Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-24 / 148. szám

MAI KOMMENTÁRUNK Ifjúság - internacionalizmus - szolidaritás Mindenkinek jut feladat I nternacionalizmus, szo­lidaritás. Napjaink gyakorta hasznait, a történelmi távlatokban már eddig is mély és gazdag tar­talmat nyert szavai. S a nemzetközi élet hétköznapjai hétről hétre, hónapról hónap­ra tovább bővítik ezt a tar­talmat. A gyakorlati politi­kának, és korunk eszmei, ideológiai áramlatainak sar­kalatos fogalmaivá lettek ezek az egymással oly szoros össze­függésben lévő szavak, ame­lyek elválaszthatatlanok az emberiség haladásáért folyta­tott küzdelemtől. Századunk — a tudomá­nyos-technikai és korszakos társadalmi forradalmak száza­da — utolsó negyedébe lépett. A »-gyorsuló idők« tanúiként joggal várhatjuk, hogy az előttünk álló »rövid« két és fél évtized hatalmasabb vál­tozásokat hoz, mint az embe­riség történelmének eddigi né­hány ezer éve. S aligha lehet kétséges, hogy az óhatatlanul bekövetkező döntő társadal­mi-politikai 'változásokban egyre meghatározóbb szerepet visznek majd a forradalmi erők, a szocialista eszmék, a békéért, a szabadságért, a nemzeti függetlenségért, a ki­zsákmányolás és az elnyomás minden formájának felszámo­lásáért vívott küzdelmek. A hetvenes évek sorsdöntő világpolitikai eseményei, a ha­ladás erőinek és eszméinek megannyi nagy győzelme kellő és reális alapot adnak ehhez a jövendöléshez. For­rongó világunk progresszív változásai végső soron meg­állíthatatlanok. Hiba lenne azonban lebecsülni az ellen­ható tényezők erejét. A leg­főbb gátló, fékező persze ma­ga a tőkés társadalmi rend, amely azonban éppen az utób­bi években súlyos válságon megy át. A világpolitika megválto­zott feltételrendszerében az eddigieknél is nagyobb a je­lentősége az internacionaliz­musnak és a szolidaritásnak. A proletár nemzetköziség el­ve ma is a nemzetközi mun­kásmozgalom alapvető eszmé­je és fontos fegyvere. S az internacionalizmus legfonto­sabb eleme a szolidaritás, a harcos, tevőleges közösség-, felelősség- és segítségvállalás minden elnyomott néppel, az imperializmus ellen küzdő va­lamennyi haladó erővel. Különlegesen fontos — ezért külön említést érdemlő — szerep hárul a világ haladó ifjúságára a szolidaritási ak­ciókban. Nem új keletű a felismerés, hogy az ifjúság nemcsak letéteményese a jö­vendő igazságos, kizsákmányo­lásmentes társadalmának, ha­nem szükségszerű, hogy az ezért folytatott harc egyik legaktívabb részese legyen. A szocialista országokban. így hazánkban is, ez a szemlélet hatja át a fiatalok sokasodó szolidaritási akcióit. Nemrégiben a KISZ IX. kongresszusán vietnami test­vérszervezetünk képviselője meghatottan köszönte meg a magyar fiatalok sokoldalú erkölcsi és anyagi támogatá­sát, amellyel hozzájárultak a vietnami nép győzelméhez. A közösségvállalásnak, a támo­gatásnak ezernyi tényét, a szolidaritási gyűléseket, a munkaakciótoait, a véradásokat és a többit lehetetlen felsorol­ni, a közös nevezőt azonban könnyű megtalálni: a magyar fiatalok többsége érti, hogy saját élete nem választható el a világ más tájainak, országai­ban élő hasonló korúak sor­sától, s a haladásért fellép­ni mindenki szamára erkölcsi kötelesség. A tudatos, határozott állás- foglalás, a hatékony tettek záloga az elvi meggyőződés, a kimunkált, átgondolt straté­gia. A kommunista fiatalok ezen az alapon mind eredmé­nyesebben folytatják antiim- perialista harcukat. Nem vé­letlen, hogy a KISZ kongresz- szusán is külön hangsúlyt kapott ez a kérdés a nemzet­közi politikai élet értékelésé­nél és a magyar ifjúság előtt álló feladatok meghatározá­sánál. A központi bizottság beszámolója határozottan le­szögezte: Továbbra is inter­nacionalista kötelességünknek tartjuk a haladásért, a nem­zeti felszabadításért, az új- gyarmatosítás, a fajüldözés és a fasizmus ellen küzdő népek erkölcsi, politikai és anyagi támogatását.« Ifjúsági szövetségünk a pro­letár internacionalizmus esz­méjéhez híven szervezi és irányítja a magyar fiatalok szolidaritási akcióit. A KISZ a világ többi haladó ifjúsági és diákszervezetével karöltve mind hatékonyabban lép fel az imperializmus, a kolónia­Piros betűs Ráncos arcúak, óvatosan, nehezen lépkedők, nincs erő már, amely megallí thatná ke­zük remegését. Öregek. Órá­kig üldögélnek némán, múlt­ba révedő tekintettel, azután, ha összesokasodnak az emlék­képek, hirtelen kicsordul a szó: — Emlékszem, akkor is ilyen gyorsan jött meleg volt, amikor aratni indultunk ki- lencszázharminc •>. Hányban is volt?! i —• Amikor megkaptam a hírt, hogy az egyik fiam oda­veszett a háborúban, azt hit­tem, nem élem tub Túléltem. Es túléltem azt is, mikor két év múlva a másik se jött haza. Többnyire magányosak. Vagy, ha van is rokonság, tőlük nem kérhetik, nem várhatják a gondoskodás me­legét. A titkár asszony, Bálin Je­nemé a tanácselnökkel, Hor­váth Lászlóval tavaly házról házra járt, mikor a temér­dek utánjárást kívánó, ott­hont teremtő munka sikerrel befejeződött: Felsőmocsodádon a hajdan volt kastélyban el­készült az öregek napközi ott­hona. Sokan akkor még talán az élhagyatottság szemérmes­sége, a görcsösen őrzött régi szokások miatt tartózkodtak. A titkárasszony kért, magya­rázott, néha könyörgött is nekik — az ő érdekükben. Ha azt mondom, azóta szi­vükbe zárták — keveset mondtam. Mint ahogy kevés a szó elmondani, mennyi figyel­mes törődéssel veszi körül őket a két gondozónő, Garábi Józsefné és Hideg Ferencné. Nehezen indultak a napközi otthonba — ma mindennap nehéz szívvel1 ballagnak haza otthoni magányukba ... Itt is, és szerte az ország­ban pergették megszokott napjaikat az öregek napközi­jében az idős emberek. Nem tudták, hogy tőlük távol, száz és száz helyen értük \ villog­nak hegesztőpisztolyok, nekik áldozzák szabad idejüket sok ezren. A GELKA dolgozói orszá­gos mozgalmat indítottak a Hazafias Népfront VI. kong­resszusának tiszteletére. A szabad szombatokon vállalt kommunista műszakok egyet­len célt szolgálnak: az öregek napközi otthonaiban szaporod­jon az elektromos és híradás­technikai berendezések szá­ma. ] A felhívás Somogybán is [ meghallgatásra talált, a 6zép tettek sorozatát indította el. A siófoki, a marcali, a bala- tonboglári, a nagyatádi, a ka­posvári szerviz, a központi an­tennaüzem szocialista brigád­jai — de a brigádokhoz nem tartozók is — megmozdultak az öregekért. A kommunista műszakok végső eredménye: öt mosógép, három centrifu­ga, két magnetofon, egy tele­vízió. Tizenegy eszköz — ajándék a megye tizenegy napközi otthonának. Az átadási ünnepségek ezen a héten kezdődtek. A felsőmocsoládi otthon hat lakója fogadta a vendégeket. Mihály Lajosné, özv. Pápai Jánosné, özv. Balázs Viktor - né, Garábi László, Schmidt Károly és Szabó Sándor. A meghatottság könnyeinek nem tudtak megálljt parancsolni. — A kommunista műszakok 456 óráját az öregek segíté­sére ajánlottuk fel — mondta Domokos András, a kaposvári szerviz vezetője. — Mi, fia­talok, jól tudjuk, hogy mai, szép életünkért köszönettel tartozunk az öregeknek, elő­deinknek. Ebben a tévékészü­lékben benne van a tisztele­tünk, a megbecsülésünk. Kí­vánom: hosszú évekig hasz­nálják egészséggel, nyújtson szórakozást itt töltött nap­jaikban. nap Míg a tanácselnök a két brigád, a Latinca és a Rá­kóczi naplójában bejegyzéssel örökítette meg a szép ese­ményt, a jelen levő GELKA- dolgozók és az öregek között megindult a beszélgetés. — Nem lehet ezt megkö­szönni szóval. — Akik itt vagyunk, egyi­künknek sincs tévéje. Nem is igen néztük eddig. — Tudja, kedvesem, nem voltunk hozzászokva, hogy kiszolgáljanak minket. Mi szolgáltunk, mi voltunk ki­szolgáltatva. És most ezt ér­tük meg öregségünkre. Ezt az elmondhatatlan szép gondos­kodást. —- Minden nap ünnep. Min­den nap az, mióta megvan ez az otthonunk. Csak köszönet illeti a vezetőinket ezért. Öregségünkre ilyen boldogsá­got szereztek nekünk. — Mi sem gondoltuk ta­lán, hogy ekkora örömet szer­zünk — jegyezte meg az egyik dolgozó. Bekapcsoltak egy tévéké­szüléket. Ritka eset, hogy ez az egyszerű mozdulat köny- nyeket fakasszon. — Ne tessék sírni! Öröm­mel csináltuk, szeretettel hoz­tuk ... — Tudom. De olyan bol­dog vagyok. Vörös Márta Együtt az ajándékozók és ax ajándékozottak. lizmus, a kizsákmányolás el­len küzdő népek és államok oldalán. Részt veszünk egye­bek között »Az fjúság az an- tiimperialista szolidaritásért, a békéért, a haladásért!« jel­szóval meghirdetett világkam­pányban, amely öt világrész ifjúságának antiimperialista akcióit fogja össze. Valóban fölmérhetetlen az ifjúság állásfoglalásának je­lentősége a jövő világpolitikai frontvonalainak alakulásá­ban. Persze felismerték ezt a tőkés rend letéteményesei is. Egyre szélesebb propagan­datevékenységgel próbálják megnyerni a kapitalista rend­szerből kiábrándult, de a szo­cialista eszmékig még el nem jutott fiatalok tömegeit, ezzel párhuzamosan pedig szélsősé­ges eszközöktől sem riadnak vissza a következetesen har­coló baloldali ifjúsággal szem­ben. Ez is arra utal, hogy mi­lyen nagy szükség van a kü­lönböző országokban élő, de céljaikban érdekeikben azono­san gondolkozó fiatalok egy­ségére, közös fellépésére. Hi­szen így védhetik meg magu­kat a támadások ellen, s így nyerhetik meg gyorsabban a még ingadozókat. Ugyanakkor igen jelentősen befolyásolhat­ják a világ közvéleményét, amelynek szerepe ma már vi­tathatatlanul sorsdöntő lehet nem egy világpolitikai jelen­tőségű kérdésben. A nemzetközi szolidaritás éppen ezért a jövőben is az egyik legfonto­sabb fegyvere lesz földünk haladó ifjúságának. S ezt a fegyvert mind hatásosabban használják a magyar fiatalok is, akik jól tudják, hogy a ha­ladás erői nagy sikereinek el­lenére sok még a tennivaló, s a szocialista országok ifjú­ságának szerepe, ezzel együtt pedig felelőssége is növekszik a szolidaritási mozgalmakban. A. K. Egy idős párttaggal beszél­gettem arról, hogyan érzi magát a körzeti alapszerve­zetben, miként kapcsolódik be annak tevékenységébe. Azonnal elpanaszolta, hogy képtelen fölengedni, az itt tárgyalt témák nem állnak közel hozzá, nagyon hiány­zik a régi munkahelye. Ha ez egyedi panasz volna, nem foglalkoznék vele. De külön­böző megfogalmazásban több nyugdíjastól hallottam ezt. S nemcsak olyanoktól, akik már átjelentkeztek a körzet­hez, hanem olyanoktól is, akik még mindig a régi mun­kahelyük pártszervezetében tevékenykednek, s az előbbi panaszt visszhangozva nem tesznek eleget átjelentkezési kötelezettségüknek. Nem könnyű a döntés, hi­szen az érzelmeket sem lehet kikapcsolni. Töb évtized után nem könnyű megválni a régi harcostársaktól, barátoktól, s újrakezdeni mindent egy má­sik alapszervezetben. Nem adminisztratív feladat ez a munkahely pártvezetősége részéről sem, elsősorban a felvilágosítás, a meggyőzés a fontos. Mindenképpen föl kell karolni azokat a párttagokat, akik nyugdíjba mentek, s jó tanácsokkal, hasznos útmu- t tatásokkal ellátva átvezetni őket a körzeti alapszervezet­be. Sok fórumon szó volt mos­tanában — elsősorban a vá­rosokban — a körzeti párt- alapszervezetek szerepéről, feladatáról. A lakóhelyi párt­munka nagyon fontos, mert olyan rétegekhez lehet eljut­ni, amelyek egyébként kima­radnának az agitációból, a felvilágosításból. Ezt felis­merve fűzte szorosabbra kapcsolatát több körzeti párt- szervezet a népfrontkörzetek­kel, a tanácstagokkal, tervezi pártnapok megtartását a la­kóhelyen, sőt asszonyklub megalakítását is. Egy jelző használata ellen határozottan fölléptek a kör­zeti pártvezetőségek, s elérték, hogy most már a taggyűlése­ken sem használják: ez pe­dig a nyugdíjas alapszerve­zet, a nyugdíjas párttag. A pártmunka olyan önként vál­lalt tevékenység, amely nin­csen korhoz kötve, s valóban csak az gátolhatja benne a párttagot, ha olyan beteg, hogy már képtelen elmenni a taggyűlésre, feladatot vállal­ni. Mindenki más megtalál­hatja az érdeklődésének, is­mereteinek, képzettségének megfelelő megbízatást. A körzeti a lapszervezetek az utánpótlást elsősorban az üzemektől, a vállalatoktól, az intézményektől kapják, ép­pen ezért nagyon várják az átjelentkező párttagokat, akik most mentek nyugdíjba. Ez egyben a körzetek fiata- lodását, sőt megerősödését is jelenti. Ez a természetes fo­lyamat lassul akkor, ha na­gyon sokan vonakodnak az átjelentkezéstől. A rokkant­sági nyugdíjasok között negy­venévesek is akadnak, így a fiatalodas nem túlzott kife­jezés. A lakóhelyen végzen­dő színvonalasabb pártmun­ka forrása tehát az új erők bevonása. Ezt a munkahelyek az átjelentkezések szorgalma­zásával segíthetik. A régi munkahely és az új területen dolgozó párttag kapcsolata ezután is megma­radhat, sőt fontos, hogy szo­ros legyen. Akkor csökkennek az olyan panaszok, hogy az új párttagok nem találják helyüket a körzeti alapszer­vezetben. I* G. Kitárul a Balaton. Az ob­szervatórium tornyának ma­gasságából tágasabb a látóha­tár, s a sima vizet tarkító kü­lönböző szinű foltok mozgal­massá teszik a képet. A meteorológus öröme: már-már kánikulai a meleg, a vízben rengeteg a fürdőző, az alig mozduló szellők nem bodrozzák a Balatont. Tizenhét esztendeje dolgo­zik a Meteorológiai Intézet siófoki obszervatóriumában ár. Böjti Béla. Nem is akár- honann jött ide: egyenesen Albániából. — Kanizsán érettségiztem, utána az Eötvös Loránd Tu­dományegyetemen választot­tam magamnak szakot: a me­teorológiát. Itt szereztem meg — már valamivel később — a természettudományi dok­tori címet. Disszertációm a balatoni vihar-előrejelzésről szólt. Az egyetem után men­tem Albániába dolgozni, a meteorológiai szolgálat meg­szervezésében segédkeztem két évig. Onnan a siófoki ob­szervatóriumba jöttem dolgoz­ni. — Most az intézet vezetője, s tudományos főmunkatárs. Mi kellett a fokozat elnyeré­séhez? — Sok munka. Jól kellett dolgozni. Hasznát láttam a né­met nyelv­vizsgámnak is. A tízéves szakmai gya­korlatom pe­dig megte­remtette az alapot a tudo­mányos pub­likációhoz. Eddig hu­szonhat dol­gozatom je­lent meg a szakiroda­lomban. Va­lamennyi a balatoni me­teorológiához kapcsolódik. Negyvenhárom éves. Amikor megkerestük, a torony­ban dolgozott Asztalnyi tér­képen finom vonalak jelezték, merre járnak a felhők, a cik­lonok, hol áramlik a meleg és a hideg levegő. Ma már az obszervatórium európai mércével mérve is a korszerű, jól fölszerelt inté­zetek közé tartozik. Tizenhét évvel ezelőtt még csak úgy­nevezett meteorológiai állo­más volt, néhány mérőmű­szerrel dolgoztak. Mindössze nyolcán végzik a tudományos méréseket. Pár évvel ezelőtt egy japán meteorológus láto­gatta meg őket. — Az egyik munkatársam légköri méréseket végzett. A szondát már fölengedte, rá­gyújtott egy cigarettára. A japán kolléga kíváncsian for­dult hozzám: hát a társa hol van? Nem akarta elhinni, hogy jó felszerelésünk mellett egy ember is elég a vizsgálat elvégzéséhez. Dr. Böjti Béla nyolc éve tagja a Hazafias Népfront sió­foki városi bizottságának. A legutóbbi újjáválasztó gyűlé­sen a bizottság elnökévé, s a HNF VI. kongresszusára kül­döttnek választották meg. — Siófok üdülőváros. Ér­ződik ez a mozgalmi munká­ban is? — Feltétlenül. A városnak két arca van. Egészen »ki­hegyezve« : a nyári üdülők itt jól élnek, ök »képviselik« a gondtalanságot, hiszen nyara­láskor mindenki vidám. Az állandó lakosok azonban más helyzetben vannak. A vasút­vonal a városban »választó­víz«. S minthogy a balatoni oldal az üdülőközpont, ide vándorol a fejlesztésekre szánt pénz nagyobbik része is. Csakhogy rendszerint köz­ponti alapokból. A város kasszájából nagyon sok megy | a »vasúton túli« területekre ! is. Mindenesetre a mozgalom- j nak meg kell látnia ezt a ket- i tőséget, és az állandó láko6- i ság oldaláról kell értékelnie. — Hallottam' felszólalását j az újjáválasztó gyűlésen. Csak a pozitívumokról beszélt. Va­lóban nem lát sehol sem ki­javításra váró hibákat? — A gondokat — mert vannak — nem a felszólalá­sokban kell feszegetni. Attól, hogy »odadörgölünk«, még nem lesz jobb. Csák a min­dennapi munka során lehet ellenük tenni, akkor viszont kell is. — Ha felszólalna a Haza­fias Népfront kongresszusán, mi lenne a témája? — Nem tudom, hogy fel­szólalok-e, de gondolkodtam már ezen. Feltétlenül érinte­ném Somogy megye oktatási intézményekkel való ellátott­ságát. Nagyon szegényék va­gyunk felsőfokú intézmények­ben, az pedig már egyenesen ellentmondásos, hogy az ide­genforgalom egyik központjá­ban, Somogybán, nincsen olyan — se felső-, se közép­fokú — iskola, ahol az ide- geforgalommal kapcsolatos ismereteket oktatnák. Nagy szükség lenne a felsőfokú is­kolák számának szaporítására. — Hogyan ítéli meg a Ha­zafias Népfront munkáját Siófokon? — Ha szabad, akkor meteo­rológus módra: ha a város lakóinak hangulatán keresztül mérem, azt kell mondjam, hogy derült idő van. Mészáros Attila I ■é l Kongresszusi küldött lesz Derült idő

Next

/
Oldalképek
Tartalom