Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-04 / 284. szám
NE CSAK KÖVETELŐZZ! A ki legkevesebbet és legrosszabbul dolgozik, annak van a legnagyobb szájai ö az, aki mindig ráér, sohasem késik el a munkával, aki sohasem vállal többet, mint amennyit nagyon muszáj, aki s^ha semmiért nem felel, aki soha semmivel nem törődik, aki úgy bánik a géppel, szerszámmal és a készülő termékkel, mint a rossz cseléd, hiszen nem az övé se a kocsi, se á ló. De ő az, aki a legelégedetlenebb a munkahelyével, aki legjobban szidja a vezetőit, aki legerélyesebben követeli a fizetésemelést, és végül ő az. aki legelőbb továbbáll, jobb helyet és jobb fizetést keresve. Kóla szólok most, az örök követelőzőről és mindazokról, akik felülnek neki; észre sem véve, hogy a követelőzései mögött nincs semmi jogalap, nincs munka. Méltányolni tudom az olyan ember követelőzését, aki becsülettel, tisztességgel dolgozik. és a munkájáért megkívánja a honoráriumot, a megbecsülést. Ha kell, perlekedem is az érdekében. De mindig felháborít, ha a lógósok, a pazarlók és a selejtgyártók követelőznek. Milyen jogon akarnak többet elvenni a közösségéből, mint amennyit hozzátettek? Elvégre is szocialista társadalomban élünk, melynek alapelve, hogy mindenki a végzett munkája szerint részesüljön a megtermeli javakból. Az életünk törvény- szerűségeihez hozzá tartozik, hogy csak azt lehet elosztani, amit megtermelünk, amit a munkánkkal létrehozunk. Jó volna, ha a rendesen dolgozó többség egyetértene J velem a rendetlenül dolgozó [ és minduntalan követelőző j emberek megítélésében. Meg ! kellene végre világosan, egy- | értelműén mondani a fizetett munkakerülőknek — akik a j hanyag, felelőtlen munkájuk | ellenére még elégedetlenked- ! nek is —. »édes barátaink, ha ; mindenki úgy dolgozna, mint ti, altkor valamennyiünknek felkopna az állunk az éhségtől, mert nem volna még betevő falatunk sem«. Bizony meg kellene mondani . . . De ki mondja meg? Megírhatja az újságíró is, megmondhatják az ország vezetői is: csakhogy ez édeskevés. Mert nemcsak mondani kell, hanem meg is kell magyarázni. meg is kell értetni velük, és lehetetlenné kell tenni a lógást, a pazarlást, a rossz, felelőtlen munkát. Ezt pedig senki más nem tudja lehetetlenné tenni, csak azok a becsületesen, jól dolgozó emberek, akik egyelőre eltűrik környezetükben a hanyagokat, a hátráltatókat, a mások bőrén élősködőket. H a én és Te nem nézzük szótlanul, hogy ö rosszul dolgozzon, vagy keveset dolgozzon és a mi munkánk gyümölcsét követelje. akkor ö is kénytelen lesz megfogni a munka jobbik végét. Azután, ha majd valamennyien dolgozunk — becsülettel és jól dolgozunk —, akkor valamennyien többet követelhetünk. Mert kitől követel, aki követel? Tőlem, tőled és tőle! Nincsenek tőkéseink, gyárosaink, földesuraink, akik elveszik munkánk gyümölcsét, akiktől követelhetjük a részünket. Csak magunktól köHozzászólások nyomában L/sak a név változott Kilenc hónap telt el a megyei pártértekezlet óta. Kovács Józseffel, Barcs nagyközség pártbizottságának titkárával arról beszélgettünk, mi valósult meg a javaslatokból, s hol lát még mindig problémát. — Most is olyan kedve- zőek-e a tapasztalatok a munkások továbbtanulásában? — A Nagyberendezések Gyáriban, a gabonaraktárak telepen, a fűrészüzemben kihelyezett osztály kezdődött most szeptemberben is. A többi üzem dolgozói az általános iskolákban pótolják hiányzó tanulmányaikat. Az a tapasztalatunk, hogy a pártszervezetek, az üzemek gazdasági vezetői sokkal jobban odafigyelnek erre, tanulásra ösztönzik a munkásokat. Ez annak is köszönhető, hogy sokszor szó volt érről a titkári értekezleteken, kértük, hogy az alapszervezetek szorgalmazzák a tovább tanulók erkölcsi és anyagi elismerését. — A bejárók helyzete, politikai képzése eddig is sok gondot okozott a nagyközségben. Van-e javulás ebben a felszabadulás óta? — Azzal kezdem, amiben előreléptünk. összesítettük, hogy a barcsi üzemekben dolgozó párttagok melyik községből járnak be, s ezt a névsort mindenhova kiküld- tük. Azt kértük az ottani alapszervezetektől, hogy vonják be őket a politikai oktatásba, kérjék ki a véleményüket minden fontos községpolitikai kérdésben. — S a közlekedés? — Az továbbra is gond. Sok egyeztető tárgyalást folytatott a nagyközségi tanács, a menetrenden azonban nem sikerült változtatnunk. A tervek szerint 1978-ig megépül a szülök—barcsi bekötő út. Azok a bejárók, akik ennek hiánya miatt nagyot kerülve érkeznek a járási székhelyre, gyorsabban utazhatnak, sok időt megtakarítanak majd. Barcs vonzáskörzetének közlekedését egyébként már a járási párt-vb is napirendre tűzte, s a megyei tanács is tájékozódott a helyzetről, ott is megtárgyalták a témát. Még a jelenlegi gondok se lennének annyira nyomasztóak, ha például a vállalati buszok a másik üzem bejáró dolgozóit is elhozhatnák. Sajnos, erre nem adnak módot a mostani jogszabályok. — Szóvá tette a megyei pártértekezleten, hogy a telepek, gyáregységek nem kap] nak elég önállóságot. Véleménye szerint figyelembe vették-e ezt a bírálatot a központok? — A hatását mér érezzük. A megyei pártbizottság pártépítési munkabizottsága megvizsgálta a koordinációs jog érvényesülését, ugyanis azt is elmondtam a hozzászólásomban, hogy a telephelyi, gyáregységi pártszervezetek kapcsolata nem elég szoros a központban levő pártszervezetekkel. A Somogy megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat igazgatójával, párttitkárával megbeszéltük, hogyan fejleszthetjük az itteni alapszervezet munkáját. A fűrészüzem pártvezetöségé- nek titkárát is jobban bevonják mindenbe, noha még nem volt az erdőgazdaságban koordinációs értekezlet. — Nagyobb-e a fűrészüzem önállósága? — A felszólalás nyomán a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság megvizsgálta a barcsi fűrészüzem önállóságának növelését, s augusztus i 15-e óta gyáregység a rangja, í Sajnos, egyelőre csak a név | változott, a hatáskör viszont ; még nem nőtt eléggé. A kö- I zelmúltban helyszíni vb-ülést tartottunk az üzemben. Ezen I az erdőgazdaság pártvezetősége is képviseltette magát. A testület nevében azt kértük. I hogy növeljék tovább a gyáregység önállóságát. Teszem azt, ha egy iskola pályavá- I lasztási célból szeretné megnézni az üzemet — Kaposvárról kell engedélyt kérni hozzá. Véleményünk szerint a helyiek is el tudnák dönteni a látogatások szükségességét. Ugyanígy a parketta eladása a dolgozóknak, a TÜZÉP-te- lepekkel való szerződéskötés a központ joga maradt. Ez szükségtelenül növeli a döntések útját és idejét. Reméljük, hogy a jövőben ezekben is változás következik be. S ez nemcsak az üzemek, a nagyközség érdeke is. fa. G. vetelhetük, vagy azoktól a vezetésben dolgozó embertársainktól, akiket megbíztunk, hogy gazdálkodjanak munkánk termékeivel, osszák el közöttünk a nemzet jövedelmét. Adhatnak többet, mint amennyit termeltünk? Adhatnak jobbat, mint amilyet termeltünk? Adhatják olcsóbban, mint amennyiért megtermeltük? Nem hiszem! Lehetetlent hiába kérünk tőlük. Akik a szocialista közösségünkben arra hivatottak, hogy elosszák azt. amit népünk a munkájával létrehoz, semmi mást nem tehetnek, mint a családfő vagy a háziasszony, aki a család jövedelmével gazdálkodik . . . Mit csinál a családfő? Először félreteszi a lakásravalót. azután a munka, az élet folytatásához szükséges konyhapénzt és ami marad, azt osztja be ruhára, szórakozásra úgv, hogy mindenki kapjon belőle érdemei szerint. A nemzet lakása az ország. Mindenekelőtt azt kell biztosítani, hogy ebben a nagy lakásban meglegyen, ami kell: víz, villany és a j szükséges gépek, kellékek. Az- I tán meg kell vásárolni a szükséges nyersanyagokat a nemzet konyhájának üzemeléséhez, az élet folytatásához. És ami marad, azt lehet a lakosság között bér formájában felosztani — természetesen mindenkinek az érdeme szerint. A közösségben dolgozó ember értéke — már ősidők óta, most is, és valószínű még sokáig — a végzett munkájában rejlik. A vezető munkája akkor értékes, ha jól, eredményesen dolgozik a vezetésére bízott kollektíva. A tudós munkája akkor értékes, ha tudománya hasznosítható és gyümölcsöziethető a gyakorlatban. A kétkezi munkás munkája akkor értékes, ha jó, használható terméket hoz létre. Én azt hiszem — ha nem akarunk eltérni az igazságtól —, mindenekelőtt azok érdemelnek a szocialista közösségtől magasabb bért, nagyobb meg’beesülést, kitüntetést és jutalmat, akik hasznosan, eredményesen dolgoznak a közösségért, akik a munkájukkal sokat, hasznosat és ér- tékeset adnak a közösségnek. ■ H a becsülettel, jó munkával gyarapítottad a nemzet vagyonát, ak- kpr követelheted a magadét, de ha lógtál, tehetetlenkedtél. amíg a többiek dolgoztak, akkor ne követelőzz! G. J. Kaposvár és vonzáskörzete Kaposvár az ország településhálózati szerkezetében felső fokú központ. Vonzáskörzetéhez — hosszabb távon — több százezer lakos tartozik majd. A város tényleges vonzáskörzete ma ennél lényegesen szűkebb, szinte megegyezik a kaposvári járás területével. Mit jelent Kaposvár a Zse- lic, a Kapos völgye falvai és a többi település számára? Mindenekelőtt közös gondokat. A megyeszékhelyre utazó járásbeliek Kaposváron — tehát közel a lakóhelyükhöz — találják meg a magasabb, városi szintű ellátást, az egészségügyi. oktatási és egyéb szolgáltatásokat. Másrészt a vonzáskörzetbe tartozó községek mezőgazdasági üzemei és háztáji gazdaságai megoldhatják — egyebek között — a megyeszékhely zöldség- és gyümölcsellátását. Mind erősebbé, szorosabbá válik tehát a kapcsolat Kaposvár és a falvak között. Ez a kapcsolat nem fejlődhet spontán módon, szabályozni, befolyásolná, irányítani kell. S erre a legilletékesebbek a tanácsok. Ezért terjesztették a városi tanács vb elé a tanácsnak és a Kaposvári Járási Hivatalnak az együttműködésről szóló közös megállapodását. Ebben részletezik azokat á területeket, amelyekben a munkakapcsolatok széles körű kiépítése, és fokozottabb együttműködés szükséges. A járás területéről lassan, de folyamatosan növekszik a városba járó dolgozók száma. Ma mintegy 6500-an ülnek buszra, vonatra reggelente. Érdekes, hogy Kaposvár üzemei, gyárai többnyire munkaerőgondokkal küzdenek, ugyanakkor a járás területén mintegy 4500 munkavállalót (szinte kizárólag nőt) tartanak nyilván. Ezek a háztartásban vagy időszakosan a termelőszövetkezetekben dolgoznak. Ezt az ellentmondásos helyzetet egyelőre nem tudták feloldani; talán ha több munkásszálló épülne, előbbre lehetne lépni. Mindenesetre, ismerve a kaposvári gondokat, a járási hivatal közvetlenül is segíti — esetenként — néhány vállalat tartós munkaerőhiányának megszüntetését. A járás falvainak lakóc gyakran panaszkodnak a közlekedésre, bár tagadhatatlan, hogy a helyzet az utóbbi években sokat javult. Legtöbben még mindig a zsúfoltságra, s ezzel összefüggően néhány járat nem megfelelő sűrűségére panaszkodnak. Jó példákat lehetne idézni a megyeszékhely és vonzás- körzetének közművelődésioktatási kapcsolatainak fejezeteiből. A városhoz közeli | községekből (Szenna. Kaposj szerdaheiy, Simonfa stb.) az iskolák felső tagozatait Kaposvárra körzetesítették. és a tanulók napközis elhelyezését is biztosítani tudták. Az | együttműködés javítására van szükség a beiskolázásoknál, s az olyan dolgozók továbbtanulásának a megszervezésében. akik' még nem végezték el az általános iskolát. Ugyancsak többet lehet tenni a vá- ! rosi művészeti csoportok és a | járás hasonló öntevékeny cso- j portjainak kölcsönös szereplé- j se ügyében. Az egészségügyi ellátásban sikerült több korábbi párhu- j zamosságot kiküszöbölni. Sa- | játos és megoldatlan azonban a bejáró dolgozók egészségügyi ellátása: ezek egy részét — ha járó betegek — az üzemorvos veszi táppénzes állományba, fekvő betegként viszont a körzeti orvos. A városi és a járási vezetők az 1968 óta fejlődő együttműködés során kezdettől fogva a város és a járás terme- I lőszövetkezetei zöldség- és gyümölcstermesztésének fejlesztésére fordították a legnagyobb gondot. Az ellátás ugyan javult, de nem a megfelelő mértékben. Nehezítette az előrehaladást, hogy a város és a járás termelőszövetkezeteiben a növénytermesztési és az állattenyésztési ágazatok fejlődtek az átlagosnál jobban: zöldséget csak kis mértékben termelnek, a gyümölcsösök pedig gyakorlatilag megszűntek e gazdaságokban. A zöldségtermő terület — az összehangolt erőfeszítések hatására is — az utóbbi években növekedett, s szintén nőtt a fűtött fóliával borított primőrtermesztésre alkalmas területek száma. Az ellátási zavarok végleges megszüntetésére zöldségtermelő társulás létrehozását kezdemértyezte a tanács és a járási hivatal, nyolc termelőszövetkezet bevonásával. Ugyanakkor a gyümölcsellátás javítására, a háztáji termelökedv fokozására lenne szükség, egyebek között a felvásárlás szorgalmazása útján. A város kereskedelmi és vendéglátó hálózata az utóbbi időkben dinamikusan fejlődött, s a korábbinál sokkal magasabb színvonalon elégíti ki a város és vonzáskörzetének igényeit. Fejlesztéséhez — közvetetten — a járás szövetkezetei is hozzájárultak. Kaposvár és a vonzáskörzetéhez tartozó települések kapcsolatának fejlesztéséről kötött megállapodást elfogadta a végrehajtó bizottság. Cs. T. Országos talaijavítási tanácskozás Karcagon A Talajművelési Kutató intézet karcagi központjában szerdán országos tanácskozást és bemutatót rendeztek, amelynek részvevői — tudományos kutatók, egyetemi oktatók, gyakorlati szakemberek — a savanyú talajok javításával kapcsolatos tapasztalataikat vitatták meg, továbbá értékelték a negyedik ötéves terv kutatási eredményeit és az ötödik ötéves terv célkitűzéseit. Hazánkban az immár évtizedek óta tartó nagyüzemi talajjavítás ellenére még ma is több százezer hektár a szikes és a réti agyagtalaj, amelyek mérsékelt termést adnak, és kedvezőtlen kémiai és fizikai tulajdonságuk megváltoztatására szükség van. A tanácskozás részvevőinek bemutatták a legkorszerűbb talajjavító gépeket és azt a szabadalmaztatott ötletes konstrukciót is. amelyet a karcagi kutató- intézet tudományos munkatársai szerkesztettek. Magyar dohányból holland szivar Növekvő kereslet a gépek iránt A nagyatádi dohánybeváltó kapuján egymás után fordulnak be a sárgásbarna dohányleveleket szállító tehergépkocsik: javában folyik az átvéteL Az iroda falán levő kartonról bárki leolvashatja, melyik napon honnan hoznak dohányt. Eddig 1500 mázsát váltottak be, s ugyanennyit várnak decemberben. Az időjárás kedvezett a kukorica, a burgonya és a cukorrépa betakarításának, s a dohánybeI váltás is korábban kezdődhe- I tett, mint az előző években, j Ennek ellenére nincs ok nagy örömre a dohánytermesztők I háza táján: a minőség gven- | gébb a tavalyinál. A dohány- | termő vidékeket ért jég- és viharkárok most éreztetik hatásukat. A peronoszpóra is nagyobb mértékben károsított, I mint az elmúlt esztendőkben. Somogy mindig jeleskedett a dohánytermesztésben. Különösen híres volt a szuloki I dohány — itt már az 1900-as j évek elején működött bevál- ! tó, olyan nagy mennyiséget j termeltek. Említésre méltó ! még a lábodi, a mikei, a gör- getegi és a kadarkúti is, annál inkább, mert jóformán csak itt foglalkoznak a mesz- szje földön híres havanna fajtával, amely után nemcsak a hazai piacon, hanem külföl- 1 dön is nagy a kereslet. A ] Nagyatádon fermentált do- i hány vagonokban indul az | NDK-ba és Hollandiába, a ! híres dohánytermesztő or- | szágba. Szivarjaikba töltelék - j anyagként kerül a somogyi dohány. A belföldi piacon I Eger az egyetlen vásárlója a i havannának; a magyar szi- ] varok borító anyagként hasz- ! nálják. A világpiacon a leg- j drágább dohány a borítónak j használt levél. A somogyi minősége jó, tehát azt használják. Dohányból jelenleg az igényeknek csak a felét tudják kielégíteni a piacon. Többre van szükség, nagyobb területen kellene termelni. Az Állami Biztosító az eddigieknél több kedvezményt kínál a termelőknek. A jövő évi dohánytermést már magasabb áron veszik át. Van olyan fajta, amelynél két-három- ezer forinttal nő a mázsán- kénti ár. A kedvezmények tehát ösz- tönzőek, de e'.ég-e ennyi 1 Sajnos, nem. A dohánytermesztés gépesítése nem kielégítő; voltak ugyan próbálkozások, de ezek nem hoztak lényeges változást. Sok kézi erőre is szüleség van. ebben pedig nem állnak jól termelő- szövetkezeteink. Hogyan tovább? Az egyetlen járható útnak a gépesítés látszik. N. J.
