Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-10 / 136. szám

AZ AKTIVITÁS MÉRCÉJE Pa. elmúlt hónapokiban min­den pártszervezetben mérlegre |került az egyes párttagok ak­tivitása. S a tapasztalatok ösz- szegzése módot nyújt majd arra is, hogy átfogó képet alakítsanak ki a pártszervezet egészének politikai tevékeny­ségéről, a cselekvési készség fokáról. Nem új feladat ez, hiszen a pártszervezetek szá­mottevő részében időről időre eddig is értékelték a közéleti­politikai aktivitás színvonalát. Mégis nemegyszer felmerül a kérdés: hogyan lehet megbíz­hatóan értékelni, miféle mér­cét alkalmazzanak, mely kri­tériumokból induljanak ki? A legfontosabb tényezők Természetesen bőven akad­nak már tapasztalatok. Épp ezekből indult ki, vonta le kö­vetkeztetéseit a politikai szo­ciológia, amikor kidolgozott néhány általános szempontot az aktivitás méréséhez. Aki ezeket szemügyre veszi, ta­pasztalhatja, hogy a tudomá­nyos igépyű elemzés volta­képpen ugyanazokból a ténye­zőkből indul ki, mint amelye­ket a pártszervezetek is figye­lembe vesznek a mindennapos munka során. Az egyik legfontosabb ilyen tényező kétségkívül a párt­megbízatások, a közéleti fel­adatok vállalása és teljesítése. Érthető és jogos, ha a párt­szervezetekben az aktivitás értékelését általában azzal kezdik, hogy fölmérik: a párt­tagok mekkora hányadának van ilyen megbízatása. A po­litikai cselekvésnek ez az egyik legtfontosaibb formája, kerete.' Természetesen az akti­vitás elemzésénél nem állha­tunk meg ott, hogy hányán vállaltak vagy kaptak megbí­zást. A döntő ezek teljesítése, a megbízás alapján történő valóságos cselekvés. Számításba szokták venni az aktivitás mérésekor a párt­tagoknak a különféle pártfó­rumokon, politikai rendezvé­nyeken tanúsított vitakészsé­gét, a hozzászólások, észrevé­telek számát és tartalmát. Néha egyesek vitatják ennek jogosultságát, mondván: »a beszéd még nem cselekvés«. A ‘ politikai tevékenységben azonban ezt a kettőt nem le­het úgy elválasztani, mint például a termelőmunkában: itt nagyon gyakran a szó is tett. A párt- és tömegszerve­zeti rendezvényeken, a mun­kahelyi vagy lakóhelyi köz­életi fórumokon elhangzó vé­leményeket, bírálatokat vagy javaslatokat úgy kell tekinte­nünk, mint a döntések kiala­kításában vagy a végrehajtás ellenőrzésében való közvetlen közreműködést. Ilyen értelem­ben ez a politikai aktivitás nagy fontosságú megnyilvánu­lási módja. A hatékony cselekvés feltétele A politikai cselekvés egyik formája' a részvétel a külön­féle — politikai tartalmat is hordozó — akciókban, moz­galmakban. Emiek nagyon sokféle módja lehet, a szocia­lista brigádok mozgalmától a társadalmi munkaakciókon át a különböző politikai gyűlé­sekig. A résztvevők száma és a részvétel intenzitása ugyan­csak mutatója az aktivitásnak. Közvetett mutató a politikai tudás bővítésére irányuló tö­rekvés mértéke. Közvetett, hi­szen a megszerzett ismeretek önmagukban még nem hatnak Fölmérték az 1977-es igényeket Burgonyatermesztés a Solanum-rendszerben A burgonyaiültetés min­denütt régen véget ért, és most már arra kíváncsiak a szak­emberek, hogy egy-egy hek­tárról mekkora tenmést taka­ríthatnak be a nyár végén. Gazdaságaink zöme rendszer­ben termeszti ezt a növényt, és közülük jó páran a Dél-so­mogyi Állami Gazdaságnál működő Solanum burgonya- tenmesztési rendszer tagjai. Rajtuk kívül alföldi taggazda­ságai is vannak a Solámum- nak. Az idén megyénkben 955 hektáron ültették, burgonyát a rendszerben részt vevők, ebből 500 hektár a Dél-somogyi Ál­lami Gazdaság területe. Az al­földi tagszövetkezetek 226 hek­táron termesztik ezt a nö­vényt. A parfcnpeirgazdasáigok részé­re kiadott általános technoló­giák mellett a rendszer még további segítséget adott a szö­vetkezeteknek: elkészítette a táblákra és a tedhniikaá esz­közökre adaptált részletes mű­veleti tervet tartalmazó ter- mesztésteohnoílógiát. Ez tartal­mazza a tavaszi vetőágy-elő­készítéstől a növény s Kártala­nításáig terjedő időszak min­den munkafolyamatát, azt, hogy mikor kell mit tenniük a gazdaságoknak a nagyobb termés óidé kében. Az ültetés időszakéiban a So­lanum szakemberei rendszere­sen ellenőrizték a gépek beál­lítását, munkáját, ahol kellett, a helyszínen segítettek a gaz­daságok dolgozóinak. A gyom­irtó vegyszerekkel sem volt baj, minden üzemiben a kellő időben rendel kezesre állt a szükséges mennyiség. A tavaszi feladatok elvég­zése mellett már a következő évre is gondolnak a rendszer szakemberei: fölmérték a partnergazdaságok jövő évi igényeit gépekből és kémiai anyagokból. Ebben az időszak­ban jelölik ki a szakmai és üzemi szempontok figyelembe vételével azokat a táblákat, amelyekbe burgonyát ültetnek majd. Ez különösen fontos fel­adat, mert az alővetemény be­takarítása után azonnal elvé­gezhetők a szükséges labora­tóriumi talajvizsgálatok. A rendszer a Rinya menti Víz­gazdálkodási Társulat labora­tárdiumáva't kötött szerződést, mely a talajvizsgálatokon kí­vül elvégzi a burgonya levél­analízisét is. A vetőburgorn va Iránti igényt szintén fölmérték. Ed- diig hat partnergazjdasáig és egy rendszeren kfvüili szövet­kezet összesen 150 vagon ve­tőburgonyát kórt. Ezenkívül várhatóan még mintegy 70 va­gon veitőburgonyára lesz szűk- , ségük a szövetkezeteknek. Az előzetes fölmérés adatai sze­rint 1977-tben a rendszerben összesen 1460 hektáron ter­mesztenek majd burgonyát; ebből 260 hektár az alföldi tsz-ek területe. a társadalmi valóságra. Am általában feltehetői hogy aki politikai műveltségét, tájéko­zottságát növeli, azt nem ön­célúan teszi, hanem hasznosí­tani kívánja. Az ismeretszer­zés, a tanulás tehát felfog­ható a hatékony politikai cse­lekvés feltételeinek biztosítá­saként. s ilyen értelemben az aktivitás értékelésekor is számba vehető. Az aktivitás méréséhez te­hát rendelkezünk »-megfogha­tó« — részben számszerűen is kifejezhető — mutatókkal. Mégis, nagyon egyoldalú dolog lenne itt megállni. Ha csak ezeket a mutatókat venné szá­mításba a pártszervezet, óha­tatlanul kísértene a formaliz­mus veszélye. Mint ahogy, .valljuk be, az ilyenféle formá­lis felfogás nemritkán a párt- munka mindennapi gyakorla­tában is érzékelhető, tapasz­talható. Vannak olyan párt­tagok, akik mindig részt vesz­nek a taggyűléseken, olykor fel is szólalnak, valamilyen pártmegbízatást is vállalnak, de amikor ténylegesen ki kell állni a párt politikája mellett, amikor erőfeszítéseket kell tenni valamely elhatározás si­keréért, amikor akár kockáza­tot is vállalva föl kell lépni valamely negatív jelenséggel szemben, akkor valahogy nem találhatók meg, nincsenek je­len. Márpedig az aktivitásban ez a leglényegesebb: a min­dennapos cselekvőkészség, az állandó készenlét — a hely­hez, időhöz, konkrét megbíza­táshoz nem köthető koihmu- nista helytállás. A kommunisták tettei nyomán A mindennapos cselekvés tehát az aktivitás legmélyebb tartalma, lényege. Egzakt szá­mokkal nem mérhető, de min­den alapszervezet, minden pártcsoport mindenkor ponto­san megállapíthatja, mennyire érvényesül egyes tagjai és az egész kollektíva életében. A beszélgetések egyik fő rendel­tetése éppen ennek a feltér­képezése — természetesen nem önmagéért, hanem a po­litikai cselekvés hatékonysá­gának további fokozása céljá­ból. Ennek a mércéje pedig min­denekelőtt és legfőképpen a politikai célok, a párthatáro­zatok gyakorlati megvalósulá­sa. A döntések teljesülésén, az elhatározások valóra válá­sán mérhető le legjobban az ily módon felfogott politikai aktivitás szintje. Az említett mutatók termé­szetesen jól felhasználhatók az elemzéshez. De az aktivitás tartalmi értékelésének alapja, vezérfonala mégiscsak az, hogy a kommunisták tettei nyomán mennyire valósul meg az adott helyen a párt politikája. Gyen es László Párbeszéd a nagy mtmha előtt Közös gondok, közös feladatok köd és fontosságát, javítását1.! javaslat volt az, hogy a ke- néhány adat önmagában is i] nyérgabonán kívül a gazda­tervidőszak 9 Ságok és a vállalat vala­K it kan hallottam szövet­kezeti vezetőt olyan szenve- , szemlélteti ^eiirbf ?? válclaíaM elején a vállalat 18 500, tavalyi! mennyi értékesítési szerződé. ä sas*1:!« ■ «*»-« «-«—•» szólhatott volna őszintébben, nyíltabban — a megoldás szándékától vezettetve — azon a tanácskozáson, amelyet a Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalat rendezett a megye mezőgazdasági üzemei vezetőinek részvételével. Ez a tény, nagyon is összefügg azzal a véleménnyel, amelyet a vitában felszólalók mind­egyike kivétel nélkül így mondott el: — Egymásra vagyunk utal­va. Az előttünk álló, mind nagyobb feladatokat egymás nélkül nem tudjuk megoldani. — Az eddigiekhez hasonló becsületes partneri kapcsolat, feegítő szándékú kölcsönösség nélkül megbirkózni nem tud­nánk velük... Idézhetnék tovább az el­hangzottakból, a következte­tés egyértelmű: mezőgazda­sági üzemeink korrekt, jó partnernak tekintik ezt a vállalatot és sajátjuknak ér­zik az egyik legsúlyosabb gondot: a tárolóterek szűkös voltát. Ezért kaptak hangot az együttműködést javító, segítő szándékú javaslatok, olyanok is, melyeket továbbítanak majd felettes szervekhez. Ter­mészetesen nem ez volt az egyetlen téma a tegnapi ta­nácskozáson. JÓI bevált _ és a min­dennapi munka során kama­tozó — gyakorlat, hogy min­den év első felében a mező- gazdasági üzemelj irányítói­val, a megye vezető szervei­vel, a tsz-szövetséggel meg­beszélik a vállalati, illetve a legfontosabb közös feladato­kat, kölcsönösen keresik azo­kat a módszereket, szervezeti megoldásokat, amelyekkel végrehajtható az évről évre nagyobb feladat. Kékesi Jenő, a vállalat igazgatója vitaindítójában részletesen tárta fel helyzetü­ket, gondjaikat. A gazdaságok vezetői összefüggéseiben, lát­hatták a közös feladatokat, az igényeket és a lehetőségeket. Voltaképpen három fő téma­területet ölelt fel a tegnapi párbeszéd: értékelték a múlt év tanulságait, most az ara­tás megkezdése előtt felelős­séggel elemezték a termény­felvásárlással, a takarmány- ellátással, forgalmazással kapcsolatos tennivalókat, és a IV. ötéves terv tapasztalatai­ra alapozva szót váltottak a jövőről, az V. ötéves tervről. Az átfogó eszmecseréről részletesen nem adhatunk számot, csupán néhány jel­lemző megállapitást idézünk. A már említett jó együttmű­a tervezett 26 500 he lyett 33 100 vagon terményt vásárolt föl a gazdaságoktól. Ez alatt az idő alatt a tároló­tér csak minimálisan gyara­podott — a dinamikusan nö­vekvő árumennyiséghez ké­pest. S bár az V. ötéves terv­ben bizonyos fejlesztéssel szá-; molni keli, már most látható,: hogy lényegesen nem javul a helyzet 1980-ra sem. Szükség lesz arra — éppúgy, mint azj idén —, hogy a gazdaságok bértárolást végezzenek a vál­lalatnak. Ezzel összefüggésen több szövetkezeti elnök fölve­tette a tárolási díj emelésé­nek szükségességét, és mint elhangzott: a közeljövőbem várható, hogy ezt egy líí rendelet megnyugtatóan sza­bályozza. A kenyérgabona éft- vételével kapcsolatos részlet*® megállapodásokat most kötik meg a gazdaságokkal. A vál­lalat 16 200 vagon étkezési gabona felvásárlására számít, ez ideig ennek csak kilenc­ven százalékára kötöttek szerződést az üzemek. A mostani termésbecslések alapján Várható, hogy ja gaz­daságok bátrabban élnek a pótszerződések adta lehetőség­gel. Figyelemre méltó — igen hasznosnak ígérkező — sét öt évre kössék meg, évenként csak a szükséges módosításokat hajtsák végre. Indokolja ezt a rendszerszerű termelés gyors terjedése; a nagy tömegű áru megnyug­tató biztonsággal elsősorban tartós árukapcsolat mellett értékesíthető. Körültekintő fi­gyelemmel foglalkoztak a részvevők a termények minő­ségi megóvásának fontossá­gával, a kisgazdaságok állat- állományának takarmányellá­tásával — s akárcsak a táro­lásnál, a szárításnál —, itt sem hagyták figyelmen kívül a további együttműködési for­mák kialakításának lehetősé­gét. Tréfásán szóba került: »másfél hónap múlva, az ara­tás derekán, bizonyára több problémáról, esetenkénti vi­táról beszélhetnénk.« Hiszen a jelenlegi körülmények között, csúcsidőben, a legőszintébb jó szándék mellett is előfordul­nak súrlódások. A megértés, a kölcsönösség jegyében si­került ezeket mindig áthi­dalni. Ez a tegnapi eszmecsere bizonyosan hozzásegít ahhoz, hogy az idén, ha lehet, még kevesebb zökkenő legyen. Vörös Márta Most már van családja Biztonságba helyezik a takarmányt Alig múlik el év, hogy a mezága zdas ágiban dolgozók ne panaszolnák: éppen akkor romlik el az idő, amikor ezt vagy azt a növényt kéne be­takarítaniuk. Általában persze nem kárhoztatják az esőt, mert mindig van, aminek jót tesz. Most is sokan mondják, hogy inkább ebben az idő­szakiban essen, mint a nyár derekán, gabom aara t áskor. Akinek viszont rendben a szé­nája, az napsütést, csapadék- mentes, meleg napokat szeret­ne. A lábodi Zöld Mező Ter­melőszövetkezetben jártunk a hét elején, s megnéztük, ho­gyan igyekeznek szert tenni tömegtakarmányra a nagy ál­latállomány részére. Kétszáz­ötven tehén, százhúsz növen- dóküsző etetéséhez csak úgy teremthetnek biztonságos ala­pot, ha gondosan betakarítják mindazt az eleséget, mely a szántóföldön, a réteken és le­gelőkön termett. Ehhez a munkához megfelelő gépsort szereztek be. A közös gazdaságban 640 Egyelőre 140 vagonny! falközi silót készítenek. hektáron terem a vetett takar­mány, ebből 278 hektár pil­langós. Ottjártunkkor, kihasz­nálva a jó időt, szaporán dol­goztak az NDK-gyártmánvú gépek a nagykorpád! határ­részen : önjáró kaszálógép vág­ta rendre a dúsan termő szarvaskerepet, s nem messze innét ugyancsak önjáró rend- fö lszedő és szecskázó ontotta pótkocsikra a silóba szánt ele­settet. Egvelőre egv 140 vago­nt» falközi silót töltenek föl vörös, here es szarvaik er ep ke­verékével. Ügy számolnak, hogy 150—200 hektárnak a terméséből készítenék süóta- karmányt a jószágnak. A be­takarításnak ez a módja ke­vesebb kockázattal jár, minta szénakészítés, különösen ak­kor. ha a Nagyatádi TÖVÁL — ők készítették a beton alap- zatú és falú silótereket — megoldja a vízelvezetést a fa­lak közti területről. . Bíznak abban, hogy a szarvasmarháknak szánt ki­egészítő takarmányból sokat és jó minőségűt tartósíthat­nak. De a terv valóra váltá­sához az kell, amit kedden a tsz nagykorpád! ha térrészén láttunk: menteni, miinél több terményt behordani a bizony­talan időjárás elől. s bizton­ságos helyen megőrizni a ké­sőbbi felhasználásig. H. F. — Szegény árvák, mi lesz velük ... A Skerlecz testvérek nem sokat értettek a körülöttük történtekből, nem értették a feléjük áradó részvét igazi okát, csak azt tudták, hogy az évekig hasztalanul várt édesapjuk után — meghalt a második világháborúban édesanyjuk egy döbbenetes tragédiának lett az áldozata. — Ismertem a szülőket, a gyerekeket is. Egyszerű, csen­des, dolgos emberek voltak Skerleczék, s láttam a nagy- szüléiknél nevelkedő árvák is azokká válnak. Ezért hívtam Skerlecz Lacit, amikor meg­alakult a termelőszövetkeze­tünk 1959-ben, s húgát, Mar­gitét is, hogy jöjjenek dol­gozni hozzánk. Bognár József, a balaton- szárszói Vörös Csillag Tsz elnöke így beszél a két Sker­lecz testvérről. A ma 35 esz­tendős Skerlecz László mond­ja: — Nyolcéves voltam én. a húgom kettővel fiatalabb, amikor árvák maradtunk. Most azonban már van csa­ládom, s nemcsak a felesé­gemre, Laci és Balázs fiamra, a húgomra gondolok. Azokra a szövetkezeti tagokra — Bognár József elnökkel az élen —, akik maguk közé hív­tak, bátorítottak, biztattak és lehetőséget adtak, hogy tanul­hassak. ök az én második családom. Kocsisként kezdte, majd traktoros lett, azután gépsze­relői iskolára ment. A húga könyvelői tanfolyamot vég­zett. Ma Skerlecz László a termelőszövetkezet műhely­vezetője, 28 ember munkájá­ért, több millió forint értékű munkagép, gépkocsi és más jármű karbantartásáért, javí­tásáért felelős. — Jó a közösség a műhely­ben, szocialista brigádban dolgozunk. Ha rendkívüli fel­adatról van szó, vagy egy vá­ratlanul meghibásodott gépet kell kijavítani, senki sem nézi az időt, csak azt, hogy a munkával elkészüljenek. Kombájnjaink is készen vár­ják az aratást. Kommunista és munkásőr. A szövetkezet kommunistái tizenkét éve fogadták soraik­ba a csendes, szerény, min­denkor megbízható embert, aki előttük nőtt fel, s közöt­tük vált emberré. Tizenegy évvel ezelőtt pedig a munkás­őrségbe javasolták. Most már rajparancsnok, a siófoki Jó­zsef Attila egység kiváló munkásőre. A pártalapszerve- zet vezetőségének, a járási pártbizottságnak a tagja, ta­nácstag Balatonszárszón. — A feleségem nagyon so­kat vállalt magára az otthoni gondokból, hogy eleget te­hessek munkásőri felada­tomnak, pártmegbízatásom­nak, közéleti tisztségemnek. Ezért köszönettel tartozom neki. Sokat töprengett az1 elmúlt évek során, hogy mi lett Vol­na belőle, ha a szövetkezetiek nem hívják maguk közé. Most már felelős beosztásban van — kiválójelvényes dolgozója a tsz-nek —, s a termelőszövet­kezet segítségével felépítette szép, kétszobás, őszöd! házát. Az ottani emberek még mai­dig sokat beszélnek arról, mi­kor néhány éve élete koc­káztatásával kimentett a kút- ból egy idős asszonyt, s ezért megkaptak az Életmentésért Emlékérmet. Április 4-én Skerlecz Lászlót a Munka Ér­demrend bronz fokozatával tüntették ki. Alig akadt va­laki a faluban, a termelőszö­vetkezetben, aki ne köszön­tötte volna, ne gratulált vol­na neki. Nemcsak 6 tekinti családjának a szövetkezetét, őt is családtagnak tekintik. Szalai László Somogyi Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom