Somogyi Néplap, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-15 / 90. szám
Napirenden kívül Jól ismert az értekezletek, tanácskozások utolsó perceinek tevékenysége. A táskák felkerülnek az asztalra, mindenki pakol, elteszi az írásos i anyagokat, a jegyzeteket, s várja »a mai ülésünket ezzel befejeztük« záró mondatot. Ehelyett azt mondja az elnök, hogy van-e valakinek yalamilyen, a témával nem összefüggő közérdekű kérdése, javaslata, véleménye. Mindenki körülnéz, ugyan van-e? Kiderül, hogy igen. S az egyik véleményéhez kapcsolódik a másiké, 'újabb jelentkezőknek adják meg a szót. Szinte fel~ izzik a hangulat, senki sem rohan már, még a jegyzetek is előkerülnek a táskákból. Egyre megszokottabb ez a kép a Kaposvári Városi Párt- bizottság ülésein. A testület tagjai közül többen az egész megyeszékhelyet érintő gondokat mondanak el, s éppen legutóbb fordult elő, hogy az intézkedéseket is megelégedéssel nyugtázták. Ez a lehetőség azért jó, mert egy-egy téma megvitatásakor senki sem szeret oda nem tartozó dolgokkal előhozakodni. A pártbizottság tagjai viszont jól ismerik a gyár, a vállalat, az intézmény hangulatát, nyitott szemmel járnak a városban, s észreveszik mindazt, ami sok embert bosszant. Más pártbizottságokon is érdeklődtem arról, hogy alkalmazzák-e ezt a módszert. A Nagyatádi Városi Pártbizottság tagjai a végrehajtó bizottság munkájával kapcsolatban tesznek föl kérdéseket. Az élelmiszerellátás, a garázsépítés is így került az égész testület nyilvánossága elé. A pártbizottság azután később visszatér a témára, tájékoztatást ad az intézkedésekről. Nem rendszeresen, de időnként a Kaposvári Járási Pártbizottság tagjai is felvilágosítást kémek napirenden kívül, például a mezőgazdaság alkatrészellátásával, a szakemberek helyzetével kapcsolatban hangzott el ilyen. A kaposvári módszer azért ajánlható másoknak is, mert alkalmas a felelősség növelésére, az egész település gondjai iránti érdeklődés fölkeltésére. Néhány példával érdemes alátámasztani, milyen témák kerültek elő: az új táppénzes rendelkezés helyes értelmezése, a kaposvári kórház egyes osztályainak helyzete, a piaci ellátás, beleértve az árakat is, azután a félbarna kenyér hiánya és mások. A közvélemény nem mindig tudja, hogy a megoldást kik és milyen fórumon szorgalmazták. A pártbizottság tagjai mégis egyre nagyobb buzgalommal élnek a lehetőséggel, mert értelmét látják az egész város érdekében. A városi pártbizottság vezetői igénylik a napirenden kívüli javaslatokat, ezért hangzik el a kérdés minden ülés befejezése előtt. S ha néhányan már elpakoltak is a táskába, újra előveszik a jegyzetfüzeteiket, amikor sorban szót kérnek, akik szeretnének megoldást találni valamire. Lajos Géza Összhang és szemlélet ügy vélem fordulópont- 1 hoz érkeztünk. Felismertük a korábbi gyakorlat egy sajátos hibáját, és a felismerést követi a cselekvő szándék: ß tévedést, a rosszat ki kell iktatni a gyakorlatból. Mi ez a hiba? Nagyon tömören így fogalmazható: nagyüzemeink gazdálkodása, az irányítók szemlélete növénytermelés-centrikussá vált. Hogy mikor kezdődött ez a folyamat, az arányeltolódásnak hol van a gyökere, azt nagyon nehéz lenne kideríteni. De az tény, hogy a növénytermelési ágazat az. elmúlt évek során hallatlan eredményeket ért el. Nemcsak olyan termésmennyiségek születtek, amelyek egyedülállóak mezőgazdaságunk történetében, hanem a fejlődés dinamizmusa is példa nélküli. Ezekre az eredményekre joggal lehet büszke szocialista mezőgazdaságunk és mindenki. aki részese volt e munkának. Korántsem az a hiba, hogy ilyen kiugró sikereket mondhat magáénak nagyüze Kétségtelen: a növénytermelésben gyorsabban és bizonyos értelemben könnyebben lehet eredményeket produkálni, mint az állattenyésztésben. Hosszú évek bonyolult, nagyon következetes munkája kell ahhoz például, hogy egy szarvasmarha-ágazat eredményeket hozzon. Ahogy egyik szövetkezeti vezetőnk mondta, ez a körülmény feltétlenül közrejátszott abban, hogy az üzemi vezetők növénytermelés-centrikussá váltak. Nem tartható ez a gyakorlat tovább — bizonyíték erre az a helyzet, mely a negyedik ötéves terv végére kialakult megyénk szarvasmarha-tenyésztésében. Az állattenyésztőknek nem volt olyan tekintélyük, mint a növénytermesztőknek ; nem egy esetben a tervezésből is kizárták őket, és lehetne sorolni tovább a korábbi gyakorlat hibáit. Hogy ezeket felismerték, az üzemekben beszélnek, vitatkoznak róluk — az arra utal, hogy fordulóponthoz érkeztünk Igyekszenek kialakítani MAI KOMMENTÁRUNK Osztott nyitva tartás meink növénytermelési ágaza- j egy olyan gyakorlatot, ameCsempegyártó automatasor A Finomkerámia-ipari Művek budapesti porcelángyára falburkolócsempéket és fürdőszoba-berendezéseket gyárt. Az idén csaknem 1 millió kétszázezer négyzetméter különféle csempét és hozzávetőlegesen 50 ezer komplett fürdőszoba-berendezést készít. 841 millió forint munkásvédelemre A Győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban a negyedik ötéves tervben 560 millió forintot fordítottak munkás- védelemre, szociális célokra. A most elfogadott terv szerint pedig a győri gyár az új tervidőszakban 841 millió forintot költ munkásvódelemre, kulturális, szociális és sportcélokra. A jelentős összegből mintegy 700 millió forint jut munkásvédelemre, azaz a nehéz fizikai munka megszüntetésére, zaj, porcsökkentő, füstgázleválasztó berendezések felszerelésére. 60 millió forintos költséggel új konyha és étterem is épül. A gyár nagy összegekkel támogatja dolgozóinak lakásépítését és vásárlását. A különböző munkáslakásépítési akciók keretében több mint 400-an jutnak lakáshoz az ötödik ötéves tervben. ta. A hiba ott van, hogy az állattenyésztés és az ágazat alappillérét jelentős takarmánytermelés (mindenekelőtt a tömegtakarmány-termelés) messze elmaradt, összehasonlításul csak egy példát: a szénakészítés, -betakarítás mai módszere alig különbözik a harminc évvel ezelőttitől, ugyanalckor például a kukoricatermelés technológiája ma már ott tart, hogy hovatovább emberi kéz érintése nélkül jut a magtárba a termés. Ez a példa utal arra is, hogy a szemléletbeli hiba nem somogyi specialitás, és megszüntetése is éppen ezért túlnő a megye hátárain. Ezúttal azonban nem ezekről az úgynevezett objektív körülményekről kívánok szólni, melyeknek megváltoztatása felsőbb szervekre, irányítókra tartozik, hanem arról, ami kizárólagosan az üzemek dolga. »Az állattenyésztésben kevésbé ügyeltünk eddig a termelési tényezők összhangjára, mint a növénytermelésben. Az magától értetődő, hogy a növény a műtrágyát, a vegyszert akkor és olyan mennyiségben kapja meg, amikor és amennyire szüksége van, de azt már nemigen tekintette senki sem ilyen magától értetődő követelménynek, hogy az állattenyésztésnek annyi takarmány álljon a rendelkezésére, amennyi elengedhetetlen a termelési célok teljesítéséhez-< — mondta egyik nagyüzemünk szakvezetője. Üzemi feladat ezen változtatni? Feltétlenül ! lyik hozzásegít a két ágazat közötti összhang visszaállításához, egy jobb, az arányos fejlődést szolgáló szemlélet meghonosításához. Vörös Márta Most folynak a megyei élelmiszer-kiskereskedelmi vállalatnál a kollektiv szerződést módosító termelési tanácskozások. A szakszervezeti bizottság javaslata, hogy elsősorban Kaposváron és más városok peremkerületi üzleteiben vezessék be az osztott nyitva tartást — mindenütt megértésre, helyeslésre és elfogadásra talált. Ezeknek az üzleteknek a forgalmát vizsgálva megállapították ugyanis, hogy a déli órákban alig akad vásárló, ellenben késő délután meg a kora esti órákban annyi a vevő, hogy nem győzik a kiszolgálást. Lehetővé kell tenni tehát, hogy a munkaidő befejezése után a peremkerületekben lakók is nyugodtan vásárolhassanak, s ne kényszerüljenek a belváros amúgy is zsúfolt üzleteibe. ötven üzlet nyitva tartási rendjének, s mintegy 1T0 kereskedelmi dolgozó /munkaidejének megváltoztatására kerül sor. Nem egyszerű dolog egy régi gyakorlaton, megszokáson változtatni. Hiszen az érintettek a jövőben napközben néhány órára megszakítják munkájukat, bezárják az üzleteket, hazamennek, majd újból folytatják tevékenységüket. Ha órában nem is jelent többet a korábbinál, az ilyen megszakított, osztott munkaidő nagyobb terhet jelent. Köztudott ugyanis, hogy a kereskedelemben nem csupán az üzlet kinyitásával kezdődik a munka, s nem is fejeződik be a zárással. Elő kell készíteni másnapra az árut, feltölteni, a polcokat, csomagolni, takarítani, hogy csak néhányat említsünk a napi feladatokból. Ez a munka az osztott nyitva tartással működő üzletek dolgozóinál azt jelenti, hogy bizony a késő esti órákban térhetnek csak haza. Ezért is fogadták helyesléssel azt a javaslatot, hogy ezek a kereskedelmi dolgozók kapjanak — kiegészítésként — munkahelyi pótlékot. Ez havonta 150 forintot jelent személyenként, a vállalatnak pedig évente csaknem 300 000 forint többletbért. A társadalmi haszna azonban ennél sokkal nagyobb, s ezért, bizonyára elismeréssel fogadják az intézkedést áz érintett területek lakói. A Somogy megyei Élelmiszer-, Háztartási és Vegyiáru Kiskereskedelmi Vállalat más kereskedelmi vállalatoknak, szövetkezeteknek is példát mutatott, hogyan vehetik figyelembe a vásárlók, s egyúttal saját dolgozóik érdekeit. Remélhetőleg a példa másutt is követésre talál. L Tanácsi bizottságok Nagyatádon Kapcsok a közéletben Akár a tanácsok, akár a lakosság oldaláról nézzük, ma már — az elmúlt évek gyakorlata alapján — nyugodtan mondható, hogy a szocialista demokratizmus szélesítésében, az államigazgatási munka társadalmasításában jelentős szerepet töltenek be a tanácsi bizottságok. 1971 óta változott a tanácsi bizottságok feladata. Pontosabban: a tanácsok megnövekedett feladataikat csak a bizottságok hatékony közreműködésével tudják ellátni. Nagyatádon gyorsan fölismerték, hogy elsősorban a szak- igazgatási szervek vezetőinek keli megérteniük: a bizottsági munka az előfeltétele a tanács jó működésének. — A szakigazgatási szervek vezetői — mondta dr. Kisgyura Attila, a várcei tanács vb titkárság szervezési osztályának vezetője — személy szerint felelősek a bizottságok működéséhez szükséges feltételek biztosításáért. Ezeknek nem tanácstag tagjai is lehetnek. Olyan személyek kiválasztására törekedtünk, akiknek szakmai ismerete, képzettsége »jól kamatozik« a bizottságban. — Hogyan biztosítják a bizottságok tervszerű és összehangolt tevékenységét? — Munkatervünk elkészítéséhez a szakigazgatási szervek segítséget adnak. Vigyáztunk arra, hogy elkerüljük a párhuzamosságot. Szempont volt az is, hogy a program támogassa a testületi szervek munkáját, de tere legyen a bizottságok kezdeményezőkészségének is. így két fő feladatot látnak el: a tanács és a vb munkatervéből, illetve a bizottságok saját elhatározásából eredőket. A munkatervek elkészítésekor a bizottságok megkapják a tanács és a vb évi programját, ezek alapján kiválasztják azokat az előterjesztéseket, amelyekhez véleményt akarnak fűzni. — Hány bizottság dolgozik Nagyatádon? — Hét van, ezek mindegyikére fontos feladatok hárulnak. Elég csak az ügyrendi, vagy az államigazgatási Nyugdíjban — tettrekészen Szaporán csattog a metszőolló. Szőlővenyigék, faágak hullanák a földre, majd csomóba kötve a kert egyik sarkába kerülnek. A gyümölcsös — gondosan metszett fáival s a szőlővel — csakúgy, mint a ház előtti virágoskert tuja- és ezüstfenyőivel, a járda melletti rózsaszegény arról vall: olyan emberek laknak itt, akik szeretik a szépet. Horváth János nyugdíjas, a balatonlellei tanács táTsadal- mi elnökhelyettese. 67 éves korát megcáfoló, fiatalos mozgással szorgoskodik. — Igyekeznem kell. néhány hétig kórházban voltam, elmaradtam a k,erti munkákkal. Láttam, tetszik a kert. Feleségemmel együtt nagyon sokat dolgoztunk, mert szeretjük a kellemes környezetet. Nézze végig az utcát. A legtöbb ház virágoskerttel büszkélkedhet, s az Arany János út mindkét oldala virágoktól díszük. Ebben, a lü-es körzetben vagyok harmadik ciklus óta tanácstag. Miként várhatnám az itt lakóktól, hogy ne sajnáljáik községünk szépítéséért. csinosításáért a fáradságot, ha tőlem nem ezt látnák? Horváth János azok közé tartozik, akik nem rejtik véka alá a véleményüket, még akkor sem, ha néha egyesek i meg is sértődtek. — Azt tartom. hogy nem elég beszélni a közélet tisztaságáról, hanem a kirívó, az embereket bántó visszásságokat szóvá kell tenni. Többször így cselekedtem, s bizony voltak kellemetlen perceim . .. A beszélgetés közben azonban kitűnik: a kellemetlen perceket feledtette vele, hogy szavait meghallgatták, s a közvélemény neki adott igazat. Miközben életútját föleleveníti, megértem, mi készteti ma is arra, hogy nyugdíjasként ilyen közéleti terheket, tisztségeket vállaljon. Aki 13 éves korában részesaratóként dolgozott — tizenkettőn voltak testvérek, kellett a kenyeret kereső kéz —, s aki a felszabadulás első pillanataitól ott volt a kommunisták soraiban, ma sem tud tétlenkedni. Párttitkár volt Inkén. föld-' [ művesszövetkezeti alapító tag, ügyvezető elnök. Három évtizedes a szakszervezeti múltja, ebből 15 évig MEDOSZ-elnök volt, azoakívül tagja a járási pártbizottságnak. A leilei halgazdaság igazgatójaként hét esztendeje ment nyugdíjba. A felsorolt tisztségek nagyon sok energiát, a közért érzett felelősséget, önzetlenséget követelték tőié. Meghívókat mutat. A tanács-vb ülésén többek között a lellei ifjúság helyzetéről, a kereskedelemről tanácskoznak. Örömmel beszél arról, hogy egyre javul a KISZ munkája, ám az a véleménye, hogy a nyáron határozottadban kellene föltenni a Bate' t elárasztó cl >- logtalan, rendbontó, a másodat megl ráinkoztató ifjoncokkal szemben. Néhány társadalmi tisztség ellátása alól fölmentését kérte. Így is akad még elegendő. A tanácselnök-helyettesség, a tanácstagság mellett tagja a községi pártbizottságnak, al- ekiöke a népfrontnak, s tevékenykedik a szakmaközi bi- I zottságban is. — Van a községnek nyugdíjasklubja, 140-en vagyunk a tagjai. Kaptunk pénzt, mo6t vásárolunk egy színes televíziót. "Esténként — még a nyári szezonban is — gyakran összejövünk. Közösen szórakozunk, beszélgetünk. A múlt idézése, az emlékek föleleve- nítése mellett arról sem feledkezünk meg, milyen részt vállalhatunk a közéletből, mivel segíthetjük elő mi, öregek községünk, Balatonlelle gazdagodását. Szalai László jogi bizottságot említenem. A lakosság talán a lakáselosztási bizottság munkáját kíséri a legnagyobb figyelemmel. Ez a testület nagyon jól dolgozik, elenyészően kevés észrevétel hangzik el a döntésekkel kapcsolatban. A bizottságoknak egyébként lehetőségük van bizonyos »önkontrollra« is. Újszerű kezdeményezésként vezettük be, hogy a bizottságok a tevékenységüket érintő tanácsi határozatokat időnként megvizsgálják, s ezt követően véleményt adnak hatályban tartásukra vagy módosításukra. A határozatok felülvizsgálatakor a bizottság egy kicsit a saját munkáját is ellenőrzi, és az időközben megváltozott követelményekhez alakíthatja. — Az előbb említette a szakértelem fontosságát. Nem okoz-e vitát az, hogy más a képzettsége a bizottsági tagnak és más a tanácsi apparátus tagjának? — A gyakorlat igazolta tény, hogy a jó bizottsági munka kellő szakértelmet kíván. Fokozott gondot fordítunk a bizottsági tagok képzésére, továbbképzésére. Főleg az ellenőrzések előtt, vagy a lakosságot széles körűen érintő jogszabályok megjelenésekor tájékoztatót tartunk a bizottságoknak ezekről a rendelkezésekről, így is javítva felkészültségüket. Ennek mi is nagy hasznát látjuk:, a szakmai ismeretek elmélyülésével és a bizottsági munka szervezettségével nőtt a tagok érdeklődése, aktivitása. Szívesebben és körültekintőbben végzik munkájukat, egyes tagoknál pedig már igénnyé vált ez az elfoglaltság. Megmutatkozik ez abban is, hogy a bizottsági üléseken való részvétel 90 százalékos, s nőtt az öntevékeny, kezdeményező, javaslattevő munka. A munkatervek nem formálisak, i ennek eredményeként a megszabott feladatok nem jelentenek indokolatlan terhet. — Van-e olyan terület, ahol még javítani kell a bizottságok munkáján? — Ahhoz, hogy egy tanácsi apparátus a lehető legkedvezőbb feltételek között dolgozhasson, elengedhetetlen a területi, ágazati együttműködés. A bizottságok jelentős érdekegyeztető, szervező tevékenységet fejthetnek ki. Ez még nem alakult ki nálunk, a jövőben feltétlenül szorgalmaznunk kell. Fon tos feladat lenne a lakosság különböző rétegeivel, s a nem tanácsi szervekkel való együttműködés további javítása. Itt is lehet a bizottságokra alapozni. M ^
