Somogyi Néplap, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-08 / 6. szám
Misztikus tévedések főleg a tojt híres, sőt, hírhedt lochnessi szörny létezésének gondolata több mint negyven esztendeje izgatja az emberek fantáziáját A tűdomány minden lehetőt megtett, hogy felkutassa, azonosítsa az állítólagos hatalmas testű »valamit«, de mindeddig nyomát sem találta. Jellegzetes, hogy ellenőrizhetetlen tartalmú elbeszélésekkel, semmit nem bizonyító, csupán elmosódott »pacnikat« mutató fényképekkel igyekeznek igazolni a szörny létezését ránd-ulóidény közeledtekor. A lochnessi szörny mellett van egy másik »örökzöld« témája is a világnak: a »repülő csészealj ak «- ró 1 szóló történetek. A betűszavakat olyannyira kedvelő amerikai' újságírók U FO-nak nevezték el az ismeretlen eredetű légi és égi objektumokat. A szemtanúk »látomásait« — szenzációhaj- hászó módon — távoli égitestekről hozzánk ellátogató lények űrhajódnak nevezték ki, és fonták-szőitték az ezzel kapcsolatos fantazmagóriáikat. „Szemtanúkra” hagyatkozva A csészealjnak sok közö6 vonása van a lochnessi szömy- nyel. Ennél is csak »szemtanúk« elbeszéléseire lehet támaszkodni, így semmiféle tudományosan értékelhető adat nem áll rendelkezésre. Az elbeszélések, leírások szerint a csészealjak hihetetlenül változatos formajúaik lehetnek, de mégis tárcsa- és rakétaszerű, hosszú, karcsú testieket véltek látni a legtöbben. A csészealj-elméletek keletkezése egyébként 1942-re nyúlik vissza. Ekkor egy ittasan felszálló amerikai pilóta hétezer méter magasságban egy gömbvillámot nézett fényes külsejű, ismeretlen objektumnak. Egykori sziklarajz, amelyhez — a dús fantá- ziájúak szerint — egy hajdan a földön járt űrhajós állt modellt. A asészealj-észlel'ésék megsokszorozódása nagyjából egybeesik a rakétakutatás erőteljesebb fejlődésének a kezdetével. Akkoriban — akár katonák művelték, akár »civilek« — nem verték dobra, hogy miféle furcsa szerkezetekkel foglalkoznak. Nem közölték az indításokat, és nem is lehetett utánajárni a légtérben megjelent objektumok eredetének. Igazat kell adnunk annak az amerikai professzornak — az Egyesült Államokban létrehozott UFO-vizsgálati bizottság vezetőjének —, aki úgy vélte, hogy az első igazi repülő csészealj az a szovjet szputnyik volt, amelyet 1957. október 4-én bocsátottak fel. Az űrkutatás kapcsán ma már ott tartunk, hogy sok ezer rakéta-és szputnyik.-alkatrész vált »kozmikus szemétté«, s ezek mindegyike alkalmas arra, hogy UFO alakjában kísértsen. Jól tudjuk, hogy a természet bőven szolgáltál okot a csodálkozásra. Könnyen előfordulhat, hogy a gömb vagy korong alakú felhőket csészealjnak nézi az ember. Megcsalhatja a nézőt a sarki fény, a délibáb, sőt egy-egy napkitörés is kelthet csésziealj- szerű látszatot, ha a háttér, a megvilágítási viszonyok célszerűen párosulnak. Talán még »UFO-madarak«-ról is lehetne beszélni, megfelelő fényhatásnak tótett, magasan repülő éjjeli madarakról. A csökkenő valószínűség sorrendjében A tudósok szerint az alábbi négy csoportba lehet sorolni az időnként észlelt rejtélyes objektumokat: — Optikai csalódások, tehát egyszerű fénytünemények, amelyek okát például a felhőzetben, a légkör és az égbolt szokatlan megvilágítási viszonyaiban, és az ezekkel járó sajátos fénytörési jelenségekben kell keresni. — Valóságos repülő tárgyak, részint be nem jelentett repülőgépek, rakéták, részint ember alkotta kozmikus objektumok, mesterséges holdak, hordozórakéták, amelyek főleg pályájuk utolsó szakaszán válnak jót láthatóvá. — Eddig ismeretlen természeti jelenségek, földi, szolá- ris, kozmikus hatások látható jelei, amelyeknek megjelenési formáit nem is lehet előre megjósolni. x— Idegen bolygókról, idegen naprendszerekről ide tévedt, »elvándorolt« vagy »kirándult« testek, űrhajók. Eddig még nem jártak itt A negyedik csoportban leírtak értelmében tehát kategorikusan nem szabad kizárni annak lehetőségét, hogy egy 500 vagy 1000 fényév távolságnyira lévő bolygón esetleg van egy fejlettebb társadalom, amely tökéletesebb űreszközökkel rendelkezhet, s űrszondákat, netán űrhajókat küldhet a földre. A mi mai űrtechnikánkkal mindenesetre millió éveket igényelne egy ilyen »kirándulás«, és az egész földnek nincs annyi üzemanyaga, amennyi egy ilyen út megvalósításához szükséges lenne. Tehát bele ne essünk abba a hibába, hogy elhiggyük: a repülő csészealjak máris ilyen, távoli bolygókról érkező objektumok. Repülő csészealjak ugyanis hitelt érdemlő módon nem léteznek. A tudomány nem ismeri el. hogy jártak már itt a földön távoli bolygók küldöttei, és azt sem, hogy most is itt ólálkodnának (anélkül, hogy egyáltalán le- szá'llnának). . B. I. Négy betörő ügyében nyomoz a rendőrség A tettes a másik „Esküvő” a telepen — Három posta ajtaját feszítették föl — „Az osztozkodáskor * mindig becsaptak” Adtak, de nem használják A legtöbb baj a szemüveggel van Vízkúti János hatodik éve a kaposvári villamossági gyár szakszervezeti bizottságának munkavédelmi felelőse. A tmk-műhelyben lakatos, ismeri a gyár gépeit. — A vállalat vezetősége fontosnak tartja a munkásvédelmet: nem kell velük külön »háborút« folytatni. A gondot más okozza: könnyebb a technológia változtatásával megakadályozni a balesetet, mint egyik-másik dolgozóval megértetni, hogy a munkavédelmi eszköz használatára a saját érdekében van szükség. A legveszélyesebb munkahely a gyárban az öntöde és a sajtolóüzem. Az öntödében a műit év végén is gondatlanság, munkafegyelem megsértése miatt történt baleset: nem használta a szemüveget az öntő. — A legtöbb baj a szemüveg miatt van — folytatja. — A munkahelyi vezetők azonban nem állhatnak ott minden ember mögött. Az öntöde rekonstrukciója 1973 óta tart. Most már lényege-^ sen könnyebb a munka és’ csökkent a baleseti források száma is. A sajtolószerszámoknál az anyagkiszedés volt veszélyes, de a múlt év tavaszán bevezettek egy újítást, és most automatikusan nyílik a szerszám. — Lakatos létére hogyan tudja megítélni a különféle s Somogyi Néplap munkahelyeken a követelményeket. / — Elődöm, aki szintén lakatos volt, most pedig a gyár függetlenített munkavédelmi előadója, sokat segített. Emellett rendszeresen tanulmányozom a balesetelhárítási és egészségvédő óvó rendszabályokat. Még egy dologból sokat okulhatunk: a VBKM-nek mi vagyunk a tizenegyedik gyára, és egymás munkásvédelmi tevékenységét is évenként ellenőrizzük. Ilyenkor nem vagyunk elnézők, a vezérigazgatóság is tájékozódik, és ha szükséges intézkedik. Üzembe helyezés ritkán van, inkább az apró tennivalók a jellemzők. A némrég birtokba vett festőműhely jó példa a felelősségünkre. Ideiglenesen 1974-ben kezdődött itt a munka. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkavédelmi felügyelője is javasolta akkor az áttervezést. — Ilyen feladat azonban ritkábban adódik — mondja — Negyedévenként viszont valamennyi üzemben biztonsági szemlét tartunk, s ilyenkor a hiányosságok megszüntetésére felelősöket jelölünk ki, szigorúan megszabott határidővel. Ennek lejárta után következik a számonkérés. Tavaly nyolc esetben javasoltunk prémiumelvonást a csoport-, illetve a művezetőknél, öt esetben pedig fegyelmi felelősségre vonást kezdeményeztünk. Közöttük öntödei vezető is volt, mert elnézte, hogy nem használnak szemüveget. • Az idén új termékek gyártását tervezik. Ezek technológiáját is úgy kell kialakítani, hogy a minimális legyen a balesetveszély. Az emberek gondosságára fegyelmezettségére azonban ezután is változatlanul szükség lesz. G. J. Vadul villog a szeme, de ha érzi, hogy szorul a hurok, meghunyászkodik és végtelenül szerencsétlennek mutatja magát. Magatartásának magyarázata igen egyszerű: szeretné a többiekre hárítani a felelősséget, és saját tetteit is gátlástalanul a másik háromra keni. Völgyesi Gyula nehezen érti meg: a két évig tartó bűncselekménysorozat következményeiből egyformán kijul mindegyiküknek: »Engem belekevertek, én csak követtem őket.« Ha így lenne, se volna mentsége. A húszéves fiatalember a letartóztatása után két hétig hallgatott. Azután megszólalt, s mindent elmondott — a többdeikről. — Mennyit keresett? — Korábban két és felet, később háromezret. Kellett a pénz. — Miért nem volt elég a fizetése? — Valamikor ki kell szó fakozza magát az ember. Én a vasárnapra voltam beállítva, már délelőtt elmentem a kocsmába és leittam magam. Eny- nyit igazán megengedhettem magamnak. — A barátaival ivott? — Nem voltak nekem barátaim. Mifelénk a cigánytelepen nem szokás az évekig tartó barátkozás. Ha valakivel baj van, magára marad. Legföljebb a szülei nem hagyják el. Augusztusban esküdtem az Erzsivel, de már nem kellek neki. Mert le vagyok csukva. — Esküdött? A személyi igazolványa szerint nőtlen. — Kit érdekel a papír? A lányt elcsaltam hazulról, és elvittem a szüléimhez. Megszöktettem. Ez azt jelenti, hogy összeházasodtunk. Mint mások a telepen. — Erzsi hány éves? — Elmúlt tizenöt. Éppen benne van a korban. — Legalább miatta abbahagyhatta volna a betöréseket. — Az ilyesmi nem tartozik az assizonynépre. Egyébként is, amikor esküdtem, a legtöbb betöréssel már megvoltunk. A négy barcsi fiatalember 1973 nyarán szövetséget kö- < tött: hogy elég pénzük legyen, rendszeresen betörnek. Két év alatt harminc helyen is jártak, s összesen százhúszezer forint kárt okoztak. A legsúlyosabb bűncselekményeket 1975-ben követték el, akikor feszegették föl három posta- hivatal ■ ajtaját. A komiósdi postán tizennégyezer forintot zsákmányoltak, a vaskazettában őrzött takarékbetétkönyvekkel azonban nem tudtak mit kezdeni, ezért elégették mindahányat... Mielőtt a lábodi postát »meglátogatták«, Völgyesi betört az Erdő csárdába, sört szerzett, hogy bátrabban »dolgozzanak« a fiúk. Dühösen hagyták el a hivatalt, mert készpénzt nem 1 találtak — viszont a bicsérdi postán harminchatezer forintra tettek szert. A húszéves Bogdán János először tagadja, hogy részt vett az éjszakai betörésekben, később azonban legyint, vigye el az ördög ezt az ügyet, meg az egész életet. — Ügy hallom, maga keseredett el a legjobban. — Én vesztettem a legtöbbet. Harmadikos ipari tanuló voltam, s a nyárra már lakatos lehettem volna, — A testvérei is dolgoznak? — A fiúk igen. De elsőként a családban- én szereztem volna szakmát. — Mire kellett a pénz? — Italra. De az osztozkodásnál mindig becsaptak ... A másik Bogdán János — az előbbinek csak névrokona — huszonkét éves, és többszörösen büntetett előéletű. Nagy szükség volt a »tanácsaira«, hiszen a banda mindig gyorsan kezdett akcióba. A dobszai takarékpénztár páncélszekrényével ő sem tudott mit kezdeni... Főleg italboltokba, vegyesboltokba és vendéglőkbe törtek be, ha nem találtak pénzt, megvacsoráztak, jókat ittak és odább álltak. — Nem féltek, hogy rajtakapják magukat? — Mindenkivel szembeszálltunk volna, négyen voltunk... A huszonkét éves Balogh József nem a telepen lakik, s ezt többször hangsúlyozza. — Nekem ezekhez semmi közöm, életemben egyszer voltam az utcájukban. — Ok sem rajonganak magáért. I — Amikor menni kellett, akkor jó voltam. — Ügy tudom, sokszor maga kezdeményezte a bűncselekményeket. ■ — Nem igaz. — A nyomozás megállapította, hogy három csökkent szellemi képességű fiúval külön bandát alakított; présházakat törtek föl, bicikliket, baromfit, a téesz földjéről meg krumplit, kukoricát loptak... — Nem igaz. — Hát akkor mi az igaz, amit elismer? — Semmi. Én csak velük voltam, de nem vettem részt semmiben. Egyszer annyi pénzt kaptam tőlük, hogy vehettem egy gitárt. De összetörött, — Az édesapja dolgozik. Állandó munkahelye van. — Nekem is lett volna. Kijártam a nyolc osztályt, az ősszel meg elkezdtem az ipariskolát. De a letartóztatással ennek is vége. A négy betörő ügyében a vizsgálatot rövidesen befejezi a rendőrség. Pintér Dezső 170 ember 25 milliója Több gép a háztáji termelőknek Takarmánydaráló, fejőgép, kis traktor A háztáji termelők 1975-ben a tervezettnél 12 százalékkal több terméket adták; különösen a gyümölcs- és zöldségtermesztésben, valamint a baromfi- és tojás termelésben egészítették jól ki az állami és szövetkezeti nagyüzemek kínálatát. A kisüzemi termelők munkáját az idén újabb gépekkel, vegyszerekkel segítik. Az Agrotröszt-ben elmondták: sok gépből, berendezésből a tavalyinál 15—20 százalékkal több kerül az üzletekbe. A korábbi években rendszeresen hiány volt takarmánydarálóból, az idén az Agrotröszt nagy készleteket raktározott, és ebből kielégítik az igényeket. A háztáji fejőgép is sokáig hiánycikk volt, 1976-ban azonban a kaposvári típusú magyar fejőgépből és az NDK-bífn gyártott kisüzemi fejőgépből lényegesen többet rendelt a kereskedelem. A baromfitartáshoz szükséges eszközökből, berendezésekből szintén igény szerinti ellátásra számíthatnak a háztáji állattartók. A kerti kisgépek iránt is nő az érdeklődés. A hazai ipar mintegy 140 ezer különféle permetező berendezést gyárt az idén, ennek a készletnek mintegy felét az Agrotröszt értékesíti. Valamennyi típusból elegendő jut majd a vásárlóknak. Egyes hiányzó permetezőgép- típusokat külföldről hoznak be: nyugati importból származik majd ezer hordozható motoros permetezőgép és 470 háti motoros permetező; ezeket az Ag- roker értékesíti. A Mezőgép Tröszt ugyanakkor kooperációval igyekszik megoldani a motoros kapák hazai gyártását, a sorozatgyártáshoz partnereket keres, elsősorban a motorok szállítására. Az Agroker vállalatok 1975- ben 500 csehszlovák gyártmányú kis traktort értékesítettek, az idén valamivel kisebb a kínálat, mintegy 250—300 kis traktort várnak Csehszlovákiából. Az automata festékszórónak még csak a váza kész. Részt vettem már jó néhányszor a KISZÖV vezetőségi ülésein, s a megye ipari szövetkezeteinek küldöttgyűlésén. Itt a leggyakoribb vita mindig a szövetkezetek végleges telephelyeinek kialakítása körül forgott. A szövetkezeteket sürgeti az idő, minél hamarabb végleges és továbbfejleszthető telephelyeket kell építeniük. Mindehhez terület és pénz szükséges, meg kell hát alaposan fontolni, hova telepedjenek? é fordítsák. és a pénzt mire Vass Béla, a Marcali Építőipari Szövetkezet elnöke nyugodtan hallgatta végig a vitát, mert nem volt benne érdekelt. Marcaliban ugyanis már előbb gondolkodtak, s 1971-re befejeződött az üzemház és az irodaépület építése. — Sőt, tavaly fizettük ki a fejlesztési alapból a hitel utolsó törlesztését — mondja az elnök.' Olyan üzemház épült Marcali ipartelepén, amely sokáig a biztos és nyugodt fejlődés kerete lesz. Itt találhatók az építőanyag-raktárak, a szakipari műhelyek. Asztalosok, hegesztők, festők, lakatosok, villanyszerelők, vizesek dolgoznak a műhelyekben — a szövetkezet dolgozóinak a fele szakiparos. Ök építették a Május 1. Ruhagyár szomszédos telepének új műhelycsarnokait. A nagy, világos, korszerű csarnokok építéséért 16 milliót kaptak. De dolgoznak a járás más területein is. Balatonfenyvesen 120 családnak társasüdülőt építettek, s rendszeresen végeztek az átalaIKV-nak felújításokat, kításokat. — És a szolgáltatások? — Kapacitásunk van, emberünk is elég. A lakosság részére végzett faipari, festő, bádogos és egyéb szolgáltatások aránya azonban elenyésző. Alig keresnek meg bennünket néhányan, pedig mindent vállalunk. Ez biztosan összefügg azzal is, hogy itt kint dolgozunk az ipartelepen, távolabb a nagyközség központjától. Így a szövetkezet Inkább biztos megrendeléseket, a kapacitást tartósan kitöltő megbízásokat keres. Gyakran a Balaton déli partjának legkülönbözőbb pontjain dolgoznak a marcali villanyszerelők. Állandó megrendelőjük a SZOT Dél-balatoni Igazgatósága. A lakatosok nagy fába vágták fejszéjüket: két automata festékszóró berendezést készítenek a Magyar Hajó- és Darugyár számára. A 700—800 ezer forint értékű festékszórót külföldi példák alapján itthon szerkesztették, s Marcaliban készítik e tervek alapján az első kettőt. A hajógyáriakkal egyébként is állandó és jó a kapcsolatuk. Tőlük vásároltak egy kiselejtezett, nagy teljesítményű lemezvágó gépet. Felújították, s ma már szövetkezeteknek, vállalatoknak is kiadják — bérbe. A Marcali Építőipari Szövetkezetnél 170 ember dolgozik. Tavaly 25 millió forint értékű munkát végeztek. Cs. T. I
