Somogyi Néplap, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-25 / 21. szám

A tolvaj Gondok között, eredményesen A harmadik napon a za­jokból már követni tudta az eseményeket. Fülsértő csikor- dulás a cementen: az őr ki­rúgja maga alól a vasszéket és a folyosó vége felé indul. Tompa, ütemes dobogás: a szomszéd zárkában megkezdi napi tornáját az ötvenéves házasságszédelgő. Kiáltozás, káromkodás, kulcs csörgés: a másik zárkában .összevereke­dett az autótól vaj a posta be­törővel. és az őr rohan »igaz­ságot tenni«. Steiner Tibor volt raktáros nem irt kérvényeket, nem kért soron kívüli kihallgatást és a dohányzásban sem akart magának kiváltságokat. Szá­nalommal figyelte társa gyöt­rődését, türelmesen hallgatta, de tanácsot nem adott. Társa — aki ez idáig remeteéletet élt, s ha élelme elfogyott, ki­fosztott egy kis falusi boltot, hogy ismét, elrejtőzhessen a Marcali környéki pincékben — meg veszek cdetten tagadott. A nyomozó már nevette: »1st ván, térjen észhez, lefényké­peztük a lába nyomát, azono­sítottuk az ujjlenyomatát, a kuckójában megtaláltuk a holmit, hárman is fölismer­tek, hát mit akar meg?-» István a fejét rázta. nem. nem, ettől a két szótól várta a csodát, a megváltást. Rl- mánkodott, engedjék ki innen, ő úgy elbújdosik, hogy az életben többé soha senki sem látja, »csak Innen, ha lehet­ne, főhadnagy úr.. Steiner egyszer nem hallgathatta to­vább, és Istvánra rivallt,. »mit alázkodik meg, maga félke­gyelmű.’» István megszeppent. Steinernek többet nem pa­naszkodott, de hajnaltájban hallani lehetett, ahogy a fal felé fordulva hüppög és a gyalázatos életet kárhoztatja. Steiner fölszabadultan só­hajtott, amikor Istvánt elvit­ték a börtönbe. Szórakozta­tóbb fogdatársat remélt. Liska Sándort este kísérték be, s ugyancsak előzékenyen beszélt vele az őr. »Itt, az ajtó mel­letti ágy lesz az öné, Doktor« — ezt mondta, és visszalépett a folyosóra. Liska kezet nyúj­tott Steinernek. s kellemesen érces hangon elsorolta itt-tar- tózkodásának okát: befolyással való üzérkedés, sikkasztás és csalás. Hozzátette: persze, ha bizonyítani tudják. Steiner egy kissé zavartan, majdcsak- nem szégyenkezve adta elő, hogy őt társadalmi tulajdont folytatólagosan károsító lopás miatt tartják itt. Nyolcvan- ezer forintot bizonyítottak ed­dig. Éjfél után kél óráig beszél­gettek. Liska fülhalaimazta áteinert, szólítsa csak Doktor­nak, mert ez az ő neve az al­világban. Mivelhogy vissza­eső: legutoljára egy miskolci I ervezőmérnök asztalát fosz­totta ki. Százezer forint ér­tékű tervrajzot vitt magával. Másnap fölhívta a mérnököt: negyvenezerért visszakapja a rajzait, s még olyan előnye is származik, hogy hallgat a mérnök magánéletéről. Mert hátha érdekel valakit, hogy a mérnök szobát bérel Lillafü­reden, és egyszerre sok hölgy­gyei jár ki oda. Liskónak pechje volt. A mérnök letette a telefont, bement a főnö­kéhez. kikérte a munkaköny­vét és följelentette magát a kapitányságon. Meg Liskát is. Steiner szá.jtátva hallgatta a Doktor csodálatos történeteit, amelyekből nem hiányzott a fűszer: a pénz, a szex, az iga­zán nagy tét. Közbeszólni nemigen mert, mivel olyankor Liska fölemelte az ujjat és megrovóan meredt rá. Ha Liska belefáradt a mesébe, valamilyen irodalmi idézettel jelezte, hogy a továbbiakban hallgatni kíván. »Jöjj tompa kín, kopár bú. lomha kétség, Hágókat felhozó unalom» — citálta Juhasz Gyulát. Steiner némán adózott a Doktor műveltségének és hosszasan töprengett: vajon miért Van az, hogy az ilyen okos emberek Is ide kerülnek. Egyszer meg is pendítette ezt. mire azt a talányos választ kapta: »Az élet szerencsejá­ték, és nem mindig rajtunk múlik, ha a tizenhármas szám jut ránk.» Steiner mélázott, íme, Itt van vele égy zárká­ban a nagystílű bűnöző, az intelligens szélhámos. olyan figura, akit Darvas Ivén szo­kott megszemélyesíteni. 0 az ász, az agyközpont, akire a nehéz fiúk is fölnéznek, aki­nek mondásait esztendők, múlva Is idézik. A hatodik napon ügyvéd járt a Doktornál. Komoran közölte, semmi jót nem mond­hat. védence szénája rosszab­bul nem is állhatna. Hosszú börtönevek várhatók, talán még a szigorított őrizetét is elrendelik. Liska egy darabig hallgatott, azután hisztériás rohamban tört. ki. Öcs,mányid káromkodott, < fenyegetőzött, végül sírva fakadt, és össze­tett kézzel könyörgött a döb­bent ügyvédnek, hogy tegyen érte valamit. Steirter ezt mor­mogta maga elé: »Ennél még az István is jobb volt.» Ké­sőbb keveset beszélt a Dok­torral, aki maga Is érezte, hoav a jelenet miatt elvesz­tette minden tekintélyét Stei­ner előtt. Amikor jöttek a Doktorért, kurtán-furcsán kö­szönt el, és Steiner megköny- nyebbülten sóhajtott fel. Nyugalmából kimozdították az elmúlt napok, egyre több­ször érte azon magát, hogy fél, Pedig megfogadta, amikot 1974-ben belekezdett a dolog­ba: bátor lesz a lopásokkal, Játékkártya készül Gerézdpusztán (Tudósítónktól.) A karád—koppányvölgyi áíész a hagyományos tevé­kenysége mellett 1972-től, a helyi tsz papírü2emének átvé­telétől folytat ipari jellegű te­vékenységet. A mintegy 55— 60 féle cikk készítésével fog­lalkozó papírüzem után 1973- ban kezdte meg működését a különféle műanyag tasakok és reklámtáskák előállítását vég­ző műanyagfeldolgozó üzemük U. A két helyen jelenleg már ötvennégy asszonynak és lánynak, s további 12—15 be­dolgozónak tudnak folyamatos munkát és keresetet biztosíta­ni. Az afész összes bevételének 15 százaléka, a nyereségének pedig csaknem a fele az ipari üzemektől származik. A múlt évi tárgyalások nyomán az Idén tovább bővült tevékeny­ségük: bérmunkában ebben az évben 110—120 ezer cso­mag különböző játékkártyát készítenek, amiért mintegy másfél millió forint bérmun­kadíjat kapnak majd. Az új üzemnek — a törökkoppálíyi tanács segítségével — Gerézd­pusztán, a régóta kihasználat­lanul álló volt iskolában ta" láltak megfelelő helyét. Itt, a törökkoppányi termelőszövet­kezet községeiben élő tagok közül 30 olyan asszonynak és lánynak tudnak folyamatos munkát és keresetet nyújtani, akit a tsz már nem tud állan­dóan foglalkoztatni. Az áfész és a tsz vezetősége között olyan megállapodás jött létre, hogy amikor arra szükség lesz, az asszonyok a , tsz-ben dolgoznak. Az áfész a volt iskolaépület átalakítására, a villamossági berendezések beszerelésére és a szociális létesítmények (öl­tözők. zuhanyozók stb.) meg­valósítására a saját építő- j .szerelő részlege munkájával mintegy 300 ezer forintot for­dított. A számítások szerint az itteni beruházás egy éven be­lül megtérül. Az üzemelésre már előkészített helyiségek­ben a folyamatos munkát feb­ruár 1-én kezdik meg. Az itt dolgozók közül heten már részt vettek egy háromhóna­pos budapesti tanfolyamon, a többieket ők fogják betaníta­ni. ( és elviseli, ha lebukott. Mert tudta, fizetni kell a pesti, pé- 1 esi éjszakákért, a Búsuló Ju- I húszban rendezett vacsorákért, a Nádorban csapott mulatsá- 1 gokért. A nyomozást vezető rendőr - , tiszt hangyaszorgalommal j gyűjtögette a bizonyítékokat. . melyeket Steiner sorjában el- I fogadott. Nem volt kihallga­tás, ahol valami meglepetéssel ne szolgáltak volna egymás- ; nak. »Képzelje. Steirter. meg­találtam azt. a'sofőrt, aki lát- I ta. amikor maga rizcsT'rket rakott a kocsija csomagtartó­jába.» Stein-r elmosó' -d'-tt. s hasonlóan kön-ved éh mondta: »Képzelje. százados úr. a sofőr a bűntársam veit. I fia kimegy a lakáséra, meg í találja a padláson a viPany- I motort, melyet az én ham:;: I papírommal vételezett a rak- 1 tárunkból.» Amikor befejeződött a rend- | őrsért eljárás, és a nyomozó | közölte, átadják az ügyet r. vádhatóságnak, Steiner meg­jegyezte: ►>Rosszul vagyok, ki­készültem.» A százados örvöst j akart küldeni hozzá, de Stei­ner azzal tiltakozott, hogy' úgyse használ neki semmiféle pirula. Elhatározta, megpróbál nem gondolni a holnapra. Pintér Dezső » r Zárszámadó közgyűlés Csokonyavisontán ►Minden szék foglalt...« A megyei tanács határozata nyomán Rendszeres ellenőrzést Az ellátás javítusa érdekében hozott intézkedések megvaló­sulását rendszeresen, s az ed­diginél tervszerűbben kell el­lenőrizni a jövőben nemcsak a szövetkezetek, vállalatok ve­zetőinek. szakembereinek, ha­nem a helyi tanácsok vezetői­nek is. Az idén meg nem széiSÜoüak! Talán akkor ók is fölfigyel­tek volna arra -r s bizonyá­ra tudtak volna segítséget nyújtani —. hogy a Kaposvári Húskombinát áruszállítói az idéh még nem jártak a mikei 33-as üzletben, a vevő olt egy­általán nem kaphat felvágot­tat, még szalonnát sem. Hasonló a helyzet a csoko- nyavisantai 17-es üzletben. A megyei tanács ellenőrei ezt ta­pasztalták a buzsáki 9-es ve­gyesboltban ést a pusztaková­csi 47-es vegyesboltban. Csömendre éppen az ellen­őrzés idején szállított a hús­ipar hentesárut. A hat.fele fel­vágottból hármat vittek, s a megrendeltnél kisebb mennyi­ségben, s nem azt, amit a bolt­vezető — a lakosság igényei­nek ismeretében — megren­delt. Kénytelen volt azonban a szállítmányt átvenni, mert más húskészítménye nem volt. Több helyen a hiány okát, a rendelés elmaradását a disznó­vágások idejével magyaráz­zák. Lábod és Barcs több üzle­tében bőséges válásztékot ta­láltunk hentesáruból. Ezekben a boltokban nem hivatkoztak á disznóvágásra. Tiltott italozás A helyi tanácsok vezetőinek vagy tanácstagoknak föl kel­lene figyelniük az intézkedési terv alapján az alkoholfogyasz­tással kapcsolatos kérdésekre. Táskán a 10-es vegyesboltban az ellenőrök rumot, sört, me­csekit ivó embereket találtak, s hasonló eset előfordult más üzletekben is. Kadarkúton a kisvendéglő­presszó szomszédságában levő 17-es számú élelmiszerboltban — alig van raktára — annyi a szeszes ital. mint egy jóval na­gyobb raktárú ABC-áruház- ban. Az üzlet két kirakatában csak pezsgőt és palackozott borokat reklámoztak. Ezt ki­fogásolták, s a boltvezető es­tig már át is rendezte a kira­katot. Érdemes lenne más közsé­gekben is felülvizsgálni, hogy a vendéglők, presszók közvet­len szomszédságában szüksé­ges-e a más feladatra hiva­tott élelmiszerüzletekben ilyen nagy választékban, mennyiség­ben szeszes italt árusítani. Közérdekű feladat! A kiskereskedelem üzlethá­lózata a IV. ötéves terv során 51 000 négyzetméterrel gya­rapodott. A forgalom 1975-ben 9,6 százalékkal emelkedett. Ez több, mint az országos atlag. — Az a baj, hogy az emel­kedés nem megfelelő arányú a kül- és peremkerületeken, most ezen kívánunk változtat­ni. Ehhez az szükséges, hogy a szövetkezetek, vállalatok veze­tői és dolgozói közös gondjuk­nak, fontos politikai feladat­nak tekintsék, az ellátás javí­tását — mopdta Pápa János, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője. A városok perem- és külterü­letein, a falvakban több ABC- áruház építését tervezik a kis­kereskedelmi vállalatok és a szövetkezetek. Ennek megvaló­sítását azonban az építőipar teljesítőképességének hiánya nehezíti. Kaposváron például a Béka, Füredi, Kanizsai ut­cai új lakásoknál szintén ter­vezik áruház, étterem, bisztró éí presszó építését. Az lenne jó, ha a lakók beköltözésével egyidőben készülnének el, óm az őszi átadásra tervezett ABC- áruház befejezését az építő­ipar csak 1977-re vállalja, no­ha a tervek készen vannak. Hasznosítsák a lehe ősegeket Keresni kellene minden te­rületen a lehetőségeket. A ba- latonmáriai áfész tavaly több üzletet nyitott. A megyei ta­nács kereskedelmi osztálya szerint e területén a legna­gyobb az előrelépés. Az Igé­nyeknek megfelelően fejlesz­tették szolgáltató tevékenysé­güket, cukrászüzem építését határozták el. Gondoskodnak arról, hogy a kisebb települé­sek lakóit rendszeresen és jól ellássák hússal és hentesáru­val. Még eredményesebben dolgozhatnának, ha igénybe vennék a területükön levő ál­lami gazdaság húsüzeme, vala­mint a buzsáki tsz kertészete kínálta lehetőségeket. Sok évi, következetes mun­kát követéi, hogy megvalósul­janak a tervek a falvak, a vá­rosok perem- és külterületéin, valamint a kisebb települése­ken élők ellátásának javítása érdekében! Szalai László — Mi meg azt hittük, hogy már nem jön, ezért indultunk el gyalog. Elkapott mondatok. Min­denki beszélget a másikkal, mindenkinek van valami mon­danivalója. Hallom többszörös ünnep ez a mai nap Csoko- nyavlsontún: délelőtt zárszám­adás, délután KISZ-esküvő. A kérdésre ►►milyen1 év záródik ma?« — különböző szavakkal megfogalmazva, tartalmilag azonos válaszokat kaptam: — Nehéz! Gondterhes évre teszünk pontot, de sikerült megbirkózni a bajokkal. — A legörvendetesebb? Sze­rintem az volt, hogy sokat gyarapodott a vagyonunk. növénytermelésben, a gaboná­ból azonban például a terve­zettnél egymillióval nagyobb bevételt értek el. és a várt­nál jobban fizetett a kukorica is. Több szempontból emléke­zetes marad 1975. Nemcsak a nehézségei miatt. nemcsak azért, mert sikeresen zárt egy tervidőszakot ez a szövetkezet. Méghozzá egy olyat, melynek első éveiben a mélypontról in­dultak. hanem azért is. mert ebben az évben »kezdett élni«, népesedett be a gazdaság kor­szerű, hóromszázas szarvas­marhatelepe. Bár korántsem történt minden hibamentesen — a tanulságot levonták ma­guknak —, nagy része van ennek abban, hogy az állatte­nyésztés hozamai összességé­ben meghaladták a .tervezet­tet. Részlet a beszámolóból: »Közös munkánknak, erőfeszí­téseinknek köszönhető, hogy pénzügyi helyzetünk egész év­ben. szilárd volt. Négymillió forintot fordíthattunk gépvá­sárlásra. 16 milliót építésre, beruházásokra. Szövetkeze­tünk mérleg szerinti eredmé­nye négymillió 800 ezer forint, hétmillió forint a biztonsági, hat és fél millió forint a fej­lesztési alapunk. Ezek a té­nyek tették lehetővé, hogy szövetkezetünkben egy tízórás munkanap értéke száztíz fo­rint. és mint tudják — hiszen megtörtént az év végi elszá­molás —, minden kifizetett száz forintra húsz százalék nyereséget is adhattunk dol­gozóinknak." Tizenegy óra. A közgyűlés bizottságainak beszámolói után néhány percnyi csönd. A szokásos, »na, ki lesz az első hozzászólódra való vára­kozás. GyŐrfi János vállalja. Az öröm csendül ki a szavai­ból, de mellette az aggódás, a javaslat is. Jobban ki kelle­ne használni a gépeket, »szer­vezze meg valahogy a vezető­ség, hogy mindén nagyobb —' A legkedvezőtlenebb? Talán, az, hogy a szénáinkat nem sikerült megmenteni az eső elől. Es ha nincs jó takar­mány, azt a jószág sínyli meg. Háromnegyed tíz. Minden szék foglalt, sok embernek csak állóhely jutott. A két­száznyolcvanhárom dolgozó tag közül kétszázhuszonhárom j jelen van. és a sorok között ott ül negyvenhat nyugdíjas is. Megszűnik a suttogás, pisszenés nélküli a csend. Nagy István elnök szavai nyo­mán peregni kezd a múlt, összegeződnek egy év hétköz­napjai. Részlet a beszámolóból: «az elmúlt évek egyik legnehe­zebbje volt az 1975-ös, mégis ügy értékeljük, hogy összefo­gással, rengeteg nehézséget leküzdve. tovább erősödött gazdaságunk, többet adtunk népgazdaságunknak. ‘ Tagsá­gunk anyagi, erkölcsi megbe­csülése mellett, tavaly fordí­tottuk a legtöbbet a gazdál­kodás biztonságát növelő fej­lesztésre. Ezért mindenekelőtt szeretném kifejezni a vezető­ség és a magam köszönetét, az áldozatos munkát végző szorgalmas tagjainknak.« Hogy az elismerésé, a kö­szöneté volt az első gondolat, azt az adatok, a tények sza­vak nélkül is magyarázták. Igaz ugyan, hogy a rendkívüli időjárás okozott kieseseket a i munkánál legyen kinn a föl­deken a szerelő, ne kelljen ki­sebb hiba miatt hosszú utat megtenni, sok időt- elveszí­teni.« Az elnök egyetértőén bólogat a javaslatra. — Kedves elnök elvtáre, nem mehetünk el szó nélkül ezután a beszámoló után — mondja Molnár Sándorné. — ßml'6/csaün.k mindannyian, mi volt itt öt évvel ezelőtt, és túljutottunk a sok bajon, év­ről évre gyarapodtunk. A ké­relmeink meghallgatásra ta­lálnak, autóbusszal visznek munkába minket, kirándulni járunk — egyre szebb az életünk. Az asszonyok, a nő­bizottság nevében mondok köszönetét. És a köszönet mellé egy csokor szegfű is kerül. Aztán jöttek a többiek. Czulák Lajosné, Mátyás Ár­pád — keresetlen szavaik bi­zonyították: örülnek a fejlesz­tésnek. nem volt hiábavaló a sok fáradtság. Mindannyiuk legfőbb közös dolga a jövőben, hogy ezekkel az adottságok­kal még jobban éljenek. Erre utalt többek között Tóth Ká­roly, a megyei tanács osztály- vezetője is. Ünnep volt a közgyűlés, úgy távozott mindenki: »ha hol­nap is ünnepet akarunk ma­gunknak, altkor azért többet kell tennünk, mint amennyit ma és tegnap cselekedtünk.« Vörös Marta Reggel fél kilenc. Elcsende­sedett a hózápor. A fehér ut­cán nők, férfiak kisebb-na- gyobb csoportokban egy irány­ba igyekeznek, Az asszonyok közben betérnek a boltba, el­intézik a hétvégi bevásárlást, többségük már tele szatyorral érkezik a közgyűlés színhelyé­re. a mozihoz. Csendes, zson­gásnak tetsző beszélgetés a te­remben, az előcsarnokban is. — Na, ma pihen a szer­szám? — Pihen bizony! Ráfér ar­ra is, meg rám is ... — Most fordult vissza har­madszor a busz a népekért... ... a köszönet mellé egy csokor szegfű is kerül«

Next

/
Oldalképek
Tartalom