Somogyi Néplap, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-22 / 45. szám

Ä stop Leveleit sokszor egy óráig is olvastam. Hosszú, szálkás betűkkel ró'tta a sza­rokat, a »T« meg az »F« kü­lönösen muris volt, egyszer azt mondta, ezek az ö Don Quijote-beíűi, ezeket küldi harcba a középszerű »m-, a lusta »ty<« és a buta »j« ellen. A képzeletével mindent életre keltett, a gázkonvektor fehér lángjairól Dante jutott az eszébe, eljátszotta, hogyan vezette Beatrice a költőt a Purgatóruim hegyéről a csil­lagok közé. ’ A csillagok egyébként sem hagyták nyug­ton, szenvedélyesen gyűjtöget­te, melyik költő - mit mondott róluk, és melyik nép mit gon­dolt a keletkezésükről. Va­lamelyik földközi-tengeri nép mondája volt a kedvence: a királylány egy korsóban vált­ságdíjnak gyémántokat vitt raboskodó kedveséért, de kő­szívű nénje leölette, a gyé­mántok szétgurultak, és azóta az égbolton hirdetik az örök szerelmet. , Mindenki gondolta. hogy irodalommal foglalkozik majd a fiú, a gimnáziumban kegye­lemketteseket kapott matema­tikából, fiakából. Jólelkű ta­nára az egyik csúfos felelet végén azt mondta, nem ad egyest, ha valami elfogadha­tót mond a számokról. Lali elmosolyodott: »Nem harag­szom én az egyesre! Az egy jellem, félreérthetetlenül köz­li a tényt, szemtől-szembe megmondja az igazságot. A kettes szánalmas osztályzat, nekem a megalkuvást jelenti, görbe háttal hálálkodik, hogy megszülethetett.« . Még a barátai is azt mond­ták, Lali nem normális, s igaza van a tornatanárnak, aki ezt tréfásan már két esz­tendeje mondogatja. Lali minden szülői értekezlet előtt szomorú volt, az apját saj­nálta, akivel két hétig megint nem lehet majd szót érteni. Az apja attól félt, hogy Lali le sem tud érettségizni, tel­jesen hiábavaló az egyetemről ábrándozni. Édesanyja keve­set tudott az eseményekről, akkor rrfár másfél éve nyom­ta az ágyat. Tekintete egyre üresebb lett. Egyszer hajnal­ban énekelni kezdett, kibo­torkált a konyhába, és min­den edényt lerakott a kőre. A mentőorvos megmondta, szerinte nem tartják sokáig kórházban, majd ' valamelyik közeli intézetben ápolják. Lali azt felelte, az édesanyja új világban él, abban is le­het boldog, és nem szabad ezért sajnálni. A fiú Szegedre jelentkezett, hajtogatta, az országban ott tanítják legjobban a franciát. Hajnalig tanult, eredetiben olvasta a Candide-ot, válasz­leveleket fogalmazott Dide- rot-nak, és külön füzetben ve­zette Baudelaire jelzőit. Egy percig sem volt kétsége afe­lől, hogy fölveszik. Igaza lett. »Szép nyarat akarok. Pincér leszek Siófokon, délután ötkor nyitunk, addig enyém a Ba­laton. Napot, vizet meg egy kis pénzt szeretnék.« Ebből semmi sem lett. A szaporán lezúduló zápor örö­kösen a füstös munkásszállás­ra kergette, a második hé­ten pedig közölte a főnöke, nem pincérnek, hanem kony­hai dolgozónak alkalmazza. Lali nem vitatkozott. Előző e6te franciák vacsoráztak az étteremben, a fiú az asztaluk­hoz ült, beszélgettek éjfélig. A többi pincér mentette meg a kirúgástól, még a zenekar is mellé állt, mert Lali az esős napokon ismeretterjesz­tő előadást rögtönzött nekik a csillagokról" meg az évsza­kok változásának rejtelmeiről. Gimnáziumi iskolatársa gyakran meglátogatta a kór­házban, ő egy emelettel föl­jebb medikus társaival gya­korlaton volt. Lali azt kérte, a medikus mindent mondjon el arról a törésről. Vigyen be tankönyveket, szerezzen ilyen szerencsétlenség után készült kórlapokat. Lali maga szeret­te volna megtudni, milyen állomásai vannak a betegsé­gének. Nem hitt senkinek, és gyötörte a gondolat, hogy hiányos ismeretei miatt keve­set állapíthat meg magáról. \ ífiorvo- kör' 3 szelíden, s rá­parancsolt keményen is. hagyja a csudába az orvosi könyveket, mert úgysem bol­dogul velük. Csak árt. ha minden percét a bajának szenteli. Leveleiben gyötrő részletes­séggel beszámolt betegségiről, s azt is leírta, mit vár hol­nap. Azután szinte diadalittas volt: lám, ő megmondta. A harmadik levél utolsó sorá­ban közölte, hogy meghal. Mert ez a törvényszerű, mert ilyen agysérülésen nem lehet i segíteni, mert mindennap rosszabbul van. Válaszoltam, hogy ez őrültség, szerintem teljesen rendben van. Akire a halál vár. az nem érteke­zik ilyen tiszta elmével Prud- homme intellektuális gond­jairól. Lali megíeddett, s tü­relmesen kifejtette, hogy az ő halálos betegsége nem azo­nos a fokozatos elhülyüléssel. »Lásd a szakirodalmat« — és hosszan következtek a szer­zők és műveik. Hűtőpultok áruházakba Az orsóig egyik legdinami­kusabban fejlődő nagvvállala- ta a Jászberényi Hűtőgépgyár. Az amerikai Tyler céggel kö­tött megállapodás alapján 40 teljes áruházi hűtőberendezést szállítottak a Szovjetunióba, Bulgáriába, az • NDK-ba és a hazai piacra. A háztartási hű­tőgépekből a »Bosch-üzem« felépülése után 300 ezer da­rab készül, s ennek több mint felét exportálják. A hűtőbe­rendezéseken kívül több mint egymillió szódásszifont gyár­tanak. Képünkön: Az amerikai Tyler licenc alapján gyártott áruházi hűtőpultok. Dollár áll a házhoz Lali három hónap múlva meggyógyult, és »diagnózisá­ról*« nem beszélt többet. Min­den idejét lekötötte a kilin­cselés, el akarta intézni, hogy félévkor már vizsgázhasson. A könyvtárban kapott szerző­déses állást, de napközben járt az előadásokra, azzal biz­tatták, behozhatja a lemara­dását. Nagy tehetség, jelen­tette ki róla az országos hírű műfordító, és keresztülnézett a tanársegéden, akinek kisza­ladt a száján: »sokra megy vele, hiszen nem normális«. Ezt is Lalitól tudtam meg, mulattatta, hogy a megállapí­tások az elmeállapotáról ott is utolérték. A héten hozták a hírt: Szeged határában stoppolt, egy cementszállító autó le akart fékezni, megcsúszott és elgá­zolta Lalit. Még nem tért magához. Pintér Dezső A francia kapcsolat Merre tart a cukrászipar? Sarokházat kócerájból Szingapúrtól Kanadáig, hu­szonhat ország felé mutat Ka­posvártól a nyíl azon a térké­pen, amelyet Bokor Józsefnek, a Delta Sportáru és Börkon- fekció Szövetkezet elnökének ’ .---iájában láttam. Ennyi or­szágba szállítanak ugyanis sportlabdákat és munkavédel­mi cikkeket — tavaly 31, az idén már 36 millió forint ér­tékben. Főleg tőkés piacokra dolgoznak. Ha hozzászámít­juk, hogy bőripari mellékter­mékből, az úgynevezett hasí­tékból gyártják áruikat, a ha­szon kétszeres. Új technológia A szó- etkezet 1970-től ter- mel exportra, a legtöbb árut 1974-ben szállította. Tavaly csökkent a kereslet, mert a bőr ára emelkedett a külföldi piacon. A megrendelők elbi­zonytalanodtak. A szövetkezet ötszáz dolgozója ezt nem érez­te meg, mert még 1974-ben az ARTEX Külkereskedelmi Vál­lalaton keresztül megvásárol­tak egy új dán gyártástechno­lógiát. Ennek alapján — a sza­bászat egyszerűsítésével — tíz-tizenkét százalékos anyag- megtakarítást értek el. Az or­szágban három helyen alkal­mazzák ezt: a Fővárosi Kéz­műipari Vállalatnál, a Simon- tornyai Labdagyárban és a kaposvári Delta szövetkezet­nél. Két hozzászólás margójára Szűnjön meg az ügyeskedés Mint ismert, hosszú távon1 mondta, hogy most fordult szükségünk van a háztáji és | termőre Somogyszob kömyé kisgazdaságok termelésére. A fogyasztási szövetkezetek le­hetőségeikhez kénest hosszú idő óta sokoldalúan segítik a termelést. A téli hónapokban házról házra járnak a felvá­kén a fekete ribizli, melynek telepítéséért sokat áldozott a szövetkezet. Viszont megje­lent egy kívülálló vállalat, és néhány forinttal többet ígért' sárlók, kötik a szerződéseket, I mint a szövetkezet. El akarja, közben ajánlanak, érvelnek. ) vinni a termést, amelynek mit miért érdemes termelni. I szervezéséért semmit sem tett. Lali augusztus utolsó nap­jáig dolgozott, ekkor ment érte az apja, hogy segitsen a fiúnak Szegedre költözni. Pé­csig vonattal utaztak ott akartak buszra szállni. Az apja Lalit többször szem elől tévesztette, a fiú összevissza szaladgált az utcán. Már majdnem a buszállomáson voltak, amikor Lali át akart futni egy éppen nekilóduló autósor előtt. Egy fagazdasági teherkocsi már nem tudott megállni. Közreműködnek a vetőmagok a palánták vagy — a kisál'at- tenyésztésben — a tenyész- anyag beszerzésében. Az első fóliás termelés megjelenésékor az áíész-ek meghozattál-: a sátrak bordázatait, a fóliákat és ingyen adták a termelők­nek. Ösztönözték a szövetke­zetek a kiskerttulajdonoso- kat, hogy 1 termel jenék fekete ribizlit, mert erre hosszú tá­von szükség v«m. Az utóbbi években az ubor- katermelás terjed a háztáji­ban. Ebben Kutas,, a szamó- catenmelésben Mezőcsokonya és Marcali, a málnatermelés­ben Somogy sámson. a fekete ribiszke termelésében So­mogy szob mutat példát. A sort hosszan lehetne folytatni. A fogyasztási szövetkezetek las­san két évtizede anyagiakat és szervező munkát nem sajnál­va szervezik a kisgazdaságok termelését. összefügg ezzel Ángyán lm Hasonló példát mondott Egyed László, a tabi áfész elnöke is. De ilyen eset történt már So- mogysárdon a szamócával, másutt a meggyel, babbal vagy nyállal kapcsolatban. Tévedés ne essék, nem az áfész-ek és termelőszövetke­zetek ellentété-ől van szó! E két szövetkezeti szektor veze­tői mindenben meg tudnak egyezni, s a háztáji és kisgaz­daságokat egyaránt seg;tiik a maguk területén. Azokról a vállalatokról van szó. melyek csak aratni akarnak, vetés nélkül. Amelyek talán éppen azért tudnak néhány forint­tal többet adni. mert a ter­més érdekében nem fektettek be semmit. A küldöttközgyűlés jogosan foglalt állást úgy, hogy me­gyei intézkedéssel feltétlenül szabályozni kellene ezt a faj­ta Kalózkodást. Helyette cél­szerűbb lenne a támogatást koncentrálni, és olyan helyze­Két és fél millióba került egy-egy gyártósor, de megérte. A szövetkezet 1975. január 1-e óta az új eljárás szerint dol­gozik. Egy négyzetméter bőr 659 forintba kerül; évente 70— 80 ezer négyzetméternyi lab­dabőrt hasznainak föl. Az új módszer tavaly 3,5 milliói anyagmegtakarítást hozott. Ez­által a nehezebb helyzetben is versenyképesek maradtak: áruikat az anyagáremelkedés ellenére is viszonylag olcsón kínálták. De nemcsak ők jár­tak jól, hanem a többi kilenc labdavarró szövetkezet is. Kölnben minden év szep­temberében megrendezik a háromnapos SPOGÁ-t, a sportáruk — kiállítással egy­bekötött — világbörzéjét. A legutóbbin a szövetkezet kép­viselői 300 ezer sportlabda ér­tékesítésére kötöttek szerző­dést. 1972'ben ez a közösség kezd­te meg a munkásvédelmi cik­kek exportját: az NDK-ba évente 300 ezer pár védőkesz­tyűt szállítottak. Tavaly már puhatolóztak a tőkés piacokon. Az eredmény: az NSZK-ban is megjelentek a kaposvári kesztyűk. Tavaly októberben a fran­ciaországi Procoves-cég kép­viselői hosszú távú szerződést kötöttek a szövetkezettek Az első hú-zpzer készt) ű Vállalták, hogy modem cél epeket, gyártási technológiá­dat hoznak, saját techniku­saikkal segítik ezek üzembe helyezését. Azóta már kétszer is dolgoztak Kaposváron fran­cia technikusok. A rendelt 250 ezer kesztyűből 1975 de­cemberében 20 ezer párat már megkaptak. A franciáknak tetszett a szállítmány, s ja­nuárban 48 500 párral meg­emelték a rendelést. A szerző­lés úgy szól, hogy a francia partner évenként 20 százalék­kal több munkásvédelmi kesz­tyűt vásárol. A Delta szövetkezet terme­lési értéke tíz évvel ezelőtt 7 millió forint volt. Az idén már 100 milliónál többet ter­veznek. Biztos h étteret ad munkájuknak az az együttmű­ködési szerződés, melyet az \RTEX Külkereskedelmi Vál- ulattal kötöttek, s amely hosszú időre garantá’ja szá­mukra a tőkés piacot. G. 3. KRÉMES, minyon, habostor- ta, sarokház ... Ott állnak az asztalon a vasárnapi étkezés után. Ott tornyosulnak, ha ven­dégek jönnek, ha névnap van. Az édesség záró étel a hagyomá­nyos (‘európai) étkezési szoká­sokban. Ma már az iskolai nap­köziben, óvodában, de még az üzemi konyhán is egyre több­ször kapható harmadik fogas­ként sütemény. Az édesség — a cukrászáru — tehát természetes tartozéka ét­kezésünknek, s nem egyszerűen élvezeti cikk. Ma már mind na­gyobbak az igények a hóitok­ban, cukrászdákban megvásá­rolható sütemények iránt. Egyes helyeken előre föl kell iratkoz­ni: ennyi és ennyi süteményt kérek vasárnapra. Hogyan képesek megfelelni a cukrászüzemek ennek a vára­kozásnak? Készül-e ezekben az üzemekben elegendő krémes, minyon, sarokház? Ezt vizsgába az elmúlt hónapokban a megyei tanács kereskedelmi osztálya. Megállapításaink főleg e vizs­gálat anyagára támaszkodnak. A megyében jelenleg tíz szö­vetkezeti és vállalati cukrász­üzem működik. Néhány ven­déglátó egység mellett is van ki­segítő cukrászműhely, ezenkí­vül 22 kisiparos dolgozik még az „édes” iparágban. A cukrász- termékek értéke évente megha­ladja a 33 millió forintot. A me­gyei vendéglátóiparban — az országos átlaghoz hasonlóan — az ételek forgalmának csak ki­lenc százaléka cukrászára. Az utóbbi öt évben az élelmiszerek, élvezeti cikkek forgalma csak­nem 50, a vendéglátóipar! for­galom 46 százalékkal nőtt. A cukrászáruk eladása azonban lényegesen alatta marad e fej­lődési ütemnek. Miért? Az ckokat tömören így fogal­mazhatjuk meg: aránytalanok a termelőkapacitások, kedve­zőtlen az üzemek területi elhe~ lyezkedese, eltérő a technikai színvonala és fölszereltsége, nagy pénzügyi terhekkel jár az üzemek létrehozása, fenntartá­sa, korszerűsítése. A megyében ugyan a cukrászüzemek számát ás fölszereltségét tekintve ked­vezőbb a helyzet az országos át­lagnál. mégis messze vagyunk attól, hogy a lakosság igényeit megfelelően ki lehessen elégite- ni. Vannak a megyének olyan területei — a Balaton nyugati része. Tab környéke, a megye déli körzete —, ahol nincs ter­melőhely, s nem alakulhatott k: a körzeti ellátás rendszere. Sok a fehér folt: a kicsiny kapacitá­sok miatt az üzemek egy része még saját településeiknek sem tudnak mindig megfelelően szállítani. A kaposvári cukrászüzem ki­vételével régi. elavult épületek­ben, szűkös viszonyok között ío- lyík a munka. Van olyan üzem, amelyik csupán egy helyiség­ből és minimális raktárból áll. A helyszűke miatt lehetetlen a nagyobb gépesítés, a munkavé­delmi körülmények rosszak, s a közegészségügyi feltételeknek csak nagy erőfeszítéssel tudnak megfelelni. Ezért az üzemek többségében egy nyújtott mű­szakban dolgoznak, második műszak sehol sincs. S ez szoro­san összefügg a lakossági ellá­tással. Miért nem építenek új üze­meket a szövetkezetek, a ven­déglátó vállalatok? Mert a cuk­rásztermelés az alaptevékeny­ségnél nyolc-tízszer eszköz igé­nyesebb. Egy közepes, évi 3—4 millió forintos termelési értéket előállító üzem létesítése 8-10 millió forintba kerül. S egy -egy vállalatnak, szövetkezetnek ke­vésbé éri meg, mintha presszót, éttermet építene. Ezért a me­gyében 1965—75 között sehol sem épült cukrászüzem. viszont több műhelyt is .megszüntettek. Egyedül az átlagosnál nagyobb teljesítményű kaposvári üzem korszerű. A megyei termeiés 30 százalékát szolgáltatja. A cukrásztermelésre évtize­dek óta jellemző — a sokféle sü­temény miatt — a nagyarányú kézi munka. Ez gátolja az ipar­szerű termelés megvalósítását. Így aztán, ha jön a hét vége, s megsokasodnak az igények, az üzemek képtelenek megfelelő mennyiségű árut szállítani. Ma­gyarul: szombat—vasárnap nincs a boltokban, cukrászdák­ban elég krémes, minyon, torta és rolád. Gond — a termékek jellege miatt — a szállítás is. A cuk­rászáruk rendkívül kényesek, kevésbé viselik el a mozgatást. Csak kis távolsásra szállíthatók — speciális eszközökkel. Ráadá­sul a szállítás néha többe kerül, mint az áru. A helyenként meglévő „fehér foltókat” nem tüntetik el a me­gyei cukrászkisiparosok sem. Elsősorban a számukra gazda­ságos termékkel (fagylalt) fog­lalkoznak, a süteményei látás­ban nincs számottevő szerepük. A jövőben az; iparengedélyek kiadásánál indokolt lenne a fo­lyamatos tevékenység és a fele­lősség pontos megállapítása. A CUKRÄSZÜZEMEK tellát nem tudnak lépést tartani a fo­kozódó lakossági igényekkel Sürgető feladat a cukrászipar szerkezeti, telepítési, üzemelte­tési és forgalmazási rendsze­rének felülvizsgálata. Cs. T. Négyszeresen ha'znosítják a fóliaházat A nagyatádi áfész tavaly Igyekezett kihasználni az j olaj fűtésű fóliahazat, s a ta­pasztalatok alapján úgy dön­töttek, hogy vásárolnak egy újabbat is. Jelenleg tehát már 750 négyzetméternyi területet borít be a fóliasátor. Nagy tervei vannak vele a szövet- tet teremteni, hogy ne legyen j kezeinek. 550 négyzetméteren re és Egyed László szövetke- ! lehetőse» az ügyeskedésre. n<-; mar a hónaposretek, .... 1 .Tol'k4>rvp«pn szólva* a/wk' ara«- , zeti vezetőnek a küldöttközgyűlésén elhangzott felszólalása. Ángyán Imre el­vnrc„m7 I Jelképesen szólva: azok aras­M1VSZ.UV I sanak akik wtette,k is D. Z. 150 négyzetméteren a salátapalán­ta. Arra számítanak, hogy március második felében mar szállíthatják is az élelmiszer­es zöldségboltokba. Palántákat adtak ki a szö­vetkezet 57 fóliás termelőjé­nek is. A második szakaszban 80 ezer paprika- és 40 ezer paradicsompalántát nevel­nek. A munkák elősegítése ér­dekében tápkockázó gépet is vásárolt az áfész — 120 ezer forintért. A tápkockózast vár­hatóan március 20-an kezd­hetik; palántából 40 ezret sa­ját termelőknek, elsősorban a primőrtermelőknek adnak. Bejelentette már igényét nagyatádi tápkockás •- alanté­ra a marcali és a kaposvári áfész is. A fennmaradó meny- nyiséget Nagyatádon és kör­nyékén a kiskerttulajdono­saknak adják el. A nagyatádi áfész egyéb­ként figyelemre méltó felada­tot is tűzött maga elé: csak burgonyából 24. zöldségből 137, gyümölcsből 8.3 vagonnal akarnak felvásárolni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom