Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-24 / 148. szám

TÁBORNYITÓK Fenyőfák tövében SzáSfanyők közül ragyog be a na®, s fökneLegíti a gyanta- illatot. Madaraik zenés ítik meg a csöndet. Ártalmatlan zöld kígyóiként fon. be mindent a zöld tenyészet. A fák, bokrok szinte takarják a parti háza­kat, villákat. Ez itt még csak­nem a valódi, meg nem ron­tott balatoni világ. Balatom- fenyves, 1976 júniusa. Őrszem tartóztat fel a tá­bor kapujában. Bulla Karcsi az ügyeletes Sólyomszem. Sziú ny elven köszöni j üik: — Szia! Nagyon szép tábort őriz. Négy nagy épülettömb ad ké­nyelmes és tág helyet a lakó­szobáknak, faglalkozótenmek- nek, konyhának és étterem­nek, s á fehértiszta mosdók­nak. A Latinca Sándor úttörő- táboriban a kaposvári Tóth Lajos Általános Iskola tanulói üdülnek. Erre persze rávezet­hetett volna bennünket a tár- saLgó nagyságú teremből ki­szűrődő, zsoltárszép kórus- énekszó is. Az országos hírű énekkar hangi »edzőtábora« ez tulajdonképpen. Balassa Sán­dor W eöres-versekre kompo­nált igényes kórusművei hang­zanak föl. Zákányi Zsolt tanár vezetésével a debreceni nem­zetközi találkozóra és a kőrös- hegyi hangversenyre »edze­nek« Zálkányi Zsolt »ingázik" a balatanfenyvesi gyerekek és a kaposvári Vikár-kórus pró­bái között. Kerekesné Pytel Anna ve­zeti a tábort. — Aki, mint én is ismerte ezt a helyet hat évvel ezelőtt, az le tudja mérni a változást. Soroljam, hogy csak erre a szezonra mi mindent kapott a tábor a Kaposvári Városi Ta­nácstól? Szekrényeket, renge­teg játékot, van meleg vizünk; minden, ami a kulturált tábor- élethez szükséges. Még az ap­ró dolgokban is érezzük a gondoskodást: tollasütők tu­catjai, rajzlapok, pingponglab­dák. Ma például filmet vetí­tenek, A rejtelmes szigetet. — S mit adnak ehhez a pe­dagógusok? — Volt már jó hangulatú tá­bortűzi műsor, lesz rajzver­seny, jelmezes karnevál, házi sportbajnokság... A »-voltról« beszélgetünk a gyerekekkel is. »Nyilatkoz­nak« első szóra. Néhánynak a nevét is sikerült tolivégre kapnom. Nedevits Rita, Bakocs Zsuzsi, Pacskó Anikó, Pallos Nelli, Szabolcsi Bernadett és a többiek közérzetére azt hi­szem csillagos ötöst lehet adni. — Az első este amikor még új volt az, hogy együtt va­gyunk, sokáig ébrein voltunk. — Reggelenként leszaladunk a partra, ott tornázunk. Fél hétkor kelünk. — Jaj, a tábortűzi műsor, az nagyon jó volt! A »Hárman a bőrönddel« című jelenet. Meg a nagyotmondó sógorasz- szonyok találkozása. És ami­kor az ónekkarosok maguktól énekeltek...-— A felsősök vigyáznak a kisebbekre. Tóth Erzsi és Se­bők Kati segít az ágyazásnál, a mosakodásnál. Még ki is mostak nekik. Űk a mi »pót­mamáink«. Sokan már tervezgetik, . mi­lyen jelmezt öltsenek a kar­neválra. Kosztümanyag van bőven: sás, nád, madártoll és lepedő. Addig is: vad ping- pongcsatia dúl, és kilencet dönt a teke függő golyója. Amott egy gyerek a tábori könyvtár kincseiből válogat. Mások meg »lelkiekben felké­szülnek« a következő étkezés­re. Mert napi négy alkalom­mal lakhatnak púkkadásig. Csoda, hogy lazábbra kell en­gedni a nadrágszíjat? Csoko­ládébarnán, kilókban gazda­godva mennek majd haza. De addig még sok idő van! Szelídébb arcával várja őket a víz. S talán egyszer sem kell énekelniük: ’’Süss föl nap !« L. L. Kevés a zenetanár Zenei képzés és közművelődés A somogyi zeneiskolák a hagyományos zeneoktatás, a gyerekek képzése mellett egyre inkább a városok, köz­ségek közművelődési életének központjai lesznek. Kívánatos lenne az intézmények tevé­kenységét még tovább fokoz­ni, és az lenne jó, Jia a megye hat zeneiskolája azonos szín­vonalon dolgozhatna. Többek között ez volt a mondanivalója annak a be­szélgetésnek, melyet a somo­gyi zeneiskolák igazgatói foly­tattak az iskolaév befejezésé­vel. A találkozó több okból is hasznos volt. Az iskolák veze­tői megismerték egymás gondjait, és a legjobbak ta­pasztalatai t is. Nem egyformák a tárgyi feltételek a hat iskolában. Ez Eszperantó-teret avatnak Kongresszus Komlón A várossá nyilvánításának negyedszázados évfordulóját ünneplő Komlón pénteken kezdődik a XXVI. magyaror­szági eszperantó kongresszus. A rendezvénnyel kapcsolatos kérdésekről tartott tegnap sajtótájékoztatót Pécsett a Dunántúli Napló szerkesztősé­gében Gergely Mihály író, a Magyarországi Eszperantó Szövetség elnökségének tagja, és Pallós Istvánná, a kong­resszus szervező bizottságának elnöke. Gergely Mihály elmondta, hogy a földünkön élő négy- milliárd ember csaknem há­romezer nyelven beszél. Ez a tény teszi szükségessé egy úgynevezett hídnyelv megte­remtését, amely megoldaná az oly régóta keresett világnyelv problémáját. Zamenhof mes­terséges nyelve — majd egy évszázad alatt — bebizonyí­totta életképességét. Hazánk­ban, felismerve az eszperantó jelentőségét, fakultatív tan­tárgyként szinte valamennyi iskolai fokon oktatják. Több helyütt tanárképzés is folyik. Elhangzott az is, hogy a szövetség egyik lapjának, az Eszperantó Magazinnal meg­változik a címe: Világ és Nyelv elnevezéssel kerül ez­után az olvasókhoz. Ezzel is utalnak arra, hogy a folyó­irat nemcsak egy nyelvről szól, hanem az élet széles te­rületeit érinti. Pallós Istvánná tájékozta­tójában elmondta, hogy Ba­ranyában ezúttal negyedszer tartják az eszperantó kong­resszust. A háromszázötven meghívott — hazai, NDK-beli, bolgár, csehszlovák és lengyel eszperantisták — pénteken látogat Komlóra. Aznap a kongresszus központi épüle­tében alkalmi postahivatalt állítanak fel. Délután több kiállítás megnyitásával foly­tatódik a program. Ezt köve­tően a kongresszus résztvevői felavatják az Eszperantó-teret és megkoszorúzzák a mártír­halált halt eszperantista, Tak­sony József szobrát. Szombaton Komló város ta­nácsán fogadják a külföldi és a hazai hivatalos küldötteket, majd a kongresszus ünnepi ülésére kerül sor. Ezután tart­ják a szakbizottsági üléseket, amelyek legfőbb célkitűzése az eszperantó-nyelvoktatás színvonalának javítása. A kongresszus utolsó nap­ján, vasárnap a részvevők Sikondára és Kossuth-bányára látogatnak, majd Pécsett meg­tekintik a város nevezetessé­geit. B. A. a körülmény természetesen befolyásolja a munka minősé­gét, de nem ez a meghatá­rozó. Említhetjük a nagyatádi iskolát, amely kevés terem­ben sok növendékkel dolgozik — mégis jó eredményeket ért el, és a tanárok energiájából még két kiemelt hangverseny­re és tanári koncertre is fu­totta. A tantermi helyzet Fonyó­don a legrosszabb, pedig az iskola vonzásköre nagy. Feny­vestől Balatongyörökig ide járnak a gyerekek. Teremgondokkal küzd Sió­fok is. Valamennyi iskolában kevés a szaktanár. Különösen a vonósok közül jönnek ke­vesen a megyébe. Az iskolák többségének ta­nári kara gyakran szerepel az iskolán kívül is. Jó példával a kaposváriak jártak elöl a vá­ros, a megye üzemeiben, az iskolákban rendezett koncer­tekkel. Jó példa még a bar­csi, ahol több amatőr együttes központja a zeneiskola. Siófokon könnyebb műfajú zenét játszó együtteseket ala­kítottak a klasszikus zenét művelők mellé. Az eredmény: a dixieland együttésbe kerül­ni rang. Az idén nem tudták megol­dani a zeneiskolák szakfel­ügyeletét. Ezt a pécsi tanárok végzik, az egész megyében mindössze hat alkalommal. A siófoki, a fonyódi és a nagyatádi iskolának kihelye­zett tagozata működik Tábori, Balatonbogláron, illetve Csur­gón. Az utóbbi működik a legjobban. A tabi és a bogiád iskola jövő évi indítása tár­gyi és személyi feltételek hí­ján még kétséges. Két huszadik század A pécsi Modern Magyar Kaposváron Képtár Két város, Pécs és Kapos­vár közeli szomszédsága most egy közös kiállításban nyil­vánul meg. A pécsi Modern Magyar Képtár a kortársmű- vészet legfrissebb termését gyűjti, s nemcsak gyűjti, ha­nem azon »melegében« közre is bocsátja. S teszi ezt azzal az önzetlenséggel, melyet a Kaposvárra hozott kiállítás is bizonyít. A modern grafika címet viselő bemutatóhoz ha­sonlót a Somogyi Képtárban nem láttunk; nagyszerűen tá­jékoztat a mai képzőművésze­ti irányzatokról s az egyéni teljesítményeket szintetizálva tárja elénk. De mi ütött be­lénk? Nem hökkentünk meg eléggé Klötzer Berndt mun­káján, mely a tér és idő fo­galmát ekképp teszi vizuális élménnyé? Előbb bemutat egy vasvázszerkezetet, majd szer­kezetrajzzal folytatja gondo­latát, s végül egy celofánba csomagolt rozsdacsomag fejezi ki, hogy elmúlt az idő fölöt­te, nincs vasvázszerkezet, te­rét a por tölti be. ■Qgy tetszik, hogy nem hök­kentünk meg eléggé, mert csak ezután feszengünk; a modem grafika nem is olyan vásott »fenegyerek«, »akivel« nem lehet szót érteni — Ak­nai Tamás a legalapvetőbb magyarázatokkal látta el a képeket —, de ki érti, hogy két huszadik század is van. Azaz: a Somogyi Képtár ki- állítóheiyiségének a hátsó har­matában XX. századi magyar festészeti bemutatót rendezett Romvári Ferenc a helyi gyűj­teményből. Nemcsak műfaji bukfenc, hogy a grafikák után festményekkel zárul a tárlat, de megbontja idő- és irányzatérzékünket is, nem is beszélve arról, hogy a klasz- szikusnak számító XX. szá­zadi festészeti anyag kevés is és szűkösen elhelyezett. Maradjunk a legmaibb hu­szadik századnál, a modem grafika kiállításnál, melyet épp egy pécsi születésű, vi­lághíres francia művész, Va­sarely műve vezet be. Nem tudom, jogos-e a modern mű­vészet atyjának nevezni vagy sem, aki így vélekedik, mint ő: — Felvetődik a kérdés: nem a névtelenséggel szerez­hetjük vissza mesterségünk becsületét? Vasarely azonban oly erősen beírta nevét a modern művészet anyaköny­vébe, hogy nemcsak sajáto­san egyénit alkotott, hanem iskolát is teremtett. A külön­böző irányzatokat egyesítő Vasarely-opart abban külön­bözik másokétól, hogy jelleg­zetesen emberi, humánus művészet szószólója, szemben: az álcázó festészettel« — ahogy ő írja. A modem grafika képvi­selőit azonban sok minden összeköti attól függetlenül, hogy milyen irányzat, út vagy tévút szerint külön is választ­hatók. Ez a kiállítás ilyen megállapítások levonására is elég alapot szolgáltat. Kezd­jük mindjárt azzal, amit Va­sarely így fogalmaz: — Fes­tészet, szobrászát: idejüket múlt szavak, sokkal helye­sebb, ha két-, három- és több kiterjedésű plasztikáról be­szélünk. A több színű város a tökéletes szintézist jelenti számomra — írja. Vasarely ugyan az új városépítészet egészére vo» natkaaó elméletet dolgozott ki, de mások is alap­vető fontosságúnak tart­ják, hogy a vizuális műfa­jokat egyesítsék. Ezért nem idegen tőlük a film, a szob­rászat, a design, de Keserű Ilona példája szerint a dísz­letet, a jelmezt, az illusztrá­ciót is e sorba állíthatjuk. A bolgár születésű, az Egye­sült Államokban élő Javcsev Christo odáig ment el, hogy munkálkodása fő céljának a csomagolást tekinti, készített egy völgyzáró textilt is, és a tengerpart befedésével foly­tatta ... Közös vonásként említendő, hogy a vizuális nevelést va­lamennyien fontosnak tartják. Bak Imrétől Herbert Distelig, aki a »hordozható múzeumot« azért, találta ki, hogy kife­jezze elszigetelődését a pol­gárság »ízlésétől«. A nyomdai technika a modem grafika inspirálója lett. A grafikus munkássága visszajelzője is egyben a társadalom ipari színvonalának. De miként Tóth Endre, a tipográfia gra­fikai lehetőségeit is kutatják néhányan. S a nyomdagéptől már csak egy lépés választ el bennünket a komputer grafi­kától. Vasarely Jegyzeteiben ezt írja többek között: — Miért a fehér-fekete képek? Hogy jobban visszaadhassuk az újság, a televízió, a film művészetét. Tehát a legegy­szerűbben felfogható informá­ciót. De a dolog még tovább megy: fekete-fehér, pont-vo­nal, igen-nem, elektronikus számológépben is létrehozható műalkotás alapelemem. Szociológiai megjegyzés csupán — s ma már ez sem idegen a művészettörténettől —, hogy ezeknek a művészek­nek a jelentős hányada nem hazájában, hanem választott országban él és dolgozik. Ez is jelzi ennek a mai grafiká­nak azt a tulajdonságát, hogy a nemzeti hagyományokat el­veti. Pierre Keller svájci grafi­kus munkájánál szívesen meg-megállok, mióta lányom erről a képről annyit beszélt. Gyöngynek nevezte a lát­ványt, melyről a tudós fel­nőtt így ír: »Organikus — konstruktív struktúrát teszi át a grafikába a plasztiká­ból.« Én a gyerekre hallga­tok, s azt is fejembe véstem, hogy »szép ez a kiállítás«, övé a holnap. Horányi Barna Nem hivatásosak hivatástudata Tiszteletdíjas könyvtárosok ] olvasnivalót, szükség van lé­szerektek alapvető ismerete két a múlt héten Fonyódon, a megyei tanács továbbképző intézetében, a megyei könyv­tár vezető munkatársainak irányításával. A tanfolyamot vizsga követte, az eredmény: közepes. Ahogy a könyvtár vezetői elmondták, valamivel gyengébb, mint az előző tan­folyamé volt. Kevésbé felkészültek a szakszervezeti és falusi könyvtárosok, mint a néhány évvel előttük tevékenykedők ? Kevésbé érdekli őket az, amit csinálnak? Nincs megfelelő hivatástudatuk? És ha így van, vajon elvárható-e, hogy akik napközben adminisztrá­torok, postások vagy egyéb foglalkozásúak, a hivatásos könyvtáros ügyszeretetével terjesszék, ajánlják a köny­vet, az ismeretet, a kultúrát? Talán igen. Mert könyvet ad­ni, eladni vagy kölcsönözni nem lehet, csak. annak isme­rete, szeretete birtokában. Ah­hoz, hogy a könyvtáros minél több emberhez eljuttassa az lektani, pedagógiai érzékre is. És itt van — elsősorban a falusi — könyvtárak legna­gyobb gondja. Egyre kevesebb pedagógus vállalja ugyanis a könyvtárosságot. Vajon miért? »Kimegy a divatból« a népművelő peda­gógus? Egy adat: a kaposvári járásban e tanév végén nyolc tanító, illetve tanár jelentette be, hogy nem vállalja tovább ezt a munkát. Pedig a régi, falun megöregedett tanitók tudnának beszélni arról, hogy a gyerekeken keresztül mi­ként szerettették meg az olva­sást az egész családdal. Sőt: a szülők előtt volt akkora te­kintélye a tanítónak, hogy az ő kedvéért elolvasták azt, amit ajánlott. Persze, azóta sok minden megváltozott. A falusi értelmiség köre bővült. Az iskolákat körzetesítették, a kis községekben nem tömörül a művelődés az iskola — és a gyakran »egy szem« pedagó­gus — köré. Ismeretterjeszté­si, szórakozási lehetőség, a könyv versenytársa a televí­zió. Mégis: a pedagógusok könyvszeretetére a mostaninál nagyobb szükség lenne a fa­lusi közművelődésben. A megyei könyvtár vezetői elmondták, hogy a múlt heti tanfolyamon igyekeztek min­denre megtanítani a tisztelet- díjas könyvtárosokat, ami egy hét programjába belefért. El is sajátították az alapvető technikai ismereteket: a té­mák kikeresését, a katalogizá­lás ábécéjét. "Csak« az olva­sással volt baj. Bár vala­mennyien érettségiztek, a klasszikusok és néhány mai író ismeretén kívül alig ren­delkeztek többel. A szépiro­dalom mellett egyáltalán nem ismerték a tudományos egyéb műveket, még címek­ben sem. így pedig nagyon nehéz másokat eljuttatni az olvasáshoz. Sokan éppen a tanfolyamon kaptak ízelítőt abból, amit ismerniük kelle­ne, és kedvet ahhoz, hogy be­hozzák a lemaradást. Remél­hetőleg sikerül, hiszen a jó szándék, az akarat, a kedv megvan hozzá. (S. M. Virág az utcákon Csaknem egy hónapig tar­tott az úgynevezett virágosí- tási akció Kaposváron. A vá­rosgazdálkodási vállalat irá­nyításával — a lakosság tár­sadalmi munkájára támasz­kodva — május 17-e és jú­nius 12-e között 350 ezer vi­rágpalánta várt elültetésre, összesen huszonkét fajta. A munka tetemes része termé­szetesen a vállalat kertészeti részlegének dolgozóira hárult. A szervezés során nagy gondot fordítottak az előké­szítésre, s részletes tanácsok­kal látták el a virágpalántá­kat rendelőket: mikor és ho­gyan ültessék el a növénye­ket, hogy azok megeredjenek, s valóban a város díszévé váljanak. Az előzetes tapasz­talatok alapján — az ered­ményes akció érdekében — a várost kerületekre osztatták. Volt, ahol nagyszerűen dol­goztak, máshol a szervezet­lenség miatt akadozott a vi­rágültetés. A jó példák kö­zött feltétlenül meg kell em­líteni a külterületi részek la­kosságát, közöttük is elsősor­ban a kaposfüredieket. De jó volt a tapasztalat a belvá­rosban is: a Rippl-Rónai ut­cában egyszerre rendelték meg a virágokat és egyszer­re ültették el. Ugyancsak szé­pen dolgoztak a sávház lakói. Társadalmi munkájuk ered­ményeként színes a hatalmas épület előtti terület és a 6ok erkély is. Az akciót tovább folytatják. Ezekben a napokban az Ez­redév utca lakói ültetik el a virágokat házaik előtt. Álta­lános tapasztalat: ahol a szer­vezésben, az előkészítésben aktívan részt vettek a tanács­tagok és a HNF körzeti bi­zottságának tagjai, ott most több virág díszíti a kapos­vári utcákat, tereket. A május közepén kiülte­tésre váró 350 ezer palántá­ból 100 ezer jutott a lakos­ságnak. Sajnos, . »csak« 60 ezerre volt igény' — eddig. Tegyük azonban hozzá: ennyi virág is a megyeszékhely dí­szére válik, hát ha még foly­tatják is a nagyszerű kezde­ményezést a kaposváriak! Somogyi Néplap ü í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom