Somogyi Néplap, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-21 / 94. szám

T VALÓDI LEHETŐSÉGEK T ehet-e szülő többet, mint hogy a lehető legjobb sorsot kívánja a gyerekének ? De megtehe­ti-«, hogy egyedül döntse el, mi az a legjobb, joga van-e hozzá, hogy saját mércéjét tekintse kizárólagosnak? A pályaválasztás előtt álló fiúk, lányok szüleit hallgatva gyak­ran úgy látszik, mintha ők állnának döntés előtt, nem pedig gyerekeik. Ök mérlegel­nek, ők latolgatnak, ők búj­ják a pályaválasztási tanács­adókat; ők derítik föl, melyik egyetemen, főiskolán hány- szoros a túljelentkezés, hol a legtöbb a bejutási esély. Gondoskodásukat eleve ga­ranciának tekintik arra, hogy ami számukra ta boldogulás előfeltételének látszik, az fiuknak, lányuknak is a bol­dogság forrása lesz. Rosszat akarnak? Dehogy. Csak a saját fejükkel gon­dolkoznak ahelyett, hogy a gyerekeket késztetnék gondol­kozásra. S így megfosztják a fiatalokat az önálló döntés lehetőségétől és felelősségé­től. S ha most el is fogadják a szülők választását, később — esetleges csalódásaiknál — épp ezért tesznek nekik szemrehányást; tőlük kérik számon a saját döntés elsza­lasztott. jogát. A szülők jó szándékához nem férhet kétség. Erejükön felüli áldozatokra, is hajlan­dók. Mindent elkövetnek, hogy jó hírű gimnáziumokba kerüljenek a gyerekek, mert így nagyobb a továbbjutás esélye; jobban izgulnak az egyetemi felvételi sikeréért, mint csemetéik. S ha ez a fel­vétel mégsem következik be, kezdődik az újabb szaladgá­lás, hogy legalább valami di­vatos, »-menő szakmára-« lel­jenek. A gyerekek védőszárnyaik alól figyelik a fejleményeket. Alkalmuk sincs rá, hogy saját szárnyukat próbálgassák. Ki­marad a számításból, hogy ez az erőpróba előbb-utóbb elkerülhetetlenül bekövet­kezik. Mert a szülők hiába tesz­nek meg mindent, hogy kivé­teles helyzetet biztosítsanak számukra, az életben mégsem a kivételek uralkodnak. Nem lehet mindenkiből mérnök, orvos vagy tudós, és a szak­mák rengetegében sem csak a divatos foglalkozásokra van szükség. A középiskolát vég­zett fiataloknak csak bizo­nyos hányada kerülhet, egye­temre, ahoey a fölkapott szakmákra fölvehetők száma sem korlátlan. A diploma reményében gimnáziumot szorgal­mazó szülőknek most fokozottan gondolniuk kell erre. Eddig sem volt könnyű, kedvük, igényük szerint el­helyezkedni az érettségizet­teknek. Igényeik is kevésbé voltak összhangban a lehető­ségeikkel, mint például a szakközépiskolát végzettek­nek. Az igények és a lehe­tőségek között azonban még nagyobb lesz a feszültség — ezután. Az íróasztalok számát nem lehet tovább szaporíta­ni. sok van belőlük, gyakran fölöslegesek a mostaniak is. A »létszámstop« kényszerű intézkedés, saját, jól felfogott érdekünkre szorít rá. Ha a gyerekek még nem is fogják föl ennek jelentőségét, meg- fríedkezhetnek-e erről a szü­lők? A pályaválasztás előtt álló fiataloknak annyi reális lehe­tőségük van, hogy mindenki megtalá'hatja a testére sza­bottat. így a kitérőktől, a fö­lösleges csalódásoktól, a ké­sőbbi »pályamódosítás« kény­szerétől is meg lehet kímél­ni őket. Jobban járnak ők is, ha a vélt remények helyett valódi lehetőségeiket ismerik meg. Azt, amit a társadalom is nyújt. Ugyanakkor: társa­dalmunkban nincsenek zárt kapuk. A műhelyekből ugyanaz az út vezet az egye­temekre, mint a gimnáziu­mokból. Tehetséggel, szorga­lommal eddig is sokan meg­találták, végigjárták. Saját erejükből szereztek diplomát., maguk küzdöttek meg válasz­tott hivatásukért. Az utánuk következőik hely­zete sok tekintetben köny- nyebb lesz. Törvény lett, hory ettől az évtől a szakmunkás- bizonyítvány mellé középis­kolai végzettséget séerző fia­tal munkások nappali tago­zaton végezhetik el az egye­temet, megkapják átlagkere­setüket is, ha megfelelnek a feltételeknek. Rajtuk áll, hogy nekivágnak-e. A z otthoni szóra hallgató gyerekekből egyszer óhatatlanul nyitott szemű felnőttek lesznek. Fel­nőttként kell szembenézni velük, megfelelni a kérdésre: Megtettünk-e mindent, hogy helyükre találjanak az élet­ben? — Választ várnak a szülőktől, de azoktól is, akik a másik végletbe estek és nem szorították rá időben gyerekeiket a tanulásra. Mind a két esetben könnyen ke­vésnek bizonyulhat a jószán­dékra hivatkozás. V. E. Szerdahelyiül Vásárhelyig A parasztok fenséges emberek !, S-rs».. 'ft ...V . • m. Helyzetelemzés Ötéves léptek Nagyatád közművelődésében A közművelődés hely­zetéről és ötéves fejlesztésé­nek feladatairól tanácskoztak tegnap a városi tanácson. A művelődésügyi osztály ezt azoknak az üzemeknek, mű­velődési intézményeknek a bevonásával tartotta, amelyek saját portájukon már elké­szítették a számvetést és el­képzeléseiket is papírra ve­tették — meghallgatva so­kak akaratát. Dezső Lászlúné osztályvezető elmondta: a közművelődés helyzetét érté­kelő és a fejlesztési felada­tokat megszabó közös munka már tavaly októberben meg­kezdődött Megbeszélték a tervezési irányelveket és fel­mérésekkel segítették elő, hogy az új tervekben meg­alapozott elképzelések kapja­nak helyet. Ehhez sok segít­séget nyújtott a városi párt- bizottság is. A város az elmúlt öt év­ben iparilag megerősödött, a lakosság száma is j ócskán emelkedett. De itt is sok — mintegy T 300—1400 — az in­gázóik száma. A munkások művelődését, tanulását eddig is szem előtt tartották: en­nek eredménye, hogy Nagy­atádon nőtt a szakmunkások, csökkent a nyolc általánost nem végzettek száma. Pár éve még nem beszél­hettünk Nagyatádon képző- művészeti—zenei életről, a színházi élmények is az utób­bi időben váltak maradan­dóbbakká. A nagyatádi mű­velődési háziban rendezett ki­állítások a megyei ' képző- művészeti életiben számon tar­tott eseménynek számítanak. Egyéves a faszobrásztelep. A zeneiskola működése óta Nagyatádon is egyre többen járnák hangversenyre. Fejlő­dött a város könyvtárhálóza­ta is; tavaly 66 006 kötetet kölcsönöztek az olvasók. Bod- vicám megújult a fiókkönyv­tár, Henézben olvasnak a legtöbbet, s tavaly óta mű­ködik a szülőotthon könyvtára. A helyzetelemzés azt is feltárta, hogy nem kielégítő .a városban az iameretterjesz­1 tő munka. A művelődésügyi osztály önkritikusan nézett szembe azzal, hogy a lema­radásban nekik is részük van. Nőtt az intézményekben, az üzemekben működő szakkö­rök száma, de fejletlen - még az öntevékenység, az amatőr- mazgalom. A város újabb öt éve fej­lődéssel kell járjon a közmű­velődés terén is. Azonnali feladatot jelent a TIT-munka fejlesztése. Szükséges a könyvtári rendezvények szá­mának és színvonalának az emelése, ezt elősegítik azzal is, hogy bővítik az intézményt. Üjabb szakköri helyiségek áll­nak már ősztől a nagyatádi­ak rendelkezésére a művelő­dési központban is. Az év végiéig készíti el a városi ta­nács a, kastély közművelődé­si hasznosításának tervét. Itt szándékoznak berendezni a nagyatádi állandó néprajzi kiállítást, s mellette alkotó- házként fog szolgálni ez az épület. Fontos feladatot idézünk szó szerint: »Az oktatási in­tézmények bővítsék azokat a foglalkozási formákat, melyek a tanulókat a közművelődési intézmények látogatására ösz­tönzik.« Mellé kívánkozó gon­dolat a tervből: az oktatási intézmények adjanak helyet közművelődési rendezvények­nek is. A város üzemei csupán egyről feledkeztek meg a közművelődési igények beadá­sánál: hogy mennyivel kíván­nak hozzájárulni a dolgozók művelődéséhez. A művelődés­ügyi osztály fölmérése sze­rint százezer forint áll az üzemek rendelkezésére, mely­ből amatőr művészeti csopor­tokat működtethetnek. A munkásművelődésben nélkülözhetetlenek a lelkes és jól képzett üzemi népműve­lők. A konzervgyár jár elöl példával. A többi -ipari üzem közöseit, kettő-kettő összefog­va, biztosíthatná a tartalma­sabb művelődés személyi fel­tételét. A tanácsülés pénteken tárgyalja meg a város követ­kező öt évének közművelődé­si tervét. S öt évet lépve. elő­re: a tervidőszak- végén majd a tízéves város bizonyára ko­rához és rangjához méltó mű^ velődiési életről ad számot. Horányi Barna Huszonöt éve, hogy tehet­ségkutat» út­ján Hincz Gyula festő­művész föl­fedezett égy fiatal somogyi szobafestő­inast, aki a kaposvári képzőművé­szeti szabad­iskola foglal­kozásait láto­gatta. Amikor Németh József a főiskola hall­gatója lett, xijár múltja volt: a kapos­vári Hősök templomának díszítő mun­káit végezte, s mestere tudta nélkül — ti­tokban — az oltár mögé odafestett egy _________ f ejet... Hosszú volt az út Kapos- szeirdahelytől Hódmezővásár­helyig. Ezernyi szállal kötő­dött a múlthoz. Fogva tartot­ta, amit maga mögött hagyott: a nagycsalád, a paraszti vi­lág, amely fölnevelte. Megha­tározta érzésvilágát, gondolko­dását, kötődését és művésze­tét. A főiskola elvégzése után átmenetileg Budapest, majd a Tisza-parti Firenze — Hód­mezővásárhely — lett az ott­hona. És elkezdődött művésze­tében valami új, amely rész­ben a vásárhelyi hagyomá­nyokból. másrészt ősi, sokszáz éves művészetből táplálkozik. Legszívesebben, leggyakrab­ban freskót vagy freskó hatá­sú táblaképeket fest. Nagy képfelületeit egyszerű embe­rekkel, hozzá nagyon közel­álló parasztokkal népesíti be. Bánszky Pál azt írja róla könyvében: Diplotmajmunkája freskó volt. Ezzel — la szoba­festő szakmán mint profán előzményen túljutva — vég­képp eljegyezte magát a fal­lal. öreg, subás parasztjai, kún- arcú, fiatal lányai, parasztma­donnái Párizs, Bécs, London, Belgrád, Prága. Varsó kiállí- tótermeinek falairól tekintet­tek a látogatóra. A művész járt tanulmányúton Indiában — ennek emlékét idézi a Hin­du lány című alkotása —, ki­állított Norvégiában, s több­ször járt a Szovjetunióban. Most kapott harmadszor Mun- kácsy-díjat. . ‘Sv Kezdeti próbálkozásait ki­véve témája azóta is az egy­szerű ember, a paraszti vi­lág. Vannak, akik túlhaladott­nak érzik ezt a témát. Egy­szer egy televíziós vetélkedő alkalmával hívták meg á mű­vészt. Arról beszélt, hogy az a világ, amelyből táplálkozik, elkötelezettséget jelent szá­mára. Ö nem tud mást, más­ként festeni. Erről a világról még rengeteg mondanivalója van, neki és másoknak is. A riporter nem értette. A nézők igen. Cso&ri Sándor költő azt írta Németh Józsefről, hogy a hű­ség, a megőrzés festője. A művész egyszer azt mond­ta: »A parasztokat a történe­lem folyamán sokféleképpen ábrázolták, többek között nyo­morúságosnak. Én a parasztot fenséges emberként kívánom ábrázolni.« Ilyen fenséges embereket festett egyik legújabb tábla­képére is, amely néhány nap­ja a szennai házasságkötő ter­met díszíti. Díszíti? Nem, funkciója van. Mint ahogy ih­letűjüknek, az orosz ikonoknak is meghatározó sáerepük volt az emberek környezetében. Németh József sokat foglal­kozott a szovjetunióbeli útjai során az ikonnal. Művészeté­ben fölhasználta azokat a je­gyeket, amelvaket ez a na­gyon egyszerű, nagyon nemes kifejezésmód és stílus takar. A Szennába került képet is ilyen hatások alatt festette. — Nálunk nem nagyon fes­tenek ikont vagy ikonhatású képét — mondta a művész. — Engem sem a mű fogott meg ezeknek láttán, hanem az az egyszerű, letisztult emberség, amely belőlük árad. Az orosz ikon parasztja rokonságban van a kúnságival. A szennai kép nagyon kedves nekem. Igazán akkor kezdett el érde­kelni a térría, amikor ezt a házasságkötő termet meglát­tam. Ez olyan szép, olyan egy­szerű, mipden csinált hivalko­dástól mentes, hogy úgy érez­tem: a képemnek kell alkal­mazkodni hozzá. Örülök, hogy ide került. A kép két részből áll. Egyik oldalán idős emberek, öreg, nagy kezű. nagy lábú paraszt- ember. keresztbe vetett búza­vetőabrosszal. Mellette öreg­asszony kenyérrel. A másik oldalon fiatal pár, fiatal lány virággal. A nők feje körül glória emeli ki arcuk tisztasá­gát, egyszerűségét. Nyuga­lom, béke árad ezekből az egy kicsit stilizált, mégis hús-vér emberekből. A parasztok fen­ségessége. Simon Márta GERENCSÉR MIKLÓS EMLÉKE TISZTA FORRÁS nzzz ________________ Azon a márciusi napon, 1676-ban Magyarországra néz­ve komorabb már nem is le­hetett a történelem. Azok, I akik szívükön viselték a haza sorsát, még nem tudhatták, hogy reményük ott ring Bor­si kétcímeres bölcsőjében. Az anya oltalmában Még öthónapos sem volt leges gyám' az anya marad, II. Rákóczi Ferenc, amikor apja meghalt ismeretlen be­tegségben. Épp a családdal szembeni bizalmatlanság mi­att a Wessalényi-féle szervez­kedés egyik fő részvevője magát a császárt, I. Lipótot kérte végrendeletében, hogy míg a főgyám jogait magának tartja meg a császár. Az anya voltaképpen fia életéért harcolt, mert nem kétséges, igen sokan kívánták í kisded halálát. Szinte sem­miség volt elköyetni abban az időben akár a legsötétebb legyen gyermekei gyámja. Ez bűnöket. Ha valamiképp el­a folyamodás leghatékonyabb az ellenségek mindenre kap ható gazsága ellen. A császár kegyesnek mutatkozott, jóin­dulata jeléül oltalmába fo­gadta a Rákóczi-árvákat, ter­mészetesen nem minden po­litikai számítás nélkül. Zrínyi Ilona ellenezte fér­je kívánságát. Ö az ősi ma­gyar jogra hivatkozva magá­nak követelte a ’ gyám fele­lősségét. Gyermekeit semmi áron ki nem engedte anyai oltalmából. Hosszas, idegtépő kinek hinni alkudozások után engedett az Szigorúan udvar. Bécs úgy egyezett meg Zrínyi Ilonával, hogy a tény­ígérkezett a teszik láb alól a Rákóczi-ház védelemnek egyetlen fiú örökösét, magva szakad a családnak, és tör­vény szerint a kincstárra száll a vagyon háromnegyed része. Jellemző a veszély komolysá­gára, hogy a magyar ügy pár­tolói, akik nyilvánosan a csá­szár hűségén működtek, de titkon féltették az ország sor­sát, figyelmeztették Zrínyi Ilonát, hogy senki idegent ne engedjen fia közelébe, jól válogassák meg, kit fogadnak bizalmukba, »ment most nincs lenne olyannak látni ezt a kort, mintha egyik oldalon álltak volna a sátáni császá­riak, a másikor pedig a sze­gény, üldözött magyarok. Hi­szen úgy igaz, a magyarok valóban szegények és üldö­zöttek voltak, de igen gyak­ran saját sorsukat súlyosbí­tották meghasonlásukkal. Nem először, nem is utol­jára fordult elő, amikor ma­gyar a magyart mészárolta. Rákóczi gyermekévei abban különböztek többek között történelmünk más tragikus eszrtendőitől, hogy ez időben jutottunk legközelebb a vég­ső nemzeti pusztuláshoz. El­sősorban Európa általános ha­talmi földrengései miatt, de nagyrészt a belviszályok kö­vetkeztében. Nem véletlen, hogy közvéleményünk tudatá­ban ez az egyik leghomályo­sabb korszak. Ezen a helyen nem vállalkozhatunk az ösz- szefüggések akár vázlatos át­tekintésére sem. de Rákóczi életének, jelentőségének meg­értéséhez feltétlenül szüksé­ges utalni néhány korabeli mozzanatra. Az egymást követő válsá­gos időszakok egyik legsúlyo- sabbíka esik a Wesselényi-fé- le szövetkezés és Buda visz- szafoglalása, tehát 1670 és 1686 közé. A kuruc-labanc háborúskodás bár kezdeti, de heves, elkeseredett és kaoti­kus világa ez. Tovább ritkít­ja saját sorait a három rész­re szakított ország maradék magyarsága, a jobbágyok éppúgy, mint a nemesek és főnemesek. Politikai szem­pontból az okozza a legna­gyobb zavart, hogy nehéz el­osztrákra. Mindkettő megcsal­ta őket, így azok pártja sem csekély, akik az önerőbe sze­retnék vetni bizodalmukat. A hódoltság másfél évszázada teljesen különbözővé tette egyrészt a Dunántúl és Felső- Magyarország, másrészt Er­dély jellegét. Az amúgy is súlyos fölös számú ellentétet még tragikusáéba tette a fe­lekezeti gyűlölködés, a refor­máció-ellenreformáció szen­vedélyei. Csak természetes, hogy Bécs tudatos hódító politiká­ja messzemenő hasznot ipar­kodott húzni ebből a zű~za- varból. Ekkor keletkezett a kuruc mondás: »Két pogány közt egy hazáért«. És ekkor vált a latin szállóige az »Oszd meg és uralkodj«, a dinasztia fennállásáig gyako­rolt dívida et impera politikai alan-lvé. Ebből a szinte már fokoz- hatatlan' káoszból bontakozik ki Thököly mozgalma. Míg a kis Rákóczit három nevelő is őrá, hol Nagysároson, hol Regécen, hol Munkácson, hol meg Sárospatakon, addig. a környező táj erdőr engetegei - ben bujdosnak azok az üldö­zöttek, akiket a Wesselényi- mozgalom miatt kerestek ha­lálra. Meg azok a volt vég­vári katonák, akiket egysze­rűen szélnek eresztettek a császáriak, mivel céljaikkal nem fért össze a haza érde­kéért küzdő magyar fegyve­resek tartása. (Folytatjuk) országunkban«. tartózkodva dönteni, melyik nagyhatalom mindenfajta nemzeti elfő- ra bízzák magjukat: a hányát- guitságtól, hiba és gyengeség ló törökre, avagy az erősödj

Next

/
Oldalképek
Tartalom