Somogyi Néplap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-06 / 158. szám

Utak, utasok Akftr a számokkal is kezd­hetnénk, de talán inkább a már megszokott sóhajjal: — De meleg volt ez a hét­vége! Kihűlve hallgattam a rádió­ban, hogy hányán keresték föl felüdülés reményében a mis­kolctapolcai, a hévízi és az ország többi strandját a tavak mellett, a folyók partján. Ha az országban megindul a vándorlás a vizek felé, és on­nan haza, akkor Somogy me­gyében különösen nagy a for­galom. Vasárnap este Kapos­váron, a Kossuth téri jelző­lámpáknál még 9—10 óra kö­zött is hosszú gépkocsisor vá­rakozott a szabad jelzésre. Pe­dig sokan korábban vagy ké­sőbb indultak el a Balaton­ról, hogy ne a csúcsban kell­jen autózniuk. A déli part második legna­gyobb üdülőközpontjában, Fonyódon egymás sarkát ta­posták az emberek. A környe­ző strandok teljesen megtel­tek, de így volt ez a somogyi oldal minden fürdőjében. A siófoki strandon több tízezer ember szorongott.... A múlt hét végén a fonyó- di kikötőben csaknem 5 ezer ember szállt hajóra. Most annyi utas jött, „hogy kényte­lenek voltak mentesítő hajó­kat forgalomba állítani. Va­sárnap reggel kilenc órakor már a negyedik kisegítő járat kürtje búgott fel, az indulást jelezve. Az utasok száma ezen a napon megközelítette a 10 ezret. Elismerés illeti a kániku­Egy KÖ/ÁL-ellenőrzés tapasztalatai Koszos konyhák, felelőtlen vezetők Üj cipő a kaptafán Vajon a lábunkra készül­nek-e a cipők a gyárakban? így vetődik föl a kérdés, ha vásárolunk A férfiak a pró­bák alkalmával legtöbbször azzal nyújtják vissza az eladó­nak a lábbelit, hogy az fönt szűk, szorít. Megkerestünk né­hány cipészmestert, hogy meg­kérdezzük: mi a véleményük? Kiderült, hogy nemcsak erről a témáról van mondanivaló­juk. Farkas György kisiparos a Május 1. utcában dolgozik. Polcain valóban nagyon sok olyan cipőt találtunk, amelye­ket tágításra hoztak. — Ez új keletű, de egyre gyakoribb panasz — mondja a mester. — Soha nem volt annyi tágítás, mint mostaná­ban. A női cipőkbe meg para­fát kell tennem, mert gyakran bővebbek a kelleténél. A szá­mozással is ba j van. Sok nő pa­naszkodik: ha a nagyobb mé­retet választja, lötyög a lá­bán, ha a kisebbet, nem tudja fölhúzni. Főleg a zárt cipők­nél gond ez, de tessék meg­nézni ezt a divatos papucsot, ennek a talpbélése alá is pa­rafát kell illeszteni. A tágításon kívül a leggya­koribb munka a ragasztás. — Egy-egy felületet kétszer Is be kell kenni, hogy jó le­gyen. Jönnek a megrendelők, hogy »hogy most aztán úgy tessék megragasztani, hogy tartÓ6 legyen!-« A gyárban 400 forintért nem ragasztották meg tisztességesen, én meg 10—15-ért csináljam meg jól! Az Április 4. utcában van Bencsik Adolf cipészmester műhelye. A hőség ellen ven­tillátorral védekezik, homlo­kába hulló haját hálóval szo­rítja hátra. — Jó cipőket dobnak piac­ra a gyárak, és olyan áron, amilyennel mi nem tudunk versenyre kelni. Javítással foglalkozunk, de néha, amikor kézbe veszünk egy-egy lábbe­lit, törjük a fejünket, hogyan is kezdjünk hozzá, vajon mi­lyen műanyagból készülhetett. A hozzávalók is gondot okoz­nak: a Berzsenyi és a Teleki utcában van egy kellékesünk, ha ott nem kapunk meg va­lamilyen anyagot vagy szer­számot, bizony nagy bajban vagyunk... Ezért lenne jó, ha a gyárak tájékoztatót adnának ki az újabb eljárásokról, mód­szerekről, ajánlott fogásokról. Nekünk össze kellene dolgoz­nunk. A Kaposvári Bőripari Ktsz cipőjavító részlegében tenyér­nyi csiszolóhelyiségen keresz­tül lehet a műhelybe jutni. Itt már nem kézzel, ráspollyal történik a talp csiszolása, ha­nem géppel. Ha poros is, de gyorsan megy. Mégsem talál­tam elégedett embereket az alacsony asztalok között. — Hamar leválik a talp, a csat leszakad, a műanyag be­törik. De fölösleges ilyet az újságba tenni, hiszen ezt azok is tudják, akik a gyárakban a cipőket csinálják — hallom egyiküktől. Legalább nyolcán dolgoz­hatnának itt, de csak négyen vannak. Közülük Péter Áron nyugdíjas, akit a nyáron szo­kásos uborkaszezon ellenére is be kellett hívni, mert nélkü­le most nem győznék a mun­kát. G. J. Iában dolgozó vasutasokat is. A fonyódi állomáson tegnap­előtt talán az utóbbi évek re­kordforgalmát bonyolították le. Sok ezer ember szállt le vagy föl a vonatokról, illetve a vonatokra. Ugyancsak dicséret a Bala- ton-part üzleteibe tejet, húst, kenyeret és üdítő italokat szállítóknak. Szombat—vasár­nap állandóan járták az uta­kat Kaposvár és a balatoni községek között. Harminc százalékkal több tejet vittek ki, mint egy héttel korábban, a szokásos sörszállitmányokon kívül 1500 hektolitert szállí­tottak a megyei tartalékke­retből, üdítő italból pedig 2,5 millió palackkal fogyott. Egy hét alatt a kiskereskedelmi forgalom negyven százalékkal emelkedett: nem egy ABC- ben, élelmiszerüzletben a múlt heti forgalom kétszeresét bo­nyolították le. A húsipar hét­fő hajnalban napi kapacitásá­nak több mint a felét — 65 mázsa húskészítményt — vit­te a balatoni üzletekbe a reg­geli nyitásra. Mint a megyei f tanács kereskedelmi osztályá­tól megtudtuk, a Belkereske­delmi Minisztérium külön in­tézkedett, hogy e hét végére megfelelő mennyiségű sört és üdítő italt szállítsanak a tó­part szomjas vendégeinek. Az autósokkal kezdtük, s velük is fejezzük be. Sok száz­ezer ember szállt kocsiba a hét végén. Az utakon kilométer hosszú sorok suhantak — vagy vesztegeltek. A nagy vándorlás nem volt zökkenőmentes. A zsúfoltság az országutakon fokozott óva- tossággra inti a gépjárművek vezetőit! A hét végén a Balaton déli partjának néhány vendéglátó­ipari helyére váratlan vendé­gek érkeztek: a megyei KÖ­JÁL ellenőrző csoportja, mely szúrópróbaszerűen győződött meg a konyhákban, a'gazda­sági helyiségekben uralkodó állapotokról. A csoportot — melynek munkájában részt vett dr. László Nándor, az Egészségügyi Minisztérium közegészségügy- és járvány­ügyi főfelügyelőségének ál’.n- mi közegészségügyi felügyelő­je is — dr. Göntér Ferenc, a megyei KÖJÁL igazgatója ve­zette. Rendetlen üzletek A kétnapos ellenőrzés Sió­fokon kezdődött. Az első állo­más a Pannónia Vendéglátó Vállalat siófoki Fogas étterme volt. Az ellenőrök az ebéd utáni időszakban toppantak az étterembe. Az üzletvezető — hangsúlyozva, hogy ő is­meri az egészségügyi előíráso­kat — fehér köpenyt ajánlott, a látogatás végére azonban kiderült, hogy még az olajos munkaruhában betérő sem árthatott volna sokat. Meg­döbbentő volt a kép, mely a vendégek elől, az elegáns ét­termi részből nézve mindig rejtve marad. A húshűtő kint, egy féltetős épületben állt, és benne füstölt szalonna, csülök és karaj tetején egy tálca cso­koládébevonatú sütemény. A hűtő ajtaja előtt pár lépéssel bűzlöttek a szemeteskukák, melyeket kiürítették ugyan, de kimosva nem voltak. A hús­daráló koszos; mást is darál­nak vele, nemcsak húst. A mosogató személyzetnek fo­galma sem volt a háromfázi­sú mosogatás módjáról, az edények pedig olyan zsíros, zavaros vízben álltak, hogy attól aligha lettek tisztábbak. Az üzletvezető a helyettesére bízta a továbbiakat. »Szeret­ném!, ha minden tiszta lenne, de nincs ember.-« No és egy másik véleménye: »Nem á’il- hatók ott minden mosogató mellett...« Nézzük tovább. A 151-es zamárdi éttereimben a cuk­rászsüteményeknek fenntar­tott hűtőben a zöldbabtól kezdve több minden megta­lálható. A konyha bejárati ré­szénél elhelyezett hűtőszek­rényben ugyanígy. A konyhai dolgozók fejfedőt nem horda­nak. És hogy miért van ez? Itt is a munkaerőhiányra hi­vatkoznak. Ha valakit figyel­meztetünk — mondják az egység vezetői —, másnap odább áll. Jegyzőkönyv ké­szül, és nem marad el a fe­lelősségre vonás. Időrendi sorrendben ugyan nem ez következett, de mégis itt szólok a fonyódligeti ön­kiszolgáló étteremről. A hely­zet itt sem sokkal jobb, mint az előző kettőnél. Nem csoda, hogy nem látták szívesen az ellenőröket. Ugyanúgy nem tudnak mosogatni. ugyan­olyan koszosak a hűtőszekré­nyek és ugyanúgy ömlesztve található bennük minden. Sze- méthaimok a bejárat előtt, szemét a konyhában. A folyo­són a kőre tett tepsiben éppen húst csontoztak, majd utána ezt a húst tepsistől rétették a nyers húsra. Az üzletvezetők kinyilvánították nemtetszésü­ket az ellenőrzéssel szemben, és még azt is nehezen sikerült kideríteni: ki a helyettes és ki a vezető. A Pannóniának kü­lön higiénés orvosa van, ho­gyan ellenőriz ő. és milyen a belső ellenőrzés? A Gyöngyhalász éttermet Fonyódon a Somogy megyei Vendéglátó Vállalat üzemelte­ti. Az étterem »dísze« a pók­háló, a por és a piszok. A tető alatt száll be a por oda, ahol a hús készül, ahol tálal­ják az ételt. A hűtőszekrény fölé is pókok fontak hálóiból fonalat. A konyha kövét alig lehet látni a kosztól. Az üdítő italoknak ‘ fenntartott hűtő- szekrényben a szalonnamara­déktól kezdve a cseresznyéig minden megtalálható. A hű­tőszekrényben a dolgozók étel­maradékai, és az üzletvezető horgász szenvedélyét bizonyí­tó halak; a kétnapos folyé­kony fagylalt leírásra vár. Szinte már nem is újság a konyhában: a frissen paníro- zott hús mellett néhány pisz­kos tojás, vagy a csütörtökről maradt körömpörkölt. Az üz­letvezető szerint ilyen forga­lom mellett nem lehet elke­rülni a konyhai rendetlensé­get: Ezután a fonyódi Panoráma étteremben — melyet a Bala- tonmária és Vidéke Körzeti Áfész üzemeltet — tett láto­gatás szinte felüdülésnek szá­mított. Itt sem volt minden rendben, hogy csupán egy példát említsék; az ellenőrzést végzők az egyik hűtőszek­rényben több napos sült gom­bát találtak, ám a vezetők szemlélete és hozzáállása egé­szen más volt, mint a többi helyen. Rögtön intézkedtek a hibák kijavítására, és látszott, hogy valóban rend és a tisz­taság megőrzésére törekednek. Hasonló tapasztalatokat sze­reztek a zamárdi Magyar Tenger Tsz öreg Halász ven­déglőjében is, szombat dél­után, ahol apróbb hiányossá­gokat észleltek, de azt a dol­gozók rögtön megszüntették. Nem ez volt a helyzet szom­baton a balatonföldvári hajó­állomás melletti magán pe­csenyesütőnél. Itt aztán akadt por és piszok, a húshűtő mel­lett malteros’Jádától a festékig minden volt; mert éppen ta­tarozták az üzletet. Persze a tatairozási szünetekben, amikor sütés és kiszolgálás van, ren­det lehet tartani. A Kék Tó — kifogástalan Mindez csupán töredéke annak, amit az ellenőrzés fel­tárt. Hiba lenne azonban el­hallgatni. hogy találtak egy szinte kifogástalan helyet: Zamárdiban a siófoki áfész Kék Tó éttermét. Érdekes módon itt is munkaerőhiány van — kilenc dolgozót el is I küldtek —, mégis rend és tisztaság fogadta a belépőt. Még az egészségügyi könyvek zöme is rendben volt, ami általában ritkaság. Ha összefoglaljuk a látotta­kat, néhány szóban ennyi lenne: por, piszok, rendetlen­ség, szervezetlenség, és rossz vezetői szemlélet — hiányos belső ellenőrzéssel párosulva. Dán Tibor FJODOR ABRAMOV 381 fiatal kezdi men tanulmányait a szocialista országok íeisőoktatási intézményeiben Tegnap reggel a Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi Egyetem aulájában tették le az ünnepélyes esküt az új külföldi ösztöndíjas fiatalok. Ezerhétszáz jelentkező közül a felvételi vizsgákon 381-en szereztek jogot arra az el­múlt hónapokban, hogy a ba­ráti szocialista országok — Bulgária, Csehszlovákia, Ju­goszlávia, Lengyelország, az NDK, Románia és a Szovjet­unió — egyetemein, főisko­láin kezdhessék meg szeptem­berben tanulmányaikat. Leg­többen — 262-en — a koráb­bi évekhez hasonlóan a Szov­jetunióban fognak tanulni. Az NDK egyetemei és főiskolái 75 magyar fiatalt várnak. Az új külföldi ösztöndí­jasokat dr. Garamvölgyi Ká­roly oktatási miniszterhelyet­tes köszöntötte. PELAGEJA Közben a szobákban min­denki a nyitott ablak köré gyűlt — fiatalok mentek el a ház mellett: — Pelageja! Pelageja! Nézd csak az Alkádat... — Az áldóját! — csettintett egy nagyot az ujjával az ál­latorvos Afonyka. — Lám csak, lám, hogy be­lekapaszkodott a tisztbe! Érti a dürgést, haha! Még csak vé­letlenül se a közlegénybe... — Előttem, mint az igazga­tó előtt, így beszélni egy ta­nulómról ... — Ugyan hagyd el, Grigo- rij Vasziljevics, ami ezt az er­kölcsöt illeti... — Erkölcstelen dolog egy tanulónak udvarolni — jelen­tette ki jó hangosan Afonyka —, de ha egyszer egy lány ilyen jó bögyös ... Mire persze mindenki nyi- hogott — szórakoztató, ha má­sokat kezdenek ki —, Pelage­ja azt se tudta, hova legyen. A cafkáját! Már ilyen kicsi korában / ragadnak rá a fér­fiak, mi lesz, ha nagylánnyá cseperedik? Pjotr Ivanovics, hála isten­nek, elvonta az emberek fi­gyelmét a malackodástól, télé­től tötte a poharakat, és kije­lentette : — Rajta, kedves vendégeim, a gyerekeinkre! — Ügy van! Értük élünk. — Meg-áll-junk! Afonyka, az állatorvos. Mi a fenét fun-dált ki ez a szur- tos cigány? Mindig így van: az embereknek már jó hangu­latuk támadna, amikor ez el­kezdi meresztgetni a fekete szemét — biztosan beleköt va­lamibe. — Megálljunk! — üvöltötte megint Afonyka és felállt. — A mi szovjet ifjúságunkra! — Ügy van! — Az ifjúságra, Afanaszij Platonovics. — Meg-áll-junk! Fecsegők! Hát így állunk. Feláll ez a csenevész ördög, és foghegy­ről parancsokat osztogat, mintha nem rendes emberek­kel volna dolga, hanem éppen az állatorvosi minőségében lovakat törne be. — Az ifjúság világszövetsé­gére! A földkerekség egész fiatalságára! Ezt jól megmondta! A gye­rekekkel kezdték, most meg már azt se tudják, miről van szó. — Inni — mindenki! — ve­zényelt újra Afonyka. Ügy körözött fekete fejével, minta varjú a szárnyával. Tekinte­te nem is végigsiklott, hanem végigmasírozott az asztal kö­rül, és hirtelen Pavelra me­redt : egyedül Pavél nem emel­te föl a poharát. — Afanaszij Platonovics- nak — állt ki a férjéért Pe­lageja — mára elég, beteg a szíve. — Ra-gasz-ko-dom hoz-zá! Pjotr Ivanovics odaszaladt: ne húzódozz, egyezz bele. Ez a szörnyeteg meg mintha szó­noki emelvényen állna: — Elvileg ragaszkodom hoz­zá! — Igyál már egy cseppet — lökte meg a könyökével fér­jét Pelageja, és halkan a fü­lébe súgta: — Ügyse nyugszik addig ez a vaddisznó. Hát nem ismered? Igyál már,, na, kinek beszélek! — Most már haragudott az asszony (Afony­ka áll, Pjotr Ivanovics kérle­li.) — Meddig könyörögjek még? Mindenki rád vár. Pavél remegő kézzel fogta meg a poharat. — Hurrá! — rikkantotta Afonyka. —X Hurr-rrá! — üvöltöttek mindnyájan. Aztán jött még a jánosál- dás — mert hát miféle házi­gazda, aki búcsúpohár nélkül engedi el a vendégeit —, majd még egy kör a »békére és ba­rátságra« — a házigazda a kü­szöbön még egyet töltött an­nak, aki akart —, és csak az­után mentek ki a 1 szabadba. A tornácon valaki nótára gyújtott, de Afonyka állator­vos (ez egyszer hasznos volt a parancsnoksága), élénken rendre utasította a rakoncát­lant: — Lejjebb a hanggal! Éne- kelj-mulass — most nincs do­logidő. De aztán halkan, hal­kan nekem! Ezután az egész társaság a fakitermelő szövetkezet elnö­kéhez indult, akire Pelagejá- nak, őszintén szólva, semmi szüksége nem volt. Legalább­is azok alatt az évek alatt, amióta a pékségben dolgozott, semmi dolguk nem akadt egy­mással, de ki tudja, mit hoz a holnap. Ma semmit se te­het érted, de talán holnap az utadba kerül. Szóval, nem lett volna rossz elmenni a fakitermelő szövet­kezet elnökéhez. De hát mit tehet — Pavel most már tel­jesen összeomlott, az asszony karon fogta és hazavitte. 10. — Láttad a Pjotr Ivanovics nyári konyháját? Azt mondja az asszony: maga a mennyor­szág. Egész nyáron nem lesz meleg a házban. Pavel egy mukkot se szólt. Pelageja elmesélte férjének a községi tánács elnökével folytatott beszélgetést a szé­náról meg a bizonyítványról. Különben nem volt nagyon dühös, hogy az elnök megint elmismásolta az Igazolást a személyazonosságihoz. Atká­nak még egy éve van hátra — ősszel nyolcadikba megy —, addig még megtalálja ő a kiskaput. Valami kis ismeret­sége még a kerületben is van. Például Ivan Fedotovics a ke­rületi végrehajtó bizottságból. A háború után hányszor ki­segítetté kenyérrel — lehetet­len, hogy ne emlékezne rá, milyen jót tett vele. Pelageja most máson törte a fejét — azon a rejtélyen, ame­lyet Pjctr Tvanovics adott fel neki. Három éven át mintha nem is tudott volna róluk, ma viszont meghívta — vajon miért? Őrá semmi szüksége, az biztos — tűnődött Pelageja. Az ő ideje lejárt, ki hajhász- ná ma már a pékné kegyeit? Az emberek már rég tele­tömték a bendőjüket kenyér­rel. Talán Alkával volna va­lami szándéka? Fél füllel hallotta, hogy Szergej Petrovics nagyon me- resztgeti a szemét Alkára, ha legalább valamivel célzott vol­na rá Pjotr Ivanovics: hát, ugye, Pelageja, mostanában nem nagyon találkoztunk, ki tudja, mit hozhat még az élet — hisz ért ő a szóból. De semmilyen célzást nem tett. Gondolta: na, majd a bú- csúzásnál a fülébe súgja. De hát akkor 6e súgott semmit. »Köszönöm, hogy megtisztel­tek. Köszönöm.« És kész. Most mehetsz, törheted a fejed. Azt is érthetetlennek és gyanúsnak találta, hogy csak úgy kutyafuttában hívták meg őket, amikor már minden ven­dég együtt volt. Lehet, hogy nem Pjotr Ivanovics ötlete volt, hanem valaki másé? A Fatuskó Vaszkáé. Magában csak ilyen csúfon- dáros névvel illette a községi tanács elnökét. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom