Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-24 / 148. szám

Tízparti pillanatok Fotó: Gycrtyás László Ezflstliársakat Földvárra Balatoni faiskola kell! Sok embernek szemet szúrt, és többször szóvá is tették a balatonföldvári útszegélyező fasor — egyébként indokolt és szükséges — kivágását. Az út azonban nem marad sokáig fák nélkül. A Sió kertészeti tsz megbízást kapott a föld­vári tanácstól, hogy a két kilo­méter hosszú útszakasz men­tén nagyszabású fásításba kezdjen. A munkálatokat ja­vában tervezik, a tsz faiskolá­jában erősödnek azok az ezüsthársoltványok melyek majd a földvári utat fogják szegélyezni. Ügynevezett koros fák ezek. Magasságuk már most meghaladja a két mé­tert, így kiültetésük után né­hány év múlva pótolhatják a kivágott földvári jegenyéket. A tsz faiskolájában nemcsak ezüsthársakat lenget a szél. Olyan fafajták növekednek, erősödnek itt, amelyek tájho­nosak, és harmonikusan illesz­kednek a jellegzetes balatoni tájba. Mint Hreblay Ferenc főágazatvezető elmondta, gon­dosan ügyelnek arra, hogy olyan fákat, cserjéket, dísznö­vényeket válasszanak ki, ame­lyek kitűnően alkalmazkodnak a helyi növényföldrajzi sajá­tosságokhoz, éghajlati viszo­nyokhoz. Ebben az ötéves tervben a szövetkezet tetemes összegeket fordít a faiskola fejlesztésére. Egyebek között azt is tervezik, hogy a kerté­szeti egyetem kísérleti ered­ményei alapján gyökéreztető­házat létesítenek. Ez a megle­hetősen költségigényes beruhá­zás elektromos fűtéssel bizto­sítja az ideális talajhőmérsék­letet a kis fáknak, cserjéknek. Növekedésüket függetleníteni lehet az időjárástól. A Balaton környékén' sehol sincs olyan gazdaság, faiskola, mely a nemzetközi üdülőterü­letet zöldövezeti növényanya­gának utánpótlását biztosítaná. (A szomszédos Tekerespusztán főként gyümöl oltványokkal foglalkoznak.) Ezért döntöttek úgy a tsz-ben, hogy a meglevő — egyenlőre kicsiny — faisko­lát ebben az irányban fejlesz­tik. Vannak jó tervek, szakér­telem, megfelelő nagyságú te­rület és a faiskolai engedély is. A szövetkezet évente több mint 30 millió forint értékű parképítést végez a Balaton körül. A faiskola további fej­lesztése azonban igen költség- igényes. Egyebek között úthá­lózat, öntözőrendszer építésére van szükség. A nagyobb ará­nyú fejlesztést egyenlőre az anyagiak hiánya gátolja. A Balaton zöldterületei ki­emelkedő fontosságúak. A fák, parkok formálják a táj arcu­latát, adják meg karakterét. Éppen a földvári jegenyesor sorsa hívta föl arra a szakem­berek figyelmét, hogy a Bala­ton körül igen sok nyárfa, je­genye elöregedett, s a fűrész meg a fejsze várhatóan más településeken is megtizedeli a közeljövőben a faóriásokat. Ezért kellene már most fölfi­gyelni a települések fáinak sorsára; hiszen egy-egy fasor pótlása — amíg árnyékot ad, amíg a szemnek is szép lát­ványt nyújt — bizony tíz-ti­zenöt évbe telik. Cs. T. őt hónap után Kevesebb tömény szesz fogy! Éppen öt hónapja, hogy J nem kellett miattuk bezárni ’ az egységet, s a rendőrséget sem kellett igénybe venni — tájékoztat Deák József, a ka­posvári áfész Badacsony bü­féjének vezetője. Itt is bőséges a választék. A korlátozás első napjaiban még sorban álltak, amikor a tö­mény mérését megkezdhették, ma már nem. A napi forgalom 3000 forinttal kevesebb, s amíg korábban a reggeli órák­ban 35—40 liter pálinkát, ko­nyakot, kevertet mértek ki, ma már egész nap nem fogy el 15 liternél több. korlátozták a kaposvári állo­más környékén a reggeli órákban a tömény szesz ki­mérését, az Utasellátó váró­termi bisztrójában pedig meg­tiltották a szeszes ital árusítá­sát. A városi tanács intézkedését a közvélemény helyesléssel fogadta. Nem volt ilyen egy­öntetű az érdekelt vendéglátó szakembereik egy részének a véleménye, akik a forgalom várható csökkenése miatt vi­tatták az intézkedés szüksé­gességét. Aki régen járt az állomás várótermében — ahol a biszt­ró is van — kellemesen meg­lepődik: rend, tisztaság lát­ható, az asztalok mellett üdí­tő italt, feketét fogyasztó, tíz­óraizó vagy ebédelő emberek. Bőséges választékot kínál­nak a pultoknál: hat—nyolc­féle süteményt, legkevesebb nyolc fajta üdítő italt, hurkát, virslit, kolbászt, egytálétele­ket. Van elegendő szendvics, tej, kávé, kakaó, s legalább tízféle tejtermék a nap min­den szakában. — Júniusi adatunk még nincs. Az utóbbi négy hónap­ban a tavalyi 8 millió forint­tal szemben csak 4,5 millió volt a forgalmunk. Italból 2,8 millió forint értékűvel keve­sebbet adtunk el, az üdítő ital fogyasztása viszont 180 000 forinttal ja Bándi Ferenc, az Utasellá­tó vezetője. A Somogy megyei Vendéglá­tó Vállalat Rákóczi térj biszt­rójában az italozók helyét fő­ként az étkezők foglalták el — A reggeli szeszkorlátozás, s az, hogy ebédidő alatt is csak sört és üdítő italt szol­gálhatunk ki, nem idézett elő forgalomcsökkenést, sőt na­ponta 2—3000 forinttal emel­kedett a bevétel. Több az ét­kező vendég, aki a megválto­zott környezetben szívesen ül le. nálunk — mondja Dávid Sándor üzletvezető. A Corsó cukrászda vezető­je, dr. Rétsági Béláné azt mondta el, hogy 3000 forinttal csökkent a napi forgalom, mert kevesebb tömény fogy, mint a korábbi hónapokban. A tények az intézkedés he- lvességét bizonyítják. Ahol i megfelelő a választék, ott a kevesebb szeszfogyasztás nem jár tartós forgalomcsökkenés­sel, mert kulturált körülmé­nyeket teremthetnek az italo­zók miatt korábban távol ma­radó vendégeknek! Szalai László — Eltűntek a részeg embe­rek, akik már kora reggel itt támaszkodtak, s rendszeresen botrányt okoztak. Mostanában Növényvédelmi tájékoztató Védekezés az amerikai fehér szövőlepke ellen A hónap közepét követően megjelentek az amerikai fehér szövőlepke első hernyófészkei az út menti és házikerti gyü­mölcs- és haszonfákon. A hű­vös, csapadékos periódusos időjárás miatt a kártevő lepke rajzása hosszan elhúzódott, s _ a hernyókárosítás is hosszabb J lesz az elmúlt évinél. Erős i fertőzöttség kialakulása várha­tó. A hernyók fejlődésének a párás, meleg időjárás kedvez, rövid idő alatt tarrágást is okozhatnak. A kártevő tömeges megjele­nése a kaposvári járás egész területén, a Balaton-parti üdü­lőtelkeken, az út menti, vala­mint a szórvány- és háziker­tekben, továbbá a megye déli részén — Barcs és Böhönve FJODOR ABRAMOV | PELAGEJA Pelageja reggel frissen, könnyedén indult neki a háztól a pékségig vezető más­fél versztányi útnak. Mezít­láb futott a mezőn, játéko­san végighúzva lábát a hús, harmatos fűvön. A homokos rekettyésben is fürgén haladt, szinte észire sem vette az in­goványos, vendégmarasztaló sarat. De este — nem. Este, az egész napi jövés-menés után az izzó kemence körül, már á hazafelé út puszta gondola­tától is elszömyedt. s Különösen nehezére esett a homokos rekettyés, amely mindjárt a hegy lábánál, a sütöde alatt kezdődött. Hőség — az egész nap felforróso­dott homoüszemeii égetik a talpát. Csak úgy zsonganak a piros bögölyök — mintha ebben az esti órában az egész világról ide repülnének, a homokos partra, ahol még napszagot éreznek. Ráadásul a terhe — egyik kezében a kenyerestáska, a másik kezét pedig a moslékosveder huzza. Valahányszor erre a sárga pokolra gondolt — mert más­ként nem is lehetne nevezni — Pelageja megfogadta ma­gában: segítség után kell néz­ni. Kell. Hát meddig kínlód­jon még? Nem mintha olyan nagyon sok pénze lenne — húsz rubelt kap ezért, mert két-három ember helyett töri magát... De csak addig gondolkozott így, amíg kiszáradt ajakkal, el nem vánszorgott a folyóví­zig. Miután szomját lecsilla­pította és arcát meglocsolta hideg vízzel, már higgadtab­ban gondolt a segítségre. A másik oldalon, a hazain, ahol a hegy mögött alábukik a nap, és ahol még enyhe szel­lő is lebben, már egészen megfontoltan latolgatta a dol­got. Nem rossz, nem rossz, ha az embernek segítsége van, tűnődött Pelageja amint a már kissé párás, szilárd ös­vényen haladt, az illatozó rozstábla mellett. Hogy rossz-e — mindent meg keli osztani: a munkát is, a ke­resetet Is. A dagasztásba ugyan nem zsibbad el a keze. Viszont, ha segítséget fogad — szemmel fogja tartani. Szemmel tartja, nehogy a mos­lékba való több legyen. Ha a dagasztót nem tömi meg jól — óvakodni kell. Mert ha egyszer nem tömi meg, nem esz teli a hétpudos kemence. kkor aztán balul üt ki a segítség. Akarva, akaratlanul ezt bizony meg kell gondol­ni, meg kell fontolni... A víz fölötti pallón — piszkos, csorbókától ellepett tavacska fölött, amelyben egy tarka kanca prüszkölve tér­dig gázolt a csikójával — Pelageja megállt pihenni. Itt mindig megpihen — télen- nyáron, negyvenhét óta. Vagyis, amióta a pékségben dolgozik. Minden eshetőségre a mos­lékosvödrőt letakarja a fe­hér vászonkendővel, melyet a fejéről vett le, megigazítot­ta a haját — a hátul rövid varkocsba fogott, megizzadt, seszínű kócot (mégse mutat­kozhat borzasán az emberek előtt egy lányos anya), azután szokása szerint a zelnicebo- kor felé emelte tekintetét, a hegyre — ott, az ócska, meg­üszkösödött fürdő körül vár rá minden este az ő Pavele. Valaha, nem is olyan régen — a férje nem a hegyen, ha­nem a íolyónál várta, ősszel pedig, ha már egészen besöté­tedett, viharlámpával jött elébe. Menj csak nyugodtan, asszony. Nem eshetsz el. Ami a háza táját illeti — az iga­zat megvallva —, ott az asz- szonynak semmi dolga sincs. Az ura reggel befűt a kemen­cébe, ellátja a tehenet, vizet is hord, és ha netán akad egy szabad perce, elugrik a sü­tődébe: egy-két hétre oda­készíti a fát. De Pavel most beteg, tavasz óta folyton a szívéhez kapkod, és azóta — a ház is, a pékség is — mind egymagára szakadt. Pelagejának éles szeme volt — talán ez az egyetlen, ami még nem égett ki belőle a kemence mellett —, rögtön látta: a bokor mellett nincs senki, nincs ott Pavel. Feljajdult Mi lehet Pavel- lel? Hol van Alka? Csak nem történt valami baj otthon? És megfeledkezve a pihenő­ről, a fáradtságról, felkapta a földről a moslékosvedret, felkapta a kenyerestáskát, és nagy dérrel-dúrral végigcsör­tetett a víz felett libegő pal­lón. Pavel fehér vászon alsónad­rágban, puha nemezpapucs­ban, vattás mellénnyel a vál­lán — az asszony ki nem áll­hatta ezt az öreges öltözéket! — az ágyon ült, és minden jel arra vallott, hogy éppen most ébredt: az arca. izzadt, sápadt, nedves haja tincsekbe ragadt össze... — Nahát, uramisten, nem volt elég a heverésből! — po­rolt az asszony már a küszö­bön. — Nem elég az éjszaka meg az egész nap, már este is henyélsz. — Nem érzem jól magam — sütötte le bűntudatosan a szemét Pavel. — Azért akármilyen rosszul vagy is, a hegy .aljáig, gondo lom. tán el tudtál volna jön­ni. A széna is — Pelageja a nikkeiezett ágyfőtől az ablak felé intett —, te szégyente­len, reggel óta ott rohad. Hát ezért gürcöltem én éjjel­nappal? Ha te nem tudod megcsinálni, itt van a lányod, vagy legalább a drágái átos nővérkédet elhívhattad volna. Nem esne le az aranygyűrű az ujjárói! (Folytatjuk) körzetében — várható. Felhív­juk a termelők figyelmét, hogy az amerikai fehér szövő­lepke ellen kötelező az ered­ményes védekezés! Ezt a meg­jelent kis hemyófészkek ellen kell megkezdeni és addig kell elvégezni, amíg a hernyófész­kek átmérője a 10—20 cm-t nem haladja meg (azaz: amíg a hernyók még a fészekben együtt vannak). Házikertben az érő gyü­mölcs- és zöldségfélék miatt a mechanikai védekezést java­soljuk a hernyófészkek levágá­sa, elégetése). Kémiai védeke­zéshez ajánljuk a 10 nap élel­mezés-egészségügyi várakozási idejű Ditrifon 50 WP, Ditrifon 40 WSC, Unitron 40 EC, Dip- terex 50 0,2 százalékos oldatát, illetve — ha a fák alatt nem folytatunk köztestermesztést, valamint haszonfák védelmére — a Safidon 40 WP, Satox 20 WSC 0,4; a Satox P—50 0,2, valamint az Unifosz 50 EC, vagy Bi—58 EC 0,1 százalékos oldatát. A permetezéseket áz- tatásszerűen végezzük. Az elmúlt napok párás, me­leg időjárása a gyümölcsösök­ben és a zöldségfélékben ká­rosító levéltetvek tömeges el­szaporodásának is kedvezett, és erős fertőzések alakultak ki. A levéltetű-fertőzés észle­lésekor a Lebaycid 50 EC, No- gos 50 EC, Unifosz 50 EC. Bi— 58 EC 0,1; a Sumithion 50 EC 0,2, a Pirimor 50 DP 0,05—0,1 százalékos oldatával permetez­zünk. A javasolt rovarölő sze­rek egyúttal az amerikai fe­hér szövőlepke hernyóit is eredményesen gyérítik. Erőművezetésben jártas gépészmérnököt keres ipari vállalat. Önéletrajz szükséges. Leveleket »-Ipari vállalat« jeligére a lapkiadóba. (13455)

Next

/
Oldalképek
Tartalom