Somogyi Néplap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-06 / 158. szám

POLITIKA ES TUDOMÁNY P olitika és tudomány kapcsolatáról írva könnyen áldozatai le­hetünk annak a tévedésnek, mintha a közvélemény sze­mében két magasztosnak tűnő dolgot kapcsolnánk össze, s azok így egymás fölerősített fényében ragyognak. Azt még inkább képesek vagyunk el­fogadni, hogy minden politi­kai lépés logikus okfejtéssel is igazolható. De az már ha­tározottan új jelenség — és ezért erre érdemes figyelni —, hogy a tudományba vetett hit korántsem rendíthetetlen a közvélemény szemében. Az atombombától a DDT-ig a tudomány már igen sok olyan eredményt mutatott föl, amelynek konkrét politikai fölhasználása nemcsak a föl- használás mikéntjét, hanem egyesek szemében a tudo­mány világmegváltó megítélé­sét is kérdésessé tette. Az ügy azonban ennél szövevénye­sebb. A politika általánossá­gán belül az ágazati politi­kák intézményesen különböz­nek. ami a tudományos kuta­tással való együttműködésben is differenciáltabb szemléletet igényel. Nagy összefüggésekben biz­tonsággal állíthatjuk, hogy a politika nem azonos a tudo­mánnyal (bár ugyanakkor van politikai tudomány is), de a politika és a tudomány között szükségszerű valamilyen együttműködés, ami azután kölcsönös felelősséget is fölté­telez. A politikai és a kutató­munka eltérő minőségű és fe­lelősségű munkák, de az el­térések a közös egymásra utaltságon belül értendők. Tovább színezi e kapcsolat­rendszert az összpolitika és az ágazati politikák összetettsége. Az úgynevezett összpolitika fogalma ebben az összefüggés­ben a szintetizáló és vezérlő, általános állampolitikára vo­natkozik. Ez az a szint, ahol valamely, ideológiai koncepció kereteiben, azok által megha­tározottan a stratégiai súlyú céltételezések kialakulnak. A mi esetünkben ez a magyar szocialista társadalom fejlesz­tése. Ehhez viszonyítva az úgynevezett ágazati politikák viszonylagos különállásukban — többnyire miniszteriális szervezetekben — államigaz­gatási értelmű munkamegosz­tást jelentenek, és éppen ezeknek a sajátos politikai fo­lyamatoknak az összefüggései­ben testesül meg az a bizo­nyos összpolitika. Ilyen ága­zati politika, mint ismeretes, az iparpolitika vagy az okta­táspolitika, az agrárpolitika, vagy a szociálpolitika. Az összpolitika egyik fel­adata éppen a politikai és a tudományos alternatívák egy­másra találásának biztosítá­sa, nem utolsósorban az ága­zati politikák konkrét ügyei­ben hasznosítható optimális döntések érdekében. Ehhez természetesen már eleve »a tudományosságra nyitott« szemléletre van szükség. Az összpolitikai folyamatok irá­nyítói saját tevékenységükben így mint a tudományos kuta­tások megrendelői lépnek föl. Azon kívül persze, hogy föl­készültségüknek elengedhe­tetlen része a politikai tudo­mányokban való jártasság. Az általános politika szint­jén főként a különböző tár­sadalomtudományok ered­ményei értékesíthetők, ame­lyeket politikára összpontosí­tott szemlélettel, a marxista —leninista politikai tudomány képes leginkább közvetíteni. A társadalomtudományok köz­vetlenül politikára irányuló elméleti alternatívái közül, a politikai vezetés szükségsze­rű megkötöttségeinek és el­méleti fölkészültségénék függ­vényében- választhat valami­lyen elképzelést a politikai tervezés segítségéül. Ilyen esetként fogható föl például, amikor a politikai vezetés az ipari és agrárgazdaság ará­nyosításának kérdésében, an­nak minden társadalompoliti­kai következményével együtt elkötelezi magát a leghelye­sebbnek tartott variáció mel­lett. "Mivel az »abszolút« igaz­ságra a tudomány is legföl­jebb csak törekszik, könnyen elképzelhető, hogy mily nagy fölk-ászültség kívántatik meg a politikustól magának a dön­tés tárgyának szövevényessé­ge miatt, és milyen nagy a fe­lelőssége a döntés általános társadalmi hatásait illetően. Az összpolitikához képest az ágazati politikai döntések hatása és a felelősség súlya viszonylag kisebb. Bár helye­sebb talán azt mondani, hogy más fajta. Mert igaz az, hogy az ágazati politikai folyama­tok az összpolitika által meg­szabott kereteken belül csak egy részterületre vonatkoz­nak, de előre fölmérendő ha­tásuk nem kevésbé szövevé­nyes. Valamely oktatáspoliti­kai döntés hosszú távon a tár­sadalom szinte minden terüle­Tegnap dinnyét kapáltak, ma meggyet szednek tén befolyásoló jelentőségűvé válhat. Az országos település- fejlesztési politika — mint tudjuk — önmagában is sok­ágú kérdéscsoport, de a dön­téseknél mégis elegendő né­hány szaktudományra korlá­tozni az érdeklődést. A sajá­tos kérdések miatt viszont jó­val mélyébb, részletesebb át­tekintés igényeltetik a vonat­kozó szaktudományokban az ágazati politikát folytatóktól. De mitől marad politika a bankügy vagy a lakásügy? Miért nem tudományos érte­lemben vett szakemberek irá­nyítják csak a nehézipart vagy a kereskedelmet? Egy elvont ésszerűség szempontjá­ból ez indokoltnak látszana. De ha személyükben a köz­lekedés kérdéseinek tudósai egyben közlekedésügyi politi­kánk irányítói is, elsődlege­sen mégis politikusok. A toronyházak gazdaságos- sági, statikai, esztétikai és életmódbeli problematikája például tudományos kutatások tárgya, de ettől nem függet­leníthető az építésügy. Ugyan­akkor, mint ágazati politika, a megbízók-érdekeltek tár­sadalmi és regionális érdekei­ből fakadó kiegyenlítő kielé­gítése értelmében, az építés­ügy lényegében politikai ter­mészetű folyamat. H a ideális lenne is min­den ágazati politika és a vonatkozó tudomá­nyok együttműködése, az ága­zatok viszonylagos elkülönült­sége miatt még mindig meg­oldandó elméleti és politikai föladat az összműködés kér­dése. Azaz mindenképpen az összpolitikai törekvések a természetes meghatározók. A tudomány és a politika álta­lános összefüggéséből így a súlypont mindenkor általános politikánk tudományra vo­natkozó nyitottsága, ami a mindennapi kényszerűségek közepette megóvhat a volun- tarisztikus, vagy csak rövid távon praktikus döntésektől. A politika tudományosságát kívánni, vagy eseti jeleggel igazolni a könnyebb feladat. A .szocialista fejlődés emberi perspektívájában megvalósí­tani: valódi politikai tett. Gombár Csaba MAI KOMMENTÁRUNK Hasznos kezdeményezések Nagyon sokszor elhangzik mostanában a párttitkárok szájából a kisugárzás szó. S amikor példákat hoznak jel rá, miként erősítik hatásukat a szűkebb és a tágabb közös­ségekben, az tűnik ki, hogy a pártszervezetek nagyon fontosnak tartják a pártmun­ka mozgalmi jellegének erő­sítését. Ezt elsősorban az önálló kezdeményezések, a kommu­nisták tevékenysége jelzik. A helyi viszonyoknak, az otta­ni követelményeknek megfe­lelően határozzák meg a fel­adatokat, s öszponttosítják az erőket a megoldásukra. Jó példa a hetesi pártvezető­ség elképzelése: a nemrégen felavatott párt- és klubházat- a környék társadalmi, politi­kai, szellemi központjává szeretnég tenni. Másfél évti­zeddel ezelőtt elég volt egy tv-készülék ahhoz, hogy oda vonzza a község lakóit. Most azonban tartalmas, sok em­bert érdeklő program szüksé­ges ehhez. A hetesiek ezt ve­szik figyelembe terveik ké­szítésénél. A kaposvári 3. szá­mú körzeti pártszervezet az új városrészben határozta el a kisugárzás erősítését. A kö­rülmények eltérőek sok ener­giára lesz szükségük a klub­élet megteremtéséhez. A kommunisták azonban vállal­ják ezt a munkát, s ha meg­ismertetik szép, új párthelyi­ségüket a környéken lakók­kal, akkor szabad pártnapo­kat is tartanak. Az egyik helyen a politikai nevelő munkában, a másik helyen a társadalmi munka szervezésében ért el a párt- szervezet szép eredményt. A balatonföldvári pártvezető­ség példát mutatott abban, mint lehet egy üdülőhelyen minden vállalatot, részleget, intézményt, szocialista brigá­dot, tömegszervezetet egy cél érdekében felsorakoztatni. Az ország különböző részeiből ott üdülők is elismeréssel be­szélgetnek e megmozdulás eredményéről, a játszópark­ról, amelyet a héten avatnak fel. A feladatok mindenhol el­térőek, hiszen egy-egy ta­nácskozás, taggyűlés mutatja meg, hol van szükség a párt- szervezet hatásának erősíté­sére. A Bárdibükki Állami Gazdaság pártvezetősége pél­dául fontos feladatának tar­totta — amikor átvették a helyi tsz-t —, hogy megköny- nyítsék a tagok, a kommu­nisták beilleszkedését, azok megismerjék a munkát, a munkatársakat a gazdaság­ban. Ezt a türelmes nevelő munka meghozta gyümölcsét, most már a pártvezetőségbe is bekerültek volt szövetke­zetiek. A balatonmáriai párt- vezetőség egészen más terü­leten tervezi a kisugárzást: Balatonújlakon, Balatonke- resztúron még nem olvasnak olyan rendszeresen politikai műveket, mint Márián. Első­sorban az igény fölkeltését, s természetesen a könyvek ajánlását tűzték célul. Sokszor vita alakul ki afö­lött, mennyire mérhető a pártmunka hatása. Annak van igaza, aki az ottani közösség tevékenységét veszi alapul. A ruhagyárban mondták el, hogy az l-es pártszervezet hatása kitűnően megérezhe­tő, amikor a munkások tö­megesen elmennek egy-egy rendezvényre, határozottan elmondják a véleményüket. A pártmunka mozgalmi jel­legének erősödése a példa­adás szempontjából is fontos. Ha ezek a módszerek, kezde­ményezések »átragadnak« a KISZ-szervezetekre, a szak- szervezeti, a népfrontbizott­ságokra is: ez az igazi ered­mény. Li. G. A katonaélet küszöbén Hatvanöt hektáros szántó­földi kertészete van a kará- di Aranykalász Termelőszö­vetkezetnek. Ebből a dinnye foglalja el a legnagyobb te­rületet : negyven hektáron ter­mesztik, s másfél millió fo­rint bevételt várnak belőle. A görögdinnye mellett uborká­val, káposztával és papriká­val foglalkoznak, az egész kertészetből összesen 3,2 mil­lió forintra számítanak. Ön­tözik, azaz öntöznék a növé­nyeket, ha a vízlelő helyek lassan ki nem apadnának eb­ben a rekkenő hőségben. A kertészeti vetemények igen­csak szomjasak, a dinnye vi­szont jót érzi magát a káni­kulában. Evvel a növénnyel régebben foglalkozott a szö­vetkezet, azután több éves ki­hagyás következett, s most is­mét »elővették«. Bíznak ben­ne, hogy nem kell csalódniuk. A forró mezőn több mint harminc asszony — andocsiak és karádiak vegyesen — ka­pálja a dinnyét. A tábla vé­gén Kovacsik István kerté­szeti és Huber József növény- termesztési brigádvezető szem­léli a munkát. — Nem sokat kell mondani az asszonyoknak, tudják ők a dolgukat. Mi meg segítünk nekik, ahogyan tudunk. Most például megreszeltük a kapái­kat. A száraz, kemény föld­ben gyorsan »elmegy« a kapa éle. A reszelő mindig itt van hálunk. 1 Mindketten elégedettek a munkával, az asszonyok igye­kezetével. Tőlük hallom, hogy az itt dolgozó andocsiak és karádiak szinte kivétel nélkül tagjai valamelyik szocialista brigádnak. Ez meg is látszik a szorgalmukon. Az egyik brigádnak Ácsbók Istvánná a vezetője. Ez a legrégebbi szo­cialista kollektíva: 1973 óta birtokosa a megtisztelő cím­nek. — Tizenhatan vagyunk a Szabadság brigádban, legtöb­ben már tíz-tizenkét éve együtt dolgozunk a kertészet­ben — mondja az asszony. Egy kicsit zavar, hogy a be­szélgetéssel föltartjuk, mert a sor elején tartott már (»hogy ki hol tart. az nem csak az igyekezetétől függ. hanem at­tól is. mennyire gazos a so­ra...«). — Utcabeliekből, ro­konokból áll a brigádunk: Ha feladat adódik, nem kéretjük magunkat. Már az unokám is itt van a táblán, most állt ki az általánosból: ő a vízhordó. Olyan nincs, hogy ha ezt vagy azt meg kell csinálni, akárki is kihúzná magát. Kötelezett­séget vállaltunk meghatáro­zott mennyiségű munkára, amiért ugyancsak megállapí­tott fix fizetést kapunk. Hogyan is van ez a bérezés az Aranykalász Termelőszö­vetkezetben? A brigádvezetők és Ácsbókné megmagyaráz­zák. Az asszonyok leszerződ­tek a tsz-szel havi 15—20 tíz­órás munkanapra. A húsz i napra 1600 forint garantált fi­zetést kapnak. Ott kell len­niük a kijelölt munkánál. Ha eső akadályozza a tennivaló elvégzését, vagy a tsz nem tud munkát adni, a pénzt ak­kor is megkapják arra a nap­ra, ilyenkor is megkeresik a 80 forintot. — Azért jó ez a módszer, mert biztos kereseti lehetősé­get nyújt a tsz. A múlt hónap­ban például 2000 forintot kap­tam, mc-rt szabadnapokon js col goztam. Egymás mellett haladnak, szaporán járja a kapa a sort. Minthogy az asszonynép ki nem fogy a szóból, jó alka­lom ez a csoportos munka arra is, hogy kicseréljék vé­leményüket. Ki mit főzött ebédre? Ki milyen újdonságot próbált ki. a süteménykészí­tésben, s bevált-e? A fő figyelem' persze, a munkáé! A mai és a holnapi feladaté. — Ha a dinnyekapálással végeztünk, vagy szénát gyűj­tünk, vagy káposztát szedünk a kertészetben — mondja a Szabadság szocialista brigád vezetője. — Azután a meggy­szedés következik, az ando­csiak pedig borsót szednek. így megy ez egész nyáron. Sok a munka a közösben. És a háztájiban is mindig akad tennivaló — ami ugyancsak nagyrészt ezekre az asszo­nyokra vár. Hernesz Ferenc Ü’Jünk a klubteremben. Kö­rülöttem vidám fiatalembe­rek. Beszélgetünk a jövőről, a két év nehéz, de igazi férfit érlelő feladatairól. — Nekem nem szokatlan az új helyzetem — jegyzi meg Babies Lajos, a Volán 13 sz. Vállalat autószerelője. — Ko­rábban megismerkedtem a hadsereg eletével. Most leg­alább közelről látom, milyen. Csak ne lenne nyár! —mond­ja és nagyot sóhajt. — Nem félek a katonai szol­gálttól — szól Birkás József, a Somogy megyei Állami Épí­tőipari Vállalat szocialista bri­gádvezetője. — Sok ismerő­söm, barátom volt katona, a szolgálat alatt teljesen meg­változott. Komolyabbá, éret­tebbé váltak. Nagyon ráfér mindnyájunkra ez a két év — mondja és körülnéz. Elképzeléseiről kérdezem. — Engem kötelez az eddigi munkám. Kiváló dolgozó vol­tam a vállalatomnál és sze­retnék a hadseregben is kivá­Zöldség csúcsszezon a konzervgyárakban A júliusi kánikulában gyor­san érik a zöldborsó, a 29 ezer hektáros vetésterület jelentős részéről a konzervgyárakba kerül a termés. A gazdaságok többféle faj­tát termesztettek azért, hogy az eltérő érési idejükkel lehe­tőség szerint széthúzzák a be­takarítási szezont. (‘Ezzel ugyanis megakadályozhatják az ipari alapanyag elöregedé­sét.) Számításukat azonban a 30 fok feletti forróság részben keresztül húzta: a különböző zöldborsó fajták egybeértek és most gondot okoz a földe­ken elcsépelt termés késede­lem nélküli szállítása és a gyors feldolgozás. Az iparban át kellett térni a három mű­szakos termelésre, szombaton 1 és vasárnap zöldségműszakot tartottak, és egyelőre nem okoz fennakadást a gazdasá­goktól érkező szállítmányok fogadása. A gyorsított feldol­gozással mindeddig sikerült biztosítani a megfelelő minő­séget. Az üzemek munkáját mű­szaki fejlesztéssel korszerűsí­tették. A konzervgyárakban két új hőkezelő berendezést szereltek fel, ezekkel folyama­tosan, emberi beavatkozás nélkül sterilizálhatják az árut. A szegedi konzevgyárban új zöldborsó-vonalat adtak át. ennek teljesítménye a régiét négyszeresen múlja felül, s el­éri óránként a 8 tonnát. Megérkeztek az üzembe az első zöldbab szállítmányok, a vártnál valamivel korábban. Az üzemekben egész sor új gépet szereltek fel az idei sze­zonra. A Konzervipari Tröszt központi műszaki fejlesztési alapjából segítették a kecske­méti üzem gépparkjának kor­szerűsítését. Házi tervezéssel és helybeni kivitelezéssel új, nagy teljesítményű zöldbab­mosó berendezést alakítottak ki, ehhez kapcsolódik egy úgy­nevezett zölldbab-hegylevágó készülék. Ezek a típusok a ré­gi, import gépeknél nagyobb teljesítményre képesek. Kecs­keméten 4 ilyen berendezés készült el. A Szegedi Konzerv­gyárban szintén új gép átadá­sával gyorsították meg a zöld­babfeldolgozást. A konzerv­ipari üzemek a hűtőipart is kisegítik: két zöldbabfeldol­gozót gyártottak a mirelité üzemekkel kötött szerződés alapján. ló lenni. Ezért mindent meg­teszek. Sok kérdést tesznek föl. Mindenre kíváncsiak. És ez már jó jel. A beilleszkedés je­lei: az új környezetbe, az új közösségbe. Sportolási lehetőségekről érdeklődik Jezeri Zoltán, aki a budapesti Finommechanikai Vállalat kaposvári gyárában dolgozott. Megnyugodva hall­ja, hogy a zöld-fehér színt fel­válthatja majd a piros-fehér, a kaposvári Táncsics színe, ha ezt katonai kötelességeinek teljesítésével kiérdemli. Lá­tom rajta, elégedett. Más veszi át a szót. Ko­moly, meggondolt válaszokat ad Somogyvári Lajos, a Ka­posvári Bútoripari Vállalat dolgozója. Alapszervezeti KISZ-titkár volt. — Mi a vállalatnál szoros kapcsolatot tartottunk az egyik katonai alakulattal. Na­gyon sok rendezvényt szer­veztünk. őszintén mondha­tom', régi barátok közé jöt­tem. Az ajtóban katonák jelen­nek meg. Neveket szólítanak. Somogyvári Dajos ismerős ar­cokat keres, öt is hívják. Föl­szedi táskáját, és elindul ki­felé. — Szeretnék jó katonává válni — szól vissza az ajtóból. — Amikor búcsúztattak a vál­lalatnál, a párttitkárunk azt kérte: »Olyan becsülettel dol­gozzál a hadseregben is, mint a munkahelyeden.«. Ez azút- ravaió sokra kötelez! Véget ér a beszélgetés. So- rakozóra hív az első parancs. Indulnak új otthonuk, új éle­tük felé. 1976. június 30-a volt. Olyan nap, mint a többi. Ezeknek a fiúknak az életében azonban új fejezet kezdődött: felké­szülnek szocialista hazánk vé­delmére. E. Gy. Somogyi Néplap m

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom