Somogyi Néplap, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-22 / 18. szám
650 bojler naponta Reggeli tilalom Nem mérnek szeszt Tegnap reggel lépett életbe a szeszkimérést korlátozó intézkedés a kaposvári vasútállomás környékén. Szőnyi Ferenccel, a megyei tanács kereskedelmi osztályának csoportvezetőjével elmentünk néhány vendéglátóhelyre, üzletbe, hogy meggyőződjünk a rendelet megtartásáról. Tégláson, a Hajdúsági Iparmű vekben a múlt évben befejeződött a forróvíztárolót gyártó részleg rekonstrukciója. Most már naponta 650 bojlert készítenek. Ebben az évben 171 ezer darab hagyja el a gyárat ebből az igen keresett termékből. Ez a mennyiség hetvenezer darabbal több a tavalyinál. Szerettem az apámat Az asszony letette a földre a két téli szatyrot, s betehup- pamt a fotelba. Zsebkendőt halászott elő nyúlott, zsírfől- tos pulóverének ujjából, s meg-megtöixjlte gyöngyöző homlokát. — Mit gondol, hány éves vagyok? Meglepett a kérdés. Zavartam, talán egy tócsát felületesen néztem végig az elhízott, gondozatlan hajú asszonyon, s í-áváígtaim, hogy talán ötven. Bosszúsan legyintett. — Harminchat vagyok.. de ne törődjön vele, mér nem sért, hogy öregasszonynak néznek. Egy ideig elbíbelődött a zsebkendővel, csak utána fogott bele a panaszába. Eleinte semmit sem értettem a folytonos »nem bírom to- váibb«-faIikiáltások!kial félbeszakított szóáradatból. Azután összeállt a kép. Három testvére az öreg édesapja gondozásának minden nehezét aiz ő vállára tette. Nem is megegyezéssel került hozzá a papa, csak addig, amíg a Jó- zisiék festetnek. Azután ottfelejtették. — Nézze, én szerettem az apáimat __ — S most? — Nem tudom, ne kérdezze! Észre sem vette, hogy kiabál. — Jöjjön él a faluba, bárki megmondja, milyen dolgos az uram, a fiam. A lányom kitűnő tanuló. A béke azonban kiköltözött a házunkból. Csak a veszekedés furton-furt. Ga- lamblelkű az én páram, az még nem ütött meg senkit. de teginap már a baltáért indult a kamrába. Én álltam el az útját, sírtam: ezt nem telheted, János! A lányom odaborult elé, s úgy könyörgött, apám, ne tessék tenni semmit. — Kötekedő aiz öreg? — Mégha csak az volna .. Beleszól mindenbe, de ha iszik, akkor aztán kibírhatatlan. Minden cafkának elmond a lányommal együtt, a pénzét követeli, összetöri, ami a ke- aeügyébe esik. Már úgy jön haza... Elvállal mindenféle erdei meg ház körüli munkát, a szerszámok helyett azonban inkább a pálinkás bütyköst emelgeti. Amikor eladtuk a régi házunkat, minden testvér megkapta a jussát. Én az utolsó fillérig betettem a takarékba, s azóta se nyúltunk hozzá. Nekem ne vethesse senki a szememre, hogy azért tartom őt. — Talán mondta valaki? Lehajolt, s az egyik szatyorból gyűrött levelet kotort élő. — írták is ... Olvassa csak a drágalátos bátyám sorait. Brigádvezető, most épült szép új házat. A múltkor könyörögtem neki, hogy legalább egy hétre vigye el a papát. Hát ő aztán megadta nekem: »■Aki zsebre tette a pénzt, az gondoskodjon az öregről...« Hát én gondoskodom, de már nem bírom tovább. Tudja, mit mondott a doktor úr? »Maíkamé, drága — mindig ilyen szépen beszél —, erre nincs gyógyszer«. Hát kérem, azért jöttem én ide. Megadnám a testvéreim címét. Kérdőn és hirtelen nézhetem rá, mert már magyarázta is. — Ha innen hivatalosan írnának nekik, hogy vegyék magukhoz apánkat, akkor biztosan nem mondhatnának nemet. Ügy nézte a gépet az asztalon, mintha abban nejlene a varázsszer. — Ha nem segítenek raj tam — szakította félbe kitérő válaszomat —, akkor ón úgyis öngyilkos leszek! S elölről kezdte a példák sorolását, mint teszi az apja pokollá az életét. Egyre visz- szataszítóbbakat citált, s szinte örült, hogy sikerül megdöbbentenie. Nem szakítottam félbe, a testvérei jártak az eszemben, akik egytől egyig jómódúak, s teljesen leírták a számláról a gondoskodás minden kötelezettségét. Hát csoda, hogy ez a megfáradt, megkeseredett asszony úgy a fejébe vette: a géppel írott, lepecsételt levelek a parancsolat erejével hatnának. Egy egész délelőtt beszélgettünk még. A végén megnyugodva nyúlt a szatyrokért, s elindult a testvéreihez, hogy még egyszer, utoljára beszéljen velük. Hiába várom azóta, pedig azt ígérte, újra eljön, ha nem éri el a célját. Talán még sincs szüksége azokra a gépelt levelekre? Lajos Géza Szokatlanul csöndes a vasúti várótermi bisztró. Hiányoznak a kora reggeli iddo- gálók, tisztább, kulturáltabb körülmények között várhatják a vonatot az utazni szándékozók. Ám még valami hiányzik: az üdítő ital — csupán egyféle volt — és a meleg reggeli! A bisztróban csupán forró tea kapható, nincs tej, kakaó, tejeskávé. A mozgóárus poharas kakaót kínál, nincs melléje üres zsemle, kifli, csak szendvics. Ebből van elegendő a bisztróban is, azután kapható pogácsa, debreceni, sült oldalas. A tanács 8 óráig tiltotta meg a szeszes ital kimérését, ám a központ belső utasítása 5-től 7-ig írta elő. Hét és nyolc óra között 15 liter szeszt mértek ki, bőséges a kínálat. Kimérve adták a rumot, a konyakot, a ke- vertet és a cseresznyepálinkát, s volt féldecis üvegekben szilva-, vegyes és körtepálinka. Reggeli italokból, üdítőkből szintén ekkora választék kellene! reggelenként 30—40 liter szesz is elfogyott. Napi 3—4 ezer forint a forgalomcsökkenés, ezt a gazdagnak mondható reggeliválasztékkal akarják ellensúlyozni. Tea citrommal és anélkül, kakó, tej, tejeskávé, kocsonya, virsli, szendvics és üres zsemle, kifli, hideg ételek kaphatók. Eltűntek a reggeli iddogálók a vendéglátó vállalat Rákóczi téri bisztrójából is. Nyolc asztalnál iskolába tartó diákok reggeliztek, teát, kakótt kávét zsemlével, kiflivel. Itt is kapható virsli, debreceni. A vállalat vezetői nem csupán a reggeli órákban tartják meg a szeszfogyasztást elrendelő tilalmat. Tizenegy és tizennégy óra között csali sört és üdítő italt szolgálnak fel — ötfélét kínálnak üdítőből —, hogy az italozók ne zavarják az ebé- delőket reggelenként. Sok érteim« nincs, hogy reggel hat órakor nyisson. Meglepően kevés a vendég az áfész Badacsony büféjében. — Citromos teát, egy pár virslit meg két zsemlét kérek ... Szokatlanul hangzik ebben a helyiségben az ilyen rendelés, ahol a korábbi napokban — Két pálinka, egy fél rum ...! Meglepődik a vendég, amikor a kiszolgáló tejet, kakót, virslit meg pogácsát javasol helyette a Zalka Máté utcában levő Kapos borozóban. Sokan inkább fogyasztás nélkül távoznak, s akadt olyan vendég, aki láthatóan erőlködve itta meg a nagyfröccs helyett a jaffát. Ebben a helyiségben a tömény szeszt, bort, sört tartalmazó üvegeket csalva tilalmi idő lejárta után rakják ki. A Rákóczi téri Deiicatesse- ben meg a vásárcsarnoki 348-as élelmiszerboltban hiába kérik a féldecis üveg konyakot, pálinkát. Nincs, mert a vállalat vezetőinek utasítására kivonták az üzletekből. A vásárcsarnoki büfé vezetője panaszkodik, hogy hiába kínál virslit, nem viszik; hozzá főként pálinkát inni mennék Több vendéglátóhelyen megnéztük, hogy az állomás környéki szeszkorlátozás milyen hatással van a forgalomra. Az Erzsébet vendéglőben semmit nem jelent, a Kapos bisztróban is »csak« a szokásos 25—30 liter szesz fogyott el reggel. — Ha így folytatódik kocsmává változik a presszó. Hiába mondtuk, hogy állva nem lehet fogyasztani, azt felelték: munkába sietnek. Hetesével rendelték a konyakot meg a pálinkát. Reggel annyit kiszolgáltunk tömény szeszből, mint máskor egész nap — panaszkodott a Corsó vezetője, dr. Rétsági Béláné. A felszolgálók szintén, akik láthatólag nem örültek annak, hogy a tömény szeszt kedvelők az ő egységüket rohanták meg. A reggeliző diákok emiatt szorultak ki az üzletből. Hozzávetőleges számítások alapján a tegnap életbe lépett korlátozó intézkedések eredményeként naponta húszezer forinttal kevesebb szeszes ital fogy el- a kaposvári állomás környékén. Ez mindenütt nagy hatással lesz a forgalom alakulására. Ezért szükséges, bogy a reggeli nagyobb választékával pótolják a forgalomcsökkenést. Amikor a Kaposvári Váro- si Tanács határozatát közöltük, megírtuk, hogy további korlátozó intézkedések is várhatók. A Corsó és a Kapós bisztró példája bizonyltjai erre igen nagy szükség van! Szahri László Félmilliónál több kilométer Ezerötszáz elsősegély Hatvannyolc betegen már nem segíthettek f-3 Esetleg Mercedest-i Á megye mentőállomásairól —Kaposvárról, Barcsról, Csurgóról, Nagyatádról, Marcaliból, Fonyódról, Balatonsze- rnesről, Siófokról és Tabról — tavaly ötvennyolcezerszer indultak betegért a fehér kocsik. Négyezer-ötszáz alkalommal orvos is ült bennük, hogy a rászoruló a lehető leggyorsabban szakszerű segítséget kapjon. (Ezt a segítséget megközelítően azonos színvonalon nyújtják a mentőtisztek is.) A somogyi mentők munkájának egyharmada a kaposváriakra hárul. Dr. Szöllősy József mentőállomás-vezető főorvos kimutatásai szerint a tavalyinál kétszázzal többször, összesen ezerötszázszor siettek elsősegélyt nyújtani. (A többi útjuk javarészt betegszállítás volt) Hatvannyolc betegen Növényvédelmi tájékoztató Almásaink védelméről A múlt évben szokatlanul erős volt az almafák hajtásainak lisztharmatos fertőzöttsé- ge. A változékony időjárás, a hűvös és esős periódusok közötti néhány napos vagy hetes fölmelegedési időszakok, az augusztusi meleg időjárás és a hosszan tartó meleg ősz elősegítette a kórokozók járványszerű elterjedését. Augusztusban és szeptemberben megyénk minden almagyümölcsöse, s a hajtásoknak átlagosan 40—50 százaléka fertőzött volt almafa-lisztharmat- tal. A kialakult erős hajtás- fertőzöttséget alapvetően két tényező, a tartós kemény fagy (mínusz 20—25 fokos hőmérséklet) és a metszés csökkent- heti jelentős mértékben. A metszés önmagában nem elég hatásos, másrészt rendszeres elvégzését a nagyüzemi almásokban a munkaerőhiány nehezíti, illetve a művelési mód (sövénytelepítés) nem kívánja meg. Ha az időjárás enyhe marad, akkor ezen a tavaszon erős hajtásfesrtőzöttségre és korai levélfertőzésre kell felkészülni. Ez fokozott védekea Somogyi Néplap zéseket indokol — idejében a a járvány megfékezésére. A védekezést rügypattanáskor vagy közvetlenül rügypattanás után kell elvégezni, ugyanis a rügyekben áttelelő gomba micéliumai ebben az időben indulnak fejlődésnek, s ebben az időszakban jön létre az elsődleges fertőzés. A védekezést téli higítású mószkénlével végezzük. Hatása — főleg, ha azt még 0,5 százalékos töménységű vasgá- liccal is fokozzuk — az alacsony hőmérsékleti viszonyok között jobb, mint a kolloid kénikészítményeké. Eredményesen alkalmazható még a Karathane (0,1 százalékos töménységben) is, amely már 5 fok feletti hőmérsékleten hatásos. Ha nincs lehetőségünk a mészkénlé elkészítésére, akkor a lisztharmat elleni védekezésre a Neopol 0,5 vagy a Thiovit 0,75, illetve a Mores- tan 0,05 százalékos oldatának valamelyikét használjuk. A múlt évi számottevő almafa- varasodás-fertőzés miatt keverjünk a permetlébe Miltox Special vagy Cuprosan Super D 0,3 százalékos oldatot is, mert a varasodás fertőzését létrehozó aszkospórák kiszóródása is megkezdődhet ebben az időszakban. Megvalósult álom Jó pár ember akad, akinek életútja nem mindennapi. Van, akinek a szakmája, a mumikája aiz, amiért az előbbi jelző illáik rá, másoknak a sorsa. Komáromi Zoltánnál mindkét ok közrejátszik. Jelenleg a Kapós menti Szabadság Vadásztársaság hivatásos vadásza. Amikor »átnyergelt« erre a pályára, tulajdonképpen régi, gyermekkori álmát váltotta valóra. — Gyermekkoromban — meséid — az erdő, a természet szerelmese voltam. Erdő meUeitt laktunk, és egy öregedő erdésszel jártam a környéket. Azután mégis egészen más pályát kellett választanom. Harminchárom éviig órás voltam. Budapesten dolgoztam, és nehezen viseltem el az óriási nyüzsgést. 1939-ben kezdtem ezt a szakmát. Az egyetlen, ami tűrhetővé tette számomra a várost, az a sport. A Vasasban tornásztam, nyáron pedig szinte állandóan a Dunán húztuk az evezőket. Al órásmestersógigel föl kellett hagynia. Egészségi állapota megromlott a sok gömye- déstől, üléstől. Az orvos azt mondta, a szervezete már nem bírja azt a munkát. Akkor jött Kaposvárra, és úgy döntött, hogy harminchárom év után valóra váltja gyermekkori álmát: az erdő embere lesz, hivatásos vadász. Az újrakezdéstől nem félt. Ismét tanulni kezdett. Elvégezte Szefcszárdon az alapfokú, egyéves iskolát. Akadtak segítőtársak is: az akkori megyei fővadász, hivatásos vadászok, vadásztársasági elnökök. Ö pedig beszerzett minden szakkönyvet, írást, amelyből tudást meríthetett. Ügy érezte, most gyorsan meg kell tanulnia mindazt, ami az évtizedek során elmaradt. Végigjárta a rezervátumokat, a vadnevelő telepeket, és egy tizenéves mohóságával tanult. 1969 körül már rendszeresen eljárt Mikébe Kis Istvánhoz, akitől gyakorlati ismereteket szerzett. Amikor kisegítő vadőr lett, minden percét az erdőben töltötte, és egyre inkább szerelmese lett a természetnek. 1972-ben végképp szakított az órásmesterséggel, és magára öltötte az erdei emberek zöld ruháját. Most ötvenegy éves, de az idő semmilyen nyomot nem hagyott rajta. — A mi munkánkat nem lehet muszájból csinálni. Az erdőnek, a vadnak csak az lehet igazán gazdája, aki szereti is. Mert azt befogadja a környezet, és megmutat neki mindent, ami szép. Aki nem így tesz, az előtt rejtve marad *ez a világ. Valamikor erdőkerülőknek, vadőröknek nevezték, ma hivatásos vadászoknak hívják Komáromi Zoltánt és társait. Ez a kifejezés sem tökéletes, de jobban fedi a valóságot, mint az előző kettő. Gazdái ők a vadállománynak. Nemcsak védik, hanem etetik, gondozzák az erdők lakóit. A természet egyensúlyát igyekeznek fenntartani. — Az Óladi Mezőgazdasági Szakiskolát is elvégeztem. Szükségem van erre, mert a gyakorlati tapasztalatok csak altkor érnek valamit, ha elméletileg is felkészült az ember. Az elméleti felkészültség pedig sokoldalú kell legyen. Nincs szebb, mint végignézni a fácánokat, vagy azt, hogyan verekszik egy fácánka- kas egy nyúllak Figyelni az őzeket, amint kiváltanak az erdőből, csodálni a szarvast, ahogy ott áll a lebukó nap fényében, a szálerdő előtt, így láttam egyszer egy dám- bikáit. Rögtön azt mondtam: ez a mesebeli csodaszarvas, annyira szép volt. Persze a hivatásos vadásznak néha lőnie is kell. Ilyenkor gyakran támad rossz érzésem, és legszívesebben leengedném a puska csövét. De hát ez is a munkánkhoz tartozik. Komáromi Zoltán most elköltözik Kaposvárról. So- mogyaszalón vett. egy kis parasztházat, ott lakik majd, mert akkor még közelebb lesz az erdőhöz. Ügy tervezi, hogy lovat vásárol, azzal járja a területet. Végre teljesült gyermekkori álma, valóra vált mindaz, amiről sokáig csak ábrándozott. Dán Tibor már nem segíthettek; lioJtan találták őket, vagy a mentőautóban kellett megállapítaniuk a halált Az ilyen eseteket szigorú vizsgálat követi, ellenőrzik, hogy a szolgálatot teljesítők megtettek-e mindent a beteg életének megmentéséért Közismert lelkiismeretességükkel tavaly sem volt baj, mulasztást nem állapítottak meg. Ennék ellenére néha panaszok érkeznek. A kifogások majdnem mindig félreértésből származnak, vagy abból, hogy a betegnek — nem balesetesnek, nem rosszullét- ben szenvedőnek, hanem kórházi felülvizsgálatra beren- deltnék — esetenként várnia kell a mentőre. Csupán a kaposvári mentőállomás tizenkét kocsija félmilliónál több kilométert száguldott a múlt évben a megye útjain. Az utóbbi időben gondok támadtak a Robur rohamkocsival, melynek a motorja kifogástalan, de a karosszériája nem jó. Az állomás minél hamarabb szeretne egy új rohamkocsit, esetleg Mercedest, amely másutt az országban már bevált. Fürge a Nysa kocsi is, csak szűk a hely, s nehezebben dolgozik benne az orvos. Azt szeretnék, hogy az eddigieknél többször induljon orvos a hívásokra. A kaposvári mentőállomáson jelenleg a megyei mentőfőorvos, a kaposvári állomásvezető főorvos, s egy beosztott orvos váltja egymást. Mellékfoglalkozásban dolgozik itt egy sebész rendőrorvos és egy kórházi adjunktus, egy belgyógyász orvos is. A főorvos szerint ez még mindig nem elég, több orvost be kell vonni a kaposvári mentőállomás munkájába. Dr. Szöllősy József elmondta, hogy majdnem teljesen megszűntek a — nem is olyan régen még igen gyakori — panaszok a segélykérő telefonokra, a posta rendszeresen vizsgálja, javítja a vonalakat és a készülékeket. P. D.
