Somogyi Néplap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-08 / 160. szám

t Megnyílt a KGST Tanácsának XXX. ülésszaka (folytatás az L, oldalról) szükségessége annak, hogy számos jelentős intézkedést foganatosítsunk a kölcsönös együttműködés tökéletesítése terén. Ebben a vonatkozásban különösen fontos az együttmű­ködés további átállítása hosz- szú távú alapra, hosszú lejá­ratú célprogramok kidolgozása a vezető gazdasági ágakban, az országok tervező szervei közötti együttműködés foko­zása annak érdekében, hogy együttesen oldják meg a leg­időszerűbb népgazdasági prob­lémákat. Aleksz^j Koszigin ezután hangoztatta: «hosszú lejáratú programokat keli kidolgozni annak érdekében, hogy a KGST országok biztosítsák az ellátást az üzemanyag- és energetikai készletek alapvető vállíajaibóL Nagy figyelmet szentelt a szovjet kormányfő az energe­tikai együttműködés főbb irá­nyaira Mint mondotta, az ezzel kapcsolatos hosszú távú célprogram irányozza elő az országik természeti kincsei­nek racionálisabb kiaknázá­sát, számos újfajta — kevés­bé energiaiigényes — techno­lógiai folyamat bevezetését, va­lamint az ’ atomerőművek épí­tésének meggyorsítását. A tár­sadalmi termelés hatékonysá­ga növelésének óriási tartalé­kai rejlenek a vegyipari koo­peráció kiszélesítésében, va­lamint abban, hogy együtte­sen hoznak létre — az ásvá­nyi eredetű nyersanyag és üzemanyag alapvető lelőhe­lyeinek közelében — energia- és anyagigényes vegyipari ter­melési egységeket. Több konkrét elképzelést ki­fejtve az energetikai és a fémkohászati együttműködés fejlesztéséről. Koszigin a to­vábbiakban kitért azokra a feladatokra. amelyek az együttműködés hosszú távú célprogramjainak kidolgozá­sával kapcsolatban merülnek fel a különböző KGST szer­vek előtt. A KGST országoknak a vi­lággazdasági kapcsolatok rendszerében elfoglalt helyze­tét jellemezve, a szovjet kor­mányfő megállapította, hogy erősödnek a KGST nemzetkö­zi kapcsolatai, fokozódik e szocialista szervezet nemzet­közi tekintélye. Növekszik azoknak az országoknak a száma, amelyek valamilyen formában részt vesznek a KGST tevékenységében. Törvényszerű jelenség — mondotta a szónok —, hogy erősödnek a KGST nemzetkö­zi kapcsolatai, elsősorban a fejlődő országokkal. A KGST kereteiben az államok közötti új típusú gazdasági kapcsola­tok megteremtésében szerzett tapasztalatunk az eddiginél szélesebb nemzetközi síkon is gyakorlati jelentőséget ölt. Alekszej Koszigin végül meggyőződését fejezte ki, hogy a KGST XXX. üléssza­kának határozatai előbbre vi­szik majd a szocialista gaz­dasági integrációt, előmozdít­ják a szocialista országok egy­ségének további szilárdulását, a béke és a haladás érdekei­nek megfelelően erősítik a szocializmus nemzetközi pozí­cióit. Ajekszei Koszi gin után Sztanko Todorov bolgár mi­niszterelnök, majd Lázár György, a Minisztertanács el­nöke szólalt fel. Lázár György fl komplex program gazdasági eiyiiltniikidésáÉ legliízlalá alapjáéi szolgál Bevezetőben Lázár György átadta az ülésszak részvevői­nek, a házigazda NDK kormá­nyának és a küldöttségeknek az MSZMP Központi Bizottsá­ga és a magyar kormány üd­vözletét. Kifejezte azt a meg­győződését, hogy az ülésszak munkája eredményes lesz, a tanácskozás tovább erősíti a KGST-országok gazdasági együttműködését, és újabb te­rületeken viszi előre a szocia­lista gazdasági integráció ügyét. Kiemelte, hogy az ülés­szak határozattervezete reáli­san irányozza elő azokat az időszerű feladatokat, amelyek­nek megoldása előmozdítja a szocialista gazdasági integrá­ció további kibontakozását és jól szolgálja mind a nemzeti, mind a közös érdekeket. Be­szédét így folytatta: — A KGST 30. ülésszakát olyan időpontban tartjuk, amikor országainkban sikere­sen befejeződött az 1971—1975. évi népgazdasági tervekben kitűzött feladatok végrehajtá­sa, pártjaink kongresszusai pedig megtárgyalták és meg­határozták az 1976—1980-as időszakra szóló ötéves népgaz­dasági tervek fő irányvonalát. — Eredményeink — ame­lyeknek egyik fontos forrása a szocialista gazdasági integrá­ció elmélyítése — világosan bizonyítják, hogy a komplex program helyesen jelölte ki együttműködésünk fejleszté­sének fő irányait, és hosszabb távlatokat tekintve is megbíz­ható alapul szolgál gazdasági együttműködésünk számára. — Sikerrel valósítottuk meg az 1976—1980-as évekre szóló népgazdasági tervek koordinálását. A népgazdasá­gi tervek koordinálása, a sok­oldalú integrációs intézkedé­sek egyeztetett tervének ki­dolgozása és végrehajtása jó feltételeket biztosít ahhoz, hogy szellemi és anyagi erőin­ket méginkább a termelés ha­tékonyságának növelésére, a tudományos-műszaki haladás meggyorsítására összpontosít­hassuk. Nemzeti terveink megalapozásának fontos és biztonságot adó elemei azok a — tervkoordináció eredmé­nyeire épülő — megállapodá­sok, amelyeket az érdekelt tagállamok — köztük hazánk is — a Szovjetunióval kötöt­tek a nyersanyag- és energia- források feltárásának gyorsí­tására, a közös érdekéket szol­gáló termelőkapacitások bő­vítésére. — Amikor múltbeli ered­ményeinkről és a jövőbe mu­tató terveinkről szólunk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt; hogy a tőkés vi­lág súlyos gazdasági és politi­kai válsággal küzd. Ennek tükrében méginkább megnő annak jelentősége, hogy a KGST-országok továbbra is tervszerűen fejlődnek, a világ legdinamikusabb gazdasági közösségét alkotják, és még szembetűnőbben mutatkoznak meg azok az előnyök, amelye­ket a szocialista tervgazdál­kodás, az internacionalizmus elvei által, vezérelt együttmű­ködés, a szocialista gazdasági integráció biztosít számunk­ra. Ezek olyan erősségei kö­zösségünknek, amelyekre biz­tosan építhetünk a jövőben is. Mindamellett azonban számí­tásba kell vennünk azt is, hogy a világgazdaságban tar­tósnak ígérkező átrendeződési folyamatok mennek végbe. Ennek egyik jól ismert meg­nyilvánulása az a gyökeres átalakulás, ami az árviszo­nyokban következett be. — Ami a Magyar Népköz- társaságot illeti, a világpiacon bekövetkezett változások nép­gazdaságunkat igen hátrányo­san érintik. Ez azzal függ ösz- sze, hogy importunkban a nyersanyagok, exportunkban pedig a késztermékek teszik ki a döntő hányadot. Ilyen struk­túra mellett a nemzetközi ár­arányok megváltozása egy­részt azzal a következménnyel járt, hogy az elmúlt évben az azonos mennyiségű import ki- egyenlítésére a tőkés piacra 23 százalékkal, a szocialista országokba 8 százalékkal kel­lett több terméket exportál­nunk, mint 1972-ben. Az időszerű feladatokról szólva a következőket mond­ta: — Fontos és az élet által ségleteinek igazolt tapasztalat, hogy gaz­dasági együttműködésünk el­mélyítésének, a szocialista gazdasági integráció kibonta­koztatásának alapja és leg­főbb biztosítéka a népgazda­sági tervezésben megvalósuló együttműködés, ezért szünte­lenül növelnünk keli annak színvonalát. Az elmű’jt évek­ben e téren is jelentősen elő­rehaladtunk. Az ötéves ter­vek koordinációja mellett gya­korlattá tettük a gazdaságpo­litikai konzultációkat, a tudo­mányos-műszaki politika alapvető kérdéseinek szám­bavételét; a hosszú távú prog­nózisok készítését; a sokolda­lú integrációs intézkedések egyeztetett tervének kidolgo­zását; az érdekelt országok egyes iparágainak és termék­fajtáinak együttes tervezését; a népgazdaság irányítási és tervezési rendszerének tökéle­tesítésében szerzett tapaszta­latok kicserélését; megkezd­tük a hosszú távú célprogra­mok együttes kidolgozását. — Figyelmünket most min­denekelőtt a kölcsönösen vál­lait kötelezettségek maradék­talan és fegyelmezett végre­hajtására kell fordítanunk. Népgazdaságaink számára az adott világgazdasági helyzet­ben rendkívül fontos, hogy az energia- és nyersanyagforrá­sok bővítésére elhatározott és közös erőfeszítéssel megvaló­sítandó nagy létesítményeket — gondolok itt az Orenburgi gázvezetékre is — a kitűzött határidőkre felépítsük és üzembe helyezzük. Kulcsfontosságú szerepe van a hosszú távú célprogram kidolgozásának Lázár György szólt a vállalt nemzetközi kötelezettségek pontos és időben való teljesí­tése fontosságáról, majd így folytatta: — Miköziben kellő figyelmet fordítunk folyó terveink vég­rehajtására, véleményünk sze­rint mielőbb és szervezett for­mában meg kell kezdeni az 1980 utáni időszak együttmű­ködési feladatainak széles ér­telemben vett előkészítését. Aligha szükséges hangsúlyoz­ni ennek fontosságát. A fej­lesztési döntések időigénye igen nagy. Az elhatározások megvalósítása alapos mérle­gelést, műszaki és gazdasági felkészülést, sőt az esetek je­lentős részében anyagi befek­tetéseket kíván, még mielőtt véglegesítenénk ötéves ter­veinket és együttműködésünk konkrét programját. Ha kellő előrelátással dolgozunk, időt és anyagi eszközöket takarít­hatunk meg, ellenkező esetben viszont reális lehetőségeket hagyunk kihasználatlanul. — Az 1980. utáni felada­tokra való felkészülésben kulcsfontossága van a hosz- szú távú célprogramok elhatá­rozott ütemben való kidolgo­zásának. A magunk részéről ebben látjuk az egyik legfon­tosabb biztosítékát annak, hogy a fejlődést mega'apozó fő termékekben — döntően közösségünk erőforrásaira tá­maszkodva — hosszú távon is biztosítsuk szükségleteink ki­elégítését. — A Magyar Népköztársa­ság különösen érdekelt az energia- és nyersanyag-ellá­tás megoldására irányuló cél­program kidolgozásában és megvalósításában. Számunk­ra is nagy jelentőségű a KGST-országok egyesített energiarendszereinek fejlesz­tése, amelynek programját ülésszakunk most hagyja jó­vá. Pártunk XI. kongresszusá­nak útmutatása alapján elha­tároztuk, és ötéves tervünk­ben előirányoztuk, hogy je­lentős mértékben megnöveljük a természeti erőforrások fel­tárására és hasznosítására for­dított anyagi eszközök meny- nyiségét. — Ennek keretében erőtel­jesen fokozzuk a kőolaj- és földgázkutatást. Növeljük az alacsony íütőértékú szénva- gyon — egyébként jelentős többletköltséggel járó — kiak­názását és vilSamósenergia- termelésre való felhasználását. Erőfeszítéseink ellenére nép­gazdaságunk energia-, fűtő­anyag- és nyersanyag-szük­kielégítésében hosszú távon is növekedni fog az import részaránya. Ezért nagy biztonságot jelent szá­munkra, hogy növekvő szük­ségleteink kielégítésében tar­tósan számíthatunk a szocia­lista országokkal, mindenek­előtt a Szovjetunióval folyta­tott együttműködésre. — Indokoltnak tartjuk olyan együttműködési megoldások kialakítását, amelyek kölcsö­nösen figyelembe veszik mind az exportőr, mind pedig az importőr országok érdekeit. A nyersanyagforrások bővítése érdekében továbbra is szor­galmazzuk, hogy tegyük ösz- szehangoltabbá és célratörőb­bé a fejlődő országokkal való együttműködésünket. Ügy vé­lem, e téren a KGST szer­veitől is több kezdeményezést kell igényelnünk. — Ez alkalommal is sze­retnék hangot adni annak a véleményünknek, hogy igen nagy jelentőségű, és szerin­tünk megkülönböztetett fi­gyelmet érdemel a mezőgaz­dasági és élelmiszeripari ter­melés olyan mértékű fejlesz­téséhez, amely biztosíthatja a KGST tagállamok szükségle­teinek a mainál teljesebb ki­elégítését. A természet adta lehetőségek nagyobb mértékű kihasználásához azonban meg kell gyorsítanunk a mezőgaz­dasági termelés fejlesztéséihez szükséges tudományos és ipa­ri háttér kiépítését. A tudo­mányos kutatás, a korszerű gépek, berendezések és gép­rendszerek, a műtrágyák és növényvédő szerek tömeges előállítása, továbbá a feldol­gozás, a csomagolás és a szál­lítás gazdaságos színvonalra emelése hatalmas méretű be­ruházásokat kíván. Ez olyan közös gond és feladat, amely szükségessé teszi az érdekelt országok tudományos ismere­teinek, anyagi és pénzeszkö­zeinek egyesítését, a kölcsö­nös érdekeltséget biztosító gazdasági ösztönzőrendszer ki­alakítását. Meggyőződésünk, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztésének meggyorsítása szükségszerű és egyben reális cél. Ezért tartjuk nagy horderejű és előremutató elhatározásnak a célprogram kidolgozását. Eb­ben a szellemben igyekszünk eleget tenni annak a megtisz­telő megbízásnak, hogy a cél­programot kidolgozó munka- csoport vezetését magyar rész­ről látják el. Munkánkkal a szocializmus egyetemes ügyét is szolgáljuk A Minisztertanács elnöke ezután szólt arról, hogy or­szágaink gazdasági fejlődésé­ben, a hatékonyság fokozásá­ban meghatározó szerepe van a gépiparnak. Ezért a Magyar Népköztársaság teljesen indo­koltnak tartja és helyesli, hogy a kidolgozandó célprogram a legalapvetőbb feladatokra irá­nyuljon. Lázár György így folytatta felszólalását: — A szocialista gazdasági integráció kibontakozása tör­vényszerűen együtt jár orszá­gaink közlekedési kapcsolatai­nak kibővítésével. Ezért kü­lön is üdvözöljük, hogy — a KGST történetében először — hosszú távú elgondolások ki­munkálása kezdődött el a közlekedés fejlesztésére, és hogy e fontos ágazat előreha­ladását is külön cé’program kidolgozásával és végrehajtá­sával kívánjuk megalapozni. Ez annál is fontosabb, mert az elért fejlődés ellenére a KGST tagállamok közlekedé­sében. különösen a nemzetkö­zi szállításokban a termelés folyamatosságát és a tervsze­rűség érvényre juttatását za­varó nehézségekkel találkoz­tunk. Ugyanakkor az előrejel­zésekből “ismerjük, hogy az egymás közötti áruszállítások volumene 1976—1930 között legkevesebb 25—26 százalék­kal, 1990-ig pedig több mint 70 százalékkal növekedni fog, és hasonló gyors ütemben emelkedik a személyszállítás iránti igény is. — Mindezek miatt elsőren­dűen érdekeltek vagyunk ab­ban, hogy országainkban meg­gyorsítsuk a közlekedést, el­sősorban a forgalom több mint felét lebonyolító vasúti rend­szerek továbbfejlesztését. Fon­tosnak tartjuk, hogy ezzel egy­idejűleg előirányozzuk a leg­korszerűbb szállítási módoza­tok fokozott elterjesztését és a vasutak tehermentesítése ér­Emelnünk kell a tervezési együttműködés színvonalát Önök előtt Ismert, hogy gazdaságunkban — természe­ti adottságaink és országunk méretei következtében — a külkereskedelem különösen fontos szerepet tölt be, amit jól érzékeltet, hogy a behoza­tal értékben kifejezett nagy­sága eléri az évi nemzeti jö­vedelem 45 százalékát. így érthetővé válik, hogy a csere­arányok számunkra előnyte­len változása és az, hogy szük­ségleteinket egyes nyersanya­gokból növekvő mértékben kényszerültünk tőkés piacok­Somogy i Néplap ról biztosítani, népgazdasá­gunknak olyan nagyságrendű veszteséget okozott, ami az egyensúly számottevő romlá­sához vezetett. Az egyensúly visszaállítása hosszú időt és megfeszített munkát kíván. — Pártünk XI. kongresszu­sa világosan kijelölte e nehéz problémák leküzdésének útját, ötéves tervünk arra épül, hogy országunkban meggyor­sítsuk a gazdasági hatékony­ság növelését, fegyelmezett és tervszerű munkával maximá­lisan kihasználjuk erőforrá­sainkat, és még szorosabbra fűzzük a gazdasági együttmű­ködés szálait a Szovjetunióval és közösségünk többi orszá­gával. A magyar küldöttség a KGST 30. ülésszakán. (Telefotő — ADN/ZB—MTI—KS) dekében összehangolt Intézke­déseket tegyünk a víziutakés közutak jobb kihasználására. — Helyeseljük a lakosság jobb ellátását szolgáló, az ipa­ri fogyasztási cikkek termelé­sének és választékának növe­lését célzó program kidolgo­zását is. — Az előttünk álló sokrétű feladatok eredményes megol­dása szükségessé teszi, hogy kellő figyelmet fordítsunk együttműködésünk gazdasá­gi feltételeire. A tervezési együttműködés állandó tökéle­tesítése mellett tovább kell fejlesztenünk a KGST valxitá- ris-pénzü,gyi rendszerét is. Ezen a téren sem nélkülözhet­jük a tapasztalatok rendszeres elemzését, azt, hogy a gyakor­latot időről időre hozzáigazít­suk a változó feltételekhez, az egyre növekvő követelmé­nyekhez, és hogy egyidejűleg biztosítsuk a szükséges stabi­litást. valamint a kellő rugal­masságot. Változatlanul fon­tosnak tartjuk, hogy a komp­lex programnak megfelelően továbbá erőfeszítéseket te­gyünk a transzferábilis rubel szerepének növelésére. A ma­gunk elé tűzött célok azt is megkövetelik, hogy tovább fejlesszük együttműködésünk szervezetét, a KGST-t. Az új, bonyolultabb körülmények között magasabbra kell emel­ni a munkával szemben tá­masztott követelményeket, gyorsítani szükséges az ügyin­tézést, és javítani kell a dön­tési rendszert. Beszéde befejező részében Lázár György az európai hely­zetet értékelve hangsúlyozta, hogy a Helsinkiben elfogadott elvek világosak, de a teljes megvalósításukhoz vezető út nem ígérkezik sem könnyű­nek, sem rövidnek. Az enyhü­lést ellenző erők leküzdéséhez fontos hozzájárulást jelentett az európai kommunista és munkáspártok Berlinben, a közelmúltban tartott tanács­kozása. Kiemelte, hogy a kö­zösen elfogadott dokumentum megvalósítását a magyar párt és a kormány alapvető fel­adatának tekinti. A magyar miniszterelnök utalt rá, hogy a KGST és a Közös Piac közötti kapcsolatok létrehozása során összehangolt és egységes fellépésre van szükség, mert a szocialista or­szágok csak így érhetik el a velük szemben alkalmazott hátrányos, megkülönböztető politika megváltoztatását. Hangsúlyozta, hogy a KGST- országoknak az eddiginél na­gyobb figyelmet kell fordíta­ndók a fejlődő országokkal való együttműködés fő irá­nyainak kidolgozására és egy­séges, összehangolt, fellépésük biztosítására. Beszédét így fe­jezte be: — A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa megkülönböztetett figyelmet szentelt a KGST-országokkal folytatott együttműködésünk­nek. Megállapította, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának keretében megva­lósuló gazdasági együttműkö­dés valamennyi tagállamban növeli a szocialista építőmun- ka lendületét, és semmi más­sal nem pótolható segítség számunkra, a Magyar Nép- köztársaság számára. — A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságát és a Magyar Népköztár­saság kormányát tevékenysé­gében mindenkor az interna- ciona'izmus elvei vezérelték. Tudatában vagyunk, hogy munkánkkal nemcsak hazán­kat, hanem egész baráti kö­zösségünk ügyét, a szocializ­mus egyetemes ügyét is szol­gáljuk. Pártunk és kormá­nyunk. egész népünk nevében biztosíthatom önöket, hogy a jövőben is ebben a szellemben munkálkodunk országaink egységének és együttműködé­sének erősítésén, a mostani tanácskozásunkon közös egyetértésben kitűzött felada­tok maradéktalan megvalósí­tásán. Ezután Carlos Rafael Rod­riguez kubai miniszterelnök- he'yettes mondta el felszóla­lását. A KGST XXX. ülésszaká­nak első napja szerdán este vacsorával ért véget, amelyet Horst Sindermann, az NDK minisztertanácsának elnöke, a vendéglátó Német Demokrati­kus Köztársaság küldöttségé­nek vezetője a tagállamok küldöttségvezetőinek tisztele­tére adott

Next

/
Oldalképek
Tartalom