Somogyi Néplap, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-28 / 100. szám
Szezon előtt Arhelyzct — áruhelyzet Meg kell tartani a szerződéses fegyelmet! Szűkszavú hírben, említették a lapok, hogy az egyik szakszervezet elnökségi ülésén tárgyalta a Szaktanács üdülésre vonatkozó határozatának végrehajtását. Az 1974- ben született határozat célja az üdüléssel kapcsolatos szakszervezeti tevékenység további javítása volt. Eredménye pedig már egy év távlatában is megmutatkozott. Tavaly 1 millió 20 ezren töltötték szabadságukat a szakszervezeti és a vállalati üdülőkben. A több mint egymillió ember mintegy másfél milliárd forint értékű, borítékon kívüli juttatást kapott ezáltal. Köztudomású, hogy az új, korszerű üdülők működési költsége igen magas, a kiadások egyébként minden üdülőben növekedtek. Jellemző, hogy a beutaltak térítési díja már az 1960-as években is csak mintegy 30 százalékát fedezte a tényleges költségeknek. 1974-ban pedig 20 százalékra csökkent ez az arány. Ezért vált szükségessé a SZOT elnökségének határozata az üdülőépületek minőségi és szolgáltatási színvonalától függő differenciálásról, három csoportba sorolásáról és az ennek megfelelő új térítési rendszerről. A szakszervezeti központi vezetőségek, elnökségek a szakma sajátosságainak figyelembevételével, külön határozatban szabályozták, milyen elvek szerint biztosítsák a differenciálást, az üdüléshez nyújtott anyagi támogatást az alapszervezetek. A differenciálásból eredő évi 32 millió forint pénzbevétel rendeltetése a színvonal további emelése, az üdülés, mint fontos szociálpolitikai feladat tökéletesebb megvalósítása. Ezt a célt szolgálta a családos üdülés új formáinak bevezetése: a szülők ma már kétéves gyermeket is magukkal vihetnek üdülni. Kismamák — gyermekgondozási szabadságon levő anyák — a szükséges egészségügyi feltételek birtokában, már hathónapos gyermekkel is nyaralhatnak. Ifjú házasok részére vezették be az egyhetes üdülést. A tavalyi többletbevételből létesítik például Szántódon a 46 faházból álló, 310 személyes, nagycsaládos üdülőtelepet, amely már az idén fogad vendégeket. Jóllehet a családok közös pihenési , lehetőségei bővülnek, a helyzettel mégsem elégedettek a szakszervezetek. Részben azért, mert a hely még jóval kevesebb, mint az igény, részben pedig azért, mert nagy családnak — a jelentős kedvezmények ellenére — nem olcsó az üdülés. Az üdülési határozat egyik eredménye, hogy a beutaltak között tovább növekedett a munkások aránya. A szakszervezetek súlyt helyeznek arra, hogy a legszínvonalasabb üdülőkben elsősorban fizikai dolgozók kapjanak helyet. Elégedetlenek azonban a korábbinál ugyan lényegesen jobb, de a tényleges számarányt még mindig nem tükröző létszámukkal. A tovább i javulás a határozat fokozott érvényesülésétől, az üdülési munka mozgalmi jellegének erősödésétől függ: a talán szólamnak tetsző, de nagyon megszívlelendő »-az üdülés a jó munka jutalma-« kívánalom megvalósulásától. L. M. Aki a piacból él, az gyakran bosszankodik, amiért egyes árucikkek szabadpiaci ára hirtelen emelkedik. Ez az emelkedés általában nem a minőség javulásából adódik, hanem abból, hogy bizonyos cikkekből szegényesebb a kínálat. A megye lakosságát főleg a Somogy megyei MÉK látja el zöldséggel, gyümölcscsel. Természetes tehát, hogy a piaci árakat nagy mértékben befolyásolhatja. Persze az áruhelyzet és az ár is elsősorban a termés függvénye. Nézzünk egy példát. A vöröshagyma ezen a tavaszon ugyancsak drága. Tavaly, az első negyedévben 24 vagon hagymát értékesített a közös vállalat, az idén 31 vagonnyit. Boltjaiban az ára alig haladta meg a 10 forintot, ám a piacokon 30—40 forintot is kértek egy kilóért. És a MÉK nem tehetett semmit. Nem tudta befolyásolni az árakat még úgy sem, hogy import vöröshagymát hozatott a megyébe. Ezt a vállalat 20—70 forintért kapta, és húszforintos kilónkénti áron adta el! A gazdaságokban gyakran emlegetik, hogy a MÉK keveset fiziét nekik az áruért, azután drágábban adja a fogyasztóknak. Mondják: azért magasak a piaci árak. Csakhogy : a gazdaságoknak van olyan lehetőségük is, hogy közvetlenül értékesítsék áruikat. Ezzel a lehetőséggel azonban alig egy-két mezőgazda- sági üzem él. Van más példa is, amely elgondolkoztatja az embert. Néhány -gazdaságtól a MÉK az ősszel nagy mennyiségű burgonyát vett meg, és ott hagyta bértárolásra. Amikor érte mentek, - kiderült, hogy a burgonya jó részét az üzem elad- 1 ta más megyébe... A pénzt visszafizették, és ezzel »el volt intézve« a dolog. Ám két kérdés is felmerül az emberben. Az egyik: mit neveznek szerződési fegyelemnek, kit kötelez a szerződés? A másik: miért adta el másnak a burgonyát az üzem, hiszen az árát az árhivatal szabja meg, és országosan egységes? Szerencsére a vállalat nagy rátartással dolgozik, amikor felvásárolja a termést, így burgonyából az ellátás nem romlott. De mi történt volna akkor, ha csupán az igények szerinti mennyiséget tárolják az ősszel? A vállalat 15 féle cikknek biztosít garantált árat, azaz akkor is annyiért veszi át a termelőktől a szerződött meny- nyiséget, ha árudömping van. Viszont az eddigi tapasztalatok szerint a szerződés csak a vállalatra nézve kötelező, mert a gazdaságok egy része — a megyei igények figyelembe vétele nélkül — máshova adja el a termést, ha ott többet kap érte. Az ellátás ennek következtében akadozik. Ilyenkor már csak importálni lehet vagy más megyéből szállítani, s ez megdrágítja az árut. A termékértékesítési szerződések száma nem nő. Ennek oka: kevés a munkáskéz, egyre kevesebben dolgoznak a kertészetekben. Szükség lenne tehát arra, hogy az üzemek is jobban megtartsák a szerződési fegyelmet, és ne csak akkor adják árujukat a MÉK- nek, "ha más nem veszi meg, és ha annyi van belőle, hogy nem tudnak mit kezdeni vele. A szerződés megtartása mindkét félre nézve legyen kötelező. D. T. Tervezés közben öt év alatt, de ha minden úgy sikerülne, mint szeretnénk, aikkor talán 1980-ra megostromoljuk a bűvös 100 milliót. Gazdag város F eszengve ülök a nézőtérén; kevesebben vagyunk, mint a szereplők. Nézem a mozifilmet, hosszú széksorok ásiíoznak a sötétben. Járom a város környéki erdőt, csak autósokat látok, nehezen jut ide a halandó gyalogos. Ezernyi rendezvény — a közművelődés áldásai; sozoiex- táros erdörengeteg — a természet adománya. Gazdagok vagyunk. És nem tuaunk (vagy nem akarunk?) élni a- lenetuseg- gal. Erről szeretnék elmondani egyet és mast. Ne érjen vad, hogy csak Kaposvárról lesz szó, hiszen egész Socnogyé ez a város. Kérdés, hogy eseményeiről tudnai;-e az emuerek — városfalakon belül és kívül? Áldásai vonzzák-e a távolabb levőket? Érzékelheti-e háromszázezer ember, hogy mennyi érték vár befogadóra? Van-e kirakata, azaz hatásos propagandája kincseinknek? És mi mindenben vagyunk meg gazdag pazarlók? A színház fekete körfüggonye előtt pécsi kórus énekelt és szimfonikus zenekar játszott a színpadon. Megszámoltam: a nézőtéren kevesebben voltunk, mint ók, jóllehet hálánkhoz nem férhetett kétség, hiszen nem kíméltük a tenyerünket. Szégyelltem magam. Nem akkor először és nem is utoljára. Megszokott a kép. Állítólag megnyugtató, hogy a 650 személyes színházteremben rendezett filharmóniai hangversenyekre 508 bérletet adtak el. A bérletesek többsége azonban — bármilyen hihetetlen — nem jár hangversenyre. Igaz, a muzsikusok, a kórustagok, a karmesterek nagy része is ritkán. Kit érdekel a zene? Az idei évadban 190 felnőtt- és 318 diákbérlet kelt el. Hogyan? Iskolai, vállalati támogatással. A tanítóképzősök 167 bérletének fele költségét például az intézet fizeti. Látszólag „emberbaráti” tett. Harminc-negyven tanító- képzősnél nem láttam többet a hangversenyeken. Volt, amikor egyet sem. Mert „jól” szervezünk: tavaszi szünetben volt például az egyik koncert. Miközben a bérletesek 62,6 százaléka diák. Gazdagok vagyunk ... Egy hangverseny 25—30 000 forintba kerül. Ráfizetés, de gazdaggá tehetné az embert. Ha érdeklődne iránta... A divatbemutatókon vagy mondjuk egy Bargendy-esten — ha tehetnék — a csilláron is lógnának az emberek. De hogyan változzon az ízlés, ha rosszul szervezünk? Legutóbb ujjongva üdvözöltem két hivatásos népművelőt, mert részt vett egy kiállítás megnyitóján. Nem mindennapi eset. Pedig gazdagok vagyunk. Annyira, hogy nincs szerv, vagy ember Kaposváron, aki össze tudná (vagy akarná?) hangolni a rendezvényeket. Nemegyszer esténként három hangverseny is van, s még négy másik esemény. Rendszerint hétfőn, mert akkor nincs televízió. És közönség sincs, csak szégyenérzet egyik-másik patriótában ... Nézem a művelődési házak kimutatásait. Kétkedem a számokban, mert tudom, hogyan „állnak össze". Mégis kifejezők. 1974-ben a Latinca Művelődési Központ 29 műsoros estjén 5863-an vettek részt; 1975-ben 23 ilyen eseményen 2125-en. Az ifjúsági házban egy év alatt 3360-ról 1131-re csökkent a részvevők száma. Elgondolkodtató. De ha a nagyobb számokat veszem alapul: vajon elégedettek lehetünk azzal, hogy a csaknem 70 ezres városban — egy év alatti — 5863 ember látja a művelődési központ műsoros estjeit? J ó, beszéljünk másról. Három mozi: Vörös Csillag, Szabad Ifjúság, Latinca. Mit szól például ahhoz a „nagyérdemű”, hogy 1975-ben a Vörös Csillag 627. székén átlagosan 292-en ültek egy előadáson? A Latinca mozi kihasználtsága 40,9, a Szabad Ifjúságé 59,2 százalékos. Nem érdemes elemezgetni, hogy egyetlen mozijegy árához 6,57 forintot, azaz egy évben a három mozira 3 515 440 forint támogatást ad az állam. Nem érdemes, mert a művelődés megéri a pénzt! De csak akkor, ha nem marad el a hatása sem. Gazdag város vagyunk. S pazarlók, mert alig törődünk azzal, hogy hova lesz a pénz, s hova a hatás . .. A várost erdőrengeteg veszi körül. Parkerdőin k vonzóak. Titkolták ugyan, de tudom: csaknem ötmillió forint ment el Sozomoní, szürke idő. A kiadós eső után a földeken áll a víz. Az eső közti szünetet kihasználva, a kiskertekben itt is, ott is ásnak. Haragoszöld gabonatáblák, virágzó, zsenge levelet hajtó gyümölcsfák. A magvakat duzzasztó eső után most kellene a nevelő napfény! Hét eleji reggel a somogy- sárdi szövetkezet irodájában. — Vasárnap még vetettünk, de most megakadt minden munka. Kiterített iratokkal teli asztal mögül áll fel az elnök, Tóth László. A papírok felé intve csak annyit jegyez meg: — Készül az ötödik, ötéves tervünk. Csendes beszélgetés indul. Először arra terelődik a szó, mit talált az eső a határban. — A kukoricán kívül, minden tavaszi vetéssel végeztünk. Földben van a száz hektár cukorrépa, a , tagoknak huszonöt hektár takarmányrépa, elvetettünk 274 hektár borsót — ebből kétszáz hektár vetőmag lesz —, nyolcvan hektár lucernát és 140 hektár lucernát telepítettünk. — A majorban egy vadonatúj Becker vetőgépen dolgoztak már kora reggel a szerelők. — Igen, ez a második ilyen gépünk. Most kaptuk meg, előkészítik a vetésre. Jókor jött, ezt meg kell hagyni, mert a silóval és a háztáji kukoricával együtt . összesein 1750 hektáron kell kukoricát vetni és 575 hektáron végeztünk a munkával. Ha rá tudunk majd menni a földre, napi száznyolcvan hektáron végezhetünk a munkával. Persze megszakítás nélkül, éjjel-nappal, két műszakiban dolgozva. így szervezték ko- ’ ra tavasztól. — Néhány éve még az esetek többségében azt lehetett hallani, nem megy ez a két műszak a mezőgazdaságban, azután "következett a kifogások, a magyarázatok sora. : — Azt hiszem, sokat válto| zott a helyzet e téren — ! mondja az elnök. — Szükséges is volt, mert a rendsze- | rek nagy teljesítményű gépei- j vei másképp nem célszerű dolgozni. Én azt vallom, hogy I a szervezésen áll, az egész, és : természetesen azon, hogy a vezető legyen mindig öt perccel előbb a munkahelyen, mint a dolgozó, és tíz perccel később jöjjön el onnan. A jelenről beszéltünk, ám szinte észrevétlenül a beszélgetésbe szövődött a készülő középtávú terv; azok a holnapot szolgáló, lelkesítő célok, amelyek még csupán táblázatokban fekszenek az elnök asztalán. Illetve van olyan rész, amelyik már több a tervnél. A majorban lát- | tam a kétszáz vagonos to- | ronytároló még összeszerelőt - i len darabjait. A nyáron kezdenek alapozni, a kukoricabetakarítás idejére szeretnék már használatba venni ezeket a silókat. A középtávú terv egy nagyon fontos beruházása lesz ez is. Épp olyan fontos, mint a sertéstelep bővítése, korszerűsítése. — Az ISV-vel tárgyaltunk már — jegyzi meg Tóth László —, szeretnénk áttérni a battériás rendszerre. így meg tudjuk kétszerezni a kocalétszámot. Felmértük az igényeket, tagjaink mintegy kétezer választott malac felnevelésére és értékesítésére vállalkoznának. Ehhez nekünk kell előteremtenünk az alapanyagot. A háztáji bérhizlalással együtt megkétszerezzük hízókibocsátásunkat I 1980-ig. Van egy titkos rémé- , nyünk: jelenlegi 55 milliós! termelési értékünket húsz- , huszonöt millióval növeljük j Reményt ad erre, hogy a | növénytermelési ágazatban az idén is, jövőre is tovább i terjed a rendszerszerű ter- í melés, és hogy a tehenészet- 1 ben a tervidőszak utolsó két j évére beérik a keresztezés ! eredménye. » — Ha teljesen kész lesz a I terv, először kisebb csoportokkal, egy-egy adott területen dolgozókkal beszéljük meg. Tapasztalataink szerint ilyenkor mindig jön még az emberektől . megszívlelendő visszajelzés, a végrehajtást jól segítő javaslat. Ezekkel kiegészítve terjesztjük majd a közgyűlés elé középtávú tervünket. Az elnök visszaül az asztalhoz. Kitekint a borús, szürke égre. — Lesem a napot. Az eső után nagyon kéne a napfényes, meleg idő! Vörös Márta Előkészítik az új Becker vetőgépet. arra, hogy utak és parkolók, artézi kút és lovaspalya, játszóterek és erdei tomapályák, asztalok, padok, szalonnasütők és kiépített források, kilátó és egyéb hasznos eszközök biztosítsak a lehetőséget. Ne csak beszéljünk az egészséges életmódról; ne csak szónokoljunk mozgásigényről és levegőről, civilizációs ártalmakról, hisz megteremtettük az egészséges elet város környéki feltételeit. Élünk velük? Jobbára csak az autósok és a megszállott természetjárók jutnak el parkerdőinkbe. Miért? Irtuk ugyan, hogy járnak arra menetrend szerinti autóbuszok, de ezek nem oldják meg a közlekedést. Hogyan fedezték föl a pestiek a budai hegyeket? Ügy, hogy odavitték őket. Tudom, nincs elég autóbusz Somogybán. Mégsem hiszem, hogy ne lehetne egyetlen autóbuszt beállítani legr alább szombaton és vasárnap, amely óránként mindhárom parkerdőt végigjárhatná levegőre, tájra, pihenésre vágyó emberekkel. Gazdagok vagyunk. Ez azonban senkit sem jogosít fel arra, hogy szórjuk a pénzt, a kultúra s a természet áldásait. Van-e hely parkerdőinkben, ahol hűsítőt, kávét, szendvicset vagy virslit kaphat a kiránduló? Pedig tudom, megtérülne minden jó szándékú igyekezet... És a propaganda? Nem nagyon tudhatják az emberek, hogy hova érdemes menni és mikor. Jó néhány éve megyei párthatározat született arra, hogy műsorfüzeteket kell kiadni, s tájékoztatni az embereket. Csurgón, Nagyatádon, Barcson és másutt értették, hogy miről van szó. Kaposváron nincs műsorfüzet. Sokszor plakát sincs, csak a „meg nem értett igyekezet”. A kezdeti próbálkozás a túlzott igényeken bukott meg, nem a pénzen. És miért vajúdik több mint nyolc éve a kaposvári rendezőiroda, mely összehangolhatná, szervezhetné a programot és a közönséget? Pécsi példát mondjak? Bármikor arra visz az utam, tudom, hogy mikor hova érdemes elmenni. Ide küldik a műsorfüzetüket Kaposvárra! Nincs honnan merítenünk? G azdag ez a város. Szórjuk a kincset, s az nagyon gyakran terméketlen talajra hull. Pazarlók vagyunk. Pedig csak a megfontolt döntéseket kellene végrehajtani — a megszállottak és a jót akarók, a kötelesség- tudók szenvedélyével. Jávori Béla Jubilál a Kőbányai Gyógyszeré rugy ár A Kőbányai Gyógyszeráru- gyár fennállásának 75. évfordulója alkalmából tegnap sajtótájékoztatót tartott dr. Varga Edit, a gyár igazgatója. Mint elmondta, az ország legnagyobb gyógyszerárugyára kutató-fejlesztő munkájának eredményeként 1968 óta 179 új készítményt állított elő. A gyáir kollektívája többek között megoldotta a különböző fogamzásgátló készítmények nagyüzemi gyártását,, továbbá forgalomba hozott különböző hatékony gyulladáscsökkentő hormonkészítményeket. Kiemelkedő szerepük van a «bív- es érrendszeri megbetegedések gyógyítására alkalmas új, nagy hatású gyógyszereknek, a műtéti fájdalomcsillapító és nyugtató készítményeknek. A hazai igények kielégítése mellett jelentős a gyár exportja is, öt kontinens 30 országába * útnak el a Kőbányán készült gyógyszerek. A kivitel különösen az elmúlt évtizedben növekedett, évenként mintegy 20 százalékkal. A Kőbányai G y ógyszerár úgy ár termékeinek legnagyobb vásárlója a Szovjetunió. Somogyi Néplap
