Somogyi Néplap, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-26 / 123. szám
Nagyobb a felelősség Kik állnak a mérlegnél? Az emberek jól ismerik egymást „Fölösleges" A gyerek már az óvodában ünnepel. Az iskolában is részt vesz a megemlékezéseken. Közben történelemből és irodalomból is megtanulja, hogy mit tettek az elődei. Azután a középiskolában, a szakmunkásképzőben szintén megtanulja, csak magasabb szinten, az egyetemen, a főiskolán újra — még magasabb szinten — ismerkedik meg a tényekkel. Elolvassa az újságokban az évfordulókról szóló írásokat. Megnézi a televízióban az emlékműsort. Így van ez már jó ideje. Es így is van rendjén. Nem »de- heroizálni« akarok a párhuzammal: saját születésnapunkat is minden évben megünnepeljük, mégsem unalmas. Csakhogy a történelmi szüle- tésnapbk emlékezéseibe mindig csúszik egy kis hiba. A családi ünnepek azért olyan kedvesek, mert néhány keresetlen szóval, egy-egy kedves köszöntéssel elintézzük őket. Sokat beszélünk arról, hogy bensőségessé kellene tenni a történelmi évfordulók vállalati, iskolai, munkahelyi ünnepségeit. Beszélünk. És ugyanilyen sokat beszélünk az ünnepségeken. És az ember az iskola, az óvoda és az előző évek után újra meg újra meghallgatja a történelemórát. És — ne tagadjuk — gyakran unja. Nem az évfordulót, hanem az ünnepséget. Ha megkérdezzük, mindenki elmondja, hogy milyen gondolatok foglalkoztatják, ha március 15-ről, 21-ről vagy április 4- ről hall. Milyen érzelmi szálak fűzik történelmünk nagyjaihoz. Sok eltéphetetlen szál. sok tárgyilagosan történelmi vélemény. Lelkesedés, szeretet, eszmevállalás. Az ünnepségekről azt hallhatjuk — sokszor —, hogy unalmasak, hosszadalmasak. Egy-két szó, egy közös éneklés, ötletes, lelkesítő-emlékeztető és cselekedtető »dekorációd ... Nem ülni és hallgatni kellene. Mindenki elhelyez egy virágcsokrot, közösen elültetnek néhány kis fát... Mikor szokunk le már a rossz történelemórákról? Nem túlzó feltételezés, hogy mindenki tudja, mi történt 1948- ban, 1919-ben és 1945-ben. Az első bekezdésből kiderült, miért és honnan tudja. És akkor feláll a szónok és elmondja. Rendszerint közhelyekkel. Sikertelen történelemórát tart, mert a »tanulók« már a közepén elkezdenek fészkelődní, beszélgetni ... Szükségtelen »felvilágosítani« azokat, akik már mindent tudnak. Sokan — ünnepség közben — előre mondják, suttogják egymásnak a szónok következő szavait. Kevesebb több lenne. Nem alaptalanul írtam le mindezt. A »három tavasz« idején részt vettem néhány ünnepségen. Mind ilyen volt. _L_ l Örültünk a fejlődésnek, amikor a központi ünnepélyt, ahova mindenhonnan összese- reglettek — ugyanazok — az emberek, néhány évvel ezelőtti üzemi megemlékezések váltották föl. Kisebb lett a protokoll, a fölösleges »dekoráció«! A javulást kellene most már megjavítani, hogy a kisebb közösségek valóban bensőségesen emlékezhessenek. L. P. íj MHSZ-klubokat kell létrehozni Szolnokon a tiszaligeti sportcsarnokban kedden befejeződött az MHSZ vezetők kétnapos országos tanácskozása. A vita tapasztalatait Kiss Lajos vezérőrnagy, a szövetség főtitkára összegezte. A tanácskozáson állást foglaltak amellett, hogy új klubok létrehozásával tovább kell erősíteni a szervezetek működési feltételeit, a lakóterületeken, üzemekben, tanintézetekben, s eddigihez képest nagyobb arányban kell bevonni < a nőket az MHSZ-klübok munkájába, a sport- és szervezeti életbe. Az elmúlt öt év alatt 124 MHSZ objektum, bázis, lőtér, raktár és más létesítmény épült a társadalom hathatós támogatásával. Ezt a jó gyakorlatot a jövőben is erősíteni kell. A tanácskozás végén kitüntetéseket adtak át a szövetségi munkában kitűnt személyeknek. Ma a szolnoki tisza- ligetben nagyszabású ifjúsági honvédelmi napot rendeznek. Szinte habzik a sátor vászna. Varrótűk fürge járása, gép fölé görnyedt hátak. A műszak közepén vagyunk. Színes sátordarabok formálódnak, buggyos, zsákszerű halommá, villámzárak, zsebek, műanyagtartók kerülnek a helyükre. A termék itt válik valóban termékké. Itt lesz a sok színes vászonból, kellékből sátor. Amíg azonban ez lesz belőle, sok mindennek kell történni. Huszár Valéria a műszaki osztályon gyártásközi technológus. Az ő munkája nyomán készül el egy-egy gátőr, tere- fere-pavilon műszaki leírása. Négy-öt oldalas, sűrűn gépelt ívek ezek, számok, műszaki jelzések, szakszavak — számomra — érthetetlen halmaza. Mégis szigorú értelmük, rendjük van. A számok, jelzések közül kibontakozó rend egy-egy sátorfajta születésének programja. Ezért nem közömbös, hogy milyen ez a program. A fiatal gyártásközi technológus középvezető. Munkája egy fogaskerék a gyár gépezetében. És fontos, hogy ez hogyan illeszkedik a többihez. Huszár Valéria őszinte: — Az én munkámban kockázatos tévedni. Egy-egy termék minősége és az elkészítés gyorsasága függ attól, hogyan végzem. Persze, hibáztam már néha, s ez legtöbbször munka közben is kiderült. Mondhatom, nem volt kellemes.., — Mi adja munkájában a legnagyobb segítséget? — Néhány éve még én is a gépek mellett dolgoztam. _ •> ? ■ — Igen. Jól ismerem a varrógépek világát. Érettségi után jelentkeztem a vállalatnál. Tabon akkoriban még nem volt szervezett pályaválasztás, s egyáltalán: olyan nagyon választani sem lehetett. Legtöbb társammal együtt úgy jelentkeztem a gimnáziumba, hogy azt se tudtuk, mi hogyan lesz azután. Nos. érettségi után rögtön bekopogtattam a vállalathoz: fölvettek. S jó visszaemlékezni arra az évre. Valahogy ... független voltam. Nyolc órát dolgozni, ülni a gép mellett persze fárasztó dolog, elgémberedik a derék, a láb. De: műszak után veszi az ember a táskáját, és szabad... — Most nem? — Tulajdonképpen igen. De mindig marad bennem egy kevés félsz: nem rontottam-e el valamit. Nem találnak-e hibát abban, amire ráment néhány napom? Talán azt mondanám: a felelősség nagyobb. — Hogyan le*tt technikus? — A gép mellett könnyen ment a munka, - hamar megtanultam az egyes fogásokat. Akkor elküldték tanulni, ruhaipari technikumba. Elvégeztem, és most itt vagyok. Hogy ismerős a gépzümmögés, a tűkattogás? S hogy a színes vásznak surrogása még itt van a fülemben? Ez a rajzasztalnál mindig fokozottabb óvatosságra, körültekintésre int. Tudom, mennyire függ a gépek mellett dolgozók munkája attól, hogy milyen gondosan állítom össze egy-egy sátor műszaki leírását. A műhelyben •— különösen az ilyen középüzemben, mint a Tabi Campingcikk Vállalat — még nem különül el egymástól élesen a termelés- és a műszaki termelési irányítók munkája. Az emberek jól ismerik egymást. Ha az anyaggal takarékoskodni kell, egy- egy jobb fogásért, találékonyabb eljárás ügyében szól a szabász, a műveletidők megtakarításáért a művezető vagy a brigádvezető. Az üzemben járkáló, emberekkel szót váltó technikus is állandó és közvetlen kapcsolatban van az emberekkel: nincs gátlás, rögtön kicserélhetik véleményüket, tapasztalataikat. Különösen így van, ha a technikus az ember régi, személyes ismerőse. Huszár Valéria pedig az. Az ember munkája szüntelenül megméretik. Ezért nem mindegy, kik állnak a mérlegnél. ■’ I l CS. T. A telep sikereinek kovácsai A hetesi Egyesült Erő Termelőszövetkezet modern sertéstelepe 1972-től üzemel. A múlt év októberében minőségi cserére került sor: Ka-Hyb állománnyal töltötték fel a férőhelyeket, s az addig tenyésztett kocákat kiadták a gazdáknak (az idén csaknem félszáz került így a háztáji gazdaságokba). Jelenleg 240 koca, 1960 hízó, 140 előhasi koca, 50 tenyészsüldő és 760 szopós malac van a telepen — ez utóbbiak .száma persze nem állandó, hiszen naponta nő a szaporulat. A múlt évben — a Somogy megyei Állattenyésztési Felügyelőség értékelése szerint — a telepről értékesített, egy kocára jutó hízók száma meghaladta a húszat az Egyesült Érő Tsz-ben. s e tekintetben a legjobbnak bizonyultak a megye szaktelepei között (az országos átlag 16,2, a megyei pedig 15,9, s ezen belül a tsz-eké 13,7, az állami gazdaságoké 17,7 darab). Jó a hízók súlygyarapodása is a telepen: az itteni 556 gramm | jóval felülmúlja az országos; 452 és a megyei 436 grammos j átlagot. A választási átlagsúly J vonatkozásában a megye szaktelepei között a harma- | dik helyen van a hetesieké ... A szövetkezetben négy szocialista brigád dolgozik, köztük a dr. Csukás Zoltán nevét viselő, húsztagú, csupa sertésgondozóból álló közösség. Simon Gyulával, a községi pártvezetőség titkárával beszélgettünk az ő felelősségükről : — A szövetkezet gazdálkodásában meghatározó helyet foglal el az állattenyésztés, es ezen belül fontos szerepet játszik a sertéstenyésztés és hizlalás, a szaktelep termelése. Az ott dolgozók munkája könnyen mérhető, hiszen az eredményük — vagy eredménytelenségük — megmutatkozik azokban az adatokban, amelyeket rendszeresen értékelünk és a felügyelőség is folyamatosan összegez és közread. A Csukás Zoltán brigád eddig kétszer nyerte el a kiváló brigád címet, s most versenyre hívták ki a tehenészeti kollektívát... A munkahely, a szakosított telep képe azt mutatja: olyan étnberek dolgoznak itt, akik szeretik maguk körül a szépét, a tisztaságot, s a feladatokat nem látják teljesítve csupán a sertések körüli tennivalók jó elvégzésével, hanem a környezet rendjével is törődnek. Katona Bertalan brigádvezető a tenyészállatok gondozásával foglalkozik. Tőle hallottuk: — Az idén majdnem ötszáz facsemetét ültettünk el társadalmi munkában a telepen, de már korábban is telepítettünk. Segítünk másokon is, ahogyan tudunk. Takarékbetétkönyvben kaptuk a kiváló cím elnyeréséért járó kétezer forint jutalmat, ebből 514— 514 forintot befizettünk az általános iskolának két tanuló helyett, akik egyébként nem mehettek volna el társaikkal a kirándulásra. Nem brigádtagok gyerekeiről volt szó, de nem is ezt néztük, amikor a pénzt adtuk. Egyébként mi is kirándulunk június végén: két napot a Duna-kanyarban töltünk,.« . __ M ár az óvoda is kérte, hogy támogassák az intézményt. Ez a kéré6 se marad teljesítetlen. Tavaly a pártszékház építésében vettek részt, őszszel a termények betakarításában segítettek. Rendszeres részvevői a tsz-ben rendezett politikai oktatásoknak : négyen szakmunkás továbbképzésen vet- tek részt, ad- A teny^sz^jja(0fc járatása naponta kétszer heTyettük " is ad munkat- dolgoztak a telepen. A brigád tagjai közül többen is megkapták már a kiváló dolgozó jelvényt. Havonta egyszer-kétszer megbeszélik, hol tartanak a tervteljesítésekkel, mik a további feladatok. Kizárni még senkit sem kellett ebből a közösségből, s ha nagy ritkán sor került dorgálásra »házon belül«, az nem maradt foganat nélkül. — Annak idején, a telep beindulásakor úgy alakult a brigádunk, hogy elhatároztuk más közösségek eredményei láttán: mi is megpróbáljuk elnyerni a címet. A fő feladat 1 az itt dolgozók egybefogása, a jobb kapcsolatok kialakítáI sa volt, hogy így a munka is jobban, menjen. Ez sikerült. Persze, a tsz/ is segített, hiszen például megfelelő takarmány nélkül a terv csak terv marad. Márciusbarí kezdődött az egyik malacnevelő átépítése, hogy a téli utónevelés zavartalanabb legyen. Biztos, hogy evvel is nőnek majd az eredmények, hiszen a battériák révén az eddigi 42 helyett 28 napos korban választhatjuk le a malacokat... A brigádvezető nem kis büszkeséggel mutatta a naplót. A teleírt oldalak vállalásokról és teljesítésekről tájékoztatnak, az üresek pedig arra várnak, hogy újabb szép eredmények krónikáját jegyezzék rájuk. Hernesz Ferenc Húszán összefogtak... „Kárvallottak” H a nem tenném idézőjelbe a címet, talán még meg fe esne a szívük azokon, akikről ma szó lesz. Az igazi kárvallottak esete általában elszomorító. ' Ezúttal azonoan nincs helye a sajnálkozásnak. A „kárvallottak” ugyanis mérhetetlen önzéssel, agyafúrt ötletekkel és a „pa- ragrafusbűvölés” készségével „megáldott” pénzimádók és nyerészkedők. Működési területük — nem nenéz kitalálni —• a Balaton-part. A tóvidék még mindig aranybánya azoknak, akik grófi örökséget vagy sajat szerzeményt védenek, szépítenek, eladnak — gyakran az államkassza közvetett vagy közvetlen megcsapolása útján, örökös zaklatóknak, kellemetlenkedőknek is nevezhetném őket. A világért sem hagyják bókén az állami, a tanácsi szerveket; ellátják munkával az igazságszolgáltatás fórumait; dühöngenek, csapkodnak, követelőznek, s ami a legszomorubb: néha nem is eredménytelenül. A legtöbb esetet napjainkban a házértékadó bevezetése hozta a felszínre. Némi hibaszázalékkal ugyan, de fölértékelték a parti „palotákat”. A fellebbezés — nem kétséges — állampolgári jog. Más természetű ügyekben azonban mintha gyakrabban fölismernék, hogy nem kötelező mindig helyt adni a fellebbezésnek. A házértékadó más; legtöbbször engedményt tettek, egy csapásra csökkent az ingatlanok értéke, mint ahogy a kisajátítási perekben rendszerint nő. Tehát nem jellemző, hogy az államnak lesz igaza. Hogy a szocialista elkötelezettség, a közösségi érdek szenved csorbát? Emiatt szokott felháborodni a közvélemény. Ügy gondolom, két szolid példával megkezdhetjük a bizonyítást, Dr. Boda Béla budapesti orvos földvári nyaralóját kétmillióra értékelte a tanács. A „vityilló” azonban már csak 1 817 000-et érd a fellebbezés után. A tulajdonos először be is fizette a több mint 22 000 forintos évi adót. (Tab környékén ennyi egy tsz-tag közösből szármázó évi jövedelme!), de azután annyira megsértődött, hogy eladta a házát 2 152 000 forintért a Budapesti Műanyagipari Vállalatnak, Lellén csak 720 000-re értékelték Szabó Károly házacskáját. Fölháborodott a nagy szám hallatán és tüstént eladta az ingatlanát 1 300 000-ért a Budapesti Híradástechnikai Szövetkezetnek. Lehet nyerészkedni Magyarországon? Hogyne lehetne! Nem egyszer szocialista üzemek adják hozzá a pénzt. Ezek nem is a legkirívóbb esetek; és különben sem ez a mai témánk lényege. Sokkal inkább az, hogy egyre többen nézik bankárnak a magyar államot; követelőznek, s rengeteg embert dolgoztatnak „sérelmeik” kivizsgálásával. Láttam egy Kiss nevű kaposvári tulajdonos villáját Fo- nyódligeten, a Török Bálint utca 52. szám alatt. Igaz, a kiabálást nem hallottam a tanácson (de a falak repedeztek tőle, az emberek is igazolják), csak tudok mérhetetlen fölháboro- dásáról. Telke tíz centiméterrel alacsonyabb a tó vízszintjénél; megáll, illetve feljön a talajvíz — elvezethetetlen. Körülötte 50 centiméterrel magasabbak a telkek, tulajdonosaik feltöltöttek. Ű nem. ö a tanácstól követeld! Állami pénzen! így állunk. A legszemléletesebb példa azonban csak ezután következik. Van egy körülbelül 200 négyszögöles kis „kúria” Béla- telepen, a fonyódi hegy aljában. Nem követtem el magánlaksértést, nyitva volt a kiskapu. Nem is egyedül mentem oda, hegy megismerkedjem az egykori Danczkay gróf házalójával, és a mái tulajdonossal, örökösével. Megvallom, szerettem volna látni annak az embernek az arcát, aki beadványgyártással, perek halmazával igyekszik tíz- és százezreket kipréselni az állam kasszájából villájának és környezetének fenntartásához. És milyen „veszélyes hozzáértéssel” követel sápot abból, ami nem az övé... D e kezdjük a most zajló — és emberek sokaságát foglalkoztató — ügy elején. Bizonyára emlékeznek még a fonyódi hegyomlásra. Ez nem ott volt, ahol Danczkay Dezső budapesti okleveles mérnök, az örökös háza áll. A KPM azonban fönt a hegyen sürgősen megkezdte a Bartók út korszerűsítését, amely a vízelvezetést is megoldotta. A munka második szakaszának megkezdése előtt azonban — a nagy esőzés következtében — nagyobb mennyiségű víz zúdúlt le a hegy oldalán. Danczkay Dezső villáját vízkár érte. Senki sem vitatja, jóllehet akkor senki sem győződött meg róla. A hegy alatt egy egész házsor és egy út is van Danczkay villája előtt. Nem tudom, hogyan, de ezeket valahogy elkerülte a víz és a hordalék. A „kúria” azonban „eliszapo- lódott”, Danczkay pedig kártérítést követelt. Irt a KPM-nek, onnan a tanácshoz került az ügy; készült egy jegyzőkönyv, amelyben — másfél hónappal az eset után — csak az ő megállapításai szerepelnek, a szakértőé nem. A kár összegét sem állapították meg, mert a tulajdonos „természetbeni” kártérítést követelt. Sajnálom, de nincs hely ahhoz, hogy leírjam a részleteket. Annyi bizonyos, hogy Danczkay mérnöki pontossággal, köb- és folyóméter megjelöléssel, a munkabérek pontos feltüntetésével kérte a helyreállítást. S mert meggyőződtem róla, kimondhatom: „dzsungel-állapotú”, elhanyagolt, évtizedek óta gondozatlan telkének felújítását a magyar államtól követeli. Hogy miket olvastam beadványai sokaságában ? Például: 12 köbméter mészkőmurva alapréteg, 11 m3 vörös gránitmurva kopóréteg, amely „beszerezhető a pákozdi tsz murvabányában, ahol rakodógép is szokott lenni, s az árát a fehérvári tanács pénztárába készpénzzel fizesse be a fonyódi tanács.” 167 köbméter anyag terítéséről, illetve kimunkálásáról beszél. Kiszámíttattam hozzáértő emberekkel: 24 cm vastagon lehetne ezzel feltölteni az egész telket, a villa és a garázs alját is! Százhúszezerért. Egyetlen telekre három bejárati utat követel a tanácstól; 35 köbméter humuszt és pázsittelepítést oda, ahol ki tudja volt-e pázsit valaha. Én nem láttam. Csák azt tudom, hogy a telek kerítésénél hiába ke- ' restük a befolyó „víz- és homokáradat” nyomait; az út alacsonyabb, mint a kerítés töve. Mindössze tizenöt négyzetméternyi homokot láttunk az elhanyagolt kertben, nem tudom, hány év alatt telepedett oda? De hiszen gazdag a magyar állam; meddig tart paradicsomot varázsolni a dudvaverte, senki sem gondozta, elhanyagolt, de szép fekvésű magántelekből? A fonyódi hegyomlás jó ürügy volt. Utárta ugyanis — ez az ügy pikantériája — az UVATERV kapott megbízást a tervek elkészítésére. Danczkay az UVATERV mérnöke. Innen „kaphatott szagot”, s ráadásul „eszményien drága” terveiket nem fogadta el a tanács. De nem ez az első kísérlet. Danczkay Dezső 1969-ben bírósági úton kártérítést követelt az ÁFOR-tól, mert telkétől 50 méterre (!) az út másik oldalán megépítették a bélatelepi benzinkutat, s ettől — állítólag — csökkent az ingatlanának értéke. Legalább ötven oldalas bírósági, szakértői aktahalmazt olvastam el. Hatvan-hetvenezer forint körüli kártérítést követelt, s a fővárosi bíróság első és másodfokon is megítélte számára. Az ÁFOR ki is fizette a pénzt, csak az óvás segített. A Legfelsőbb Bíróság visszafizettette az összeget. M ost mi várható? A megyei tanács vizsgálja legújabb kártérítési igényét. Szerintem kár — bár kötelező — foglalkozni az üggyel. Úgyis a bíróságokon köt ki. De legalább nézné meg valaki azt a telket! Éölfedhetné a Papír és a valóság, valamint a beadványok ellentmondásait. Mégiscsak megdöbbentő, hogy az állampolgári jog ürügyén büntetlenül vádaskodhat és követelőzhet, megbosszulhat és meghurcoltathat tisztviselőket és testületeket az az ember, akinek már egyszer értésére adták: az állam pénze a közösség vagyona. „Kárvallottak” és nyerészkedők. Nem tudom, meddig lehet meg talaja az effajta pénzszerzésnek. . __ Jávori Béla
