Somogyi Néplap, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-27 / 124. szám

Együttes vb-ülés Nagyatádon Bejáró dolgozók a közéletben A ' BEJÁRÓ MUNKÁSOK helyzete, munkahelyi és lakó­helyi tevékenysége szerepelt a városi és járási párt-vég- rehaj.tóbizottság együttes ülé­sén Nagyatádon. A két tes­tület szoros együttműködését napjaink több fontos társa­dalmi és gazdasági tényezője megköveteli. A többi között az, hogy növekszik a város társadalompolitikai és regio­nális szerepköre — mind az oktatásiban, mind a közműve­lődésben. Az egyeztetett te­vékenységet sürgeti az a tény is, hogy Nagyatád vonzáskör­zetében a falvak adják a vá­rosnak a munkáskezeket, és az ellátásához is hozzájárul­nak. A két pártbizottság te­hát közösen vizsgálja a mun­kaerő áramlását, a ingázók szociális, munkahelyi és köz­lekedési helyzetét. Nagyatád üzemeiben, szö­vetkezeteiben és vállalatainál 1600—1700 bejáró dolgozik: egyharmaduk a konzervgyár­ban, 14,9 százalékuk a Da- nuviában, 14,3 százalékuk a cérnagyárban. A vonzáskörzet községei közül Háromfa körzetében (Tarany és Bakháza) a legna­gyobb az ingázók száma: in­nen 680-am járnak be. So­mogy szobrol 229-en, Görgeteg­ről 163-an, Bábodról 143-an, Segesdről 145-en, Berzencéről 126-an. A napi utazás megle­hetősen sok időt vesz igény­be — annak ellenére, hogy a távolság nem nagy. A vá­rakozási »holt idő« azonban 2—3 óra! Ez pedig hátrányo­san hat a dolgozók kulturá- lódására és társadalmi tevé­kenységére is. A bejárók szakmai képzett­sége és iskolai végzettsége — mint megállapították — álta­lában alacsonyabb a városban lakókénál. Nagy részük se­géd- és betanított munkás. AZ UTÓBBI IDŐBEN töb­ben megszerezték már a szak­munkásképesítést, illetve a magasabb iskolai végzettséget — erre ösztönzi őket a szo- cialistabrigád-mozgalom is. Az újonnan munkába lépők egy részének azonban még az ál­Á Medicor a BNV-n Műtő egy „konzervdobozban" Fájdalommentes injekció Ä külkereskedők a meg­mondhatói, milyen sokat je­lent a »good weal«, azaz a márkanév csengése. Milliós üzletkötések sorsát döntheti el. Iparunk versenyképessé­gének fejlődését legjobban éppen az mutatja, hogy egy­re több új márkanév szerez tekintélyt külföldön is. Az egyik legjobb példát a Medi­cor adja, amelynek orvosi műszerei mindenütt verseny-, képesek. A BNV-n a tárgyaló- szoba kilincsét egymás kezébe adták a külföldi üzletembe­rek, s csak ritkán távoztak nagy összegű szei-ződés nél­kül. Különösen sokan érdeklőd­tek a BNV niagydíjával kitün­tetett diagnosztikai táskák iránit. Ez a tíz műszert egye­sítő, 18 kilós táska sok ezer órát takarít meg orvosnak és betegnek egyaránt. Az eddi­gi gyakorlat szerint a körze­ti orvos elküldte a beteget EKG-re, vérvizsgálatra és még sok más helyre. A Me­dicor diagnosztikai táskája segítségével viszont a körze­ti orvos néhány perc alatt megkaphatja a szükséges vizsgálati eredményeket.. E készülék különösen sokat ja­vít a községek egészségügyi ellátottságán. Több alkalmazási területe közül érdemes még megemlí­teni, hogy a műszeres táska megfelelő számítógéppel ösz- szekapcsolva egész települé­sek szűrővizsgálatait és ezek adatfeldolgozását is elvégzi, pontos térképet ad az orvo­soknak a különféle betegsé­gek terjedéséről, a lakosság egészségének alakulásáról. A Medicor számolt a vi­lágpiac megváltozott igényei­vel is. Míg korábban az ön­álló készülékeket keresték inkább, ma elsősorban az összekapcsolható »készülék­családokat«, komplett orvosi munkahelyeket, sőt kórházak teljes fölszerelését igényelik. A kiállításon bemutatott egyik ilyen műszerrendszer egy sebészeti műtő felszerelé­se volt. Hidraulikus műtőasz­tal, altató, lélegeztetőkészülék, narkózis-mélységmérő, leg­újabb típusú tévés röntgen­kép-erősítő, véroxigén, EKG —EEG mérőberendezések és még tucatnyi műszer. Mindez együtt egyetlen óriási, össze­hangolt életmentő rendszer. Az öreg kórházi épületek he­lyiségei természetesen sók esetben alkalmatlanok e mű­szerek befogadására. Ezért a Medicor szakemberei ezt a műszerrengeteget egy szoba- méretű »termoszba« — ha úgy tetszik: egy nagy kon­zervdobozba — építik, amelyet azután elhelyezhetnek az em­lített régi kórházépületben, vagy akár az afrikai sivatag­ban is. Bárhol tökéletesen steril, az orvos munkáját max málisan segítő műtő ez. Több, csodálatba ejtő be­rendezést is említhetnénk még — így a koraszülött csecse­mők számára való inkubátort (ebből Európában legtöbbet, évente háromezer darabot a Medicor gyárt, s valamennyi KGST «tagország szükségleteit kielégíti) vagy a csecsemő­korban szerzett nagyothallás korai fölismerését segítő szű- rő-audiometer. Ehelyett azon­ban csak egy látszólag ki­sebb jelentőségű, de a mai napig is »fájdalmas« témát említek: az injekciót. A tű — bár előírásszerűén kifőzik — kellően nem fertőtlenítve még ma is okoz fertőző máj- gyulladást. E gondra irrfegol- óást jelenthet a Medicor — külföldön is rendkívül kere­sett — úgynevezett egyszeri fölhasználású injekcióstűje. Ez tökéletesen steril és egy öninjekciózó szerkezettel fáj­dalommentesen juttatja a tűt a kívánt mélységbe. Egyebek közt ezeket a ké­szülékeket, a műszerfejlesztés legújabb eredményeit tárta az érdeklődők elé a BNV-n a kétezer munkást foglalkoztató Medicor Művek. * B. F. talános iskolai végzettsége sincs meg. A műveltségbeli különbségek felszámolása ér­dekében tehát minden erőt összpontosítani kell. A két testület a bejárók társadalmi aktivitását vizs- gálva azt állapította meg: ez — a törzsgárdatagsághoz vi­szonyítva — nem sokkal ala­csonyabb az átlagosnál. A bejáróknak mintegy 90 száza­léka szervezett munkás, tag« ja valamelyik szakszervezet­nek. Ugyanakkor kevesebb párttag van közöttük, mint a városi munkások között. A fiataloknak mintegy a fele KISZ-tag. Sokan szocialista brigádokban dolgoznak, s ott találjuk őket az üzemekben működő társadalmi szerveze­tekben és mozgalmakban is. A konzervgyárban az 531 bejáró közül 134-en dolgoz­nak szocialista brigádban, kö­zülük 9 brigádvezető; a cér­nagyárba bejáróknak csaknem a kétharmada, a Danuviába bejáróknak pedig a fele szo- cialistabrigád-tag. A város három nagyüzemében más­félszáz bejáró dolgozó van párt- és társadalmi tisztsé­gekben. A bejárók 11—12 órát van­nak távol lakóhelyüktől, ezért otthon nehéz őket bevonni a társadalmi tevékenységbe. Sokan a szabad idejüket a háztáji vagy kisegítő gazda­ságban töltik el. A községi tanácsok tagjai között is ala­csony a bejárók aránya, en­nek ellenére azonban — kü­lönösen a végrehajtó bizott­ságokban — kezdeményező­készségük számottevő. Mun­kahelyükön szerzett tapasz­talataikat (társadalmi munka szervezése stb.) otthon is igyekeznek hasznosítani. SZOROSABB együttműkö­désre, jobb kapcsolatra van szükség a lakóhelyi társa­dalmi és tömegszervezetei, il­letve- a munkahely között. A kölcsönhatás azért is fontos, mert ha gond van a lakóte­rületen — akadozik az ellá­tás, rossz a közlekedés stb. —, ez kihat az üzemekben vég­zett munkára. S ha nem jó az üzemi légkör, az visszave­ti a társadalmi tevékenységet, hátráltatja a lakóhely és az üzem közti együttműködést. A bejárók utazással eltöl­tött idejét a tömegközlekedés további fejlesztésével — mindenekelőtt az autóbuszj á- ratoknál — kell csökkenteni. A felszabaduló idő egy ré­szét a bejárók így művelődés­re fordíthatják. Nagyon fon­tos a munkahelyi és a lakó­helyi párt-, tanácsi, társadalmi és közművelődési szervek, il­letve intézmények közötti együttműködés. Egymás mun­kájának ismerete, összehan­golt segítése meggyorsíthatja a lakóhelyi és a munkahelyi életkörülmények változását, tágabb teret enged a közéleti, társadalmi tevékenységnek. D. S. Alagcsövezés lézervezérléssel Bemutató Nagybajomban A HOES—Gigant alagcsövezőgép — indulásra készen. Több száz szakember gyűlt össze tegnap Nagybajomban, a művelődési házban a Du­nántúli Talajjavító és Talaj- védelmi Vállalat meg a helyi Lenin Termelőszövetkezet kö­zös rendezvényére: a lézer­vezérléssel történő alagcsöve­zés országos bemutatójára. A rendezvényen — melynek szervezésében részt vett _ a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, és a MAE Somogy megyei szer­vezetének i növénytermesztési szakosztálya is — ott volt dr. Exner Zoltán, az MSZMP So­mogy megyei Bizottságának gazdaságpolitikai osztályve­zetője és Tóth Károly, a me­gyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának ve­zetője, továbbá a házigazda tsz elnöke, Horváth László is. Császár József, a Dunántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat igazgatója a megje­lentek között külföldi érdek­lődőket is köszöntött: több szakember érkezett Jugoszlá­viából és Ausztriából, továbbá a gyártó cég képviseletében az NSZK-bői is a nagy bajomi be­mutatóra. * Géczy Károly miniszteri ta­nácsos bevezető előadásában arról szólt, hogy Magyarorszá­gon számottevő a természet káros hatásainak kitett, ve­szélyeztetett terület. Ebből kö­vetkezik a feladat: minthogy a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek méreteiknél fog­va alkalmasak a korszerű géprendszerek alkalmazására, fokozni kell a vízrendezési és talajvédelmi munkákat, ahol ez indokolt. E tennivalók nél­külözhetetlenek ahhoz, hogy a növénytermelésben kitűzött hozamnövelési célok megva­lósuljanak. Vasvári János, a nagy bajo­mi Lenin Tsz főmezőgazdásza elmondta: a gazdaságukban sok a gyenge termőértékű föld; a több mint 6000 hek­táros összterület mintegy 30 százalékát — bőséges és tar­tós esőzéskor — belvíz fe­nyegette. Az utóbbi nyolc év­ben szervezett megelőzésbe fogtak, s mintegy másfél ezer hektáron rendbe tették a föl­deket. Azóta e munka már a második szakaszba lépett: az idén 42 kilométernyi csőháló­zatot helyeznek a talajba, s evvel 200 hektáron megoldják a vízelvezetést, öt év alatt a terület egy ötödén végeztek talajerő-visszapótlást. Az üzemi tájékoztatót színes szakfilmek bemutatója követ­te. Az egyik a hazai módsze­rekről és azok eredményeiről tájékoztatott, a másik — ezt az osztrák szakemberek hoz­ták magukkal — az Ausztriá­ban alkalmazott talajjavítási és vízrendezési eljárásokról adott képet. Érthetően nagy érdeklődés kísérte az alagcsövezési be­mutatót a Lenin Tsz csikotai mezején. A Dunántúli Talaj­javító és Talajvédelmi Válla­lat 380 millió forint értékű munka elvégzését tervezte er­re az évre — ennek mintegy a háromnegyedét teszi ki a kémiai és egyéb talajjavítás, — a megrendelésekből követ­keztetve azonban 415 milliós teljesítésre van kilátás. Épp az igények növekedése hozta magával, hogy újabb alagcsö- vező gépet vegyenek: így esett a választás a tegnapi bemutatón szereplő HOES—• Gigantra. Külön érdekessége ennek a speciális munkaesz­köznek, hogy lézer adóberen­dezés fölállításával — ezt akkumulátor üzemelteti — a gépre szerelt vevő biztosítja 300 méteres távolságból az alagcsőnek a kívánt szintre történő lerakását. Maga az alagcsövező gép merev és flexibilis műanyag cső, továb­bá égetett agyagcső lerakásá­ra alkalmas. Az előbbiekből 4000, az utóbbiakból 2500 mé­tert fektet le — tízórás mű­szakban — a marólánc által »kiásott« csatornába. H. F. Szaktábor lesz az építőtábor Az idén először Barcson is Az idén nyáron is — a hagyományokhoz híven — a vállalkozó kedvű diákok »feláldozzák« a szünidő egy részét és építőtáborokban dolgoznak. Somogyból 220 fiú és 830 lány indult út­nak. Eredetileg kevesebb hely volt, de annyian jelent­keztek, hogy »pótkeretet« kellett kérni. Még így is sok fiú »lemaradt«, mert jóval többen szeretnének dolgozni. A lányok Tajóra, Helvéciá­ra és Törökbálintra mennek, gyümölcsszedés és növény- ápolás lesz a feladatuk. A két utóbbi táborba Fonyód­ról, illetve Barcsról érkeznek somogyiak, a tajóiba a me­gye minden részéből utaznak. 190 fiú Veresegyházán az M 3-as autópálya földmun­káiban segít, harmincán Ta­tabányán építőipari munkát végeznek. Az idén először szakmun­kástanulók is mennek építő­táborba. Már régóta kérték ezt a lehetőséget, és most figyelembe vették »igényei­ket«. A somogyi táborok közül a Csendes beszélgetés a párttitkárral A félig lehúzott redőnyön át a nyolcemeletes la­kóházra látok. A dél­utáni napsütés így is derűs­sé teszi a Kossuth Lajos ut­cai ház szépen berendezett szobáját. Az ágyon kinyitva egy könyv, rajta szemüveg — Czap István akkor tette le, amikor bekopogtattam. Több mint egy hónapja be­tegeskedik a derekával, s mi­vel ez az ágyhoz köti, az ol­vasás a legfontosabb napi elfoglaltsága. Az asztalon csillogó sza­movár, szemben polc, köny­vekkel tele, mellette zongo­ra. Mindenkinek kenyere a műveltség a házban, a két lánya időnként be-bejön va­lamiért. Kint tanulnak a ve­randán. Mária most végzi a tanítóképzőt, s már megvan a helye is, a hajdani iskolá­jában, a Berzsenyiben kezdi a pályát. Ilona az ősszel lesz harmadéves, ugyancsak a fő­iskolán. A családias hangu­latot az érkezésemkor vadul ugató Pajtás egészíti ki, ő most előttem fekszik a sző­nyegen, csak olykor-olykor sandít a vendég felé. A de« rűt csak egy valami töri meg: a párttitkár felesége egy évvel ezelőtt meghalt; ott a fényképe a falon. Ö bérelszámoló volt a ruha­gyárban. A délutáni csendes beszélgetésen sokszor szóba került, mennyire hiányzik neki is, a két lányának is. — Kintről hozta? — mu­tatok a szamovárra. — Onnan. A pártmunká­mért kaptam a szovjetunió­beli jutalomutat. — Tudom, hogy régóta tit­kár. t Hátradől, s egy kicsit el­gondolkodik. — Hát bizony már hat­vannégy óta. Akkor már ne­gyedik éve dolgoztam a Ka­posvári Ruhagyárban. Gé­pészként kezdtem, aztán so­káig a meóban voltam, majd a 10-es szalag műszaki veze­tője lettem. A közelmúlt­ban a főművezetői címet is megkaptam, a százötven fo­rint fizetésemeléssel, az érettségimre. A gyár pártbizottságának titkára elmondta, hogy min­dig tanult a munkája mel­lett: először elvégezte a köz- gazdaságit, érettségi után pe­dig az esti egyetemet. Az jellemző rá, hogy nagyon megfontolt. A tapasztalatára, a tudására mindig számíthat az alapszervezet, az üzemi pártbizottság ja. Régen is­merem én is, sok pártren­dezvényen hallottam a fel­szólalását, s én is erre figyel­tem föl. Egyetértettem hát azzal a megjegyzéssel, hogy sok ilyen tisztségviselő kel­lene. Czap István magáról min­dig szerényen beszélt, inkább a társait, a vezetőség többi tagját, a pártcsoporttitkáro- kat dicsérte, s egyre jobban tűzbe jött. — Jó a vezetőség. Ott van például a Nagy Pálné, ő most fejezi be az öthónapos párt­iskolát; Molnár Imréné a meóban dolgozik, az ő lelki­ismeretességére mindig szá­míthatunk. Szarnék Istvánt Molnárnéval együtt tavaly választotta meg a tagság. A helyettesem, Kollár Istvánná, vb-tag is. S/ende István most érettségizik. Rájuk mindig lehet számítani. A pártcso- porttitkárok közül Tóth György igen tevékeny. A 2-es telepről került hozzánk, most jár középiskolába. Szóval ha így sorra veszem a társaimat, akkor az is ki­derül: lesz kinek átadni a stafétabotot. — Sok időt elvesz a párt­munka? — Naponta két-három órát töltök vele. Persze, ha sok tanácskozás jut egy hétre, akkor ennél többet is. — Azt hallottam; mindig elmondja a véleményét. Széttárja a kezét. — Nem is tudnám megáll­ni, hogy ne szóljak, amikor valami érint bennünket. Mi­kor például az üzemi párt- bizottság az idei tervet tár­gyalta, elmondtam, hogy az asszonyok ott a gépek mel­lett mindent beleadnak. Az a fontos, hogy a munka mindig folyamatos legyen. Az alap­szervezet ötvenkét tagja az úgynevezett F. Horváth Jó­zsef szakmányában dolgozik. A gyár két szakmánya most versenyben áll, s mindenkép­pen szeretnénk megnyerni. Eddig mindig megelőztük a váltó műszakot. A z 1-es alapszervezet kom­munistáinak példamu­tatása olyan, hogy biz­tosan sikerül a többieket is magukkal ragadni ebben a versenyben. Az egész közös­ség olyan e szakmánybán, hogy szívesen hívják őket minden rendezvényre, so­hasem maradnak távoL Czap István már unja az otthoni tétlenséget. Amikor búcsúzunk, megjegyzi: — A jövő héten kiíratom magamat: most már beme­gyek a gyárba. Lajos Géza, lengyeltóti négy turnusban fogadja Komárom megye leá­nyait. Az utolsó csoportban baranyaiak érkeznek. Az öt »váltásban« összesen 1250-en fognak itt dolgozni. Balaton- boglárra három csoportban 600 Tolna megyei diáklány érkezik, a siófoki táborba — öt turnusban — 1000 Nóg­rád, Csongrád és Szabolcs- Szatmár megyei középiskolás lány. A központi táborokban minden csoportnak belpoliti­kai fórumot tartanak a KISZ kb képviselői és meghívják a vendéglátó megye vezetőit is. Somogybán ezenkívül minden táborban minden csoportnak alkohol- és do­hányzásellenes előadásokat is tartanak. A tajói tábor szaktábor lesz. Tíz közgazdasági egye­temista — akik együtt dol­goznak a középiskolásokkal — egy-egy csoportot alakít majd a szabad időben. Ér­deklődési kör szerint lehet majd jelentkezni a kisebb közösségekbe. Ezzel a szabad idő hasznos eltöltését akar­ják segíteni. A táborokban legjobban dolgozó diákok — jutalmul — egyhetes erdélyi körutazásra indulhatnak. A központi táborokon kí­vül megyénkben helyi építő­táborokat is szerveznek. Ka­posváron a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat működteti a tábort; négyszer hatvan fiút várnak ide. A Buzsáki utcai, a Béke—Fü­redi tömb és az ifjúsági ház építésénél fognak dolgozni. Teljesül tehát a fiatalok kí­vánsága: valódi munkát kapnak. Nagyatádon hatvan fiú és harminc lány dolgozik majd három turnusban. Parkosítás és építkezés lesz a munká­juk. Tabon 40 fiút várnak sportpályaépítésre. Az idén először Barcson is lesz építőtábor: 100—100 fiú segít majd a Chemical épít­kezéseinél. A főiskolások is dolgoznak nyáron. A mezőgazdasági fő­iskola leendő és jelenlegi el­sősei kollégiumot építenek. A tanítóképzősök Bácsszőlős- re mennek, ahol — Győr, Jászberény és Baja képzősei­vel együtt — szőlőt szednek. L. P. I»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom