Somogyi Néplap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-06 / 158. szám
Utak, utasok Akftr a számokkal is kezdhetnénk, de talán inkább a már megszokott sóhajjal: — De meleg volt ez a hétvége! Kihűlve hallgattam a rádióban, hogy hányán keresték föl felüdülés reményében a miskolctapolcai, a hévízi és az ország többi strandját a tavak mellett, a folyók partján. Ha az országban megindul a vándorlás a vizek felé, és onnan haza, akkor Somogy megyében különösen nagy a forgalom. Vasárnap este Kaposváron, a Kossuth téri jelzőlámpáknál még 9—10 óra között is hosszú gépkocsisor várakozott a szabad jelzésre. Pedig sokan korábban vagy később indultak el a Balatonról, hogy ne a csúcsban kelljen autózniuk. A déli part második legnagyobb üdülőközpontjában, Fonyódon egymás sarkát taposták az emberek. A környező strandok teljesen megteltek, de így volt ez a somogyi oldal minden fürdőjében. A siófoki strandon több tízezer ember szorongott.... A múlt hét végén a fonyó- di kikötőben csaknem 5 ezer ember szállt hajóra. Most annyi utas jött, „hogy kénytelenek voltak mentesítő hajókat forgalomba állítani. Vasárnap reggel kilenc órakor már a negyedik kisegítő járat kürtje búgott fel, az indulást jelezve. Az utasok száma ezen a napon megközelítette a 10 ezret. Elismerés illeti a kánikuEgy KÖ/ÁL-ellenőrzés tapasztalatai Koszos konyhák, felelőtlen vezetők Üj cipő a kaptafán Vajon a lábunkra készülnek-e a cipők a gyárakban? így vetődik föl a kérdés, ha vásárolunk A férfiak a próbák alkalmával legtöbbször azzal nyújtják vissza az eladónak a lábbelit, hogy az fönt szűk, szorít. Megkerestünk néhány cipészmestert, hogy megkérdezzük: mi a véleményük? Kiderült, hogy nemcsak erről a témáról van mondanivalójuk. Farkas György kisiparos a Május 1. utcában dolgozik. Polcain valóban nagyon sok olyan cipőt találtunk, amelyeket tágításra hoztak. — Ez új keletű, de egyre gyakoribb panasz — mondja a mester. — Soha nem volt annyi tágítás, mint mostanában. A női cipőkbe meg parafát kell tennem, mert gyakran bővebbek a kelleténél. A számozással is ba j van. Sok nő panaszkodik: ha a nagyobb méretet választja, lötyög a lábán, ha a kisebbet, nem tudja fölhúzni. Főleg a zárt cipőknél gond ez, de tessék megnézni ezt a divatos papucsot, ennek a talpbélése alá is parafát kell illeszteni. A tágításon kívül a leggyakoribb munka a ragasztás. — Egy-egy felületet kétszer Is be kell kenni, hogy jó legyen. Jönnek a megrendelők, hogy »hogy most aztán úgy tessék megragasztani, hogy tartÓ6 legyen!-« A gyárban 400 forintért nem ragasztották meg tisztességesen, én meg 10—15-ért csináljam meg jól! Az Április 4. utcában van Bencsik Adolf cipészmester műhelye. A hőség ellen ventillátorral védekezik, homlokába hulló haját hálóval szorítja hátra. — Jó cipőket dobnak piacra a gyárak, és olyan áron, amilyennel mi nem tudunk versenyre kelni. Javítással foglalkozunk, de néha, amikor kézbe veszünk egy-egy lábbelit, törjük a fejünket, hogyan is kezdjünk hozzá, vajon milyen műanyagból készülhetett. A hozzávalók is gondot okoznak: a Berzsenyi és a Teleki utcában van egy kellékesünk, ha ott nem kapunk meg valamilyen anyagot vagy szerszámot, bizony nagy bajban vagyunk... Ezért lenne jó, ha a gyárak tájékoztatót adnának ki az újabb eljárásokról, módszerekről, ajánlott fogásokról. Nekünk össze kellene dolgoznunk. A Kaposvári Bőripari Ktsz cipőjavító részlegében tenyérnyi csiszolóhelyiségen keresztül lehet a műhelybe jutni. Itt már nem kézzel, ráspollyal történik a talp csiszolása, hanem géppel. Ha poros is, de gyorsan megy. Mégsem találtam elégedett embereket az alacsony asztalok között. — Hamar leválik a talp, a csat leszakad, a műanyag betörik. De fölösleges ilyet az újságba tenni, hiszen ezt azok is tudják, akik a gyárakban a cipőket csinálják — hallom egyiküktől. Legalább nyolcán dolgozhatnának itt, de csak négyen vannak. Közülük Péter Áron nyugdíjas, akit a nyáron szokásos uborkaszezon ellenére is be kellett hívni, mert nélküle most nem győznék a munkát. G. J. Iában dolgozó vasutasokat is. A fonyódi állomáson tegnapelőtt talán az utóbbi évek rekordforgalmát bonyolították le. Sok ezer ember szállt le vagy föl a vonatokról, illetve a vonatokra. Ugyancsak dicséret a Bala- ton-part üzleteibe tejet, húst, kenyeret és üdítő italokat szállítóknak. Szombat—vasárnap állandóan járták az utakat Kaposvár és a balatoni községek között. Harminc százalékkal több tejet vittek ki, mint egy héttel korábban, a szokásos sörszállitmányokon kívül 1500 hektolitert szállítottak a megyei tartalékkeretből, üdítő italból pedig 2,5 millió palackkal fogyott. Egy hét alatt a kiskereskedelmi forgalom negyven százalékkal emelkedett: nem egy ABC- ben, élelmiszerüzletben a múlt heti forgalom kétszeresét bonyolították le. A húsipar hétfő hajnalban napi kapacitásának több mint a felét — 65 mázsa húskészítményt — vitte a balatoni üzletekbe a reggeli nyitásra. Mint a megyei f tanács kereskedelmi osztályától megtudtuk, a Belkereskedelmi Minisztérium külön intézkedett, hogy e hét végére megfelelő mennyiségű sört és üdítő italt szállítsanak a tópart szomjas vendégeinek. Az autósokkal kezdtük, s velük is fejezzük be. Sok százezer ember szállt kocsiba a hét végén. Az utakon kilométer hosszú sorok suhantak — vagy vesztegeltek. A nagy vándorlás nem volt zökkenőmentes. A zsúfoltság az országutakon fokozott óva- tossággra inti a gépjárművek vezetőit! A hét végén a Balaton déli partjának néhány vendéglátóipari helyére váratlan vendégek érkeztek: a megyei KÖJÁL ellenőrző csoportja, mely szúrópróbaszerűen győződött meg a konyhákban, a'gazdasági helyiségekben uralkodó állapotokról. A csoportot — melynek munkájában részt vett dr. László Nándor, az Egészségügyi Minisztérium közegészségügy- és járványügyi főfelügyelőségének ál’.n- mi közegészségügyi felügyelője is — dr. Göntér Ferenc, a megyei KÖJÁL igazgatója vezette. Rendetlen üzletek A kétnapos ellenőrzés Siófokon kezdődött. Az első állomás a Pannónia Vendéglátó Vállalat siófoki Fogas étterme volt. Az ellenőrök az ebéd utáni időszakban toppantak az étterembe. Az üzletvezető — hangsúlyozva, hogy ő ismeri az egészségügyi előírásokat — fehér köpenyt ajánlott, a látogatás végére azonban kiderült, hogy még az olajos munkaruhában betérő sem árthatott volna sokat. Megdöbbentő volt a kép, mely a vendégek elől, az elegáns éttermi részből nézve mindig rejtve marad. A húshűtő kint, egy féltetős épületben állt, és benne füstölt szalonna, csülök és karaj tetején egy tálca csokoládébevonatú sütemény. A hűtő ajtaja előtt pár lépéssel bűzlöttek a szemeteskukák, melyeket kiürítették ugyan, de kimosva nem voltak. A húsdaráló koszos; mást is darálnak vele, nemcsak húst. A mosogató személyzetnek fogalma sem volt a háromfázisú mosogatás módjáról, az edények pedig olyan zsíros, zavaros vízben álltak, hogy attól aligha lettek tisztábbak. Az üzletvezető a helyettesére bízta a továbbiakat. »Szeretném!, ha minden tiszta lenne, de nincs ember.-« No és egy másik véleménye: »Nem á’il- hatók ott minden mosogató mellett...« Nézzük tovább. A 151-es zamárdi éttereimben a cukrászsüteményeknek fenntartott hűtőben a zöldbabtól kezdve több minden megtalálható. A konyha bejárati részénél elhelyezett hűtőszekrényben ugyanígy. A konyhai dolgozók fejfedőt nem hordanak. És hogy miért van ez? Itt is a munkaerőhiányra hivatkoznak. Ha valakit figyelmeztetünk — mondják az egység vezetői —, másnap odább áll. Jegyzőkönyv készül, és nem marad el a felelősségre vonás. Időrendi sorrendben ugyan nem ez következett, de mégis itt szólok a fonyódligeti önkiszolgáló étteremről. A helyzet itt sem sokkal jobb, mint az előző kettőnél. Nem csoda, hogy nem látták szívesen az ellenőröket. Ugyanúgy nem tudnak mosogatni. ugyanolyan koszosak a hűtőszekrények és ugyanúgy ömlesztve található bennük minden. Sze- méthaimok a bejárat előtt, szemét a konyhában. A folyosón a kőre tett tepsiben éppen húst csontoztak, majd utána ezt a húst tepsistől rétették a nyers húsra. Az üzletvezetők kinyilvánították nemtetszésüket az ellenőrzéssel szemben, és még azt is nehezen sikerült kideríteni: ki a helyettes és ki a vezető. A Pannóniának külön higiénés orvosa van, hogyan ellenőriz ő. és milyen a belső ellenőrzés? A Gyöngyhalász éttermet Fonyódon a Somogy megyei Vendéglátó Vállalat üzemelteti. Az étterem »dísze« a pókháló, a por és a piszok. A tető alatt száll be a por oda, ahol a hús készül, ahol tálalják az ételt. A hűtőszekrény fölé is pókok fontak hálóiból fonalat. A konyha kövét alig lehet látni a kosztól. Az üdítő italoknak ‘ fenntartott hűtő- szekrényben a szalonnamaradéktól kezdve a cseresznyéig minden megtalálható. A hűtőszekrényben a dolgozók ételmaradékai, és az üzletvezető horgász szenvedélyét bizonyító halak; a kétnapos folyékony fagylalt leírásra vár. Szinte már nem is újság a konyhában: a frissen paníro- zott hús mellett néhány piszkos tojás, vagy a csütörtökről maradt körömpörkölt. Az üzletvezető szerint ilyen forgalom mellett nem lehet elkerülni a konyhai rendetlenséget: Ezután a fonyódi Panoráma étteremben — melyet a Bala- tonmária és Vidéke Körzeti Áfész üzemeltet — tett látogatás szinte felüdülésnek számított. Itt sem volt minden rendben, hogy csupán egy példát említsék; az ellenőrzést végzők az egyik hűtőszekrényben több napos sült gombát találtak, ám a vezetők szemlélete és hozzáállása egészen más volt, mint a többi helyen. Rögtön intézkedtek a hibák kijavítására, és látszott, hogy valóban rend és a tisztaság megőrzésére törekednek. Hasonló tapasztalatokat szereztek a zamárdi Magyar Tenger Tsz öreg Halász vendéglőjében is, szombat délután, ahol apróbb hiányosságokat észleltek, de azt a dolgozók rögtön megszüntették. Nem ez volt a helyzet szombaton a balatonföldvári hajóállomás melletti magán pecsenyesütőnél. Itt aztán akadt por és piszok, a húshűtő mellett malteros’Jádától a festékig minden volt; mert éppen tatarozták az üzletet. Persze a tatairozási szünetekben, amikor sütés és kiszolgálás van, rendet lehet tartani. A Kék Tó — kifogástalan Mindez csupán töredéke annak, amit az ellenőrzés feltárt. Hiba lenne azonban elhallgatni. hogy találtak egy szinte kifogástalan helyet: Zamárdiban a siófoki áfész Kék Tó éttermét. Érdekes módon itt is munkaerőhiány van — kilenc dolgozót el is I küldtek —, mégis rend és tisztaság fogadta a belépőt. Még az egészségügyi könyvek zöme is rendben volt, ami általában ritkaság. Ha összefoglaljuk a látottakat, néhány szóban ennyi lenne: por, piszok, rendetlenség, szervezetlenség, és rossz vezetői szemlélet — hiányos belső ellenőrzéssel párosulva. Dán Tibor FJODOR ABRAMOV 381 fiatal kezdi men tanulmányait a szocialista országok íeisőoktatási intézményeiben Tegnap reggel a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem aulájában tették le az ünnepélyes esküt az új külföldi ösztöndíjas fiatalok. Ezerhétszáz jelentkező közül a felvételi vizsgákon 381-en szereztek jogot arra az elmúlt hónapokban, hogy a baráti szocialista országok — Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, az NDK, Románia és a Szovjetunió — egyetemein, főiskoláin kezdhessék meg szeptemberben tanulmányaikat. Legtöbben — 262-en — a korábbi évekhez hasonlóan a Szovjetunióban fognak tanulni. Az NDK egyetemei és főiskolái 75 magyar fiatalt várnak. Az új külföldi ösztöndíjasokat dr. Garamvölgyi Károly oktatási miniszterhelyettes köszöntötte. PELAGEJA Közben a szobákban mindenki a nyitott ablak köré gyűlt — fiatalok mentek el a ház mellett: — Pelageja! Pelageja! Nézd csak az Alkádat... — Az áldóját! — csettintett egy nagyot az ujjával az állatorvos Afonyka. — Lám csak, lám, hogy belekapaszkodott a tisztbe! Érti a dürgést, haha! Még csak véletlenül se a közlegénybe... — Előttem, mint az igazgató előtt, így beszélni egy tanulómról ... — Ugyan hagyd el, Grigo- rij Vasziljevics, ami ezt az erkölcsöt illeti... — Erkölcstelen dolog egy tanulónak udvarolni — jelentette ki jó hangosan Afonyka —, de ha egyszer egy lány ilyen jó bögyös ... Mire persze mindenki nyi- hogott — szórakoztató, ha másokat kezdenek ki —, Pelageja azt se tudta, hova legyen. A cafkáját! Már ilyen kicsi korában / ragadnak rá a férfiak, mi lesz, ha nagylánnyá cseperedik? Pjotr Ivanovics, hála istennek, elvonta az emberek figyelmét a malackodástól, télétől tötte a poharakat, és kijelentette : — Rajta, kedves vendégeim, a gyerekeinkre! — Ügy van! Értük élünk. — Meg-áll-junk! Afonyka, az állatorvos. Mi a fenét fun-dált ki ez a szur- tos cigány? Mindig így van: az embereknek már jó hangulatuk támadna, amikor ez elkezdi meresztgetni a fekete szemét — biztosan beleköt valamibe. — Megálljunk! — üvöltötte megint Afonyka és felállt. — A mi szovjet ifjúságunkra! — Ügy van! — Az ifjúságra, Afanaszij Platonovics. — Meg-áll-junk! Fecsegők! Hát így állunk. Feláll ez a csenevész ördög, és foghegyről parancsokat osztogat, mintha nem rendes emberekkel volna dolga, hanem éppen az állatorvosi minőségében lovakat törne be. — Az ifjúság világszövetségére! A földkerekség egész fiatalságára! Ezt jól megmondta! A gyerekekkel kezdték, most meg már azt se tudják, miről van szó. — Inni — mindenki! — vezényelt újra Afonyka. Ügy körözött fekete fejével, minta varjú a szárnyával. Tekintete nem is végigsiklott, hanem végigmasírozott az asztal körül, és hirtelen Pavelra meredt : egyedül Pavél nem emelte föl a poharát. — Afanaszij Platonovics- nak — állt ki a férjéért Pelageja — mára elég, beteg a szíve. — Ra-gasz-ko-dom hoz-zá! Pjotr Ivanovics odaszaladt: ne húzódozz, egyezz bele. Ez a szörnyeteg meg mintha szónoki emelvényen állna: — Elvileg ragaszkodom hozzá! — Igyál már egy cseppet — lökte meg a könyökével férjét Pelageja, és halkan a fülébe súgta: — Ügyse nyugszik addig ez a vaddisznó. Hát nem ismered? Igyál már,, na, kinek beszélek! — Most már haragudott az asszony (Afonyka áll, Pjotr Ivanovics kérleli.) — Meddig könyörögjek még? Mindenki rád vár. Pavél remegő kézzel fogta meg a poharat. — Hurrá! — rikkantotta Afonyka. —X Hurr-rrá! — üvöltöttek mindnyájan. Aztán jött még a jánosál- dás — mert hát miféle házigazda, aki búcsúpohár nélkül engedi el a vendégeit —, majd még egy kör a »békére és barátságra« — a házigazda a küszöbön még egyet töltött annak, aki akart —, és csak azután mentek ki a 1 szabadba. A tornácon valaki nótára gyújtott, de Afonyka állatorvos (ez egyszer hasznos volt a parancsnoksága), élénken rendre utasította a rakoncátlant: — Lejjebb a hanggal! Éne- kelj-mulass — most nincs dologidő. De aztán halkan, halkan nekem! Ezután az egész társaság a fakitermelő szövetkezet elnökéhez indult, akire Pelagejá- nak, őszintén szólva, semmi szüksége nem volt. Legalábbis azok alatt az évek alatt, amióta a pékségben dolgozott, semmi dolguk nem akadt egymással, de ki tudja, mit hoz a holnap. Ma semmit se tehet érted, de talán holnap az utadba kerül. Szóval, nem lett volna rossz elmenni a fakitermelő szövetkezet elnökéhez. De hát mit tehet — Pavel most már teljesen összeomlott, az asszony karon fogta és hazavitte. 10. — Láttad a Pjotr Ivanovics nyári konyháját? Azt mondja az asszony: maga a mennyország. Egész nyáron nem lesz meleg a házban. Pavel egy mukkot se szólt. Pelageja elmesélte férjének a községi tánács elnökével folytatott beszélgetést a szénáról meg a bizonyítványról. Különben nem volt nagyon dühös, hogy az elnök megint elmismásolta az Igazolást a személyazonosságihoz. Atkának még egy éve van hátra — ősszel nyolcadikba megy —, addig még megtalálja ő a kiskaput. Valami kis ismeretsége még a kerületben is van. Például Ivan Fedotovics a kerületi végrehajtó bizottságból. A háború után hányszor kisegítetté kenyérrel — lehetetlen, hogy ne emlékezne rá, milyen jót tett vele. Pelageja most máson törte a fejét — azon a rejtélyen, amelyet Pjctr Tvanovics adott fel neki. Három éven át mintha nem is tudott volna róluk, ma viszont meghívta — vajon miért? Őrá semmi szüksége, az biztos — tűnődött Pelageja. Az ő ideje lejárt, ki hajhász- ná ma már a pékné kegyeit? Az emberek már rég teletömték a bendőjüket kenyérrel. Talán Alkával volna valami szándéka? Fél füllel hallotta, hogy Szergej Petrovics nagyon me- resztgeti a szemét Alkára, ha legalább valamivel célzott volna rá Pjotr Ivanovics: hát, ugye, Pelageja, mostanában nem nagyon találkoztunk, ki tudja, mit hozhat még az élet — hisz ért ő a szóból. De semmilyen célzást nem tett. Gondolta: na, majd a bú- csúzásnál a fülébe súgja. De hát akkor 6e súgott semmit. »Köszönöm, hogy megtiszteltek. Köszönöm.« És kész. Most mehetsz, törheted a fejed. Azt is érthetetlennek és gyanúsnak találta, hogy csak úgy kutyafuttában hívták meg őket, amikor már minden vendég együtt volt. Lehet, hogy nem Pjotr Ivanovics ötlete volt, hanem valaki másé? A Fatuskó Vaszkáé. Magában csak ilyen csúfon- dáros névvel illette a községi tanács elnökét. (Folytatjuk.)
