Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-12 / 291. szám

A szakszervezetek XXIII. kongresszusa folytatta munkáját (folytatás az 1. oldalról) nek elnöke, a közművelődés- üggyel kapcsolatban kifejtet­te: a munkásművelődés ha­zánkban régi hagyomány, a munkás öntevékeny csoportok és a munkásközönség kapcso­lata már régi keletű és hozzá­tartozik egész művelődés­ügyünkhöz. Pásztor Gabriella, a KISZ kb titkára, a magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség vala­mennyi tagja és központi bizottsága nevében köszöntöt­te a kongresszust. Hangsú­lyozta, hogy a fiatalok nem­csak szemlélői, hanem aktív részvevői voltak a szakszer­vezeti választásoknak, a kongresszus előkészítésének. Megállapította, hogy az utóbbi években kedvezően változott a felnőtteknek és a fiataloknak a munkáspályáról kialakított véleménye, s így most már mind több tehetsé­ges fiatal tanul szakmát. A KISZ szeretné elérni, hogy lehetőség szerint vala­mennyi pályakezdő fiatal szo­cialista kollektívában kezdje meg munkáját, s a tapasztalt szakemberek támogassák, bá­torítsák őket ebben az idő­szakban. Az ifjúsági szövetség leg­fontosabb politikai feladatá­nak tekinti, hogy mozgósítsa a fiatalokat a népgazdasági és helyi tervfeladatok megis­merésére, teljesítésére. Felszólalását azzal zárta, hogy az ifjúsági szövetség IX. kongresszusára készülő KISZ központi bizottság megítélése szerint az MSZMP ifjúságpo­litikai határozata fokozatosan megvalósul, s a párt, a dol­gozó nép bizalmára, gondos­kodására a magyar ifjúság tettekkel, fokozódó aktivitás­sal válaszol. Szong Ho Kjong, a Koreai Szakszervezetek Általános Szövetségének alelnöke, átad­ta a Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság dolgozóinak forró, testvéri üdvözletét. Harold Dunning, a Nemzet­közi Munkaügyi Hivatal osz­tályvezetője kifejtette, az i NMH olyan szervezet, amely j létét a szakszervezetek köve-1 telésének köszönheti. Elisme­rően szólt a magyar szakszer­vezeti vezetőknek a nemzet­közi Munkaügyi Hivatal szer­vezeteiben végzett aktív tévé; kenységéről. A soron követke­ző feladatok között kiemelte: a Nemzetközi Munkaügyi Hi­vatal 1976. évi foglalkoztatási világkonferenciáján világmé­retekben tanulmányozzák majd a munkanélküliség problémáját, és igyekeznek megoldást találni, legalábbis elősegíteni a kibontakozást. Michel Bere, a Felső-voltai Szakszervezetek Szövetségé­nek titkára, tolmácsolta orszá­ga munkásosztályának forró, testvéri üdvözletét. Ezután az elnöklő Vass Im­re, a Művészeti Szakszerveze­tek Szövetségének főtitkára, bejelentette, hogy Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisz­tertanács elnöke következik szólásra. LÁZÁR GYÖRGY Különös Jelentőséget tulajdonítunk az üzemi, a munkahelyi demokrácia fejlesztésének Kedves elvtársnők! Kedves elvtársak! Tisztelt kongresszus! A Minisztertanács nevében tisztelettel köszöntöm a ma­gyar szakszervezetek XXIII. kongresszusát, a küldött elv­társakat, hazánk valamennyi szervezett dolgozóját. Biztosíthatom önöket, hogy a kormány ismeri, nagyra ér­tékeli és megbecsülj azt a fel­felé ívelő és egyre jobban ki­teljesedő tevékenységet, amellyel a magyar szakszer­vezetek — híven nagyszerű hagyományaikhoz — hozzájá­rulnak pártunk politikájának megvalósításához, a munkás­hatalom erősítéséhez, szocia­lista társadalmunk építéséhez. Itt a kongresszus színe előtt is szükségesnek tartom kije­lenteni és megerősíteni, hogy amint a kormányzati felada­tok végrehajtásában eddig sem nélkülözhettük az önök támogatását, a jövőben is szá­mítunk arra, hogy a szak- szervezetek betöltik és követ­kezetesen gyakorolják érdek- védelmi funkcióikat, aktívan, és alkotó módon részt vállal­nak a gazdasági szervező munkában. Kérjük és igényel­jük, hogy mint eddig, a jö­vőben is bátorítsák a dolgo­zók kezdeményezéseit, karol­ják fel és ösztönözzék előre­haladásunk pótolhatatlan lendítő erejét, a szocialista munkaversenyt, elvtársi bírá­lattal segítsék munkánk gyen­geségeinek leküzdését. Élve a lehetőséggel, a kor­mány nevében is szeretném kifejezni egyetértésemet a kongresszus elé terjesztett írá­sos és szóbeli beszámolóval, a határozati javaslatban megfo­galmazott célokkal és törekvé­sekkel. Meggyőződésem, hogy e dokumentumok nemcsak a mozgalom számára jelölik ki a követendő helyes irányt, de jó alapokat adnak ahhoz is, hogy még gyümölcsözőbbé, tartalmasabbá tegyük a kor­mány és a szakszervezetek együttműködését a közös fel­adatok megoldásában. Kedves elvtársak! A szocialista építésben is­mét fontos állomáshoz érkez­tünk. Ebben az évben fejez­zük be IV. ötéves népgazda­sági tervünket, és néhány hét múlva megkezdjük az V. öt­éves tervben kitűzött felada­tok végrehajtását. Amikor mérlegre tesszük munkánkat és megtervezzük a jövőt, egy­aránt számításba kell ven­nünk eredményeinket, a még megoldásra váró feladatokat és azokat az új követelmé­nyeket, amelyeket a társadal­mi-gazdasági fejlődés szük­ségletei állítanak elénk. Munkánk eredményeiről szólva elmondhatjuk, hogy a IV. ötéves terv időszakában a fejlődés üteme tervszerűbb volt, mint a megelőző ötéves tervek bármelyikében, és a tények alapján nyugodtan ál­líthatjuk, hogy a magunk elé tűzött legfőbb célokat tel­jesítjük, megfelelünk pártunk gazdaságpolitikai irányvona­lának. Munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, alkotó értelmi­ségünk — egész népünk — hozzáértő és szorgalmas mun­kája tovább gyarapította nemzeti vagyonúnkat, a szo­cializmus anyagi-műszaki bá/- zisát. A gazdasági növekedés fő forrását a termelékenység növekedése adta. Előreléptünk a termelés korszerűsítésében, olyan új iparágak alapjait ve­tettük meg, mint a számítás- technika, a petrolkémia, a nemzetközi élvonalba emeltük járműiparunkat, nagyméretű rekonstrukciót valósítottunk meg a könnyűipar alapvető ágaiban. Nagy lépést tettünk előre a mezőgazdasági terme­lés korszerűsítésében. A ter­melési eredményekre alapoz­va rendszeresen emeltük né­pünk életszínvonalát, és to­vább javítottuk az idősekről és a gyermekekről való tár­sadalmi gondoskodást. Megelégedéssel szólhatunk arról is, hogy a tervezettnél 30 ezerrel több, összesen 430 ezer lakás épül fel, és így másfél millió ember költözhet új otthonba. Tovább bővítet­tük a gyermekintézmények hálózatát és a lakosság élet- körülményeit javító szolgál­tató intézmények hálózatát is. Elért eredményeinkben — saját erőfeszítéseink mellett — nagy része van annak, hogy a IV. ötéves terv éveiben to­vább bővítettük és még in­kább elmélyítettük a Szovjet­unióval, a KGST-tagországai- val való gazdasági együttmű­ködésünket. Aktívan részt veszünk a szocialista gazdasági integrá­ció komplex programjának megvalósításában, és így ré­szesei lehetünk a szocialista országék összefogásából szár­mazó előnyöknek. Ám amikor jogos büszkeséggel szólunk a szocialista építésben elért si­kereinkről, nem feledkezhe­tünk meg a kihasználatlanul hagyott, az elmulasztott lehe­tőségekről sem. Arról, hogy a termelés összetételének és gazdaságosságának javításá­ban, az exportképességeink fokozásában, a munkaterme­lékenység emelésében, a tervszerű munkaerő-gazdál­kodásnak, a termelés szerve­zettségének javításában, az energia- és anyagfelhasználás gazdaságosabbá tételében, a beruházási munkában és a nemzetközi együttműködés elmélyítésében koránt sem tet­tünk meg minden szükségeset, még jelentős tartalékokkal rendelkezünk. Mindez egyben azt is jelzi, hogy a gazdálko­dás hatékonysága a lehetsé­gesnél csak kisebb mércékben javult, s ennek nem kis szere­pe van abban, hogy az utób­bi két évben — a kedvezőtlen külgazdasági hatások követ­keztében — népgazdaságunk egyensúlyi helyzetében jelen­tős romlás következett be. Gáspár elvtárs a beszámoló­ban, majd a vitában Biszku elvtárs és többen mások is részletesen szóltak a Központi Bizottságnak az V. ötéves tervre vonatkozó irányelveiről és azokról a tényezőkről, ame­lyek következtében a tervidő­szakban a korábbiaknál ne- hesPbb feltételek között kell elérnünk és biztosítanunk a magunk elé tűzött feladatok megvalósítását. Én ezeket nem kívánom megismételni, teljes mérték­ben egyetértek az általuk adott értékeléssel. Azt azon­ban a magam részéről is sze­retném hangsúlyozni, hatéko­nyabb munkával, tartalékaink ésszerűbb, átgondoltabb és szervezettebb kihasználásával sikeresen túljuthatunk a ne­hézségeken. így teszünk, biztosak lehe­tünk abban, hogy a szocialis­ta tervgazdálkodás előnyeit kihasználva, támaszkodva dol­gozó népünk alkotó erejére és kihasználva a szocialista or­szágok összefogásában rejlő nagy erőt — ha a korábbinál átmenetileg szerényebb ütem­ben is —, megvalósítjuk nép­gazdaságunk töretlen fejlődé­sét, és megteremtjük az élet- színvonal, az életkörülmények megalapozott javításának anyagi alapjait. Tisztelt kongresszus! Tudnunk kell azonban, hogy gazdasági előrehaladásunk­nak sokkal inkább, mint eddig, döntő feltétele az, hogy erőteljesen meggyorsítsuk a társadalmi termelés hatékony­ságának növelését, és ezzel együtt fokozatosan helyreál­lítsuk a népgazdaság bizton­ságos egyensúlyát. Ehhez az szükséges, hogy a gazdálkodás minden szintjén. minden munkahelyen fegyelmezet­tebb, termelékenyebb, takaré­kosabb, ésszerűbb gazdálko­dást valósítsunk meg. Kedves elvtársak! A kormány a Központi Bi­zottság határozatai alapján kidolgozta és az országgyűlés­nek benyújtotta az ötödik öt­éves tervről szóló törvényja­vaslatot. A törvény tervezete kellő módon figyelembe veszi a negyedik ötéves tervidőszak­ban elért eredményeket, szá­mol a megváltozott külgazda­sági és a nehezebbé váló bel­ső feltételekkel, ugyanakkor épít arra. hogy az eddiginél jobban kihasználjuk gazdasági erőforrásainkat és tartalékain­kat. Növeli tervünk .megala­pozottságát és biztonságát, hogy a tervező szervek a Szovjetunióval és a többi KGST országokkal lefolytat­ták és eredményesen befejez­ték a tervek koordinálását, és már megkezdődött a tervkoor­dinációra alapozott hosszú le­járatú szerződések megkötése. Ügy gondolom, nem szüksé­ges hangsúlyozni, fejlődésünk egyik fontos megalapozója, a szocialista országokkal és min­denekelőtt a Szovjetunióval folytatott együttműködésünk tervszerűsége a mai világgaz­dasági helyzetben milyen nagy biztonságot és' segítséget jelent. Az ötéves terv kidolgozásá­val párhuzamosan, annak szerves részeként — megtart­va az irányítási rendszerünk bevált alapelveit — kidolgoz­tuk azokat a szükséges módo­sításokat, amelyek lehetővé te­szik, hogy a változó követel­ményekhez igazítsuk a szabá­lyozó rendszer mindazon ele­meit. amelyek összekapcsolva a társadalmi és a vállalati ér­dekeket, javítják, fokozzák a hatékonyabb, eredményesebb gazdálkodás ösztönzését Tisztelt kongresszus! A kormány számít a szak- szervezetek állandó és folya­matos támogatására a gazda­sági tervek végrehajtásában. Számít arra, hogy a szakszer­vezetek még inkább, mint eddig kezdeményezői, szerve­zői lesznek a céljaink megva­lósítását segítő munka mozgal­maknak. Számolunk az ember növekvő szerepével, építeni kívánunk a gyarapodó szak­mai tudásra, a dolgozó embe­rek kezdeményező, alkotó ere­jére. A kormány magas követel­ményeket támaszt a gazdasá­gi vezetőkkel szemben, hatá­rozottabban kíván érvényt sze­rezni a központi döntéseknek. Ugyanakkor bátorítani és ösz­tönözni kívánja a vállalatok felelős önálló cselekvését, kezdeményezéseit. Ügy vélem, a szakszervezetek akkor tá­mogatják legjobban a válla­lati, a gazdasági vezetést, és a kormányzati munkát, ha se­gítenek kibontakoztatni a he­lyi kezdeményezést, és azt az össztársadalmi érdekek telje­sebb érvényesülése érdekében helyes mederbe terelik. Az üzemi kollektívák öntudatos magatartásának jó kovácsai lehetnek az embereket nem­csak dolgozni tanító, haüpm a műveltséget, a politikai, szak­mai, az általános tudást gya­rapító, a kommunista világ­nézetet erősítő szocialista bri­gádok. fíépszerű és okos jel­szavuk van: dolgozzunk, ta­nuljunk, éljünk szocialista módon. Közös munkával arra kell törekednünk, állami és mozgalmi eszközökkel egy­aránt elő kell .segítenünk, hogy ez a jelszó míAdinkább az egész társadalom jelszavá­vá és gyakorlatává váljon. A parlament őszi ülésén a kormány munkaprogram já.lan hangsúlyoztuk az országgyű­lés színe előtt, hogy most, és a következő években, a szo­cialista demokrácián belül kü­lönös jelentőséget tulajdoní­tunk az üzemi, a munkahelyi demokrácia fejlesztésének. Meggyőződésünk, hogy a munkahelyi demokrácia növeli a dolgozók felelősségérzetét, megteremti a széles körű le­hetőséget arra, hogy a mun­kások, az alkalmazottak, a dolgozók aktívan bekapcsolód­janak a közügyek, a vállalati ügyek intézésébe. A munkahe­lyi, üzemi demokrácia fejlesz­tése olyan társadalmi feladat, amely tartós folyamatban va­lósul meg. Sokat kell még fejlődnie a vezetők, a munká­sok, alkalmazottak szemléleté­nek, tudatának ahhoz, hogy teljesebbé váljon a szocialista demokráciát éltető közéleti aktivitás, az egészséges, meg nem alkuvó kritika szelleme. Most ismét megerősíthetem: a kormány a maga részéről mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy elősegítse, meggyorsítsa e folyamat elő­rehaladását. Kedves elvtársak! Az előttünk álló politikai, társadalmi, gazdasági tenni­valók szükségessé teszik a kormányzati szervek és a szakszervezetek kapcsolatá- I nak ‘ élesítését. Az együttműködés elvi alapja az, hogy a munkásosz­tály államát és a szakszer­vezeteket munkájukban, állás- foglalásaikban azonos politi­kai elvek, azonos osztálycélok vezérlik, a maguk eszközeivel egyaránt a dolgozó nép ha­talmát, az egész dolgozó né­pet szolgálják. A párt útmutatásai alapján létrejött szervezett együttmű­ködésnek már sok éves múlt­ja van. A Minisztertanács és a j SZOT vezetői rendszeres vé­leménycserét folytatnak az időszerű kérdésekről. Hason­lóképpen gyakori a miníszté- j riumok vezetőinek és az ága­zati, iparági szakszervezetek vezetőinek tanácskozása is. Mindez hasznosnak bizonyult, és eredményeket hozott. Még­is egyetértek a kongresszus dokumentumainak azzal a megállapításával, hogy még nem használtuk ki mindazo­kat a lehetőségeket, amelyek > az együttműködés továbbfej­lesztése érdekében rendelke­zésünkre állnak, ezért egyet­értek azzal a javaslattal is, hogy vizsgáljuk meg és dol­gozzuk ki a magasabb köve­telményeknek megfelelő kap­csolati és munkamódszereket. Tisztelt kongresszus! Amikor terveink készítése­kor számba vesszük mozgósít­ható erőinket, ma jobban ér­zékelhetjük, mint bármikor korábban, azt az óriási erőt, amelyet hazánknak a világ­ban elfoglalt helye, a szocia­lista világrendszerhez tartozá­sunk jelent. Számba véve szo­cialista építő munkánk nem­zetközi feltételeinek alakulá­sát, azt is megállapíthatjuk, hogy a fejlődés olyan szaka­szába érkeztünk, amikor az enyhülés a világpolitika fő i irányzatává vált, s a nemzet- | közi viszonyokat a különböző I társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének térhódítása, kapcsolatainak jelentős javulása jellemzi. A kedvező nemzetközi változá­sok legfontosabb tényezője a Szovjetunió, a szocialista kö­zösség növekvő gazdasági, ka­tonai ereje, nemzetközi tekin­télye, egyeztetett külpolitiká­ja. Mi megtanultuk és vall­juk, hogy a nemzetközi eny­hülés térhódításának záloga a szocialista országok, a haladó erők egysége, összeforrottsága. Bízhatunk abban, hogy né­pünk a szocialista világrend- szer tagjaként békés viszo­nyok között élhet és dolgoz­hat a jelenért, a holnapért. Tudását és erejét teljes mér­tékben a szocializmus építésé­nek szolgálatába állíthatja. A kormány elsőrendű fel­adatának tekinti, hogy meg­feleljen a nép bizalmának, s hogy a gyakorlatban kipróbált politika következetes állami végrehajtásával elősegítse nagyszerű terveink végrehaj­tását. E törekvésünkhöz ké­rem a magyar szakszerveze­tek, a szervezett dolgozók mil­lióinak aktív támogatását. Lézár György nagy tapssal fogadott beszéde után Tóth József, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának vezető titkára szólalt fel. Kovács István, a MEDOSZ főtitkára méltatta a párt ag­rárpolitikájának sikerét. El­mondotta, hogy a IV. ötéves terv időszakában dinamikusan fejlődött a szocialista mező- gazdaság termelése. James H. Dollan, a Skót Szakszervezetek Kongresszu­sa Főtanácsának tagja, üdvöz­lő beszédében elmondotta, hogy tíz esztendeje működik szövetségük, amely azóta szo­ros kapcsolatot tart a magyar szakszervezetekkel. Kifejezte reményét, hogy az együttmű­ködés továbbfejlődik, elmé­lyül. Haider Ibrahim, a Paleszti­nái Munkás Szövetség titkára, üdvözlő beszédében hangsú­lyozta, hogy nagy figyelemmel kísérik a kongresszus munká­ját annak érdekében, hogy a tapasztalatokat hasznosítani tudják politikai és szakszer­vezeti életükben. Elismeréssel szólt a magyar szakszerveze­tek nemzetközi tevékenységé­ről, s megköszönte szolidari­tásukat a palesztin felszaba- dítási mozgalommal. Roy Choudhury Bhowani, az Össz-indiai Szakszervezeti Kongresszus elnökségének tag­ja tolmácsolta az indiai dol­gozók meleg, testvéri üdvöz­letét Ezután ebédszünet követke­zett. Ebédszünet után dr. Fűzi Istvánnak, az Orvos-egészség- ügvi Dolgozók Szakszervezete főtitkárának elnökletével folytatódott a tanácskozás. Az elnök bejelentette, hogy a kongresszust újabb üzemeik, vállalatok, hivatalok köszön­tötték táviratban, s jó munkát kívántak a tanácskozásnak. Ezután Bordás András, az Országos Takarékpénztár vál­lalati szalcszervezeti tanácsá­nak titkára; Pataki Gizella, a Budapesti Távbeszélő Igazga­tóság osztályvezetője, a Pos­tások Szaiksze rv eze lének kül­dötte; Ondrejovics Károlyné, az Athenaeum Nyomda szak- szervezeti titkára; Roberto Prieto, a Latin-amerikai Dol­gozók Szakszervezeti Egysége állandó kongresszusának tit­kára: Ben K. Edjah, a Ghá­nái Szakszervezeti Kongresz- szus végrehajtó bizottságának tagja; Szolimán Ali Achmed, az Arab Szakszervezetek Nem­zetközi Szövetségének főtitká­ra; Alphonse Ondonda, a Kongói Szakszervezeti Szövet­ség titkára; Sayed El-Zeftawy, az Egyiptomi Arab Köztársa­ság Munkásszövetségének vb- tagja; Toure Abdoulaye, a Mali Dolgozók Országos Szö­vetségének titkára szólalt fel. Ezt követően Varga György, a Győri Vízügyi Igazgatóság szakszervezeti tanácsának tit­kára; Szalay Istvánná, a He- lyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezete Bé­kés megyei Bizottságának tit­kára; Huszár Gáborné kör­mendi gyógyszertárvezető; Fawzi Abou Moujahid, a Li­banoni Munkások és Alkal­mazottak Szakszervezetei Or­szágos Szövetségének főtitká­ra; Abdelkader Awad, a Ma­rokkói Munkásszövetség tit­kára; Sostenes Garda, a Me­xikói Munkások és Parasztok Általános Szövetségének főtit­kára; Jamal Abduldine, a Szíriái Szakszervezetek Álta­lános Szövetsége végrehajtó bizottságának tagja kapott szót. A Szíriái szakszervezeti kül­dött felszólalásával befejező­dött a magyar szakszerveze­tek kongresszusának negyedik munkanapja. A tanácskozás pénteken reggel 8.30 órakor folytatódik. * * * A szakszervezeti kongresz- szus küldöttei és vendégei csütörtökön este az Operaház díszelőadásán vettek részt. Megtekintették Bartók: Fából faragott királyfi és Sztra­vinszkij : Tűzmadár című táncjátékát. A kongresszusi küldötteket és vendégeket Lukács Miklós, az Operaház igazgatója üdvözölte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom