Somogyi Néplap, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-01 / 27. szám

Húszezer kilométernyi gázvezeték Fuss a lokomotív előtt! A nyugat-szibériai tyumeni terület világviszonylatban is a legnagyobb kőolaj- és földgáz- lelőhely. És e rendkívül nagy kiterjedésű területen — Tyu­men városa és a Jeges-tenger között — még nem fejeződött be a geológiai kutatás. Annyi azonban máris bizonyos: éven­(te 500—700 millió tonna/kő­olaj és körülbelül 700 milliárd köbméter földgáz kitermelésé­re nyílik lehetőség. A kiterme­lést rendkívül zord viszonyok között kell végezni — a téli hőmérséklet nem egyszer a mínusz 50 Celsius fokot is el­éri —, esőtávvezetékek lefek­tetésével is gondoskodni kell a kitermelt energiakor Jozók szállításáról Üt- ás vasútháló­zat épül; a távvezetékek épí­téséhez pedig nagy átmérőjű — 1200—1420 milliméteres — csöveket (képünkön) használ­nak föl. A gáztávvezeték-háló­zat hossza mintegy húszezer i kilométernyi lesz. Törekvő fiatalok voltak — Régen, találkoztunk. Épp tizenöt éve, hogy felszabadul­tatok; azóta rútkán láttuk egy­mást ... Mi történt veletek, hogyan éltek? Mit tudtok a társaitokról? -— A hatvanihá- rom éves Sziklai János nyugdí­jas, az 503. sz. Ipari Szakmun­kásképző Intézet egykori taná­ra, az osztályfőnök köszöntötte régi tanítványait. az iskola 3/5-ös osztályának három nö­vendékét, aki eljött erre a rendhagyó találkozóra. Tanárok nevét idézték, s valamennyiről tisztelettel, sze­retettel emlékeztek meg. — Esztergályosok és autó­szerelők voltunk egy osztály­ban. S hogy megismertük- megszerattük a szakmát, és hogy munkánk után ma meg­becsülnék bennünket, azt el­sősorban tanárainknak kö­szönhetjük. Most osztályfőnökükkel együtt fölelevenítették az 1958 —1961 közötti tanulóévéket, a radves emlékeket. Erős termetű, határozott férfi Kárpáti Béla. Tekintélyt keltő. Ezzel érdemelte ki, hogy társai bizalminak választották. — Nemcsak a mai találko­zó, amely osztályfőnökünk ké­résére jött létre, rendhagyó; az volt az osztályunk is. Hu­szonheten voltunk, s többen már 17—18 évesek, amikor el­kezdtük a szakma tanulását. Jómagam tizennyolc évesen kötöttem szerződést a So­mogy megyei Finommechani­kai Vál'alattal. három év után így lettem esztergályos. Kitűnő eredménnyel — vö­rös oklevéllel — végzett, s fél év múlva már az akkor alakult Vas- és Fémipari Vál­lathoz hívták művezetőnek. . lormás, minőségi ellenőr volt, s hajnaltól késő estig dolgo­zott, hogy ellesse az idős, ta­pasztalt szakemberek mód­szereit. Miklós Ferenc eszter­gályosról nagy tisztelettel szól. Előkészítő üzemvezető volt, majd a Híradástechnikai Vál­lalatnál tmik-vazető; most a Kaposvári Elektroncsőgyár­ban a több mint száz embert foglalkoztató szerszámüzem vezetője. Az állandó tanulás­nak, a szakmai és a politikai képzésnek köszönheti ezt. Most is tanul: a marxista— leninista esti ■ egyetemet végzi. kába. univerzális forgácsoló­ként. Ö kapta éppen tíz év­vel ezelőtt azt az angol gyárt­mányú helyzetfúró gépet, amely akkor egyetlen volt a megyében. Sokat fáradozott új módszerek, fogások kidol­gozásán; több újítását elfo­gadták. Elvégezte a gépipari technikumot, ezután a műsza­ki fejlesztési osztályra került. Majd a Kaposvári Elektron- csőgyárban folytatta, ő is mű­vezetőként, ma ismét a műsza­ki-fejlesztési osztályon kama­toztatja képességeit, szaücmai tudását. A szakszervezet ter­melési felelőse, és célja, hogy elvégezhesse a műszaki egye­temet. Rogdán Endre — ő is vörös oklevéllel szabadult — nevét mint a Magyar Honvédelmi Szövetség autómodellezőjét határainkon túl is jól ismerik. Csapatban több alkalommal nyert Európa-bajnokságot, tu- catnyiszor volt válogatott ver­senyző ; nyolcszoros magyar bajnok, csúcstartó. — Azt a munkát folyta­tom, amit egykor osztályfő­nökünk: a gépipari techniku­mot elvégezve az 503. számú Ipari Szakmunkásképző Inté­zetbe kerültem oktatónak. Esztergályosokat, marósakat nevelek. Tanáraim példa, nyomán arra törekszem, hogy mindenkit ösztönözzek: ne elégedjen meg az iskolában tanultakkal. Nagyon szeret­ném, sőt ha lehetne, kötele­zővé tenném mindenkinek a modellezést. Ez a technika^ sport nagy segítséget ad a szakmai fejlődéshez is. S közben a családjukról, a gyerekekről, egyéni célokról és tervekről is beszéltek. A szót végül ismét az osztály­főnök vette át: — Két évtized alatt több mint kétezer fiatal szakmun­kássá nevelésében volt ré­szem. Legjobban ez az osz­tály maradt meg az emléke­zetemben. Örülök, hogy hasz­nosítottátok a város iparoso­dása kínálta lehetőségeket. Tudom, ebből az osztályból ma már kevesen vannak a munkapad mellett. Műveze­tők, technikusok, minőségi el­lenőrök, szakoktatók vagytok, legtöbben felelős beosztásban dolgoztok. Köszönöm, hogy eljöttetek . .. Szervezzük meg az osztály tizenöt éves talál­kozóját, hogy mindenki el­mondhassa sorsának alakulá­sát. Szalai László Az iskolában úgy ta­nultuk — és a technika mai csodái láttán elhittük, meg­győződtünk róla —, hogy az ember határtalanul kiterjesz­tette lehetőségeit. Az agyse­bészet. a szívátültetés, az űrhajózás, az atomenergia fel- használása, a számítógépek gyártása-alkalmazása, a tele­vízió, az izotópók, a jövőku­tatás, a nagy biztonsággal tör­ténő előrejelzések korában — mind-mind magasfokú tuda­tosságot és halihatatlan pon­tossággal összehangolt, sokféle cselekvést, kívánnak az ember számára nem léteznek meg­oldhatatlan, bonyolult dolgok. A mindenkor mozgósítható széles kutatókpparátus feltár­ja a bajok eredetét és a mo­dem társadalmak erőiket a legfontosabb feladatok megol­dására tudják összpontosítani. Sőt a tudatosság olyan mér­tékű, hogy az ember képes előre látni a bajt. Mindez így igaz. S mindez mégsem teljeser. igaz így. A híres olasz író, Dino Buz- zati novelláját fanyar elis­merés fogadta, amikor elő­ször jelent meg nyomtatásban Elefántkor címmel. A rövid írás olyan írói vízió, amely fenyegető, mindennaoi való­sággá válhat. Buzzati látomá­sa szerint a Földön, ahol min­den használati tárgy mű­anyagból készült, egyszer csak ismeretlen kór kezd terjedni. A műanyag tárgyak saját tér­fogatuk sokszorosára duzzad­nak, deformálódnak, majd hatalmas tüzeket keltve föl­robbannak. Ez az elefántkor. Az író a legelsők között fi­gyelmeztetett : a technikai fejlődés olyan gyom, robba­násszerű és határtalan, hogy ismeretlen veszélyeket kelt­het. pusztítót energiákat sza­badíthat el. Kiengedtük volna szelle­met a palackból? Ügy jár­tunk volna, mint Goethe ügyetlen bűvészinasa, aki nem tud megállj parancsolni a megelevenedett seprűnek? Nem erről van szó. A tech­nikai fejlődés hatását a tár­sadalomra Szalai Sándor aka­démikus fogalmazta meg a legtalálóbban. Szerinte az utóbbi 34 évben a természet- tudományos felfedezések és technikai újdonságok példát­lan arányú reánk zúdulása nem áll egyedül a történelem­ben. Korábbi századokból szintén ismerünk i olyan fejlő­dési szakaszokat, amikor egy­mást követték a találmányok és a nagy fölfedezések. Ko­runkat egy lényeges mozza­nat mégis megkülönbözteti minden korábbi ipari—techni­kai—tudományos forradalom­tól. Kifejlődött egy olyan naeyinar, közlekedési és ke­reskedelmi rendszer, amely lehetővé teszi, hogy egy-egy új tudományos vagy techni­kai vívmány szinte hónapok alatt világszerte elterjedjen és közhasználatba kerüljön. »A termelési apparátus ma mint valami hatalmas sokszorosí­tó, gyorsító, és erősítő beren­dezés működik közre az új tu- dorr.ányos és technikai ered­mények társadalmi—gazdasági hatékonyságának növelésé­ben« — mondja Szalai. Nap­jainkban inkább úgy érezzük, hogy megfelelő irányítás hí­ján, jó szabályozók beiktatá­sa nélkül ez az egész rendszer könnyen "begerjedhet-, ellen­őrizhetetlen, veszélyes és pusztító lengésbe kerülhet. Miért? Hiszen ezek a tech­nikai újítások mindig is az embert szolgálták, életkörül­ményeink szüntelen javítása érdekében születtek. Csakhogy amikor életünket rohamosan átalakítja-formái ja a televízió, az autózás, a váro­siasodás és megannyi újdon­ság, a társadalom egésze szá- | mára válik nehézkessé az al­kalmazkodás. Valamikor az ; első lokomotív előtt még pi- I ros zászlóval integető vasutas I szaladt, hogy az emberek és (állatok meg ne riadjanak. Jó- I néhány évtizedre volt szük­ség, míg kialakultak a vas­úti közlekedés biztonságos fel­tételei — az emberiség alkal­mazkodott saját technikai vív­mányához. Alkalmazkodott, tehát megismerte előnyeit és hátrányait, a kockázatot és a veszélyek elhárításának mód­ját. Manapság azonban, ami­kor egy-egy találmány szinte azonnal megjelenik a keres­kedelemben és közfogyasztási cikké válik, rendkívül és ve' szélyesen megrövidül ez a sza­kasz. A társadalomnak nem marad ideje alkalmazkodásra. Az eredmény ismert: roha­mosan pusztuló természeti környezet, civilizációs beteg­ségek, növényvédő- és rovar­irtó szerek előre nem látott mérgező hatása stb. Katasztrófahangulatra ter­mészetesen nincsen ok. Száz­szor jobban, körültekintőbben meg kell azonban fontolni a jövőben egy-egy döntés ösz- szes lehetséges következmé­nyeit. (Környezeti hatások stb.) Elrontani valamit sokkal könnyebb, mint a rontottat helyrehozni. Csupor Tibor Készülnek országos versenyre Több mint tíz év óta műkö­dik Kaposváron az MHSZ Te­rületi Tartalékosklubja. Az egyre szebb eredményeket fel­mutató munka azonban csak 1974 szeptemberében kezdő­dött, amikor új alapokra he­lyezték a klub működését. Ad­dig nem tudták eléggé össze­fogni az érdeklődőket, inkább csak a különféle vállalatoknál, intézményeknél dolgoztak. Fiatalok és idősebbek egy­aránt tagjai» a klubnak, az utóbbi 14 hónapban huszon­kettőről ötvenkettőre emelke­ízlésformálás, izlésalakitás A fiatalok és az öltözködés — Édesapám Csepelen dol­gozott esztergályosként, én meg az öcsém szintén azt a szakmát választottuk. A Ká­bel- és Sodronygyár kaposvá­ri telepen kezdtem a munkát tanulóként. Gschwindt János szintén vörös oklevéllel távozott az ipari iskolából, s a Villamos- sági Gyár elődjénél állt mun­Eltűnt az öltöny. Természe­tesen nem mindenhol és nem mifidenhonnan — csupán a fiatalok ruhatárából. Nem azért, mert az üzletekben nem lehet kapni megfelelő méretűt vagy szabásút, hanem mert a divat egészen mást diktál. Ma a nadrág, a pulóver és a dzseki uralkodik. Különben is melyik fiatal merészkedne el disc- jockey klubba, ifjúsági parkba sötét öltönyben, fehér ingben és nyakkendőben? Ma a fiatalok legkedveltebb viselete a farmer. Az, amelyről — megjelenéskor — oly sokat vitáztunk. Sokan elvetették »létjogosultságát«; a divatter­vezők hada háborút folytatott ellene ... De hiába mutattak be évenként a zürichi szemlén új meg új fazont és anyagot, a farmer térhódításának nem le­hetett gátat vetni. A magyar ipar is fölkészült az igények kielégítésére: hosszú kísérlete­zés után megszületett a Kak­tusz, a Mátyás és a Sheriff. Az utóbbi minősége már majd­nem minden igénynek megfe­lel. S nemcsak nadrágokat ké­szítenek ebből az alapanyag­ból, hanem zakókat, kabátokat, dzsekit, szoknyát, sőt cipőt is. A textilgyárak alig tudnak lé­pést tartani a ruhaipar igé­nyével. Egyetlen alapanyag sem ért lég el akkora sikert, mint a farmer. »Létjogosultságát« ma már mindenki elismeri, de hogy meddig tart a »farmer­láz«, arra nehéz lenne vála­szolni. A divat — főleg a fiataloké — kiszámíthatatlan. Csak .egyetlen példa a sok közül: ott volt az úgynevezett pantalló, a spanyolöves fiúnadrág.'Amíg csak maszekoknál volt kapha­tó, úgy vitték, mint a cukrot. Mihelyt megjelent a kereske­delemben, már senkinek sem kellett. A kisiparos gyorsabban tud »piacra dobni« egy-egy divatcikket, mint az ipar, te­hát előnyben van. Az iparnak negyed vagy fél évvel később előállított ugyanolyan áruját már csak a kiárusításon adják el. A divatcikkeket gyártó kisiparosnak az állami ipar nem jelent versenytársat, vi­szont az állami iparnak a kis­iparos igen. A megoldás? Ta­lán a kereskedelem és az ipa­rt szövetkezetek, kisebb ter­melőüzemek közötti jó kapcso­latban kereshető, hiszen egy- egy kisüzem gyorsabban át­allhat, mint a nagyipar. Ennek megteremtése annál sürgetőbb, mivel a kisiparosok divatcik­kei nemcsak árban, hanem jó néhányszor minőségben és ki­vitelben is kifogásolhatók. Mondjuk ki bátran: néha jzlés- rombolóak is. A fiatalok ízlésének formá­lása, ízlésalakitása közügy. A KISZ áprilisi határozatai kö­zött találhatunk erre vonatko­zó részeket. Valamennyiünk feladata, hogy a fiatalok kö­rében egészséges öltözködés- kultúra alakuljon ki. A Ma­gyar Ifjúság hasábjain olvas­tam: hazánkban két megyében működik ifjúsági divatbizott­ság. Arról, hogy nálunk is van ilyen, nem szól a krónikás, pe­dig a somogyi ifjúsági és di- vátbizottság szintén tevékeny­kedik. Ebben a Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vál­lalat ifjú szakemberein kívül a városi és a megyei tanács kereskedelmi osztályának fia­tal dolgozói és a KISZ képvi­selői is helyet kaptak. Csupán az utóbbi félévben három di­vatbemutatót tartottak: Nagy­atádon, Barcson és Taszáron. Bár az igazsághoz hozzá tar­tozik: ezeknek a fiataloknak még nagyobb teret kellene ad­ni a munkájukhoz. A divat jön és megy. Egye: áruk hónapok alatt eltűnnek a pultokról, mások évekig »uralják a piacot«. Hogy mi marad meg évekig, az »kiszá­míthatatlan«. Az öltözködés azonban befolyásolható. Nagy Jenő dett a számuk. Egyre több már a fiatal, akik közül az öttagú klubtanácsban is van egy vezető. A klubjának fel­adata, hogy ismertesse a Ma­gyar Népköztársaság honvé­delmi politikáját, segítse a haza védelmére való felkészü­lést, bővítse tagjainak, politi­kai, technikai és katonai isme­reteit. A múlt évet szép eredmé­nyekkel zárták. Már az első ta­vaszi napokon, tartottak a szabadban foglalkozásokat. Márciusban lövészet volt, jú­liusban részt vettek a tartalé­kosok honvédelmi versenyén, szeptemberben pedig benevez­tek a sokoldalúsági versenybe. Együttműködési megállapo­dást Írtak alá egy katonai egy- 1 léggel, s így a technikai isme­eteket »első kézből« tudják zemléltetni. A legutóbbi klubfoglalkozást január 26-án tartották. Dévai György klubtitkár tájékoztatta a tagságot az 1976. évi prog­ramról, Farkas József előadá­sa az időszerű katonapolitikai kérdésekről szólt. Június 15-ig befejezik a húszórás tájékoz­tató oktatást. Ennek során a térképismerettől a katonai tö­mörülések jellegén át a napi politikai kérdésekig sokféle témáról tartanak előadást. Március 31-ig megrendezik a lóversenyt, a városban működő tartalékos klubok közötti hon­védelmi versenyt pedig június­ban. Ezt megyei verseny követi — július közepén. Hogy az or­szágos versenyre a legjobba­kat küldhessék, áprilisban kü­lön válogatót is rendeznek. Ugyanebben a hónapan lesz a sokoldalúsági honvédelmi ver­seny, amelynek megyei döntő­jét szeptember végén tartják — a fegyveres erők napja tisz­teletére. Bővült a szolgáltatás Százhefvenhaff^lc gépet iavifanak (Tudósítónktól.) A marcali áfész évek óta nagy gondot fordít a lakos­sági szolgáltatások megszerve­zésére. Eleinte nem gondol ták, hogy ilyen nagy mérték­ben nő iránta az igény, de a szövetkezeti tagság újabb és újabb szolgáltatások bevezeté­sét kérte. A feladat nagysá­gát jelzi, hogy 1975-ben 1,2 millió forint értékben vég­zett az áfész különböző mun­kákat a lakosság részére. Ez 12,4 százalékkal több, mint az előző évi volt. A híradástechnikai eszkö­zök, a rádió, televízió, magnó és lemezjátszó javításában az előző évinél 54 százalékkal több munkát végeztek, 180 ezer forint értékben. Legje­lentősebb azonban a háztartá­sigép-javítö részleg, ahol 400 ezer forint értékű volt a tel­jesítmény. Bevezette a szö­vetkezet a gépjárművek javí­tását is. A szövetkezet a RA- VILL megbízásából végzi az import motorkerékpárok, hír­adástechnikai eszközök és ház­tartási gépek garanciális ja­vítását is. Már 176 féle géppel foglalkoznak. Üveg- és képkeretezést 170 ezer forint értékben végeztek. Van még órásrészlegük, vil­lanymotor-tekercselőjük és l'émesztergályozást is vállal­nak. A lakossági szolgáltatáso­kon kívül rendben tartják az áfész egységeinek gépeit, és más közületeknél is vállal­nak munkát. A saját részük­re és közülieteknek végzett munka érteke 1975-ben 800 ezer forint volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom