Somogyi Néplap, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-06 / 56. szám
Filmjegyzet 'Szarvasmarha-tenyésztésünk feladatai Vörös rekviei Elsőfilmes rendező alkotása • Vörös Csilláé filmszánház műsorán most szereplő új magyar film. Fokozott figyelemmel kell tehát hozzá közelednünk. . Különösképpen akkor, ha tudjuk: művével egy mártírhalált halt kommunistának, Sallai Imrének akar emléket állítani. Rá emlékezik, néki tisztelég ünnepélyesen. A rekviemhez halk. pátoszt sem nélkülöző hang illik. Sajnos Grunwalsky Ferenc rendező a halkságot olyan komolyan vette, hogy filmjének egyes részeit nem is értettük. Némely esetben a szereplők rossz artikulációja volt az ok, máskor a suttogáshoz közeid beszéderősség, vagy inkább: erőtlenség. Rendezőt sejtet, egy későbbi rendezőt ez az alkotás, mely Hernádi Gyula forgató- könyvéből készült. (A kisregény könyv alakban is megjelent.) Azzal az aggodalommal ültem be a moziba, hogy esetleg Jancsó Miklós filmjeinek halvány utánzatát látom marjd. Aggodalmam csökkent, noha a stílusjegyek a karai Jancsó-alkotásokra emlékeztettek. Főként a kezdeti, hosz- szúra méretezett beállítások, a vágtázó lovasok, némi koreográfia. Hernádi kisregényéhez viszonyítva a film egyébként halványabbnak tűnt. Az alapmű asszociációs rendszerű mozaikregény. Grunwalsky filmjében csak a kisfiú korú Sal- Lait látjuk, a forradalmárt és a férfit. Ugyanazzal a hittél, olyanannyira, hogy már kisfiúként is ugyanazokat az igazságokat mondja, amelyeket felnőtten. Grunwalsky tehát kemény kézzel zárta ki filmjéből a lélektani hitelt. Sallai alakjában sajnos szinte lélek nélküli robotembert ábrázol, aiki precizitásában már-már ijesztő. Mi pedig szeretnénk embernek látni. Hogy sajnálni tudjuk haláliában, hogy eszméit tisztelni és befogadni Virágzó banán fa a füvészkertben Az Eötvös Loránd Tudományegyetem botanikus kertjében, a híres füvészkertben bontogatják virágaikat a déli féltekéről származó virágok, növények. Az elmúlt hetekben szökkent virágba a banánfa, dúsan virágzik a bromélia és az orchidea. Képünkön: A virágzó banánfa. tudjuk. Steril figura S, úgy, ahogy az egész film az. A jan- csói filmekben mindig kereshettük a parabolát: ebben sajnos még azt sem. Az így, ilyen szenvtelenséggiel kimondott kommunista igazságok sajnos nem érnek célba. Istemhívők szektája »neveli« a fiút. Egyfajta kommuna. Ez érleli őt? De hiszen semmiféle érési folyamaton nem megy át! Ahogy leszögeztük, szinte szajkózza az igazságokat már nyolc-tíz évesen is. Akkor mi a funkciója ennek a hívőd csoportnak? S mit keres a film közepe táján az a fotókollekció, melynek »átfutása« mintegy negyedóráig tart? Hogyan került e lélek- ábrázolást kizáró műbe egy elíenforradalmár önmardosó »gyónása«? Ez is túlinyújtott jelenet, különösképp akkor, ha az: illető szereplő mondatait nem érteni, mert nem tud tisztán beszélni. Magyarázhatnánk és mentegethetnénk a filmet a műfaj megjelöléssel. A rekviem szó boncolgatásával. De ez sem vezet sehova. Mert miféle tisztelgés az egy mártír emléke előtt, ha a »misét« lélektelen ül celebráljuk? Szép képeket látunk olykor: szelíd lejtőjű dombokat, sima utat. melyen katonacsapatok haladnak. Érdekes emberarco- kait. Pontos ismereteket szerezhetünk az egykori kivógzé- si aktusról, formalitásokról. Színészi játékra alig van igény. Sallai alakítója többnyire maga elé néz, bólint, ránéz valakire. Nehezen hiszem, hogy banki — az utcáiról műterembe invitálva — a feladatot megoldhatatlannak minősítené. Néha, hogy »izgalmasabb« legyen a cselekmény, a feLvevögép »megszámolja« arcának borostáit. A filmben egyébként szerepet kapott Lukács Andor, Rajhona Ádám és Dánffy Sándor is. Az első kettőnek lehetősége van a helytállásra. A film nézőket nem csalogat; Kaposváron iskolásokat szerveztek rá Az apró gyerekek — nem az ő hibájuk — végigrendetlenkedik a két órát, s még a két-három felnőttet sem hagyják odafigyelni az »egy helyben topogó« új filmre. U U Összetett gondok, súlyos nehézségek Rendelet az emeletráépítésekről és a tetőtér-beépítésekről Az építési és városfejlesztési miniszter és a pénzügyminiszter új intézkedésben módosította az emeletráépítésekről és a tetőtér-beépítésekről szóló korábbi rendelkezéseket. A változás lehetővé teszi, hogy új formával, tehát az emelet- ráépítéssel és tetőtér-beépítéssel is bővüljön a vállalati lakásépítés lehetősége. Kimondja ugyanis az új jogszabály, hogy az építtetői — beruházói — feladatot a tanácsi ház- kezelőségi szervvel kötött megállapodás és vegyes tulajdon esetében a tulajdonosi hozzájárulás alapján, a dolgozók lakásépítésének támogatásáról szóló rendelkezésekben meghatározott munkáltatói szervezet is elláthátja, ha az illetékes tanács végrehajtó bizottságától megszerezte a bérlő- kiválasztási jogot az érintett tanácsi bérlakásokra. Az új intézkedés kedvez a vállalatoknak, mert a ráépítés és a tetőtér-beépítés esetén előnyösebb a bérlőkiválasztási jog megszerzése, mint a teljesen új épületeknél. A vállalatnál dolgozó leendő bérlőnek is előnyös az új megoldás, mert az építés költségeire OTP-kölcsönt és vállalati támogatást kap, ugyanakkor a tanácsi bérlakás kiutalásakor nem kell fizetnie lakás-használatbavételi díjat. A korábbi jogszabályoknak megfelelően pedig az új bérlőkre jutó építési .költségek 75 százalékig terjedő részére bérbeszámítási jogot kapnak, ennélfogva e költségek megtérüléséig lényegesen kevesebb lakbért kell fizetniük. Előnyös az is, hogy annak a vállalati dolgozónak, aki a munkáltató bérlőkiválasztási jogán kapott kiutalást, nem kell szerepelnie a tanácsi lakáskiutalási névjegyzékben, tehát hamarabb sor kerülhet lakásigényének kielégítésére. Kedvező még, hogy a korábbitól eltérően -*■ a munkáltató az egész épület felújításától függetlenül is elvégezheti az emeletráépítést és tetőtér-beépítést. Ä módosító jogszabályok részletesen meghatározzák a ráépítés tervezésével kapcsolatos teendőket, a pénzügyi forrásokat, a költségek megoszlásait, az OTP-köles ön feltételeit és mértékét, továbbá más fontos szabályokat. A módosításról szóló együttes rendelet a kihirdetéssel hatályba lépett A mezőgazdaság »nehéziparáról«, a szarvasmarha-tenyésztésről különösen sok szó esik mostanában. Nemcsak azért, mert ennek az ágazatnak népgazdasági és gazdaságpolitikai jelentősége van, hanem azért is, mert az utóbbi időben a mulasztások sorára, hibák láncolatára derült fény. Tömören fogalmazva: nem tartható tovább az a helyzet, ami van, rendet kell teremteni az ágazatban. Ez a végső állásfoglalás alakult ki a legutóbbi megyei tanácsülésen is, ahol a testület értékelte a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére hozott határozat végrehajtását és megfogalmazta a jelenlegi, meglehetősen összetett gondok megszüntetésének módját. Ellentmondások Az ágazat fejlesztésével, a határozat végrehajtását szol- i gáló intézkedési tervvel mindenki egyetértett, szükségesnek, jónak tartotta azt. Ezzel szemben a terv céljai nem, vagy csak részben valósultak ' meg, sőt jónéhány üzem már nem is jőágazatnak, hanem szükséges rossznak tekinti a szarvasmarha-tenyésztést. Tarthatatlan ellentmondás ez. Ha kialakulásának okát keressük, akkor a hibák, az objektív és szubjektív okok, sőt a megyén túl, a központi szerviekig nyúló problémák bonyolult szövevényével találkozunk. A tények cáfolhatatlanok. A IV. ötéves terv első négy évében a megyében a szarvas- marha- és tehénállomány fokozatosan növekedett, tavaly azonban ez a tendencia vísz- szafordult, és az állomány jelentősen csökkent. Nagyobb mértékben, mint ami jellemezte az országos átlagot. Somogybán például a tejtermelés, illetve értékesítés egy év alatt tíz százalékkal esett vissza, országosan a csökkenés háromszázalékos. Van olyan — sok-sok milliós beruházással létrehozott — szakosított tehenészeti telep (Se- glesd, Osztopán), ahol mindössze ezerkétszáz (!) liter körül mozog az egy tehénre jutó tejtermelés. Nagyon is érthető így, hogy ráfizetéses az ágazat. Az azonban már egyáltalán nem érthető, hogy az üzemek egy része ebből azt a ; következtetést vonja le: »nem érdemes a szarvasmarhával foglalkozni, nem gazdaságos«, ahelyett, hogy minden szellemi és anyagi energiát a ráfizetést előidéző okok megszüntetésére fordítana. Melyek ezek? A sor igen hosszú volna, csak néhányra utalunk. Fölösleges kiadások A nagyüzemekben még mindig igen magas a nem termelő tehenek aránya. Tartják A haza szeretetére nevelnek MHSZ-élet a nagyatádi járásban 0 Somogyi Néplap Aligha van, olyan általános iskola a nagyatádi járásban, amelyikben a felső tagozatos gyerekek ne kerültek volna már valamilyen kapcsolatba a Magyar Honvédelmi Szövetséggel. Hol hajó-, hol repülő- modellezés keretében ismerkednek a fiúk, lányok az MHSZ klubjaival. Másutt a lövészet jelenti az összekötő kapcsot a legifjabb nemzedék és a szövetség között. — Jó, hogy így van. Korábban az általános iskolákból kikerült gyerekek — ha nem tanultak tovább — két-három esztendőre elvesztek a honvédelmi nevelés számára. A fiúk egy részével rendszerint csak akkor találkoztunk újra. amikor a sorkötelesek gépjárművezető-képző tanfolyamára jelentkeztek. A különböző technikai sportok mellett egyéb kapcsolatunk is kialakul a gyerekekkel. Sokan szívesen vesznek részt — olykor szüleikkel együtt — a különböző rendezvényeinken. Nem azt mondom, hogy most már minden rendben van a járásunkban, de az utóbbi időben előbbre léptünk — mondta Nagy Tibor járási titkár. Tanácsadó testületével meg több mint félszáz társadalmi aktíva segítségével ő irányítja a községekben folyó MHSZ-munkát. A járási székhely a gépjárművezető-képzés központja. Jelenleg is ötvennél több fiatal készülődik 8 hónapos elméleti és gyakorlati oktatás után a vizsgákra. Czink István, a tanfolyam vezetője sokszor elmondta tanítványainak, hogy mire kötelezi a múlt a járás fiataljait. Tavaly az atádi vizsga- eredmények voltak a legjobbak az MHSZ-néL A mostaniak méltó utódok szeretnének lenni. Lehetnek is, hiszen például Horváth István gyakorlati oktató csoportja a próbavizsgán 100 százalékos sikerrel szerepéit: senki nem bukott meg. A gépjárművezető-képzés csak egyik ága a járási MHSZ-munkának. A modellezés központja Csurgó, de Iha- rosberényben, Zákányban meg másutt is jól működő körök működnek. A repülő — mellett a hajómodellezés a legkedveltebb. Ebben közrejátszik a gyékényesi mesterséges tó, mely a hajómodellezők (no meg a könnyűbúvárok) paradicsoma. A sportlövészet népszerűsítéséért is sokat tett a járási MHSZ. Szinte gomba módra szaporodnak a községekben a lőterek. Berzence, Iharosbe- rény meg Somogyszob lépett legutóbb e téren előre. Egyelőre pensze a nagyobb múlttal rendelkező csurgói lövészek járnak az élen. Tavaly Horváth Mária meg Csalló Zoltán aranyérmes versenyző lett. Többen túlszárnyalták az ezüstjelvényes szintet. A járási vezetőség rendszeresen találkozik a tartalékosokkal. Az esetenként rendezett szülői értekezletek pedig azt a célt szolgálják, hogy az édesapák, édesanyák is segítsék a szövetség nevelő munkáját, s ezzel *a módszerrel szinte észrevétlenül újabb százak válnak MHSZ-aktívák- ká. Nagy Tibor járási titkár korántsem elégedett a szövetségi munkával. Azt vallja, hogy még sok a teendő a járásnál és a őket a statisztika kedvéért, vagy még pontosabban a tehén után járó dotáció miatt. Nem kívánunk részietekbe bocsátkozni, hogy mennyiben felelős ezért a helyzetért az üzem, és mennyiben a támogatási rendszer, de hadd utaljunk a tanácsülésen elhangzott javaslatra: célszerű lenne a tehéndotációt a darabszámon kívül összekapcsolni a tejtermeléssel is! Takarmányt fogyasztanak, helyet foglalnak, végső soron csak a költségeket növelik ezek a nem termelő egyedek. Máshol indokolatlanul magas a tehén- és az üszőselejtezés. Nem a céltudatos tenyésztői munka, a szelekció, a hozamok növelése miatt, hanem elsősorban árbevételi megfontolásokból. A más ágazatokban keletkezett árbevételi kieséseket több szarvasmarha értékesítésével igyekeztek ellensúlyozni az üzemek. Részben emiatt, részben a szükséges tbc-men- tesítés miatt az elmúlt öt évben kicserélődött a megye termelőszövetkezeteinek tehénlétszáma. Ma már ott tartunk, hogy egy tehén »átlag- életkora« öt év, jóformán idő sincs tejtermelő képességének kihasználására. Az érdekeltek felelőssége Ki a felelős a kialakult helyzetért? Maga a gazdaság? A szabályozórendszer, mely az ekniúlt tervidőszakban elég gyakran változott? Vagy pedig az ágazati irányítás, a szakigazgatási szervek? Ktsebb-nagyobb mértékben mindenütt felfedezhető a mulasztás. Az ágazat megítélésébe »belopta« magát egy olyan káros szemlélet, amely tarthatatlan. Az üzemiek egy része azért küzd a férőhelyek, a szaktelepek építéséért, mert arra kiemelt beruházási támogatás jár. Azután a telep elkészültével mintha be is fejeződött volna számukra a szarvasmarhaprogram. Nem fordítanak figyelmet a megfelelő tenyésztői munkára, a takar- rnánytertmelésre és -gazdálkodásra, a telepek munkafegyelmére, munkaszervezésére és arra sem. hogy a milliókért épült telepen megfelelő higiénia és rend legyen. Tarthatatlan, hogy több száz férőhelyes telepek bekerítettének legyenek — ezért éppúgy felelősek az üzemi vezetők, mint az állategészségügyi és az állattenyésztési szakigazgatási szervek. A sok mulasztás következménye, hogy az ágazat ráfizetéses, szánté »teher az üzem nyakán«. Ám ott, ahol szakszerűen, céltudatos következetességgel foglalkoznak a szarvasmarha-tenyésztéssel, nem marad el az eredményesség. A Kutasi Állami Gazdaság mintegy tizennégy milliós múlt évi nyereségének a felét például ez az ágazat hozta. Pensze az is igaz, hogy 950 tehén átlagában 3447 liter tej vélt az egy tehénre jutó tejtermelés. (Folytatjuk.) Vörös Márta A szakma propagandistája Galambősz hajú, zárkózott ember. Volt vájár, kubikos, tsz-elnök, segédmunkás, lakatos, szakszervezeti titkár és csoportvezető. Első, megmaradt emléke a csendőrök házkutatása. Röplapcsomagokat szállított gyerekfejjel a pártsejtek között. Apja, nagybátyja lebukásaikor a népes család gyermekei éheztek. Matécz Jánossal Barcson, az ÉPGÉP Gyárában nyémyi »irodájában« ülünk, mélyet az ipari tanulók fúrástól, csiszolástól hangos műhelycsarnokának sarkából vaslemezzel választottak le. — Másfél éve dolgozom Itt, iparitanuló-felelősként. Ennek előzménye, hogy két évig a kórházakat jártam a szívem miatt. Ideiglenes rokkantsági nyugdíjat adtak, nem engedtek dolgozni. Az egészségemet nem sikerült visszaszereznem, de képtelen vagyok tétlenkedni. Visszajöttem a gyárba, ahol alapító tagnak számítok, és kértem: adjanak munkát. Sikerült újra magamra találni. Lehet, hogy szigorúnak tartanak a fiúk, de szeretem őket. Néha talán szidnak is, mert nehéz feladatokat bízok rájuk. Kényelmesebb lenne derékszöget részeltetni velük, de hasznosabb nekik is, a gyárnak is, ha az itt gyártott silókhoz tolózárakat készítenek. Tíz elsőéves, tiaennvolc másodéves, tizennégy harmadéves okul a felügyelete alatt: szerkezetlakatosok, hegesztők, forgácsolók, villanyszerelők és öntők. Matécz János legnagyobb érdeme, hogy szíwel-lélekkel toboroz. Járja a falvakat, minden nyolcadikos fiút személyesen ismer, de már a hetedikesek előtt is beszél a gyári életről . A szakmunkásképző intézet csak egy ide jelentkező fiúról tud. Matécz János már tíz leendő vasassal kötött szerződést. — Novemberben kezdtem látogatásaimat. Azóta már háromszor megfordultam a barcsi, lakácsai, darányi, eso- kanyavisontai, baöócsai és kálmáncsai iskolákban. De visszatérek még, hiszen heten 1 meg nem jelentkeztünk sehova sem. Hátha sikerül fölkeltenem bennük az érdeklődést. A pedagógusok segítségnek veszik a látogatásomat, szülői értekezletre hívnak. A gyerekekkel a szünetben szoktam beszélgetni, s előfordult, hogy engedélyt kértek két szünet összevonására, hogy többet haljanak a gyárról. Matécz Jani bácsi — ahogy a bőrkötényes, hegesztőszemüveges fiúk nevezik — számára az egyik legemlékezetesebb győzelem Lakócsán született. Olyan szülői értekezletet hívtak össze, melyen a gyerekek is részt vettek, és Jani bácsi beszélt a »vasgyári« munka- lehetőségekről. Előadása végén az egyik apa elnézést kért, mondván, hogy az ő fia máshova jelentkezett. Ekkor megszólalt a fiú: — Apu, én megyek a többiekkel az ÉP- GÉP-hez. — Pedig nem csalom őket. Azt is él szoktam mondani, ami nehéz nálunk. Alaptalan ígérgetéseiének nincs értelme. Egyszerűen arról van szó, hogy otthon a szülők — akik termelőszövetkezetben meg a ház körül dolgoznak —, vagy az iskolában, a tanárok nem ismerhetik eléggé a szakmánkat. Azon túl, hogy beszelek róla, az érdeklődőket gyárlátogatásra hívtam. Jövőre már van tíz jelentkezőnk, de tizenötöt szeretnék. G. J. Érdekes felfedezés Érdekes felfedezésre jutott egy mohácsi munkás, Szűcs József amatőr helytörténetkutató: a jelek szerint megtalálta az 1526-os csata idején elpusztult Földvár falut, amely a kulcsot jelenti a sorsformáló ütközet pontos helyének meghatározásához. A csatában részt vett Broda- rics István leírásából tudjuk, hogy a döntő összecsapás a kluboknál egy- I magyar és a török had között aránt. K. S. I Földvár előtt történt. A település — mint megállapították — a csatateret körülvevő fennsík lábánál kezdődik és több mint egy kilométer hosszan húzódik Mohács irányába. Abban az esetben, ha a mohácsiak feltevése helytálló, új megvilágításba kerül az 1526-os mohácsi vész helyszíne, aminek különös aktualitást ad a csata közelgő, 450. évfordulója.
