Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-10 / 289. szám

Folytatta munkáját a szakszervezetek XXIII. kongresszusa fFolytatás as í. szólt a MÁV dolgozóinak munkaerő-vándorlásáról is. Ezután az elnöklő Kurdi Béláné, a SZOT alelnötke Herczeg Károly SZOT-titkár­nak adta meg a szót. A SZOT titkára hangsú­lyozta, hogy a szakszerveze­tek a szocializmus építésének egéssz időszakában különös fi­gyelmet fordítanak a mun­káshatalom gazdasági erősíté­sére. Tudatosítják a párt gaz­daságpolitikáját, ismertetik a feladatokat, szervezik a dol­gozókat a szocialista munka­versenyben való részvételre, növelik a dolgozók termelési BI5ZKU BÉLA: és közéleti aktivitását. Hang­súlyozta, hogy a tervfeladato­kat csak hatékonyabb mun­kaerő-gazdálkodással tudjuk teljesíteni. Aláhúzta, hogy az anyagi ösztönzésen kívül ha­tékonyabban kell érvényesül­nie az erkölcsi elismerésnek is. Szabó Attila, a Tisza Cipő­gyár szakszervezeti tanácsá­nak titkára az üzemi demok­rácia kérdését elemezte, dr. Bíró Györgyné, a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára rámutatott arra, hogy az utóbbi négy évben a szakszervezeti választott tes­tületek tanúsították: miként kell eredményesen élni a párt és a kormány által biz­tosított jogokkal. Kárpáty Edit, a Komárom megyei Ta­nács főelőadója a közművelő­dés helyzetével kapcsolatban a közalkalmazottak és a köz­művelődési intézmények fele­lősségét hangsúlyozta. Ezútán ebédszünet követke­zett. Az ebédszünet után Fabók Zoltánnak, a Helyiipari Dol­gozók Szakszervezete főtitká­rának elnökletével folytatta munkáját a kongresszus. Elsőnek Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára emelkedett szó­lásra. Erőinkéi összefogva, fegyelmezetten dolgozunk társadalmunk további gyarapodásán Tisztelt kongresszus! Kedves elvtánsnők és elv­társak! A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága nevében tisztelettel köszön­tőm a magyar szakszerveze­tek XXIII. kongresszusát, a kongresszus minden részvevő­jét, a több mint négymillió szervezett dolgozót, egész munkásosztályunkat. Központi Bizottságunk nagy figyelemmel és megelégedéssel kísérte a szakmai szakszerve­zetek kongresszusainak mun­káját. A Központi Bizottság nevében kijelenthetem, hogy egyetértünk a szakszervezetek tevékenységének a beszámo­lókban foglalt értékelésével. Ügy ítéljük meg, hogy a fel­adatokra vonatkozó javaslatok — összhangban a XI. párt- kongresszus határozataival — helyesen jelölik meg a jövő teendőit. Ezek elfogadásával, és következetes végrehajtásá­val, a szakszervezetek még hatékonyabban járulhatnak hozzá a fejlett szocialista tár­sadalom építéséhez. Pártunk úgy tekint a szak- szervezetekre, mint a mun­kásosztály legátfogóbb osz­tályszervezeteire, legfőbb tá­maszaira. Politikájának alakí­tásában igényli és figyelembe veszi a szakszervezetek véle­ményét és javaslatait. A párt XI. kongresszusa megbecsü­léssel és elismeréssel állapí­totta meg, hogy a szakszerve­zetek, helyesen élve bővülő jogkörükkel és a törvények­ben is biztosított lehetősé­geikkel, kiemelkedő és ered­ményes munkát végeznek a munkásosztály hatalmának védelméért, erősítéséért, a párt politikájának elfogadta­tásáért és gyakorlati végrehaj­tásáért. Nagymértékben hoz­zájárulnak, hogy szocialista államunk, társadalmunk poli­tikai és gazdasági ereje szün­telenül növekedjék. Tovább nőtt a szakszervezetek szerepe A szakszervezetek jól kép­viselik a dolgozók érdekeit, eredményesen küzdenek azért, hogy az emberek mind jobb élet- és munkafeltéte­lek között dolgozhassanak — hangsúlyozta Biszku Béla. — Hatékonyan fáradoznak a szocialista demokrácia állandó fejlesztéséért a munkahelye­ken, aminek révén a dolgozók tapasztalatai mind jobban ér­vényesülnek a döntésekben. Részt vesznek várospolitikai kérdések megoldásában, a ta­nácsok munkájában, szociális, kulturális, sportlétesítmények építésében, működési feltéte­leik biztosításában. Az eddig elmondottakból is megítélhető, hogy a szocializmus építése során objektíve növekedett a szakszervezetek szerepe tár­sadalmi életünk valamennyi területén. Ez a folyamat a jö­vőben még inkább erősödni fog. Szeretném kifejezni a párt köszönetét és elismerését a szakszervezetek valamennyi funkcionáriusának és több százezernyi aktivistájának odaadó, önzetlen munkáju­kért, amellyel napról napra előbbre viszik pártunk, mun­kásosztályunk, népünk törek­véseinek a megvalósulását. Legyenek tudatában annak, hogy tevékenységük a szocia­lista fejlődés fontos tényezője lesz a jövőben is. Kedves elvtársnők és elv­társak! Amikor meghatározzuk fel­adatainkat, közöttük a szak- szervezeti munka teendőit, nagyon fontos, hogy reálisan ítéljük meg gazdasági helyze­tünket, és azokat a körülmé­nyeket, amelyek között követ­kezetesen folytathatjuk a szo­cializmus építését. — A szocialista építőmunka folyamatában — mint a to­vábbiakban elmondotta — három hét múlva jelentős ha­tárkőhöz érkezünk: befejez­zük a IV. ötéves tervet. An­nak ellenére, hogy az utóbbi években nem várt nehézsé­gekkel is szembe kellett néz­nünk, már most is jól látható, hogy teljesítjük az ötéves terv előirányzatait. Gazdasági és szociális fejlődésünk mel­lett nagy eredményeket ér­tünk el a dolgozók szocialista tudatának fejlesztésében, poli­tikai és kulturális nevelésé­ben. E fontos munkából a szakszervezetek is méltó mó­don kivették részüket. Ezután a gazdasági helyze­tet érintve hangsúlyozta: min­den törekvésünket és erőfe­szítésünket arra irányítjuk, hogy a lényeget tekintve tö­retlenül és lendületesen foly­tassuk a szocialista építő­munkát. — Ehhez — mint mondta — az szükséges, hogy a gazdasági munkánkban job- [ ban, tervszerűbben, tudatosab­ban és rugalmasabban iga­zodjunk a valóságos feltéte­lekhez, a megnövekedett kö­vetelményekhez. Töretlen fejlődés — a nehézségek ellenére is Pártunk Központi Bizottsá­ga november 26—27-i ülésén megvitatta és elfogadta az V. ötéves terv, valamint az 1976. évi népgazdasági terv és álla­mi költségvetés irányelveit. A következő tervidőszak fő cél­úja az, hogy a szocialista épí- tőmuhka tervszerű folytatása, a termelőerők fejlesztése, kor­szerűsítése és . jobb kihaszná­lása útján tovább javuljanak népünk életkörülményei, és fokozatosan megteremtsük a kiegyensúlyozott fejlődés tar­tós feltételeit. A terv reálisan számol a gazdasági növekedé­sünket meghatározó külső és ! ixdső feltételekkel. Tekintetbe I veszi, hogy a negatív irányú külgazdasági hatások tovább­ra is megnehezítik munkán­kat. — Az V. ötéves terv elő­irányzatai mindenekelőtt a minőségi követelmények olda­láról feszítettek — hangsú­lyozta Biszku Béla. — Ezek­nek a nagy követelményeknek a teljesítése azonban elenged­hetetlenül szükséges ahhoz, hogy fejlődésünk töretlen le­gyen, hogy a tervidőszakban megteremtsük és megszilár­dítsuk népgazdaságunk egyen­súlyát, hogy elérjük a reál­bérek, a reáljövedelmek, az életszínvonal szolid — a terv­időszak első két évében az ötéves átlagnál alacsonyabb —, de biztosított emelkedését. A Központi Bizottság titká­ra aláhúzta, hogy a megnehe­zült feltételek ellenére is tö­retlen a szocialista építőmun­ka alkotó programja. — Ennek az ötéves tervnek a megvalósítása — mint mondta — nem lesz könnyű, de ösztönzést és önbizalmat kell adjon mindenkinek az a tudat,1 hogy céljaink megva­lósulása tőlünk függ. Munkás- | osztályunkban, parasztsá­gunkban, értelmiségünkben, népünkben megvan az erő és a képesség, hogy az ötéves tervet teljesítsük. Biztosíték erre a szocialista rendszer, a szocialista tervgazdaság nagy ereje; biztosíték erre, hogy tovább fejlesztjük testvéri együttműködésünket a Szov­jetunióval, a KGST országai­val. Az V. ötéves tervről szólva kiemelte, hogy az további di­namikus fejlődést irányoz elő. — Ezt most csupán néhány fontos ténnyel, adattal szeret­ném szemléltetni a tisztelt kongresszus előtt. A Központi Bizottság nagy erőfeszítéseket igénylő, de reális célnak tart­ja, hogy öt év alatt 30—32 százalékkal emelkedjék a nemzeti jövedelem, s a teljes növekedés a munkatermelé­kenység emelkedéséből szár­mazzék. Iparunkat továbbfej­lesztjük és korszerűsítjük. Az a célunk, hogy az ipari ter­melés 33—35 százalékos nö­vekedése mellett a nemzeti jövedelemhez való hozzájá­rulása 37—38 százalékkal nö­vekedjék. Következetesebb és igényesebb munkát ! Ha erőinket összefogva, fe­gyelmezetten dolgozunk — hangsúlyozta —, a következő öt év alatt is jelentősen előbbre lép az ország, tovább gyarapszik társadalmunk, s benne minden dolgozó ember. — Külön szeretném hang­súlyozni — mondotta —, hogy a jövő évi terv sikeres meg­valósításának milyen döntő jelentősége van. Nemcsak azért van szükség nagy erő­feszítésekre, . mert ez az év ötéves tervünk első eszten­deje, és mint tudjuk, a jó kezdet igen fontos, hanem el­sősorban azért, mert nagyrészt ebben az évben kell megállí­tanunk mindazokat a kedve­zőtlen folyamatokat, amelyek negatívan befolyásolják gaz­dasági építőmunkánkat. Ettől függ, hogy a következő évek­ben elérjük céljainkat a nép­gazdaság fejlesztésében, dol­gozó népünk életkörülmé­nyeinek javításában. A továbbiakban Biszku Bé­la a tervfeladatok eredményes végrehajtásának feltételeirői szólott: a munkaerő-gazdál­kodásról, átcsoportosításról, valamint a termelésben a gaz­daságos termékszerkezet ki­alakításáról. — Az ötéves terv hiányta­lan megvalósítása, új és igé­nyesebb feladataink jó megol­dása megköveteli a népgazda­ság valamennyi tartalékának következetesebb és gyorsabb hasznosítását — mondotta többek közt a KB titkára. Szólt a céltudatosabb munka- és üzemszervezésről, a takaré­kosság következetes érvénye­sítéséről, — mindenekelőtt a nyersanyag és az energiagaz­dálkodásban — és nem utol­sósorban a munkaidőalapok jobb kihasználásáról. — A szakszervezetek — mondotta a továbbiakban — a párt ideológiai és politikai irányításával dolgoznak, de ugyanakkor szervezetileg ön­állóak, és öntevékenyen vég­zik felelős munkájukat, telje­sítik megtisztelő hivatásukat. A párt eddig is bizton számí­tott és szilárdan támaszkodott a szakszervezetek segítségére a munkásosztály, a szocialis­ta társadalom alapvető érde­keit szolgáló politikájának megvalósításában. Most, ami­kor új feltételek között kell gondoskodnunk a szocialista építőmunka következetes foly­tatásáról és hosszú távon biz­tosítanunk kell jövőnket, a párt azt kéri és várja a szak- szervezetektől, hogy ezekre a feladatokra összpontosítsák fi­gyelmüket és erejüket. — Jelenleg az a legfonto­sabb — emelte ki —, hogy a szakszervezetek aktivistái és tagjai, az ő segítségükkel pe­dig a dolgozók világosan lás­sák helyzetüket, jól megért­sék mai problémáinkat és tennivalóinkat. Vagyis azt, hogy az eddiginél jobban kell dolgozni, többet kell nyújtani mindenkinek, minden szinten. Ez a felismerés eredményezi, hogy a dolgozó emberek jól megértik alapvető érdeküket, és meggyőződéssel látnak fel­adataik megoldásához. Arról is szólt, hogy a szo­cialista munka verseny-moz­galom, a szocialistabrigád- mozgalom, az újítómozgalom még szorosabban kapcsolódjon az időszerű'követelményekhez, és segítsék a terveinkben megjelölt célok hiánytalan megvalósulását. — Különösen fontos — mondotta —, hogy a szakszer­vezetek még . energikusabban dolgozzanak a szocialista de­mokrácia érvényesüléséért a különböző munkahelyeken, és hozzá teszem, a tanácsokkal együttműködve, a lakóterüle­ten. Erről a feladatról a kong­resszusi dokumentumok és Gáspár elvtárs is részletesen szólt. Feladataink megoldá­sához nélkülözhetetlen, hogy szabad utat kapjon a dolgo­zók minden hasznos kezde­ményezése, szabadon érvé­nyesüljön a véleményük, és tapasztalataik beépüljenek a vállalati döntésekbe. — Meg­győződésünk — hangsúlyozta —, hogy a dolgozók ezzel a segítőkészséggel is hozzá akarnak járulni feladataink teljesítéséhez. Ennek a segí­tőkészségnek a szocialista de­mokrácia nyit széles utat, amely biztosítja, hogy a dol­gozó emberek még hatéko­nyabban vegyenek részt a sa­ját ügyeik és a közügyek in­tézésében. A továbbiakban a szakszer­vezetek tevékenységének egyik fontos részéről, a dol­gozók érdekeinek védelméről is szólt, az igazságosabb jö­vedelemarányok megteremté­sét elemezte. Megoldjuk feladatainkat — Befejezésül szeretném kifejezni azt a meggyőződé­semet — mondotta —. hogy a gondok, a nehézségek, a ne­hezebbé vált feltételek elle­nére minden okunk megvan a bizakodásra. Belső fejlődé­sünk határozott iránya a meg­valósuló szocializmus, és a következő években is megtor­panás nélkül haladunk tovább ezen az úton. A párt vezeté­sével, a szakszervezet, az if­júsági szövetség, a szocialista állam hatékonyabb munkájá­val, munkásosztályunk, pa­rasztságunk, értelmiségünk, a szocializmus minden odaadó hívének összefogott munkájá­val megoldjuk az előttünk ál­ló feladatokat. Ez a kongresszus egész szakszervezeti mozgalmunk­nak programot és friss lendü­letet ad a ránk váró nagy munkához, a XI. pártkong­resszus határozatának követ­kezetes végrehajtásához. Az elnöklő Fabók Zoltán megköszönte Biszku Béla fel­szólalását. Kérte, hogy tolmá­csolja a Központi Bizottság­nak a kongresszus, a magyar szervezett dolgozók üdvözletét, jókívánságait, s azt áz elhatá­rozását, hogy a szakszervezeti mozgalom a szocialista társa­dalomban elfoglalt helyének, szerepének megfelelően a jö­vőben is felelősséggel látja el feladatát, s töretlen lelkese­déssel dolgozik a párt XI. kongresszusa határozatának végrehajtásáért, a fejlett szo­cialista társadalom építéséért. Pál fi István, az Országos Kőolajipari és Gázipari Tröszt szakszervezeti trösztbizottsá­gának titkára a szakszerveze­ti kádermunka helyzetével foglalkozott. Ezután Dusóhek Lajosné SZOT-titkár követke­zett felszólalásra. Az úgynevezett borítékon kívüli juttatásokkal foglalko­zott. Elmondotta: a társadalmi juttatások aránya a lakosság összes jövedelmében a terve­zettnél dinamikusabban bő­vült. Jelenleg minden 100 fo­rint munkajövedelmet csak­nem 40 forint társadalmi jut­tatás egészíti ki. Társadalom- biztosítási juttatásokra ebben az évben a tavalyinál 17 szá­zalékkal többet, mintegy 58 milliárd forintot fordítottak. A továbbiakban néhány olyan fontps kérdésre hívta fel a figyelmet, amelynek megol­dásában — mint mondotta — a szakszervezeteknek többet kell tenniük. A nyugdíjasok helyzetéről szólva rámutatott: az állami gondoskodást az el­múlt évek sokoldalú intézke­dései bizonyítják. Ezek közül az egyik legjelentősebb, hogy az idén 1 100 000 embernek évi 1,8 milliárd forinttal emelke­dett a nyugdíja. 1976. január. 1-től — mint ismeretes — a nyugdíjai! szokásos évenkénti kiegészítésének legkisebb ösz- szege havi 50 forintra emel­kedik. Az ötödik ötéves terv­ben is alapvető törekvés, hogy tovább növekedjen az évi nyugdíjkiegészítés és emel­jék az alacsony nyugdíjakat. A korreferátum foglalkozott a gyermekes családok anyagi és szociális helyzetével. A né­pesedéspolitikai határozattal összefüggésben az utóbbi években egész sor intézkedés­sel segítették a családokat. Duschek Lajosné rámuta­tott: annak ellenére, hogy ja­vulnak az üzemi munkakörül­mények, fejlődik az egészség- ügyi hálózat és ellátás — nö­vekszik a táppénzek összege. Holott ennek ellenkezőjét le­hetne elvárni. A korreferátum nagyon indokoltnak tartotta a táppénzes fegyelem megjaví­tását és a táppénzrendszer korszerűsítését, amiben fontos szerep hárul majd az egészség- ügyi szolgálatra, a vállalatok és intézmények vezetőire, va­lamint a szakszervezeti szer­vekre. ' Huramura Gáborné, a haj- dúsámson-sámsonkerti általá­nos iskola Állami-díj as peda­gógusa a közoktatási rendszer korszerűsítéséről szólt. Országh Ferencné, a Ba­romfifeldolgozó Vállalat fő­mérnöke, a munka- és üzem- szervezés hatékonyságának javításával, további tartalé­kaival foglalkozott. Hangsú­lyozta, hogy e területen a vál­lalatoknak nagyobb cselekvési önállóságot kellene kapniuk, s ezáltal növelhető felelőssé­gük is. Joannes Gallard, a CGT tit­kára. szakszervezete 2,4 millió tagjának üdvözletét tolmá­csolta. Hangsúlyozta: á CGT nagy­ra értékeli az európai szak- szervezetek együttműködésé­nek fejlődését, de a kapita­lizmus válsága, annak a dol­gozókat és a munkástömege­ket sújtó hátrányos következ­ményei egységes fellépésre kell bírják a nyugat-európai szakszervezeti szövetségeket. Emilio Cabaglio, az Olasz Munkásszervezetek Szövetsé­ge (CISL) nemzetközi osztály­vezetője az olasz szakszerve­zeti mozgalom három szövet­sége — a CGIL, a CISL és az UIL nevében mondott üdvözlő beszédében rámutatott: A nemzetközi szervezeti mozga­lom elsődleges feladata szoli­daritásával támogatni a fel- emelkedésükért küzdő népe­ket, segíteni a társadalmi igazságosságra ösztönző nem­zetközi együttműködési lehe­tőségek feltárását és gyakor­lati kihasználását. Alfred Ströer, az osztrák szakszervezeti szövetség veze­tő titkára az 1,6 millió tagot számláló OSZSZ üdvözletét és jókívánságait tolmácsolta, majd méltatta a magyar szak- szervezeti mozgalom eredmé­nyeit, a dolgozók érdekében kifejtett szakszervezeti tevé­kenységet. Dr. Krekács György, a Ke­reskedelmi, Pénzügyi és Ven­déglátóipari Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára a ke­reskedelem fejlesztésének szükségességével, a szakszer­vezet sajátos, kettős feladatá­val foglalkozott. — Alapkövetelmény —• hangsúlyozta —, hogy a dol­gozók igényeit egyre maga­sabb színvonalon, kulturál­tabb körülmények között elé­gítse ki a kereskedelem. Na­gyon fontos számunkra — mondotta — tagságunk hely­zete, élet- és munkakörülmé­nyeinek alakulása, de leg­alább olyan fontos a fogyasz­tók érdekvédelme az árak társadalmi ellenőrzésétől, az áruellátás színvonalán keresz­tül a vásárlási körülmények alakulásáig. Dr. Szepesvári Elemér, Elek nagyközség körzeti orvosa, ar­ról szólt, hogy az egészség­ügy munkásai fáradságot nem kímélve őrködnek az országot építő dolgozók egészsége fö­lött. Árimi István, a Szakszer­vezetek Szolnok megyei Taná­csának vezető titkára felhívta a figyelmet: a szakszervezetek által támogatott munkásmű­velődésnek olyan színvonalú­nak kell lennie, hogy a dol­gozók számára természetes le- . gyen a tanulás, a kulturálódás iránti igény. Nagy Gézáné, a debreceni postaigazgatóság előadója a szakszervezeti alapszervi munka fejlesztésé- 'ben fontos szerepet betöltő bi­zalmiak helyzetéről, felada­tairól beszélt. Mészáros János, a Tiszai Vegyi Kombinát szakszervezeti bizottságának titkára arról a kezdeménye­zésről számolt be, amely sze­rint a vasas, az építőipari és a vegyipari szakszervezet együttműködési szerződést kö­tött a népgazdaságnak fontos vegyipari beruházások támo­gatása érdekében. Truong Thi My, a Vietnami Szakszervezeti' Szövetség alel- nöke, a VDK dolgozóinak és szakszervezeteinek nevében őszinte, szívből jövő köszöne­tét mondott a magyar szak- szervezeteknek, a szervezett dolgozóknak azért a támoga­tásért, értékes segítségért, amit a vietnami népnek nyúj­tottak az amerikai imperialis­ták ellen és nemzeti boldogu­lásukért vivott küzdelmükhöz. Tran Hoai Nam, a Dél-viet­nami Felszabadítási Szakszer­vezeti Szövetség végrehajtó bizottságának tagja arról szá­molt be a kongresszusnak, hogy a vietnami nép győzel­me, egész Vietnam független­ségének kivívása új korszakot nyitott. Cyprian Manyanda, az 'Af­rikai Szakszervezeti Egység­szervezet titkára, a szövetség égisze alatt az egész konti­nenst átfogó afrikai munkás- mozgalom üdvözletét adta át a kongresszusnak. Ali Filali, az Algériai Dol­gozók Általános Szövetségé­nek titkára, átadta az algériai dolgozók őszinte és testvéri üdvözletét. Ariel Mariani, az Argentin Szakszervezeti Egység és Koordinációs Mozgalom kép­viselője elmondta, az argentin munkásosztály mindig is fi­gyelemmel kísérte más orszá­gok munkásainak sorsát, har­cát, igyekezett levonni belő­lük a tanulságokat. Az argentin szakszervezeti küldött felszólalásával a ma­gyar szakszervezetek kong­resszusa befejezte második munkanapját. A tanácskozás szerdán reggel folytatódik. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom