Somogyi Néplap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-06 / 158. szám
LIBANON Nem tudták elszállítani a sebesülteket Teli Zaatarból Csak romok maradtak a Bejrút melletti Tel Zaater-i palesztin menekülttáborból. Elnökválasztás Mexikóban Mexikó új elnöke Jósé Lopez Portillo. Az 55 éves volt pénzügyminiszter a 60 milliós latin-amerikai országban fél évszázada hatalmon lévő Intézményes Forradalmi Párt (PRI) jelöltjeként indult a vasárnapi választásokon. Ellenfele nem volt: a jobb- vagy középjobboldali pártok esélytelenségüket felmérve nem is indítottak jelöltet, a baloldal közös kommunista jelöltjét viszont különböző manőverekkel megakadályozták abban, hogy felkerüljön a hivatalos listára. A 26 millió választásra jogosult állampolgár közül 18,5 millióan- adták le szavazatukat — 17,5 millióan Portillóra, — az elnökjelölt mellett a képviselőház és a szenátus tagjaira is. A parlamenti választások végeredménye még nem ismeretes, megfigyelők szerint azonban biztosra vehető a PRI abszolút többségének megmaradása. Hétfőn délután nem sikerült elszállítani a sebesülteket az ostromlott Teli Zaatar palesztin táborból. A Vöröskereszt sebesültszállító autói már elindultak a sebesültekkel a táborból, de a szűnni nem akaró tűzpárbaj miatt visszafordulni kényszerültek. A Nemzetközi Vöröskereszt Genfben nyilatkozatot adott ki a Teli Zaatarba küldött konvoj kudarcáról, s egyúttal felszólította a harcoló feleket, hogy tegyék lehetővé a sebesültek elszállítását a táborból. Elmaradt az Arab Liga három tagú közvetítő bizottságának a libanoni válságban érintett felek képviselőivel hétfő estére kitűzött második tanácskozása. Mahmud Riad, a liga főtitkára a bizottság tagja közölte, hogy az Arab Liga közvetítő bizottsága nyugtalanító híreket kapott a harcok feliángolásáról különböző libanoni frontokon. Nyugati hírügynqkségek szerint a megbeszélés elmaradásának az volt az előzménye, hogy a baloldali erők elfoglalták a Tripoli kikötőváros közelében lévő Sekka falut, a jobboldali keresztények egyik erősségét. A hírügynökségek idézik a baloldali erők rádiójának megállapítását: Sekka elfoglalása válasz azokra a bűntettekre, amelyeket a jobboldaliak követtek el, válasz A baloldal áj, nagy sikere Az olasz képviselőház elnökévé Pietro Ingraot választották Jobboldalt Pietro Ingrao, az Olasz KP egyik vezetője, a képvisclőház hétfő este megválasztott elnöke. Baloldalt Aniintore Fanfani, az Olasz Kereszténydemokrata Párt elnöke, aki a szenátusban tölti be a hasonló posztot. Dzsiszr al-Pasa palesztin tábor elfoglalására és Teli Zaatar ostromára. Jósé Lopez Portilló decemberben veszi át elnöki tisztségét. Egyesült Államok Megemlékezlek a íiggelienség kikiáltásának 200. évíoráaléjáról Az Egyesült Államokban megemlékeztek a függetlenség kikiáltásának 200. évfordulójáról. Washingtonban és az ország sok városában ünnepséget rendeztek a jubileum alkalmából. New York-ban, a Hudson folyón színpompás nemzetközi vitorlás-felvonulást tartottak. Különösen széles körűen ünnepelték az évfordulót Philadelphiában, ahol 200 évvel ezelőtt elfogadták a köztársaság megalakítását bejelentő és az állampolgárok egyenlőségét és szabadságát meghirdető függetlenségi nyilatkozatot. Ford elnök Philadelphiában elmondott beszédében többek között hangsúlyozta, hogy az ország előtt még nagyszámú megoldásra váró probléma áll, különösen a személyes szabadságjogokat illetően. A haladó Amerika tiszteli a függetlenségi nyilatkozatot és a maga módján szintén megemlékezett elfogadásának évfordulójáról. Nagyszabású megmozdulássá vált Philadelphiában az a felvonulás és nagygyűlés, amelyet a számos társadalmi szervezetet tömörítő »Július 4 koalició« szervezett. A nagygyűlés szónokai fe’szólították az amerikaiakat, hogy küzdjenek a munka- nélküliség, a fokozódó drágulás, a szociális kiadások állandó csökkentése ellen. Az évforduló napján több száz indián vonult a Fehér Házhoz és a kongresszus épüPhüadelphiában Gerald Ford elnök mondott beszédet az USA függetlenségének 200. évfordulóján. leiéhez s a nyomorúságos helyzetben élő amerikai őslakosság nevében egyenlő jogokat követelt. Mint a Washington Post című lap írja, a szónokok a jubileum napjaiban elhangzott beszédeikben ismételten rámutattak: a kétszázéves Amerika népe kételkedik társadalma egészségességében. Peking: a hallgató hadsereg Méry tábornok, a francia vezérkari főnök minapi kínai látogatása egyike volt azon ritka alkalmaknak, amikor a kínai hadsereg vezetői a színfalak elé léptek. Pekingben nyilvánosságra hozták, hogy a francia tábornok (miután megjelent Hua Kuo-feng miniszterelnöknél), hosszas tárgyalást folytatott Je Csien- jing hadügyminiszterrel és Jang Cseng-van ideiglenes vezérkari' főnökkel. A pekingi politikai változások figyelői ebből két alapvető következtetést vontak le. Azt, hogy a halott Csou En-laj volt miniszterelnök gyámoltjának és kiszemelt utódjának Teng Hsziao-ping«nek megbuktatása nem hozott létre alapvető személyi változásokat a hadsereg csúcsain. Ez megerősíti azt a másik következtetést, amelyet már néhány héttel ezelőtt levontak a kínai politika legtapasztaltabb megfigyelői: a Teng megbuktatását és Hua Kuo-feng miniszterelnöki kinevezését kísérő hatalmi harc továbbra sem ért véget. Kínában tart a küzdelem az egyre gyengülő Mao Ce-tung örökéért. S ami a legfontosabb: a Méry tábornokot fogadó személyiségek nevéből ítélve a hadsereg még nem adta le véglegesen a maga voksát ebben a hatalmi küzdelemben. Ennek a következtetésnek a megértéséhez emlékeztetni kell arra, hogy — leegyszerűsítve a bonyodalmakat, de megtartva a lényeget — Kínában két frakció küzd jelenleg a 83 éves Mao örökségéért. Az egyik frakciót az egyszerűség kedvéért világszerte »mérsékeltnek« vagy »pragmatikusnak« nevezik. A szellemi és politikai vezetőjeként Csou En-lajt tartották számon. Az ő törekvése hosszú betegsége idején az volt, hogy a »kulturális forradalom« során már egyszer a másik frakció által megvádolt, de Csou En-laj hatalmának csúcsán látványosan rehabilitált Teng Hsziao-ping kezébe kerüljön a hatalom. A másik frakciót általában »radikálisnak-«, »szélsőségesnek« nevezik, néha pedig a »sangháji csoport« néven is emlegetik. Sangháj volt ugyanis a »kulturális forradalom « politikai fővárosa. Ennek a frakciónak az élén Csiang Csing, Mao felesége áll. Oldalán a maoista párt korábbi sangháji vezetőségének néhány eminens tagja, így Vang Hung-ven. Teng megbuktatása csak látszólag jelentette ennek az utóbbi csoportnak feltétlen győzelmét. Hogy valójában átmeneti időszakról és kompromisszumról van szó, azt mutatta, hogy miniszterelnökké éppen olyan politikust neveztek ki Hua Kuo-feng személyében, aki nem tartozott a sangháji klikkhez. A másik és talán még fontosabb jel az volt, hogy a Teng leváltását követő hangos kampányban a hadsereg nem nyújtott támogatást a »sang- hájiaknak«. Előbb közömbös és semleges maradt. A katonai parancsnokok hűségnyilatkozatai később megérkeztek ugyan, de megkésetten és eléggé langyos stílusban. Ennek a tartózkodásnak a magyarázata az, hogy amikor a »kulturális forradalmat« követően a Csou En-laj által vezetett »pragmatikusok« vagy »mérsékeltek« kerültek előtérbe, sikerült nagyszabású változtatásokat végrehajtaniuk a katonai körzetekben. Ezek a változások 1974 januárjában. kezdődtek; amikor általános helycserét hajtottak végre a kínai katonai körzetek élén. A változások közül akkor talán a legfontosabb az volt, hogy Li Te-seng, a hadsereg politikai főcsoportjának parancsnoka megvált tisztségétől, eltávozott Pekingből és átvette az észak-keleti katonai körzet parancsnokságát. Ez ugyan stratégiailag rendkívül fontos terület — de Li Te-seng távozása mégis azt jelentette, hogy eltávozott a a politikai harc középpontjából, Pekingből. Márpedig őt Mao bizalmi emberének tartották és igen jó kapcsolatai voltak a sangháji csoporttal. Eltávozása azt jelentette, hogy a hadügyminiszteri poszt megszerzéséhez fűzött reményei meghiúsultak. Egy későbbi szakaszban éppen Csou En-laj támogatásával lett hadügyminiszter Je Csien-jing. S mint a francia vezérkari főnök látogatásáról szóló közlemények mutatják, ezt a tisztséget Csou En-laj halála és Teng Hsziao-ping bukása után. továbbra is betölti. Az 1974-es változások második fontos összetevője az volt, hogy a Csou En-lajhoz rendkívül közelálló Csen Si- lien lett a politikai szempontból nyilván elsőrendű jelentőségű pekingi körzet katonai parancsnoka. A változások egy későbbi szakaszában (még mindig Csou En- laj életében) ugyancsak a miniszterelnök és Teng Hsziao-ping támogatásával lett ideiglenes vezérkari főnök Jang Cseng-van. Ö, a politikai földrengés ellenére, éppen úgy helyén maradt, mint a hadügyminiszter. Mindebből nem elsősorban KGST—Közös Piac Szovjet tervezetek az energiarendszerek együttműködéséről A kommunista Pietro Ing- rao lett a június 20-án és 21-én megválasztott olasz képI Értesítjük Siófok város lakosságát, hogy 1976. július 8-án 13.00 órától 16.00 óráig az egész város területén gázszinetel tartunk Kérjük gázkészülékeiket elzárni szíveskedjenek. KÖGAZ Siófoki kirendeltség Siófok 800 784. viselőház elnöke. Megválasztása az olasz baloldal új nagy sikere, lépést jelent a koinmu- nistaeílenes megkülönböztetés teljes felszámolása felé. Hétfőn délután megtartotta első ülését az új olasz parlament. A 630 tagú képviselőház és a 315 tagot számláló szenátus első, ünnepélyes ülésén megválasztották a két ház elnökségét. A pártok előzetes megállapodása alapján a képviselőház elnökévé Pietro Ing- raót, az Olasz Kommunista Párt vezetőségének tagját, az egyik legtekintélyesebb olasz kommunista vezetőt választották. A képviselőház első al- elnöke egy szocialista párti képviselő. A szenátus elnökévé — szintén az előzetes megállapodás alapján — kereszténydemokrata politikust választottak: Amintore Fanfanit. A később megalakítandó parlamenti állandó bizottságok elnökségeit szintén úgy osztották el, hogy az OKP, amelyet eddig kirekesztettek, megkapja néhány bizottság elnökségét. »Harcos és szenvedélyes felhívás az emberiség értelméhez és lelkiismeretéhez« — így jellemezte a moszkvai Izvesztyija a kommunista és munkáspártok berlini dokumentumát, amelynek egyik legfontosabb megállapítása a szovjet sajtóban és a munkásgyűléseken elhangzó vélemények szerint az, hogy az enyhülés szilárdságának és elmélyítésének biztosításához elengedhetetlen a néptömegek kiállása a helsinki biztonsági konferencia döntései mellett. Néhány órával a berlini tanácskozás lezárása után érkezett a szovjet fővárosba a hír arról, hogy a genfi leszerelési konferencián szovjet— amerikai megállapodás született az új típusú tömegpusztító fegyverek kifejlesztésének megakadályozásával kapcsolatos probléma napirendre tűzéséről. Moszkvában ezzel összefüggésben megjegyezték; a javaslatot néhány hónappal ezelőtt Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára terjesztette elő, s megvalósulása felbecsülhetetlen értékű hozzájárulás lehet a fegyverkezési hajsza végleges leállításához. Az SZKP főtitkára berlini beszédében megismételte azokat a szovjet javaslatokat is, amelyek kifejezetten a béke és biztpnság anyagi alapjainak kialakítását szolgálják Európában. E javaslatok egyike Európa egységes energetikai kialakítására vonatkozott. A Novoje Vremja című moszkvai hetilap szerint szovjet energetikusok már kidolgozták a KGST-hez, illetve a Közös Piachoz tartozó országok energetikai rendszereinek egyesítésére vonatkozó tervezetet. A hetilap emlékeztet arra, hogy — a Szovjetunió erőforrásainak köszönhetően — az európai szocialista országok csaknem teljesen önellátók energiahordozók és villamos energia tekintetében, Nyu- gat-Európa viszont óriási deficittel küszködik. A Szovjetunió már most szállít villamos energiát Norvégiának és Finnországnak, s a további lehetőségek még nagyobbak, hiszen — az időzóna-különbség miatt — Kelet-Európábán a villamosener- gia-fogyasztás csúcsidőszakai más időpontokra esnek, mint Nyugat-Európában. Szovjet részről nagy jelentőséget tulajdonítanak azoknak az elképzeléseknek is, amelyek a rohamos fejlődés előtt álló atomenergetika össz-európai megszervezését, a nukleáris erőművek nyersanyagának kitermelésében és dúsításában való együttműködést irányozzák elő. B. P. Kína külpolitikájával kapcsolatban lehet következtetéseket levonni. Ennek a politikának a fővonala éppen úgy a szovjetellenesség, mint volt korábban. (Brutális szovjetellenes nyilatkozatokkal »köszöntötte« francia vendégét a hadügyminiszter is.) Nyilvánvaló, hogy a kínai külpolitika felülvizsgálása függvénye a hatalmi harc eredményének. A hadsereg magatartásának ebből a szempontból lehet döntő jelentősége. Az a tény, hogy a kínai hadsereg továbbra is tartózkodóan viseltetik a két frakció hatalmi harcában, s hogy a legfontosabb posztokon a Csou En- laj idejében és az ő támogatásával kinevezett vezetők meg tudtak maradni — igen sokatmondó jelenség. Arra vall, hogy a kínai hatalmi harc távolról sem tekinthető lezártnak, s elkövetkezhet az az idő, amikor a hadsereg is állást foglal ebben a küzdelemben.
