Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-10 / 289. szám
Á politikai munka műhelye Adatokat, számokat lehet olvasni abban a beszámolóban, amelyet tegnap tárgyaltak meg a Hazafias Népfront városi bizottságánk tagjai. A téma: a körzeti népfrontbizottságok lakóterületi tevékenysége. Mi mégis inkább a fákat idézzük a - számok helyett, a közös megmozdulásokat, a nagy értékű társadalmi munkát, amellyel Kaposvár lakói városukat szépítették. A különböző akciókat, amikor az iskolák mellé üzemek álltak, és segítettek a hatékonyabb oktatás feltételeinek megteremtésében, amikor szocialista brigádok kopogtattak az óvodák ajtaján, hogy ajándékokkal lepjék meg az apróságokat, amikor az emberek virágokat ültettek a házak közé és elé, hogy színesebb és vidámabb legyen az utca. Mindezek mögött ott vannak a városi körzeti bizottságok, hiszen — többek között — ennek a tevékenységnek is éppen a népfrontmozgalom ad tág teret. Természetesen nemcsak ben merül ki a körzeti ebbielmúlt ötvenéves. A társadalom minden rétegének képviselői, a párttagok és a pár- tonkívüliek, munkások és értelmiségiek ott vannak ezekben a bizottságokban. Több mint tíz éve a népfrontmozgalom gazdagodó tevékenysége és a megnőtt társadalmi igények arra késztették a városi bizottságot, hogy — az országban az elsők között — megszervezze a körzeti bizottságot. Ezért feltűnő, hogy máig sem biztosított és csak részben megoldott a bizottságok működtetésének anyagi feltétele. Bármilyen széles tömegbázissal rendelkeznek is, nem nélkülözhetik más tömegszervezetek, mozgalmak segítségét, s munkájukban elsősorban a körzeti pártalapszervezetekre támaszkodhatnak. A korábbi és átmenetileg még mindig fennálló működési területi különbségek miatt azonban csak eseti kapcsolatokról lehetett beszélni. A városi párt- bizottság kezdeményezésére ezekben a hónapokban már megszűnőben ez az ellentzottságok úgynevezett lakóte- mondás. A területi együttmű- rületi tevékenysége. A politikai ismeretterjesztéssel, a párt politikájának magyarázatával, a fórumok megteremtésével, irodalmi estek, író— olvasó találkozók megszervezésével vannak feladataik. Figyelmük kiterjed a kereskedelmi ellátásra, a szolgáltatások színvonalának helyzetére. Végül, de nem utolsósorban — hiszen ez az egyik »legkézzelfoghatóbb« — eredményesen szervezik a lakosságot a várospolitikai feladatok megoldására. Sokat tettek Kaposvár tisztaságáért (bár itt még mindig van bőven munka!), a tanácstagokkal, a lakóbizottságokkal és a Vöröskereszt aktíváival az utcák és terek takarítását, a ' zöldterületek, parkok és jártszóte- rek Védelmét szervezték. A felsorolás nem teljes, ám annyi már látható: mindazoktól, akik j a városi körzeti bizottságokban dolgoznak, sok energiát követel ez az elfoglaltság. Pedig a 381 emberből több mint 300 már a választások idején — 1972-ben — ködésben nagy lehetőségek rejlenek, többek között erről is szólt beszámolójában No- vák Ferenc, a HNF városi bizottságának titkára. A körzetek együttműködnek a tanácstagokkal is. Azonban nem mindenütt alakultak ki megfelelő kapcsolatok, elsősorban a belvárosban, ahol az emberek »idegenebből« élnek egymás mellett. A jövőben ezen is változtatnak; ennek elsősorban a lakosság látná hasznát. Az egy évtizednél is hosz- szabb idő tapasztalatai után megállapítható, hogy a körzeti bizottságok a lakóterületeken a politikai munka alkotóműhelyeivé fejlődtek Kaposváron. A létrehozásukkor támasztott követelményeknek megfelelnek, ám azt is hozzá kell tennünk: nagyobb központi segítséggel, öntevékenységük növelésével a lakosság még szélesebb rétegeinek fórumait teremthetik meg. M. A. Üjabb ösztönzés a tejtermelés növelésére Országos verseny értékes díjakkal Tanulnak a szakmunkások Tanfolyamok a KISZÖV-nél Napjainkban egyre nélkülözhetetlenebb a megfelelő módszerek és eszközök ismerete a munkában, azután a társadalmi, a közgazdasági és a politikai tudás. A KISZÖV és az OKISZ tanfolyamai ehhez kívánják hozzásegíteni az ipari szövetkezetek dolgozóit és vezetőit. A tisztségviselők részére szervezett tanfolyamokon mintegy 140—160 személy vesz részt az 1975—76-os tanévben, elsősorban a vezetőségek, a nőbizottságok, a szövetkezeti bizottságok, a felügyelő bizottságok és a döntőbizottságok elnökei, tagjai. A tavasszal tervezik a szövetkeződ elnökök, a műszaki vezetők és a főkönyvelők ötnapos bentlakásos tanfolyamát. Ezeknek Balatonlellén a Zala—Bács-Kiskun megyei Tanács üdülője, Balatonföld- váron pedig a Metalimpex Külkereskedelmi Vállalat üdülője ad otthont. A tanfolyamokon az új szabályozó rendszerrel, az ezzel kapcsolatos időszerű feladatokkal foglalkoznak. A KISZÖV személyzeti osztálya külön szervezi a felnőtt munkások szakmai továbbképzését. Ezekre mintegy száztízen jelentkeztek. A női fodrászok, kozmetikusok és a személyzeti munkával foglalkozók részére már megtartották az ötnapos tanfolyamot. Ugyancsak befejeződött az új KRESZ oktatása. Ezen százharminckettőn — zömmel hivatásos gépkocsivezetők — vettek részt. Ötvenen jelentkeztek az OKISZ közép- és felsőfokú vezetőképző tanfolyamaira a megye ipari szövetkezeteiből. Tízen az OKISZ balatonberé- nyi oktatási alközpontjában a speciális szakmunkás-továbbképzés hallgatói. Itt többek között a ruhaipari meósok, a munkacsoport-vezetők, a ruhaipari gyártásszervezők hallhatnak magas szintű előadásokat két héten keresztül. Tűzzük célul 1976-ra, hogy minden somogyi mező- gazdasági nagyüzemben tehenenként legalább 200 literrel több tejet termelünk! Ez a felhívás nemrég hangzott el — több más javaslat mellett — a termelőszövetkezeti és állami gazdasági vezetők megyei tanácskozásán. Elérhető célról van szó. A részvevők közül senki sem vonta kétségbe az elhatározás megalapozottságát. Bizakodhatunk tehát: nőni fog a tejtermelés Somogybán, s javul a helyzetünk, ugyanis jelenleg az utolsók között vagyunk a megyék rangsorában. Hogy hol lesznek majd a somogyi gazdaságok abban a tejtermelési versenyben, amelyet most a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a MEDOSZ, az ÉDOSZ és a TOT egyetértésével indított, egyelőre nem tudni. Mint ahogyan még azt sem tudjuk, hány üzemünk vesz részt ebben az országos versenyben, melynek célja: a tejtermelés gazdaságos fokozása a lakosság növekvő igényeinek a kielégítésére. A versenyben részt vehetnek azok a legalább száz tehenet tartó állami, mezőgazdasági szövetkezeti gazdaságok, amelyek részvételi szándékukat a jövő évre vonatkozóan január 31-ig, és a következő évekre szólóan az előző év december 31-ig írásban bejelentik a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának — mondja a MÉM termelés- és műszaki fejlesztési főosztályának közleménye. A gazdaságok különböző címek elnyeréséért — és az ezekkel járó jutalmakért — versenyezhetnek. Díjakat kapnak például az egy fejt tehénre jutó legtöbb tejet termelő nagyüzemek, azután a száz hektár mezőgazdasági területre jutó árutejtermelésben legjobb eredményt elérő gazdaságok, valamint az árutejmennyiséget legjobban növelő nagyüzemek. Kiadnak továbbá egy termelési nagydíjat, s külön jutalmazzák a versenyben részt vevő kistermelőket, ezenkívül — az országos kategóriák szerint — az egyes megyékben induló versenyeken is elnyerhetők különböző díjak. Figyelemre érdemesek az értékelésből kizáró okok. Ilyen például az, ha a fejt nagyüzemi tehénállomány az előző évhez viszonyítva indokolatlanul csökken, vagy az állomány tbc pozitív, illetve »C« minősítésű brucellafertőzött. Nem értékelhető annak az üzemnek a versenyeredménye, amelyik a gazdasági évet veszteséggel zárta. Van tehát a mezőgazdasági vezetők által elfogadott, a tejtermelés 200 literes növelésére szóló felhívás, s a jövőre induló országos verseny. Várakozással nézünk mindkettő elé. Somogy erősen érdekelt mindegyikben, hiszen 95 mezőgazdasági nagyüzemünk közül mindössze hétben nincs szarvasmarha. De itt van mindjárt egy olyan tényező, mely több üzemet eleve távol tarthat a versenytől: a megyében az össz-szarvasmarha- állománynak csak 92 százaléka volt gümőkórmentes az első félév végén. Az egy tehénre jutó tejtermelésben tavaly az ország megyéi közül az utolsó volt Somogy, s a kilátások most sem sok jóval biztatnak. Mi mást mondhatnánk ilyen adatok ismeretében: a Kaposvári Tejipari Vállalat az év második és harmadik negyedében csaknem tízezer hektoliter tejet volt kénytelen behozni más megyékből az igények kielégítésére ... Az Országos versenyben legjobb eredményt elérő gazdaságok magas összegű jutalmat kapnak: a harminchárom díjhoz több mint 2,3 millió forint jár (a termelési nagydíjjal például 150 ezer forintot adnak.) Nekünk, fogyasztóknak a végeredmény a fontos: több tej, tejtermék kerüljön a boltokba. AZ országos tej termelési verseny, melyet az MSZMP XI. kongresz- szusa által megjelölt irányelvek alapján, a szarvasmarhatenyésztés fejlesztéséről szóló kormányhatározat megvalósítása érdekében indítottak, azt a reményt táplálja, hogy eredményeként jobban kielégíthetjük a lakosság igényeit. H. F. Saját busszal a gyárba A székesfehérvári Videoton Számítástechnikai Gyárában kedden megkezdték a szinkron-terminál sorozatgyártását. A saját tervek alapján felépített számítástechnikai berendezés telefonvonalakon Gyorsabban, kényelmesebben utazik a Mezőgép Vállalat tabl gyárának száztíz dolgozója. | lcapcsoIható adatátviteli rend- A most beszerzett új típusú Ikarus tíz falut érint naponta, s beviszi, illetve hazaszállítja ‘ szerhez, központi számítógép- a dolgozókat. i hez, de maga is rendszerezi N A gazda szemével | égy üzem négy munkása ült az asztal körül; mindvégig az volt az érzésem, hogy sok ezer társuk nevében beszélnek. Nem lepett meg, hogy jól ismerik a politikát, s üzemük örömeit, gondjait is. Ök a gazdák. Tapasztalt munkások a húskombinátból, az izzóból, a villamossági gyárból és a Volántól. Lázba hozta őket a vita. Bölcsességükkel és tapasztalatukkal, gazdag példatárukkal a legutóbbi jegyzet mondanivalóját igazolták: 7iem kell várni a biztatásra, cselekedni kell. »A fegyelemről sokat lehet beszélni, de téved, aki azt hiszi, hogy a munkások nem szeretnek dolgoznál Legföljebb egy részüket leszoktatták: róla. Állítom: nagy többségük őzért megy be a gyárba, mert dolgozni akar. Nem szégyen az, hogy szüksége van a pénzre, hogy tisztességgel szeretné ellátni a családját. Már csak ezért is. És dühöng. Hogyne háborogna, ha öt, hat, sokszor tizenkét napig is áll, mert nincs anyag vagy nem tudnak munkát adni. így azután előfordul, hogy egyik részük túlifeszítve dolgozza le a nyolc órát, a másik meg csak eltölti idejét a gyárban. Nem szokásunk tovább dobni a labdát, de először a fönti lazaságokat kell megszüntetni.« »Én meg azt mondom: öt művezető közül egy van olyan, aki ragaszkodik a pontos kezdéshez, nem tűri a lazaságot, a lógást; megköveteli a rendet, mert tudja, hogy ez a dolga. Hogy ki a rossz az öt közül? Ez az egy. Ha kenyeret akar enni, joibban teszi, ha alkalmazkodik a másik négyhez, mert azok állítólag jó emberek, meg is becsülik őket, senki sem panaszkodik rájuk. Ö meg »JcötözJcödő« és »kibírhatatlan« Micsoda állapotok ezek?« Így kezdődött a beszélgetés. Volt, amiben egyetértettek; volt, amit csak azért vitattak, mert nem minden gyár egyforma. Mások a vezetők, a módszerek, az adottságok; van, ahol továbbjutottak már a lazaságok, a szervezetlenség fölszámolásával, van, ahol még csak a fölismerés időszakát élik. De mind a négy munkás tudja — s a többiek is —, hogy hol, miben és mit kell tenni. Többek között például nem tudják elviselni, ha az üzemvezetők, a főosztályvezetők vagy mások összefogás, egymás segítése és a munkafeltételek megteremtése helyett sokszor heteket töltenek el a felelősség kutatásával és áthárításával. (Miért nincs anyag?) Közben áll a munka, de a felelősség is maszlag marad. »Hát így nem lehet! Meg úgy sem, hogy a középvezetőket teletömik papírmunkával. Ha megfeszülnek, akkor sincs idejűik odanézni a melósra, a gépre, a termelésre. Ha meg papírmunkát kell csinálniuk? Mindig új osztályokat hozhatnának létre, akik földolgozzák az irományt.« »Nékem az jut eszembe a papírról, hogy a húskombinátban ezelőtt három példányban készült az áruszámlázás. Egy ment a könyvelésbe, egy az árukísérőnek, egy meg'a tömbben maradt. Most? Háromszor akkora lepedőt töltenek ki hét példányban, csak azt tudnám, hogy minek? Közben meg kisebb papírba csomagoljuk a sümegi sonkát, mert ugye, takarékoskodni kell... Három üzletet lehetne kiszolgálni, mire kitöltik azt a rengeteg papírt.« E ’ s ömlött belőlük a szó. »Beszéljünk a mérnökeinkről is. Tiszteljük őket, amiért kell. De hogy nagy tartalék van az ő munkájukban is, az biztos. Az volna a dolguk, hogy tervezzenek, alkossanak. Mi is tudnánk mondani egyet és mást arról, 'hogy mivel lehetne könnyebbé, egyszerűbbé meg termelékenyebbé tenni a munkát. De mi van? Sokan egész nap csak rajzokat másolnak, már belegörnyed a hátuk. Mintha nem is a technikusok meg a műszaki rajzolók dolga lenne. Régebben egy mérnök a nyolc órából legalább hatot a gépek, a munkapadok, az emberek között töltött. Segített meg kérdezett is, ha valamit mi tudtunk jobban. Most meg szinte irodisták lettek. Hát nincs azokból elég? Gyakran beszélünk róla a műhelyben, hogy az egyetemen nagy lovat adnak a fiatalok' alá. Nehéz leszállói arról, pedig most már itt az ideje...« Az izzó munkása ennél is izgalmasabb témához fogott. Azt mondta: »Tudnánk mi gazdaságosabban is termelni. Megfelelő anyaggal, gépekkel, jobb szervezéssel «. S a villamossági gyár munkása közbeszólt: »Szép volt a hatvanas évek nagy ipartelepítése; aligha vannak az országban szebb műhelycsarnokok, mint a mieink. De az új gyárha 80—100 meg 150 éves gépeket raktak. Nem hiszem, hogy a. pénzen, múlott. Évekig nem fogjuk kiheverni ezt a hátrányt, pedig azóta már szalagunk meg néhány új gépünk is van. Csakhogy az 547 gépből tízre, tizenötre mondhatjuk, hogy megfelelnek a követelményeknek.« Az előbbi munkás visszavette a szót. »Nálunk más a baji Mi kapunk modem gépeket a Szovjetunióból, máshonnan is. Jött például két 15 tonnás sajtoíógép — csodálatos elektronikával. Igen jó lesz a termelése. Csakhogy a törzsgyárból küldik a gépeket, és nem mindig tudják odafönt, hogy mire van szülkséig. Kaptunk például öt pomtbegesztő gépet; egyszerűen nem tudjuk használni őket. Az égjük gyártmányra erősek, a másikra gyengék. Nagy a hegesztőfej, a munkásnő nem fér hozzá a rádiócsőhöz. A halogénizzók foglalatának hegesztéséhez jó volna a fej, de ahhoz kicsi a teljesítménye. Mit kezdjünk velük. Nagy pénzért, sok munkával talán át lehetne alakítani. De miért nem olyan gépeket vesznek odafönt, amilyenekre szükség van a gyártmányainkhoz?« »Mondhatok más példát is. Nálunk színesfémből készül a gyártmányok 80 százaléka, az anyagot leginkább külföldről hozzák. Kitűnő gépünk van; 35 milliméter széles rézszalagot tud feldolgozni. Amikor megtervezték a gyártmányt, volt ilyen szalag. Most meg 38 milliméterest hoznak be. Kétszeres munka, és micsoda pazarlás! Ezért ki a felelős? Csak nem a munkás?« »Nálunk fölszereltek egy gyűrűs csontozó kést. Valahol Szegeden, vagy nem tudom, hol látták. Jól működött. De nem vittek el egyetlen szakembert sem, aki dolgozna vele: nézd meg, jó lesz-e ez nekünk? Csak megvásárolták, fölszerelték, azóta is áll. Nálunk nincs meg a működési feltétele. A beszámolóban viszont szerepelhet, hogy jól megy a műszaki fejlesztés ...« (ok példát mondtak, sokszorosát annak, amit itt tovább adhatok. A gazda szemével nézik a gyárat, az üzemet: észrevételeik figyelemre méltóak. Vitatkoztak és sokat beszéltek a munkások helyzetéről, a vándorlásról, az üzemek tartalékairól is. Erről majd legközelebb. Jávori Béla s í j gyártmány: a szinkron-terminál az információkat, és lyukszalagozó, valamint sornyomtató készülékkel is rendelkezik. Az új számítástechnikai alállo- más iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg. (
