Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-09 / 288. szám

A vártnál több kukoricát vesznek át A szár sem mellékes FALUGYŰLÉSEN A fiatalok véleménye December elsején mintegy 1600 hektáron volt kint a ku­korica a somogyi termelőszö­vetkezetek földjein. Az időjá­rásból következtetve ma már alig lehet kint valami: a szá­raz napok kedveztek ennek a munkának. A kombájnnal történő betakarításnál egy­szerre kerül le a teljes nö­vény a tábláról, a kézi vagy gépi csőtörésnél azonban ott marad a szár. Ezt többféle­képpen hasznosíthatják: ké­szítettek belőle silót a gazda­ságok, de földre is szecskáz­ták, műtrágyával »-erősítet­ték«, és talajgazdagító anyag­ként leszántották. Azt is lát­tuk (ezt ábrázolja képünk), hogy felaprítva alomnak gyűj­tötték össze. Mindemképpen célravezető a kukorioaszáír hasznosítása, ugyanis nem olyan »melléktermékről« van szó, amelyet nélkülözhetnének gazdaságaink. A Somogy megyei Gabona­felvásárló és Feldolgozó Vál­lalat tegnapig 15 574 vagon kukoricát vett át a megye me­zőgazdasági nagyüzemeitől, s úgy számolnak, hogy az év végéig ez a mennyiség 16 Megtakarított munkaórák Ügyintézés a gyárban Még kevesen ismerik Nem mindenki tudja, hol és hogyan intézze el az ügyeit. Az eligazításra nagyon sok he­lyen van lehetőség. Az egyik legfiatalabb fórum a szakszer­vezeti jogsegélyszolgálat. Je­lenleg már öí helyen műkö­dik ilyen a megyében, kettő hamarosan egyéves múltra te­kint vissza. Sok vállalatnál tervezik e szolgálat bevezeté­sét, éppen ezért érdemes köz­readni az eddigi tapasztalato­kat. A szakszervezetek az üzemi dolgozók jogainak és érdekei­nek hatékonyabb védelme cél­jából szervezik ezeket a fóru­mokat. Ezek a jogi tájékozta­táson, a tanácsadáson kívül a jogi képviseletet is ellátják, ha erre szükség van. Nagyon érdekes összesítés készült az öt somogyi jogsegélyszolgálat ügyeinek összetételéről. Eb­ből kitűnik, hogy a családjo­gi, a polgári jogi ügyek sze­repelnek a legnagyabb arány­ban. Jóval kevesebb a mun­kajogi, a társadalombiztosítá­si, s legkevesebb az állam- igazgatási ügy. Ha a várthoz viszonyítunk, akkor sok a munkajogi, a társadalombizto­sítási ügy, hiszen erre más fó­rumok is választ adtak eddig is. Azok a dolgozók, akik el­mennek a fogadóórára, több­nyire azonnal megkapják a tájékoztatást. Olyan is előfor­dul, hogy segítenek okiratok elkészítésében, beadványok megírásában. Jogtanácsosok, nyugdíjas jogászok, jogi vég­zettségű vezető beosztásúak állnak rendelkezésükre. Az eddigi tapasztalatok szerint nagy előny, hogy bizonyos ügyekből nem lesz tengerikí- gyó, simán, döntőbizottsági eljárás nélkül pontot lehet tenni a végére. Erre az elektroncsőgyárban, a kapos­vári mentőállomáson is volt példa. Még kevesebb időt ven­ne el az ügyintézés, ha a jog­segélyszolgálathoz fordulók elvinnék a szükséges iratokat. Elképzelhető a beavatkozás akadálya, ha megemlítjük, hogy van, ahol háromheten­ként van fogadóóra. Nagyon sok panaszt csak a tanácsnál lehet elintézni. Ép­pen ezért fontos, hogy a jog­segélyszolgálatok vezetői meg­tették az első lépéseket a köztük és a tanácsok közötti kapcsolat ‘kiépítésére. Amikor tájékoztatást, felvilágosítást kémek, készséggel és gyorsan megadják a tanácsokon. Elis­merésre méltó, hogy a tabi tanács fogadónapot tartott a Videoton számítástechnikai gyárában. A dolgozók a hely­színen választ kaptak, ha szük­ség volt rá, akkor pedig elin­tézték az ügyeket. Ezt a pél­dát máshol — még ha nem dolgozik is a jogsegélyszolgá­lat — követhetnék. Sok minden hiányzik még a jogsegélyszolgálat színvona­lának emeléséhez. A legfon­tosabb lenne, ha mindenhol beszereznék a törvénykönyve­ket, jogszabály-gyűjteménye­ket, közlönyöket. Ezek nélkül nem lehet kiiktatni a fölösle­ges lépcsőfokokat. Megkönnyí­tené még a munkát, ha a vál­lalatok vezetői ugyancsak tar­tanának fogadónapokat. A szakszervezeti bizottságok teendője, hogy a közösség ér­dekében erre ösztönözzék őket. A jó bornak is kell cégér, így e hasznos tevékenységnek is. Az SZMT közgazdasági osztálya szerint most a pro­paganda erősítése a legfonto­sabb. Faliújságon, hangszórón, falragaszokon keresztül lehet­ne megismertetni a dolgozók­kal, hogy van, és mivel fog­lalkozik e fórum. S mivel a központokon kívül majd a te­lephelyekre, később a nagyvál­lalatokra is kiterjed ez a szolgáltatás, érdemes hang­súlyozni, hogy az öt iroda te­vékenysége révén már eddig több ezer munkaórát lehetett megtakarítani. la. G. ezer vagon fölé emelkedik. Jóval több ez, mint amennyit a betakarítás kezdetén vár­tak, akkor ugyanis 12—13 ezer vagonra volt kilátás. Az eddig átvett szemes kukoricából csaiknem 7 ezer vagonnal — bértárolás keretében — a gaz­daságokban helyezett el a vállalat. Jelenleg a mélyszántás adja a legtöbb munkát a gé­peknek. A . termelőszövetke­zeti közös és háztáji gazda­ságokban ennek felén jutot­tak túl, az állami gazdaságok előbbre tartanak. Itt is, ha­sonlóan a kukorica betakarí­tásához, a huzamos időn át kedvező időjárás adott és ad­hat nagyobb lendületet a munkának. Ahol fiatal gyárak, üzemek vannaik, ott sok a fia­tal ember is. Ahol számító­gépeket gyártanaik, vagy a vi­lág .távoli tájaira készült ha­talmas tartályokat, ott sok szó esik a termelés korszerűségé­ről, a gyártmányszerkezetről, a munkaszervezésről. Mindez persze csak egyik oldala Tab- naik. A másik a hagyomá­nyok, Ezekről azért essen ke­vés szó, mert éppen az előbb említettek határozzák meg mindig erősebben a több ezer lakosú nagyközség mai arcu­latát, jövőjét. A napokban tartott falugyű­lésen a Videoton. Számítás- technikai Gyár tabi gyáregy­ségének fiataljai előtt szólt az ez évi munkáról dr. Szabó Károly tanácselnök. Reprezen­tatívnak lehet mondani ezt a falugyűlést azért is, mert fia­talok voltak a részvevői; azért is, mert a fölvetett gon­dok az egész lakosságé voltak, sőt — minthogy a gyáregység fiataljainak jó része a kör­nyező falvakból jár be dol­gozni — azért is, mert szóba kerültek o társközségek gond­jai. — Ha úgy tetszik — mond­ta a tanácselnök —, tekintsük a mai gyűlést fórumnak. S ez hatott. Nemcsak a fia­talos lendület, a gyorsan per­gő kérdések voltak a jellem­zőek, hanem az is, hogy a föl­vetett problémáik mind közér- 1 dekűek voltak — mintha egy láthatatlan »játékvezető« elő­re megszűrte volna a »kame­ra elé kerülő« kérdéseket. A lakás- és kommunális ellátás, a ‘kulturális és művelődési, a szociális és az egészségügyi helyzet, a kereskedelempoliti­ka és még sok olyan téma, amelynek felvetésekor észre­vehetően még élénkebb lett a figyelem. Két érdekes témát mi is feljegyeztünk. Százszemélyes óvoda építését tervezték Ta- bon. A létesítményre nagy szükség van, sok az apróság. , Am nerrt sikerült megcsinálni, Évadzáró túra • • Ötéves a kaposvári egyesület Vasárnap évadzáró túrára hívta egyesületi tagjait és a természetbarátokat a Kapos Turista Egyesület. A töröcskei víztározó, a gyertyánosi Gyöngyvirág turistaház volt az úticél, ahol a jó ebéd után az egyesület elnöksége rövi­den értékelte az 1975. évi munkát, a turizmus helyzetét. A százkét tagú Kapos Tu­rista Egyesület ötéves. Meg­alakításával sikerült elérni, hogy a természetjáró 6port kedvelői önálló egyesülethez, nem pedig különböző sport­egyesülethez tartoznak. A létrehozáskor az volt a cél, hogy elsősorban a város környékét ismertessék meg. A rendszeres túrák útvonala Bő- szénfáig, Lipótfáig, esetenként a baranyai Sasrétig tartott. 1973-ban huszonhat túrát ve­zettek, melyeken 263-an vet­tek részt. Egy évvel később már negyvenöt volt a túrana­pok száma, és 510-en hódoltak a természetszeretetnek. Az idén emelkedett legnagyobb mértékben a szervezett kirán­dulások száma: 113 túranapot tartottak. A sportegyesület túravezetői saját ismereteikre alapozva irányítják csoportjukat, mivel a mai napig sem rendelkez­nek város környéki turistatér­képpel. (Néhányuknak ötven évvel ezelőtti, régi térképe van.) Bár a természetbarát szö­vetség gondoskodik szervezett túravezetők képzéséről, ezen a téren is vannak fogyaté­kosságok. Szükséges, hogy a tanfolyamokra időben hívják föl az egyesületek figyelmét. A természetjárók nagy szol­gálatot tesznek a természet­es környezetvédelemnek is. Klubjukban hasznos erdé­szeti és vadászati ismeretekre tesznek szert; ez azért is szükséges, hogy a táj növény-1 és állatvilágát megvédhessék. j I Segítik a műemlékvédelmi fi- j j gyelőszolgálat munkáját, s részt vesznek a honismereti bizottság tevékenységében is. A természetjárás népszerűsí­tésére a Fetőfi általános is­kolában és a háziasszonyok klubjában rendszeresen talál­koznak a kirándulókkal. Egy túra — egy népdal címmel a közös éneklés programját is meghirdették, s azóta az egyesület tagjai sok szép ma­gyar népdal ismerői. Az egyesület ismertebb lé­tesítményei : a Gyertyános-er­dőben a Gyöngyvirág turista­ház, ahol táborozási lehetőség és szállás is van. Ugyanitt ké­szült el a Forrás pihenőház. A Gálosfa környéki Nagytót- város alatti területen a Ka­kukk pihenőházat részben az egyesület tartja fenn. vagy ahogy a tanácselnök fo­galmazta: »nem lett belőle semmi«. Illetve: összefogtak a tabiak. Terveztek és szervez­tek, agitáltak, azután — öt hó­nap elmúltával — építettek társadalmi munkában egy het­venöt személyes óvodát. A Videoton gyáregysége egyma­ga 750 ezer forinttal segített — nyilván azért, mert dolgo­zóinak átlagéletkora 24 év. A másik példa: hévízkuta­tásra a tanács 7 millió forin­tot költött. Csaknem kétezer méter mélyre fúrtak le, ám a keresett hévizet nem találták. Egyedül a talajminták elké­szítését tette lehetővé a 7 millió forintos kiadás ... Dr. Szabó Károly — amikor a válaszokat adta — gyakran vezette be ezzel a témát: az igény jogos! Így a falugyűlé­sen részt vevőket is »minősí­tette«, hiszen csak az közér­dekű kívánság, amelynek tel­jesítését többen joggal vár­ják. Az autószervizről, a busz­megállóról, a parkosításról, a járdaépítésről, a tanács ügy- félfogadási rendjéről kérdez­tek a fiatalok a beszámoló meghallgatása után. Nagyon tetszett az aktivi­tás. Az, hogy a beszámoló után Kudich Antal, a gyár­egység főmérnöke a szemét- szállítással kapcsolatban ezt mondta: nem fogadjuk el a választ! Az, hogy a tanácsel­nök a legapróbb részletekre is kitérve felelt: miért csök­kennek a nagyközségi közös tanács lehetőségei az új beru­házásokra. Szakképzett fiatal­emberekkel állt szemben, akiknek sem a számvitel, sem a közösség iránti törődés nem idegen. Akik azt mondták: le­het. hogy ezen a témán hosz- szabban fogunk vitatkozni . .. Valójában azonban a vita nem tart hosszú ideig. Bái* amikor valaki azt szeretné, hogy az új lakótelepen minél előbb legyen járda és úttest, vagy hogy a vízvezetékekről ne mossa le az esővíz a la­zán rátömött földet, vagy a buszjáratok időben és ponto­san közlekedjenek, rendszerint szenvedélyesebbé válik a hangja. A kívánságok azon­ban napirenden maradnak. Már csak azért is, mert a jövő év végén ismét számot kell adnia a tanácselnöknek a testület nevében: mit tettek a kérdések jegyzőkönyvezése után, mennyit fejlődött Tab. A napokban megtartott falugyűlésen a részvevők kö­zötti összhangot itt fedeztük fel: a sok okos és megfontolt kérdésben és a tanácselnök egyik tömör válaszában. Ezt mondta: — A falugyűléseken el­hangzott közérdekű bejelen­tések, kérések, javaslatok alapján áll össze a tanács fejlesztési terve. M. A. Ki minek a mestere? Cukrászok, szakácsok, felszolgálók (Tudósítónktól.) Fekete Ágnes: Balatonbog­lár: — Nagyon szeretem a cuk­rászszakmát, már több verse­nyen vettem részt. A politikai kérdések megválaszolásánál talán előny lesz, hogy most állok érettségi előtt. György D. József, Nagyba­jom: — Tíz éve vagyok felszol­gáló. Szeretem a szakmámat. Jó helyezést remélek a ver­senyen. Pomózi László, Nagyatád: — Az Ezüst kanoséban dol­gozom, ez az első versenyem. Harmadéves szakácstanuló vagyok. Hidegtálat, rántott sajtot tartárral, csáki rosté­lyost vajas galuskával és tú­rós gombócot készítek a ver­senyen. Érdekes rendezvénynek adott otthont december 7-én, vasárnap a balatonboglári áfész Hullám étterme. A KISZ, a Belkereskedelmi Mi­nisztérium, a SZÖVOSZ és a KPVDSZ kiírásának megfele­lően került sor az »Alkotó ifjúság« pályázat keretében a Ki minek mestere? vetélkedő alapszintű versenyére. A szö­vetkezeti vendéglátásban dol­gozó fiatalok, felszolgálók, szakácsok, cukrászok, álltak az éttermi asztalok, habverő­üst mellé, vették kezükbe a főzőkanalat, hogy bizonyítsák szakmai jártasságukat, gya­korlati tudásukat, politikai is­mereteiket. A zsűriben a KISZ, a KPVDSZ, a vendéglátó válla­lat képviselői és a MÉSZÖV szakemberei voltak. Izgalom, feszültség, munka. Kik lesznek a legjobbak a 17 versenyzőből? Kik vehetik át az értékes díjakat, kik jut­hatnak tovább a kaposvári területi elődöntőbe, ahol négy megye legjobbjai vesznek részt? A díjakat dr. Nemes Kál­mán, a MÉSZÖV elnökhelyet­tese adta át. A felszolgálók­nál első díjat kapott Takács György, a kaposvári áfész dolgozója. A szakácsok között Fehér Ferenc lett az első, aki szintén a kaposvári áfész dol­gozója. Cukrászkészítményei­ért Fekete Ágnes balatonbog­lári versenyző kapott díjat. »A szakma ifjú mestere« ki­tüntetést nyolc versenyző ve­hette át. Ünnepi ajándék Szerezzen örömet karácsonyra a Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat ajándék-szaküzleteiben és a Somogy Áruházban vásárolt bizsuékszerekkel, karórákkal! Ajándékot öröm adni, öröm kapni! (12542) I

Next

/
Oldalképek
Tartalom