Somogyi Néplap, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-25 / 21. szám
Népi számfejtés az algebra rangján Fodor András költői estje a Fészek klubban Szerkesztőségünknek küldött meghívójára ezt írta: »Szíves tudomásulvétel végett küldöm, meg talán azért, mert pontosan harminc éve (1946, január 26-án) jelent meg először versem nyomtatásban egy kaposi újságban.« Három évtizede, hogy a So- mogyból indult fiatalember a költészet útjára lépett. Ez az út nem volt egyenletes, néhol kemény göröngyök nehezítették. Még nem tudni, mit tartogat a vége, de a harminc év költői termését ismerjük; kilenc kötet, két József Attila- dij, az idén harmadik hely a győri költőd versenyen — és egyéni, tiszta, meggyőző hang a költészetben. Ez Fodor András. A Fészek Klubban pénteken este rendezett költői estre sokan eljöttek. Érdeklődők, barátok, a régi társak Pécsről, Dunántúlról, akikkel együtt indult, akiiekéi együtt próbált valami újat az Eötvös Kollégiumban; akikhez mindig visszatér gondolatban és a valóságban is. Somogyból indult. Az őt méltató barát, Domokos Mátyás fölolvasott egy részt Fodor András 1946-os naplójából, melyben 1946. január 26-an ez állt: ». . .bejelenti Takáts. hogy valószínű ma hozza a Somogyi Ojság versemet.. .« (Takáts Gyula költő, az akkori osztályfőnök.) Egy interjúban valaki azt kérdezte tőle, vajon provincia- lizmus-e egy tájegység, avagy akár egy 'kis ország költőjének lenni. Válaszában Fodor András az Ótestamentumra emlékeztetett: ott ás egy kis nép gondjai kapnak hangot, és mégsem csak egy kis nép ügyét mutatják. Tálán költői hitvallását is megfogalmazta, amikor arról szólt, hogy egy kis nép, kis közösség költője lenni: »népi számvetés az aT gebra rangján«. Megkérdeztem, vajon ez a kötődés, ez a kapocs milyen erős 1976-ban? — Nem formális ma sem. A Somogyba küldött meghívóra sem udvariasságból írtam, amit írtam. Barátaim éltek ott és élnek ma is. Nagyon 'jó közösség, formáló szellemiség volt a varosban, és ez a szellem segítette az én indulásomat. Az esten Fodor András »költői termésének« legjava vonult föl. Az első kötettől, a Hazafelé-löl az utolsóig, a tavaly megjelent Idők Jogigd-ig. S fölelevenedtek az emlékek a Tilalmas ijjúság, a Barátaimmal című versekben. A másik végtelen című költeményben a háború miatt aggódik, és reméli is: »elfelejti követelő jussát a háború.« A tenger bitófái egy Balti-tengeri élmény alapján született. Ott állt valamikor Göring palotája. Ma már csak a leégett kastély váza látható, mint valami bitófa . A Gyoreksírás című költeményben a család melege, az emberi kötődés kap Barcs lános HÁBORÚ (A somogyszentpáli páncélos csata emléKére) Romba dőlt tanyák — útkövek türemlö emléke: itt nagy páncélosütközet dúlt, vért cseréltek vérre. Félelem, jaj és ágyúszó, Jagyszaggató lángok — ágakon bekormozott hó s bevérzett jégvirágok. Búzamezők haldokoltak. Távol kazal égett: lei sejtette, mi lesz holnap; ki hoz majd ekéket? hangot, de tágabb horizonton, mint a család. Az egymáshoz kapcsolódás, a közösség békéjét, nyugalmát rajzolja meg egy kisgyerek reggeli sírása ürügyén. Ezredik este című | versében Fülep Lajosnak állít j emléket. És jönnek az új. ver- j ’sek, a legújabbak, amelyek az Indiában járt költő élményei- I bői fakadnak. — Latinovlcs Zoltán, Ronyecz Mária, Bánki Zsuzsa. Fodor Tamás tolmácsolásában. És a zene. Zene a versben, zene a pódiumon! Bartók című költeménye jóval az első kötet megjelenése előtt született. Ezt a verset több hasonló követi. A költő életében egyre több a zenei élmény; gyűlnek á lemezek, és j tágul az ,a világ, amelyet a muzsika nyitott ki tszámára, j A szünetben a zenéről beszélgettünk. Azt mondta: — Somogybán először a képzőművészet hatott rám. Talán azért is, mert a táj. a környezet ecsetre való volt. Azután a képzőművészettel együtt a zene. Egy Bartók-hangverseny után úgy éreztem, ez a zene elkötelezett engem. Igaz, nagyon sok segítséget kaptam az Eötvös Kollégiumban tanáromtól, Gelléri Emiltől és a kórusban, ahol énekeltem, sok Kodály-művet tanultunk. Ez Is egyre közelebb vitt a mp- zsikához. Kötődésem a zenéhez mindvégig megmaradt. Annyira, hogy hamarosan napvilágot lát egy könyvem, amelyben Sztravinszkijról írtam. Nem tanultam soha zenét. Mégis meggyőződésem, hogy a zene világához el lehet jutni így is, ahogy én tettem, autodidakta módon. Lehet ze- j nét tanulni a zenéből. Simon Márta K özvetlenül a háború után Pestre jöttem a falumból, hogy szerencsét próbáljak. Éppen befejeztem a négy polgárit és az lett volna a szerencse, ha Pesten tovább tanulhatok, mivel otthon erre nem volt lehetőség, azaz: pénz. Tervem azonban nem sikerült és jó ideig alkalmi munkákat végeztem — hogyha már a jövőmet nem is tudtam, legalább a jelenemet biztosítsam. Hányattatásaim során többféle ipari szakmával is próbálkoztam. magyarán: inaskodtam. mert ehhez kosztok kvártélyt is kaptam. Egyebek között űri és hölgyfodrászatot is tanultam néhány hónapig, s a napokban kedvem támadt, hogy felkeressem azt a külvárosi üzletet, és elmerengjek a múltakon. Az üzlet azonban sehol sincs, mert az egész környéket 6zanálták. Csak azt tehettem. hogy képzeletben építettem meg a régi. rozzant, földszintes bérházat, benne az üzletet, s vele együtt akkori életem egy darabjai. A tulajdonosnő,: akinél új- 1 sághirdetés alapján jelentkeztem, hatalmas termetű, dús keblű, bogárfekete nő volt, s igen barátságosnak mutatkozott. Első pillanattól magázott, és azt mondta: »Ügy szeretném kvázi, ha jól együttműködnénk. ..« Ez igen tetszett nekem. Az is tetszett, hogy bőbeszédű volt a nagy- ság^asszony. Sokat kérdezgetett s gyakran lejkacagott szavaimon. — Józsi úr majd bevezeti magát — mondta befejezésül. — Előbb a férfi részlegben érjen el némi haladást, aztán próbálkozhat a hölgy fodrászatban. is. — A segédhez fordult: — Magyarázza el, Józsi úr. amit kell! Igen? — Ezután kezet nyújtott, s azt mondta: — Viszontlátásra, Gyula úr! Józsi úr nem szólt közbe. Egy ka rossz-éknek támaszkodva állt, égjük lábát keresztbe Rákóczi - év fiőrá u ló A példakép hogy szívét ebben a franciaországi temetőben helyezzék földbe. Az iskola TI. Rákóczi Ferenc úttörőcsapata széles kötni gyűjtőmunkát szervezett, háromszázhetven háiom névrokon úttörőcsapatnak írtak. Szaizkilenc válasz már megérkezett. Képeslapok, kis zászlók azokról a helyekről, ahol Rákóczi nevét viselik az úttörőcsapatok. Kevés azoknak a leveleknek a száma, melyekben Rákóczival kapcsolatos helyi hagyományokba avatják be a kaposváriakat. A vajai múzeum azonban kitett magáért: értékes fényképeket küldött, melyek jól mutatják Rákóczi életét, a szabadságharcot. Komáromból a felvidéki Rákóczi-emiekekel várják. Tavasszal csapatot thont atiatnak az iskolában. Készül a nagyméretű Rákóczi-fal, mely a tanulóit képzelete, tehetsége alapján a «szabadságható csatáját eleveníti meg. Onszágos gyermek raj z-kiállítást is rendeznek ebben a témában. A kaposvári IT. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában is sokat tesznek a névadó emlékének ápolása érdekében, hogy valóban példaképe legven minden fiatalnak a háromszáz éve született fejedelem. Az úttörőéletbe sok szint hozott az évfordulóra való készülődés. A katonai. rendgya- korlöttól a korhű jelmezes bálon át a Rákóczi-vetélkedőkig sokféle módon idézik őt. Nincs falu, ahol né találnánk róla e'nevewett utcát, termelőszövetkezetek viselik a nevét. Hagyatnának ez sem kevés! Dokumentumérték ű helyi hagyománnyal nem is rendelkezhetnek mindenhol. Emlékét őrizni szivünkben, gondolkodásunkban nagyobb érték. mintha Rákóczi kin- osesládájára bukkannánk. A kaposvári levéltárra nagy féladat hárul a Rákóczi-évforduló méltó megünneplésében. Készségük bizonysága. hogy aK iskoláknak történelemórákat tartanak az intézményben. kiállítást rendeznek Rá- kóczi-dökumentumokból. A levéltár idei évkönyvének témája is a szabadságharc. A természetbarátok emlékhelyeket járnak be túráikon, így hazánk szép tájain kívül a mai fejlődést is láthatják. Biztatóak tehát a somogyi előkészületek. Nem a formai elemek kerülnek előtérbe az ünneplésben, hanem a tartalmi munkán van a hangsúly. A példakép ereje a holnapi erőgyűjtésre is buzdít. Korányi Barna A háromszáz éve született II. Rákóczi Ferenc — »a függetlenség és a haladás eszméit megtestesítő, kiemelkedő személyisége a magyar történelemnek«, ahogy az emlékbizottság állásfoglalásában minap olvashattuk — példaképe-e a fejlett szocialista tárna- dalom építésében részt vevő fiataloknak és másoknak? Az évforduló arra kötelez, hogy Rákóczit idézve erre a mai kérdésre is feleletet adjunk. Nem lehet a kérdésre adandó feleletet fiatalokra és felnőttekre vonatkozóan különválasztani, ezt igazolja az a készülődés is, melyről a Kaposvári Tanítóképző Főicko’a gyakorló iskolában hallottunk. A Rákóczi-vetélkedői'e készülő gyerekeket a szüleik is segítik az ismeretszerzésben. Erről beszél az a fénykép is, melyet az egyik szülő a franciaországi GraboiSrban készített Rákóczi emlékoszlopáról. A fejedelem végakarata voit, tette a másik előtt, és a fogát piszkálta, ötven év körülinek látszott, s rendkívül hosszúkás, kétoldalt összenyomott feje volt. Arra gondoltam: úgy néz ki. mint egy disznósajt, amikor kiveszik a prés alól. Amint a tulajdonosnő távozott, azonnal megélénkült Józsi úr. Ellökte magát a széktől, s járkálni kezdett, akár egy töprengő profesz- 8201'. — Jő dolga lesz itt magának, meglátja — magyarázta. — Télen melegben, nyáron hűvösben, és mindig tisztán. — Megrázta magán a fehér köpenyt. — Nem cserélném el egy főorvoséval! Magának csak az a dolga, hogy amikor jön a vendég, beteríti, szappanozza, aztán átkopog itt a falon. Icy ... — Anélkül, hogy a falhoz ért volna, mutatta a kopogós mikéntjét. Aztán felemelte nagyon fehér, hosszú mutatóujját: -y Csak a naccságával vigyázzon! Nem mondta meg: miért kell vigyáznom, ellenben igen trágár módon szidalmazni kezdte a főnök asszonyt. Látszott, hogy nagyon gyűlöli. — A naccságának nem megmondani, hogy odaát vagyok! — emelte fel ismét komikus mutatóujjat. Ügy zajlott minden, ahogy Józsi úr előírta. Mikor jött a vendég, udvariasan köszöntem — Józsi úr megmutatta, hogyan kell meghajolnom és »Van szerencsém, jó napot kívánok« —. aztán beterítettem a vendégel, majd szappanozni kezdtem. Mikor éreztem, hogy most mór fok- hagymaszagú, akkor átkopog- t.am. Józsi úr jött frissen, derűsen. s már fente a kési. sercegtette a szakállat. — Na, Gyula úr — szólt, miután a maradék szőrt, lekaparta —. lemosni, kölnit, púdert a vendégúrnak, s mehet az esküvőre. Alászolgája, viszontlátás... Ismét elvonult a szomszédba ahol egy Piszkos kis italmérés állt. Nem mondhatom, hofty iszákos volt Józsi úr. azt hiszem, csak szeretett odaát lenni. Estefelé rendszerint kivörösödött a képe és vizenyőssé lett a tekintete. Szétdobálta magáról a köpenyt, a kitaposott cipőket, s ezeket nekem össze kellett szedni és egy mentőládlkóba hajtogatni. Utcai holmikba öltözött Józsi Úr. és távozás előtt‘c«o- kornyakkendőt kötött. Kilépvén, szivart is dugott a szájába és égre fújta a füstöt. — Le a rolóval!. — mondta. aztán az égről a cipőjére fordította tekintetét. Én nem mertem odanézni, mért mindig röhöghetnékem támadt, Valahányszor Józsi úr túlzottan kifelé álló lábfejére esett pillantásom. — Kísérjen el, ha ráér — ajánlotta —, nem árt. ha üsmerkedik kicsit az élettel. |Y|egszerettem Józsi urat, ■ * mert nem élt vissza a hatalmával. Noszogatás helyett inkább a lassú munkára ösztökélt. »A munka mindig megvárja az embert. Nem medvg, hogy elszaladjon. .. Mit ugrál? Nem ismeri a közmondást, hogy a munka nem esik jól? Azt hiszi, megvan ez magának fizetve? Csak a naccsását gyarapítja! A jogaira ügyeljen inkább és ne hagyja magát kizsákmányolni. Hallom, fát vágott tegnap a naccságánál. Látszik magán, hogy paraszt volt. Olyan süketen él. mint tetű a matrac alatt. Nyílhatna már egy kicsit a csipája. Sose lesz magából rendes ember, ha így ugrál a tulajok előtt...« Néhány hét múltán egyik reggelen — szokása szerint — átlépkedett Józsi úr az italmérésbe. Alig tűnt el, a tu- lajdono6nő libbent be, még agyi rendetlenségben. Saját házában volt az üzlet, s pongyolában osont elő a hátsó bejáraton. A fejéről lebontott kendő alól óriási, fekete kóc- tömeg tűnt elő. A tükör elé állt, és hosszasan nézegette magát. — Józsi úr? — kérdezte a tükörből. — Beteg — rebegtem ijedtem, és imádkoztam, hogy osak most ne í jöjjön férfi- vendég. — Elment a patikába . .. — Szegény — mondta az asszony, de éreztem, hogy máson jár az esze. — Maga hogy halad? összébbhúzta' a pongyolája övét, miáltal előrefeszültek és majdnem felrobbantak óriási keblei. — Kipróbáljuk, mennyit haladt, jó? Lesz szíves a fejemet megmosni, igen? Rák vörös voltam és nem mertem ránézni. Ügy ugrottam, mint akit farba rúgtak, hogy előkészítsem az edényeket. A fejmosókagylóhoz igazította tarkóját és legyező alakban szétterítette a haját. — Ne féljen, dörzsölje csak jól. . . Hátranyúlt, a teje fölé, megfogta a csuklómat, és mutatta. hogy milyen erővel dörzsöljem. Közben \ folyton kacarásaótt. — Erősen csavarja ki belőle a vizet, legyen szíves... Gyakran láttam otthon, hogy miképpen csavarja kei zére a haját anyám fejmosás után, és hasonlóképpen cselekedtem. Csakhogy nekem kérges, széles, erős markom volt, s amint tekertem egyet a kezemre hurkolt hajíona- ton, menten elvissantotta magát az asszony. A kezemhez kapott és félájultan ejtette fejét a kagyló gumiperemére. — Hagyja — Intett bá- gvadtan —. majd én. — Ügy látom, nem megy ez még magának. Pedig azt gondoltam. hogy ha maga betanul, Józsi urat kirúgom ... — Azt tetszett mondani ... — Jó-jó. Nincsen semmi baj. Menjep át a kocsmába Józsi úrért! Igen? És máskor né hazudjon nekem. Igen? Olyan ügyefogvottan álldogáltam, hogy szinte csepegett rólam a kétségbeesés... D öhögött Józsi úr. hogy majd kiesett a nadrágjából: — Hallom, (ismerkedett a hölgyfodrászattal... Bosszantott az öröme, ezért megjegyeztem: —• A naccsá- gos asszony tudja, hogy Józsi úr a kocsmába jár. — Persze, hogy tudja — bólintott a segéd, továbbra is vigyorogva. —• Pedig, látja, magát is idehozta, hogy engem kirúgjon. Pedig nekem nagy családom van. öt olyan gyerekem van. mint maga. Csakhogy engem nem tud nélkülözni. Nem olyan köny- nyű ebben a háborús időben jó szakembert kapni. Magát akarta, de maga lenyúzta a fejbőrét! Győzelemittasult volt. és táneiéptekkel lejtett végig az üzletén. r Hirtelen megsajnáltam. Nekem aztán nem kell az 6 kényere, gondoltam. Azért, hogy még jobb kedvet csináljak neki, én is elvigyorodtam és azt mondtam: — Megtéptem _ a naccságát, mint egy libát... örültem, hogy örömet okozhattam a viháncoló Józsi úrnak. Később azonban félrevonultam, es sírdogálm kezdtem, mert magamat megsajnáltam. Csák Gyula Úri és bölaylodrászat
