Somogyi Néplap, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-22 / 274. szám

HÉTKÖZNAPJAINK I TordJívilág Somogybán Megelőzés A hivatásos pártfogó gondozásába került kiskorúak közül azok, akik veszélyezte­tett környezetben élnek, meg­előző pártfogói felügyelet alatt állnak. Védelmük, körülmé­nyeik javulásától függően, nagykorúságig tarthat. Az óvóintézkedések célia a kör­nyezet, a család negatív ha­tásának ellensúlyozása; ha ezek a próbálkozások siker-, telenek, a kiskorú végül is állami gondozásba ke^ül. A veszélyeztetett kiskorú családi .élete valamilyen okból rendezetlen; a szülők iszáko­sak, erkölcstelen életmódot folytatnak, esetleg börtönbün­tetését tölti valamelyikük; de előidézheti a labilis állapotot betegség, haláleset és gyakran a szülői felelőtlenség is. Ilyen esetekben a gyermek otthoni felügyelete meglazul vagy tel­jességgel meg is szűnik, kor­látlan szabadsága pedig csak rosszat szülhet. Mivel többsé­gükben iskoláskorúak, a bajok az iskolakerüléssel kezdődnek, majd állandósul a csavargás, és egyre romlik a tanulmányi átlag. Az osztályismétlések meg azt eredményezik, hogy kevés hányaduk jut el az ál­talános iskola felsőtagozatáig, vagy ha féléviekéi odáig, osz­tályában évekkel túlkoros, így »-kilóg« a kisebbek közül, és ez is magatartásbeli kilen­géseket okoz. A bukdácsolá­sok vége a lemorzsolódás. Végképp hátat fordítva isko­lájuknak olyan alacsony szel­lemi szinttel lépnek porond­ra, hogy alig tudnak írni, ol­vasni; később még ezt a ke­veset is elfelejtik. Munkába- állításukat fiatalkorúságuk nehezíti. Munkahelyük leg­többször eredménytelenül pró­bálkozik kulturálódási igé­nyük felkeltésével és az esti iskolázással. Csoda, ha ezek a gyerekek fáznak a betűk­től? Ilyen gyenge alapozással az olvasás nem szellemi élve­zet, hanem keserves fizikai munka; ez a magyarázata a képregények nagy térhódítá­sának köztük, ezen a szinten a zömük nem is lépnek túl soha. Mit kezdhet ez a gye­rek a szabad idejével? Hama­rosan hasonszőrűekre lel, rá kap a dohányzásra, a szeszes italra, és a csatangoló cso­portban merészsége megnő. Nem egyszer filmek hatására alakul ki benne a hősiesség kibicsaklott, eszmei zűrza­varral teljes fogalma, és ga­rázdasága előbb-utőbb bűn­cselekményékbe sodorja. A fiúknál, különösen a ci- gányszármazásúaknál ' még egy, mostanában lábrakapó életszemléletre is fel kell fi­gyelni; azért nem járnak is­kolába vagy maradnak ki rendre a IV. és V. osztályból, hogy ne sorozzák be őket ka- totának. Holott éppen a ka­tonaélet az, melynek férfias helytállást követelő közössé­gében végre önfegyelmet is tanulhatnának. Ezzel szem­ben életerős fiatalemberek kerülik a munkát, a legna­gyobb dologidőben italboltok­ban lebzselnek, gyakran a törvénnyel is hadilábon áll­nak, de mivel ími-olvasni l nem vagy csak alié tudnak, vagy azt a keveset is leta­gadják, nem is kerülnek sor alá. Azt mondják, századunk­ra a férfiak elnőiesedése is jellemző; mindenesetre falu­helyen is erősen változóban az a népi morál, mely szerint valaha csak a . katonaviselt legény volt ember a talpán. Öregek után mondva: az »untauglich« állapot akko­ra szégyen volt, hogy nem egy fiatalember hagyta .el emiatt a faluját. Nagyanyám, aki szinte a közismert sláger sza­vaival emlékezett első1 szerel­mére, így vallott 6üldőkorom kíváncsiskodására; »Hogy me­hettem volna hozzá, gyere­kem, mikor kiszuperálták a katonaságtól?!« Érthető, hogy fegyvert adni nem lehet minden kézbe. Va­lamilyen módot mégis kell ta­láljunk, máskülönben ezek a fiatalok úgy hullanak át ke­zünk közt. mint ocsú a ros­tán. Veszélyességük nem le­becsülendő; a magatartásuk­ban megnyilvánuló szabados­ság a bűnözés melegágya, így »biztosítják« a bűnözők után­pótlását. Mihályi Margit A szőcsényi vár árkaiban Sebességcsökkentés — űtcsíkozással Az átmenti — sebesiségcsök- [ világszerte nem veszik elég lcentésre vonatkozó — figyel- komolyan. Többnyire azért, meztető táblákat az autósok | mert a nagyobb sebességgel Öregedő remekművek A művészet fiatal sarjának számít a filmművészet, de máris nagy veszteségei vannak. Több jelentős alkotás csak tö­redékesen vagy élvezhetetlenül maradt meg, soknak pedig már csak a címét ismerjük. Az el­ső magyar színes filmnek, az 1949-en készült Ludas Matyi­nek is már csak fehér-fekete másolata van. A károk elsősor­ban a film anyagának fizikai­kémiai tulajdonságai miatt lépnek föl, s ezek okozzák a film öregedését. A vetítésre kerülő mozifilm a kép-, más néven az emulzió­rétegből, az üvegszerűen át­látszó hordozórétegből és a kettőt összeragasztó közöttes rétegből áll. Az emulzióréte­get zselatinba ágyazott, fény­érzékeny ezüsthalogenid­szemcsék adják, s ezek a fény­képezendő tárgyról rájuk ve­rődő fénysugarak hatására bomlani kezdenek. Ha előhív­ják a filmet, a kép láthatóvá válik: az előhívó oldat a fény­sugarak érte ezüstvegyületet fekete ezüstszemcsékké alakít­ja át. Az előhívott negatív ké­pet aztán megfelelő eljárással rögzítik, tartósítják. A képré­teg vizsonylag gyenge, nem bírna ellenállni a vetítőgépen való áthaladás mechanikai ha­tásainak, ezért a nyers filmfó- liát tapadást biztosító anya­gokkal látják el. Az 50-es évek elejéig a mo­zifilmek hordozórétegéül szin­te kizárólag nitrocellulózt al­kalmaztak. Ez könnyű, átlát­szó anyag, de mivel merev, csali megfelelő lágyítás után válik hajlékony filmmé. A kész film hordozórétegének csupán 86 százaléka nltrocel- lulóz, a többi könnyen párol­gó lágyító- és oldóanyag. De idővel maga a nitrovegyület is bomlik, s a párolgás meg bomlás eredménye, hogy a film előbb zsugorodni kezd, méreteinek megváltozásával pedig mind nehezebben vetít­hető. Később törékeny lesz, könnyen szakad, elszíneződik, s végül barnás porrá hullik szét. Ekkorra a bomlás során felszabaduló gázokból keletke­ző vegyületek már rég elhal­ványították az emulzióban le­vő képet is. Nagy veszélyt jelent az is, hogy az öregedő nitrofilm gyulladási hőmérséklete állan­dóan csökken — a végső bom­lási állapotában mindössze 41 C fok, — s könnyen meggyul­lad. Égése — minthogy oxi­génfelszabadulással jár — robbanásszerű és olthatatlan. Ezt a folyamatot — mint ál­talában az öregedést — megál­lítani nem lehet, legföljebb csak lassítani. A nitrofilmet — mintegy 30 éve — kiszorította az acetil- cellulóz hordozórétegű film. Ez drágább, de nem tűzveszélyes és nem annyira bomlékony. Az Egyesült Államokban mester­séges öregítési kísérletek alap­ján úgy találták: megfelelő raktározással 200—300 évig is »életképesen« megőrizhető. A képréteg sem érzéketlen az idők múlásával szemben. Az ezüstszemcsék alkotta kép­nek nagy ellensége a nedves­ség. A film ettől megdagad, ra­gacsossá válik, és kiváló táp­talaja lesz a levegőben mindig jelen, levő gombaspóráknak. Ha a penészgombák behatol­nak a filmtekercsbe, teljesen tönkretehetik. A fémdobozok, amikben a filmeket tárolják, alig nyújtanak ez ellen védel­met való haladás ritmusát nem szívesen cserélik föl a hirte­len nagyon lassúnak látszó tempóval. Pedig a sebesség- csötókenitésre való felhívás ve­szélyes útszakasz közeledtét jelzi, azt, hogy nagyobb a balesetveszély. Az angol szak­emberek most az optikai csa­lódásra való hajlamot vették számításba, s egy kísérleti út­szakaszt építettek. Fehér ke­resztcsíkokat festettek az út­testre, egyne kisebb távközzel. A tapasztalatok szerint az ilyen csíkozás önkéntelenül is lassításra készteti a vezétőt,. Ha ugyanis azonos sebesség­gel halad, az egyre kisebbedé térközben csíkozott úton az az érzése támad, mintha foko­zódna a kocsi sebessége. Turco olasz hadmérnök 1569-ben végigjárta a Somogy megyei — még magyar kéz­ben levő — várakat, és vala­mennyiről könnyen áttekinthe­tő alaprajzot készített. Volt közöttük egy. amelyen a SETCHEN felírás olvasható. Minden kutató, aki kezébe vette ezt a rajzot, Szécsény- nek olvasta. csak azt nem tudták megérteni, miért nem hasonlít a híres Nógrád me­gyei Szécsény vár alaprajzá­hoz. Darnay Béla, a neves bala­toni tudós derítette ki, hogy ez a váralaprajz az egykor ál­lott, Somogy megyei Szőcsény várának rajzát mutatja. Erről magam is meggyőződtem, amikor együtt ott jártunk. Azóta többször felkerestem és ma már bizonyosan tudom, hogy másról nem lehet szó. Ez a vár 1569-ben még ma­gyar kézen volt, akkor elér­hető volt a bécsi hadmérnö­kök számára. A tulajdonom­ban levő 1570-es , térképen is a SECHEN néven szerepel. A ma Somogyasitfa község­hez tartozó Szőcsénypuszta helyén, a középkorban egy község állott. 1254-ben Zeu- chen néven említették, amely mai átírásban is Szőcsényt jelent. Szigetvár elfoglalása előtt épült ki ez a vár, amikor a török rohamok a Balaton fe­lé gyakoribbá váltak. Itt is a ‘ község régi templomát vet­ték a vár magjának, köréje falat húztak, ezen belül épü­letek állottak, amelyek Tur­co térképén a Wohnung (— lakás) felírást viselik. Az­után egy árok rajza látszik, a szélén palánkkal. A ma még jól látható hatalmas ár­kok, amelyek híressé teszik a szőcsényi várat, ezen a rajzon nincsenek feltüntetve. Jele ez annak, hogy csak ké­sőbb épültek, mégpedig 1572 előtt, mert akkor már emlí­tik őket. Palat Jeromos nagy- kanizsai építőmester ezt a vá­rat is megszemlélte, és 1572. január 14-én az alábbi jelen­tést írta: »Először is Szőcsénybe men­tem, és a várat jó alaposan megtekintettem. Afelől is ér­deklődtem, hogy hány sze­mély van benne. Van 17 ál­landóan ott tartózkodó gya­logos zsoldoskatona; van to­vábbá 10 szakállas puska, az­után egy kis sugárágyú, de nincs hozzá több golyójuk mint 5 darab; a szakállasokhoz van vagy 150 ■ golyójuk; van egy fél hordónyi puskaporuk s egy kevés, ágyúhoz való lőporuk. A végház magasan áll, 3 1/2 öl mély árka van. Ha Csákány és Szőcsény a leírtak szerint alakulna ki, akkor ez nagy romlása lenne az ellenségnek.« Hihetetlen mai szemmel nézve, hogy mily kevés fel­szereléssel, maroknyi ember­rel tartották ezeket a vára­kat. Csak a benne levő kato- ták vitézségének tulajdonítha­tó, hogy addig Is, amíg ma­gyar kézben voltak, fennma­AZ IMPOSZTOR )—h radtak. A szőcsényi várról 1596 után már nincs feljegy­zés, ebben az időben eshetett török kézre. Valószínűleg az ostrom alkalmával pusztult el a vár magját alkotó gótikus templom első része. Ma még áll a szentélye és hajójának egy része — nyiúc támpillér- rel —, olyan nagyságban, mint Turco rajzán látszik. A mai község közepétől a patak partján yezető gyalog- útón érhető el ávár. Egyszer­re csak felmagasodik előttünk — vagy 30 méter magasan — a 1 domboldal. Felkapaszkodva rajta: előttünk húzódik há­rom, még ma is legalább 6—7 méter mély és 8—10 méter széles árok, amely körbefogta a várat. Északon a meredek domboldal védte, előtte a mo­csaras . patakvölgy. Áll még a kápolna maradványa, de korszerű ásatás a területén még nem volt. A hajdani falak és épületek már nem láthatók; vagy a török hordatta el, vagy a ké­sőbbi uraságok a ma is lát­1 ható kastély — ma mezőgaz­dasági szakiskola — épületé­hez. A templomot 1750-ben állították helyre, akkor nyer­te el a mai formáját. A leg­szebb még ma is a három párhuzamos és mély árok. Hány község mennyi jobbágya vájhatta ezeket az árkokat éveken át a katonák és sa­ját védelmére! Sétálgat a ké­sői szemlélő az árkok alján és felidéződik előtte a kor, amely ezeket létrehozta. A környékbeli nép sokat mesél a várról. Betyárvárnak is nevezik, egykori állítólagos lakóiról. Történetében hiteles adat viszont, hogv 1848 szep­temberében Jellasich horvát bán társzekereit itt támadta meg a keszthelyi, gombai és marcali önkéntesekből álló szabadcsapat. Majdnem száz társzekeret elfogtak és körül­belül 32 000 forint értéket zsákmányoltak. Így Szőcsény neve bekerült nemcsak a tö­rök—magyar harcok, hanem az 1848 49. évi szabadságharc történetébe is. Zákonyi Ferenc Régen láttam már Barbarát, öklöm- nyi barátnémat. egyik ismerősöm négyéves leányát. Azt mondják, meg­nőtt azóta. Hát — az öccséből ítélve — lehet valami a dologban. Ezzel az emberkével is ak­kor beszélgettem utoljára, amikor még azt mondta oá. mert az a piroska­lapos izé a falvédő- jükön — lám — semmit sem nő Csak leszakad, ha belekapaszkodnak. Az egyiket tehát már láttam és meg­nyugodtam — szé­pen halad a gye­rek —, de Barbarat is ellenőrizni akar­tam. Fogtam a tele­font, hogy megbe­és alig ötven centi szélj'em atyjával: volt. Most meg nagy mélák kölök, aki mindent utá­noz. Egész bonyo­lult mondatokat is. Szóltam neki: uj­jujuj, brr, bér. Egy­ből utánam mond­ta! Egyéniség lett a gyerekből. Kis barátaim te­hát nőnek, mint a gomba. Bár erről o hasonlatról mit sem sejtenek. És ha tudnák, akkor is kinevetnének, mikor találom ott­hon. — Halló, itt én... — Barbara im­posztor vagyok. Mindjárt jön! — Azután csak apró szuszogás hallat­szott, öklömnyi ba­rátnőm nem volt hajlandó többet közölni. Kicsit tá­volabb tartottam a kagylót: ne hallja meg, hogy nevetek. Még megsértődne. Vagy öt perc múlva megérkezett a »mindjárt jön«. Az anyuka. — Á, nincs sze­rencséd. A lány* nemsokára elviszik vidékre a nagybá­csiék ... Régen láttam már Barbarát. Nincse­nek újabp kedves gyerektörténeteim, amiket elmesél­hetnék. Félek, hogy nem is lesznek. A kislány már óvo­dás, és megmondta magáról: imposz­tor. Azt is hallot­tam, hogy otthon mindig úgy kezdi a beszámolót: jó vol­tam ám __ Pedig r égebben úgy ment haza: rosszalkod­tam, tessék engem elfenckelni! Akkor még min­dent elmondott. U P. A helikopter atyja A repülés történetében az első, gyakorlati célokra hasz­nosítható helikoptert a 85. évét nemrég betöltött Hein­rich Focke professzor építette 1936-ban. A FW—61 típus meg­bízhatósága és teljesítménye akkoriban annyira meghök­kentő volt, hogy egyes szak­emberek — köztük a helikop- terfejlesztés másik nagy egyé­nisége, a magyar Asbóth Osz­kár — kételkedtek is a hírek hitelességében. A »FW—61« repülései során 300 méteres magasságot ért el, s mintegy 120 km/óra sebességgel haladt. Majdnem másfél órán át volt a levegőben. Focke két emelőcsavarral látta el gépét, s kardántenge­lyek segítségével hajtotta a központi elhelyezésű, 160 ló­erős csillagmotor. Á két ro­torlapát ellentétes irányban forgott, így a forgatónvoma- ték-reakció egyszerű módon kiegyenlítődött. Ezt a heli­koptert kizárólag a rotorlapá­tok állásszögének változtatá­sával kormányozták. A konstruktőr és munkatár­sai először a képein látható modellt építették meg, s a tapasztalatok alapján láttak neki a n«gy méretű helikop­ter elkészítésének. Jégtörő levegő A híres jégtörőhajó-építő cég, a finn Wartsila-művok többek közt a Szovjetuniónak is gyárt három hajót. Az elsó, a Jermak — 118 főnyi sze­mélyzettel — már kifutott az Északi-tengerre. A hajón 28 személy végezhet kutatómun­kát. A Diesel-elektromos hajtó­mű kilenc — egyenként 465f: lóerő teljesítményű motorbői áll: ehhez kapcsolódnak a 3400 KW-os generátorok. A hajó maximális sebessége 19,5 csomó (kb. 36 km). Hat Die­sel-motor szolgáltatja a fe­délzeten szükséges energiát, s ellátja a légbuborékot terme­lő Atlas-Copco berendezést is, amely a préslevegőt állítja elő. Üjszerű megoldás: ha túl vastag a jégtakaró, a hajó előtt préslevegöt nyomnak a jég alá — úgy megemelik és szétreporztik a jégpáncélt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom