Somogyi Néplap, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-01 / 27. szám
Operatőrök és diplomaták Ismerős a kép, amely a hosszú nemzetközi tanácskozássorozatok színhelyén a résztvevőket fogadja: fényképészek, film- és tévéoperatőrök hada villogtatja, berreg- teti masináit. A beállítások ugyanazok, a felvételeken szereplők is. Akkor miért az egész? Mert: »sohasem lehet tudni!« Hátha ezen az ülésen születik megegyezés, és akkor a rutinszerűen készített felvételek "egyszeriben értékesekké válnak: »Képünk a történelmi jelentőségű ülés előtt "készült ...« Nos, ezekben a napokban a genfi új konferenciaközpont előtt éppúgy, mint Bécsben, a Hofburgban, vagy Párizsban, a Kiéber sugárúton megint százszámra gyártottak fényképeket és híradóba illő tudósításokat. A svájci városban folytatódott a SALT, Bécsben a haderőcsökkentési konferencia, Párizsban pedig az olajexportáló országok miniszterei találkoztak, egy másik tárgyaláson pedig az »észak—déli párbeszéd« részvevői. No6, egyik ülésen sem jött létre igazi fordulat, nem történt alapvető megegyezés, mégis érdemes mindegyikre odafigyelni. A genfi szovjet—amerikai tárgyalásoknak láthatóan lökést adott Brezsnyev és Gro- miko előző heti találkozása Kissingerrel, bár a SALT újra felvétele még nem hozhatott számottevő előrehaladást a részletkérdésekben. Bécsben a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek dolgában folyó tárgyalásokon mo6t hangzott el az első megjegyzés a szocialista országok részéről a NATO egy új elképzelésére. A nyugatiak elképzelése még mindig az úgynevezett »asszimmetriához« ragaszkodik, az egyenlőtlen csökkentéshez. Az egyetlen új dolog benne az, hogy végre a NATO-országok is elismerik annak szükségességét: a csökkentésbe be kell vonni a nukleáris fegyvereket is, ahogyan ezt a szocialista országok sürgetik. Egészében decemberig a NATO-országai hallani sem akartak erről. Ami az izraeli miniszterelnök washingtoni látogatását illeti, szinte arra is ráillenék a jelző, hogy — rutinszerű. A jól ismert izraeli álláspontot ismételte Rabin Ford elnöknél csakúgy, mint a nevezetes nemzeti sajtóklubban: a genfi értekezleten Izrael a .palesztinokat csak a jordániai küldöttség tagjaiként hajlandó tárgyaló partnerként elfogadni. Az szintén sokszor ismétlődő elem volt az eddigi tárgyalásokon, hogy Izrael növekvő amerikai katonai és gazdasági segélyt kér. A Tel Aviv-i kormány a jelenlegi költségvetési évben összesen 2 és negyed milliárd dollárt kap Washingtontól. Az arab világban a libanoni válság után, most az algériai-marokkói viszály szerepel az arab diplomácia tevékenységének középpontjában. Ahogyan mondani 6zokás: igazán »lázas tevékenységnek« tanúja a világ. A »telefondiplomácia« volt előbb: Bumedien algériai elnök számos arab vezetővel, így Szódat elnökkel beszélt telefonon, aztán Hasszán marokkói király is fogta a telefonkagylót és sorban felhívott számos államfőt. Ezt követően a közvetítői diplomáciára került sor. Többek között Irak egy minisztere ment előbb Rabatba, majd Algirba, hogy a Spanyol-Szahara sorsa körül kirobbant marokkói— algériai viszály megszüntetésével próbálkozzék. Arafat, a Palesztinái Felszabadítás! j Szervezet vezetője Bumedien1 elnökhöz és Hasszán királyUZ ESEMÉNYEM KRÓNIKÁJA Hétfő: összeült az OPEC , miniszteri értekezlete Párizsban. A Balkán államainak konferenciája Athénban. Kedd: Rabin izraeli miniszterelnök tárgyalásai Washingtonban. Az USA megvétózta a Biztonsági Tanácsban többségre került közel-keleti határozatot. Szerda: Trudeau kanadai miniszterelnök Havannában Fidel Gastróval tárgyalt. A namíbiai kérdés vitája a Biztonsági Tanácsban. Csütörtök: Üjra Gen-fben a szovjet és az amerikai küldöttség: a SALT folytatására. Algériai—marokkói összetűzések a volt Spanyol- Szahara területén. Péntek: Bécsben folytatódtak a haderőcsökkentési tárgyalások. Fasiszta merényletek Portugáliában. Trudeau Venezuelában. Kínában közölték, hogy rövidesen összeül a parlament. Lázas diplomáciai tevékenység az algériai—marokkói viszály megszüntetésére. i_ban levő Marok- % kónak és Mauritániának. A volt Spanyol-Szahara fő kincse az a temérdek foszfát, amit a sivatagi homok rejt. Ha a foszfáttelepek Marokkónak jutnak, egyhamar megerősödik — legalábbis gazdaságilag — a monarchia, amellyel a haladó Algéria már a múltban is egyszer-kétszer szembekerült. Az egykori Spanyol-Szahara ugyan ritkán lakott, de az kétségtelen, hogy a népesség tekintélyes része önrendelkezési jogot követel, s hogy a Polisario ezen az alapon harcol. Angolában a népi köztársaság serege folytatja az FNLA és az Unita csapatainak kiszorítását. Igen értékes katonai sikert értek el Lobito város elfoglalásával, amely fontos utánpótlási kikötő volt a szakadár szervezetek számára. Angoláról szó esett azon a tárgyaláson, amelyet Kubában folytatott Trudeau kanadai külügyminiszter. Fidel Castro egy, a kanadai vendég jelenlétében megrendezett nagygyűlésen elmondott beszédében újra értésre adta, hogy Kuba segíti az angolai népet önrendelkezési jogának érvényesítésében, szemben azokkal, akik fegyveres erőszakkal próbálják ebben megakadályozni. Különben a kubai—kanadai kapcsolatok erőteljesen fejlődnek. Trudeau látogatása bizonyította, hogy végleg megszűnt a szocialista sziget- ország elleni imperialista blokád. Végül egy érdekes hír Kínából: a most folyó, négynapos »tavasz ünnep« előtt, gazdasági vezetők említést tettek arról, hogy nemsokára lemeny Púja Frigyes vietnami látogatásáról Púja Frigyes, az MSZMP t Központi Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere Nguyen Duy Trinhnek. a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága tagjának, a Vietnami Demokratikus Köztársaság mi- niszterelnöik-helyettesenek és külügyminiszterének a meghívására 1976. január 24. és 31. között hivatalos, baráti látogatást tett a Vietnami Demokratikus Köztársaságban. Púja Frigyes koszorút helyezett el Ho Si Minh elnök mauzóleumán, ismerkedett az ország nevezetességeivel, ipari üzemeivel, mezőgazdaságával, a vietnami nép kulturális életével. A magyar külügyminisztert fogadta Pham Van Dong, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a yietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke. Púja Frigyes külügyminiszter és kísérete látogatást tett Ho Si Minh városban. Huynh Tan Phat, a DIFK miniszterelnöke és Nguyen Thi Binh külügyminiszter fogadták a magyar vendégeiket és vacsorát adtak tiszteletükre. Nguyen Duy Trinig és Púja Frigyes külügyminiszter tár- t Amerikai leszerelési menet San Franciscóból szombaton elindult .az a menet, amelyet a leszerelés és a társadalmi igazságosság támogatása érdekében szerveztek. A menet fő célja: mozgósítani az amerikaiakat az elnyomás és a faji megkülönböztetés felszámolásáért, a társadalmi , egyenlőségért, a leszerelésért vívott küzdelemre. Az úticél Washington, ahova a résztvevők terv szerint októberben fognak megérkezni. Több mint öt és félezer kilométert tesznek meg, 12 állam területét érintve. A menet előkészítésében az Egyesült Államok számos társadalmi szervezete vesz részt. A menet megtartását támogató politikai és közéleti személyiségek között kiemelkedő békeharcosok találhatók, mint például Benjamin Spook, Ralph Abernathy és Cora Weiss. A brit kommunisták az angol konzervatívokat bírálják Libanonban megkezdődött a polgárháborús romok eltakarítása. A képen: a íőváros Mosziem kerületének lakói értékeiket mentik. (Telefotó — AP MTI—KS) hoz egyformán üzenetet intézett, megkérve őket, tegyék félre ellentéteiket. Algériával együtt Líbia is a Fölisario elnevezésű, szaharai felszabadí- tási szervezetet támogatja, ez indokolta Dzsallud líbiai miniszterelnök algíri látogatását. A konfliktus oka az, hogy Spanyolország gyanús sietséggel adja át volt afrikai gyarmatát, a nyugat-szaharai területet, az azzal közvetlen összehívják a parlamentet az ötéves terv jóváhagyására. 1964 óta nem vittek népgazdasági tervet az országos népi gyűlés elé. A kínai »parlamentarizmus« újjáélesztésére szolgál jelzéssel az a hír is, hogy Csou En-laj utódjának vagyis az új miniszterlenök- nek a kinevezése szintén parlamenti eljárás formájában történik meg. Pálfy József »A brit válság megoldására irányuló konzervatív politikai irányvonal csődbe ment. A konzervatív vezetőség minden felhívását vagy nyilatkozatát szűklátókörű, bigott, önző, individualista osztályérdekek jellemzik, és nem kínálnak megoldást a dolgozók többse gének égető problémáira« — írja a Morning Star szombati számában Gordon McLennan, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának főtitkára. McLennan azokat a hideg- háborús nyilatkozatokat kommentálta. amelyeket a burzsoá ellenzék vezetői, főleg Margaret Thatcher pártvezér tettek a közelmúltban. Szerte a tőkés világban — folytatódik McLennan cikke — az enyhülés-ellenes erők biztonsági és együttműködésé értekezlet záródokumentumának augusztusi aláírása óta — fokozottam aktivizálódtak. A helsinki értekezlet minden eddiginél jobb alapot teremtett a problémák megoldására, s ez elsősorban, minden más országnál inkább, a Szovjetuniónak köszönhető. McLennan hozzáfűzi, hogy Thatcher kirohanásairól belpolitikai vita bontakozott ki, amelyben szót emeltek a kor mány tagjai is. Ideje, hogy csatlakozzanak ehhez a vitához a baloldali és haladó erők, Anglia valódi érdekeinek képviseletében, a békéé? a leszerelés ügyét szolgáló politikai védelmében — hangoztatja a főtitkár. gyalást folytatott a két ország; a VDK és az MNK közölt! barátság további erősítésén?!; és együttműködésük kiszéle- sítésének időszerű kérdésiről. továbbá a két felet kölcsönösem é-dsklő nemzetközi kérdésekről. Púja Frigyes külügvmiraszter őszinte köszönetért mondott a testvéri fogadtatásé'*:, amelyben a vietnami nén és a VDK kormánya részesít~t- te, hozzájárulva a Vietnamban tett baráti látogatása sikeréhez. Puia Frigyes a Magyar Népköztársaságban teendő hivatalos. baráti látogatásra hívta meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminiszterét, aki a meghívást köszönettel elfogadta. * * * 1976. január 31-én Púja Frigyes és kísérete elutazott Hanoiból. A repülőtéri búcsúztatásom jelen volt Nguyen Duy Trinh, a VDK külügyminisztere, Hoang Van Lói külügyminiszter-helyettes és a külügyminisztérium több munkatársa. Ott volt továbbá Karsai Lajos magyar nagykövet és a nagykövetség munkatársai. A Hanoiból történő elutazást megelőzően Karsai Lajos nagykövet fogadást adott Púja Frigyes tiszteletére. A VÖK elnökének iizeneie Ton Duc Thang, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke szombaton a vietnami holdújév alkalmából üzenettel fordult az egész ország lakosságához és a katonákhoz. Az elnök a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága, a nemzetgyűlés, a kormány és a hazafias front nevében köszönetét mondott a szocialista országok, valamint Laosz és Kambodzsa népeinek, amiért segítséget nyújtottak Vietnamnak. Az üzenet megállapítja, hogy az 1975-ös nagy győzelem lehetővé teszi az ország egyesülését, hogy egész Vietnam meginduljon a szocializmus útján. A VDK elnöke végezetül felszólította a lakosságot; minden erejét állítsa a boldog és virágzó társadalom felépítésének szolgálatába. A segítség nem egyirányú, az előny kölcsönös Vlagyimir Selepin, a Novo- je Vremja szerkesztő bizottságának tagja a lap e heti számának levelezési rovatában egy csehszlovák állampolgár, a pozsonyi Jozef Grcka levelére válaszolva erélyesen vitába száll a levélíróval, aki kétségbe vonja annak a segítségnyújtásnak a célszerűségét, amelyet a Szovjetunió és a szocialista országok a fejlődő országoknak nyújtanak. A több nyelven megjelenő moszkvai külpolitikai hetilap csehszlovákiai levelezője szerint egyes fejlődő országokban megfeledkeznek a kapott segítségről, »egyesek pedig néha még gyűlölködést is szítanak azok ellen, akiktől a segítséget kapták«. A levélíró másik kifogása, hogy a segítségnyújtás »bizonyára rontja az életszínvonalat a küldő országban«. Selepin véleménye szerint a »harmadik világ« országai nem feledkeznek meg a szocialista országoktól kapott segítségről. Előfordult ugyan, hogy meghatározott reakciós Foszfátháború a sivatagban m Somogyi Néplap Két — semmiképpen nem elhanyagolható — tényező fellebbenti a fátylat a Nyugal- Szaharában néhány napja tartó ellenségeskedések hátteréről. Az egyik: Marokkó ural kodója nem sokkal a konfliktus kirobbanása előtt hosszas eszmecserét folytatott a 6. amerikai flotta helyettes parancsnokával. A megbeszélésen jelen volt Nyugat-Szahara marokkói kormányzója is. A másik tényező a térség adottsága: a világ egyik leggazdagabb foszfátkincsét rejti ott a sivatag. Nem szükséges különöseb’: fejtörés ahhoz, hogy ebből a ■két elemből összeálljon a kép. Némi tapasztalatot szerezhetett már a világ abból, hogy ahol valamely természeti kincs túlontúl jelentős mennyiségben fordul elő, ott előbb vágj" utóbb megjelenik a helyszínen a nemzetközi nagytőke, vagy annak képviseletében az új- gyanmatosítók egyike. Nyugat Szahara esetében — a jelekből ítélve — az Egyesült Al lamok. Már a múlt évben alapos gyanúra adott okot, hogy a térség jövőjéről kezdeményezett tárgyalásokon Spanyolország »nagylelkűen« hozzájárult ugyan gyarmattartó jogainak feladásához, de Spanyol-Szahara harmadik szomszédját, Algériát Marokkóval és Mauritániával közösen igyekeztek távoltartani az érdemi döntésről. Így történhetett meg, hogy Madrid politikai és területi engedménye! jogot nyert a foszfát ki term' lésében befolyásának megőrzésére. Így fest Nyugat-Szahara »önállósága«, amit már A' gériában a múlt évben többször is megkérdőjeleztek. Most látszólag egy algériai konvoj elleni marokkói támadás adott okot a fegyveres harc kirobbanására. Furcsa módon azonban az időpont majdhogynem egybeesik a spanyol—amerikai támaszpont-szerződés megújításává’ Meglehet, Madrid adta meg a jelet a fegyveres akció meg: n- \dítására, miután a francoista bezsim és Algéria között a első pillanattól kezdve éles ellentét állt fenn Nyngat-Sza- hara jövőjét illetően. Bumedien algériai elnök a fejében gazdaságilag magerő- világ állam- és kormányfői- sitette pozícióját, pontosabban I hez intézett üzenetében Marokkót tette felelőssé a konfliktus kipiwokálásáért. Drámai hangú üzenetében beszámolt a marokkói légierő barbár támadásáról, békés polgári lakónegyedek lerombolásáról, a napalmbombák pusztításáról. Algírban arabközi közvetítés jelei bontakoznak ki. ám közben a fegyverek ropognak, s a Nyugat-Szahara függetlenségéért küzdő Polisario Front harcosai sokszoros túlerővel szemben védelmezik szülőföldjüket. Meglehet, a történelem majdan foszfátháborű néven emlékezik meg a mostani konfliktusról. Kérdés azonban, hogy említést tesz-e arról, miről tanácskozott a marokkói uralkodó rabati rezidenciáján szélni. körök »gyűlölködést szítanak« a szocialista országok ellen, de »érveiket« szinte minden esetben kívülről, az imperialista propagandagépezetektől kölcsönzik. Alaposain kiveszik részüket a szocialista és a fejlődő országok kapcsolatai elleni rágalomkampányból a maoisták is. Magától értetődő — írja a továbbiakban a Novoje Vremja szerkesztője —, hogy a fiatal országokkal való együttműködés bizonyos kiegészítő erőfeszítéseket igényel a szocialista országok részéről. Tudatosan vállalják ezt, minthogy az imperialista elnyomás áldozatainak megsegítéséről van szó. Gyakori eset a2 is, amikor a szocialista országok orvosokat, gyógyszereket, élelmiszereket küldenek a természeti katasztrófa áldozatává vált országokba. Ami azonban a »harmadik világ« országainak viszonylatában jelentős szerepet betöltő gazdasági együttműködést illeti, a Novoje Vremja szerint merőben téves elképzelés, hogy ez valamiféle »-egyirányú utca«. A kereskedelem és a gazdasági együttműködés ezekkel az országokkal olyan fejlődési szakaszhoz érkezett, amikor kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokról lehet be- Kölcsönösen hasznosaz amerikai tengernaggyal. Pedig ez az eszmecsere legalább olyan fontos körülmény ebben a szaharai háborúban, mint a sivatag mélyén lapuló kincs. nak minősítendő a kelet-európai szocialista országok és a »harmadik világ« országainak kőolaj-földgáz együttműködése ilíft.
