Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-26 / 150. szám
Befejezte tanácskozását az országgyűlés (folytatás az 1. oldalról) mosan működő. Indokolatlanul széttagolt, valamint a nélkülözhető Intézmények esetleges összevonásáról, 1976-ban került sor a má- sod|állás, mellékfoglalkozás újbóli szabályozására. A rendelet alapvető célja: visszaállítani és tovább növelni a fő munkaviszony becsületét. Éppen ezért a korábbinál szigorúbb feltételekhez köti a fő álláson kívüli foglalkoztatást, annak engedélyezését.- Korlátozó szabályaival ügyel arra, hogy a másod- és mellékfoglalkozások ne képezhessenek indokolatlan, aránytalan jövedelemszerzésre alapot, Ez a rendelkezés nem rövid távra szól. A célszerűség és a gazdaságosság azt követeli a vállalatoktól, hogy feladataikat elsősorban saját dolgozóikkal oldják meg. A dolgozóktól azt várja el, hogy képességeiket, tudásukat mindenekelőtt a fő állásuk szerinti munkahelyükön hasznosítsák. A pótlólagos munkaerő- források szűkülésével párhuzamosan növekedett a munkaerő-csábítás és az indokolatlan munkaerőfluktuáció. Mindkét jelenség veszteséget okoz a népgazdaságnak. A ká- . ros munkaerőmozgás mérsék- í lése és a tervszerűbb munkaerő-elosztás érdekében újból szabályoztuk a munkaerő közvetítését, szervezetten történő elhelyezését és toborzását. Ez az intézkedés elsősorban azokat a vállalatokat segíti, amelyek nagy hatékonyságú termelő berendezések több műszakos kihasználását irányozzák elő, vagy termékeik jelentős részét fontos hazai és küiső szükségletek, igények kielégítésére termelik, s amelyek a népgazdaság számára kiemelt fontosságú beruházások kivitelezésén, üzembe helyezésén dolgoznak. A munkaerőmozgás mérséklését szolgálja majd az indokolatlanul munkahelyet változtatók munkabér megállapításának új, szigorúbb szabályozása is. Jelentős munkaidő-veszteség származik abból is, hogy az állampolgárok ügyeik nagy részét munkaidő alatt intézik. Emiatt szabadságot, mentesítést kell kérni a munka alól. Ez egyaránt előnytelen a vállalatoknak és a dolgozóknak. Ízért felül kellett vizsgálni a tanácsok, a lakossági szolgáltatást és ellátást végző vállalatok, intézményeik félfogadását, nyitvatartási idejét. Ki kell dolgozni ennek olyan rendjét, amely lehetővé teszi, hogy a dolgozók ügyeik egy részét munkaidő után intézhessék. Budapesten és több megyében már történtek intézkedések ezzel kapcsolatban, s a kezdeti tapsztalatok biztatóak. Az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt a táppénzes állomány. A valóban beteg emberek jobb egészségügyi ellátása érdekében határozta el a kormány a táppénzes állományba vétel szigorítását, az ellenőrzés fokozását, a táppénzrendszer korszerűsítését és az egészségügyi feltételek javítását. Az intézkedéseknek máris tapasztalható a hatása: a táppénzes állomány aránya ez évben kedvezőbben alakult, ■ mint a múlt év hasonló időszakában. A munkaerő hatékony és célirányos foglalkoztatása feltételezi és igényli a szilárd munkafegyelmet és a lazaságok következetes felszámolását. Erről azért is szólni kell, mert az utóbbi években ismét megnőtt azoknak a vállalatoknak a száma, amelyek engedély nélkül eltértek az általános, törvényes munkarendtől. Például: hetenként alkalmazzák az ötnapos munkaidőbeosztást, jóllehet azt sem a termelés feltételei, sem a vállalatok gazdasági környezete, termelési-együttműködési kapcsolatai nem indokolják. Sőt, az esetek többségében zavarokat okoznak. A kormány határozatban kötelezte a minisztereket a helyzet megvizsgálására és a szükséges intézkedések kidolgozására. A felülvizsgálat eredményeképpen már több helyen intézkedtek a törvényes munkarend visszaállítására. A jelenlegi, eltérő munkarend fenntartására, ha az különösért indokolt — felügyeleti hatóság javaslata alapján — a Minisztertanács adhat engedélyt. Céltudatos vállalati bérpolitikát Tisztelt elvtársak! Az 1976. évi népgazdasági terv végrehajtása, a munkaügyi tevékenység területén is a céloknak megfelelően alakul. A munkaerő-gazdálkodás javítása érdekében elhatározott intézkedések végrehajtása programszerűen folyik, azokat az érintettek nagy része megértéssel fogadta. A minisztériumok, a fővárosi és a megyei tanácsok, valamint a vállalatok és intézmények többsége biztosítja a határozatok következetes végrehajtását. A tanácsok munkájában — a jobb munkaerő-gazdálkodás kialakítása érdekében — erősödött az önálló kezdeményezés. A munkaerő-elosztást bérpolitikái intézkedésekkel is igyekeztünk befolyásolni. 1976. január 1-vel felemeltük az óvodai és bölcsődei dolgozók, majd ezt követően a papíriparban folyamatos munkarendben és három műszakban dolgozók bérét. Énnek hatására a gyermekintézményekben csökkent a betöltetlen állások száma, a papíriparban pedig mérséklődött a létszámcsökkenés, sőt, egyes gyáregységekben emelkedett a létszám. A munkaerőhelyzet feszültségeinek feloldásához, a szükségletek és források összhangjának megteremtéséhez nem elegendőek az eddig megtett intézkedések — folytatta a miniszter. A továbbiakban a munkaerő-gazdálkodás valamennyi elemét, eszközét jobban összehangolva kell működtetni. Mindenekelőtt a munkaerőszükségletek ésszerű csökkentését kell elősegíteni. Ennek — a céltudatos műszaki fejlesztés mellett — legfőbb feltétele a munkaidőalap jobb kihasználása. Eszközei pedig: az üzem- és munkaszervezés rendszeresebbé tétele, a normamunka megjavítása, az észszerű ’ munkarendek kialakítása, az ezekre vonatkozó előírások következetes megtartása, a munkafegyelem megszilárdítása. A munkaidő jobb kihasználását hatékonyan segíti a megfontolt, céltudatos vállalati bérpolitika, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek állandó javítása, elsősorban a nehéz és kedvezőtlen körülmények között dolgozó munkások munkájának megköny- nyítése. Mindezt az irányítás és a gazdálkodás minden szintjén összehangolt, egységes szemlélettel és cselekvési akarattal lehet megoldani. Alapvető feltétel, hogy a vállalatok, szövetkezetek, intézmények az V. ötéves tervidőszak munkaerő-igényét egyeztessék az ágazati, területi elképzelésekkel, a meny- nyiségi és a szakképzési lehetőségekkel. Ez a tervegyeztető munka befejezéséhez közeledik. Az azonban máris tapasztalható, hogy a vállalatok nem kis része még mindig — egyfajta túlbiztosításként — a lehetségesnél magasabb létszámot irányozott elő. Ugyanakkor ezt a minisztériumoknak és a tanácsoknak — a megyei és helyi pártbizottságok segítségével — sikerült a helyzet reálisabb megítélésével mérsékelni. További erőfeszítéseket kell benni ^ ma még háztartásban levő, munkaképes korú nők bevonására a társadalmilag szervezett "munkába. Folytatni kell azokat a kísérleteket, amelyek egyrészt — a gyermekgondozási segély alapvető funkciójának fenntartása mellett — esetleg részmunka- vállalást biztosítanak az édesanyáknak ; másrészt, lehetővé teszik, hogy a gondozási szabadságról munkába visszaté- nők újra teljes értékű munkát végezhessenek. Változatlanul törekedni kell a nyugdíjra jogosultak munkába maradását ösztönző rendszer hatásosabb alkalmazására, valamint a nyugdíjasok foglalkoztatásának továbbfejlesztésére. Mindenképpen indokolt, hogy a vállalatok felülvizsgálják fejlesztési elképzeléseiket, és a munkaerőt felszabadító, illetve pótló beruházásokat részesítsék előnyben. Szükség van az irányítás és gazdái^ kodás jelentős munkaerőt lekötő ügyvitelének korszerűsítésére is. Egyszerűbbé kell tenni a nyilvántartási és adatszolgáltatási rendszereket, biztosítva ugyanakkor a gazdaság vezetéséhez és a munkafolyamatok irányításához szükséges információt. A jövőbeni intézkedések elhatározásánál gondolni kell arra is. hogy azok ne teremtsenek újabb, s főleg indokolatlan adminisztratív, ügyviteli munkaterheket, alkalmazotti munkaerő-igényeket. Korszerűsíteni kell majd az alapibér- és tarifarendszert, hogy anyagilag nagyobb megbecsülést kapjon a magasabb szakmai képzettség, a nehéz fizikai munka, a kedvezőtlen körülmények között végzett munka és a nagyobb felelős-. ség. Rendezni kell a több j műszakban, a folytonos üze- | mi munkarendben foglalkozta- j tottak műszáki pótlékát. Mind- ; ezt azért, hogy jobban érvé- ] nyesüljön az egyenlő munkáért egyenlő bér elve; stabilizáljuk a létszámot a fontos anyagi termelő ágazatokban és a szolgáltatást nyújtó intézményekben, s hogy több műszakban üzemeltethessük a nagy hatékonyságú termelő berendezéseket. 404 ezer szakmunkás 5 év alatt Tisztelt országgyűlés! A munka hatékonyságának növelése, az eredményes munkaerő-gazdálkodás attól is függ, hogy a dolgozók, közöttük is elsősorban a szakmunkások munkája, milyen szakmai képzettségen alapul. Fejlődésünk mai szakaszában a szakmai képzés és továbbképzés jelentősége igen nagy. Ez jutott kifejezésre akkor, amikor a szakmunkásképzés- j ről 1969-ben az országgyűlés önálló törvényt alkotott. Az 1969. évi VI. számú törvény a szakmunkásképzés j célját: korszerű szakmai és általános műveltséggel rendelkező, szocialista világné- j zetű és erkölcsű szakmunká- i sok nevelésében határozta j meg. Áz új rendszerű oktatás j bevezetésével a munkásosz- I tály utánpótlását, nevelését a szocialista társadalom ige- j nveinek megfelelően kell biztosítani. A törvény ehhez 1 Klenovics Imre felszólalása Biztosítani tudjuk a munkaerő hatékony foglalkoztatását A munkaerő hatékony foglalkoztatása az egyik legalapvetőbb feladat az ötödik ötéves terv éveiben — kezdte felszólalását Klenovics Imre. A továbbiakban azokról a gondokról szólt, amelyek a megye elmúlt 10—15 évét jellemezték. — Ezek az általánostól eltérő vonások a Politikai Bizottság 1965-ben, Somogy megye fejlesztésére hozott határozata után fokozatosan mérséklődtek — mondotta. — Az ipar fejlesztésével a munkáslétszám jelentősen bővült. A mezőgazdaságban felszabadult munkaerőt foglalkoztatni tudjuk, a népesség elvándorlása megszűnőben yan. A nők foglalkoztatásának ' javítására kedvezőbb lehetőséget teremtettünk. Az iparfejlesztési alap felhasználása hatékony volt. Alapvető foglalkoztatási gondjaink — néhány körzet kivételével — nincsenek. A megye fejlődésének irányát átgondoltan megfogalmaztuk, a megkezdett fejlesztéseket és rekonstrukciókat tovább folytatjuk. Az iparszerkezet korszerűsítését — ide értve az indokolt új ipari üzemek létrehozását is — meghatároztuk. A gazdasági szerkezetet tovább korszerűsítjük. A termelőerők ágazati megoszlása és területi elhelyezkedése kedvezőbbé vált. Az elképze- léssünk megvalósításához aktivizálható munkaerő-tartalékot mennyiségileg és minőségileg is biztosítani tudjuk. Munkaerőgazdálkodási szempontból üzemeinket három kategóriába soroltuk. Az elsőbe azokat, amelyek nagyobb értékű berendezéseket működtetnek, korszerű termékeket gyártanak magas termelékenységgel, gazdaságosan termelnek exportra. Számiakra á létszámot biztosítjuk. A másodikba azokat soroljuk, amelyek az előbbi követelményeknek nem felelnek meg, de termékeikre szükség van. Ezeknél a szinten tartás a cél. Ez vonatkozik a létszámra is. A harmadikba azok tartoznak, amelyek gazdaságtalanul termelnek. Ezeket fokozatosan visz- szafejlesztjük. Egyesülésüket más vállalatokkal és telephelyekkel előkészítjük, a munkaerő tervszerű átcsoportosításáról gondoskodunk. Elgondolásaink megvalósítását elő fogja segíteni az 1976. július 1-től hatályba lépő MÉM-rendelet is, melyet még egy orientált munkaerő-közvetítéssel is tervezünk kiegészíteni. De eredményt csak akkor étáink el, ha az V. ötéves tervhez kapcsolódó gazdasági szabályozók egyértelműen eszerint differenciálják a vállalati eredmények alakulását, a jövedelmi viszonyokat, a biztosítható konkrét munka- feltételeket Ügy ítélhetjük meg, hogy a munkaerő egészséges egyensúlyát és hatékony foglalkoztatását megyénkben biztosítani tudjuk. Ezután a képviselő javaslatokat terjesztett elő. Javasol- j ta, hogy a dél-dunántúli me- ! gyék közép- és hosszú távú terveikben egyeztessék mun- j kaerő-gazdálkodási elképze- ! lésüket. A Balaton-part munkaerő-szükségletét Somogy | megye csak 30—40 százalékban tudja biztosítani. Fel kellene tehát oldani az Állami Ifjúsági Bizottság és a Művelődési Minisztérium azon állásfoglalását — javasolta a [ képviselő —, hogy más me- j gyék tanuló fiataljai saját 1 megyéjük engedélye nélkül is vállalhassanak munkát a Ba- j laton partján. A háztartásban élő munkaképes nők, a csökkent munkaképességűek és a nyugdíjasok foglalkoztatása érdekében a bedolgozói rendszert átgondoltabban tovább lehetne fejleszteni, és meg kellene vizsgálni a jelenlegi helyzetet a bővítés, az anyagellátás, az ösztönzés és bizonyos szociálpolitikai szempontokból is. — A bejáró munkások száma tovább fpg növekedni — mondotta Klenovics Imre. — Több oldalról át kellene’ te- I kinteni továbbképzésük, művelődésük, szociális körülményeik alakulását. Alapvető kérdésnek tartom közlekedési viszonyaikat is. A zsúfoltság, a járatok késése, tíz és tízezreket ingerel naponta, és jelentős termeléskiesést okoz az üzemekben. Az elmondottakhoz szervesen kapcsolódott a képviselő felszólalásának második része is. Részletesen szólt a szakKádár János képviselőkkel beszélget az országgyűlés szünetében. igazodva szabta meg a feladatokat. Jóllehet, most a törvény adta feladatok végrehajtásáról szólok, úgy gondolom, mégsem elegendő csupán az utolsó néhány év eredményeit méltatni. Az egész folyamatot kell látnunk, s abban is azt, hogy a 25 éves szocialista szakmunkásképzés megállta a helyét és döntő szerepet játszott az elért eredményekben. A szakmunkásképző intézményekben, szakközépiskolákban tevékenykedő tanárok, oktatók nevelő munkájának, áz üzemi munkások, a szocialista brigádok példamutatásának, segítőkészségének eredményeként elmondhatjuk: hazánkban az elmúlt években is jól képzett, magas politikai és szakmai műveltségű szakmunkásgárda nevelődött ki. Az elmúlt hét esztendő tapasztalatai alapján jelenthetem a tisztelt országgyűlésnek, hogy — az 1972. évi oktatáspolitikai határozat nyomán meggyorsított folyamattal — a törvényben és végrehajtási szabályaiban foglalt feladatokat időarányosan teljesítettük. A IV. ötéves tervidőszakban szakmunkás- képző intézmények 328 ezer fiatalt és 76 ezer felnőttet — összesen ^04 ezer főt — képeztek ki szakmunkássá. Nagy többségükkel a vállalatok is elégedettek. A korszerű igényeknek megfelelően — megszüntetve a felesleges túlszakosodást — egyes szakmákat összevontunk 1 és új szakmákat alakítottunk | ki. Javultak az oktatás sze- I mélyi és tárgyi feltételei, j Mind színvonalban, mind I számszerűen fejlődött a pedagógusellátottság. Közel 600 féle szakkönyv jelent meg. A IV. ötéves tervidőszakban felépült 44 iskola, 33 iskolai tanműhely, 34 kollégium és sok új vállalati tanműhely. Számos iskolában a fiatalok igényeit jól szolgáló művelődési, sportolási létesítmények is épültek. A mai szakmunkásképzés megalapozottabb és nagyobb szakmai, elméleti felkészültségre építi a szakma gyakorlatát, mint a régebbi. Az oktatás-képzés folyamatát az iskola és a vállalat szoros együttműködésben, azonos alapelv és tanterv érvényesítésével szervezi. Ez lehetővé teszi, hogy a kiképzett szakmunkás az üzemi gyakorlatban jól igazodjon a változó körülményekhez és I követelményekhez. emberképzésről. Számadatokkal bizonyította azt a fejlődést, amely Somogy megyét jellemezte. — Megyénkben az iskolai képzésnek a legkorszerűbb ágazatává vált a szakmunkás- képzés — hangsúlyozta. — A fejlődés ellenére bizonyos gondok is vannak. Egyre szélesebb körben alkalmazzuk például a korszerű technikát, a szakmunkásképző intézetek tananyaga azonban ezzel többnyire nincs összhangban. Az elméleti képzés mellett az üzemi tanműhelyek oktatási színvonalát is emelni kellene. — A képviselő ezután a minisztériumnak a szakmunkásképzés fejlesztési munka- programjáról szólt, amely szerint gondoskodni k^ell a nagy termelési gyakorlattal és tapasztalattal rendelkező üzemi szakemberek szakoktatóként történő beiktatásáról. Ezt ugyanis helyben — bizonyos bérproblémák miatt — nem tudják megnyugtatóan rendezni. Mind a megyében, mind országosan megoldatlan a szakoktatók továbbképzése, gondot okoz az intézeti tanműhelyek szerszámgépeinek a felújítása, az új gépek beszerzésére pedig az anyagi eszközök korl4tozottak. Somogybán jelentős feszültséget okoz a női dolgozók bonyolultabb betanított munkájának elismerése szakmaként, vagy a szakma megszerzésének biztosítása. A megyében négymillió forint a szakmunkás képzési alap, és felhasználását rendelet szabályozza. Eszerint jelenleg szétaprózódik ez az összeg, s így nem szolgálja eredményesen a képzési célokat. — Javaslom, hogy ezeket a pénzeszközöket megyei szintre koncentrálják — fejezte be felszólalását Klenovics Imre képviselő. A 3 éves tanulmányi Idő i alatt a fiatalokat sem a szak- | ma minden fogására, sem örök időkre szólóan nem lehet kiképezni. Nem is ez a feladat. Az iskolának széles körű ismeretekre épülő szaktudást kell biztosítani, amelyet a gyakorlati életben még tovább kell fejleszteni. A szakmunkásbizonyítvány birtokában további 3 éves tanulással a szakközépiskolákban megszerezhető a középiskolai végzettség. Iskoláink igyekeznek — nem is eredménytelenül felébreszteni és fokozni a fiatalok továbbtanulási kedvét. Sokan tanulnak, ez jó ígéret a jövő számára. Létrehoztuk a felnőtt munkások továbbképzési rendszerét is, amely központi irányítás mellett a vállalatok kezelésében működik. 1972-től közel félmillió munkás vett részt szakmai továbbképzésben. Sok felnőtt munkás egészítette ki végzettségét nyolc általánosra. A vállalatok közreműködésével Kedves elvtársak! A szakmunkásiskolák egyre műveltebb, társadalmi rendszerünk számára elkötelezett, politikailag felvilágosult, szocialista erkölcsű embereket nevelnek. Az iskolákat ebben segíti a vállalati légkör, a felnőtt szakmunkások tapasztalata. a munkás-kollektívák példamutatása, szakma-ismerete és szeretete, a munkás- osztály utánpótlása iránti szocialista elkötelezettsége. A kiképzett szakmunkások száma összességében megfelel az előirányzatoknak. Ezen belül sok — különösen a nehezen beiskolázható szakmában jelentkező — jogos igényt nem tudtunk kielégíteni. A mutatkozó hiány pótlása érdekében egyrészt a felnőtt szakmunkásképzésben egy sor rugalmas, új formát vezettünk be, másrészt növeltük a nehéz szakmák tanulóinak ösztöndíját. Ezek az intézkedések hoztak eredményeket, de nem biztosítottak teljes megoldást. . A pályaválasztási tevékenység szervezésénél, a kollégiumi helyek biztosításánál és az ösztöndíjak mértékének megállapításánál egyaránt arra kell törekednünk. hogy mind több tanulót képezhes(Folytatás a 3. oldalon)
