Somogyi Néplap, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-08 / 6. szám

Eladó a hulladék vaslemez

Tíz perc késés négy ember munkaideje

A tartalékok kihasználásáról esik a legtöbb szó ezekben a napokban Tabon, a Budapesti Vegyipari Gépgyár üzemében. A vegyianyagtartá- lyok iránt évről évre nő a kereslet: az idén 450—460 köbméter tárolóedényt kell itt készíteni. Ez körülbelül 30—40 ezer köbméterrel haladja meg a tavalyit. A több termék előállításához nem lesz több munkáskéz. A negyedik ötéves tervben épült gyár bővítése is befejeződött már: a múlt év közepén üzembe helyezték azt a csarnokot, melyben korszerű gépek segítik a nagy méretű vaslemezek alakítását, formálását. E beruházás révén könnyebb lett a munka a gyárban, s jobbak a körülmények: a zajtalanabbul dolgozó gépek között az emberekre elsősorban az irányítás vár.

Mindez azonban csak lehetőséget ad arra, hogy a korábbinál több terméket készítsenek a gyárban. A terv megvalósítása a szervezéstől és az emberektől függ. Az utóbbi hónapokban sokat foglalkoztak a műszaki előkészítés javításával, a termelés jobb

megszervezésével. A tapasztalatokat összegyűjtve döntöttek úgy, hogy a nagy méretű tartályok műszaki dokumentációját még egyszer átvizsgálják, mielőtt az üzembe küldik. Ezzel ugyanis sok későbbi vitát lehet megelőzni.

A folyamatos termelés előfeltételének tekintik azt is, hogy hetenként részletes programot dolgoznak ki a munkahelyekre: ebben azt is pontosan meghatározzák, hogy melyik brigádnak mikórra kell elkészítenie az egyes alkatrészeket.

Az intézkedések között fontos szerepet kapott a munka- fegyelem javítása: a pontos kezdést, a munkaközi szünetek betartását jelenti ez. Sűrűn előfordult, hogy tízperces

Pénzzel és jé szóval

lenül és figyelmetlenül veszik tudomásul mindazt, amit valaki a munkaidejében tisztességesen elvégez. Arról nem is beszélve, hogy mennyi értékes ötlet, javaslat, mennyi kezdeményezés jutott már zsákutcába csak azért, mert a jobbító cselekvési szándékot nem vették komolyan.

Közmondásszerü igazság: vannak dolgok, amiket nem lehet pénzzel megfizetni. Azon lehet vitatkozni, hogy munkahelyváltoztatás esetén ki miért hagyja ott a munkahelyét, de az vitathatatlan, hogy a kedvvel, az örömmel végzett munka, a kiegyensúlyozott munkahelyi közérzet nem csupán a bér, a fizetés függvénye.

V. Cs.

Szigorú

önvizsgálat

Az első KISZ-taggyülés

Ezen a héten megkezdődtek a KISZ-alapszervezetek értékelő taggyűlései.‘Megbeszélik az akcióprogram végrehajtását és a tagok munkáját, valamint újjáválasztják a vezetőséget. A KISZ-kongresszus évében a tagok küldötteket is választanak, akik képviselik őket a magasabb szintű gyűléseken.

Tavaly megírtuk: az áprilisi határozat kiállta a gyakorlat próbáját, a jövőben így vagy jobban kell dolgozni. Most elérkezett az akkori »jövő«. A KISZ-tagok elsőrendű feladata, hogy a bevált gyakorlat alapján most is elfogulatlanul értékeljék saját munkájukat. Ha lehet. még szigorúbb önvizsgálatra van szükség, mint 1975 hasonló időszakában. Akkor még »mentségül« szolgálhatott a gyakorlatlanság, az első nekirugaszkodás nehézsége. A kisebb mulasztásokat el lehetett nézni egy-egy KISZ-esnek. De a tapasztalatokat mindenkinek összegeznie kellett. A tavalyi második taggyűléseken már mindenki tudta, mire képes, mit kell vállalnia. Ha ezt tudta, teljesítette is, amit rábíztak. Ha nem tette meg, nincs helye mentegetőzésnek. Szigorú és igazságos alapon lehet csak számot adni egy közösség és a tagok éves munkájáról.

A vezetőségválasztások is hasonló feladatokat állítanak az ifjúsági szövetségben dolgozó fiatalok elé. Ugyanilyen szigorúan kell számon kérni az alapszervezetek tisztségviselőitől az elvégzett — és az esetleg el nem végzett — munkát. A következetes kádermunka megkívánja, hogy az eddig jól dolgozó vezető újra kapjón bizalmat, erősítsék meg tisztségében. Ez mindenkinek jó, hiszen így lesz töretlen á megkezdett út. Ahol a titkár és a többi vezetőségi tag nem végzett megfelelő munkát, ott arra kell figyelni, hogy ne kövessék el a választók a tavalyi hibát.

A küldöttválasztáshoz csak egy szempontot említünk: olyan fiatalok jussanak el a gyűlésekre, akik a múlt évben jól dolgoztak, és az értékelésnél megérdemelt dicsérettel kapták meg az új tagsági igazolványt, ók tudnak beszámolni az eddigi munkáról, és ők tudnak a tapasztalatokból kiindulva feladatokat meghatározni.

Fatalpú klumpa

— gyermekeknek

Gyermekek részére 40 ezer pár fatalpú klumpát gyárt az első félévében a Győri Cipész Szövetkezet. A sorozatgyártás megkezdése előtt kikísérletezték, hogy legcélszerűbb égerfából készíteni a klumpák talpát, mivel az könnyű szerkezetű és jó szegtartó. A fatalpra 6 milliméter vastag mikrogumi réteget ragasztanak, amely megkönnyíti a klumpában való járást.

Szép számmal lehetne

példákat sorolni annak illusztrálására, hogy a munkahelyi vezetők egy-egy nagyobb teljesítményt, egy-egy különösen jól sikerült munkát jutalomként méltányos összeggel honorálnak, ha éppen van erre keret.

Az erkölcsi elismerés különböző intézményesített formáinak. módszereinek viszont — úgy látszik — csökkent a .szerepük, kisebb lett a becsületük. Nemrégiben magam is tanúja lehettem egy nagyüzemi »négyszög« töprengésének arról, hogy kinek adják a kiváló dolgozó kitüntetést? Aki már kapott, 6zóba sem jöhet, mert »mit szólnának a a többiek?« S aki végül is kapta, csak azért kapta, mert hosszú évek óta nem volt része hasonló elismerésben. Senki sem kérdezte, senki sem vitatta, hogy az illető a végzett munkája alapján egyáltalán megérdemli-e a kitüntetést? (Hadd jegyezzem meg: ez a gyakorlat az erkölcsi elismerés egyéb, magasabb rendű formáinál is felfedezhető.)

De nem is erről, hanem az erkölcsi elismerés szerénynek, olykor jelentéktelennek látszó, de mégis nagyon fontos módszereiről akarok szólni.

A Vezetői munka elengedhetetlen része, és a jó vezető nélkülözhetetlen tulajdonsága, hogy ha kell, ha érdemes, akkor nemcsak fizet, hanem dicsér is. Hogy számon tartja beosztottjai, munkatársai képességeit, teljesítményeit és jutalmaz; nemcsak pénzzel, hanem jó szóval, vagy ! egyszerűen csak azzal, hogy ! odafigyel mások munkájára. I És ez nemcsak elismerés, ha- | nem ambíciót adó, önbizalmat j erősítő ösztönzés.

Ki ne örülne annak, ha tud- I ja — nemcsak a fizetési boríték vastagságából következtetve, nemcsak a prémiumok gyakoriságából érzékelve —. hogy amit csinál, azt jól, kiválóan csinálja. Bérezési és premizálási gyakorlatunk —

//

Érhálózat" a föld alatt

J964 decemberében több mint negyven mezőgazdasági termelőszövetkezet, öt állami gazdaság és mintegy harminc községi tanács alakította meg a Kaposvölgyi Vízgazdálkodási és Talajvédelmi társulatot, amely ma 95 ezer hektáron — ebből 9 ezer Tolna megyében van — tevékenykedik. Annak idején bérelt gépekkel dolgoztak. 1970-től van saját gépparkjuk, s ’az elmúlt két év-, ben máir kizárólag ezt használták. 1965-ben 2 'millió, ta: valy már 12 millió forintot meghaladó értékű munkát végezlek. 116 dolgozót foglalkoztatnak. s valamennyien tagjai a társulatnál levő 14 szó' cialjsta brigádnak. A jól szervezett és eredményes munkaverseny, a törzsgárda kialakítása, az elvándorlás megszüntetése, a politikai és szakmai képzés javítása, az új gépek besze:-zése, a nehéz fizikai erőkifejtést igénylő munkahelyek számának csökkentése — mindez együttesen segítette a feladatok megoldását.

Szabó László, a társulat

igazgatója így tájékoztatott a múlt évi munkáról:

— A területünkön levő öze mek. tanácsok hosszú távú tervei alapján foglalkoznak vízrendezési és talajvédelmi munkákkal. Tavaly öt vízfolyáson vízrendezési, három termelőszövetkezetnél meliorációs munkákat végeztünk. Az agronómiái tevékenység keretében a simonfai tsz-nél adódott a legnagyobb jelentőségű munka: táblásítás, sárrázók és út építése, valamint álagcsövezés.

Ez utóbbi módszerrel ennél a közös gazdaságnál két év alatt 90 hektárnyi területet tettek alkalmassá mezőgazda- sági művelésre, ebből* 55 hektárt a múlt esztendőben. Sás, nád volt itt az »úr«, még legeltetésre sem hasznosíthatták ezt a földet azt megelőzően, hogy a föld alatti »érhálóza- tot«. a talaj vízkészletének szabályozósát szolgáló csőrendszert kiépítették.

Az 1974-ben alagcsovezeít részen a termelőszövetkezet már kukoricát termelt. Tavaly újabb 25 ezer méter műanyag csövet fektettek. De mindez csak - töredéke volt annak a nagyarányú munkának. melyet a talajjavítók végeztek a múlt évben. Így például kotróval és dózerrel ösz- szesen 238 ezer köbméter földet termeltek ki. A műtárgyak (hídalapok, fenéklépcsőik,

surranok) beépítése során 1462 köbméter betont használtak fel; a vízfolyások burkolásánál 1615 négyzétmétemyi felületet fedtek be kővel, illetve autógumi és beton kombinációjából készült anyaggal. Ezt a megoldást az országban elsőként itt alkalmazták, a társulatnál készült tervek é6 saját technológiájuk alapján. A módszer rendkívül gazdaságosnak bizonyult: a Surján patak mellékágainak műtárgyai kizárólag így épültek.

A társulatnak a későbbiekben gondoskodnia kell az egyszer már rendbe hozott vízfolyásokról is. A fenntartási munkák keretében összesen 614 kilométer hosszú vízfolyáson végzik el a cserjeirtást, a kaszálást és más munkákat.

H. F.

MAI KOMMENTÁRUNK

Felelősséggel

A közelmúltban a Hazafias Népfront megyei elnöksége arról tárgyalt: milyen fontos teendői lesznek szervezeteinek az idén. Munkatervüknek 1976-ban különös jelentősége van. Az ötödik ötéves tervidőszak kezdete, az MSZMP XI. kongresszusának határozatai, vagy — megyei programokat véve figyelembe — a tanácsok terveinek elkészítése újabb követelményeket állít a mozgalom elé. Feladataik között van az is, hogy a társadalom minél szélesebb rétegét mozgósítsák az új feladatok végrehajtására. Mindennek tükröződnie kell a Hazafias Népfront megyei elnökségének munkatervében.

Az egyik legfontosabb szempont a munkaterv megtárgyalásakor az volt: hogyan kapcsolódjon még tartalmasabban a tanácsok — elsősorban a megyei tanács — munkájához.

A Hazafias Népfront sajátossága, hogy mozgalom. Nincsenek tagjai: aktívákra, a társadalom különböző rétegeire támaszkodhat. Számolnia kell a széles tömegekkel, azt is lehet mondani: el kell jutnia a mozgalomnak mindenkihez. Fórumain lehetőség van arra, hogy ismertesse, részleteiben is megmagyarázza az előttünk álló feladatokat és — ugyancsak nagyon fontos szempont —. közvetítse a javaslatokat, az állami szerveknek.

Ennek a kettős tevékenységnek Somogybán számos jó példája volt már. Olyan nagy tömegeket mozgósító, szép és eredményes akciókat sikerült szervezni, mint amilyen a »Tegyük szebbé lakóhelyünket«, a környezetvédelmi társadalmi őrség, a honismereti mozgalom, vagy a népesedés- politikával összefüggő felvilágosító munka volt. Idősek és kisdiákok, munkások és értelmiségiek, párttagok és párton- kívüliek hallgatták a politikai ismeretterjesztő előadásolcat, ajánlottak fel a Hazafias Népfront által megszervezett programok keretében társadalmi munkát.

Egy-egy elnökségi vagy bizottsági ülésen meglepetéssel lehet tapasztalni: nagy energiák vannak még »készenlétben«, s erről a mozgalom szervei tudják tájékoztatni a megyei vezetőséget. Arról, hogy feladatot kérnek a somogyiak.

Mindezek figyelembevételével nagy felelősséget jelent a megyei elnökség munkatervét jól és körültekintően összeállítani. A mozgalmat tartalommal megtölteni, illetve elébe menni a feladatoknak — e két alapvető követelmény mellett még számos területen van tennivalója a Hazafias Népfrontnak. S minthogy a legszélesebb bázissal rendelkező társadalmi szervezetünk, munkáját a legnagyobb tömegek kísérik figyelemmel.

M. A.

Az együttműködéstől függ

Tekintélyt ad a bizalminak

Nevek a cédulán

Áljandó téma az utóbbi időbein, hogy növelni kell a szak~ szervezeti bizalmiak szerepét a munkahelyen. A sok-sok javaslat, észrevétel nyomán döntött úgy a szakszervezeti kongresszus a közelmúltban, hogy a bizalmiak visszakapjak egyetértési jogukat.

A ruhagyár kaposvári központjában kilencvenkét szak- szervezeti bizalmi tevékenykedik, a fele a legutóbbi választáskor került ebbe a tisztségbe. A szakszervezeti tanács decemberi ülésén sok szó volt arról, mi a feladatuk a bizalmiaknak, mint nőnek az eléjük állított követelmények,

— Egyetértünk azzal, hogy a bizalmiak visszakapták az egyetértési jogot — mondta Frányó Mária szb-titkár. — Nálunk ez eddig is érvényesült ott, ahol a szalagvezető és a bizalmi jól együttműködött. Ahol ez hiányzott, a bizalmi nem tudott úgy kiállni a többiek érdekében.

— Miiként lehet növelni a bizalmiak szerepét, tekintélyét?

— Ezt úgy fogalmaztuk meg. hogy minden szinten legyen elvtársi és korrekt az együttműködés. A bizalmiak csak úgy tudnak élni a hatáskörükkel, ha a gazdasági vezetők is minden támogatást megadnak hozzá.

A szakszervezeti bizottság munkatársával fölkerestünk néhány bizalmit a tegnap délelőtti műszakból. Előtte Takács János vasalóval beszélgettünk, aki régi műhelybi- | aottsági titkár, s jól ismeri a bizalmiak gondjait, eredményeit.

— Én nagyon fontosnak tartom, hogy a gazdasági vezető döntés előtt tanácskozzon ) a szakszervezeti tagokat kép- j viselő bizalmiakkal. Ha a dolgozók látják, hogy van szavuk a bizalmiaknak, sokkal jobban támogatják a tevékenységüket.

— Mi okoz gondot ?

— Az olyan szerrtlélet, hogy a bizalmi akar dönteni. Erről szó sincs. Megesett egvik-má- sik szalagon, hogy a bizalmi nem értett egyet a minőségi bér elosztásával, a premizá■ lássál, a kiváló dolgozónak | ajánlott személyével. Ez persze nem jellemző. A műhely- j bizottság titkára is tud még I segíteni, ha egyik-másik bizalmi nem él a lehetőségekkel.

A kilences szalagon dolgozik Horváth Imréné varrí*nő. Törzsgárdatag, s egy évtizede szakszervezeti bizalmi. A kék köpenyes asszony eddig is elégedett volt a bevonásával.

— A szalagon eddig is megkérdezték a véleményemet. Például, amikor két embert meg akartunk jutalmazj ni, egy cédulára felírtuk a ja- j vaslatunkat. Amikor minden j papír összegyűlt, a legtöbb j »szavazatot« kapókat javasoltuk. A bizalmit, a KISZ-t, a | jól dolgozókat is megkérdezik a béremelés előtt is.

Másfél éve bizalmi Bencs Józsefné varrónő. Az ifjúsági szalagon dolgozik, s szocialis- tabrigád-veziető is.

— Négyen — egy műhely- bizottság tag — mindent megbeszélünk, ami a dolgozók érdeke: Mérlegre tesszük, hogy a munkája, a képessége, a magatartása alapján javasoljuk-e a béremelést, a jutalmat. Még azt is figyelembe vesszük, hogy brigádtag-e vagy nem.

— Hol jó az együttműködés?

— Csak ott. ahol a szalagvezető — mint nálunk is — igényli a bizalmiak vélemé| nyét. Hallottam máshol dolgozó bizalmitól olyan panaszt, hogy ezt meg azit csak, aláírattak vele.

1 Régi és tapasz.talt szakszervezeti tisztségviselőkkel beszélgettem, s egyikük úgy fogalmazta meg, hogy bizalmat ad, ha figyelembe veszik a véleményét. A ruhagyárban a már kialakult gyakorlatot kell most á'talánossá tenni, hogy a szakszervezeti kongresszus döntését megvalósítsák.

Lajos Géza

Az új csarnokban csendesebb és könnyebb a munka.

késéssel érkezett meg a munkásokat szállitó autóbusz. Ez 200 embernél esetenként kétezer perc kiesést jelentett, vagyis négy dolgozó napi munkaidejét. A menetidő betartása érdekében tárgyalásokat kezdtek a Volánnal. Tapasztalták azt is, hogy a munkaközi szünetek hosszabbra nyúlnak a megengedettnél, s ez újabb értékes órákkal csökkenti a gyár munkaidő- alapját. Mindezek megszüntetéséért legtöbbet a munkahelyi vezetők tehetnek, ezért következetesebben kérik számon tőlük a tervet és a programot.

A tartalékok kihasználása szorosan összefügg a takarékos gazdálkodással.' A gyár évente 18 -ezer tonna kohászati anyagot (nagy méretű vaslemezeket) használ fel. Viszonylag sok a hulladék. Ennek egy részét fel tudja használni az üzem. Egyes tartályalkatrészeket nemcsak új,, hanem már darabolt lemezből is el lehet készíteni. A 4—25

milliméter vastagságú maradék lemezek nagy része eddig a MÉH-telepre került. Most másutt hasznosítják azt. amit a gyár már nem tud felhasználni termékeihez. A környező vasipari üzemeknek felajánlották, hogy kedvezményes áron átadják a még hasznosítható anyagot. Teleki Sándor gyárigázgató szerint ilyen módon az évi 1000—1200 tonna hulladék 10—15 százalékát meg lehet menteni. A Mezőgép Vállalat tabi és lengyeltóti gyára, a Daránypusz- tai Állami Gazdaság és egy vasipari ktsz rendszeresen vásárol már tabi hulladék lemezt. A lehetőség azonban ennél sokkal nagyobb, ezért mo6t a somogyi vállalatoknak ajánlják fel ezt a hulladék anyagot. A gyárak igényei alapján méret szerint össze lehetne itt gyűjteni és időközönként elszállítani.

Ezek az intézkedések nemcsak a terv teljesítését segítik, hanem az eredményesebb gazdálkodást is.

sajnos — egyelőre még pontatlan mércéje, nem mindig minősítése az elvégzett munkának.

Mindebből talán ki érezhető, hogy az erkölcsi elismerés nem valamiféle pótszer. Nem arról van szó, hogy ha egyszer szűkös a bérkeret, akkor legalább dicsérjünk és kitüntető címeket osztogassunk. Az ember természetes és ösztönös vágyai közé tartozik, hogy figyeljenek arra, amit csinál, hogy minősítsék a törekvéseit, a teljesítményeit, hogy tudja, »hányadán is áll« a munkahelyén, hol a helye, mi a rangja a társak, a kollégák között. És semmivel sem lehet jobban kiölni a munka- és szakmaszeretetet, a hivatástudatot, az ügybuzgalmat, mint ha közönyösen, lélekte-