Somogyi Néplap, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-18 / 93. szám

1901. április 18-án született Nagybányán Németh László író, esszéista, prózairodal­munk kimagasló képviselő­je. Első irodalmi sikerét 1925-ben a Nyugat című fo­lyóirat elbeszéléspályázatá­nak megnyerésével aratta (Horváthné meghal). 1932— 36-ig Tanú címmel lapot je­lentetett meg, amelyet egy­maga írt. Nagy regenyalko- tásai közül első volt a Gyász (1936), amit mély tár­sadalomábrázoló erejű to­vábbi regények követtek, köztük a Szerdai fogadónap (1939), A másik mester (1941), az Iszony (1947), Égető Eszter (1956), az Irga­lom (1965). Első színdarab­ja a Villámfénynél (1937) volt, 1962-ből való az Uta­zás. Egész sor történeti drá­máját ismérjük: VII. Ger­gely (1939), Széchenyi (1946), Galilei (1953), A két Bolyai (1961) stb. Több tanulmány- kötetet is írt; a Saikódi es­ték című az 1957—61 közötti esszéit tartalmazza. Életmű­vének jelentős részét alkot­ta kiterjedt műfordítói tevé­kenysége. Illyés Gyula ERDŐBEN Kern érdekel, mi a neved fűzöld-fejű madár. Azzal is kevesebb köztünk az akadály. Nem nyomul közénk ennyivel sem a világ. Se nyom, se jel, se rubrikák! A hangodat, a szavadat sem ismerem. Szót ért csak annál hamarabb szíved s szívem. Fűzöld-fejű, hóbegyű, kék­hasú társ, édeni, nem lehet elég lent: elég elölről kezdeni! Káldi János A korai gólyák A rádió zengte a hírt: pár nappal ezelőtt, épp hogy megjött a február, — ily korán! — hazatért egy fürge gólyapár. Berénybem, a patakparton ide-oda járnak-kelnek. Figyelgetik a hévért kéményt és a kertet. Megállnak, el-elmerengnek, — ahogy szoktak — szelíden. Korholja őket az eszem. Megérti őket a szívem. Húzta őket az ősi vágy! Jöjjenek mielőbb, tegyék, ami múlhatatlan, építsék a jövőt. Húzta őket a csodát daloló sás, a felejthetetlen nád-ima, a tavaszt hívó, fehér emlékű lapály, e vtragkehelynyi Haza. E lőször ötéves koromban láttam a Balatont; egy hónapot töltöt­tünk anyámmal Aligán. A vörö6 szállodaépületre emlék­szem, előtte a még vörösebb cana índicákra. A parton hosszú homokalagútjaim hú­zódtak : mindig új kupacot ragasztottam az átfúrthoz. s azt megint átfúrva méterek­re terjedtek járataim. Apám nem volt velünk: Szolnok­ról jött meg egy este, új, fé­nyes biciklijén. A bicikli ak­kor még sporteszköz volt, s a nyaralók között általános csodálkozást keltett a sport­ember tanár, aki megnézett * ' bennünket, s másnap tovább­ment, kedves írója, Eötvös Károly útján, a Tavat megke­rülni. Ez még igazi ferencjó- zsefkori nyara­lás volt. Az új vasútvonalak HZUZUZZUI melléke ak­kor kezdett villatelepekkel beszóródni, s a nők, akik mint anyám is, először vol­tak fürdőn, hosszú, szemér­mes bugyogókban ereszked­tek a bőrüket vízbe. Németh László ezek. A füredi part most már állandóan ott motoz bennem: ide kéne húzódnom nekem is, ha nem is pergolás kert­be, hát egy hónaposszobába. Még betegségem első hetei­ben is erről folyik a levele­zés, telefonálás, amint a be­tegség is ott ért be igazán egy rosszul sikerült szigli­geti menekülés alatt. A kö­vetkező nyáron lányomék ti­hanyi építkezését figyeltem reménykedve. Egy-két esős tavaszi hetet is átvacogok a párolgó házban. Huzamosabb időre azonban csak ötvenhat utolsó napjaiban jutok le„de már csak a kór­----------------------házba, Füredre. .....------ Több mint k ét hónapot eszem egy asztalnál most már nem az üdülőkkel, ha­nem az elhasz- nálódottakkal. Valamikor az ország tíz- húszezer embe­réből rekrutá­rült, s cseperedő gyerekeink lódott ennek a szanatórium­szágba, melyen ekkoriban csap át az irodalom fertő­zése. Itt, az üdülő közelében bérelt házacskákban fényké­pezzük le kislányaink között a vendég Móricz Zsigmondot is, aki ekkor írta oly jellem­ző kenesei jegyzeteit, s a ki­törő háborúnak is innen fe­lel a kelet-európai népek sorsközösségét hirdető, a »híd« szót három nyelven elismétlő Most, punte, síita című tanulmányom. Az utolsó években Kénesé­nek vetélytársa támadt, az egyik régi földvári villa, mint panzió, rokon kézbe ke­Mi köt a Balatonhoz? (Részlet) egy nyáron a volt személyze­ti házból nézegetik a vér­bükk túlsó oldalán napozó Karádi Katalint, s a három kóstolgató Esterházy gyereket. Földvárt azonban nemcsak én, a csa- Az első világháború után Iád sem tudja megszeretni: túl vastagon van rá fölken­ve »a nemzet krémje«. Csak kis Katánk .keze melegét őr­zöm innét, amint együtt ko­cogunk fel, néhány héttel mint egy diákcsapat medi­kus vendége jöttem le ne- gyedmagarmmal a pápateszé- ri táborból a Bakonyon át a Balatonra. Első este Cso­pak alatt sütöttük parázsban a krumplit, másnap a tiha­nyi park akácosában, vala­hol a mai biológia fölött, bámultuk vacogva a valószí­nűtlen hajnalt. A következő nap Badacsonyból Ederics fe­lé ereszkedőben mint a leg­szebb magyar tájat tettem el emlékezetemben a Tapolca felé öblösödé völgyet: este a Hévíz körüli szénaboglyában háltunk, s utána újabb há­rom hetet töltöttünk a sze­ntesi »vízi tábor«-ban, ahová egész csónak- és vitorlás- flottilával szálltak le apám iskolájának cserkészed a Si­ón. A háború és tisztviselő- nyomor esztendei után ez a balatoni kirándulás a szép­ség, új tájak bevonulása volt életükbe, kis magyar kár­pótlás a »Szajna-habok«-ért, amelyeknek a »susogását« még mindig nem hallhattuk. A következő nyáron Bala­ton bérén y bői néztem a keszt­helyi öböl túlsó felén a he­gyeket: egy kvietált tábornok bukott fiát tanítottam német­re, s a pajkos házbéli asz- szonyok a padló résein »tűz van« kiáltással dugták fel padlasszobámba a Győrből érkező leveleket. A tűzből csakhamar tűzhely lett, há­rom év múlva már a rév­fülöpi szőlőkben látogattam — mint kereső orvos — a feleségemet: ő első gyer­mekünket hordta, én első regényemet olvastam neki a vízre vivő pallón. Ez már a konszolidáció éve. Nyugat­novellámra még milliókban kaptuk a pályadíjat, de be­tegeim már szolid pengőben fizettek... assan a határok is megnyílnak, szüleim a Duna mellé húzód­nak nyugdíjba, náluk írom nyári szünetben nagyobb munkáimat, de az egyre sű­rűsödő olaszországi utak és felsőgödi nyarak közt a Ba­laton is le-lehúz magához. Az egyik nyáron, Berzsenyi­könyvemre készülve, a köl­tő nyomait kutatom Niklá- tól Sörqjénig. Barátom — a Balatoni hexameterek írója — családjuk badacsonyi sző­lőjébe is átvisz: a legjobb magyar szőlőíz s a kötet egyik versében megörökített éles, szürke szem, barázdás arc — az Egryé — marad er­ről a kirándulásról az emlé­kezetemben. Néhány évvel később, már a falukutató mozgalom hatására, Zalát járom be, innét kiindulva egészen Lentiig, s térek visz- sza a kenesei üdülőtelepre, amely akkoriban (fővárosi al­kalmazottak vagyunk) a csa­lád fő fészke már. Három kis gyereknek el sem lehet kép­zelni olcsóbb és boldogabb nyaralást, mint ebben az üdülőben, amelynek helyes üzemvezetése, amikor jobban megismerem, Családias fa­lanszter című utópiafélémre készt... Persze itt is dolgo­zom, de nem egész napi rab­ságot jelentő regényeimen, drámáimon: könnyedén írt színházi kritikák. Híd- majd Kelet Népe-cikkek repültek innét a jövőre neszező or­L D halála előtt, a kilátóhoz: meg a szemben lakó Bajor Gizi arcát, amint ugyanannál a kilátónál az őrült grófnőt le­si a kerítésen, hogy jól játsz­hassa (a Horthy-korszak de- lelőjén vagyunk!) Harsányi Bolond Ásvaynéját. e ha nem is akarok többé Földvárra men­ni, a történelem mint egy balatoni vihar, újra és újból idecsap. Földvárról egy nagyobb legelőn kell átmen­ni (a sín fölött, melyre a költő vére szárad), s ott van az ember a szárszói Soli Deo telepen. Én is azon járok át Földvárról az ott tartott írói találkozóra. Negyvenkettőben egjí hét minden napján két­szer is, egyre nagyobb bol­dogsággal merülve meg a szavainkon felnőtt értelmisé­gi ifjúság aranykor-szövő ál­maiban. s az írók váratlan egyetértésében; negyvenhá­romban pedig egyetlenegy­szer, egyetlen órára, hogy el­mondjam, ha másból nem, dacból, amit mint szárszói beszédet őrzött meg főként ellenségeim emlékezete. Negyvennégy Ő6zén ugyan­csak a földvári panzióba jöttünk le (a legjobbkor) Illyés Gyulával: én katona- szökevény voltam már, ő csakhamar körözött. A szán­tód! réven át-átmentünk az ő Tihanyába is. Egy ilyen kirándulás alatt tudtuk meg, hogy Horthyék letették a fegyvert, visszajövet a rév- kocsmában a beszeszelt ha­jós már a németek menekü­léséről szavalt, otthon, Föld­váron pedig a nyaralót őrző családdal ütöttük fel fejün­ket Szálasi rádiónyilatkozatá­ra. s figyeltük belesápadva, aznap már másodszor, a sor­sunkat kezükben tartókon, a néphangulat Shakespeare-i átcsapását. Az Alföldön eltöltött évek után egy szobrász barátunk meghívása hozott le megint a Balaton mellé. »Ha én nem mehetek Olaszországba, Olaszország jön hozzám« — mondta a műremek kert, melynek fái közt finom sár­ga rigófütty felelt a kemény vésőcsapásokra. Az a mű­hely volt ez, melynek szob­rain s főképp rajzain át a napokban öntötte el Tihany a Nemzeti Szalont. A követke­ző években azonban, mint az egyik füredi üdülő be­utaltja nagyobbat is láttam a Balaton mellé húzódó Mű­vészeknél : nehézkes léptű munkásokat, akik most öreg­ségükre próbálják, hogyan is kellene nyaralni, alföldi­eket, akiket a két szokatlan- ság, hegy s tó közé szorul- tan egvszerré túmolyít: a ví­zé és a füredi boré. Az üdü­lőben azonban fesztelen bá­nyászfiatalok verik fel a nappalt, sőt az éjszakát, épp­oly keveset hederítve írógé­pem kopogására (ekkor már fordító vagyok), mint felesé­gem gondozottjára, a boga­ras, zsörtölődő, de nagyon szeretetre méltó Nagy La' jósra. Számomra a nehéz munka s a növekvő izgalom évei nak a beteglakossága, ma mégis csak ötmillióból e6nek belé a folyton lebegő, s mos­tanában egy kilengéseket végző mérlegbe a füredi trombózisok, s a mögöttük húzódó embersorsok. Azóta csaknem egy év telt el, s én itt ülök a sai­kódi házban, melynek telkét nem én választottam, ba­zaltköveit nem én hordat- tam, tacskóihoz sem köt ül­tetési féltés, hogy mint ma­gányos házőrző küzdjek az inkább néprajzi értékű »sze- meskályhá«-val. A Balaton innét még ősszel is olyan, mint egy olasz öböl: a fo- nyódi hegy és a Badacsony közt mintha tengerre lebeg­nének ki a vitorlások (tán ezért is veti ki itt régi ró­mai villák kövét a föld); té­len azonban a vörös náda­son túl az ólmo6 felhők alatt már nem a Tirréni-tengerre, hanem a nemlétbe viszi ki, akiért eljön, a normann or­rú hajó __ é rt pergettem le e kis balatoni filmen az életem? • Mert kockái nemcsak az én életemről szólnak, nemcsak a tóban magát néző félszázadról, ha­nem arról a gravitációról is, amellyel egy nem sok erő­mű nemzet húzódik — ki ho­gyan teheti, s egyre jobban —, ehhez a sekély tóhoz, amelynek egész vízmennyisé­ge aligha van egy köbkilo­méter, de a csupa felület víztükör s a csupa változás ég közé zárt fényjátékával, ciprusszerű jegenyesoraival, a Bakony kék vonalú hátte­rével, nemcsak nagy művé­szeket tud egy életen át el­foglalni, de annyi szegény embernek ejti erre a szí­vét ... M Kelemen Lajos HÚSVÉT ASZTALÁRA Mór megkerült az elpukkant öröm itt rajzanak fényei a húsvét asztalán a kallódó idő itt hajt ki majd friss idegeivel a csontok borostás falán Bepárásodik szemeid ablaka sorsom kálváriája mégis szépnek látszol kezed a féloldalra dőlő virágoknak gyűrű — a vérforró reggeli égnek jászol Habos folyók rakódnak most a kékkel és az isten szabadideje az április így hajiunk át a jövő szögletébe tulipánok pipacsok nyárfák és az arcod is Madarak réti füvek sűrűjére odacsavart surrogásait hazáig viszem énekükkel megbuktatott bánatok gödörbe hullanak mint ősszel a szilvaszem Szalai Csaba Megbeszélt jel, ködöt durrant a kúp. Bemászok fyomvidekem sárga kráterébe állam alá lóbált dudvaporfüstölőkkel, — érzem, erőmből herdálhatok. Hörcsögök oltárán közeleg őszi lánctalp.- gránátos testőr tengeri csörömpöl mellettem tovább: hű csatlósi had,— megnyílt az ég, besurran toprongyos verébcsapat. Vén Emil festőművész budapesti kiállításáról. (Fotó-reprodukció — K S) Pünkösti Árpád «4 tökéletes házasság Amikor a »Hírharang- szerkesztőségében megbíztak a lelki klinika vezetésével, izgatottan vártam az első lá­togatót. Az első jelentkező egy nyugdíjas tisztviselő volt, aki elpanaszolta: nem tud szomorú, magányos életén változtatni, mert nem talál megfelelő élettársat, nem ta­lálja meg álmai asszonyát. Segítségemet kérte és annak a reményének adott kifeje­zést, hogy jó tanácsot kap tőlem. — Milyen feleségre vá­gyik? — kérdeztem jóságo­sán, mert úgy éreztem, hogy a lelki rovat vezetőjének mindig szívből jövő érdeklő­dést és jóságot kell mutat­nia. — önzetlen élettársat ke­resek, szerető lélek legyen. — Miért nem ad fel apró- hirdetést? Százan is jelent­keznének. — Már föladtam; százhú­szon jelentkeztek. — És egyet sem talált al­kalmasnak közülük? — Mind a százhúsz alkal­mas lett volna... De a la­kás! — Nincs megfelelő lakás? — Gyönyörű, kétszoba­hallos lakásom van. Dunára néző ablakokkal. — Akkor mi a baj? — A gyönyörű kétszoba- hallos lakás a baj! A Dunára néző ablakokkal. Valameny- nyien a lakáshoz akartak férjhez menni, nem hozzám. Szörnyül Hej, ha nem lenne ilyen gyönyörű lakásom! Elgondolkoztam. Azért van a lelki klinikánk, hogy se­gítsünk az embereknek, ha már eljöttek a klinikánkba. Így szóltam a szomorú em­berhez, aki olyan búsan ült a szobában, mintha nem is két, hanem három szobája és hozzá két hallja lenne. — Cserélje el a szép laká­sát egy ócska szoba-konyhás lakásra, mellékhelyiségek nélkül. Aki ilyen körülmé­nyek között is a felesége akar lenni, az önzetlen nő. Elgondolkozott a tanácso­mon, és remény csillant föl a szemében. — Azt hiszem, jó ötletet adott — mondta —, talán fogalmazzuk meg együtt az apróhirdetést, ha nem terhe­lem vele. Pár perc múlva meg is született az apróhirdetés: »Hatvanhat éves, nyugdíjas, szoba-konyhás lakással (víz az udvarban) önzetlen házas- társat keres­őt hét múlva már a fele­ségével keresett föl. — Gratulálok! — mondtam őszintén, és megszorítottam mindkettőjük kezét. Az asszony megkért, hogy telefonálhasson. Közben hal­kan kivallattam az újdonsült férjet. — önzetlen? — Ha nem lenne az, nem vettem volna el. — Szerető lélek? — Nagyon is az. Szereti, imádja a lakásunkat. — A szoba-konyhásat? Víz. vezeték nélkül? — Dehogy! Amikor — még menyasszony korában — megtudta, hogy a lakáscseré­ért szép összeget kaptam, rá­beszélt, hogy vegyek az OTP- nél öröklakást. Sikerült sze­reznünk egy kétszoba-hallos lakást. Dunára néző abla­kokkal ... Még a szoba- konyhásért is kaptam némi pénzt... Nagyon boldog va­gyok, hogy sikerült ilyen ön­zetlen élettárshoz jutnom. Köszönöm a segítségét!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom