Somogyi Néplap, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-04 / 54. szám

Tavaszkezdők Isszel kiültették a százszorszépeket. Most csak a pétlásuki :ell gondoskodni. „ . . . . .... . Gyertyas László képriport A Siófoki Városi Tanács Költségvetési Üzemének ker­tészetében a márciusi napfény, a jó idő bőven ad munkát. A kertészetben 3050 díszfa, 7200 tulipán, 1540 tő százszorszép. 560 tő rózsa és 2500 díszcserje várja, hogy kiültessék. Á vi­rágokat Siófok parkosítására, szépítésére használják fel. Tarka virágtenger fogadja a látogatót a melegágyakban. A nyolcszázötven cserép Cimerániát a vállalat asszonyai, lá­nyai kapják ajándékba a nőnapon. 2500 nyírfát ültetnek át. Már megkezdték a kiszedésüket. A kék mellé rózsaszín iparkodik Pingálóasszony vendégségben Kalocsa mint a népművé­szetért rajongók Mekkája él a köztudatban, különösen mos­tanában, amikor a népművé­szetnek szinte minden ága re­neszánszát éli. Múlandó di­vat-e, vagy tartós értékmen­tés, ki tudja? Az bizonyos, hogy a modern lakásokba egyre több festett tányér, fa­ragott bútor, hímzett, varrott, rátétes kézimunka kerül, ^ és régi használati tárgyak új éle­tet élnek a falakon. Az igali áruházban is rendeztek egy kiállítást azzal a céllal, hogy megmutassák, miként illesz­kedhet be mindez a modem lakásba? És hogy még szem­léletesebb Jegyen, meghívtak egy »igazi kalocsai pingáló- asszonyt«, hogy a gyakorlat­ban mutassa be a falra fes­tett virágok szépségét. Gubányi Imréné, a pingáló­asszony már a bemutatkozás­kor többször hangsúlyozta, hogy nem Kalocsa, hanem Homokmégy a hazája. Ez egy Kalocsa környéki község, ahol ugyanolyan pingált virágok teremnek, mint a híres-neves Kalocsán. Sőt, többen azt ál­lítják, hogy Kalocsa is a kör­nyékbeli falvak asszonyaitól tanult... A homokmégyi pingálóasz- szonynak a fia él Igáiban. Er­dész. Mivel gyakran jár hoz­zá, szívesen vállalta, hogy a kiállításon bemutatja a fes­tést. Öt gyereke közül hár­man élnek Somogybán. Az erdészházban egyedül találtuk a kis unokával, aki­nek éppen a híres homokmé­gyi gombócot főzte. Kettőt formált egyszerre. — Így tanultam ezt, még summás koromban az Alföl­dön. Este, amikor fáradtan hazamentünk a mezőről, mi­nél gyorsabban el akartunk készülni a vacsorával, hát kettőt csináltunk egy mozdu­lattal. Nézem * kezét. Nagyon ügyesen mozog. Vajon milyen, amikor virágot fest? — Én a szomszédunkban lakó öreg nénitől tanultam a pingálást, de nálunk nagyon sok asszony tudja. Érdekelte az embert, aztán megtanulta. Fiatal lány koromban először a szoba földjére rajzoltam a pipacsot, a szarkalábot, ké­sőbb ecsetet vettem a ke­zembe. Sokat festettem. Nem lehet ezt megunni. Az em­ber csak behunyja a szemét, elképzeli, mit hova, milyen színnel? Férjhez mentem, jöttek a gyerekek, azután meghalt az uram, és öt gye­rekkel egyedül maradtam. Bi­zony, nehéz volt, de amikor nagyon fáradt voltam, csak elővettem az ecsetet, festéket, és festettem. Az megnyugta­tott, pihentetett. De tudok hímezni, tányért festeni is. Amíg nyugdíjba mentem, csak szabad időmben — abban a kevésben — tudtam festeni, most ennek élek. Varrónő voltam én egész életemben. Még most is varrom azt a sok fránya, divatos nadrágot, de a fejemben virágok teremnek. Nem rajzol elő semmit. Ke­zébe vesz egy sima műanyag lapot — most nem falra fest, hanem a falra erősített lapra —, és indul a mese... Virágos tarka rét bontakozik ki apró ecsetje nyomán. — Először elképzelem a for­máját. Hova jönnek a virá­gok, merre lesz a száruk. Az­tán befestem a rózsák helyét. Pirossal. Milyen rózsa is le­gyen az? Tubarózsa? Jó. Most ide fölül kékkel — égszínkék­kel, az a legigazibb falusi szín — nefelejcset. Mellé ró­zsaszín iparkodik. Mindig. Látja, nem tudok mellé mást tenni, a színek szinte hívják egymást. A piros rózsa mellé meg lila harangvirágot. Ré­gen, lánykoromban, de sok­szor meg kellett állni széna- kaszáláskor a mezőn, hogy megcsodáljam a virágok for­máját, színét! Sokan nem is tudják már, hogy milyen gyö­nyörű mezei virágok terem­nek! — Ha megnézi, a tányéro­kon, falakon mindig igazi vi­rágok vannak, olyanok, ami­lyet a mezőn meg a kertek­ben látni. Nagyon sokféle van. Ezért nincs két egyforma fal vagy tányér, az ember min­dig újat talál ki. Nem lehet ezt ismételni... Ide szívesen jöttem bemutatni a pingálást, hadd lássák, hadd tanulják. Mert van ám, aki megtanul­ja tőlem! Egyszer elmentem üdülni egy SZOT-üdülőbe, és ott is festegettem. Odajön hozzám egy fiatalember, azt mondja, ő is megpróbálná. Mondtam neki, próbálja. Hát ügyes volt, azt meg kell hagy­ni. Amíg ott voltam, mindig mellettem maradt, később meghívtak magukhoz egy hétre a feleségével, akkor is festettünk. A múltkor írt egy levelet, hogy kiállítása volt. De a festés alá odaírta, hogy a pingálást tőlem tanulta... Simon Márta Lángálló edények Herendről A herendi porcelángyár vö­röslőd i majolika üzemében — ahol évek óta nagy sorozat­ban gyártanak hő- és tűzálló kerámiát — nemrégen sike­rült előállítani tökéletes hatás­fokú lángálló edényeket is. A városlődi majolika gyár már a múlt században tett kí­sérleteket a lángálló edények előállítására. A hatásfok azon­ban meglehetősen mérsékelt volt. A gyár műszáki szakem­bered — együttműködve a Veszprémi Vegyipari Egyetem szili'kátkémiai tanszékével — a közelmúltban a Bakonyban olyan alapanyagot találtak, amely megfelelő technológiá­val tökéletes hatásfokú láng­álló kerámia előállítására al­kalmas. Az újfajta masszából elő­állított termék jobban alkal­mazkodik a hőváltozásokhoz, mint a világhírű jénai üveg. Az új anyagból készült edény kockázat nélkül használható gázlángon is, sőt áthevitett ál­lapotban a jég hatására sem reped meg. Verseny a több tejért Negyvenöt somogyi gazdaság csatlakozott Az MSZMP XI. kongresszu­sa megjelölte irányelveik alap­ján, a tejtermelés gazdaságos fokozása és a lakosság növek­vő igényeinek kielégítése ér­dekében a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium — egyetértésben a MEDOSZ- szal, az ÉDOSZ-szal és a TOT- tal — tejtermelési versenyt indított a tehenészettel ren­delkező mezőgazdasági nagy­üzemek és a tehéntartó kis­termelők részére. Somogybán különösen sokat segíthet ez a verseny, hiszen termelőszövet- keaebeinkben a termelés a IV. ötéves terv időszakában éven­te mintegy száz literrel csök­kent: az 1974. évi 2015 liter tavaly — előzetes fölmérés szerint — 1951 literre esett vissza! A megye termelőszövetkeze­tei iközül nyolcvanban, az állaimi gazdaságok közül pedig hatban van tehenészet. Ezek­nek, továbbá nyolcvannégy községi tanácsnak — a kister­melők tájékoztatása végett —, valamint a témában érintett szervezeteknek, hivataloknak és vállalatoknak elküldték a felhívást, s ezzel együtt a csatlakozás tudnivalóit, a rész­vétel feltételeit. A nevezések­nek január végéig kellett a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályára érkezniük. Végül is 39 terme­lőszövetkezet, 6 állami gazda­ság és több mint száz kisüzem — a megye minden részéből, de főképp a kapós-völgyi köz­ségiekből és Csurgóról — je­lentette be csatlakozását a tej­termelési versenyhez. A felügyelőség munkatársai a közelmúltban fölkerestek több, a versenyben részt ve­vő gazdát, így GöLlében Zsiga Sándort, Cser Lajost és Pus­ka Ferencet, Somogysziliban Jani Józsefet és Mizerák Gyu­lát, Nagyberkiben pedig Vö­rös Dezsőt és Varga Ádámot — legtöbbjük termelőszövet­kezeti tag —, s megnézték te­héntartásukat. A hét gazda a fejőstehenek számától függően 4000—9000 liter tejet vitt ta­valy a csarnokba! A tapasz­talatok azt mutatják, hogy ilyen termelési eredményekkel joggal reménykedhetnek sike­res helytállásban. A nagyüzemek versenyében tulajdonképpen nincsenek esélytelen résztvevők, mert a feltételek, illetve a kategóriák olyanok, hogy mindegyikben élre lehet tömi. A nagyüzemben termelt tej­jel együtt értékelik a háztáji, kisegítő vagy egyéni gazdasá­gokból származó, de a nagy­üzemeken keresztül értékesí­tett tej mennyiségét is, viszont az így eladott tejet egyúttal a kistermelő versenytéljesítmé- nyének is tekintik, ha az csat­lakozott a felhíváshoz. A ver­senyt a jövő év márciusában értékelik. H. F. Városportré „Mítoszt teremtek hozzá’’ Somogyba érkezve a me­gyeszékhely után először a második várost látogattam meg. Rögtön barátságot kö­töttünk, Nagyatádra mindig szívesen megyek. Vigyázok rá, ellenőrzőm az ismerős épüle­teket, megdicsérem az új ne­bulókat, a városóvoda ifjú, nagyra nőtt házgyermekeit. A város visszasusog, sziellős nagy terei mellett az emeletek kö­zelebb ülnek a földhöz, ma­gukhoz emelik az embert. A játszadozó szél ujjong itt-ott: Ide nézz! Ez is új, fölépült... Bújócskaváros. Az öreg, por­ba rokkant kapualjak legtöbb­je új házsort rejteget maga mö­gött. Fűrészfogú, egyemeletes tánsasházutcát, családi fészke­ket. A több emeletes épületek között a belső terek is hirte­len pattannak ki a tébláboló idegen elölt, mm* az ember kezében a tátika egy apró ujj­nyomáéra. Barátaim néhány éve lakik itt, de ős atádiként büszkélke­dik. — Jó itt élni. Ha akarom, ha sétátok egy macskaugrás- nyit, és máris egyedül vagyak valahol vidéken. Ha akarom, kibújok az odúmból és váro­si polgárként tülekszem, per­sze csak módjával, inkább utánzásból, mert itt igazán jó lökdösődni, valóban mérgesen kiabálni nem lehet. — Te, ez úgy hangzik, mint a városi kispolgár nosztalgiá­ja. — Hangzik. Ne a stílussal törődj. Az ember elpufiogtat néhány általánosságot, , mert elfelejtett szépen fogalmazva örülni. Amikor eljöttem Pest­ről, két hónap múlva úgy éreztem, ha békaügetésben kell megtennem az utat, ak­kor is visszamegyek. Azután jöttem csak rá, hogy meg kell tanulni használni városainkat. A kicsiket is. Mindig az a baj, hogy azt keressük az ilyen populációkban, ami nincs. Később, ha már min­denki keresi, jól elrontják a várost, túlhízlaiják... Ha megtalálom egy-egy tér, utca,' épület funkcióját, akkor egy ilyen település nagy családi házzá válik. Majd rájövök, hogy varázsa van, »mítoszt« teremtek hozzá. Kószálva összevissza, tulaj­donképpen figyelmetlenül új fölfedezésekre juthat a láto­gató. A csúnya, régi ház tete­jére nézve észreveszi a góti­kus—román keverék álhom­lokzatot, melyet a nagyképű tervező vagy pallér ragasztott oda, A következő körnél már csak azt látja; közben a mo­dem utcai lámpabúra is vala­hogy odakeveredik. Játszik a látószög, és a város aprósá­gai közvetítik az ott lakók gondolatait. Ettől lesz Atád Atád. A csúnya ház csúnya ugyan, de a hangulatát meg­őrzi a helyette épült szép. A kisváros lenézett kisviárossága lényeggé válik. — Nem hiszem, hogy okos az az elefánt, amelyik az ege­ret azért neveti ki, mert egér. Azért nevethet, ha az egér elefántnak szeretne látszani. De addig nem nevethet, amíg ő maga is tyrannosaurusnák képzeli magát. Szép példabe­széd mi? Nem én találtam ki, hanem valamelyik barátom. Ö is itt él, és szintén nagyvá­rosból jött. Most annak örül, hogy van ideje ilyen példabe­szédeket gyártani. Pedig itt is nyolc órát dolgozik. És köz­életi ember. Hagyják gondol­kodni. A városban, aki akar, magára maradhat, egyedül bóklászhat, üldögélhet. Aki társaságra vágyik, megtalálja. Nem ordít a szemébe az agy- mosó reklám. Nem nehezed­nek mellére a házmonstrumok árnyékai. Kiszellőzik a jármű­füst az utcákból. Nagyatád elbújik saját ma­ga mögött, az emberek rejte­getik maguknak. Remélem, so­hasem talál rá az ál-nagyra­törés, és továbbra is úgy akar naggyá válni, hogy megőrzi önmagát. Luthár Péter Növényvédelmi tájékoztató A zöldségmagvak csávázása A palánták megfelelő fej­lődésének egyik előfeltétele az egészséges melegágy. Ezért melegágyi magvetéskor lehe­tőleg fertőzésmentes, friss földet használjunk. A külön­böző fertőzések megelőzésére a palántaágy kereteit, abla­kait és a palántanevelés során használt különböző eszközö­ket formalin. 2,5 vagy rézgá- lic 1,5 százalékos oldatával kell lemosni. Magvetés ide­jén fertőtlenítsük a földet TMTD-vel (30—60 g négyzet­méterenkénti adagolásban). A másik fontos feltétel a csávázott vetőmagvak haszná­lata. A vetőmagot — különö­sen azt, amelyik saját ter­mésből származik — csávázni kell. A korai káposztafélék. rothadás és a palántadőlés el- | megelőzésére valamint a magvaihoz ­len — Fundazol és Dithane M—45 kombinációt kell hasz­nálni, az előbbiből 1,5, az utóbbiból 2 gramm szükséges egy kg vetőmag csávázásá- hoz. A paprika és a paradi­csom vetése előtt a vírusbe­tegségek ellen nátriumhidro- xid 1,5 százalékos töménysé­gű oldatát használjuk. A csá­vázólében 10 percig hagy­juk a magokat, majd vízzel öblítsük le. Baktériumos vara- sodás, baktériumos levélfol­tosság, korinebaktériumos hervadás ellen, illetve a kár­tétel megelőzése végett Cere- san Universal nedves csává­zószerrel is csávázzunk. Ezt a kezelést a nátriumhidroxidos csávázás után kell elvégezni. Orthocid (3—5 g egy kg vető­maghoz). A sárgarépát és a petre­zselymet megtámadó bakté­riumos lágyrothadás, sztemfi- liumos feketerothadás és a fomás varasodás megelőzésé­hez is vetőmagcsávázás szük­séges (TMDT porcsávázóból 3 —5 g 1 kg vetőmaghoz, vagy Orthocidból 5 g 1 kg vető­maghoz). Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a csávázott mag­vakat csak vetésre szabad fel­használni! Étkezésre és takar­mányozásra a csávázott mag nem használható fel! Ha vá­sárolt vetőmaggal dolgozunk, nézzük meg a tasakon, hogy a magot csávázták-e. Ha ez már megtörtént, azt a tasakon fel- . tüntetik, s ilyenkor nem kell a fekete szar-1— a baktériumos betegségek még egyszer elvégezni. javasolt az hónapos retek Zöldborsó és bab vetése előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom