Somogyi Néplap, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-08 / 33. szám

4 szerep

A feje fölé emelte a karját.

csillogó pikkelyű estélyi ruhájának ujja könyékig lecsúszott. Mintha kapaszkodni akart volna a sanzon ívelő dallama után. Hangjával el nem érhette, fagolyóként koppantak a legszebb szótagok is. A sanzon a vonatról szólt, amely búcsúra kényszerít, és amely rohanva hozza a kedvest. Amikor a második versszak elején megbicsaklott a hangja, nem próbálkozott tovább. Reszelő« hangon elmesélte a történetet, s a zongorista zavartan verte hozzá a billentyűket. A nő mindenképpen el akarta mondani; ez a vonat elment, nincs mire várnia. A végén nem hajolt meg, egy erőszakos fej- mozdulattal parancsolta, nem kell a szánalom-tapsból. Meg- igazgatba nevetségesen otromba ruháját és a zongorista mellé ült. Egy sosem látott, sosem hallott színésznő következett, áld súgva-búgva tanulságos állatmoséket adott elő.

Az énekesnő a szünetben a ruhatár mellett egy oszlopnak támaszkodott, cigarettázott. Az illedelmes morajon át-átcsa- pott a színésznő nevetése, aki erőltetett figyelemmel hallgatta egy fésűvel 1'ölborzolt hajú, idősödő playboy történeteit. A

x. énekesnő fázott, a terem felé pislogott. Háta mögött a két ruhatáros vihogott.

Megszólítottam.

— Nem tud elbúcsúzni ettől a sanzontól. Két éve is hallottam magitól.

Tekintetében érdeklődés villant.

; —• Máskor is hallott engem?

— Kellén. A szabadtéri előadásom

Maiga elé meredt.

— Arra-nem emlékszem szívesen.

— Tudom — mondtam és már bántam, hogy fölhoztam.

— Viszontlátásra — és hátat fordított.

Egy éve is van, hogy ez történt. A héten megint találkoztunk Kaposváron. Idézéssel a kezében szaladgált a bírósági folyosón, hajtogatta, hogy elkésett, most biztosan megbüntetik, de a vonat késett. Megnyugtatták, még van égj’ órája a tárgyalásig.

— Van itt egy üres szoba, ott meleg van. Én is ott várom meg a tárgyalást — s magammal hívtam.

Bizalmatlanul végigmért, jött is volna, meg nem is.

— Látja, nem szép magától, hogy nem ismer meg. Pedig most találkozunk harmadszor.

Nem válaszolt, elindult Velem. Mielőtt beléptünk volna a szobába, megtorpant.

— Engem hiába faggat, az uramról nem mondok egy szót se.

Nem vetette le, csak kigombolta piros műbőr kabátját, alóla kilátszott a mélyen kivágott nyári selyemblúz. Most is fázott.

— Merre lép föl mostaniban? — próbáltam elindítani a beszélgetést.

— Semerre. Fölmondták ne kém.

Mint magától értetődő dolgot mondta, harag és sértődöttség nélkül.

— Kár — kockáztattam meg a sajnálkozást, de a szeme haragosan villant rám.

— Mit szórakozik?

— Most miből él?

— Most éppen semmiből. Meg akartam tanulni gépelni, de nem tudtam fizetni az írógép bérét a kölcsönzőnek. Nem is bánom, nehezen mozogtak az ujjaím.

S olyan érdekiödiéssel nézegette a keze fejét, mintha most látná először.

— Van lakása?

— Nyersen kérdez, bara tóm. Rossz zsarustílus.

— Nem akartam megbántani. Tényleg érdekel.

— Igen, a sztori. A vénülő, magányos nő. akinek az ujja. közül homokként peregnék k; az emberi értékek. Aki mindenbe belebukik. Nem zavarja, hogy ez sztereotípia?

— Nem — válaszoltam ér őszinte tiltakozással ráztam a fejem.

A nő a táskájában kotorá szőtt.

— Hozzak cigarettát magának?

— Leszoktam. Pénzbe kerül.

— Az első házasságából gyerekei vannak. A lánya már önálló. Nem segíti magát?

— Ott volt Lel’én. p*"' ? »

Somogyi Néfik

fiam előadás alatt fölknabált a

színpadra. Hallotta, minek nevezett.

‘— De azt is hallottam, mit mondott utána a rendőrségen. Hogy évek óta hívják haza magát. Legalább néhány napra. Maga akkor másfél évig nem is látta a gyerekeit.

— Mi ez itt? Mit vádol engem?

— Amikor a leilei ügy volt. Linnén már letartóztatták. Harmadszor. Maga akkor már fizetővendég-szolgálati szobában lakott. Azt is tudom, hogy magát is majdnem beperelték hiszen Linner a maga pénzét is elvitte, s a szobát nem tudta kifizetni. Leltén van a villájuk. ott nyaraltak a gyerekek. Miért nem ment el hozzájuk? Legalább egyszer.

— Már nem volt közünk egymáshoz. Négy éve Linner Jánossal éltem. Leszámoltam mindennel, ami őelőtté volt az életemben.

— Hogy számolhat le valaki a gyerekeivel? Hogy lehet valaki ilyen ... — az

utolsó pillanatban hallgattam el. Már az indulat vezette a szavaimat.

— Az ember egyszer elronthat valamit, de utána nincs szánom-bánom. Az új ösvényen .kell megtanulni élni.

— Linner soha nem becsülte magát. Ha kiszabadult, a maga pénzét is más nőkre költötte.

Az asszony elnézően mosolygott.

— Egyszer énekeltem egy

Brecht-dalt egy tengerészről, aki egy évben csak egyszér látogatja meg a kedvesét. Az az egy hét kitölti az esztendőt. Fölfalja a magány, ha nem bekül meg a sorsával.

— A fia másodikos főiskolás. Irodalmi versenyt nyert, az újság is hozta.

— Olvastam.

— És?

— Lin nemek szüksége van

rám. A gyerekeim az apjukkal élnek. Linnen rajtam kívül mindenki megveti. Nem igaz, hogy az írógép bérét nem tudtam kifizetni. Linner lopta el tőlem, eladta a bizományinak. Azért vágyóit megidézve. Megbocsátottam.

— Maga a bolondját járatja a világgal. Ilyen ember, mint maga, nincs. Ez csak egy szerep.

— Engem várnak — mondta és elindult a tárgyalásra.

Pintér Dezső

(jj BÁNYA A LENCSEHEGYEN

A Dorog melletti Lencse-hegyen új bányát nyitott a Dorogi Szénbányászati Vállalat. A felszin alatt ISO méter mélyen elhelyezkedő, mintegy 3 millió tonna széntrtg; sn kiaknázására tervezett beruházást befejezték. A Lenese I. bányában dolgozó 500 fős bányászkollek- ttva — zömében szocialista brigádok — 1770-ban a napi 80 vagon szén fejtését tűzte célul.

Kölcsönkérte a rádió

Vendegeket is vihetnek

Klub a hanglemezgyű|tőknek

Egyre többen gyűjtik a

klasszikus és a mai zeneszerzők művelnek lemezfölvételeit.

ig lei

í ka

eddig is voltak kaposvári, so mogyí tagjai, ez a kapcsolat azonban elsősorban a tájékoztatásra és a kedvezményes árú lemezvásárlásra korlátozódott. Éppen ezért határozta el a Magyar Hanglemezklub, hogy a gyűjtők ettől az évtől csak a művelődési házakon, klubkönyvtárakon keresztül lép - hétnek a tagok sorába. A 1 mezgyűjtők zene iránti érdél, lődését, szeretetét, tudásszomját kihasználva arra serkentik őket, hogy tervszerűen és együttesen előadásokat hallgassanak, megismerkedjenek a

hanglemez gyártásával, személyesen találkozzanak előadó- művészekkel, akiknek a lemezeit eddig is mindig megvették.

Jelenleg huszonhét hanglemezklub működik az országban. A kaposvári Latinca Sándor Művelődési Központé az egyik legfiatalabb, néhány hónappal ezelőtt alakult meg. Ez egyelőre csak a kerete a közösségi forma megvalósításának, az igazi klubélet megteremtése a lemczpyüjtök érdeklődésétől függ. Eddig» ötvenket- ten jelentkeztek a kaposvári hanglemezklubba. Sok ^közöttük a fiatal — a tanítóképzőből, a budapesti Finommechanikai Vállalat 3. sz. gyáregyséMinden lében öt kanál

£

gy pesti bérlakás parányi előszobájában reményvesztetten ácso- rog egy férfiember, akinek öt fia van, és a feleségével ma színházba készül. A beépített szekrény minduntalan kinyíló ajtaját próbálja jobb belátásra bírni, miközben bebekiált a konyhába: — Meglátod, hogy el fogunk késni!

Éva asszony öt fiúgyermek anyja és a fent leírt férfiú hitvese; mindebből adódik, hogy tudja: öt gyereket nem lehet vacsora nélkül, büntetlenül hátrahagyni. Félrehúzza a gázon a nagy kotla zöldbab- főzeléket. s miközben lakkozza a haját, futó pillantást vet a tükörbe, s már az előszobában keresi a jobbik kesztyűjét.

— Fiúk. a vacsorát nyolckor, még a főműsor előtt megeszitek. Gábor és Gyuri feszítse ki a ruhaszárító kötelet a konyhában, Andris és Peti fölteregeti a mosott ruhát. Tamás a vacsoraedenyt begyűjti a mosogatóba. Ajtót bezárni, kulcsot kivenni, ne kelljen csengetni, ha megjövünk.

Kattan a zár. a házaspár futva indul a villamosmegálló felé. Az dl ifjú némi dünnyögés és széklologatas. fészkelődét után elhelyezkedik a képernyő előtt. A kicsi kerek szemmel, a nagyobbak némi fölénnyel nézik az esti mesét. Nyolc előtt pár perccel a kicsi — Tamás — óvatosan lecsúszik a székről, és kihátrál a konyhába. Vonzza a friss, tejfölös babfőzelék. Az előszoba bejárati ajtajának dorozmás üvegszemére árnyék vetül. A zár körül halk motozás. Tamás figyel, majd bemegy a nagyokhoz és bejelenti:

— Ne nézzétek ezt a krimit. Gyertek az előszobába, ott igazi lesz mindjárt...

Ki zokniban, kt mezítláb settenkedik kifelé. Semmi kétség, valaki kulcsot próbálgat a zárban.

Gábor, a tizenhat éves nagyfiú visszalép a szobába, és megerősíti a tv-t. Zajfüggöny. Milyen szerencse, hogy édesapa nem tudta megjavítani a két szembe nyíló szekrény ajtaját. A tátongó szekrény öble, a félig nyílt ajtó- szarnyak adták az ötletet.

Gyorsan tisztázódnak a szerepek. Gábor és Gyuri beállnak a bejáratot közrefogó két szekrény félig nyitott ajtaja mögé. Kezükben a fürdőszobai fregoli zsinórja ki feszítve, bokamagasságban. Andris és Peti a konyhai szárítókötéllel fölszerelkezve, a szobaajtónál. Tamás, mint hátvéd, a nyitott konyhaablak párkányán ül. ha nem sikerül az akció, ő van hivatva torkaszakadtá- b61 visítani, hogy jöjjenek a házbcli felnőttek.

És íme: a Rosszember megtalálta a megfelelő kulcsot — nem nehéz ezt manapság egy lakótelepen! —% s belépett a félhomályos, csepp előszobába. Egy óvatos lépés ( előre, azután a második, majd zuhanás teljes testhosszal. A kis- lakásépitő elképzelése találkozott itt egy nagy stratéga — Gábor — elképzelésével. Besurranó Rosszember vízszintes állapotában fejével épp a szobaajtóig ért, ahol a két kisebb gyerek villámgyorsan

megkötözte előrenyújtott kezét. Ugyanekkor csavarták libára a nagyobbak az előbb még bokamagasságban tartott kötelet.

Villanyt gyújtottak, nem

volt félelmetes látvány. Tamás is lemászott a konyhaablak párkányáról, és hódoló tisztelettel bámulta marcona és hatalmas bátyjait. Roppant elégedettek voltak egymással és önmagukkal. Gyuri büszkén jelentette ki:

— Olyanok vagyunk, mint, mint minden lében öt kanál!

Azután felhívták a rendőrséget és közölték, hogy betörőt foglak, jöjjenek el érte. Lehetőleg szirénázó kocsival, mert máskülönben az ötödiken lakó Kovács Ikrek sohasem fogjak elhinni, hogy mi történt... No meg azért is. mert a Rosszember roppant elvetemültnek látszik.

Pedig csak éhes volt. Kiszámította, hogy ha őt most előállítják, néhány dolgot későbbre kell halasztania. A mai vacsorát tatán még biztosítja magának... Hanyatt fektében diplomáciai tárgyalásokat kezdett fogvatartóival. mígnem azok belátták, hogy étlen-szomjaií nehezebb szembenéznie a megsértett Justtclával. . . Néhány díványpárnával felpolcolták a vállát, s a padlóra tett zöldbabfőzelékkel kanalanként megetették.

A rendőr bácsikat Tamás igy fogadta:

— Egy nagyon rossz embert fogtunk! Először el akarta szakítani anyu frcgulikct lót azután meg mind megette a babfőzeléket..

Bcdő Ildikó

géből —, akiknek a nagy része még nem olyan régi lemezbarát. Egészen bizonyos, hogy a régi gyűjtők is érdeklődnek majd a klubélet iránt, s a közös műsorok rendezéséhez lemezrltkaságokkal járulnak hozzá. Sok érték sorakozik a lakások polcain, érdemes őket nagyobb körben is bemutatni. Ketterer László klubtitkár saját példája is bizonyítja ezt. A budapesti Rózsavölgyi-üzletben megismerkedett Varga Ferenccel, a rádió közkedvelt Hangfelvételek felső fokon című műsorának szerkesztőjével. Amíg nézegették, milyen új lemezek érkeztek, a müßqrszer- kesztő megkérdezte: milyen

gyűjteménye van a kaposvári fiatalembernek. Szinte felkiáltott, amikor megtudta, hogy Beethoven Ili. (Eroica) szimfóniája is megvan, mégpedig a Bécsi Filharmonikusok előadásában, Wilhelm Furtwängler vezényletével. A rádiónak ez a lemeze az egyik oldalán megsérült, pedig ma is sokan szeretnék hallani a szimfóniát. Az 1935-fts felvételt most a hanglcmezklub titkára adja kölcsön a rádiónak átjátszásra.

Ki tudja, hány Ilyen érték válik ismertté a klubtalálkozókon, ha megvalósul az az elképzelés, hogy a mostani és a jövendő tagok ajánló listát készítenek a legjobb lemezeikről, s egynek-egynek a meghallgatását mindig beiktatják a programba.

A Hanglemezgyártó Válla! a l előadókat és előadóművészeket is küld Kaposvárra a tagok igénye szerint. Az e heti klub- foglalkozáson már bekerült a tervbe több előadás, azután Kocsis Zoltán zongoraművész meghívása. Az első és legfontosabb szabály, hogy vendégeket is lehet hozni. így még többen osztozhatnak a zene- hallgatás örömében.

A klubtagok érdeklődéssel várják a hangfelvétellel, a le- hezgyüj tassel kapcsolatos előadásokat. Az igények szerint tervezik egy-egy hangszer (például az orgona) kitűnő művészének a meghívását, a zenei rányzatokról, műfajokról szóló előadásokat, a mai magyar szerzők Jobb megismerését.

E klub nemcsak a lemez- vűjtőké, hanem a zenebarátoké is. Bizonyos, hogy a kaposváriak Is felzárkóznak az őrsig más városaiban lévő, ta pasztaltabb lemczklubokhoz.

L. G.

Cél

és eszköz

— Miért kell nálunk a kor követelményeinek es lehetőségeinek megfelelő körülményeket teremteni a munkához? — A kérdési-e többféle válasz adható, de a változatok közül csak egy igaz. A többi hamis, illetve legföljebb kiegészíti, gazdagítja az egyetlen lehetséges választ: azért, mert erre kötelez minden illetékest• a szocialista humánum, az ember sokoldalú fejlődése iránti felelősség. Mindez persze többféleképpen is megfogalmazható, de a lényegnek változatlannak kell maradni.

Ezzel szemben az utóbbi időben egyre gyakrabban hallhatunk olyan — bevallom, számomra kissé sértő — indoklást egy-egy szociális létesítmény kialakítása, a munkafeltételek javítását szolgáló intézkedés kapcsán, melyről érdemes a nyilvánosság előtt is szót ejteni. Eszerint az adott üzemben, vállalatnál azért van szükség például légtisztító berendezésre, munkát könnyítő, új gépekre, Jobb műszaki megoldásokra, további bölcsődére, óvodára, orvosi rendelőké, gazdag választékú élelmiszer- boltra és hasonló helyi szolgáltatásokra, mert az ott dolgozók különlegesen fontos munkát végeznek: termékeik

többségét külföldön értékesítik. Mégpedig kemény valutát hoznak az országnak. Megérdemlik tehát, hogy a vállalat illetékesei nagy gonddal figyeljék, hol, hogyan tudnának könnyíteni a munkán, miként tehetnék kellemesebbé, kényelmesebbé a körülményeket.

Legutóbb A hét című tv- műsorban figyelhettünk fel a dolgozókkal való törődés okainak ilyen tárgyalására. De a példa nem egyedi; számos nyilatkozatban hangzik el hasonló magyarázat, ha valahol egyébként helyes, követésre méltó intézkedéssel próbálják vonzóbbá tenni a munkahelyet. Akik így vélekednek. máskor — ünnepi beszédekben, szemináriumokon — bizonyára szépen ki tudnák fejteni, hogy az emberről való gondoskodás minden munkahelyen, valamennyi vezetőnek és szervezetnek kötelessége.

így igaz. Vagyis: nem

amiatt kell szüntelenül javítani a körülményeket, mert az itt termelt áruk pillanatnyilag ked-ezően értékesíthetők, nagyobb hasznot hoznak a vállalatoknak és a népgazdaságnak. Az ilyesfajta megkülönböztetés idegen a szo- cialista társadalom jellegétől, erkölcsi felfogásától. Hiszen a fenti indokolásból az következne, hogy elsősorban az előállított érték határozná még a dolgozók munka- és életkörülményeit. Holott az ember a ml társadalmunkban soha nem szorulhat a második helyre, még akkor sem, ha a termelékenység fokozása. a gazdaságosabb értékesítés további fejlődésünk első számú feltétele. Változatlanul az emberről, a dolgozóról van szó, a munkásról, a mérnökről, a pedagógusról, a könyvelőről.

Kétségtelen, hogy még a hasonló jellegű munkahelyek között is jelentős különbségek vannak. Az is igaz, hogy ez a tény fontos szerepet játszik — egyre inkább, mint a fizetés — a törzsgárda kialakulásában, a munkaerőhiány megszüntetésében vagy éppen keletkezésében. A nemes vetélkedés a kedvezőbb munkahelyi körülmények kialakítására egyik eszköze annak, hogy a dolgozók méltó feltételek között, szívesen, kedvvel dolgozzanak: azaz javuljon a közérzetük, kevésbé használódjon el a szervezetük, és maradjon idejük, energiájuk mind a munkahelyen, mind otthonukban a teljesebb élet megvalósítására. Ez az általános cél. Minden más igyekezet. Intézkedés, a helyi adottságok felhasználása csak eszközként fogható fel.

Paál László

I