Somogyi Néplap, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-18 / 93. szám
Még türelemre van szükség Júniusra kialakul a magyar labdarúró VB-csapat Ritkán adódik, hogy a labdarúgás szövetségi kapitánya Somogybán jár. Most . Baráti Lajos ott ült a barcsi kis- padon. a válogatott edzője, Kovács Ferenc mellett. A mérkőzés után arra kértük, szóljon a terveiről. — Alig két esztendeje lépett új útra a válogatott csapatot illetően az MLSZ. Én valamivel később kapcsolódtam be a munkába. A labdarúgó-szövetség vezetői, de a szurkolótábor nagy része is tudtul adták, hogy. neon máról holnapra kell eredményt elérnünk a válogatottal. A fő cél az lett, hogy ez év végéig kialakítsuk az A- keretet, melyre a VB-selejtező válogatottja épül. Eddig tulajdonképpen minden ennek érdekében történt. Már a tengerentúli túra is. Hogy a régiekből nem sokan maradtak, az nem rajtunk múlt. Bálint, Fazekas vagy Nagy László helyet követel magának a csapatban. A töb pai csoport akadályait sikeresen vennénk, akkor még további mérkőzést kell vívni egy dél-amerikai csapattal. Éppen ezért nagyon komolyan kell vennünk az olyan mérkőzéseket is, mint a Jugoszlávia elleni, amelynek látszólag semmi tétje nincs. Ilyen meccsekre is szükség van. A fokozatosság elve alapján akarjuk a ma még olykor névtelen játékosokat elvezetni a nagy tétmérkőzésekig. Hosz- szú, türelmet igénylő munka. A cél ma is elsősorban a csapatépítés. Azután a sikeresebb szereplés a világbajnokságon meg az olimpiai versenyeken. Ehhez a feltételek adottak. A játékosanyag is jobb. mint ahogy sokan gondolják. 1976 már előrelépést is hozhat. Bizonyos, hogy a mélyből kifelé lábalunk. Hiszem, hogy pár év alatt feledtetni tudjuk a legutóbbi esztendők balsi- j kereit — mondta Baróti LaJu «oszlávia—Magyarország 0:0 Banja Luka, 12 000 néző. V.: Mateev (bolgár). J ugoszlávi a: Petrovics — Peruzovics, Primorac, Muzsi- nies, Hadzsiabdics — Jerko- vics, Acsimovics, Vladics — Vabec, Vukotics, Surjak. Magyarország: Gujdár — Nagy III., Bálint. Rab, Kántor— Nyilasi, Ebedli, Pintér — Fazekas, Weimper, Magyar. Az első percekben bizonytalan volt mind a két csapat. Az 5. percben meleg pillanatok adódtak a magyar kapu előtt, Bálint és Vukotics ösz- szecsapott, a jugoszláv középcsatárt rövid ideig ápolták, Öl bajnokcsélyes a siói oki járásban Siófoki járás 12 csapat küzd a járás lab- darúgó-ha jnokságaba n. Kőröshegy—Somogymeggyes 1:2, Balatonszemes—Balaton- szabadi 2:2, Nágocs—B. Vasas 1:1, Torvaly—Ságvar 0:3. Tengőd—Kisbárapáti 1:1, Kapoly —Balatonszárszó 4:3. Nagyatádi járás Lábodon ismét megalakult a sportkör. Felnőtt és ifjúsági labdarugó-csapatuk — egyelőre versenyen kívül — a szövetség engedélyével részt vesz a bajnoki küzdelmekben. . Iharos—Segesd 1:1, Beleg— Háromfa 1:4. Mike—Szabás 3:9, Lábod—Kisbajom 2:1. Kaposvári járás Igái és Magyaregres egyaránt győzött. Ősz topán viszont hazai pályán vereséget szenvedett. Így tovább csappant a bajnokesélvesek száma. Igái—Kaposszerdahedy 5:0. Bőszénfa—Kaposío 3:3. Já'kó— Kaposfüred 3:7. Magyaratád— MezöcsoKomya 0:0, M agya reg- rés—Somogyszil 3:0, Somogy - geszti—Taszár 6:1, Osztopán— Toponár 0:2. Barcsi járás Homokszen tgyörgy—Béla vár 6:4. Potony—Heresznve 3:1, Szülök—Istvándi 6:4. Daranv —Rinyaújlak elmaradt. biek nem vették föl a harcot í* 05 szövetségi kapitány, a jelentkező fiatalokkal. Nem I K- S. titkoltuk, hogy fiatalítani akarunk. Jól jött a 23 éven aluli csapat sikeres szereplése. Sokat , együtt játszik ez a gárda, s kezd is kialakulni. Véleményem az, hogy sok a tehetséges játékosunk. Persze. legtöbbjük még nem kiforrott. Ehhez idő meg türelem kell. Magam is türelmes vagyok elsősorban azokkal szemben, akik most kapcsolódtak be a válogatott munkájába. Paróczai, Kerekes vagy a fehérvári Máier és Csongrádi máról holnapra került a keretbe. Nem téveszt meg, ha valamelyikük formája ingadozik. Hiszem, hogy a maiak mind beérnek, s még nem is zártuk be a kaput. Június végéig 23-as keretet alakítunk ki. Minden poszton két-két, lehetőleg azonos képességű játékost akarunk. A kapus felelősségteljes posztjára hárman pályázhatnak majd. Eddig minden az elképzelések szerint jött be. Argentína ellen időnként már elégedett voltam a csapattal. Ez nem jelenti azt, hogy most sorozatban nyerni fogunk. Lesznek kevésbé sikeres találkozók is. Fiatal labdarúgókról van szó. s ismeretes, hogy milyen nehéz sorozatokon kell túljutniuk a fiúknak. A sűrített bajnoki meg a kupaprogram azonban éppen a játékosok érdekében történik. A mostani nehéz napoknak, heteknek a következőkben látják majd hasznát azok, akik becsületesen dolgoznak. Aki nem, az úgysem bírja a terheket. Keményen kell dolgoznunk, hisz ismeretes, hogy a VB- döntőbe jutásért milyen nehéz mérkőzéseket kell vívnunk. Gondoljunk csak a Blohin vezérelte szovjet válogatottra. Azután, ha az euróle is ment a pályáról, majd visszatért. Az első lövést Fazekas eresztette meg a jugoszláv kapura. Petrovics biztosan védte. A 20. percben gólt érhettek volna el a vendéglátók. A jugoszláv csatár átemelte a labdát ugyan a magyar kapus fölött, de az jó 4—5 méterrel a jobb kapufa mellett gördült ki a pályáról. A második félidőben a kezdésre csak a jugoszlávok cseréltek. A magyar válogatott általában védekezésre kényszerült. Az utolsó percekben a jugoszlávok a győztes gól megszerzésére törekedtek minden erővel, a magyar csapat pedig a 0:0 megtartására, s ez nekik sikerült. A Balatoni csoport mai labdarúgó műsora (valamennyi találkozó 16 órakor kezdődik) : Balatonfenyves—Ba’alonberénv (Kovács J.), Nagy berény—Tab (Mátés). Bus^sák—Ordacsehi (Ordacsehiben, Halász). Zamárdi—Karód (Erdélyi J.). Kölese—Kéthely (Horváth S.), Balatoniöld.vár—S. MEDOSZ (Horváth J.), Balaton- sízentgyörgy—Balatonend réd (Fo- nódi), Vityapuszta—Táska (Király)., Tixennvolc év a spor Az ötvenes és a hatvanas években egy mokány kis legény kergette a labdát a Kaposvári Dózsa színeiben. A zömök fedezet testalkata miatt kapta a »Tuskó« becenevet. Akit becéznek a szurkolók. azt a szívükbe is zárják. így volt ez Kutast Gyulával is, aki nemcsak lelkes és jó játékával, hanem sport- szerűségével is hétről hétre felhívta magára a figyelmet. Szerénységét és lelkiismeretességét nemcsak a pályán, hanem munkahelyén, a kaposvári járási tanácson is észrevették. Talán ezért sem volt meglepő, hogy az alig huszonnégy éves fiatalembert a járási TST elnökévé nevezték ki. Azóta tizennyolc év pergett le. s a »téestés« elnökből járási sportfelügyelő lett. Ez azonban csak címváltozást jelenteit. Kutasi Gyula csaknem két évtizede ugyanabban a beosztásban tevékenykedik. S hogy nem eredménytelenül, azt a közelmúlt igazolta. Az idén áDrilis negyedikén a Magyar Népköztársasági Sportérdemérem bronz fokozatát kapta. Hosszú évek munkájának méltó elismerése ez a kitüntetés. Együtt forgatjuk vissza gondolatban az idő kerekét, s elevenítjük fel tevékenységének néhány fontosabb állomását. Minden tapasztalat nélkül látott munkához. Alig volt akitől tanácsot kérhetett. Járása sportja egyenlő volt a labdarúgással, csupán a nyári spar- takiádok jelentettek — igaz kampányjellegűén — néha új színfoltot. Érezte, hogy képeznie kell magát, ha helyt akar állni. Beiratkozott a Pécsi Tanárképző Főiskola levelező tagozatára, ahol testnevelő tanári oklevelet szerzett. Elégedetten beszélt arról, hogy mindig bizalom övezte munkáját. Szabad kezet kapott — bátran újíthatott, kísérlet eehetett. A megyében először náluk vezették be — eleinte csak kísérleti jelleggel — a járási ifjúsági labdarúgó-bajnokságot. Hat csapat kezdett, de két évvel később már húsz együttes fiataljai küzdöttek. A megyei spar- takiádokon szinte mindig az ő járásából volt a legtöbb részvevő. Itt kaptak sokan kedvet a röplabdához. Volt idő. amikor a járásnak tizenkét (!) női röplabdacsapata harcolt a bajnoki címért. A tanár szólalt meg benne, amikor ezt mondta: — Nekem az iskolai sport a hobbym. A gyerekek között mindig jól érzem magam. Hívás nélkül is részt veszek szinte valamennyi iskolai sportrendezvényen. Az iskolákban úgy érzem, hogy kicsit előre is dolgozom. Ha • a gyerekekkel segítem megszerettetni a sportot. mennyivel könnyebb lesz később őket a sporttelepekre irányítani. Naptárában számos piros bejegyzés igazolja szavait. Ezzel a színnen jelölte be azokat az iskolai sportrendezvényeket, melyeken a közeljövőben részt akar venni. — Milyen tervek foglalkoztatják a közeljövőben? — 63 ezer lakosa van a kaposvári járásnak. Köztük sok a nő. Nekik szeretnénk több mozgáslehetőséget teremteni. Egy-egy újonnan -alakítandó szakosztály -terve is itt van már a fiókban. De ugyanilyen fontos, hogy a működő egyesületekben javítsuk a sportolási feltételeket. Meleg szavakkal beszélt azokról a társadalmi munkásokról, akik évtizedek óta szolgálják járásában a sport ügyét. — Ez a megtisztelő kitüntetés egy kicsit az övék is. Nélkülük sohasem érdemeltem volna ki. Ezt nem csupán udvariasságból mondom. Az utóbbi hetekben amerre csak jártam, mindenütt éreztem, hogy ezek az emberek szívből örülnek munkám elismerésének. J. R. Sokat gondoltam arra a kerek arcú kislányra. Pedig sohasem láttam, csak a fényképét. Négy évvel ezelőtt véletlenül megálltunk a böhönyei ruhaüzlet kirakata előtt, megnéztük a nyolcadikosok tablóját. Azonnal feltűnt rajta Orsós Júlia. — ö az első cigánygyerek, aki rendes időben elvégezte az iskolát — mondta kísérőm. Azóta is motoszkál bennem a gondolat, vajon mi van azzal a kislánnyal. A böhönyei iskola emeleti folyosóján viszontláttam a tablót. Buni Ferencné magyarorosz szakos tanár szeretettel emlékezik vissza tanítványára. — Nagyon becsültem és szerettem. Ragaszkodott az iskolánkhoz, igyekezett elvégezni a nyolc osztályt, pedig közben súlyos betegen is feküdt. Tényleg ő volt az, aki elsőnek elvégezte az iskolát. Szenyérről, majd Mesztegnyőről járt be. A szenyériek között ma is akad, aki eljut idáig, a böhönyei cigánygyerekek azonban épp hogy az ötödikig elevic- kélnek. — Mi van most a kislánynyal? — Annyit hallottam róla, hogy férjhez ment, s már gyereke is van. Az utolsó osztályfőnöki órán elbúcsúztam a gyerekektől. Ö az első padban ült, s minden szem rá irányult, vajon hni lesz. Amikor látták, hogy puszival búcsúzom tőle, a többi kislány is követte a példámat. \ Előkerül az anyakönyv, s ebből a mostani címet is megtudjuk. Mesztegnyő, Ladi János utca 10. Homokos, hosszú utca. Az első házon ott van a névadó ko— Mennyi idős a pici? —cirógatom meg a karon ülő gyereket. — A Lacika tizennyolc hónapos. Most várjuk a másodikat. Ügy határoztunk, hogy nekünk kettő lesz. Ebbén a kijelentő mondatban van valami határozott. Az egész megjelenése, a beszéde olyan, hogy jól érzékelhető a más életmódra vágyás. — A férje? — Traktoros a tsz-ben. Közben bemegyünk a házba. Sok a kép. A tévén lemezjátszós rádió áll. — Sokan lakunk együtt — a kishúgom is férjhez ment, nagyon szeretnénk állami segítséggel építkezni. A tanácson megígérték, hogy segítenek. A bátyja, a nővére is elköltözött már a családi közösségből, s ő is vágyik az önálló életre. Ha majd a második is fölcseperedik, szeretne elhelyezkedni. A Május 1. Ruhagyár marcali gyáregysége vonzza. Esetleg még Böhönye is szóba jöhet. Megérkezik az iskolából az öccse, Imre. — ö most végzi a nyolcadikat. — Utána? — Villanyszerelő-tanulónak megyek ... Már megjött az értesítés Kaposvárról, hogy föl-:.,, vesznek. — Találkozik a régi osztálytársakkal? — fordulok Júliához. — Néha ... Én mentem férjhez elsőnek, mindig kérdezgetik, nem bántam-e meg. Bogdán Lászlóné becsüli, amit az iskolától kapott. Az első találkozóra is elment, s ha pott emléktáblája. A tíz szám ] hívják, ott lesz a következő- jó messze esik az országúttól. í kön is. Sokkal nehezebb körül- A ház előtt cigányasszonvok ; menyek között, fokról fokra beszélgetnek — a kerítésnél 1 a +n>,ácát 37 egy fekete hajú lány. —k Julis? r. — Nem, ő bent van. Bekiabálnak neki, s már jön is a kisbabával. Amikor átadom hajdani osztályfőnöke üdvözletét, meghatódik. lép előre. A tudását az egész család hasznosítja, ha írni kell, őt kérik, a testvéreinek is segít a tanulásban. S közben arról ábrándozik, hogy az ő gyermekei még könnyebben jutnak majd nagyobb tudáshoz. Lajos Géza A kiskapun túl Az elnök irodájának ablaka mukat megtartsam. hanem az utcára néz. Az épülettel szemben zöld fűszőnyeg ékelődik be a rét a házak közé. Kikeleti hírhozó, mely a mezőről futott a hatúr pezsdítő- sürgető üzenetével a faluba. Az elnök csizmában ül az asztal mögött, menetkészen, hogy tíz perc múlva ott, s fél óra múlva amott legyen. Az olajkályha száraz melege inkább taszít, kifelé tuszkol, mintsem marasztal. Az elnök menne is, maradna is. — Ha nagyon keresne, se találna olyan elnököt a környéken. aki húsz éve végzi ezt a munkát. Én annyi ideje csinálom. Jól? Rosszul? Embere válogatja, hogy erre a kérdésre ki milyen választ adna. Nehéz igazságot tenni. Akarhatok jót. beleszakadhatok az igyekezetbe, akkor is akadhat, aki gáncsot vet. Megválasztottak, s abban az időben ennyi elég volt. Csak valóban: sokszor jól jött a talpraesett tanács vagy a vigasztaló szó, ha elkeseredtem valamiért. Mert a keserűségre is volt ok. Hiszi-e. hogy olykor milyen erőfeszítésbe került megmagyarázni a jóról azt, hogy miért jó? Még a bizonyításra sem mindig volt 'mód. Elzárkóztak attól, ami kívülről törekszik a fejekbe. Tudtam, hogy voltak, akik szándékosan csukták be az ablakot. Ostromolták egymást a csaladokon belül is az emberek: a férj a feleséggel, az apa a fiával veszekedett, mert nem tudták eldönteni: az előrevivő elképzelések mellé szegődjenek-e, vagy húzzák vissza valamennyit. Az elnök az ablaküvegen át messzire riáz. Ha derűsebb történet jut az eszébe, arcán elsimulnak a ráncok. Néhány évvel ezelőtt tosabb munkára késztessék, de ne sértsék meg az önérzetét? Mert akármilyen furcsa, a vétkes, a mulasztó néha az önérzetesnél is önérzetesebb: sértődékeny, könnyen lehet, hogy otthagy csapot- papot a munkahelyén. Akkor kereshetnek a helyére mást, pedig a pótlás egyre nehezebb. Az irodisták egymás után szállingóznak vissza az ebédről. Van. aki autóval, más meg motorral érkezik. A szomszédos ház nyitott ablakából tánczene szól: a rádiót géböl, s széles taglejtésekkel fölerősítik, hadd szórakozzon magyaráz valamit. Kisvártata járókelő. A levegőt megüli va indul, amerről jött, — de a kipufogókból hömpölygő nyomban odakanyarodik a füst és gáz. Az utca vége fe- helyére egy Dutra. Az elnök hoz a kertészetbe. Velük mindig van mit megvitatni. Szerintem nemegyszer a férjek biztatják föl őket, hogy csak beszéljenek, mondják el ezt meg azt, mert rájuk jobban hallgat az elnök. A csudát van ez így. Azt hallgatom meg. aki beszél, és arra hallgatok, aki okosat mond. Hogy ezek között több az asszony, mint a férfi? Azt hiszem, ez mindenhol így van. És az is, hogy mögöttük a több meg a jobb munka az alap arra, hogy jogosan szóljanak ... Búcsúzunk. Az elnök nem sokáig marad egyedül az utcán. Előbb egy biciklis fiatalember ugrik le a jármű nyerlől vontató bukkan elő, körülötte porfelhő gomolyog. — Ö is úgy járt, mint én — mutat az elnök a traktor felé. — Ez a traktoros is este eszi meg az ebédjét. Az történt. röviden kérdez — nyilván az iránt érdeklődik, hogy a határ melyik részébe veszi az irányt —, s máris ott ül a traktoros mellett, a vezetőfülkében. Hamarosan csak a sű, , , még úgy volt. hogy ha otthon hogy vetés közben állította le rű. szürke porfüggöny jelzi, magamnak nem voltam eleg kiléptem a kiskapun, máris a munkáról a brigádvezető és előttem volt az egész szövet- elküldte a harmadik úgy, ahogy fel voltam ruházva tudással. Nekiláttam, tanultam. A paraszti tapasztalat csak arra volt jó, hogy tudjam, mikor melyik munkánál mi az alapállás. Az emberek maguk közül valónak éreztek, bíztak bennem, jöttek utánam. Én meg adkezet. Most? öt kilométert kell mennem, ha ebédelni akaroK, olyan messzire van a lakásom az irodától. És az iroda is . . . Nem ilyen volt annak idején. Az egyik alkalmazott viselt tam a szavukra. Nem csak dolgai kerülnek szóba. Mit úgy, formailag, hogy a bizal- lehetne tenni, hogy jobb, pon- kőiben benézek '^"Zszonyo^_ faluba szivattyúért. Az itteni kertészetben elromlott a masina. Az öntözés nem állhat le. Kinn vannak a palánták, megrokkannak, ha nem kapnak idejében vizet... Én is elhalasztóm az ebédemet. Vegyszerezik a gabonát, megnézem, hogyan csinálják. Ütmerre mentek. Az ebédről utolsónak érkező irodista befordul az udvarba, motorját gondosan leállítja. Bemegy, s mielőtt leülne az asztalhoz, szélesre tárja az ablakot. Hogy bejöjjön a tavasz ... Hermész Ferenc
