Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-25 / 149. szám
Tanácskozik az országgyűlés (Folytatás az Z. oldalról) forint természetbeni társadalmi juttatásban részesült. A társadalombiztosítási kiadások több mint a felét nyugdíjaikra fordítottuk. Az elmúlt öt évben a nyugdíjasok száma 26, az átlagos nyugdíj 65 százalékkal nőtt. 1975 júliusában emeltük a már régebben megállapított alacsony nyugdíjakat. Több mint 1 millió idős ember jövedelme gyarapodott a szokásos évi nyugdijkiegészítésein kívül, s ezzel javítottuk a megélhetésüket. Az állami költségvetésnek ez 1,7 milliárd forint új kiadást jelentett. 1975-ben a kifizetett nyugdíj összege 17, a kifizetett családi pótlék 24, a gyermekgondozási segély 26 százalékkal lett nagyobb. A1 múlt év közepétől minden állampolgár ingyenes orvosi és kórházi ellátásra jogosult az állami egészségügyi ellátás keretében. Ez szakmai és erkölcsi szempontból még inkább arra kötelezi szocialista egészségügyünk megbecsült dolgozóit és intézményeit, hogy magas színvonalon, mindenütt egyenlő mértékkel mérve gyógyítsanak minden beteget. Megemlítem, hog ez a lépés az adminisztráció egyszerűsítésére is módot adott, mert egy sereg nyilvántartást és igazolási kötelezettséget megszüntethettünk. A múlt évben az egészség- ügyi, az oktatási és a közművelődési intézményekben s a közlekedési vállalatoknál csökkentettük a munkaidőt. Ez 800 millió forintnyi társadalmi költséget jelent évenként. E könnyítés akkor válik igazán társadalmi előnnyé, ha együtt jár a munkaidő jobb' kihasználásával. A társadalmi juttatásokra az előirányzottnál 1,8 milliárd forinttal költöttünk többet, mert több táppénzt kellett fizetnünk, s a gyógyszerekre fordított kiadás is nagyobb volt. A Szakszervezetek Országos Tanácsa és az Egészség- ügyi Minisztérium ismételt elemzései és ellenőrzései szerint a táppénzes fegyelem nem mindig megfelelő, sok az oktalan gyógyszerfelhasználás. A kormány határozata értelmében a jövő évtől kezdve az 1—3 napi táppénzt a vállalatok folyósítják, és szigorúbb lesz az ellenőrzés. A kórházi ápolásban részesülők pedig az eddiginél több táppénzt kapnak. Az egészségügyi Intézmények ellátására 240 millió forinttal fordítottunk többet az előirányzottnál, elsősorban a kórházak és a szociális otthonok fölszerelésére és karbantartására. Oktatási és kulturális célokra pedig 380 millióval folyósítottunk többet, mindenekelőtt az általános iskolák taneszközeire, a közművelődési intézmények fölszerelésére, pedagógiai tudományos kutatásra és sportcélokra. A gazdasági ágazat majdnem 800 , millió forintos többletráfordításának legnagyobb része az utak és a hidak javítását és korszerűsítését szolgálta. A felsorolt többletkiadások indokolhatók. De azért a következő évek költségvetési gazdálkodásában nagyobb terv- szerűséget és előrelátást kell megkövetelnünk az ágazati ixányítástól és a tanácsoktól! Gyorsabban nőtt a felhalmozás a tervezettnél A nemzeti jövedelem belföldi felhasználásának másik tényezője: a felhalmozás is gyorsabban növekedett, mint ahogy terveztük. A népgazdasági terv a szocialista szektorban 130 milliárd forintnyi beruházási ráfordítással számolt. A beruházási tevékenység 1975-ben nagyon élénk volt, s végül is 141 milliárd forintot fizettek ki. A megelőző évihez képest a beruházási teljesítés 14 százalékkal fokozódott a nemzeti jövedelem növekedésének üteménél sokkal dinamikusabban. Megjegyzem: a népgazdasági terv azt irányozta elő, hogy a szocialista szektor beruházásai a nemzeti jövedelemmel azonos ütemben bővüljenek. A beruházások gyorsuló üteme csaknem 5 milliárd forinttal több költségvetési kiadást okozott. Ebben — a nagyberuházásokon kívül — a fővárosi tömegközlekedés fejlesztése, a vasúti járműpark korszerűsítése, a bolthálózatnak a lakosságot és a belkereskedelem dolgozóit egyaránt kedvezően érintő korszerűsítése számottevő tétel volt. Különösen figyelemreméltó, ho^ teljesítették az állami nagyberuházások előirányzatait. Erre évek óta nem volt példa! Kedvező irányú változás következett be a felhalmozás másik elemében; a készletezésben. Nagy elégedettségre azonban még nincs okunk, mert az ipari készletek gyorsabban nőttek, mint az ipari termelés, a kereskedelmi készletek pedig — összetételük miatt a — nem mindenben alkalmasak a szükségletek folyamatos kielégítésére. Sok keresett áru hiányzik, ugyanakkor van fölösleg is. A hiányt felnagyította a vásárlók természetes magatartása, mivel ha bizonytalan volt az áruellátás, rögtön tartalékolni igyekeztek. Folyamatosak a teendőink azoknak az okoknak a megszüntetésében, amelyek az értelmetlen készlethalmozásra vezettek. Ezeket az okokat leginkább a termelés szervezettségének és ütemességének a zavaraiban, s a nem eléggé rugalmas beszerzési és értékesítési munkáiban kell keresnünk. A külgazdasági kapcsolatok alakulása Tisztelt országgyűlés! A belföldön felhasználható nemzeti jövedelemre változatlanul erősen hatott a külgazdasági kapcsolatok alakulása, főleg az árak változása. A világpiacon folytatódott az áremelkedés, bár az üteme valamelyest mérséklődött. A külföldről behozott áruk árai is emelkedtek, de kiseíbb 6, de 1974-ben már 16 százalékkal nőttek, s 1975-ben még további 14 százalékkal volt nagyobb az áremelkedés. Az általunk exportált termékek árai is elmekedtek, de kisebb mértékben, mint a behozatalunké. Kivitelünk árszínvonala' 1973-ban 5, 1974-ben 8 és 1975-ben csak 6 százalékkal volt magasabb az előző évinél. Ilyen körülmények között akkor tarthattuk volna fenn külgazdasági egyensúlyunkat, ha évről évre nagyobb és nagyobb tömegű árut exportálunk a megdrágult import ellentételeként. Ám a tőkés országok vállalatainak többsége a gazdasági visszaesés miatt csökkentette külföldi vásárlásait. Következésképpen fokozódtak értékesítési nehézségeink. A tartós nemzetközi piaci ármozgások nem hagyhatták változatlanul a KGST-országok egymás közti forgalmában érvényesülő árakat sem. Az elöljáróban említett cserearányromlásban ezeknek az árváltozásoknak is szerepük volt a múlt évben, s a jövőben is számítanunk kell a KGST piaci árak folyamatos, tervezett mozgására. Mindemellett a szocialista országok forgalmában érvényesülő árak színvonala sokkal kedvezőbb, mint a tőkés piacon érvényesülő áraké. Az 1975-ős tapasztalatokból is kiviláglik, hogy külkereskedelmünkben milyen nagy szerepe van a szocialista országokkal való gazdasági együttműködésnek, mert biztos piacot, hosszú távra szóló és tervszerűen bővíthető értékesítési és beszerzési lehetőséget nyújt. A vállalt kötelezettségek kölcsönös teljesítése ezért oly íontos számunkra. Tisztelt képviselő elvtársak! A negyedik ötéves tervidőszak utolsó évének elemzése abból a szempontból is értékes tanulságokkal szolgál, hogy a végbemenő gazdasági folyamatok milyen körülményeket teremtettek az új középtávú terv indulásához. Az V. ötéves tervidőszak nehéz gazdálkodási körülmények között kezdődött, de fo- fokozatos leküzdésükre — mint említettük — már eddig is számos intézkedést tettünk. Az idei év első felének tapasztalatai alapján bízunk benne, hogy a kedvező folyamatok erősödnek. Az első öt hónapban az ipar 4 százalékkal termelt többet, mint a múlt év azonos időszakában. A mezőgazdasági feladatokra felkészültek a gazdaságok. Az ál- latfeivásárlas még kisebb a tavalyinál, de az állomány szaparodik, a hozamok javulnak. A növénytermesztés terméskilátásai biztatóak. Javuló kereskedelmi mérlegünk biztos hátteret nyújt szolid hitelpolitikánkhoz. A nagyberuházások megvalósítása általában a terveknek megfelelően halad. A lakosság pénzbevétele a múlt évinél szerényebben nőtt, a keresetek tervszerűen alakulnak. Az ellátásnak most az a legfőbb gondja, hogy néhány közszükségleti cikk tekintetében — főleg a hús- és zöldségellátásban — helyenként átmeneti nehézségek mutatkoztak. Ezek megszüntetésére átfogó intézkedések sorozatát indítottuk el. A tapasztalatokból okulva rendszeresen elemezzük a világgazdaság várható változásait. Az előrejelzések szerint a világgazdaság kedvezőtlen hatásaival tartósan kell számolnunk. A vállalatok az ötéves időszakra már megtervezték feladataikat és teendőiket. Terveik azt tükrözik, hogy megértették a népgazdasági terv követelményeit, céljait. Mindemellett e tapasztalatok arra is rávilágítanak, hogy sok vállalatnál jobban kell hasznosítania a műszaki fejlesztés járható útjaira vonatkozó ismereteit, az árak alakulásáról és az értékesítés lehetőségeiről szerzett piaci információit. A vállalatoknak az eddiginél reálisabban kell számításba venniük gazdaságunk adottságait és korlátáit, főleg a munkaerő bővítésében és a beruházásokban, s ki kell elégíteniük a népgazdaság igényeit a gazdaságosság javításában és az exportban. Az állami vállalatok 1975. évi nyereségükből kereken 49 milliárd forintot fordítottak érdekeltségi alapjaink képzésére. Ez az előző évit 5 milliárd forinttal, több mint 10 százalékkal haladta meg, tehát a vállalatok idén is rendelkeznek azokkal a pénzeszközökkel, amelyek a személyi jövedelmek növelésére és a vállalat fejlesztésére irányuló elhatározásaik megvalósításához szükségesek. De lehetőségeiket még tovább növelhetik a tartalékok feltárásával! A mezőgazdasági nagyüzemekben a fejlesztés munkájában több helyütt észrevehető volt, hogy mérséklődik a vállalkozási kedv. Most már nincs ok a tartózkodásra, a várakozásra: a módosult szabályozás ismeretében minden üzem felmérhette, hogy adottságaira építve hogyan fejlesztheti gazdaságosan növénytermesztését, állattenyésztését és feldolgozó részlegeit. Annak is megteremtjük a feltételeit, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságokban kiegyenlített színvonalon termelhessenek. Nagyobb követelmények a vállalati gazdálkodásban Nem vitatható, hogy a vállalatok adottságai, a gazdálkodás föltételei és követelményei, valamint a fejlesztés népgazdasági keretei időnként ellentmondásba kerülhetnek. A társadalom számára az a leghasznosabb, ha az ilyen ellentmondást a vállalatok nagyobb erőfeszítéssel, jövedelmezőbb gazdálkodással küzdik le. Ehhez olyan társadalmi környezetet kell kialakítanunk, amelyben a kezdeményező, a reális kockázatot vállaló, eredményes gazdasági vezetők nyugodtan, a bizalom légkörében, önállóan dolgozhatnak. Hogy ez nemcsak a mának a követelménye, azt mutatja a párt XX. kongresz- szusán elfogadott programnyilatkozat, amidőn megállapítja: »-az országos érdekekkel összhangban növelni kell az állami vállalatok és a szövetkezetek vezetésének kezdeményezőkészségét, felelősségét és önállóságát«. Az ilyen légkör megteremtésében és fenntartásában megGáspár Sándor, l ock Jenő, Biszku Béla és Kádár János az üléstereimben. I (MTI-fotó — Tormái Andor felv. — KS) határozó szerepe van az állami irányításnak, ezért nagy a központi szervek felelőssége is. A közgazdasági feltétel- rendszert úgy kell alakítania, hogy a hatékonyság dolgában dgyre nagyobb követelményeket támasszon a vállalati gazdálkodás iránt. Egyidejűleg gondoskodnia kell róla, hogy anyagi előnyökhöz, elismeréshez és jó szóhoz jussanak azok a vállalatok, amelyek a gazdaságosságban, a tervekben foglalt és a szabályozók által közvetített irányokban az átlagosnál nagyobb eredményeket érnek el. A minisztériumok és többi központi szervek tanulmányozzák és bírálják a vállalati terveket abból a szempontból, hogy összhangban vannak-e az ország fejlesztési törekvéseivel, a népgazdasági érdekekkel. Az irányítás az ellentmondások feloldásában általában olyan intézkedésekkel-érhet el tartós eredményt, amelyek a gazdasági környezetre hatnak, s lehetővé és j jól felismerhetővé teszik az 1 előidéző okok megszüntetését. Ha ilyen módszerekkel erősítjük a központi irányítást, ez növelni fogja a vállalatok kezdeményezőkészségét is! Ügy gondoljuk, egyetértés van abban, hogy még mindig egyszerűbbé és használhatóbbá tehetjük az információknak egy kicsit kusza rendjét, a különféle jelentések mai gyakorlatát, a statisztikai adatszolgáltatás és a számvitel szabályait, az adóigazgatási eljárásokat, az ellenőrzéseket és a jogszabályok nyelvezetét. Ez nem egyszerűen az ügyvitel kérdése, hanem szocialista társadalmi j ügyeinknek a lényegéhez tartloziiL a gazdaságpolitikától és az irányítási rendszertől az emberi kapcsolatokig. Ilyen meggondolás alapján kezdtek a kormány szervei átgondolt, sokoldalú munkába, s reméljük, hogy az ez ügyben teendő minden lépésünket társadalmunk ro- konszenve és támogatása fogja kísérni. Az 1975. és az 1976. évi gazdasági folyamatoknak az elemzése megerősítette az ötödik ötéves terv céljait, megmutatta, hogy a terv és a hozzájuk tartozó követelmények teljesíthetők. A kormány idei tervünk teljesítésében és a következő év jó előkészítésében a társadalom előrevivő támogatására épít: a munkaverseny-mozgalom megújulására, a szocialista brigádok közösségformáló erejére, állampolgáraink közéleti aktivitására, a gazdasági vezetők kezdeményezésére és mindenki becsületes munkájára. A kormány megbízásából kérem a tisztelt országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot fogadja el. Faluvégi Lajos expozéja után Horváth Lajos, a Baranya megyei Tanács elnöke, a terv- és költségvetési bizottság képviseletében mondta el észrevételeit az 1975. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatról. Ezután Havasi Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese emelkedett szólásra. Havasi Ferenc beszéde Megfelelő volt az V. ötéves terv megindítása Tisztelt országgyűlés! | Közel egy éve ült össze az. | újjáválasztott parlament és | 10 hónappal ezelőtt terjesztette élő a kormány a munka- programját. E munkaprogram az MSZMP XI. kongresszusának határozataira és a Hazafias Népfront választási felhívására épül, amelynek valóra váltását tekintettük és tekintjük legfőbb feladatunknak. Egyidejűleg az éves és ötéves terv célkitűzéseinek tudatosítása, megértetése céljából széles körű politikai tömegmunka bontakozott ki az országban, amelyben nagy szerepe volt a párt- és a szak- szervezeti szerveknek, a KISZ-szervezeteknek és a hazafias népfrontmozgalomnak. Mindezeknek köszönhető, hogy az ötödik ötéves terv megindítása, az 1976-os gazdasági feladatokra való felkészülés megfelelő volt, s az átmenet szervezetten történt, a gazdasági folyamatokban törés nem következett be. Munkánkat nagyban segítette, hogy a párt Központi Bizottsága a gazdasági élet I szinte valamennyi lényeges kérdésében állást foglalt és megfelelő útmutatást adott számunkra a végrehajtáshoz szükséges feladatok kidolgozásához. A mai, válságokkal és inflációval terhes világban kevés hozzánk " hasonló méretű, adottságú, vagy gazdasági fejlettségű ország mondhatja el, hogy akár közép, akár hosszú távú terveinek valóra váltásához biztos import nyersanyagfedezettel és többségében stabil értékesítési lehetőségekkel, illetve piacokkal rendelkezik. Tisztelt országgyűlés! Ismeretes, hogy a vállalatok e napokban véglegesítik középtávú terveiket. E tervek készítését az illetékes ágazati tárcák rendszeresen ellenőrizték. A tapasztalatok szerint a vállalatok összességében jó középtávú terveket dolgoztak ki, a bennük foglalt legfőbb célkitűzések megegyeznek a központi törekvések irányával, alkalmasak a népgazdasági terv előirányzatainak teljesítésére. Emellett azonban utalnunk kell a tervek két közös és jellemző gyengéjére. Az egyik a tőkés export árualapok növelésére tett erőfeszítések elégtelensége. A másik, hogy elég sok vállalati terv több, a termelésbe bevonható szabad munkaerőt tételez fel, mint amivel reálisan számolni lehet. A vállalati tervek véglegesítésekor gondunk kell legyen e gyengeségek íelszámo- i lására. , A vállalati tervek értékes és figyelemre méltó részei az úgynevezett szociális tervek, illetve fejlesztési elképzelések. Ilyen tervek komplexen, ä vállalati középtávú tervek szerves részeként most készülnek először. Felölelik a dolgozó emberről való gondoskodás széles skáláját; az üzemegészségügyet, az üdülést, az üzemi étkeztetést, a gyermek- intézmények fejlesztését, a segélyezést, a kulturális, a sportfejlesztési és más hasonló feladatokat. A gazdálkodó egységek terveit sok vonatkozásban jól egészítik ki a most elkészült kollektív szerződések, amelyek a szakszervezetek és a vállalati vezetés kölcsönös kötelezettségvállalásán alapulnak. Mindezt csak gazdagítják, egyúttal a jó társadalmi közérzetet tükrözik a szép múltú kommunista szombatok, a különféle lakóterületi társadalmi munkaakciók; a vállalatok, szövetkezetek és intézmények, s ezek szocialista brigádjainak iskolák, kultúrházak, gyermek- és egészségügyi intézmények feletti védnökségei, a különböző patromálások, amelyeknek tartalmas és célirányos folytatását ezután is támogatnunk kelL Tisztelt országgyűlés! Közgondolkodásunkban eléggé meggyökeresedett az a nézet, hogy nyersanyagszegény ország vagyunk, ugyanakkor bőven rendelkezünk viszonylag olcsó munkaerővel. Ebből következően gazdaságpolitikánk lényeges eleme volt és részben ma is az, hogy olyan fejlesztésekre vállalkozzunk, amelyeknek termékeiben viszonylag kevés anyag és több élőmunka testesül meg. Itt mindjárt hozzá kell tenni, hogy a baráti országokból viszonylag olcsón beszerezhető nyersanyagok lehetővé tették exportunk egy részénél a magasabb anyagarányt is. Ez az adott helyzetben valószínű helyes irányzat volt. A helyzet azonban alapjaiban megváltozott. Lezárult az olcsó nyersanyag időszaka, s munkaerőforrásaink is beszűkültek. Változatlanul Igaz, hogy termékeinkben minél nagyobb értékű szakmunkának és szellemi tevékenységnek kell megtestesülnie. Ez azonban nem azonos a több élőmunkával. Manapság gyakran hallunk a kis-, a közép- és a nagyüzemek helyzetéről, szerepéről a magyar népgazdaságban. Nyilvánvaló, hogy mindhárom kategóriának megvan a maga létjogosultsága és funkciója. Ezek arányát nem lehet önkényesen, kívánság szerint változtatgatni. A vállalati szervezet jelentősége más szempontból is figyelmet érdemel. Minden szervezeti változás hatáskörök, funkciók megváltoztatásával, vagy megszűnésével, emberek mozgatásával jár együtt, egy sor emberi probléma is rendezést, újrarendezést igényel. A stabilitás tudata viszont jó hatással van a vállalatok, szövetkezetek biztonságérzetére, tradícióikból' származó erkölcsi előnyök fokozottabb kiaknázására, a jó hírnévre, a tér- . mékek márkájára, a dolgozó kollektívák összeforrottsá- gára. Elég arra utalni, hogy az elmúlt 8 év alatt a mezőgazdasági termelőszövetkezetek kb. egyharmada háromszor egyesült, vagy került más szövetkezeti keretekbe. De volt olyan járás, ahol ez idő alatt 10 szövetkezet ötszöri egyesüléssel vált egy szövetkezetté. Biztos, hogy e mozgások nagy része indokolt volt, mint ahogy az is valószínűsíthető, hogy az ötletszerű szervezgetések nem szolgálják a termeléspolitikai célokat. Ma már olyan üzemméretekkel kell rendelkeznünk, ami hosszú ideig biztosítja a nagyüzemi előnyök kihasználását. Ha a hatékonysági kö(Folytatás a 3. oldalon)
