Somogyi Néplap, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-25 / 21. szám

SIÓFOKI MUNKÁSŐRÖK Jövedelem, korszerűség, szervezettség Vannak szakmák me­lyeket ma már kevesen mű­velnek. Vannak foglalkozások, munkaterületek, melyek nem vonzzák eléggé a fiatalokat. Vannak üzemek, ahova nem jönnek hosszú sorban a mun­kát keresők. Közéjük sorol­hatnánk a mezőgazdasági üze­mek, a tsz-ek zömét. A helyzet napról napra változik. Ma ott tartunk, hogy egv-egy tsz-ben — és ez alól szinte alig van kivétel — jó­val több a nyugdíjas, a já­radékos tag, mint az aktív dolgozó. Nem nehéz rájönni, hogy sok helyen ezek az öregek »»tartják el« a gazda­ságot. Rossz az arány, és egyre inkább romlik. Január elsején egy nagyon emberséges ren­delet lépett életbe: öt évig évente egy évvel csökken a tsz-ekben dolgozók nyugdíj- korhatára, azaz öt év múlva pontosan megegyezik az ipari munkásokéval. A rendelet elő­kelő helyet foglal el a szo­ciális intézkedések sorában. Azt hiszem, mindenki öröm­mel fogadta, különösen a tsz- tagok. Csakhogy... És most hallgassuk meg őszi Józsefet, a somogyszSli Petőfi Tsz fő­könyvelőjét : — A gazdasági vezetők leg­alább úgy örültek a rende­letnek, mint a tagok. Legföl­jebb tovább romlik az arány, de ez nem baj, ha van, aki dolgozzon. De lesz-e? A jövő­ben korlátozzák a nyugdíjas tsz-tagok munkavállalását. A munkásokhoz hasonlóan itt is csak bizonyos óraszámot dol­gozhatnak. Ez nagy gondot okoz. Nálunk 600 tsz-tag van, fele nyugdíjas, járadékos. Most még többen mennek nyugdíjba, és aiki egyszer el­megy, arra aligha számítha­tunk. Ezután nagyobb lesz a munkaerőhiány. Ezek vitathatatlan tények. Pedig modern gépeket vásá­rolnak a gazdaságok, korsze­rűek az állattenyésztési tele­pek, és akad a tsz-ekben olyan munkahely, ahol kellemesebb ■> körülmények között dolgoz­hatnak az emberek, mint a gyárban. Maradjunk továbbra is a so- mogvszili tsz példájánál. A gazdaságokban jeleftieg olyan bérezés van, mely szerint a tsz-tag keresetének nyolcvan százalékát kapja kézhez ha­vonta. A húsz százalékot majd zárszámadáskor, de csak ak­kor, ha jó évet zárt a tsz. Ha nem, hát »ugrott« a pénz. Az a pénz, melyért becsülettel megdolgoztak nyújtott mű­szakban, éjszaka, sárban, eső­ben. És tulajdonképpen fizetés nélkül. Ha azt vesszük ala­pul, hogy a tsz-ben tízórás a munkanap, valamint feltéte­lezzük, hogy egy tsz-tag 25 napot dolgozik havonta, akkor előfordulhat, hogy’ havi öt na­pot, azaz ötven órát ingyen dolgozott. Nem kell hozzá más, csak egy aszályosabb vagy esősebb évszak, és máris ez a helyzet. /ízt hiszem, világos, hogy a munkaerőt, a fiatalokat nem csábítja ez a lehetőség. Nem tudom, mit szólna egy gyári munkás, ha rendszere­sen a fizetése 80 százalékát kapná kézhez, a többit pedig csak akkor, ha jó évet zár a gyár. Ámbár kissé sántít a hasonlat, hiszen semmiképp sem hagyhatjuk figyelmen kívül a tulajdonviszonyok különbözőségét. — Ha a termelésben nem tudunk előrelépni, akkor elő­fordulhat. hogy csökken a- ta­gok keresete — vélekedik ősz József. — Egyszerűen: nem látom biztosnak, hogy tart­hatjuk a bérszínvonalat. Le­het többet termelni, de ez nemcsak a tagok jóindulatá­tól, hozzáállásától függ. A többlettermeléshez több műtrágya kell, természetesen a helyes arányok megválasz­tásával; korszerű gépek, jobb növényvédő szerek. Ez azon­ban mind pénz. Arról nem is szólva, hogy egy bizonyos ter­melési színvonalat elérve, min­den mázsa többlettermésért nagy ráfordításra van szükség. Voltak árrendezések, egyes termékeknek fölment a terme­lői ára, ebből lehet fedezni a többletkiadást. Amikor ezt megemlítem a főkönyvelőnek, egy nemrég végzett számítás eredményét hozza fel példának. Minden­fajta árrendezés után — az előzetes számítások szerint — egymillió-százezer forinttal nőtt a tsz bevétele. A kiadás viszont négymillióval. A kü­lönbözeiét ki kell gazdálkod­ni. meg kell teremteni. Persze, ehet takarékoskodni is. Ám ha bejön egy gyengébb év, akkor baj van. A munkaerőhiánytól indul­tunk, pontosabban a nyugdíj­korhatár csökkenésétől. és egészen messze jutottunk. Olyan gondokkal ismerked­tünk meg, melyek mindenna­posak, beszélünk róluk, néha még hivatalos fórumokon is. de a helyzet nem változik. Hogy miért nem? Számos oka van. Az egyik a tsz-vezetők hozzáállása. Mert a tényeket meg lehet változtatni például jobb termelésszerkezet kiala­kításával. Ha egy nagy gaz­daság mondjuk borsót és ga­bonát termel fő növényként, s az egyiket elviszi egy beteg­ség vagy a jégverés, máris megvan a baj. Ez valóban nem a tsz-tagokon múlott, ha­nem a vezetők rossz szemlé­letén. Igaz. iparszerűen csak úgy tudunk termelni, hogy egy-két növényféleséget előnyben részesítünk, de kell, hogy legyen mellette más, ami kihúzhat a bajból. A műtrágya valóban drága, az istállótrágya olcsó, és bőven van belőle. Téves ál­lítás, hogy nem éri meg fel­használni. Sorolhatnánk a pél­dákat, melyek azt bizonyítják, hogy lehet eredményesen gaz­dálkodni kevés pénzből is. Jobban ki kellene használni például a helyi adottságokat. Akkor nem érhetné meglepe­tés az üzemeket. így minde­nen meglepődnek. Azon is, ha esik az- eső, azon is, ha nem esik. Ha a »meglepetések« le­hetőségét csökkentenék, akkor nem lehetne kétséges az év végi fizetés sem, és kisebb lenne a munkaerőhiány. Dán Tibor Végleg övék a serleg — Riadó . . .! Hideg őszi napon, késő éj­szaka hangzott el a parancs. Néptelenek a város utcái, be­zártak a szórakozóhelyeit, ki­haltak a községek. Néhány óra múlva azonban robogó gépkocsik igyekeznek a mun­kásőrökkel a járási székhelyre. Három óra sem telt el, a zász­lóalj munkásőreinek 95 száza­Harcgyakorlaton. Á segédeszközök gazdag választéka A részletek beszédesek, fi­gyelemre méltók, de az össze­gezés mindig többet mond. A szarvasmarha-tenyésztés fej­lesztéséről hozott 1972-es kor-t mányhatározat ótli csaknem ti­zenkétezer könyv, közlemény és fordítás jelent meg e té­mában. A hatalmas szám ön­magában hordja azt is, hogy csaknem minden részletkér­déshez igyekezett segítséget adni a szakirodalom. A teljes­ség igénye nélkül vessünk egy pillantást erre a gazdag kíná­latra. A .szarvasmarhatartás jöve­delmezősége nemcsak nálunk, hanem világszerte gondot okoz. Mezőgazdasági jellegű me­gyénk fejlődésében foptos sze­repe van az állattenyésztés­nek. A megyei pár.t-vb szer­dai ülésén ezért váltott ki élénk vitát az ágazat helyzete és fejlesztésének számos fel­adata. A testület megállapítot­ta: a negyedik ötéves tervben az állattenyésztés csak rész­ben teljesítette célkitűzéseit. \ Különösen nagy a lemaradás a szarvasmarha-tenyésztés - bein. Ebből kiindulva a terv — figyelem-be véve a megye adottságait — szarvasmarha- állományunk évi két-három százalékos növekedését írja elő. A tervidőszak végén húsz százalékkal több hízósertést vár a megye a gazdaságoktól. Szükség és lehetőség is van a juhállomány "hasonló arányú növelésére. Mindezek elérésé­hez több szakember képzésé­ről és munkába állításáról, ugyanakkor a régiek jobb anyagi és erkölcsi megbecsü­léséről kell gondoskodni. Ugyancsak az ötödik ötéves terv feladatairól tárgyalt pén­teki ülésén a Kaposvári Váro­si Pártbizottság. Megállapítot­ta, hogy Kaposvárnak tovább­ra is gyors ütemben kell fej­lődnie, hogy mind magasabb szintén töltihesse be a megye­székhely és a felsőfokú köz­pont szerepét. A számítások szerint öt év múlva mintegy 74 ezren la­kunk Kaposváron. Ez a fej­lődés természetesen új mun­kaalkalmat is kivárt. Több gyár, üzem rekonstrukciójá­val, munkaigényesebb terme­léssel, új gyár telepítésével kell munkahelyeket létesíteni. | A megnövekedett létszámú la- j kosságn-ak természetesen újabb lakások ezreire van szüksége. 1980-ig több mint négyezer család költözhet új otthonba. Ezzel kapcsolatban I a pártbizottság fölhívta a ta­nács figyelmét a szervezet­tebb beruházáspolitikára, a gazdaságosabb megoldások keresésére és alkalmazására. Bár az ötödik ötéves terv céljainak elérése elsősorban a város vállalatainak, gyáradnak eredményes gazdálkodásától, az átgondolt, következetes irá­nyítástól függ, a város politi­kai. közigazgatási szervei to­vábbra sem nélkülözhetik a lakosság áldozatkészségét, kezdeményezését. társadalmi munkáját. Az óvodák, általá­nos iskolák felújításánál, kor­szerűsítésénél. mindenekelőtt azonban a sportcsarnok építé­siénél várják a szocialista bri­gádok, más közösség'ek fel­ajánlásait. sokoldalú segítsé­gét. A társadalmi tevékeny­ségben. a lakosság önzetlen munkájában jelentős tartalé­kok vannak, melyeiket jobb szervezéssel az eddiginél ered­ményesebben lehetne felnasz- nálni a város fejlesztésében. A kaposvári népfrom.tbi- aottsáig és a tanács-v-b szerdai együttes ülésén is e téma vál­totta ki a legnagyobb érdek­lődést. Bár a négy évvel ez­előtt kötött megállapodás szel­lemében végzett közös mun­kálkodást eredményesnek ítél­ték meg, mindkét részről szükségesnek tartották az együttes tevékenységet új ele' mekkel, formákkal, módsze­rekkel bővíteni. Különösen a társadalmi munka gondosabb megszervezését, nyilvántartá­sát, az ehhez szükséges felté­telek megteremtését tűzték ki célul. Ugyancsak a társadalmi te­vékenység fontos területéről volt szó a Szakszervezetek Megyei Tanácsának pénteki elnökségi ülésén. Arról ala­kult ki élénk vita, hogyan le­hetne az eddiginél jobban, eredményesebben foglalkozni a dolgozók testkultúrájával, mozgásigényének fölkeltésével és kielégítésével. Olyan mun­kahelyek ez irányú gondjai­ról és tennivalóiról volt szó, melyek — és természetesen az ilyenék vannak többségben — nem rendelkeznek sport­körrel, és így a minimális fel­tételek sincsenek meg a moz­galomhoz. A frontáttöréshez minden illetékes — gazdasági és tpmiegszervezeti — veze­tőnek sokkal nagyobb felelős­ségére vám szükség. A számos feladat közül csak egyet eme­lek ki: a munkahelyi testne' velésben részt vevők sztfmát az ötéves terv végére három­szorosára akarják emelni. Eh­hez és a többi tennivaló meg­oldásához sem nélkülözhetik a sportbizottságok az üzemek dolgozóinak támogatását. Paál László Ezért elengedhetetlen ennek az ágazatnak üzemgazdasági elemzése. A MÉM Statisztikai és Gazdaságelemző Központja végezte el ezt a több irányú, széles körű kutátó- és össze­gező munkát, s a tapasztala­tokat Kulin Sándor adta köz­re összefoglaló a szarvasmar­hatartás és tejtermelés üzem- gazdasági kérdéseinek kutatá­si eredményeiről címmel. A MÉM publikációi közül ki kell emelni Bíró István—Csomós Zoltán A tenyésztés és a sza­kosítás főbb üzemi feladatai, valamint Merényi Tibor— Munkácsi László Tartástech­nológiai irányelvek című munkáját. A kutatóintézetek egész so­rozatokkal siettek a gyakorlat segítségére. A Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet például a Mezőgazdasági gépesítési ta­nulmányok című sorozatában tavaly jelentette meg ér zöld- takarmány-tároló tornyok vizsgálatáról, valamint a tej­termelés korszerű gépesítésé­ről szóló kiadványát. Agrár- tudományi egyetemeink ugyancsak messzemenően ki- ! veszik részüket a szarvasmar- haprogram végrehajtásának társadalmi munkamegosztá­sából. A Mezőgazdasági Könyvkiadó, az országos fel­ügyelőségek ugyancsak foko­zott figyelmet fordítottak a határozat megjelenése óta a témával foglalkozó publiká­ciók közreadására, nem be­szélve a szaklapokról, a folyó­iratokról. Gazdag, bőséges választék áll rendelkezésre mind az ál­talános, mindpedig a részlet- témákban. »Fontos feladat a szarvasmarha-állomány erő­teljes növelése a nagyüzemek­ben. Folytatni kell a haszno­sítási irányok szerinti szako­sodást, előtérbe helyezve a nagy hozamú tehenészetek ki­alakítását és — a tejtermelés alakulásától függő mértékben — a külterjes tartáson alapu­ló kevésbé eszköz- és mun­kaigényes hústermelést« — mondja ki a népgazdaság ötö­dik ötéves terve. Ennek a fel­adatnak a végrehajtásához immár csaknem tizenkétezer könyv, kiadvány, tanulmány, közlemény áll rendelkezésre segítségképpen. Hatalmas szel­lemi forrás, amelyből elen­gedhetetlenül meríteni kell mindenkinek, »aki közreműkö­dik a jelentős feladat végire- hajtasában. V. M. dottak meg sikeresen a mum- kásőrök. A kőröshegyi dom­bok, a balatomendrédi tavak nádassal borított környéke volt a »tanúja« helytállásuk­nak. — A közrendvédelemben, a vízi balesetek megelőzésében is számíthatunk rájuk. Sokat segítenek, jól együttműködnek velünk. Így beszélnek a siófoki vízi rendészetnél, a közrendvéde­lemnél, meg a közlekedési rendőrségnél dolgozók is. Nyá­Dániel János köröshegyi parancsnok. ri szombatokon, vasárnapokon a rendőrök mellett mindenkor ott látni a munkásőröket, akik sok vízi tragédiát, közlekedé­si balesetet, garázdaságot előz­tek meg, .veszélyes bűnözőket fogtak el. Szeptember 29-én éjszaka 11 órakor történt. Hazafelé tar­tott ifjú Csallós István mun kásőr, a pusztaszemesi laká­sára. Két ismeretlen emberre figyelt föl; még sohasem lát­ta őket a községben. Egy ke­rékpárt akarnak elemeini, amelynek tulajdonosát ismer­te. — Igazolják magukat! — szólította fel őket, s egy arra haladó ismerősét hívta segít­ségül. Nehezen akartak eleget tenni a felszólításnak, s en­nek oka hamarosan kiderült: mindkettő körözött bűnöző volt Ifjú Csallós István a Köz- biztonsági Érem arany fokoza­tát vette át ezért november > 7-én a megyei rendőrfőkapi­tánytól. emlékversenyen megyei elsők lettek, s az országos parancs­nok vendégeként ott voltak Budapesten, a felszabadulási ünnepségen. Eddig négy pár­ton kívüli munkásőrt nevel­tünk kommunistává. Azt vár­juk mindenkitől, hogy a leg­nehezebb helyzetben is becsü­lettel teljesítse munkásőri fel­adatát. Ez eddig — úgy ér­zem — sikerült. Ötvenhat esztendős vagyok, de szeret­ném a munkásőrségben ünne­pelni a megalakulás negyed- százados évfordulóját... Az alakulás­tól Varjú Már­ton az egység parancsnoka. «— Huszon­hármán vau­nak olyan munkásőröik Dohány Imre nyugdíjas. Ta~ kács István, Győrvári Vil­mos, Kauf­mann Lajos és mások —, akik kezdettől vise­lik az afél- szürke egyen­ruhát. Csordás József, Sápi J ános, Bognár József, Hor­váth István és Szincsák István ma már fiaik­kal együtt tel­jesítenek szol­gálatot. Har- minchárom munkásőrünk most kapja meg a 10—15 évi szolgálat után járó ki­tüntetést. Az ő példamutatá­suknak, helytállásuknak az eredménye, hogy negyedszer, s véglegesen elnyertük a serle­get. A versenyt folytatjuk... A tegnap tartott ünnepi egyse,ggyű'.iésen, amelyen részt vett Barta Gyula, a munkás­őrség országos parancsnoká­nak a helyettese is, Zsák Fe­renc megyei parancsnok nyúj­totta át a serleget a József At­tila munkásőrzászlóaljnak, akiket köszöntött — további eredményes munkát kívánva — Tanai Imre, a megyei párt- bizottság titkára és Tóth Já­nos, a városi pártbizottság el­ső titkára. Az ünnepi egység- gyűlést műsorral üdvözölték a balatonszemesi úttörők, majd a hazánkban ideiglenesen ál­lomásozó szovjet déli hadse­regcsoport fúvószenekara adott hangversenyt. Szalai László Somogyi Néplap a. Negycdszer is elnycrtéh, s ezzel végleg birtokukba vet­ték a megyei parancsnokság vándorscrlegét 'a siófoki Jó­zsef Attila zászlóalj mun- kásőrci. léka már meghallgatta a harc- I parancsot, elfoglalta helyét a Zamárdi környékén lévő er- j dőkben. Sűrű, bozótos, göd­rökkel teli, igen nehéz a terep. Méterről méterre kúszva, át­nedvesedett ruhában közeli- ; tették meg a rejtőző »ellensé- < get«. Mire hajnalodott, sike­resen befejezték a gyakorla­tot, teljesítették a feladatot. Az értékelés: megfelelő. Előt­te azonban mar kiváló, illetve jó eredménnyel hajtották vég­re a kötelezően előírt lőgya- korlatokat. Az alakulás óta eltelt 19 év alatt sok nehéz feladatot ol- i A kóros hegyi szakaerz pa­rancsnoka Dániel János. Az Űj Kalász Tsz kerek! üzemé­ben esztergályos, négy évtize­de dolgozik gép mellett. A felszabadulás óta kommunis­ta. Az ünnepségen — 14-en kapták kiváló jelvényt’ — ő a harmadik kiváló parancsnok kitüntetést vette át. — A szakasz összefogásának, helytállásának az eredménye e kitüntetés. Nálam van ifjú Csatlós István, s itt szolgái Kaposi László is, aki rajáv;/! most negyedszer érdemelte ki az egység legjobb raja kitün­tetést. Tavaly a felszabadulási

Next

/
Oldalképek
Tartalom