Somogyi Néplap, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-22 / 274. szám

Utazókból privátok lettek Az NDK színházművészeti napjai Honfoglalás Amikor először találkoz­tunk, Siófok határában éltek Buraiék. Cirkuszi lakókocsi­ban. Kerekek nélküli lakásra vágytak négy kis gyerekük­kel. Burai István akkor már hosszú ideje »privát-« mester­séget folytatott. A cirkusz vi­lágában a városokban, fal­vakban élőket — azaz a cir­kuszon kívüliket — privátak­nak nevezik, míg magukat utazóknak prondják. Burai István nagycsaládos építőipari dolgozó lakást kért a siófo­ki tanácstól. Szakítani szere­tett volna a’ vándorlással végképp. Figyelemmel kísértük élet­útja alakulását. Tudtuk, hogy kérése nyitott fülekre — s mondjuk ki: »nyitott szívek­re« — talált. Nem sokkal ké­sőbb ideiglenes lakást kapott a Széchenyi utca egyik házá­nak szoba-konyás részében. Ide látogattunk most, egy még jelentősebb eseményt megelőzve. És — mi tágadás? — azzal a nem titkolt szán­dékkal, hogy meggyőződjünk róla: okosan gazdálkodott-e a lehetőseggel ez az utazó élet­módból kiszakadni vágyó csa­lád. Először dr. Gelencsér Györgytől, a városi tanács igazgatási osztályának vezető­jétől érdeklődtünk felőlük. — Nagyon jól ismerem őket; a gyerekeiket rendsze­resen támogatjuk. Amikor ar­ról határoztunk, hogy jobb körülmények közé juttatjuk őket; ezt már siettette, hogy i kiszorultak a cirkuszi lakó­kocsiból is, amelyre a fele­ség apjának mint a társulat igazgatójának a turnékhoz szüksége volt. Buraiékról egyébként csak jót mondha­tok ... Burainé Nagy Ibolya van otthon a négy kisfiú közül eggyel, az első osztályos Pi­tyuval. Ervin iskolában van, az ikrek óvodában. Ibolya asszonyra nem lehet ráismer­ni: arcáról eltűntek a fáradt­ság stigmái, nyugodtan néz szembe az érkezővel. S van hová érkezni! Otthon ez a Széchenyi utcai ideiglenes lakás; azzá varázsolták a fér­jével A konyhában gázon fő az ebéd. A szobában az ő családi ágyukon kívül gyer­mekbútorok vannak. Vakító fehérek, piros gombokkal. Te­levízió. Táskarádió. Körülbe­lül kétszáz könyv. Molnár Ferenc, Móra Ferenc, Móricz művei. Olajkálya. A 6zoba Űj könyvek Megjelent a Magyarország megyéi és városai A Kossuth Könyvkiadó új­donságai közül fontos kézi­könyv a Magyarország megyéi és városai. A dr. Kulcsár Vik­tor és dr. Lackó László szer­kesztette kötet sorra veszi az ország megyéit, városait, be­mutatja gazdasági fejlődésü­ket, és e fejlődés távlatait is. Az amerikai és az afrikai négerek felszabadulásáról szó­ló új polgári teóriák bírálatát tartalmazza Henry Winston ta­nulmánykötete, a Fekete stra­tégia. Az irányítás és tervezés kérdései címmel jelent meg A. V. Bacsurin műve; a »Nap­jaink kérdései« sorozatban lá­tott . napvilágot Arnoldov könyve, A kultúra és korunk címmel. Fontos jogi ismereteket tesz közkinccsé Farkas Gyula, Gás- párdy László és Hollós András közös munkája, A család jogi védelme. íróknak munkások­ról szóló vallomásait, művészi színvonalú írásait tartalmazza az Órák, napok, évek című vá­logatás. Az Európa Könyvkiadó nép­szerű Modem Könyvtár soro­zata is több újdonsággal gaz­dagodott. A hazánkan versei­ről ismert Hans Magnus En­zensberger esszéinek kötete a Honatyák és ponyvahősök; Valentyin Tublin regénye a Bizonyítékok jelent meg. Vik­tor Worszylski életrajzi regé­nye — Álmok a hó alatt — az orosz irodalom rendkívül ér­dekes egyéniségének, Szaltikov Scsedrinnek az életrajzával is­mertet meg. Végül a Modem Könyvtár napokban megje­lent negyedik kötete mai NDK-beli költők verseiből ■közöl egy csokorra valót; Az ünnep eszményképei címmel. Az Európa zsebkönyvek soro­zatában látott napvilágot An­na Seghers válogatott elbeszé­léseinek kötete, a Regék Arte- miszről. egy részét — a függöny mint­ha a cirkuszt idézné — levá­lasztották. — Hogy a gyerekeket ne zavarja a televízió! Tehát a cirkuszt voltakép­pen a függöny sem idézi. Né­hány fotó, s az emlékek leg­följebb. — Anyámék voltak itt, amikor újra errefelé léptek föl. Nagyon jó volt. Tetszett itt nekik. De még sok minden hiányzik. Ezt az utóbbi mondatot sokszor elmondja Burainé. Azért a hangja mélyén elé­gedettség is bujkál: íme meg­történt a honfoglalás! — A szomszédok, persze, nehezen fogadnak be, de a házbeliekkel baráti a kapcso­lat. Nagyon kedvesek. Pityut — fekete hajú, ked­ves fiú — arról faggatom, kik a barátai. — Tóth Gabi, Pintér Tün­di. S az anyja is lelt már olya­nokra, akiknek szíves ázavai mögött barátságos érzések vannak. — Egy ideig dolgoztam a bisztróban. Ottani kolléganőm most hívott téli munkára a SZOT-üdülőbe. Szeretnék is menni. Mond még néhány nevet. Burai Istvánnak is tervei van­nak, ahogy Ibolya asszony mondja: — Szeretne esti egyetemet végezni. Jogosítványt szerez­ni. — S a cirkusz? — Ervinke ügyes, az öcsém azt mondja, jó ballanszérzéke van. Pityu is vonzódik az utazáshoz. De ha utazó lesz be­lőlük valamikor, előbb artis­taiskolát járnak majd. Az a jövő ezen a pályán már! »Sínen vannak« tehát. S út­juk nemsokára — úgy hírlik — újabb állomáshoz vezet: tanácsi lakást kapnak. Kétszo­bást, hatvanöt négyzetméter­nyi »élettérrel«. — Már gyűjtögetjük a bú­torra a pénzt. Ha beköltö­zünk, legyenek újra a vendé­geink! Leskó László Tersánszky /. Jenő A havasi selyemfiúl Akkor már el is engedte, mire a vén kocsis oly irgalmatlan kínüvültbést eresztett égnek, hogy a falu túlsó végén is megállhattak rá, mint a to­ronyőr tutulására. Ez az úgy­nevezett pakuláirpápaszem. Akiknek valaha feltették, tud­ják érzéseit. A paikulár ezután nyugod­tan visszament a lovakhoz, és bevezette őket a szekérrel a hátsó udvarba. De a vén kocsis keze még mindig orrán volt. És mikor levette onnan óikét, részeg ké­pén eszeveszett, éktelen düh kívülete torzult. — Te büdös, vén boszor­kány! Istentelen gyilkosoddal az erdőkről, ahol a farkasok ordítanak! — így kiabált Kri- zsánné felé. — Húsz éve szol­gállak, vén kanca, és most jött rád a sáriás, ez után a móc után. Nem kellenek ne­ked a régi cselédeid, nem kel­lenek a fiaid, pfuj! Csakhogy ezzel az ördög-öccsével kama- tyolhassál. Szégyellned meg magad az egész falu előtt, hogy a kohógj/erekek is rólad beszélnek, hogy fogtad a nya­kát a szekéren, mikor este a rétről jöttetek. A többit már nem érte mon­daná, mert a vén asszony eser­nyője már tilotta a fejét, sőt véres felesége is hátulról két kézzel tépte kétfelől a két fü­lét, felváltva engedve el őket azzal a kezével, amelyikkel üthetett egyet a fején, amíg az esernyő felkapódott a le­vegőbe. így hagyták ott a vén ko­csist, megtépve, megagyalva, a szomszédok nagyobb épülésé­re. Nagyobb épülésére, hogy érdem szerint meglakolt, de talán még nagyobbra, hogy csak aztán kezdte igazában a vénasszony becsméietét. Ott ordított az udvaron, és fenye­getett a ház ablakaira, és így indult neki utca hosszait egye­nest az egyik szekeres Kri- zsán-fi'hoz. Eközben a házban Parászka csakugyan rosszul lett az üt- legektől és vérveszteségtől. A vénasszony maga facsart fe­jére borogatást. A vénasszony ki volt kelve magából. Csak most kezdett lassanként ráeszmélni, mit kellett hallania miént az utca hallatára. De ez furcsa, nem­hogy megrökönyítette volna Krizsánnét, épp ellenkezőleg, a botrány valami különös el - szánóst teremtett benne. Kü­lönös elszánást, melyben két- három rég vajúdó szándéka dőlt végső határozatra. Két ízben is kifelé indult az is­tállóba a pakulárhoz, de még­is visszatérőit. És még estefelé is ott tar­tott a töprengésnél. Parászka elszunnyadt, és a vénasszony leült, felállt, jár­kált sötét arccal a házban. Hallotta, amint a pakulár sze­kere kigördült az udvarról, második terűjéért indulva a rétre. Majd ha visszatér újból, akikor szól. Ebben maradt magával a véniasszony. A vén kocsis kiadta minden mérgét átkokban, szitkokban a Krizáén fiúknak való tudósí­Az is II erkedés ünnepe Találóan nevezte »közleke­dő értékeknek« dir. Pozsgay Imre kulturális miniszter- helyettes azokat a színműve­ket, amelyeket hazánkban mutatnak be vagy játszanak folyamatosan. E hónap 30-áig rendezik nálunk az NDK színházművészeti napjait. A Fészek klubban ebből az al­kalomból tartott sajtótájékoz­tató több volt, mint informá­ciószerzési lehetőség: eszme­csere volt a »közlekedő érté­kekről«. A mostani rendezvénysoro­zatot megelőzte a magyar dráma hete, amelyre tavaly — novemberben — a Német De­mokratikus Köztársaság szín­házaiban került sor. A már említett sajtótájékoztatón jó érzés volt hallgatni Kurt Löfflert, az NDK kulturális minisztériumának államtit­kárát, aki elmondta, hogy két év alatt harmincegy magyar darab került színre, ötven­három rendezésben. S jelen­leg is folynak próbák Kertész Ákos, Örkény István, Gáspár j Margit műveiből. Űj, mély I kapcsolat van kialakulóban a színházak és nézők között. A színházlátogatók kétharmada rendelkezik egyébként bérlet­tel az NDK-ban. Száz magyar művész, színházi és zenei szakember tevékenykedik je­lenleg a baráti szocialista or­szágban. Az NDK színházművészeté­re a sokszínűség a jellemző. A bemutatott darabok fele a I testvéri országok drámairo­dalmát reprezentálja. Sokszor elhangzott Brecht neve is; munkássága a politizáló szín­ház megteremtésében alapve­tő fontosságú volt. Művészekből, írókból, szín­házi szakemberekből álló küldöttség találkozik ezekben a napokban tobbször is a ma­gyar színházi élet jeles kép­viselőivel. A kulturális dele­gációnak olyan tagjai vannak, mint Benno Besson, a világ­hírű rendező, aki Brecht isko­lájának egyéni hangú folyta­tója. A Volksbühne rendező­je. Itt tartózkodik ezekben a napokban Rudi Strahl író, akinek vígjátékát — Folytas­sa Éva és Ádám — Somogy­bán is láthatták, láthatják a színházszerető emberek a Dé-1 ryné Színház előadásában. Talán a legnépszerűbb küldött- ségi tag Peter Hacks. Amphit- ryonját Miskolcon, A lobo- sitzi csata című komédiáját Szegeden játsszák. Megkérdez­tük tőle; eljut-e hozzá vala­mi abból a visszhangból, ame­lyet Magyarországon bemuta­tott darabjai keltenek. Szel­lemes válasza a színházaknak szólt; »Megköszönöm, hogy nem sózták el a levesemet«. Téma lesz tehát ezekben a napokban az NDK-beli szín­házművészet és drámairoda­lom. Előadások sora ad majd al­kalmat a vitákra, eszmecse­rékre. S ezek tulajdonképpen már a nemzeti színházbeli megnyitóval, Heiner Müller Elérkezett az idő című darab­jával megkezdődtek. A glad- kovi regényből írt színpadi mű már kínálta a vita lehe­tőségét. A Madách Színház új\ produkciójában — mely­nek Én, Bertolt Brecht a cí­me — Gisella May is föllép. A Pesti Színház Ulrich Plens- dorf színművét mutatja be, a Vígszínházban a Volksbühne is vendégszerepei. Besson ren­dezésében A szecsuáni jólé~ lek című Brecht-drámát ad­ják elő, és sorolhatnánk még tovább is. Hosszú a sor. Csak emlékeztetünk rá: a Csiky Gergely Színház Brecht Kau­kázusi krétakörével ünnepelt. Mert ünnepi alkalom ez. L. L. Gyümölcsöző kapcsolat a keszthelyi egyetemmel 18 szakelőadás egy áfész körzetében (Tudósítónktól.) Vésén és Nemiesdéden a na­pokban a háztáji gyümölcster­melők részére dr. Ferdinand Dezső, a Keszthelyi Agrártu­dományi Egyetem kandidátusa tartott előadást — a korszerű gyümölcstermelésről, a telepí­tések helyes végzéséről, az akthalis növényvédelmi mun­kákról. Ugyanakkor dr. Ba­konyi Károly Nemesdédem a háztáji szőlőtermelőket a sző­lő Lugasrendszerének, kialakí­tásáról tájékoztatta. A Keszt­helyi Agrártudományi Egye­tem kertészeti tanszékének tanárai novemberben és de­cemberben összesen 18 elő­adást tartanak — a böhönyei áfész fölkérésére — a szövet­kezethez tartozó hat község­ben. A zöldség-gyümölcs ter­melése és a szőlőművelés a központi téma mindenütt. A böhönyei áfész vezetői az ! országos zöldségprogram sike­re érdekében — a meghirde- j tés után közvetlenül — mun­kához láttak, hogy a fáz táji és kisgazdaságok tevékenyeb­ben bekapcsolódjanak a ter­melésbe. Fölkeresték a keszt­helyi egyetem kertészeti tan­székéi is, és ott nagy segítsé­get kaptak elképzeléseik való­ra váltásához. Az egyetem munkatársai — dr. Bakonyi Karoly, dr. Kovács János és dr. Ferdinand Dezső — föl­mérték a böhönyei áíész-hez tartozó háztáji gazdaságok helyzetet, tájékozódtak a le­hetőségekről. Valamennyi érintett községben földmintá- kat vettek és információkat gyűjtötték a termelésről. Ez­után tanulmányt készítettek, s ezt kétezer példányban ki­adták. Azóta több százan for­gatták — haszonnal — ezt a könyvet A szövetkezet pedig a cél érdekében — megbízta a tanulmány szerzőit hogy előadásokkal tegyék teljesebbé a tanulmányban foglaltakat. Első ízben ez év tavaszán jár­tak az egyetem szakemberei az áfész körzetében. A böhönyei áfész az idén szeptember 30-ig 19 vagon zöldséget és 50 vagon gyümöl­csöt vett át a termelőktől. Az írásban is megjelent tanul­mány, illetve a tavaszi és je­lenleg folyó előadások révén most azt remélik, hogy a ház­táji gazdaságokban is hatéko­nyabban végzik a gazdák a talajelőkészítést, a telepítést illetve a növényápolást és -védelmet, továbbá magas szintű agrotechnikát alkal­maznak. Így a befektetett szel­lemi erő már jövőre —,a szó szoros értelmében. :— gyümöl­csöző lehet Befejeződött a búza vetése és a kikoricatörés Nagyatádon Október 3-án indultak meg a gépek a nagyatádi Búza­kalász Termelőszövetkezetben, hogy megkezdjék a búza ve­tését. November 15-én már az került a napi jelentésbe: mind a 600 hektáron földben a mag, végeztek a gépek. Ha figyelembe vesszük, hogy tíz napig az esős időjárás miatt szünetelt a munka, akkor egy hónapra volt szükség ahhoz, hogy a kenyérgabona magját a földbe juttassák. Nemcsak ezzel a munkával végeztek időben a gazdaság szakemberei. 17-én a kombáj­nok levágták az utolsó táb­láról is a kukoricát. Ebből a j növényből — amelyet a KITE termesztési rendszer tagjaként termelt az üzem — 600 hektárról kellett betakarí­tani a terményt, összesen 274 vagonnal. A kukorica kom- bájnolását szeptember 15-én. kezdték, s azóta — az esős napok kivételével — nyújtott műszakban mentek a gépek. tásoík alatt, aztán lefeküdt egyiknek az istállójában, és estefelé kialudta részegségét. Szokása szerint, ébred tével tele volt bűntudattal és hn- nyászisággal. Kisompolygott búcsú nélkül az istállóból, es hazafelé tartott. Néhány perccel azután ért a kapuhoz, hogy a pakulár behajtott a szénával a rétről. A vénasszony elejbe jött a szekérnek a házból, s nyomá­ban Parászka kézzel-liábbal túlozva meglevő fájdalmait. A vén kocsis jobb szerette vol­na tanúk nélkül a viszontlá­tást a vénasszonnyal, de már meglátták mindahányan. Mint a kurta kutya, köze­ledett a vénasszonyhoz, előre- téve kucsmáját: — Nagysága, nagysága, en­gedj meg nékem. Részeg vol­tam, nem tudom, mit csinál­tam. Megbecsülöm magiam ez­tán. Csak enged j meg. Az ilyen megtérés nem vollt első eset a vén kocsisnál, há­rom napig is odakocsmázott azelőtt. és rendszerint úgy végződött, hogy a vénasszony, mielőtt megbocsátott volna neki, lekent néhány csárdást a pofájára, aztán megcsókol- tattá kezét a vén semmi házi - val, és szent volt a béke. De most Palásakénak, amint éppen szidalmakra nyitotta száját megszorult urára, vé­letlen a vénasszony arcára te­kintve, valahogy elállott a szava. Sosem látta még ily fagyosnak a vénasszony arcát, ily szúrónak a szemeit, amint merően végiigmérte a vén ko­csist, és kimért, nyugodt han­gon így szólt: — Nagyon szép, hogy eztán megbecsülöd magad. Csak­hogy majd másnál, barátom. Nálam nem többet. Én nem ütlek, ón nem szidlak többet, eredj csak, és keress más he­lyet. A feleségednek is elég volt. Én nem bajlódom töb­bet veled. A béredre előre vettél, azért, ne, itt van öt pengő, és mehetsz isten híré­vel. Nálam többet nincs he­lyed. A batyudat kikapod. A lányod kiadja. Már szóltam néki. — Ne kergess el, nagysága. Engedj meg most az egyszer még, nagysága — rimánkodott a vén betyár, és kézcsókra közeledett. — Na — emelte magasba előtte kezeit a vénasszony —, kár a szóért. Itt a pénz. Isten áldjon. (Folytatjuk.) A termény szárítását saját Sirokkó 30/4-es szárítójában végezte az üzem; a tárolás is itt történik. A gabonafelvá­sárló vállalat csupán KM) va­gonnal vett át, a többit náluk hagyta, bértárolásra. Innen indul majd exportra is a ku­korica; hamarosan negyven vagonnal szállítanak a Szov­jetunióba. A betakarításban három kombájn, egy John Deere, egy SZK—5-ös és egy SZK—4-es vett részt. Az utóbbinak va­lószínűleg ez volt az utolsó aratása. A másik kettő vi­szont a napokban indul Há- romfára, hogy ott segítsen. A két gazdaság január 1-től már közösen dolgozik; szeptember­ben szavazott a tagság az egyesülés mellett. Így az őszi munkáknál is segítenek egy­másnak, összehangoltan vég­zik az egyes munkafolyama­tokat. Az atádiaknak csupán egyetlen őszi munka, a mély­szántás van még hátra; 800 hektáron kell megforgatni a talajt. A John Deere traktor, a két Dutra és a DT eddig 300 hektár szántását végezte el. A gazdaság vezetői úgy tervezik, hogy ha nem szól közbe az idő, december 10-re befejezik ezt a munkát is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom