Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-10 / 289. szám

Brigádalibi Feleltetőgép szocialista szerződéssel Hol volt 1975. november 7— 8-án a VBKM Kaposvári Vil­lamossági Gyárának Déri Miklós szocialista brigádja? Van rá alibijük, amiért a kétnapos ünnepet nem otthon töltötték. Hogy hol voltak és mit csináltak? — erre is fe­lel a fonyódi Magyar Bálint Általános Iskola új feleltető­gép »agytrösztje«. Az iskola századik születénapját tavaly ünnepelték a Balaton-parti 'településen. A kaposvári Déri­brigád ajándékaként a száz­egyedik évfordulóra készült el az oktatáskorszerűsítés mo­dern gépi eszköze. Az iskola igazgatója, Férő József elmondta: 1973-ban szocialista szerződést kötöttek a villamossági gyár Déri szo­cialista brigádjával. A dolgo­zók vállalták, hogy megterve­zik és felszerelik az oktató­gépet, a későbbiekben javít­ják is a meghibásodott alkat­részeket. Hogy kerültek kapcsolatba a kaposvári gyárral? Szöllősi József vezető tan- felügyelő, az iskola számtan­fizika szakos tanára, a három évvel ezelőtti katonaszolgálat­tal kezdi ennek a történetét. Itt találkozott össze Christ Miklóssal, a kaposvári gyár főosztályvezetőjével, akitől — a párthatározatból eredő okta­táskorszerűsítés lehetőségei­ről beszélgetve — a gyári föl­ajánlás elsőként elhangzott. A gyár főosztályvezetőjén kívül természetesen másokra is szükség volt, hogy az ígéret­ből oktatógép legyen. Pálin­kás György mérnök készítette el a szerkezet tervét. — És amikor már a tervek is rendelkezésre álltak, nem várt nehézségbe . ütköztünk: nem volt kábel. Levelet tesz elém az iskola igazgatója, melyben a Ma­gyar Kábelművekhez fordul­tak segítségért, gyártsák le a szükséges anyagot. Nem kel­lett többször kérni, megkap­ták a kábeleket is. — November 7-én és 8-án, szabad idejüket nekünk ál­dozva, itt dolgoztak a kapos­vári gyár dolgozói, — nem napi nyolc órában, olykor ti­zenhármán is. Az anyagkölt­ségek terheltek csak bennün­ket, így tíz-tizenöt ezer forin­tért egy hatvan-nyolcvan ezer forintot érő oktatógépet kap­tunk. Ha nem segít a brigád az oktatás korszerűsítésében, ott tartunk most is, ahol ed­dig. Nem tudunk fejlődni. — Mivel tudják viszonozni Express—gondok, Expre: A magyar utazási irodák rangsorában hosszú idő óta előkelő helyet foglal el az Éxpress Ifjúsági és Diáit Utazási Iroda. A KISZ központi bizottságának vál­lalatánál most születés­napra készülnek. Jövőre lesz húsz éve, hogy létre­hozták. A somogyi múltat a kaposvári kirendeltség egyik legrégebbi munkatársával, Harangozó Gyulánéval eleve­nítettük fel: — Miután a KISZ központi bizottsága átvette az Express irányítását, a somogyi fiatalok utazási ügyeit a KISZ megyei bizottságának egyik munka­társa intézte. A kaposvári ki- rendeltséget 1970 januárjában hívták életre, ekkor költöz­tünk a Május 1. utca 12. szám alatti, egykori MÉH át- vevőhel.yiségbe. Az alig pár négyzetméteres teremben hárman dolgoztunk. Ahogy múltak az évek, úgy nőttek a feladatok, s a ki- rendeltség dolgozóinak lét­száma is. Október elsejétől nyolcán állnak az utazó fia­talok rendelkezésére, öt év­vel ezelőtt a belföldi forgal­muk mindössze hétszázezer, a külföldi egymillió forint volt. A legfrissebb számítások sze­rint most háromszor nagyobb a forgalom. Péntek Istvántól, a kirendeltség vezetőjétől ér­deklődtünk erről: — Bővültek a szolgáltatá­sok, több fiatalt tudunk utaz­tatni, mint régebben, és azt hiszem, nem utolsó szempont az sem, hogy a fiatalok meg­ismerték a tevékenységünket. Az is igaz, hogy lehetősé­geinknél fogva nemcsak az idegenforgalmi szezonban utaztatunk, hanem azon dol­gozunk, hogy a szezont mind­jobban széthúzzuk. Például a testvérvárosi csoportjaink sem nyáron, hanem ősszel és tavasszal indulnak Kalinyin- ba. Persze, ennek megvan a magyarázata: a tavaszi cso­portok április 4-ét a Szovjet­unióban ünnepük, az ősziek pedig szakmai programokon vesznek részt.-tervek — Az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda munka­társai nemcsak egyszerű ide­genforgalmi szakemberek, ha­nem politikai munkások is. Mibejj! nyilvánul meg ez? — Közvetlen felügyeleti szervünk a KISZ megyei bi­zottsága, az ő segítségükkel végezzük munkánkat. Való­ban, politikai munkások is vagyunk, s ez az Express ter­mészetéből fakad. Az utazások túlnyomó többségét szocialista országokba szervezzük. Cé­lunk, hogy a magyar fiatalok mindjobban megismerjék a baráti országokat, ezzel együtt azok fiataljainak életét. A nyugati utak forgalmunkban elenyészőek, fejlesztésüket nem tervezzük. A jövőben is csak olyan nyugati csoporto­kat indítunk, amelyek prog­ramja nagyobb tömegeket megmozgató eseményekhez kapcsolódik. — A tervek szerint 1976- ban 'jelentős változások vár­hatók a magyar idegenforga­lomban ... — ... annál is inkább, mert a fogadási lehetőségek telítet­tek. Nem vállalkozhatunk még több fiatal utaztatására, hisz erre nincs mód. A prog­ramok színesebbé, tartalma­sabbá tételén dolgozunk. A jövő évben — és ez országos jelenség — mind nagyobb szerepet kap majd a belföldi idegenforgalom. — Somogybán is? — Igen. Sajnálatos tény, hogy alig vannak kihasználva a lehetőségek, persze igény sincs rá. Hogy mit tettünk mi? Csupán néhány kollégiu­mot béreltünk ki nyaranta. Sokat várunk a sporttól és a diákturisztikától, mert no­vemberben a mi irányításunk­kal alakult meg a megyei diákturisztikai bizottság. 1972-ben költöztek az Ady Endre utcai helyiségbe. Egy ötször hatméteres alap- területű irodában hatan dol­goznak: ügyfél nem nagyon fér be. Üj helyiség kellene... Születésnapra készülnek, a legnagyobb »ajándék« egy új iroda lenne a számukra. Eb­ben a megyei KISZ-bizottság segítségére is számítanak. "Slagy Jeuö a brigádnak ezt a nagy szol­gálatot? — A nyárra meghívtuk a brigádtagokat és családjukat, ingyen rendelkezésükre bo­csátjuk a tantermeket, ágyak­kal, a szükséges holmikkal fölszerelve, hogy itt pihenjék ki a fáradtságot. Molnár István, az iskola kémia, matematika, műszaki ismeretek szakos tanára a bu­dapesti pedagógiai főiskolán 1954 előtt nem tanulhatta meg az ilyen oktatógépek ke­zelését, szerepét. — A géppel a beszerelés idején ismerkedtem meg. Itt voltam végig, amíg a brigád­tagok készítették. Nemcsak Molnár István ta­nár figyelte az oktatógép sze­relését, hanem néhány tanuló is kíváncsi volt rá. Lévai Pé­terrel és Kránicz Istvánnal a »gyakorlati« órán találkoz­tam. ök is készítenek egy ok­tatógépet. A terv Lévait, a műszaki megoldás Kránicz ügyességét dicséri. Hazánk térképére azokat a helysége­ket rajzolták, ahol nevesebb íróink, költőink születtek, megfordultak. Kis villanyégők jelzik ezeket a falvakat, vá­rosokat. Százegy éves iskolában jár­tunk, amely hat évvel ezelőtt új otthonba költözött. A szo­cialista brigádmozgalom ere­jére támaszkodva nagy gon­dot fordítanak az oktatás korszerűsítésére. Horányi Barna Találkozás értő szemekkel Garai Gábor és Jókai Anna irodalmi estje Irodalmi életünk két jeles képviselője látogatott hétfőin este a megyei könyvtárba, hogy munkásságáról — lírájá­ról, illetve regényeiről, elbe­széléseiről — szóljon, s talál­kozzon olvasóival. Gargi Gá­bor és Jókai Anna két külön­böző egyéniség, nemcsak azért, miért az egyik költő, a másik író, hanem azért is, mert el­tér a világról alkotott véle­ményük. Egy dologban azon­ban nagyon hasonlítanak egy­máshoz: szenvedélyük az em­ber. Minden sorukból, min­den elhangzott mondatukból kiderült ez. Vargha Balázs irodalomtörténész készített velük »villáminterjút«, amely­ből kiderült, mennyire fontos mindkettőjüknek a kapcsolat azokkal, akikhez szólnak. Garai Gábor azt mondta: — A mai világban a költő legnagyobb öröme, ha értő szemekkel találkozik egy-egy versének fölolvasásakor. A vers a magányosság föloldásá­nak eszköze. Az olvasó, a hall­gató, akkor tud visszhangozni, ha a maga gondját, baját ér­zi benne. Jókai Anna félti az irodal­mat az elgépiesedő világban. Maga is pedagógus volt, lát­ta, hogy a gyerekek érzelem­világához milyen nehéz pél­dául Csokonai szerelmes ver­seit közel vinni. Ezt meg is írta egyik elbeszélésében. Mégis azt vallja, hogy csak az emberekkel, az emberekért érdemes írni. Így fogalma­zott: Nincs olyan szép vers, amelynek fölolvasását egy magyartanár ne hagyhatná abba, amikor szükségét látja egy tanítványától megkérdez­ni: Mi bajod van, édes fiam? Erre várunk valamennyien, hogy megkérdezzék tőlünk: Mi bajod van? Garai Gábor »líránk utazó nagykövete« — ahogy Vargha Balázs mondta. Az ő eredmé­nye is, hogy költészetünk ab­laka egyre jobban kinyílik a világ, legalábbis Európa felé. Személyes kapcsolata van írókkal, költőkkel, országok­kal. Fordít keleti és nyugati nyelvekről, barátai közé so­rolja Rozsgyesztvenszkijt, Vosznyeszenszkijt, személyes ismerőse Hans Magnus En­zensberger. A személyes kap­csolatok még fordítói munká­jában is segítik. Mesélte, hogy egy alkalommal sehogy 6iem boldogult egy grúz vers nyers fordításban megkapott válto­zatával. Azután Moszkvában találkozott a költővel, aki el­mondta versét. A ritmus egye­zett a hangsúlyos magyar vers ritmusával... Jókai Anna tizenegy évi pe­dagógiai pályafutása alatt az iskolából szerezte élményeit, s az iskolán keresztül az élet­ről. Könyvei a legnépszerűb­bek közé tartoznak. Mi az oka ennek a sikernek? Valószínű, hogy az életszemlélet, ahogy az emberekhez közeledik, ahogy regényeiben föltárul a valóság, ahogy Garai Gábor is mondta róla. Legújabb kö­tete a Reimsi angyal, amely­ben legjobb elbeszéléseit gyűj­tötte csokorba, ciklusokba szedve. A legkisebb egységtől, a családtól indult, és a társa­dalom gondjáig jutott. Nem került meg olyan problémákat sem, mint a művésziét szerepe a mad világiban. A címadó no­vellát olvasta föl Szersén Gyu­la színművész. Az ő tolmá­csolásában, valamint Fodor Tamás és Szabó Tünde elő­adásában hallhattuk Garai Gábor verseit, a régebbieket és a legújabb kötetbe kerülő­ket, valamint Jókai Anna Mi a baj, Kissné? című elbeszé­lését. Az irodalmi est sikeré­hez hozzájárult a Szabó And­rea zongoraművész előadásá­ban elhangzó Kodály- és Bar­tók-mű is. S. M. Oroszszakkör a gyerekeknek Siófok vezet a nyelvtanulásban Kevés a haladó Az idegen nyelv tudásának sága a egyre nagyobb a szerepe a mindennapi életben. Ma már egyre többen tanulnak nyel­vet felnőttfejjel, az iskolán kívül is. Három tudósítónk er­ről ad körképet. Siófokon különösen fontos a nyelvtanulás az idegenfor­galom miatt. Ennek másfél évtizedes múltja van a város­ban. Az első tanfolyamokat éppen azok a vállalatok szer­vezték meg, melyek kapcso­latban állnak a külföldiek fo­gadásával, ^kiszolgálásával. A tanulási kedv azóta is töret­len, évről évre több csoport, résztvevő vág neki valamelyik nyelv elsajátításának. A TIT dél-balatortí titkár­tanfolyamok gazdája Siófokon. Elmondták, högy az 1974/75-ös tanév volt a leg­sikeresebb. Most háromszáz- hármán tanulnak nyelvet. Legtöbben a németet válasz­tották, tizenkét csoportban 221 hallgató ismerkedik vele. A többiek az olasz, az angol, a lengyel nyelv alapjaival bir­kóznak. Az idegenforgalom, az egyre növekvő turizmus indo­kolja, hogy ennyi nyelvet vá­lasztanák a siófokiak. Az áfész, a Siotour, a Kő- ólajvezeték-építő Vállalat több éve szervez tanfolyamot a dolgozóknak. Az olajosok oroszul tanulnak, ugyanis együttműködnek a szovjet Plakátokat rajzoltak a munkásfiatalok Sokszor szó volt már arról, hogy a KISZ keresse az új formákat, próbálja kibonta­koztatni a fiatalok képzelő­erejét, alkotókészségét. Első­sorban ezért dicséretes a Ka­posvári Elektroncsőgyár Mün- nich Ferenc KlSZ-bizottságá- nak és a városi KlSZ-bizott- ságnak a közös pályázata. Be­tanított munkások, szerszám- készítő, kefeüzemi fiatalok törték a fejüket estéken át, vették elő a rajzeszközöket. Volt olyan, aki hetekig olvas­ta a felszabadulással foglal­kozó megyei kiadványokat, míg kibontakozott benne, ho­gyan s mint ábrázolja a sors­fordulót egyszerűen és mégis kifejezően. A felszabadulás 31. évfor­dulójának tiszteletére meghir­detett politikai plakát- és rajzpályázatra harminchárom mű — többsége az elektron­csőgyári fiataloktól — érke­zett. Három vállalat és a ta­nítóképző főiskola KISZ-esei kapcsolódtak még be a ver­senybe. A plakátokat, rajzo­kat, montázsokat bemutató kiállítás tegnap délután nyílt meg az elektroncsőgyár ebéd­lőjében, s ott adták át a dí­jakat is a legjobb művek al­kotóinak. A plakátkategória első díját Varga Ferenc elektroncsőgyári szerszámké­szítő, a rajz-montázs első dí­ját. a Kefe- és Műanyagipari Vállalat Martos Flóra KISZ- szervezete kapta meg. Molnár Tibor tanítóképző főiskolás a Chile című alkotásával a vá­rosi KISZ-bizottság különdí- ját érdemelte ki. A kis kiállítás már ebéd­mint ötszázan látták a gyári I vándorol, dolgozók közül. Így fogalma­zódott meg az ötlet; felállíta­nak egy urnát, s mindenki be­dobhatja a véleményét. Ennek alapján valamelyik mű alko­tója megkapja a közönség dí­ját is. A kiállítás december 20-ig idő tájban, sikert aratott, több lesz nyitva, s jövőre tovább­mégpedig elsőként a kaposvári Kefe- és Mű- anyagipari Vállalathoz. A gyár KISZ-bizottsága most azt tervezi, hogy a KISZ-kongresszusra is hir­detnek 'plakátversenyt, még­pedig a mostaninál szélesebb körben. L. G. szakemberekkel/A városi ta­nács is szervez tanfolyamot. Az eredmények mellett per­sze gond is akad Siófokon. Hiányzik például az elegendő tornaterem. A hallgatók sem igényesek eléggé, megelégsze­nek a legszükségesebb isme­retekkel. Ezért nagyobb a kezdők száma (213), mint a haladóké (90). A TIT-székház- ban lévő korszerű nyelvoktató terem sok segítséget ad a hallgatóknak. A Siófokhoz közeli Tabon évek óta szervez a TIT né­met nyelvtanfolyamot. A gim­názium tanára felkészülten tanítja a németet. A nagyköz­ségben van igény az orosz, az angol nyelv elsajátítására is, azonban a tanfolyamokat a személyi föltételek hiánya miatt eddig még nem tudták megszervezni. A tervek sze­rint a tahi üzemekben is le­hetőséget teremtenek a jövő­ben a nyelvtanulásra. Somogy másik városában, Nagyatádon, a Gábor Andor Művelődési Központ ad ott­hont azoknak, ' akik nyelvet tanulnak. Nemcsak a felnőt­teknek, hanem a gyermekek­nek is. Nagy a népszerűségük az orosz nyelvi előkészítő tan­folyamoknak. Jelenleg három csoportban hetvenkét negye­dik osztályos gyerek ismerke­dik az orosszal játékos foglal­kozások keretében. A beszél­getés, a társalgás megkönnyí­ti a nyelvtanulást szeptember­től, amikor ötödikesek lesz­nek. Az oroszszakkört az ötödi­kesek és a hatodikosok láto­gatják. Huszonhét gyerek fej­leszti beszédkészségét a mű­velődési központban. Tizen­kilenc hetedikes orosz nyelv- tanfolyamra jár. Németszakkör is alakult húsz gimnazistával. A felnőt­teknek szervezett német nyelvtanfolyamot tízen láto­gatják. A művelődési központ ingyen szervezi a szakkörö­ket, a tanfolyamokat a gyere­keknek. Két városban és egy nagy­községben ez a helyzet. Még bőven vannak tartalékai a nyelvoktatásnak és -tanulás­nak. Ehhez persze az igényt is föl kell kelteni. D. S. G. L. — S. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom