Somogyi Néplap, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-08 / 33. szám
Ü sárga gömb • egvre lejjebb száll. Ahogy közeledik. egyre nagyobb lesz., aztán egyszerre Csak elpattan, tűzkígyák ugranak ki belőle. Még egy szemvillanás és a fához ér. — Jaj, á bölcső! — nyö- szörgi a sötét kunyhó sarkából egy báránybőrbe bugyoláW asszony. — Félnebessél. Méig nem tért magához. — sóhajtott föl az öreg juhász. Kiverte a hamut feketére szívott, csorba pipájából, és jól teletömte apróra vágott dohánnyal. — Bárányt, is itattam, borját is etettem, csak csecsemőt nem . gondoztam még soha ... Talán csak nem hal meg? A Óükkös felől szél kerekedett, gyógyfüvek fűszeres illatát hozta. Az asszony kinyitotta a szemét. »Ahá. hát ez az a sárga gömb. A tűz. aminél a juhászok melegednek. És a bölcső is itt van.« Meg- ______________ n yugodott. ■ ■ ■■ ■ A fehér olyan, mint a meny- j asszony! fátyla. Vagy mint az í ura lova. Erős. fürge, hű az a j ló. Azon jár el a titkos dolgai után. A tanító soha nem avatta be a dolgaiba. De egyszer azt mondta neki: — Nagy dolgok vannak készülőben. Dafina. Amilyenek még nem voltak. De te hallgass. nehogy elszóld magad valahol! És ő hallgatott. Tette asz- szonyi dolgát és figyelte a szíve alatt mozgó új életet. Bár csak fiú lenne! Hogy megörvendeztesse vele a t urát. .1. Nagy dolgok ... De ha történik vele valami, ha el fogják? A hatóságok nem ijeniem ek tréfát. — Ku-u-vikk, ku-u-vikk. — A fene ebbé a kuvíkbá'!.. Ringasd csak. fiam. erősebben ringasd! Akkor elalszik — szólt az öreg pásztor. Ana Ralcseva* Kilenc esztendeig várt erre a fiúra. Mindig lányok sikeredtek. — Bár csak fiú lenne a hetedik! — álmodozott a hosszú éjszakákon. Minden ---------------------é vben misét fog —————— érte mondatni. Es már jóelőre píngálni kezdte az új bölcsőt. Most eszébe jut a zöld. Akár a hirtelen sarjadt tavaszi fű. Mint a mező, ahonnan a tanító virágot hozott neki. A zöld mellé halvány sárgát festett — olyan volt, akár csak a szántó kalászainak színe aratáskor, • Aztán a barna jött — olyan, mint a tanító szeme. Két festékbe is bemártogatta az ecsetet, amíg sikerült elkapnia ... Szép szeme volt a tanítónak. Meleg, beszédes Hímes, tarka bölcső — Hová mész ilyen lehetetlen időben? — jött vele szemben Szotir, a santa csősz. — Fokhagymát ültetni. — Be Van sózva a feneked. Dafina? Nem asszonyoknak Való most a határ. Dafina azonban csak ment tovább. De hirtelen, mintha a föleiből nőttek volna ki, katonák toppantak elé. Akik már elhagyták a falut. — Gyerünik — mondták — te fogsz vezetni bennünket! — Hová ? — Tudod te azt nagyon jól. A tanítóhoz. Dafina nem tudta, hol rejtőzik a férje. Csak annyit tu- tudott. hogy úgy kell szólni, mint a kuvik. De ezek sohasem fogják tőle hallani a kuvik szavát. Csak a gyermekéért rettegett. — Erre bujkál? — Nem tudom. — Erre? Hallgatott. __________ Hirtelen megvillant valami a szeme előtt; elvakította, aztán nagyón sötét lett. És 6 elmerült valahova .., ] Tényleg kuvik volna? A ta- I nító azt mondta, hogy a kuvik hangján fog jelentkezni. »Jegyezd meg — mondta —. mint a kuvik!« A bölcső fölé ha- I jolt, megcsókolta a kicsit, aztán elnyelte a sötétség. Két hónapja sem volt, hogy' megszületett a gyerek, amikor Kitört a felkelés. Puskáikkal, pisztolyokkal ugrálták elő a házakból. Lefogták a bírót és a jegyzőt, megszállták a községházát. A férje vezette őket... És hegedű szólt és duda: még körtáncot is jártak a piacté- szempár. Amikor átadta neki J ren. De nem telt bele egy-két a négyrét hajtott levelet, akkor is a szeme árulta el, hogy mit írt benne. Csak rá kellett nézni. — Add oda apádnak! — mondta a tanító. Este, mikor körtilülték az asztalt és megzörrentek a fakanalak az agyagtálban, ő előhúzta a papírt takaros mellénykéje alól: tanító küldi ne- levelet; kéri, hogy nap sem, mikor szörnyű hír érkezett: jön a katonság. A katonák visszahelyezték tisztségükbe a bírót, az írnokokat, a' jegyzőt, s felgyújtottak a házakat. A községháza Már megint a sárga gömb..........................- — Ne, a mell emet ne! Elapad a tejem. — Apadjon el mindened, a tejed meg az egész kutyalájzat pereputtyod! — rikácsolta az altiszt. — Közlegény, kötözd csak meg alaposan! — Aztán a gyerek felé bökött: — Sokáig ügyié bírja ki éhen ... —. Hallod, megint dörög? És mekkorát vdllámtott... Ilyen se volt még ősszel — mondta a Legény. — Ha isten segít, netn így lesz — felelte rá az öreg. — De te hogy kerülsz ide? És honnan volt menszed idehozni őket? — Valami vinnyogást hallottam. Azt gondoltam, macska van a pusztában. Megyék a hang után, hát látom: gyerek feleszik a földön pólyában. Odébb meg a fához kö pincéje megtelt nőkkel és őre- ; tűzve egy asszony . .. Nézem, a — Apa, ked ezt a olvasd el. ö maga nem b udoftt olvasni. Hm .. No nézd csak azt a tudós szamarat! A mi Dafi- nánkat akarja menyecskének. Ide van írva. Dafina úgy érezte, száz tűz perzseli. Elsomfordált az asztaltól, elbújt a fészerbe. Megfordult vele a világ. Hiszen még álmában sem jutott volna eszébe, hogy a tanító menyasszonya lehet... gekkeL Érte azonban nem jött senlki. A katonaság miután lecsillapította a fal.ut, visszatért a városba. Akkor egy este a hátsó kapun beosont az ura. Egyik karja bénán csüngött alá a nyakán átvetett piszkos kötésben. A hírrtes, tarka bölcső fölé hajolt, borostás, sápadt arcát odadörgölte a kisfiú arcocskájához és azt mondta: — A nagybátyám szőlője körül fogók rejtőzködni. Arrafelé jó barlangok vannak. Menj el a boltoshoz, mondd meg neki: hozza ki hólnap este a pisztolyt meg a töltényeket, amit elástunk az almafája alá! Háromszor szóljon, mint a kuvik. kötél elrágva. Az asszony nem mozdul, a feje a mellére ko- nyul. Megérintem, meteg . . . nyilván elájult, ahogy a kötéllel kínlódott... Megsajnáltam őket. Fölkaptam a gyereket, vállamra vettem az asszonyt és ide jöttem. — Ku-u-vikk, ku-u-vikk, — Mintha nem is madár szólna — mondta a legény. — No induljunk. Ne rakj több fát a tűzre! N a * Bolgár írónő. A Szófiai “gye- tiem bolgár nyelv és irodalom szakán tanult, Jelenleg a Targo- viste megyei lap kulturális rovatának veeetője. Elbeszélései a bolgár központi és megyei lapokban jelennek meg. boltos nem volt sehol, Senki sem tudta, hova tűnt. Defina saját maga ásta ki a pisztolyt és a töltényeket. Bebugyolálta a gyerek mellé és kiment a szőlőbe. iocs már többé a sárga gömb. Eltűnt. Az éjsza- | kai madár szava kira- j gadla az asszonyt a feneket- | len mélységből. Kinyitotta a J szemét. »Ügy fogok szólni, | ! mint a kuvik. Két rövidet, egy i hosszút...« Elkínaott aiTán halvány mo- j soly dereng. Ó az, az ura. Él! j Fordította: Eahemszky I,ászlő 1 Két kiállításról Emlékezés és fantasztikum KÉT FESTÉSZETI kiállítás tart nyitva Somogybán, üd- | vözlendő, hogy a megyében I élők alkalmat kapnak a bemutatkozásra. További párhuzam, hogy a két tárlat sokadszor ad módot a nézőnek Szekeres Emil és Ungvári Károly megismerésére. Rokonítható jegyek még; az előbbi festő Nagyatádon, a művelődési házban, az utóbbi ennél ugyan zártabb közösség otthonában, a terveZő- vállalat KISZ-klubjában kapott lehetőséget; de erről azt is el kell, mondanunk, hogy következéteseh tölti be a fiatalok művelődési igényének a kielégítését, is. Folytathatnánk a sort azzal, hogy az elvontabb festészetet általánosítjuk, de éppen nincsenek közös vonásai Szekeres és Ungvári művészetének, talán csak emberileg mutathatók ki ilyenek személyiségvonásaikban. Szekeres Emil Bajótos világa különösen kibontható, ha összehasonlítjuk Ungvári Ká- roiyéval. az elütő jegyek poutoiffíthatják az egyénileg róluk képződő fogalmakat, élményeket. Abszolútig vitt. máshoz nem viszonyított emberi tevékenységként jeleníti meg az emlékezést a líraisággal is jellemezhető Szekeres Emil. A pólusig hangsúlyozott emlékezés valójában nem teljesen a pszichikai törvényszerűségeken nyugszik. hanem erősen beleszól ebbe a for- materemtő képzelet is. Mire alapozzuk, hogy így előtérbe állítjuk az emléke- j zés szerepét Szekeres festé- ! szelében? Köhnvű lenne vát- ; lalni azért, mert képcímei is j ezt sugallják a nézőnek, de a I valódi megközelítés tárja föl „ Hazám — hozzád!” Kedves, öreg bátyámpajtáso- kapcsolatot szorgalmaznunk. mat. aki tavaly nyáron meg azzal dicsekedett, hogy »két 7- es« — elvitte a tél. Jobban mondva: elorozta, ahogy a tilosban hurkot vető. rossz lelkiismeretű ember. Hej, pedig de sok szalonna és kenyér »katonát« pusztítottunk él együtt, Balatan-körtiyéki falujának ■ szőlőhegyén! Tudta, nem iszom meg a bj>rt, de azért mindig meghívott, hogy magamagának legyen mentsége az asszony előtt. Azután, amikor már a sárgálló bor — no, csak két-há- rom pohárnyi — meg az a nagyon mély csönd hangulatba ringatta, mesélni kezdett. Volt mit. Két háborút, nagyot. És sok apróbbat, jobbára szócsatákat. Ezek azonban az ő száján mindig élüket vesztették, s a végük fölfelé kunkorodott, tréfába. Akárcsak szürkés bajusza, melyet néha a keze fejével fölfelé igazított. Nos, hát tőle hallottam egyszer én ezt a mondást, meg -— persze — még sok másikat is. — Mer’ nem ám úgy van az, hogy: »Hazám — hozzám!« Hanem, hogy: »Hazám —■ hozzád !« Igen szép mondásnak ■találom én ezt ma is, megörökítésre méltónak. Mert mély értelme van. Egy paraszti létbe született, abba »kiszolgált« ember bölcsességsűrítménye ez. Vallomás a hazáról, minden időben helyét állóan. Mit is jelentenek ezek a mohdatok, gondoljunk csak utána! Mindenekelőtt azt. hogy — s nagy igazság ez! — a hazát nem tudjuk magunkhoz emelni, nem tudjuk idegenből megtartani. Nem mi vagyunk ebben a kapcsolatban az elsődlegesek. Hanem a föld, a szűkebb pátria. Mert azon élet terem nap nap Után nélkülünk Is. Ezért hát: »Hazám — hozzád!« Vagyis nekünk kell az é Szolgalat ez, a legszebbek, s a legnehezebblkek egyike. Jelenti a szülőfalu vagy -város szolgálatát, és a gyerekkor földje lakóinak szolgálatát egyszersmind. A vissza-vissZa- térést. Mely csaknem mindig erőmerítés is. Ez az én »két 7-es« öreg paj tásom ugyanazt — £ ugyanolyan szépen — vallotta, mint legnagyobb költőink. Radnóti Miklós, aki a hazáról ezt mérte ritmusba: »Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága / s remélem, testem is majd e földbe süpped el.* És József Attila egy béklyózott ország szivéből így riad szép szavúan a holtig tartó kötésre: »S mégis, magyarnak számkivetve, / lelkem sikoltva megriad — / édes Hazám, fogadj szívedbe, / hadd legyek hűséges fiad!* Erről mondta Simon István kortárs költőnk magnetofonba: »És ez a hazaszeretet-felfogás, ez még ma is a legmodernebbek közé tartozik.* Tegyük hozzá, hogy ez —- ha nem is ilyen példamutató tisztasággal megfogalmazva — sok emberben él nálunk. Másokat, más nemzeteket nem sértő, jó értelmű nacionálétisztelet. És ez tulajdonképpen kiindulópontja a más népek, más nemzete-» és hazájuk tiszteletének. Mindegy, hogy mikor, hol ébred e kapcsolat lényegére az ember. Író ismerősöm írta a minap. A nevét nem közlöm, hisz nem dicsekedni akarok ez ismeretséggel. »... majdnem mindenki külföldön jön rá, hogy mi is az a haza. Vagy legalábbis tisztázódik benne egykét dolog .« Így igaz. De azért azt hiszem: itthon is érlelődik ez az emberben. Ezernyi kötődés. ezernyi szakíthatatlan szál. Anya és gyermeke — ilyen viszony ez, bizony mondom. Leskó László i [igazan a Választ. Azt ugyan- ; is. híjgv — túl a mai Vizuá- jiís nyelven — az emlékezésbe ! fogódzkodó ember »láthat« \ Így és teremthet maganak világot. Mire emlékezik vísszaté- i rően Szekeres? Döntően em- 1 béri érzelmekre, melyek különös történéseket kísértek, csakhogy humanista látszat marad azv ami mögötte van, mert a katarzist m?-fkerüli, í Bs előtérbe kerül a forma - I teremtő művész. Ezt a képességét kamatoztatja, amikor a tájakra, a bennük átélt él- } menyekre emlékezik. liven a 'j festő, a színek hangulatát jól I Ismerő festő, de a grafikus Szekeres a mélyebb érzeleméi, tudatvilágot iá képes kivetíteni. A nézőben a grafikus Szekeres kelt igazán visszhangot. Talán ha a festő Szekeres nemcsak a formaterem- *■téssel próbálná befolyásolni egyéni világát, hanem szaba- dabbjára engedné teljesebb személyi megnyilvánulását, s nemcsak az emlékezéssel hívná elő egvéni világát, lí- raisága is mélyebb tartalmat nyerne. Ungvári Károly merőbén más világát egyre inkább a fantasztikum határozza meg. A fantasztikum úgy született meg a festő újabb képein, hogy megpróbálta a tudományt a művészet nyelvére lefordítani, illetve azzal magyarázni, vagy népszerűsíteni. A KISZ-klubban van két tükör-kristály doboza, ebbé belenézve látjuk tisztán Ungvári törekvését. Megtanulhatunk »ungváriul« nézni. Ami egyet jelent sok fizikai törvénnyel. de hogy mégsem volt hiábavaló okoskodás, kutatás az elmúlt időszak munkája, azt a festői sei-fin kívül néhány valódibb eredmény is igazolja. Nem a kollázsokra gondolok, még csak nem is a korábbi fantasztikus képekre, melyeknek a létjogosultságát sem tagadhatjuk meg;' az Antenna, az Adótorony, a Csillagvizsgáló című képek megfestése jelenti számára az eredményt. A tudomány egzaktságának a terhe alól ezekben az esetekben szabadult föl; s teremtett valódi f&tőí világot. Azt, amit fizikai kísérletei céloZ- I tak az anyagi világ végtelen [ kitárulkozásának a. megismerésében. ezeknek a képeknek a megalkotásában már festőként sikerült megfogalmaznia. Ungvári sosem volt a látvány festője, mindig megpró- ! bált belelátni a dolgokba, s az emberbe: mivel iskola nem I készítette föl rá. masa kényszerült megteremteni saját formaművészetét is. A LÁZAS KUTATÁS után — bér ez sem állhat meg sosem — a lázas művészi munkán a sor, hogy né vál jék haszontalanná az a tudás, amiért sokat áldozott a festő. Mostani kiállítása tehát egyben egy űj út végigjárására is ösztönözheti őt. Korányi Barna T eenagerek Ke'ényi István Alvilág Hová hordja arcomat holdat úsztató hajad? Láng-álmomban árnypatak vágy örvénylik hallgatag szem mögött és szív alatt — hol hullámdal-áldozat áramlás — fekete hab csönd medrében fölfakad , I panasza Brtr&asKtd: senkii meg nem ölték, nincs államcsíny, blokád, nem tfiarkccoJtak lédár hölgyek, nem r ük tak szét bokát. nem dőlt össze egy épület sem, nem gázolt a vonat, nem tévedt meg a főpénztáron, jégeső sem szakadt.*. Látja uram. a szenzáció naponta fogyni kezd, és egyre több a biztatóbb hír —• de ki olvassa eztí! Dr. Terdieh Marius (Román!*). A Barátság Hídja nemzetközi fotószalon anyagából. Székely Dezső A hírlapárus A felvilágosítás kézikönyve A szexológia szerteágazó tudomány. Sok része országonként változó, sok fogalom meghatározása különböző. A tudományág eredményeire, ismerétére nemcsak az orvosoknak, a biológusoknak, a pszichológusoknak, hanem többek között a szociológusoknak és a jogászoknak is szükségük van. És jól kell ismernie 1 mindenkinek, aki szexuális felvilágosítással, neveléssel foglalkozik — tehát a pedagógusoknak és a szű- löknek is otthonosan kell mozogniuk e területen. Azonban a régebbi nevelés és az oktatás i jó rtéhánb hiányosságot hagyott a szexuális ismeretekben. így. akik nem állandó hivatásuk gyakorlása közben — pl. orvos, biológus — alkalmazzák az ismereteket. alapos önképzésre szorulnak. Természetesen az sem árt. ha a felnőttek közül bárki —• ha látszólag nincs is szüksége rá — tájékozódik. félretéve a mindentudás álarcai. Mert sajnos, óriási hiányosságaink vannak saját élettevékenységünk megismerése terén. Dietz és Hesse Szexológia CírflŰ könyve tíz évvel ezelőtt jelent meg az NDK-b&n. Az utolsó kiadás 1971-ben bővítve látott napvilágot. Hozzánk 1979-ban érkezett meg. A könyv a-szexuális élet kislexikona. Biológiai, pszichológiai, jogi, történeti áttekintést ad a tudományról. Segítség más felvilágosító művek olvasásához, de önmagában is megállja a helyét. Röviden, közérthetően fogalmaznak a szerzők. A fordítók hozzátették a műhöz a magyarországi sajátosságokat, á hazai társadalmi körülményekhez igazították a meghatározásokat, és a magyar jog alapján közük az e területtel kapcsolatos törvényeket! A kislexikonnak ott kellene lennie minden iskolában a könyvespolcon, a fiatal családalapítók kézikönyve lehetne . .. Remélem, végre félretesszük a társadalmi fejlettségünktől '' a 1 elmaradt ál- s,lemérem1 tapintatot«. és sikerül ezt elérni. A könyvben a »struccpolitika- káros és kóros hatásairól is szó van. L. P.
