylóba. Azután hipp- hopp, a királylány szobájában termett. Az éjféli harmatot az alvó lány homlokára cseppen­tette, aztán tovább gurult, ad­dig, amíg a faluba nem ért. Másnap különös dolog tör­tént. A királylány alig nyitot­ta ki a szemét, máris barna kenyeret kívánt enni. Semmi másra nem volt étvágya. Hiá­ba kínálták neki a fehér ke­nyeret, kalácsot, süteményt, semmit sem evett. Ügy érez­te, ha nem ehet egy falat barna kenyeret, hát meghal. IV osza, ahányan voltak a kastélyban, mind szalad­tak a faluba barna cipóért. A királylány már a palota ka­pujában állt, s amikor a fő­szakács visszahozta a kidobott cipót, boldogan szorította ma­gához. Ezután nagy becsben tartották a királyi palotában is a barna cipót. Én hallottam, továbbadom, Te hallottad, add tovább, Hadd tudja meg egész világ, Király lánya hogyan járt. Fági Katalin mólnak be a hivatásos edzők és nevelők, akik a legkomo­lyabb erőfeszítés mellett sem tudták tartani az iramot és összeomlottak. Vagy sikerél­ményeik hiányában elkesere­dett, kificamodott idegéletű karikatúráivá váltak a test­kultúrának — csak azért, mert hajdanában bajnokpa­lántaként dédelgették, illetve nyomorgatták őket. A bajno­kok dicsősége csak a legjob­ban rátermettek, a legkitar- tóbbak, a legfegyelmezetteb- bek jutalma. A mozgás, a sport, a torna, a kocogás elengedhetetlen szükségességét azonban senki nem vitathatja. A szórakozta­tó, a jó, a kellemes érzést biztosító testmozgás a ruga­nyosságot biztosítja ugyan, de csúcseredményt nem ígér. Még a mennyisége is csak addig kívánatos, amíg meg­erőltetést nem okoz, amíg az átlagot nem növi túl. Tehát amilyen mulasztást jelent a javasolt mozgás elhanyagolá­sa, annyira karos a túlhaj- tottság, a tú léről te tés. No és a bajnokok, a csúcs- eredmények biztosítói mit mondhatnak erre? Az ő esetük olyan kivétel, amely a szabályt erősíti, és azt bizonyítja, hogy az átlag­ember a csúcstartók kima­gasló eredményeinek elérésé­re képtelen, arra nem is tö­rekedhet. A nem versenyző, a kedvtelés miatt tornászó előtt az egyetlen cél, a leghasz­nosabb csúcs: az egészség. Aztán elolvastam a síelő óvodások képe mellett meg­húzódó cikket, és megbékél­tem. A német újság is azt mondja, hogy nem szabad erőltetni a gyermeket. Ha kedve, ha tehetsége, ha rá­termettsége megvan valame­lyik sportágazathoz, arra úgyis rákap, ha nem is eről­tetik. És ha az átlagon felüli, akkor annak a megszállottjá­vá válik. Dr. Búgra László I CSALÁD Vitamin, vitamin Tápanyagban gazdagon A zöldségfélék főzővizét az ételek készítésére használjuk fö!i, mert a főzővízben sok ér­tékes táanyag van. A rizskö­ret is ízesebb, táplálóbb lesz, ha zöldséges húslével enged­jük fel és tálaláskor a tetejét gazdagon meghintjük petre­zselyemzölddel. Nyáron gondoljunk a téli, vitaminszegény hónapokra is. Tegyünk el nyersen gyümölcs­szörpöket, málnát, ribiszkét, meggyet és szedret a követke­ző recept szerint: egy kg gyü­mölcshöz 6 dl vizet, Vj kávés­kanál szalicilt, 1 kávéskanál borkősavat számítunk. Az anyagokat porcelántálban, jól összetörjük. Kisebb tüllzacs- kókba merjük, fölfüggesztjük, edényt teszünk alá, és hagy­juk, hogy magától csepegjen ki a folyadék. (Nyomkodni nem szabad.) Kb. 12 óra múl­va megmérjük a lecsepegett folyadékot, s ugyanannyi sú­lyú cukrot adunk hozzá. Ad­dig keverjük, amíg a cukor elolvadt, utána szalicilos víz­zel kiforrázott üvegekbe tölt­jük, légmentesen lezárjuk. Té­len kellemes az aromás, vita­mindús szörp. HALAK (II.) 1 2 3 4 5 6 7 8 9 m lü 11 12 13 u 15 16 m 17 $ 18 19 20 m 21 22 23 24 25 $ 26 m 27 28 29 '« 30 31 32 $ 33 34 35 36 VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő. 5. A MÁV útja (névelővel). 9. A mérges kutya teszi. 10. Akta. 12. Verskellék (névelővel). 13. Gazdagság. 14. Z. C. 16. Arra a helyre. 117. Hab betűi — keverve. 18. Megfejtendő. 20. Félig Aida. 21. Gumi fele. 22. Drágának talál. 24. Parkoló. 26. Lékel mássalhangzói. 28. Zamat. 30. Fellebbezés. 32. Tudományos fokozat rövidítése. 33. Megfejtendő. 35. Ilyen a ló patája. 36. Ételízesítő. FÜGGŐLEGES: 1. A másikat. 2. Komor. 3. Nem paraszti. 4. Omladékos. 6. Magyar csatorna. 7. Női név. 8. Megfejtendő. 11. Somogyi községből való. 13. Rakodik. 16. Sűrű. ]i8. Édességet. 19. Nem most. 21. Megfejtendő. 23. Pihenés. 24. Az argentin gépkocsik betűjele. 25. Róma — végtelenül! 27. Évszak. 29. Régi űrmérték. 31. Kerti szerszám. 34. Földet forgat. K. J. Beküldési határidő: 1976. au­gusztus 23-án, hétfőn délig. Ké­rünk benneteket, hogy a szük­séges sorokat levelezőlapon küld­jétek be, s írjátok rá: »Gyer­mekkeresztrejtvény« ! Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Babits, Caruso, Tá- gore, Rjepin, Lorca. Fehér Tibor Az ezüstkardú vitéz című könyvét nyerte: Ta­kács Beáta (Kaposvár), Harasz- tia Mária (Bolhó), Mati Ildikó (Lengyeltóti), Takács László (Sántos). A könyveket postán küldjük eL

Next

/
Oldalképek
Tartalom