Somogyi Néplap, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-15 / 90. szám

Mester a háztetőn — Az építő ember járja a világot: innen, a kaposvári építkezéstől Csombárdig, ahol lakom, könnyebb az út Wart­burggal, mint busszal vagy motorral — hunyorít a kalap­ja alól. Második látogatásomkor három méter hosszú, sárga lé­cek sokaságát juttatta a tető­re. Fiatal társával nekiíeküd- tek a vastag kötélnek, s rö­pült a szállítmány a fenn vá­rakozókhoz. — Valaki jöjjön a helyem­re— kiált a négy emelet ma­gasságba —, ez a gyerek egye­dül nem bírta! Az épülő társasháznak még nincs lépcsője, helyette pal­lón tessékel az egyik földszin­ti lakásban kialakított műve­zetői irodába, ősz haja kétol­dalt kikandikál a pörge kalap alól, melynek a beszélgetés során fontos szerep jut. Min* den témánál másképpen löki. csúsztatja, böki előre, hátra vagy óldalra a gazdája. Vala­mi hangulatjelző készülék szerepét is betölthetné Tóth János ács fején. — Szakma nélkül kezdtem dolgozni én is. mint a hoz­zám hasonló csombárdi legé­nyek. Az erdőgazdaságnál, a gépállomáson, nyáron a csép­lőgépnél akadt tennivaló. Az­tán 1946-ban építettük föl a szülői házat. Akkor olyan hu­szonéves forma voltam, ügye­sen kezeltem a szerszámot. Ezt látva az a mester, aki a házunkat építette, magához hívott ácsmunkára. Mentem, majd más kisiparos mellett is napszámban dolgoztam. 1958- ban jöttem a Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat­hoz, ahol két év múlva meg­szereztem a szakmunkás-bizo­nyítványt. Azóta a balatonlellei strand, a balatonszentgyörgyi tégla­gyár, a nagyatádi szálloda, a kaposvári buszpályaudvar és j számtalan lakóépület őrzi ke­ze nyomát. — Ha kocsival megyek el | mellettük, legalább fél szem­mel odapillantok. Jó érzés. Ha egy zsaluzást elkészítünk, betonozzák, utána kibontjuk, emberemlékezetig ottmarad az a beton. Olyannak, ami­lyennek mi csináltuk. No és a kémények ... Negyven-ötven méter magasra is állványo­zunk. hogy. meg tudjanak I épülni. Tóth János nem hallgatja ; el azt sem, ami bosszantja: — Ebben a modern világ- | ban kötélen vontatjuk föl a j hat és fél méter hosszú fákat I a tetőre. Esőben, szélben, hő­ségben. Lehet, hogy ettől fél­nek a fiatalok. Inkább fedél alá, gyárba mennek dolgozni. Pár évvel ezelőtti tizenhat ta­gú volt a brigádom, ma csak négyen vagyunk. Azok, akik elmennek ebből a szakmából, nem is tudják átérezni, mi­lyen öröm az, ha tizenöt-húr év múlva is virít az n tető amelynek faszerkezetét ér- kalapáltam össze. Hét közben középületeken, hatalmas lakóházakon dolgo­zik az ács-állványozó mester A hét végeken pedig családi házakat, nyaralókat épít. Négy éve a munka melleit iparengedélye is van. — A magamfajta nem tud megülni. ha szabadnapja van. akkor sem. A kezemben van a mozgás. Ezért járok el, nem is annyira a pénzért Pedig a mi szakmánkban dol­gozók a keresetre sem pa­naszkodhatnak. Gombos Jolán Diákköri konferencia a mező gazdasági főiskolán A TDK, vagyis a tudomá­nyos diákkör a főiskolákon hasonló a középiskolai szak­körhöz. A különbség az, hogy míg a középiskolai szakkörök célja elsősorban a kötelező tananyagnál magasabb szintű tudás elsajátítása és a gya­korlás. addig a főiskolákon a ■'DK-munka már valóban tu­dományos. és csak az végez­heti eredményesen, aki a szükséges ismeretek zömét megszerezte. Ilyen diákkör működik a Kaposvó -i Mezőgazdasági Fő- 'skolán is. Tagjai önálló mun­kát végeznek, nemegyszer lantos kutatásokat, termásze- lesen megfelelő szakirányítás mellett. Célja e’sősorban az, ''ogv a hallgatókat bevonják az intézetben folyó kutató- mjnkába, s lehetőséget kap- 'P.r.ak arra. h'-vv még a főis­kolás évek alatt bizanvítsa- «nk: alka’masak lesznek a pá­vára. A harmadévesek pálya- ’T’nkít imák. összegezik azo­kat a tapasztalatokat, melye­ket a TDK-munka során sze­reztek, értékelik kutatásaik, vizsgálódásaik eredményeit. Ezeket a pályamunkákat éven­te konferenciákon ismertetik. A héten kedden és szerdán rendeztek ilyen kétnapos kon­ferenciát a mezőgazdasági fő­iskolán. Harminchárom vég­zős hallgató olvasta fel dolgo­zatát. A konferencia állatte­nyésztési és üzemgazdasági, társadalomtudományi szek- rióban végezte munkáját. v Sok olyan kutatási terüle­ten dolgoztak a fiatalok, ame­lyek nemcsak megyei, hanem országos v' ít",'latban is új­nak számítanak. A fő'skolán néhány hónapja készült el a ketreces galambház, amely­ben. páronként helyezik el a húsgalambokat, ígv lehetőség nyílik a hústermeléssel, a sza- oorasiggal, a' takarmány-érté­kesítéssel kapcsolatos vizsgá­latok elvégzésére. Az ország­ban másutt nincs ilven ga- Lambház. Az egyik TDK-dol- gozat ezzel a témával foglal­kozott. A hallgatók vizsgálódásai kiterjedtek a pontvtenvésztés. a baromfi-, a nyérctartás és természetesen a sertés- és szarvasmarha-tenyésztes te- I rületére. Az üzemgazdasági és társa­dalomtudományi szekció munkájában a főiskolán ta­nuló külföldi diákok is részt vettek. Elsősorban hazájuk gazdasági életével kapcsolatos szakdolgozatokat készítettek. Az ilyen jellegű konferen­ciákat minden évben megren.- dezik a főiskolán. A legjobb dolgozatok szerzőit, illetve a tanácsadó tanárokat jutalom­ban részesítik. Különösein a ksállá ttemy észtési kar taná­rait illeti dicséret a dolgoza­tokért, hiszen ők valósították meg leginkább azt az elkép­zelést, hogy a hallgatóikat be kell vonni a kutatómunkába. Leeközelebb jövőre lesz országos TDK-konferencia, amelyen természetesen a leg­jobb dolgozatot készítő ka­posváriak is részt vesznek. A mezőgazdasági főiskola fő: gazgatói tanácsa legutóbbi ülésén úgy határozott, hogy a jövőben a TDK-konferen- siákat a diáknapok keretében rendezik meg, ezzel is gazda­gítva a programot. D. T. Növényvédelmi tájékoztató Időszerű munkák a gyümölcsösben Április 11-én Balatonbogló- ron, 12-én pedig Kaposváron is megkezdődött — a múlt évi­nél 8—9 nappal később — a gyümölcsfa-takácsatkák lárva­kelése. Erős a fertőzés az al­ma-, az őszi- és kajszibarack-, a cseresznye-, a meggy- és szil­vafákon a megye egész terüle­tén.. Az áttelelt tojások száma nagy, téli pusztulásuk kismér­tékű. A kártevő elleni védeke­zést a lárvakelés kezdetén — még a virágzás előtt — javasolt elvégezni (majd a sziromhuliás után megismételni). Mivel a fák virágzanak, illetve fehér bimbós állapotban vannak, a permetezésekre a méhek miatt elvirágzás után — a lárvák raj­zásának csúcsidőszakában — kell sort keríteni. Ez az idő­pont április 24—26-a között várható. Most esedékes védekezések sikere a későbbiekre is kihat, ugyanis a rovarölő szerekre leginkább érzékeny takácsatka- lárvák viszonylag egyszerre je­lennek meg. A védekezésre fel­használható a Galecron 50 EC 0,1—0,15; az Unifosz 50 EC 0,1; a Bi—SS EC 0,1; a Pol-Akari- tox 0,1—0,15 százalékos tö­ménységben. Felhívjuk a fi­gyelmet arra, hogy a méhekre veszélyes rovarölő szerekkel ti­los virágzó növényeket perme­tezni, tehát a védekezést a nö­vény zöld bimbós állapotában, akkor is alkonyati vagy az es­ti órákban szabad elvégezni. A későbbi permetezéseknél kerül­jük a Sevin használatát, mert ez a készítmény az atkanépes­ségre serkentőleg hat. A per­mellébe keverjünk az Orthocid 0,3, illetve Dithane M—45 0,2 százalékos oldatát, mivel az el­múlt napok hűvös periódusa kedvező feltételeket teremtett az őszibarack-levélfodrosodás- nak. Az alma- és körtefák legve­szedelmesebb károsítójának, a varasodásnak is kedvező feltételeket teremtett a hűvös, csapadékos idő­járás. A károsító asz- kospóráinak szóródása rend­kívül bőséges. Minthogy a fá­kon már vannak kis levélkék, a fertőzés veszélye nagy. A ja­vasolt gombaölő szerek egyút­tal a monilia ellen Is hatáso­sak: megelőzik az ágszáradás formájában létrejövő fertőzést. A lisztharmat elsődleges fertő­zésének csökkentése érdekében alma- és őszibarackfáinknál te­gyünk a permetlébe 0,75 száza­lékos Thiovitot is. Csúszdák a játszóterekre Lellén a vegyesipari szövet­kezet dolgozói is az üdültetési szezonra készülődnek. Har­mincöt szolgáltatórészlegüket — fodrász és kozmetikai sza­lonjaikat. cipő- és textiljavító üzleteiket — tatarozzák, csino­sítják. Vasipari csarnokukban egymás után készülnek el a lengőhinták, csúszdák. Ezekből egymillió forint értékben 500 darab kerül a Balaton melletti játszóterekre. Márciusban kezdték meg a régi csónakok javítását. Május 15-ig 80—100-at adnak vissza a tulajdonosoknak. Az újakból pedig 150-et szállítanak a Fe­jér, Zala. Veszprém és Somogy megyei iparcikkvállalatoknak. A nyárra való felkészülés mellett a szövetkezet dolgozói szabad szombatjaikon társa­dalmi munkában tovább építik új telepüket. Már csak a rak- l tár, a garázs és a közlekedési utak építése van hátra. Igye­keznek őszre befejezni a mun­kát, amikor a szövetkezet fennállásának 25. évforduló­ját ünnepük majd. Napos oldal Kaposváron, a Somogy Áruházban működő városi MAV-menetjegy iroda szolgáltatásaival várja a kedves utasokat. Menet j e gyüket váltsák meg elővételben! (473164) Fölveszünk Somogy megyébe „D” vizsgával rendelkező gépjárművezetőt marcali telephelyre Jelentkezés: DfiLVIÉP Kaposvár. Tóth Lajos u. fi. Molnár Gyula száll.-! csop. vezetőnél. _________________________ (501493) Á prilisi nyár... A gályák már -akklimatizálod tak-<. A virágok adószedői, a méhek, a csábosabb szirmok/felé rö­pülnek: szárnyak veszett vib­rálása söpri le az út porát a lelőhelyről. Az utca egyik ol­dala napfényben fürdik. Itt jár a legtöbb ember — délidő­ben leginkább az öregek. Las­san, kényelmesen. Itt-ott kam- pósbot segít. A kezekben ét­hordó, fehérségén csillagsaó- ró-szi pockaként fröccsen szét a napsugár... öreg ház, roskatag kerítés­sel. Rá lehet támaszkodni, még elbírja a korhadt desz­ka. Beszélgetni jó. Fürdetni a tovább már nem bámuló ar­cot a napon — ugyancsak jó. S egy füst alatt tenni a ket­tőt, még jobb. »-Pécsre me­gyek, megnézik a szememet-. »Az enyémet is ott vizsgálták, jó üveget aditak rá.« »Lehet, hogy nekem is kell majd más­milyen szemüveg . ..« Léptek koppannak, a keríté­sen belüli öreg magáira ma­rad. KiáU a járdára, figyelni a többieket, amint az éthor­dókkal jönnek. Egyedülálló férfi mind. Az öreg elnézi őket: korabeliek, hetven kö­rüliek valamennyien. A templomtoronyban delet harangoznak. Kihűlt tűzhely mellett meleg étel, az asztalon teríték, egy embernek ... Az ajtó nyitva marad, s a lan­gyosság. miután a szél át- hömpölygette a sárga húsvéti virágokon meg a zsenge fü- vön, benyomul a konyhába. Az öregember még mindig ott áll a járdán. Ha jön vala­ki, majd szóbaáünak egymás­sal. Mindég}', hogy ki érkezik — beszélgetni mindenkivel le­het. Ha nem a szemről meg a szemüvegről, akkor másról. Talán éppen arról mesélhet, hogyan is volt akkoriban, a húszas években Kanadában. Ahova sem ember, sem föld nem kötötte. Ahonnan valami — dehogy is tudná megmon­dani, micsoda — visszahúzta. Mert itt a szél, ha délről jön, a Dráva menti füzesek sóhaj­tását hozza, ha meg keletről cirógatja a falut, a nárciszos virágerdö illatával tölti meg a levegőt... Szóval: jó itt. Fárasztó év­tizedekről mesélni. életet summázni. A napos oldalon... H. F. BERZSEM Yl-HISTÓRIÁK A költők fája Nemcsak gyerekkoromban, hanem mikor már legényked- tem és fiatal házas ember voltam is, gyakran eljártam Berzsenyi Dániel házához, unokájánál. Berzsenyi Máriá­nál szakácsnéskodó nagy­anyámat meglátogatni. Ilyen alkalmakkor az ud­varház mögött levő nagy gyü­mölcsös kertbe is elbarangol­tam. Már gyerekkoromban feltűnt három hatalmas fa dús lombú. légbe törő koro­nája. Kettő gesztenye volt, egy berkenye. E fákat nevezi a niklai nép a költők fájának. Nemcsak a madarak és fák napján láto­gattunk el tanítóinkkal a le­gendás hírű, szép kertbe, ha­nem máskor is: a gyümölcs­szedésben segítettünk. Egy ilyen alkalommal Berzsenyi Máriától ismertük meg az említett fák származását. Közénk ülve így mondta el történetüket: »Nagyapám az emlékfák ül­tetésének gondolatát a Heli­kon-ünnepségekről hozta ma­gával. Azután ültette ki a gesztenye- és berkenyemag­vakat, miután onnan haza­jött. Nagy gonddal palántáz- ta, nyesegette, öntözgette őket mindaddig, amíg azok szép suhángokká nem nőttek. 1830 tavaszán nagyapám, költőtársainak és barátainak meghívására Pesten járt. S amint onnét hazajött, még nagyobb igyekezettel gondoz­ta fáit. ősszel pedig sürgette a mezei munkák befejezését, s a szüretet is. Nagyanyám számtalanszor kérdezte tőle. hogy mire való ez a nagy sietség? — Azért, Susám — így szó­lította nagyanyámat —, mert az idén kedves vendégek ígér­keztek. A gombai szüret táján egy szép napon meg is jött a na­gyon várt levél, amelyet Pa­taki Ignác írt, hogy Döbren~ tét és Wesselényi hamarosan meglátogatják a »niklai re­metét«. A levél a borítékkal együtt Berzsenyi Máriánál volt, aki átadta a velünk levő Fűzi Já­nos tanitónak. Ö olvasta fel a szövegét, miközben lejegyez­tük magunknak az iskolai fü­zetbe. A borítékon levő cím szövege ez volt: Tekintetes és Nemzetes Berzsenyi Dániel úrnak és nemes barátunknak, Nikla helységbe. A piros viaszpecsétes borí­tékban levő levél tartalma a következő: Kedves Barátom, Dani! Alig várom, hogy nálad le­hessekf de mivelhogy ilyen háborgós idők valónak, meg az úti körülmények sem biz­tonságosak, így nehezen me­gyen az útra kelés. De mivel most akadtak útitársak, akik alig várják, hogy a legutóbbi ódáidért agyon szorongassa­nak. Édes Barátom! De boldog vagy, ki úgy esmered édes nyelvünket! Nem szorulsz idegen mankóra, hogy eszed járásának szavakat találj. Örömmel értesítelek arról, hogy a közeli időkben az el­szigetelt magányodba, a nik­lai fellegváradba a te leg­jobb barátaid fognak fölke­resni és téged tisztelni s megölelni, mégpedig Wesse­lényi, Döbrentei, s jó magam, Pataki. Hogy egy kis külvi­lág! híreket vigyünk a há­zadba, amely nem örvendetes magunkfajta szegény magya­rok számára. Viszont látásig ölellek szívemből: Pataki. Pest-Buda. Alighogy a szüret nyomait eltüntették az udvarház kör­nyékéről, az egyik nap reg­gelén begördült egy utasbatár a ház udvarára. A kocsiból báró Wesselényi Miklós, Döb­rentei Gábor és Pataki Ignác szállt ki. Berzsenyi Dániel mint vendéglátó gazda, öröm­mel sugárzó arccal fogadta őket. ölelték és kedves sza­vakkal köszöntötték egymást. Másnap már korán a gyü­mölcsöskertet járták. E nagy magyarok a niklai kertben emlékfaültetéssel örökítették meg együttlétüket. A fák helyét — a mondás szerint — három hűséges jobbágy, mégpedig Ferencz Gábor, Buta Gyura, Kisjóska Miska ásta meg. Az egyik gesztenyéiét Berzsenyi ültette el, s temette be a tövét, míg a másikat Wesselényi, a ber­kenyét pedig Döbrentei. A fákat egyenként ültették el, s mindegyiknél megcsókolták egymást, a segitő jobbággyal pedig melegen kezet fogtak. Utána a gombai hegy levével itták meg az áldomást, a zsel­lérekkel együtt.« Ezeket a fákat a niklai nép a költők fájának nevezte, s 1939-ben Köllő András — Berzsenyi Gabriella férje — emléktáblákkal jelöltette meg. A hosszú idők vihara azon­ban ezeket a fákat is meg­tépázta. Döbrentei fáját a férgek emésztették, és egy vihar a földre terítette. Töve van csak meg a múzeumban. Wesselényi fájának csupasz ágait zörgeti a szellő, kivájt odújában bagoly talált szál­lást. A csaknem másfél évszázad viharával csak Berzsenyi fája dacol terebélyesen, hatalma­san. Hársházi István (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom