Somogyi Néplap, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-17 / 92. szám

Ahol a betonút véget ér A 67 -eS főközlekedési út felől, Mernyeszentmiklósnál kezdődő három és fel kilomé­teres aszfaltszőnyeget 1962- ben borították le. Ez volt a polányiak akkori legnagyobb kívánsága. Addig csak sáros vagy poros, göröngyökkel teli úton járhattak. Ez az út so­kat jelent az itt élő embe­reknek : köldökzsinórt a kül- világhoz. A völgyben fekvő falai sza­bályos kis sziget néhány ut­cájával, lakóházával. Egyke­ként húzódik meg a belső- somogyi erdőrengetegben. A községi közös tanács 1973 óta Memyén van. A tanácselnök, Vigh Imre szívesen fogadja a Polányról érdeklődőt. Ö is a faluban született, s lakott huszonegy esztendeig. Együtt indulóink Polányba. Az első ház, amelybe be­kopogtatunk Somfai Sándoré- ké. A nyugalmazott igazga­tó-tanító 1926-ban költözött Polányba, s harminhét évig tanított itt. A tanácselnök mesélte, hogy amikor nyug­díjba vonult, egykori tanít­ványai segítettek neki házat építeni Kaposváron. Amikor költözni kellett volna, úgy döntött, mégis marad. A kert­ben találtunk rá. Ott szorgos­kodott a méhese mellett. Azt mondják, aikit Polány múltja érdekel, annak be kell kopogtatnia a Somfai-portá­ra. A lakás számtalan régiség őre; levelezéseké, iratoké, mindenféle emlékeké. A ha­talmas iratkötegíbői előkerül az a monográfia is, amellyel 1955-ben egy somogyi pályá­zaton első díjat nyert Som­fai bécsi. Polányról írta. A történet így kezdődik: a falu keletkezéséről semmi adatunk nincsen, de okleve­lekből tudunk arról, hogy a falu 1138-ban már a dömö- si prépostság birtoka volt. Még az ötvenes évek végén is éltek azok a babonák a faluban, amelyekből ízelítőinek néhányat Somfai bácsi is el­mondott : — Hűsvétkor a polányiak csupán főtt sonkát és tojást ettek, hogy ne legyenek torok­fájósak. Nagypénteken nem volt szabad tüzet rakni, mert a babona szerint a nagy fé­nyességtől a ház tele lesz sok féreggel, bolhával, tetővel. A húsvéti szenteltet Gesztiből hordták, s aki először ért ve­le haza. az a hiedelem sze­rint előbb aratott. Ilyenkor mindegyik kocsis a másikkal versengett. A kocsik egymás utam borultak föl... Stikl Jánossal, a termelő­szövetkezet fogatosával elő­ször a községi közö6 tanács végrehajtó bizottsági ülésén találkoztunk. — Mi a polányiak legna­gyobb problémája? — A járda és az árok. Igaz, a járdából már megvan egy i szakasz, de azt is föl kellene újítani. Na de elég a panasz­ból, Tudjuk, hogy meddig ta­karózhatunk. — A közlekedés? — Megfelel, bár vasárnap nem kielégítő. Csak reggel meg este jön be az autóbusz- járat. Stikl János negyvennyolc éves. Születése óta Polány- ban lakik. A fiainak Kapos­váron épített házat, de ő ma­radt. — Talán akkor költözöm be, ha nyugdíjas leszeík. Ketten barangolunk a fa­luban a tanácselnökkel a ré­gi, de mégis tiszta házak kö­zött. Fenn a dombtetőn áll az egykori kastély. Most óva­da és művelődési ház. Az óvodarész felújítását tavaly fejezték be. Szakképzett óvó­nő vezetésével ma a falu kis­gyerekeinek otthona. A mű­velődési otthon most készül. Társadalmi munkával, taná­csi segítséggel végzik a fel­újítást. Május 1-én szeretnék átadni. — A múlt héten itt jártunk a tsz elnökével — hallom Vigh Imrétől —, sportpályá­nak való helyet kerestünk. Nem, nem sportkört akarunk létrehozni Polányban, csak a tömegsportnak helyet adni. Egy kis focipálya, röplabda- pálya, távolugrógödör és futó­pálya készül majd. Kis péhz- zel és természetesen nagyon sok társadalmi munkával. Áp­rilis végén üzemel már a gáz­cseretelep. Az áfész-szel kö­zösen hoztuk létre. — Az iskola? — Tizennégy, tizenöt alsó tagozatossal számolunk Po­lányban. A tanító most meg­betegedett, s a gyerekek busszal járnak a memyei is­kolába. Mi ' lesz a végleges megoldás? Szeretnénk az egesz alsó tagozatot véglege­sen áthelyezni Mernyére. A szülők napközi iránti kérel­me is megoldódhatna így. A polányiak nagy része a termelőszövetkezetben dolgo­zik, de sokan járnak el a bog­iári gazdaságba, Kaposvárra és Mernyére a Mezőgéphez, meg a gamási tsz babodi mel­léküzemágába. A faluban ma négyszáz- nyolcvanhatan laknak, ponto­san feleannyian, mint »meny­nyit 1960-ban mutattak ki. A Balaton-part, Kaposvár és Dunaújváros vonzotta el az embereket. Itt az utóbbi há­rom évben senki sem épített házat. Bontási engedélyt vi­szont hármat adtak ki. A1 falu egyre inkább kihal. Ha tovább tart ez a népess ég - csökkenés. egy-két évtized múlva már csak néhány la­kót számolhatunk össze Po­lányban.. A falu babonáival, emlékeivel előbb-utóbb el­tűnik a térképről. Nagy Jenő Középfokú képesítéssel a termelésben MAI KOMMENTÁRUNK Nyilvános vita Kötetlen beszélgetés a Mó­ricz Zsi gmond Mezőgazdasági Szakközépiskola IV/A osztá­lyos diákjaival. Az érettségi előtt álló fiatalokon kívül részt vesz az iskola igazgató- helyettese, Kaposi Béla is. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy a végződ hallgatók kö­zül hányán készülnek bekap­csolódni a termelőmunkába; hogy tanulmányaik során kap­nak-e képet az üzemek gya­korlati életéről, s ez miképp befolyásolja döntésüket? »Senki sem próféta a sa­ját hazájában. Én szivesen mennék gyakornoknak, majd brigádvezetőnek vissza a fa­lumba, de tartok tőle, hogy nehéz lenne tizennyolc éve­sen tekintélyt szereznem ott, ahoi pelenkás korom óta is­mernek.« »Hároméves szerző­désem van egy tsz-szel. Fe­szélyez ez a kötöttség, szíve­sen dolgoznék a gyakorlat­ban, csak nem ezzel a „mu­száj” érzéssel...« »A falu hullámhosszára rá kell állni, nem tudom még, hogy embe­rileg milyen lesz az a közös­ség, ahol indul a szakmám, az életem.« »Döntő, hogy egy kezdő szakmailag és emberi­leg kinek az irányításával kezdi a pályát. Ez pedig eset­leges. Jó lenne előre tudni, hogy ki mellett fogok közvet­lenül dolgozni, a gyakornoki idő alatt kapok-e hosszú táv- . ra, akár egy életre útrava- lót?« A mély víztől mindenki tart egy kicsit, amíg nem volt alkalma kipróbálni, jó úszó-e. Fiataljaink elméleti tudása megalapozott, ezt maguk is érzik, tudják. A gyakorlati életnek azonban nagyon sok olyan apró fogása, szakmai titka van, melyet a legjobb pedagógiai módszerek mel­lett, a leghatékonyabban meg­szervezett gyakorlati oktatás során sem lehet elsajátítani. Ezeket majd az élet adja fel menet közben, mint napi lec­hogy az előtte járó, idősebb korosztály széles körű gya­korlati tapasztalattal, de jó­val kevesebb elméleti felké- szüLtséggel látja el a felada­tokat azokon a posztokon, ahová őket • képesítésüknek megfelelően a felső vezetés kívánja helyezni. Ezeket a várható, és érthe­tően emberi gondokat leküz­dendő vettük fel a kapcsola­tot olyan bázisgazdaságaink­kal, mint amilyen például a barcsi Vörös Csillag Terme­lőszövetkezet, ahol a vezető­ség szakmai tudása és tekin­télye a biztosíték arra, hogy kezdő fiataljaink kellő szak­irányítást és emberileg is megértést, segítséget kapnak az induláshoz. Végzős diákjainknak mint­egy 30 százaléka megy érett­ségi után egyenesen a terme­lőmunkába. Zömmel termé­szetesen mezőgazdasági üze­mekbe. azonban szinte min­den évfolyamban vannak olyanok, akiknek más irá- nyú érdeklődése ebben az életkorban támad fel. így most is van olyan, aki kira­katrendezőnek. repülőgép­szerelőnek vagy Diesel-moz­donyvezetőnek akarja tovább képezni magát a munkája mellett. Tapasztalataink szerint azonban ezek a fiatalok is előbb-utóbb a mezőgazdaság munkaterületére kanyarodnak vissza, s ezen a téren bővítik ismereteiket. Ahol a telep­vezető — és általában a kö­zépszintű vezetés — a fiata­lok mellé áll, ott valósabbak a lehetőségei a brigádvezetők A megye lakói érdeklődés­sel fogadták a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának javaslatát a VI. kongresszus állásfoglalására. A kongresz- szusi felkészülés eddig is a nyilvánosság előtt zajlott, s a távlati feladatok közzété­tele szintén ezt erősítette. Minden tömegszervezet, — mozgalom, munkájára kisu­gárzik a párt jól bevált mód­szere, hogy az egész népet beavatja a politika kialakítá­sába és gyakorlásába. A XI. kongresszust megelőzően megjelentek az újságokban a közös munka programjai. Az országépités, a távlatok ki­dolgozása minden embert érdekel és érint, ezért tájé­kozódhatott jó előre minden elképzelésről a közvélemény. A XI. kongresszus óta a szakszervezetek már megtar­tották a kongresszusokat, az ifjúsági szövetség, a Haza­fias Népfront pedig most ké­szül rá. Érdemes visszaemlé­kezni, hogy annak idején a Szakszervezetek Országos Tanácsa szintén közzétette jelentését, s a szakszervezeti levélben az ott megfolgalma- zottakat. A KISZ kb kong­resszusi levelét — a napokban állapították ezt meg a KISZ megyei küldöttgyűlésén — a somogyi fiatalok is megvitat­A Népfront Országos Ta­nácsa most azzal bocsátotta nyilvános vitára a kongresz- szusi állásfoglalás javaslatát, hogy minden észrevételt fi­gyelembe vesz. A májusi népfrontgyűlések, küldöttértekezletek jó alkal­mat teremtenek arra, hogy kiegészítsék, esetleg módosít­sák a javaslatot. A véle­ményalkotásból senki sincs kirekesztve, a. népfrontbizott­ságok mindenhol összegyűj­ti k és továbbítják a döntést elősegítő megjegyzéseket. A XI. kongresszus azt tűz­te célul, hogy a párt és szer­vezetei országosan és helyi­leg minden városban és köz­ségben az eddiginél jobban építsenek a Hazafias Nép­front-mozgalomra. Az orszá­gos tanács a feladatokat úgy foglalta össze a most közzé­tett javaslatban, hogy a szo­cialista nemzeti egység tel­jes kibontakoztatása érdeké­ben minden területen foko­zódjék a mozgalom társadal­mi, politikai szerepe. A Hazafias Népfront azon munkálkodik — fogalmaz a javaslat —, hogy országunk állampolgárai felismerjék: a haza jelene és jövője tuda­tosabb részvételt követel mindannyiunktól a szocialis­ta építésben. Mozgalmunkban fiatalításának, gyorsabban és eredményesebben válik le- küzdhetővé az üzemeinkben gyakran jelentkező, alapfokú- an képzett szakemberek hiá­nya. Bedő Ildikó ták, s a KISZ-tagok vélemé­nye gyorsan eljutott a köz­ponti bizottságához. Ennek köszönhető, hogy a kongresz- szusi levél bonyolultsága már nem érezhető a határo­zattervezetben. mindenki megtalálhatja a módját annak, hogy legjobb meggyőződése, képzettsége és érdeklődési köre szerint dol­gozzon a fejlett szocialista társadalomért. L. G. Emberségből vizsgáztak két. — A szakmunkásképzést megkezdtük — mondja Be­regszászi Ilona, az intézmény igazgatója. — Szarvasmarha­tenyésztő szakmunkás-bizo­nyítványt kaphatnak a tanu­lók az érettségivel egyidejű­leg. így az általános elméleti szaktudást mintegy kiegészít­ve, könnyebbé válik számuk­ra az üzem életébe való beil­leszkedés. Ez a szaíkmunkás- bizonyítvány megítélésünk szerint valamiféle »kapaszko­dót« jelent, mely a gyakorlat­ban segít jobban kötődni az üzemé gh az, az állattenyész­téshez. Ismert gond a mező- gazdasági nagyüzemibe kike­rülő ifjú szakember számára. Tegnap a megyei tanácson bensőséges ünnepség kere­tében adta át dr. Kassai János vb-titkár az Élet­mentésért Emlékérem ki­tüntetést Muszti Károlynak és Nemes Zoltánnak. Jelen volt dr. Gaál János rendőr alezredes, a megyei rendőr- főkapitányság képviseleté­ben. Hideg, februári este tör­tént ... — Segítség, segítség...! Tamás Lajos balatonmáriai lakos figyelt föl az övcsatorna felől érkező, már-már elhaló segélykiált ásókra. Riasztotta a közelben lakó Nemes Zoltánt Kulcsszó: a hatékonyság II negyedik év kezdetén A Nádudvari Kukorica és Iparnövény Termelési Együttműködés kaposvári al­központjának vezetője, Per- ge István, éppen telexezett, amikor fölkerestem. Mig vá­rakoztam. számomra külö­nös kérdés ütötte meg a fü­lem: »A fotocella föl szerel­ve a vetögépekre?- Később, beszélgetésünk végén úgy éreztem: ez a kis mondat jól jellemzi a KITE munkáját... Nem halottam rosszul: a vetőgépeken valóban fotocel­la »figyeli«, hogy a csorosz- lyákban egyenletesen .megy-e a szem. Ha valami fönnaka- dás van, azonnal jelez a trak­tor vezetőjének. Ma már mind a 18 somogyi taggazdaságukban ilyen — a vetőmagot, a műtrágyát és a növényvédő szert egyszerre adagoló — gépekkel kezdték meg a napokban a tavaszi munkákat. A KITE-be na­gyobbrészt a gyöngébb adott­ságú tsz-ek léptek be 1973- ban, az indulás évében. A be­lépés változást hozott. A nagyatádi tsz tavalyi 46 má­zsás hektáronkénti kukorica- termése például — bár egyike volt a legalacsonyabbaknak — 230 százalékkal múlta fö­lül a megelőző évit. A legjobb — hektáronként 70 mázsás — kukoricatermést a kutasi szö­vetkezetben takarították be. Ez is több mint kétszerese az előző évinek. A legnagyobb területein — 8730 hektáron — termelt ku­korica mellett még cukorré­pát, napraforgót és szóját, va­lamint 1975 őszétől több mint 8000 hektáron búzát vetnek a KITE taggazdaságai. Az átlagszámok valamennyi terményüknél szép emelkedést mutatnak, az átlagokon belül azonban még nagyok a szó~ rodások. Különösen a gazda­ságok szakmai és műszaki fel­készültségében vannak még különbségek. Ezen egyebek kö­zött téli tanfolyamokkal és to­vábbképzésekkel igyekeznek változtatni. Az elmúlt téli tanfolyamokon csaknem vala­mennyi gazdaság szakemberei részt vettek. Elgondolkodtató, hogy a kivételek pont a leg­jobban rászoruló, gyöngébb tsz-ekből kerültek ki. Ez azt is jelzi, hogy a terméskülönb­ségek nem irhatok kizárólag az eltérő adottságok rovására. A hibás vezetői szemlélet mellett a technológiai fegye­lem megsértése is oka a ter- meskulönbsegek egy reszenek. A kukorica mázsánként! ön­költsége például ugyanilyen okból 105 és 225 forint között váltakozott. Mindezek mellett gondot okozott a rendszerbe nem vont gépek alkatrészellátása. Tavaly a Becker-vetőgépek konstrukciós hibája miatt ké­sett a kukoricavetés. Ez a nehéz helyzet jól megmutatja a nagy társulás | előnyét. A munkával előbb végzett alföldi taggazdaságaik jöttek segiteni. Somogysárdon például a hódmezővásárhelyi tsz gépei dolgoztak. A vejti Rákóczi Tszt Kisgyalánban a | cukorrépa betakarításában se­gített, viszonozva a gyalániak- nak a tavaszi vetéshez adott segítségét. Az idei munka kulcsszava náluk is a hatékonyság. A technológiát máris az új gaz­dasági feltételekhez igazítot­ták. Mivel a termésátlagoknál a korábbi évekéhez hasonló rohamos növelés már nem le­hetséges. elsősorban a terme­lés költségeinek leszorításával kívánnak előrelépni. Tavaly talajvizsgalatot vé­geztek valamennyi üzemünk­ben, és az idén ezek alapján számították ki az optimális műtrágyamennyiseget. Már 1975-ben is 3 mázsányi több­lettermést adott hektáronként 1 mázsa starterműtrágya. ■ A mag megválasztásával el­sősorban a rövidebb tenyész­idejű fajták vetésére ösztön­zik tagjaikat. így kívánják elérni, hogy a szemek betaka­rítási nedvességtartalma 28 százalék alatt maradjon, mert ezzel is csökkenthetik a szá­rítási költségeket. A gépkihasználással kapcso­latban szóba került: a John Deere csak a legmagasabb műszaki színvonal mellett üzemeltethető gazdaságosan. Hiába az alacsony fajlagos üzemanyagfogyasztás vagy a magas teljesítmény — ha nem hozzáértő ember kezébe kerül a gép, százezreket rá lehet fi­zetni. Figyelemre méltó egyébként, hogy a KITE-nél — a gazdaságok vezette gép­kiértékelő lapok összesítése szerint — csaknem százszáza­lékos a gépek kihasználtsága. A tavaszi munkák helyze­téről Perge István elmondta, hogy hét somogyi taggazdasá­gukban. befejezték a cukorré­pa vetését: összesen 1300 hek­táron került földbe a mag. Tizenegy gazdaságukban a napokban kezdődött a kuko­rica vetése több mint 8400 hektáron. Már vetik a szóját is. Az őszi kalászosok fejtrá­gyázása korábban befejező­dött. A gépek tehát pontosan tartják a tavaszi menetren­det. Jól kezdődött a KITE negyedik eve B. E. és az éppen haza tartó Muszti Károly balatankeresztúri fia­talt, hogy segítsenek kimente­ni a jeges vízben vergődő em­bert. — Kötelet és deszkát vit­tünk. Előbb a kötelet lenyújt­va akartuk kihúzni, de már annyira elmerevedett a hi­degtől, hogy képtelen volt a kötélbe kapaszkodni. Zoli de­rekára kötöttük a kötelet, a néhány méteres jégre fektet­tük a deszkát, én a végére áll­tam, hogy ne csússzon el. Az­után Zoli óvatosan a vízben levő emberhez kúszott, s nagy erőlködéssel. közös erővel partra húztuk. Ekkor már esz­méletlen volt. Gyorsan bervit- tük Zol lókhoz, orvost és men­tőket hívtunk. Percekig tar­tott, ám óráiknak tetszett az egész. Nagyon féltem, mi lesz, ha Zoli alatt beszakad a jég. Muszti Károly így eleveníti föl a történteket. Nemes Zol­tán még hozzáteszi: — Nem volt idő a hosszas fontolgatásra, mi lesz, ha alattam is beszakad a jég. Egy ember volt a jeges vízben, nem hagyhattuk sorsaira. Pe­dig — mielőtt eszméletét vesz­tette — azt mondogatta, hagy­jam őt, ne legyen miatta eset­leg még egy áldoteat. De arra, hogy cserbenhagyjam, egy i pillanatig sem gondoltam. A két fiatal gyors és bátor elhatározása mentette meg az életnek a fonyódi Bencs Já­nost. Az orvos és a mentők is azt állapították meg, hogy a segítség az utolsó pillanatban érkezett. A kimentett ember a hideg, jeges víztől már any- nyira összei'agyott, hogy lába, dereka megmerevedett, moz­gásképtelenné vált. Ketten nincsenek negyven» évesek. Muszti Károly kőmű­vessegéd, Nemes Zoltán har­madéves villanyszerelő-tanu­ló Fonyódon, s az intézet KISZ-szervezetémetk tagja. — Köszönjük, hogy meg­mentették Bencs János életét, köszönjük, szüleiknek is, hogy ilyen nagyszerű fiatalokat ne­veltek. Kérjük, a jövőben is mindenkor úgy cselekedjenek, ahogyan azt emberi érzésük diktálta — mondta dr. Kassai János, amikor átadta a kitün­tetéseket. Mindketten büszkén viselhe­tik az Életmentésért Emlék­érmet. Megszolgálták, ember­ségből kitűnőre vizsgáztak! Szalai László Somogyi Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom