Somogyi Néplap, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-17 / 92. szám
Cüeelle, görbénké, Danikáné Gyermek játék- és néptáncbemutató Hogyan lehet fölhasználni a már majdnem feledésbe merült népi rigmusokat, gyermekjátékokat a mai úttörőélet színesítésére? Erre a kérdésre keresett és talált választ szakdolgozatában a lá- bodi Mike Györgyi tanárnő. Bizonyára örült volna, ha a marcali járás legutóbbi úttö- rórendezvényén, a művészeti szemle szakági bemutatóján részt vesz, mert azok a játékok, amelyeket gyűjtött, és a hozzájuk hasonló somogyi dalok, táncok, mondókák, csúfolok egymás után vonultak föl a színpadon a járás úttörőinek bemutatásában. Miért jó, hogy ebből a műfajból rendeztek önálló bemutatót? Mert szükség van rá. Az úttörő-foglalkozások gyakran sivárak, az unalomig játszott, elcsépelt játékai helyett íme, itt a példa: ezt is lehet, így is lehet. A játékokat betanító pedagógusoknak nem volt túl nehéz dolguk. Somogy bővelkedik népi játékokban, válogattak is belőle. Az összeállítások többsége jól sikerült, a közönség és a gyerekek is jól szórakoztak. Mi minden fér ebbe a kategóriába? A hagyományos népi játék, a felelgetős, a csúfol- kodó. Ezt mutatta be a so- mogysámsoni úttörőcsapat, mégpedig egy keretjátékkal összekötve a különböző rigmusokat, dalokat, játékokat. Nyári vakáció című műsorukban láthattuk a Megy a gyűrű játékot, sőt még Weöres Sándor lírájából is sikerült beépíteni összeállításukba. A mesztegnyőiek a néptánc elemeit építették a forgata- gos, színes, dalos szüreti játékukba. Jól sikerült a marcali na'tusok több részből álló, Mit játsszunk? összeállítása Speciális ipari kemencéket gyártanak A Jászberényi Apritogépgyar az egyedi gépgyártás egyik jelentős hazai üzeme belföldre és export-megrendelésekre speciális ipari kemencéket is gyárt. Az Almásfüzitői Timföldgyár részére például má- tusiig szállítja le a nagy teljesítményű forgókemencét. Ugyancsak két forgókemence készül a jugoszláviai Obrová- con épülő, évi háromszázezer tonna kapacitású timföldgyárhoz. Az ötödik ötéves tervben várhatóan Görögországba timföldgyári, Kubába nikkelércfeldolgozó üzemi szárító es izzító kemencék gyártására kap nhegbízatást az üzem. is. A Danikáné című kedves, régi, dalos-táncos műsort, s egy helyi, eddig ismeretlen játékot, a görbényét mutattak be. A népi ihletésű darabok között a szőlősgyörökiek tavaszköszöntője az egyik legsikerültebb öszeállítás volt. A legkisebbek kedves, gyerekes báját, játékos kedvét nagyszerűen hasznosították a műsorban. Egy dramatizált összeállítást is láthattunk tőlük, amely a Világosabb a napnál című népmese alapján készült. Ügyesen szerkesztett műsorszám volt, kár, hogy a végén egy oda nem illő, mai úttörődallal aktualizálták. Az öreglaki pajtások A libapásztor lakodalmát adták elő. mértéktartóan. ügyesen. A legkisebbek szórakoztatására született játékon a közönség is kedvére szórakozott. Nagyon jól sikerültek a jelmezek is. A néptáncosok között szívesen láttuk a színes, forgatagos leánytánoot bemutató buzsó' kiakat, a mesztegny öleket, a sávolyiakat, akik kalocsai fér- celőt mutattak be. A balatonszentgyörgyi úttörőcsapat tagjai egy galgamenti sétálóst adtak elő. A cicelle táncot két együttestől láttuk. A marcali és a somogyvári csapat az úttörőélet mulatságos epizódjait dolgozta föl egy-egy jelenetben. Bár ez a forma még szokatlan, a többi játék mintájára megvan annak a lehetősége. • hogy hasonlókat szerkesszenek. S. M. GERENCSÉR MIKLÓS EMLÉKE TISZTA FORRÁS Bölcső és történelem Mielőtt a személyiség életének leírásába fognánk, legyen a kezdet a méltatásé: miért illeti meg II. Rákóczi Ferencet az utókor hálája, miért nem válik soha időszerűtlenné a kuruc fejedelem dicsősége. Feudális nagyurak sarja lévén, országrésznyi birtokokat örökölt. Akár hetekig utazhatott úgy, hogy lelépett volna saját tulajdonú földjéről. És mégis, egész vagyona feláldozásával együtt a puszta életét is kockára tette hazája, népe ügye érdekében. Pompában. hatalomban telhettek volna napjai, de a küzdelmet választotta, mert eszméi és lelkiismerete szerint nem térhetett ki a harc elől. Magyar főnemes volt, német birodalmi, munkácsi és ma- kovicai herceg, később pedig Somogyi Néplai Erdély választott fejedelme, rutének, szlovákok, szászok, románok éppúgy veaérüknek fogadták el, mint a magyarok. Bár katolikusnak nevelték, szigorúan őrködött minden felekezet szabadsága felett. S mert a többi rend mellett megadóztatta a nemességet is, így emelve a politikai függetlenség ügyét az osztálykorlátok fölé, nemzeti jelleget- tudott adni mozgalmának. Döntéseiben, cselekedeteiben alkotmányos elvek vezérelték: az országgyűlést tisztelte, államszervezete messze megelőzte a koronás önkényurak — mindenekelőtt a Habsburg-császárok — abszolutizmusát. A történelem rideg tényei szerint katonailag leverték a kurucok szabadságharcát, melyre a szatmári béke tett oontot. De rosszul ítélik meg Rákóczi 'mozgalmát azok. akik a bukást a gyásszal azonosíts jak. 1703 és 1711 között nem történt kevesebb, mint a nemzeti lét megmentése. Buda visszafoglalásától, 1686-tól kezdődően rohamosan bontakozott ki Ausztria nagy hatalmi ereje. Bécs eltökélte magát egész Magyarország gyarmatosítására, teljes németesítésére. A hajdani önálló királyságot letudta, a múlt emlékei közé utalta és hozzálátott, hogy az egész Kárpátmedencét örökös tartománynak rendezze be. A kuruc felkelés ezt a számítást húzta keresztül. Hiába törték le. a magyar államiságnak azt az érzelmi és erkölcsi fedezetét, mely az öldöklés esztendőiben keletkezett, nem semmisíthették meg a fegyverekkel. A nemzeti fennmaradás jogi garanciáit, még ha végsőkig megnvirbáltan is. de kénytelen volt szavatolni az uralkodó. előbb a szatmári békében, majd pedig az 1712—15. esztendei országgyűlésen. Még Rákóczinak is megbocsátottak volna a hűségeskü fejében. De ő nem hódolt be. mert tudta, hogy független személye a távolból is erőforrás. Föl nem adott szabadságeszménye olyan mérce, amely befolyással van a nemzet magatartása a Habsburg- házzal szemben. Hű tudott maradni önmagához — saját nagyságához, és ezzel hosszú időn át. Kossuth Lajos érkeztéig a nemzeti lét es az emberi haladas legtefjNNEPVÁRÓK A nap beragyogja a frissen tárcsázott, széles, földes so- mogyjádi utcát, a takaros házak között vnrágo6kertek, lugasok barátkoznak a langyos levegővel. Virágillat. A ház körül asszonyok. Szőnyeget porolnak, udvart, lakást takarítanak, a kiskertben foglalatoskodnak. Festókszagot hoz a szál, majd kavargó füsttől menekülök : szemetet égetnek. Vicsorgó kutya rohan a kamuinak. ijedt tyúkok rebbennek szét. Az utcára néző kertben fejkendős asszony teszi le az ásót: Acs néni. a tsz nyugdíjasa. Szapora léptekkel kö- •.eled'k. Szeme élénk, beszédes. csak deresedö haja árulkodik. koráról. A kutyát visz- < zap a ran csői j a. — Kerüljön beljebb! Nagy a felfoixlulás, de hát ez ilyenkor így van. Takarítottam. Amíg kiszáll a por, kapálga- tok Idekinn. Széles, naffv udvar, rend é6 tisztaság. Alacsony drótkerítés mögött nagyobbacska, félig pelyhes kis csibék bújnak ijedten a kotlós szárnya alá. — Korai kelés — előzi meg a kérdésemet. — Nemsokára rántanivalók lesznek. — Lehet vagy 150 darab . . . — Pontosan 173 — igazítja ki a találgat ’sómat. — Kettejüknek? — A gyerekeknek is jut betolok, holnapira várj 'k őket. A nagyobb ünnepeken mindig megjönnek. Maradnak egy-két napig, aztán mennek vissza a városba. Pedig ellehetnének itt tovább is, megírtam a menyemnek. Az idő engedné. Csak hát a gyerekek már iskolába járnak. Üjra a csibék felé fordul. — Ezekből még nem leihet vágni — mondja nevetve. — De azért, nem lesz hiány semmiben. Megfőztem a nagyobbik sonkát és hozzá sok tojást. Kalácsot sütünk, az az igazi. — Hány unokája van? — Kettő. Két kislány. — Mit kapnak húsvétra? — Festettem tojást. Néhány már elkészült. Készítek fészket, cédulára ráírom a nevüket, a nagyobb már tud olvasni. A piros tojás mellé cipő, ingecske, a kislánynak nagylányos sapka kerül. Lesz Itt reggel öröm! De ne álldogáljunk idekint. Betessékel a konyhába. Édes, sós illatok terjengenek. — Látom, kuglóf is lesz. — Nemcsak most, máskor is. Szeretik a gyerekek, de a szüleik is. Meg a farsangi fánkot. Otthon ritkábban főznek, a sütés meg végképp elmarad. Pedig a fiam megenné. Annak idején megszokta itthon. Viszek is néha utánuk ... Gyors mozdulattal kapja le a fedőt egy fazékról. — Csaknem kifutott — fújja az ujját. — És a menyét mivel lepi meg? — Ja-jaaj! — veszi szájába az ujját. — Hát az nem is olyan könnyű. De most, ha igaz, kifogtam rajta. A múltkor nagyon nézegetett eigy kardigánt a divatlapban. Hogy drága meg minden. Megkötöttem. A fiamnak meg összecsukható ernyőt vettünk. — És ók mivel viszonozzák mindezt? — Nem panaszkodhatunk, jó szívük* van, de nekünk már nem kell a cifraság. Csak egészség legyen. De hát. .. Jaj, ne haragudjon! Csak beszélünk. kiszárad a szánk, es semmá innivaló idefönn. Az uram énpein a bort rendezgeti. Lekísérem a pincébe. Három-négy lépcsőt botorkálunk lefele. — Jöjjön, jöjjön, épp a legjobbkor — hangzik oldalról. Házigazdám — egy kaposvári szövetkezet nyugdíjasa — a hordó mellett áll. Ru- bintos poharat fürdet a keskeny résen beszökő napfényben. — Maradt egy kevés húsvétra — mondja, és poharat nyom a kezembe. Fenékig isszuk. — A fiam nagyon szereti. Étvágy csináló. — Csak ne essen az éjjel — szólal meg az asszony —, mert akkor a kövesúton hagyhatják az autót. Fent még folytatódik azélő- keszület, a sütés-főzés. Pinczés Szilveszter Á kezdet A sorompó őrzi a rendet. Útjukra engedi reggel a munkába induló gépeket, kívül rekeszt mindent és mindenkit, aki nem tartozik a gépműhelyhez. Hottó Imre vigyáz a rendre. Nemcsak a sorompót kezeli, hanem ügyel az udvar, a járda tisztaságára is. Mert a rendnél nincs jobb dolog, és ezt csak az tudja, aki átélt néhány zűrzavaros évet, vagy akár csak hónapot. Ezen a környéken valaha zűrzavar volt. — 1960-ban kezdtünk dolgozni a tsz-ben. Kezdetben nagy volt a fejetlenség — mondja Hottó Imre, aki akkor brigádvezetőként tevékenykedett. — Azt tudtuk, hogy dolgozni kell, munkára szervezni, de hogy miként, azt magunknak kellett kitalálni. Mag volt, amit elvethettünk, de aki elvesse, az kevés. A tsz-nek mindjárt az induláskor 600 tagja volt, de nem hatszáz dolgozója. A szervezéskor tagok kellettek, aztán hogy közülük ki fog majd dolgozni, kintélyesebb ösztönzője lett a magyarság számára. Pénteki napon, 1676. március 27-én született a Zemplén megyei Borsiban. Kis falu, a Rákóczi-birtokokon található száz és száz település egyike. Sátoraljaújhelytől negyedórányi lovaglásra. Ma Csehszlovákiához tartozik, akkor a Rákóczi-család kedvelt tartózkodási helye volt. Rendesen Munkács várában vagy Sárospatakon időztek, de a fiatal nagyasszony, Zrínyi Ilona nem szívesen szívott egy levegőt házsártos anyósával. Bathori Zsófiával, ezé’-t mellőzte Munkácsot. Sárospatakon pedig császári helyőrség pöffeszkedett a Wesselényi- féle összeesküves óta. Így esett a választás a szép fekvésű, kellemes Borsira, félúton Felső-Magyarország és Erdély között, a hegyvidék és síkság peremén, a Bodrogközzel átellenben. Minden külső díszt megadtak a fiú születéséhez. Gyönyörűen festett bölcsőjén az ország két leghatalmasabb családja, a Zrínyiek és a Rákócziak címere. A szertartások fénye, a kellékek előkelősége igazi fejedelmi hangulatot kölcsönzött Borsi ódon, egyemeletes udvarházának. Ez már a barokk kor, a tündöklés ideje, amikor a rang, a hatalom kötelező velejárója volt a pompa kultusza. (Folytatjuk) azzal akkor nem nagyon törődött senki. A tsz-szervezés gyorsan lezajlott Segssden. Három nap alatt végeztek a szervezők. Sokan a betegágyban írták alá a nyilatkozatot, mert hát övék volt a föld, rájuk volt szükség. Az emberek nem fogadták szívesen a szervezőket. Ügy érezték, ezután nem csinálhatják azt, amit akarnak, minden lépésüket mások határozzák meg. A szabadságukat féltették. Ezért menekültek a munka elől is. Meg hát ott volt a hegy, a szőlő... — Volt olyan eset, hogy reggel, amikor már munkába kellett volna indulni, végigjártam a hazakat, próbáltam összegyűjteni az embereket. Néha még a hegyre is Utánuk kellett menni, hogy jöjjenek már, mert áll a munka. A válasz nem mindig volt kedves. Előfordult, hogy valakinek a kecskéit visszahajtottuk. amint éppen a legelőre tartottak, mert a családból senki nem jött kapálni. Persze nem kaptunk dicséretei ezért... Az akkori vezetők minden eszközt megragadtak, hogy minél több ember dolgozzon a földeken. Tudták, csak így érhetnek el eredményt, mert nagyot még álmaikban sem reméltek. Néha kisebb-na- gyobb cselhez kellett folyamodni. Aki például nem dolgozott rendesen a közösben, az nem kapott fogatot. Ez elég hatásos módszernek bizonyult. — A kereset nem volt valami nagy. Munkaegységenként 17 forintot tudtunk fizetni az első időben, és egy munkaegységet nehéz volt összehozni. Gyakran tízórás munkanapért sem járt ennyi. Az igazi fizetség nem is ez volt. Inkább a termény. Az aratást részesen végezték a tagok, és minden hold levágott búzáért 120 kiló terményt kaptak az aratók. Ez már jó fizetség volt. Egy család naponta akár egy hold búzát is learathatott. A gépek a gépállomásról érkeztek. Azután összejött annyi pénz, hogy kormos traktorokat, Zetort, majd MTZ-ket vett a fiatal gazdaság. Az első »nagyüzemi« istállót a gépállomástól kapott egyik épületben rendezték be. 50 növendékbika fért el egyszerre, ez akkor nagy szám volt. Ma a gazdaság növendékbika-istállójában 170 hizó- marhát tartanak. Lábra álltak a segesdiek, és lassan becsülete lett a munkaegységnek is. Négy év kellett, amire az üzem úgy-ahogy lábra állt. Azóta pedig, hogy először indultak együtt a földekre, eltelt tizenhat esztendő. A régi idők nehéz percei ma már csak az idősebb emberek emlékezéseiben élnek. Ezeket elevenítik föl, ha összeülnek egy-egy pohár bor mellett. D. T. Állandó munkára szakácsot, szakácsnőt, gyakorlott főzőnőt és öt hónapra konyhai dolgozót — szállás biztosításával — április 25-től fölvesz az tJjságíró-üdülő. 8237 Tihany. (13145)
