Somogyi Néplap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-29 / 178. szám
„Zöld arany“ — százvagonszám A szántóföldtől a konzervgyárig »X zöldborsó az egyetlen olyan zöldségnövény, a Nagyatádi Konzervgyár körzetében, melynek a termelési területe, a termés mennyisége még átmenetileg sem csökkent, sőt fokozatosan emelkedett.« Naponta hallunk a zöldségproblémáról, nem túlzás tehát, hogy fontos ez a mezőgazdaságban, és a fogyasztók szempontjából is. Talán példa is lehetne ez a növény — a termelés, az értékesítés módja, a termelő és a gyár közötti kapcsolat miatt A kézi szedéstől a cséplőgépekig Amikor a nagyüzemi gazdálkodás még nem volt általános, a konzervgyár kézi szedésű zöldborsót vett át a termelőktől. Ma, a gépek korszakában szinte^ elképzelhetetlen ez. Pedig alig több mint másfél évtized választ el' tőle. Megjelentek a gépek, s vele együtt az Sággal, tizennégy fogyasztási szövetkezettel és hat M ÉK-kel áll szerződéses kapcsolatban. A partnerek közül huszonhárom termelő- szövetkezet, két állami gazdaság és nyolc áfész somogyi. Említésre méltó, hogy a harminc termelőszövetkezetnek több mint a fele, tizenhat gazdaság a konzervgyár bázisüzeme. Több mint háromezer hektáron termelnek különböző zöldségfélét a felsorolt gazdaságok, s a zöldborsó jelentőségét és területarányát is kifejezi: ebben az évben már 1925 hektáron vetették el ezt a fontos növényt. Huszonkilenc cséplőgép dolgozik a gyár körzetében, s megszakítás nélkül, éjjel- nappal ontja a szemet. A gépek közül tizenhat már nem a gyár, hanem a termelőszövetkezetek tulajdona. A bér- gépek mellett megérte a gazdaságoknak, hogy saját gépet is beszerezzenek. Ahol a borsót a merógazdasági nagyüzem saját gépével csépeli, ott mázsánként ötven forint Nyolcvanhárom embernek másfél munkát ad a borsó. hónapig éjjel-nappal együttműködés, a közös érdek szolgálatának új formája: a cséplőgép a gyár tulajdona, de a gazdaság használja és kezeli. 1965-ben a nagyatádi gyár körzetében 490 hektáron termeltek borsót, 1969-ben — a felújítás évében — 1300 hektáron, az idén pedig már 1925 hektárra nőtt a termő- terület. Ezzel együtt tizenhétről huszonhat mázsára emelkedett az átlagtermés, a feldolgozandó borsómennyiség pedig nyolcvannégy vagonról csaknem ötezer (!) vagonra. Természetesen az utóbbi másfél évtized nemcsak a borsó termeltetésében és feldolgozásában hozott ilyen jelentős változást. A nagyüzemi termelés általánossá válásával és megerősödésével együtt fokozatosan nőtt az egyéb zöldség termőterülete is. Kölcsönös és közös erőfeszítés eredményeként egyre tartalmasabbá vált a gazdaságok és a gyár kapcsolata. Szakmailag is, a munka során is, emberileg is olyan viszony alakult ki (és ezt igyekeznek egyre tökéletesíteni), amely nélkül termelő- és feldolgozóüzem ma már eredményesen, gazdaságosan nem dolgozhat együtt. Munkás—paraszt találkozók, szervezett és alkalomszerű eszmecserék, mindennapos jelenlét a gazdaságban s a gazdasági emberek előtt mindig nyitott ajtók a gyárban — ezek és az ehhez hasonló mozzanatok sora jelzi a kölcsönös érdeket kifejező, erősödő kapcsolatokat. Ma a Nagyatádi Konzervgyár harminc termelőszövetkezettel, két állami gazdaköltséget térít a gyár — a felvásárlási áron felük Megéri! Ilyen feltételek között — a támogatással együtt a borsócséplő ára három- négy év alatt megtérül. Hat—nyolc fajta egy üzemben Nem egy üzem van már a gyár körzetében — többek között Komlósd, Csököly, Somogy szó b, Berzence, Csurgó, Buzsák —, amely az országos átlag, a hektáronkénti 25—26 mázsa fölött termel zöldborsót. — Kívánatos és elérhető is a hektáronkénti 40—45 mázsa. — Ebben a megállapításban egyetértenek a gyár és a mezőgazdasági üzemek szakemberei. Mi szükséges ehhez? Jó táperőben levő talaj, megfelelő tápanyagutánpótlás, kifogástalan vegyszeres gyomirtás, szakaszos vetés, időben való aratás-cséplés és — természetesen — jó minőségű, bőven termő fajták. Egy tucat fajtából válogathatnak a gazdaságok, A kifejtő fajták közül az Expresszi, a Debreceni 21-est, a Debreceni sötétzöldet termelhetik, a velőiborsók közül pedig rendelkezésükre áll a Triton, a Chrestensen Comél, a Budai csemege, a Debreceni 35/2, a Grüne Perle, a BR 52, a Perfekcion, a Juwel és a Nike. Egy-egy gazdaság ma már általában hait-nyoic fajtát vet, természetesen szakaszosan, a fajták hőegység igényét figyelembe véve. Ezzel a módszerrel teremtik meg feltételét a folyamatos betakarításnak, annak, hogy a cséplőgép 30—35 napon át egyhuzamban dolgozhasson, a gazdaság pedig zökkenő nélkül' szállíthassa az alapanyagot a gyárnak. Nem véletlen, hogy a zöldborsó ilyen népszerű. Mert azon túl, hogy a gazdálkodási évben a mezőgazdasági nagyüzemnek ez hozza az első növénytermesztési árbevételt, még sok közvetett hasznot is hajt. Mint pillangós növény, igen jó állapotban hagyja maga után a termőtalajt, kiváló elővete- ményt jelent például a kalászosoknak. Felmérések és vizsgálatok bizonyítják, hogy a bonsó után vetett gabona átlagosan. négy mázsával több termést ad hektáronként, mint az azonos talajtípusba, de más elővetemény után vetett kalászos. Am nemcsak a növénytermelés, hanem az állattenyésztés javát is szolgálja ez a növény. A borsószár és hüvely lesilózva jó minőségű, fehérjegazdag szilázst jelent a szarvasmarhák téli takarmányozásához. A borsó a föld alatt és a föld felett minden részében hasznot hoz, nincs benne semmi el- dobnivaló. Komlősdi beszélgetés A Nagyatádi Konzervgyár partnergazdasága a komiósdi termelőszövetkezet. Ez a nagyüzem nemcsak arról nevezetes, hogy innen szállították az idén az első borsót a gyárba, a komiósdi határban termett terménnyel indult a nagy szezon. Nevezetes ez a gazdaság arról is, hogy gyümölcsöző együttműködés példáját adja: gyakorlati eredményekkel bizonyítja: ha a termelő és a feldolgozó képes megteremteni az összhangot, akkor a siker még nem várt nehézségek esetén sem maradhat el. A kezdetre így emlékezik az elnök: — Eleinte nem voltunk kapcsolatban a nagyatádi gyárral; a szigietváriaknak; termeltünk többféle cikket. Szakosodási törekvéseink azonban nem találtak megértésre, így aztán »-átpártoltunk« a Nagyatádi Konzervgyárhoz. — Az első évben, 1970-ben még Babócsával közös szervezésben termeltünk hetven- hetven hold borsót — mondta a főagronómus. — De már a következő évben »önállósítottuk« magunkat; kaptunk a gyártól egy cséplőgépet, és 135 holdra növeltük a területet. Aztán a következő évben vettünk egy saját gépet, utána még egyet. Közben növeltük a vetésterületet, két- három év óta már 200 és 210 hektár között termeljük ezit a hasznos növényt. Az idén. például 204 hektár a vetés- területünk. Hogy ilyen utat »járhatott meg a borsó« Komlósdon, arra ez a rövid magyarázat: »■érdemes foglalkozni vele». Ebben benne van az is, hogy a gyártól kapott tanácsokat megfogadva nagy szakértelemmel, hozzáértéssel és felelősséggel termelik ezt a növényt. Mutatják ezt a termésátlagok is: a kezdeti huszonkettőről 1974-re huszonöt mázsára nőtt a hektáronkénti hozam, s az idén — amikor a betakarítás hatvan százalékán jutottak túl — harminchárom mázsa fölött alakult az átlag. Volt olyan 24 hektáros Grüne Perle- tábla is, amely néhány kiló híján ötvenkét mázsát adott. A főkönyvelő — számszaki ember lévén — érthetően azért dicséri a borsát, mert a növénytermelésben ez hoz Bevált Komlósdon az Idén szál ógép. bevétel 35—40 százaléka. Ebbe besegít a jól értékesülő melléktermék is. A szakvezetők úgy számítják, hogy a kétszáz hektárról annyi bor- sószilázst készítenek, ameny- nyit száz hektár silókukoricával lehetne előállítani. Másrészt a borsó után — negyven hektáron — másodvetésként zöldbabot termelnek, s ezt szintén a gyárnak adják tel. Igazi partneri kapcsolatban vannak. Kölcsönös a segítőkészség, s az érdekek azonosak. A betakarítás kezdete óta nincs megállás. Az idén vásárolt új, NDK-gyártmányú vásárolt NDK-gyártmányú ksu Borsóhegyek a gyár raktárában. először pénzt a kasszába. Méghozzá nem is keveset: kétmillió-nyolcszázöt ezer forint az idei bevételi terv, de ha minden jól megy, meghozza a három és fél milliót, A tiszta haszon a teljes A csépi és után négy órával üvegekbe kerül a téri kaszáié nagyszerűen bevált ebben a munkában, a két felszedő és a három cséplőgép pedig megállás nélkül dolgozik. Nyolcvanhárom embernek másfél hónapig éjjel-nappal munkát ad a borsó. Sűrűn hull a rostára a gépből a »zöldhús«; a komlósdiak úgy mondják: »zöld arany«. A fegyelemmel A zöldségn övények közül a borsó az egyetlen, amelynél a legszigorúbban be kell tartani a fegyelmet; a betakarítás — mondhatni — percnyi pontosságú szervezettséget kíván. Elég egy zökkenő, egy félórás csúszás, és egész szállítmányok mehetnek veszendőbe. A csépiestül számított négy óra múlva a borsónak üvegben kell , lennie, indulnia kell a gyár modem futószalagjain, aihol a zöldborsó ma már egyre kevesebb fizikai munkával lesz a kedvelt és keresett konzervborsóvá. A talajelőkészítéstől kezdve különös gondosságot kíván ez a növény: a vetésnek éppúgy órára pontosain kell megtörténnie, mint a permetezésnek, a növényvédelemnek. Am az is tény, hogy a legtökéletesebb munka sem hozza meg a kívánt eredményt, ha a betakarítás nincs jól megszervezve. A termesztés legfontosabb mozzanata a betakarítás. A konzerv minőségét döntően a szemek érettségi állapota, a betakarítás időtartama határozza meg. Ha van jelentő~ sége a gyár és a gazdaságok jó kapcsolatának, akkor ennél a zöldségnövénynél meghatározó az együttműködés. A raktárban tornyosuló konzervhegyek között mondta a gyár minőségellenőre:-c- Nem lehet panasz. Az aszály ellenére sikerült az idén jó minőségű, a szabványnak »legfelelő finométer fokú borsot feldolgozni. Része van ebben annak a régi gyakorlatnak, hogy a betakarítás előtt a gyár szakemberei az üzemekkel közösen állapítják meg — zsen- geségmérővel — a cséplés megkezdésének időpontját. Ezt követően naponta — van úgy, hogy többször is — közösen nézik végig a táblákat, s döntenek a munka menetéről. Rendrevágás, felszedés, a cséplőállomásra szállítás, a cséplés, a minősítés, a gyárba szállítás — ezek a feszített munka mozzanatai. A gépnél, a helyszínen, a gazdaságban vizsgázik a borsó, itt történik — műszerrel — objektív minősítése is. A konzervipari szabvány három osztályt határoz meg a zsen- geség szerint. Kiváló minősítést kap a borsó 45 finom- éterfokig, elsőosztályú 55, másodosztályú 60 finométer- fokig. A szemnagyság — a fajtától függően — 6,5—11 milliméter között van. A bonsót régebben húszkilós fámládákban szállították, ma 300—350 kilós tartályládákban szállítják a gyárba. Ahogy a földeken, itt is éjjel-nappal folyik a munka: hat szalagon áramlik szünet nélkül üvegekben, konzerv- dobzokban a borsó, hogy végül a raktárban szezonmunkát vállalók elvégezzék az utolsó mozzanatot: a címkézést es a csomagolást. Kedvelt, keresett zöldségnövény a borsó. Magas fehérjetartalma miatt »zöldhúsnak« is szokták nevezni. Hazánkban 1973-ban nyers, hűtött és konzervborsóból két és fél kiló volt az évente egy főne jutó fogyasztás. Ki-, vánatos lenne 4—5 kilóra emelni ezt az arányt. A Nagyatádi Konzervgyár igyekszik ehhez minden feltételt megteremteni. Az idén — a számítások szerint — ezer vagon konzervborsót gyárt, s ennek több mint a fele exportra kerül. Partnereiknek ezért a zöldségnövényért mintegy harmincmillió forintot fizetnek. Nagy összeg, nagy mennyiség és nagy munka! Abban, hogy ez a gyár egymás után háromszor elnyerte a kiváló címet, nagy része van az együttműködésnek. (X) Somogyi Néplap
