Somogyi Néplap, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-18 / 93. szám

Még türelemre van szükség Júniusra kialakul a magyar labdarúró VB-csapat Ritkán adódik, hogy a lab­darúgás szövetségi kapitánya Somogybán jár. Most . Baráti Lajos ott ült a barcsi kis- padon. a válogatott edzője, Kovács Ferenc mellett. A mérkőzés után arra kértük, szóljon a terveiről. — Alig két esztendeje lé­pett új útra a válogatott csa­patot illetően az MLSZ. Én valamivel később kapcsolód­tam be a munkába. A labda­rúgó-szövetség vezetői, de a szurkolótábor nagy része is tudtul adták, hogy. neon máról holnapra kell ered­ményt elérnünk a válogatot­tal. A fő cél az lett, hogy ez év végéig kialakítsuk az A- keretet, melyre a VB-selejte­ző válogatottja épül. Eddig tulajdonképpen min­den ennek érdekében történt. Már a tengerentúli túra is. Hogy a régiekből nem sokan maradtak, az nem rajtunk múlt. Bálint, Fazekas vagy Nagy László helyet követel magának a csapatban. A töb pai csoport akadályait sikere­sen vennénk, akkor még to­vábbi mérkőzést kell vívni egy dél-amerikai csapattal. Éppen ezért nagyon komolyan kell vennünk az olyan mér­kőzéseket is, mint a Jugoszlá­via elleni, amelynek látszólag semmi tétje nincs. Ilyen meccsekre is szükség van. A fokozatosság elve alapján akarjuk a ma még olykor névtelen játékosokat elvezetni a nagy tétmérkőzésekig. Hosz- szú, türelmet igénylő munka. A cél ma is elsősorban a csapatépítés. Azután a sikere­sebb szereplés a világbajnok­ságon meg az olimpiai verse­nyeken. Ehhez a feltételek adottak. A játékosanyag is jobb. mint ahogy sokan gon­dolják. 1976 már előrelépést is hozhat. Bizonyos, hogy a mélyből kifelé lábalunk. Hiszem, hogy pár év alatt feledtetni tudjuk a legutóbbi esztendők balsi- j kereit — mondta Baróti La­Ju «oszlávia—Magyarország 0:0 Banja Luka, 12 000 néző. V.: Mateev (bolgár). J ugoszlávi a: Petrovics — Peruzovics, Primorac, Muzsi- nies, Hadzsiabdics — Jerko- vics, Acsimovics, Vladics — Vabec, Vukotics, Surjak. Magyarország: Gujdár — Nagy III., Bálint. Rab, Kán­tor— Nyilasi, Ebedli, Pintér — Fazekas, Weimper, Magyar. Az első percekben bizony­talan volt mind a két csapat. Az 5. percben meleg pillana­tok adódtak a magyar kapu előtt, Bálint és Vukotics ösz- szecsapott, a jugoszláv kö­zépcsatárt rövid ideig ápolták, Öl bajnokcsélyes a siói oki járásban Siófoki járás 12 csapat küzd a járás lab- darúgó-ha jnokságaba n. Kőröshegy—Somogymeggyes 1:2, Balatonszemes—Balaton- szabadi 2:2, Nágocs—B. Vasas 1:1, Torvaly—Ságvar 0:3. Ten­gőd—Kisbárapáti 1:1, Kapoly —Balatonszárszó 4:3. Nagyatádi járás Lábodon ismét megalakult a sportkör. Felnőtt és ifjúsági labdarugó-csapatuk — egyelő­re versenyen kívül — a szö­vetség engedélyével részt vesz a bajnoki küzdelmekben. . Iharos—Segesd 1:1, Beleg— Háromfa 1:4. Mike—Szabás 3:9, Lábod—Kisbajom 2:1. Kaposvári járás Igái és Magyaregres egy­aránt győzött. Ősz topán vi­szont hazai pályán vereséget szenvedett. Így tovább csap­pant a bajnokesélvesek száma. Igái—Kaposszerdahedy 5:0. Bőszénfa—Kaposío 3:3. Já'kó— Kaposfüred 3:7. Magyaratád— MezöcsoKomya 0:0, M agya reg- rés—Somogyszil 3:0, Somogy - geszti—Taszár 6:1, Osztopán— Toponár 0:2. Barcsi járás Homokszen tgyörgy—Béla vár 6:4. Potony—Heresznve 3:1, Szülök—Istvándi 6:4. Daranv —Rinyaújlak elmaradt. biek nem vették föl a harcot í* 05 szövetségi kapitány, a jelentkező fiatalokkal. Nem I K- S. titkoltuk, hogy fiatalítani akarunk. Jól jött a 23 éven aluli csapat sikeres szereplé­se. Sokat , együtt játszik ez a gárda, s kezd is kialakulni. Véleményem az, hogy sok a tehetséges játékosunk. Per­sze. legtöbbjük még nem ki­forrott. Ehhez idő meg türe­lem kell. Magam is türelmes vagyok elsősorban azokkal szemben, akik most kapcso­lódtak be a válogatott mun­kájába. Paróczai, Kerekes vagy a fehérvári Máier és Csongrádi máról holnapra került a keretbe. Nem téveszt meg, ha valamelyikük formá­ja ingadozik. Hiszem, hogy a maiak mind beérnek, s még nem is zártuk be a kaput. Június végéig 23-as keretet alakítunk ki. Minden poszton két-két, lehetőleg azonos ké­pességű játékost akarunk. A kapus felelősségteljes posztjá­ra hárman pályázhatnak majd. Eddig minden az elképze­lések szerint jött be. Argen­tína ellen időnként már elé­gedett voltam a csapattal. Ez nem jelenti azt, hogy most sorozatban nyerni fogunk. Lesznek kevésbé sikeres ta­lálkozók is. Fiatal labdarú­gókról van szó. s ismeretes, hogy milyen nehéz sorozato­kon kell túljutniuk a fiúknak. A sűrített bajnoki meg a kupaprogram azonban éppen a játékosok érdekében törté­nik. A mostani nehéz napok­nak, heteknek a következők­ben látják majd hasznát azok, akik becsületesen dolgoznak. Aki nem, az úgysem bírja a terheket. Keményen kell dolgoznunk, hisz ismeretes, hogy a VB- döntőbe jutásért milyen ne­héz mérkőzéseket kell vív­nunk. Gondoljunk csak a Blohin vezérelte szovjet válo­gatottra. Azután, ha az euró­le is ment a pályáról, majd visszatért. Az első lövést Fa­zekas eresztette meg a jugo­szláv kapura. Petrovics biz­tosan védte. A 20. percben gólt érhettek volna el a ven­déglátók. A jugoszláv csatár átemelte a labdát ugyan a magyar kapus fölött, de az jó 4—5 méterrel a jobb kapufa mellett gördült ki a pályáról. A második félidőben a kez­désre csak a jugoszlávok cse­réltek. A magyar válogatott általában védekezésre kény­szerült. Az utolsó percekben a ju­goszlávok a győztes gól meg­szerzésére törekedtek minden erővel, a magyar csapat pedig a 0:0 megtartására, s ez ne­kik sikerült. A Balatoni csoport mai labda­rúgó műsora (valamennyi talál­kozó 16 órakor kezdődik) : Balatonfenyves—Ba’alonberénv (Kovács J.), Nagy berény—Tab (Mátés). Bus^sák—Ordacsehi (Or­dacsehiben, Halász). Zamárdi—Ka­ród (Erdélyi J.). Kölese—Kéthely (Horváth S.), Balatoniöld.vár—S. MEDOSZ (Horváth J.), Balaton- sízentgyörgy—Balatonend réd (Fo- nódi), Vityapuszta—Táska (Ki­rály)., Tixennvolc év a spor Az ötvenes és a hatvanas években egy mokány kis le­gény kergette a labdát a Ka­posvári Dózsa színeiben. A zömök fedezet testalkata miatt kapta a »Tuskó« bece­nevet. Akit becéznek a szur­kolók. azt a szívükbe is zár­ják. így volt ez Kutast Gyu­lával is, aki nemcsak lelkes és jó játékával, hanem sport- szerűségével is hétről hétre felhívta magára a figyelmet. Szerénységét és lelkiismere­tességét nemcsak a pályán, hanem munkahelyén, a ka­posvári járási tanácson is észrevették. Talán ezért sem volt meglepő, hogy az alig huszonnégy éves fiatalembert a járási TST elnökévé nevez­ték ki. Azóta tizennyolc év pergett le. s a »téestés« elnökből já­rási sportfelügyelő lett. Ez azonban csak címváltozást jelenteit. Kutasi Gyula csak­nem két évtizede ugyanabban a beosztásban tevékenykedik. S hogy nem eredménytelenül, azt a közelmúlt igazolta. Az idén áDrilis negyedikén a Ma­gyar Népköztársasági Sport­érdemérem bronz fokozatát kapta. Hosszú évek munkájá­nak méltó elismerése ez a ki­tüntetés. Együtt forgatjuk vissza gondolatban az idő kerekét, s elevenítjük fel tevékenysé­gének néhány fontosabb állo­mását. Minden tapasztalat nélkül látott munkához. Alig volt aki­től tanácsot kérhetett. Járása sportja egyenlő volt a labda­rúgással, csupán a nyári spar- takiádok jelentettek — igaz kampányjellegűén — néha új színfoltot. Érezte, hogy ké­peznie kell magát, ha helyt akar állni. Beiratkozott a Pé­csi Tanárképző Főiskola leve­lező tagozatára, ahol testne­velő tanári oklevelet szerzett. Elégedetten beszélt arról, hogy mindig bizalom övezte munkáját. Sza­bad kezet ka­pott — bátran újíthatott, kí­sérlet eehetett. A megyében először náluk vezették be — eleinte csak kí­sérleti jelleggel — a járási if­júsági labdarú­gó-bajnoksá­got. Hat csapat kezdett, de két évvel később már húsz együttes fiatal­jai küzdöttek. A megyei spar- takiádokon szinte mindig az ő járásából volt a legtöbb részvevő. Itt kaptak sokan kedvet a röplabdához. Volt idő. amikor a járásnak tizenkét (!) női röplabdacsapata harcolt a bajnoki címért. A tanár szólalt meg benne, amikor ezt mondta: — Nekem az iskolai sport a hobbym. A gyerekek között mindig jól érzem magam. Hívás nélkül is részt veszek szinte valamennyi iskolai sportrendezvényen. Az isko­lákban úgy érzem, hogy kicsit előre is dolgozom. Ha • a gye­rekekkel segítem megszeret­tetni a sportot. mennyivel könnyebb lesz később őket a sporttelepekre irányítani. Naptárában számos piros bejegyzés igazolja szavait. Ezzel a színnen jelölte be azokat az iskolai sportrendez­vényeket, melyeken a közel­jövőben részt akar venni. — Milyen tervek foglalkoz­tatják a közeljövőben? — 63 ezer lakosa van a ka­posvári járásnak. Köztük sok a nő. Nekik szeretnénk több mozgáslehetőséget teremteni. Egy-egy újonnan -alakítandó szakosztály -terve is itt van már a fiókban. De ugyanilyen fontos, hogy a működő egye­sületekben javítsuk a sporto­lási feltételeket. Meleg szavakkal beszélt azokról a társadalmi mun­kásokról, akik évtizedek óta szolgálják járásában a sport ügyét. — Ez a megtisztelő kitün­tetés egy kicsit az övék is. Nélkülük sohasem érdemel­tem volna ki. Ezt nem csu­pán udvariasságból mondom. Az utóbbi hetekben amerre csak jártam, mindenütt érez­tem, hogy ezek az emberek szívből örülnek munkám el­ismerésének. J. R. Sokat gondoltam arra a ke­rek arcú kislányra. Pedig so­hasem láttam, csak a fényké­pét. Négy évvel ezelőtt vélet­lenül megálltunk a böhönyei ruhaüzlet kirakata előtt, meg­néztük a nyolcadikosok tabló­ját. Azonnal feltűnt rajta Or­sós Júlia. — ö az első cigánygyerek, aki rendes időben elvégezte az iskolát — mondta kísérőm. Az­óta is motoszkál bennem a gondolat, vajon mi van azzal a kislánnyal. A böhönyei iskola emeleti folyosóján viszontláttam a tab­lót. Buni Ferencné magyar­orosz szakos tanár szeretettel emlékezik vissza tanítványára. — Nagyon becsültem és sze­rettem. Ragaszkodott az isko­lánkhoz, igyekezett elvégezni a nyolc osztályt, pedig közben súlyos betegen is feküdt. Tény­leg ő volt az, aki elsőnek elvé­gezte az iskolát. Szenyérről, majd Mesztegnyőről járt be. A szenyériek között ma is akad, aki eljut idáig, a böhö­nyei cigánygyerekek azonban épp hogy az ötödikig elevic- kélnek. — Mi van most a kislány­nyal? — Annyit hallottam róla, hogy férjhez ment, s már gye­reke is van. Az utolsó osztály­főnöki órán elbúcsúztam a gye­rekektől. Ö az első padban ült, s minden szem rá irányult, va­jon hni lesz. Amikor látták, hogy puszival búcsúzom tőle, a többi kislány is követte a pél­dámat. \ Előkerül az anyakönyv, s ebből a mostani címet is meg­tudjuk. Mesztegnyő, Ladi Já­nos utca 10. Homokos, hosszú utca. Az el­ső házon ott van a névadó ko­— Mennyi idős a pici? —ci­rógatom meg a karon ülő gye­reket. — A Lacika tizennyolc hó­napos. Most várjuk a másodi­kat. Ügy határoztunk, hogy ne­künk kettő lesz. Ebbén a kijelentő mondat­ban van valami határozott. Az egész megjelenése, a beszéde olyan, hogy jól érzékelhető a más életmódra vágyás. — A férje? — Traktoros a tsz-ben. Közben bemegyünk a házba. Sok a kép. A tévén lemezját­szós rádió áll. — Sokan lakunk együtt — a kishúgom is férjhez ment, na­gyon szeretnénk állami segít­séggel építkezni. A tanácson megígérték, hogy segítenek. A bátyja, a nővére is elköl­tözött már a családi közösség­ből, s ő is vágyik az önálló életre. Ha majd a második is fölcseperedik, szeretne elhe­lyezkedni. A Május 1. Ruha­gyár marcali gyáregysége vonz­za. Esetleg még Böhönye is szóba jöhet. Megérkezik az iskolából az öccse, Imre. — ö most végzi a nyolcadi­kat. — Utána? — Villanyszerelő-tanulónak megyek ... Már megjött az ér­tesítés Kaposvárról, hogy föl-:.,, vesznek. — Találkozik a régi osztály­társakkal? — fordulok Júliá­hoz. — Néha ... Én mentem férj­hez elsőnek, mindig kérdezge­tik, nem bántam-e meg. Bogdán Lászlóné becsüli, amit az iskolától kapott. Az el­ső találkozóra is elment, s ha pott emléktáblája. A tíz szám ] hívják, ott lesz a következő- jó messze esik az országúttól. í kön is. Sokkal nehezebb körül- A ház előtt cigányasszonvok ; menyek között, fokról fokra beszélgetnek — a kerítésnél 1 a +n>,ácát 37 egy fekete hajú lány. —k Julis? r. — Nem, ő bent van. Bekiabálnak neki, s már jön is a kisbabával. Amikor át­adom hajdani osztályfőnöke üdvözletét, meghatódik. lép előre. A tudását az egész család hasznosítja, ha írni kell, őt kérik, a testvéreinek is segít a tanulásban. S közben arról ábrándozik, hogy az ő gyerme­kei még könnyebben jutnak majd nagyobb tudáshoz. Lajos Géza A kiskapun túl Az elnök irodájának ablaka mukat megtartsam. hanem az utcára néz. Az épülettel szemben zöld fűszőnyeg éke­lődik be a rét a házak közé. Kikeleti hírhozó, mely a me­zőről futott a hatúr pezsdítő- sürgető üzenetével a faluba. Az elnök csizmában ül az asztal mögött, menetkészen, hogy tíz perc múlva ott, s fél óra múlva amott legyen. Az olajkályha száraz melege in­kább taszít, kifelé tuszkol, mintsem marasztal. Az elnök menne is, maradna is. — Ha nagyon keresne, se találna olyan elnököt a kör­nyéken. aki húsz éve végzi ezt a munkát. Én annyi ideje csinálom. Jól? Rosszul? Em­bere válogatja, hogy erre a kérdésre ki milyen választ adna. Nehéz igazságot tenni. Akarhatok jót. beleszakadha­tok az igyekezetbe, akkor is akadhat, aki gáncsot vet. Megválasztottak, s abban az időben ennyi elég volt. Csak valóban: sokszor jól jött a talpraesett tanács vagy a vi­gasztaló szó, ha elkeseredtem valamiért. Mert a keserűség­re is volt ok. Hiszi-e. hogy olykor milyen erőfeszítésbe került megmagyarázni a jóról azt, hogy miért jó? Még a bizonyításra sem mindig volt 'mód. Elzárkóztak attól, ami kívülről törekszik a fejekbe. Tudtam, hogy voltak, akik szándékosan csukták be az ablakot. Ostromolták egymást a csaladokon belül is az em­berek: a férj a feleséggel, az apa a fiával veszekedett, mert nem tudták eldönteni: az előrevivő elképzelések mellé szegődjenek-e, vagy húzzák vissza valamennyit. Az elnök az ablaküvegen át messzire riáz. Ha derűsebb történet jut az eszébe, arcán elsimulnak a ráncok. Néhány évvel ezelőtt tosabb munkára késztessék, de ne sértsék meg az önérze­tét? Mert akármilyen furcsa, a vétkes, a mulasztó néha az önérzetesnél is önérzete­sebb: sértődékeny, könnyen lehet, hogy otthagy csapot- papot a munkahelyén. Akkor kereshetnek a helyére mást, pedig a pótlás egyre nehe­zebb. Az irodisták egymás után szállingóznak vissza az ebéd­ről. Van. aki autóval, más meg motorral érkezik. A szomszédos ház nyitott abla­kából tánczene szól: a rádiót géböl, s széles taglejtésekkel fölerősítik, hadd szórakozzon magyaráz valamit. Kisvártat­a járókelő. A levegőt megüli va indul, amerről jött, — de a kipufogókból hömpölygő nyomban odakanyarodik a füst és gáz. Az utca vége fe- helyére egy Dutra. Az elnök hoz a kertészetbe. Velük min­dig van mit megvitatni. Sze­rintem nemegyszer a férjek biztatják föl őket, hogy csak beszéljenek, mondják el ezt meg azt, mert rájuk jobban hallgat az elnök. A csudát van ez így. Azt hallgatom meg. aki beszél, és arra hall­gatok, aki okosat mond. Hogy ezek között több az asszony, mint a férfi? Azt hiszem, ez mindenhol így van. És az is, hogy mögöttük a több meg a jobb munka az alap arra, hogy jogosan szóljanak ... Búcsúzunk. Az elnök nem sokáig marad egyedül az ut­cán. Előbb egy biciklis fiatal­ember ugrik le a jármű nyer­lől vontató bukkan elő, körü­lötte porfelhő gomolyog. — Ö is úgy járt, mint én — mutat az elnök a traktor felé. — Ez a traktoros is este eszi meg az ebédjét. Az történt. röviden kérdez — nyilván az iránt érdeklődik, hogy a ha­tár melyik részébe veszi az irányt —, s máris ott ül a traktoros mellett, a vezetőfül­kében. Hamarosan csak a sű­, , , még úgy volt. hogy ha otthon hogy vetés közben állította le rű. szürke porfüggöny jelzi, magamnak nem voltam eleg kiléptem a kiskapun, máris a munkáról a brigádvezető és előttem volt az egész szövet- elküldte a harmadik úgy, ahogy fel voltam ruház­va tudással. Nekiláttam, ta­nultam. A paraszti tapaszta­lat csak arra volt jó, hogy tudjam, mikor melyik mun­kánál mi az alapállás. Az emberek maguk közül való­nak éreztek, bíztak bennem, jöttek utánam. Én meg ad­kezet. Most? öt kilométert kell mennem, ha ebédelni akaroK, olyan messzire van a lakásom az irodától. És az iroda is . . . Nem ilyen volt annak idején. Az egyik alkalmazott viselt tam a szavukra. Nem csak dolgai kerülnek szóba. Mit úgy, formailag, hogy a bizal- lehetne tenni, hogy jobb, pon- kőiben benézek '^"Zszonyo^­_ faluba szivattyúért. Az itteni kerté­szetben elromlott a masina. Az öntözés nem állhat le. Kinn vannak a palánták, megrokkannak, ha nem kap­nak idejében vizet... Én is el­halasztóm az ebédemet. Vegyszerezik a gabonát, meg­nézem, hogyan csinálják. Üt­merre mentek. Az ebédről utolsónak érke­ző irodista befordul az ud­varba, motorját gondosan le­állítja. Bemegy, s mielőtt le­ülne az asztalhoz, szélesre tárja az ablakot. Hogy be­jöjjön a tavasz ... Hermész Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom