Somogyi Néplap, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-20 / 272. szám
Fiatal szakemberek falun Kilépve az „üvegházból” Fiatal szakemberek:, akik csak »-jobb híján-« mennek mezőgazdasága pályára, gyaik - i'ain így vigasztalják magukat: »■Van. kocsim, a vámos így alig félóra ...« De beszélhetünk-e ez esetben falusi értelmiségről? Elég-e az, ha csak munkahely a gazdaság? Sokan azt vallják: a mezőgazdiasáigban csak az marad meg, aki falun nevelkedett. De még ezeket a fiatalokat is foglalkoztatja az első kemény napok után a megfuta mod ás gondolata ... Legtöbbjük mégis gyökeret ver ... Milyen hatással vannak ezek a fiatal szakemberek a község életére? — Erről volt szó két bizalmas beszélgetés során. Egy mesz- tegnyői és egy böhömyeii fiatal agrárszakember vallott ' — eddig talán még ki sem mondott kérdésre keresve a választ* Egy éve Nagykanizsán szerzett oklevelet Horváth Zoltán. Március óta Mesztegnyőn a tsz kukoiricatermesztési ágazatvezetője. — Hogy a vámosiak gyakrabban »megfutamodnak«, annak nem az a fő oka, hogy nem szokták meg a falusi életet, vagy hogy a főiskola »üvegházából« kilépve szokatlanul hideg van ... Ahhoz, j hogy az emberek egy fiatal vezetőt befogadjanak, kevés a szakmai tudás vagy az emberség; az is kell, hogy ott éljen közöttük. Ugyanabban a boltban vásároljon, ugyanazokat a tócsákat kerülgesse az utcám... Lényegtelen apróságoknak látszanak, pedig ezektől is függ, mennyire képes valaki elfogadtatni magát. Ezért nem él meg itt sokáig az olyan »kétlaki«, aki a falut csak munkahelyének tekinti... Sokszor nehéz . megérteni a falusi ember gondolkodás- módját. érzéseit. Nehéz még »visszatérnek«, annak azonban, aki ide »lejön« csak, szinte lehetetlen. Régebben a pedagógusokat tekintették a falu életét leginkább befolyásoló embereknek. Ma már senki sem vitatja, 'hogy legalább olyan fon- i tos a mezőgazdasági mémö- 1 bök vagy technikusok szerepe. Mert leginkább tőlük függ a szakmai igényesség fölkeltése: a traktoros ne érje be ■azzal, hogy »hajtani« tudja csak a gépet. .. Közvetettebb, mégis jól kitapintható a személyes példa hatása. És az életmódé. Itt vannak a tez-kirán- dulások. Néhány éve egyenként kellett még könyörögni mindenkinek, hogy jöjjön ei. Csak a fiatalok utaztak szívesen. Most meg öt-hat buszt is kell bérelni. Mert megértették az emberek, hogy nemcsak azért érdemes pénzt kiadni, amit »a szatyorba lehet tenni«. S még egy példa. Hihetetlennek látszik, de néha egy-egy kultúrházbeli műsor sikerét az szabja meg, ott van-e az agnonómus vagy a brigádvezető. Ehhez persze évek alatt megszerzett bizalom is kell. És ez az. amit a »munkaidő« után »lelépő« vezető soha nem tud megszerezni. Vass István már hatodik éve dolgozik a böhönyei fezben. Gépszerelőként kezdte, most 27 évesen gépesítési brigádvezető. Harminc ember munkájáért felelős. — Nem könnyű tekintélyt szerezni, amikor valaki magánál 10—15 évvel idősebbeket irányít. Különösen nem, ha ezek az emberek még emlékeznek rá mint kisfiúra ... Gyorsan jönnek az első összeütközések is: a traktorosok három kilométernyi szántás után ötöt írnak be, vagy azt mondják, hogy nem tudnak bemenni, mert melegszik a motor... S ha az ember személygépkocsiba ülteti őket, hogy menjenek ki és miérjéjt Le a szántás hosszát, a »népszerűségét« kockáztatja. A tekintélyszerzést persze az is megnehezíti, hogy egy húszéves kombájnosnak kétszer annyit fizetek ki, mint magamnak, holott én is egész nap köztük dolgoztam a határban, sőt a felelősség is az enyém. Van amikor nyolc-tíz hét egybefolyik. Nincs vasárnap és nincs megszabott munkaidő. Alighanem ezért akadnak olyanok, akik csak »jobb híján« jönnek. Ez a harmattól harmatig tartó munka is oka, hogy nemigen tudunk össze jönni mi, hasonló igényű és j érdeklődésű fiatalok. Pedig jó volna! Ezt tapasztaltam azon a továbbképzésen is, ahol csupa hozzám hasonló fiatal, gépesítési ágazat- vagy bri- gárivezető ült be az iskolapadba. Mennyi téma volt' Nálatok hogy van? Te mit csinálnál, ha az egyik traktorosodat a presszóban találnád egy féldeci mellett? Nem egyszer jóízűen vitatkoztunk... Barátságok szövődtek, közös- , ságiak alakultak.., Azt hi- I szem, ha a falvakban is meg- j lennének ezek a közösségek, nagyon megkönnyítenék a fiatal pályakezdő szakemberek beilleszkedését. Kevesebben éreznék, hogy magukra maradtak a gondokkal. Határozott megfogalmazás. Az élet- és munkakörülmények, az emberek közötti kapcsolatok, a közösségi élet föltételei... S a fiatal szakemberek munkájára építő gazdaságokban ezek már fő kérdések, hiszen ez az új réteg a falu gyorsabb fejlődése- ' nek egyik mozgató rugója. Bíró Ferenc azoknak is, akik a főiskoláról1 A címlap Szabó Árpád munkája. Fiatalokról írni egy kicsit annyit jelent, mint futurológusnak, jövőkutatónak lenni. Hiszen ha velük beszélgetünk, ha őket vizsgáljuk, az; emberi holnap szólal meg. László Lajos új riportkönyvében — Esték a klubban — fiatalokat választott modellül. Eleven, izgalmas képet fest a jelenről, amely a jövő csírája. Ismerős közegben jár; bányászokat faggat. Közhelyelle- nes riportot írt róluk. Az óriási tömegű írói anyag megszerkesztett javarészét bocsátja az olvasó elé, a legviámabb töltésű eseteket. Ezért merem riportjait a minősítésnek szánt »riportnovella« címkével ellátni. Miközben egy munkásréteg életmódi jellegzetességeit, szemléleti jellemzőit, lehetőségeit kutatja, egyéni sorsokban mutatja he a variánsokat. Elveszetteket, felrázandó fásul- takat, de — hangsúllyal! — Riportkönyv Esték a klubban a magukat építőket is. Angolul társalgó pécsi vagy ■ komlói bányászok? A mag már kemény, együtt áll. Nem utópia a műveit, sokirányú érdeklődésű munkás. László Lajos huszonéves hősei nem makulátlanok, de javarészükben tehetség feszül. Emlékezetesen megformált figurák — írói szempontból. A legizgalmasabb közülük talán a Kertbarátok című fejezet D. Ference. Miközben László Lajos eleven vita pergőtűzében bontatja ki szereplőkkel a kertbaráti mozgalom hasznát, illetve ellentmondásait, egy tragédiával végződő életútra összpontosít. D. Ferenc bizonyos társadalmi kétarcúság áldozata lesz. Mint a görög tragédiahősök: magában hordozza létének végét, de ehhez a lokális körülmények nagyonis hozzásegítik. Végül is »értelmes halált« hal; bajba jutott bányásztársain igyekszik segíteni. »Mutasd meg klubodat — megmondom, ki vagy!« — ilyen alapállásból vizsgálódott a pécsi író. S valóban: az ifjúság együttélésének - színterei jellemzőnek bizonyulnak az ott lakókra. A klub olykor önerőből emelt »palota«, máskor szénaboglya töve, a szó szoros értelmében. Avultságot tanúsító életformákra »reflektoroz« a könyv, érdeklődés közben mutatja be a jót, s példaként állítja a még tökéletesebbet. Szavakat és tetteket szembesít: dráma ez is. Munkájának célja — ezt érzi az olvasó — az együttélés szabályozásának segítése, az együttes tevékenység harmóniája érdekében. Nemcsak életkori különbségek vannak az emberek között; a legdöntőbb különbség a szemléletükben lehgt. Emiatt ütköznek meg — nem egyszer »vérre menően« — László riportalanyai egymással, olykor a társadalom mozgásának útjába csöppenyp. K. Erzsébet úgy próbál élni a faluközösségben, hogy elmondhassa majd: értelme is volt életének. Ez az adott közösség ellentmondásos szemléletébe ütközik. Tragédiája ebben gyökeredzik. Véráldozat »keil« az olvasáshoz. Emlékezetes része ez a könyvnek. A- lehetőségekkel élni . kell tudni — ezt sugallja László Lajos több ízben is. És mesterségesen lefojtott energiájú fiatalokat is bemutat. Annak a konfliktusát, mivé fajulhat az, ha a vezető, egyrészt, gátja a beosztott fiatalok továbbtanulásának, másrészt olyasfajta erkölcsi magatartást kér számon tőlük,, amelynek saját maga sem gazdája. Egy fez- elnöki portréban pedig mintha somogyi példára ismernénk. (Az élet »lekörözte« a könyvet, az illető már nem áll a gazdaság élén.) László Lajos találkozott egyetemet végzett munkással, aki »kocsmaiaké« lett, és trigonometriát tanuló tehenészszel, szobrászkodó bányásszal, a tanyát hétvégi élet színhelyévé tevő fiatallal; klubvezetővel és könyvtárossal, tanácselnökkel és tiszteletessel; horvát, magyar, sváb és cigány huszonévessel. Több száz embert kérdezett meg. A Móra Kiadó Kozmosz Könyvek sorozatában napvilágot látott riportkötet alapján nyugodtan mondhatjuk; ígéret van a jövőben. L. L. Találkozások Bartókkal A dokumentáló filmművészet Szokolovo Három kétrészes filmet láthattunk a közelmúltban; A front szárnyak nélkül, A hazáért harcoltak és a Szokolo- vn című alkotást. Mindhárom film meggyőzi a nézőit arróL hogy évtizedek múltán is — a dokumentumok hiteléből kiindulva — milyen sok oldalról közelítik meg az alkotók a második világháború eseményeit és mennyi új vonást, tanulságot tudnak a filmművészet nyelvén megfogalmazni. Világjelenség szinte — mondhatnánk — a hiteles, megtörtént események, dokumentumok alapján születő filmek térhódítása. Természetesen nemcsak a háború, hanem a közelebbi múlt politikai eseményed is alapul szolgálhatnak, mMt ezt a Sacco és Van- zetti, vagy jelentős részben az Eper és vér is példázza. Szó sincs arról, hogy ezek a filmek megállapodnának a dokumentumok vagy a megtörtént események reprodukálásának szintién. Művészi hitelű alkotások ezek, amelyeknek hatását csak növeli a valóság eseményeihez való kötődés. Ebbe a sorba tartozik a kétrészes, szovjet—csehszlovák koprodukcióban készült Szo- kolovo című film. O. Vávra, a rendező ugyancsak dokumentumok alapján elindulva készítette ezt a több rétegű alkotást. A hiteles események nyomán — amelyek fontos részei a filmnek — művészi módon ábrázolja .azt is, hogy ezek milyen hatásokat, cselekvéseket váltanak ki az emberekből. A fasiszta Németország által elfoglalt Csehszlovákiában indul a cselekmény- sor — a lidicei vérengzéssel. A következő képsorban a szörnyű terrorcselekmény hatását látjuk a Szovjetunióban állomásozó csehszlovák zászlóalj katonádnak körében. A fasiszták elől vonultak a Szovjetunióba, s az események hallatán egy emberként követelik, hogy a frontra mehessenek. Természetesen másként viszonyulnak mindehhez a Londonba menekült cseh polgári vezetők. Ök »kifelé« szívesen eljátszanak a Szovjetunió szövetségesét, valójában azonban attól tartanák, hogy a felszabadulás után a haladó erők kerülnek hatalomra Csehszlovákiában. A tisztek és katonák kérése eldönti a zászlóalj sorsát: a parancsnok, Svoboda vezetésével elindulnak a frontra, és Harkov térségében esnek át a tűzkeresztségen. Szokolovo egy kis falu neve, ahová a csehszlovák zászlóalj egyik megerősített százada beveszi magát. A németek ellentámadása pontosan a falu felé tart, s a túlerővel szemben hősiesen védekezik a század. Hősként hal meg századparancsnok és beosztott tisztjei, s az élve maradottak marokszázadból, aki vissza térhetett zászlóaljához, s haladhatott tovább, nyugat felé — együtt a szovjet csapatokkal —, hogy hazája felszabadításának részese lehessen. Nagy ívű történelmi események rajzát, jelentős politiku- sök és névtelen harcosok portréját látjuk megelevenedni e nagyszabású filmben. Epizódok és a döntő jelentőségű események tanúivá avatja nézőit a film. A dokumentum így válik műalkotássá és a művészi szándék így áll a hiteles ábrázolás szolgálatába. Az izgalmas, több szálú cselekménnyel egyenrangú az egyszerű, patetikus külsősényi csoportja kitart, a vissza- | gekitől mentes emberábrázolás vonulási parancsig... Né- is. hány ember maradt csupán al Tröszt Tibor Kevés alkotóművésznek adatik meg életében az osztatlan és egyértelmű elismerés. Különösen akkor. találkozik értetlenséggel, ha egészen újat alkot, — olyat, ami nem illeszthető be az addig ismert sorba és meghökkenti az embereket. Bartók zenéje ilyen; még ma is, harminc évvel a halála után. Hogyne lett volna az a harmincas években, amikor ezeket a darabokat írta! A Zeneakadémia tanára volt, tanított, s időnként hangversenyezett, de legszívesebben csak komponált vagy népdalt gyűjtött volna... Erre azonban nem mindig volt lehetősége. A hai-mincas években került a Zeneakadémiára egy fiatalember, Szabó András, aki már tizenöt éve a kaposvári zeneiskola tanára. Ismerte a nagy művészt. Szívesen beszél ezekről a találkozásokról. — Én nem az ő tanítványa voltam, de gyakran beszélgettem vele, a többi zeneakadé- mistával együtt. Ezekre a beszélgetésekre általában a szünetekben került sor, amikor ő a folyosón sétált vagy az ablakmélyedésbe húzódva ci- garéttázot. Mindig egyedül.. . Ilyenkor szoktunk odamenni hozzá. Szívesen válaszolga- tott, bármit kérdeztünk. — Érzékeny, zárkózott ember volt? — Igen. S érzékenységét fokozta az a gúny, amelynek céltáblája volt. Öt abban az időben még a hivatalosan vett »szakma« sem értette. Pedig nagy tehetségű professzorok voltak az akadémián. Mégis... sem a zenéjét, sem a népdalgyűjtő munkáját nem értékelték. Olyan megjegyzések is elhangzottak róla, hogy már csak az hiányzik, hogy hálóingben rohangáljon a körúton,, népdalokat üvöltözve... — És a diákok milyennek látták Bartók művészetét ? — Mi sem értettük a zenéjét, mégis éreztük, hogy nagy művész. Én például elhatái roztam, hogy ha elvégzem az Somogybán is szerveznek hétvégi utazást A Cooptourist tervei A 15. iroda Kaposváron nyílt meg Szabó Dezsőtől, a szövetkezeti utazási iroda kereskedelmi igazgatójától a Cooptourist munkájáról érdeklődtünk. — Hány irodájuk van most? — A Cooptouristnak a most megnyitott kaposvári irodával együtt tizenöt kirendeltsége van: három a fővárosban, három a Balaton- parton és kilenc a megye- székhelyeken. Kaposváron öt évvel ezelőtt kezdtük meg a munkát és most olyan Irodát adhattunk át a Kossuth Lajos utcában, amely minden szempontból megfelel az idegenforgalom 1 követelményeinek. Bővülnek szolgáltatásaink is. A csoportos utazások mellett a jövőben többet foglalkozunk majd az egyéni utazókkal, ezenkívül szocialista és nyugati országok valutáinak árusításával, menetjegy-értékesítéssel lásfoglalással is. és szálHogyan értékelik a Cooptourist helyét a magyar idegenforgalmi vállalatok sorában? — A Cooptourist több mint öt éve kezdte meg működését. Évi forgalma félmil- liárd forint körül van, ' s több mint százötvenezer turista kül- és belföldi utaztatásával foglalkozik. Kapcsolatai vannak a világ majdnem minden részével. Számunkra a legnagyobb forgalmat Csehszlovákia, Bulgária és Lengyelország hozza; a legtöbb ügyfelünk a Szovjetunióban , és Bulgáriában vesz részt társasutazáson. Szép eredményeket mutathatunk fel. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a Cooptourist szövetkezeti utazási iroda; programjainkban szép számmal vannak szakmai utak. Az idén 20 000 turistát utaztattunk például a mezőgazdasági kiállításra. És nemcsak magyar, hanem külföldi utasok is megtekintették a bemutatót. Ehhez még hozzá kell tennünk, hogy más alkalmakkor is jönnek hazánkba mezőgazdaságunk iránt érdeklődő külföldiek. — Mind több szó esik a , Belső-Somogy idegenforgalmáról. A Cooptouristnak milyen tervei ixinnak a somogyi idegen- forgalom fellendítésére ? — Somogybán két irodánk van: egy a Balaton-parton, egy pedig a megyeszékhelyen. Így a megyében egyszerre két feladatunk is van: a Balaton-parti idegenforgalom, a külföldiek kiszolgálása és a megyei turizmus szervezése. A siófoki iroda munkájának kilencven százaléka a külföldi turisták kiszolgálásából áll, a belső idegenforgalomra csupán tíz százalék jut. A siófoki iroda csaknem 4000 fizetővendég-egységet irányít és 400 lakosztályt tart fenn. Kaposváron az új iroda a megye belső idegenforgalmát is igyekszik fejleszteni. Belső-Somogyban hiányosságok vannak az idegenforgalomban, ezt mi is jól tudjuk; és igyekszünk segíteni, amennyire a lehetőségeink engedik. Szerintünk az első feladat a lehetőségek feltárása lenne: a megyében működő valamennyi utazási irodának egységesen kellene fellépnie ennek érdekében. Nekünk voltak már próbálkozásaink, akkor, amikor az iskolásoknak tanulmányutakat szerveztünk a megyében. Szeretnénk megoldani itt, Somogybán is a szövetkezeti tagok, áfész-dolgozók tartalmasabb szabadidő-kihasználását; körutakat szervezünk majd részükre a megyében. N. J. ■ akadémiát, végigtanulmányozom, végigjátszom a Bartók- műveket. I — Ezt megtörtént? — Igen. 1944-ben hangversenyt is adtam belőlük a Zeneakadémián. — Hogyan tanított Bartók? — Nem volt nála kötelező »lecke«. Minden növendék maga döntötte el, hogy milyen nehézségű darabokat játszik. Ennek két oka volt: az egyik, hogy Bartók nem szívesen kénvszerített senkit, a szabadság híve volt; a másik ok, hogy i nem szeretett tanítani. Menekült tőle, a komponálás kötötte volna le. — Ügy tudom, hogy a növendékek nem játszhattak nála kottából, mindent kívülről kellett tudniuk. Ö viszont még hangversenyen is használta a kottát. — Ez így van. Egyszer megkérdeztem tőle, egy ilyen folyosói beszélgetés alkalmával, hogy a saját műveit miért játssza olyan ritkán hangversenyen. Azt válaszolta: amíg betanul egyet, addig másik ötöt megír. És nagyon sok mondanivalója van, sokat szeretne még komponálni. Azt is mondta: reméli, hogy műveit majd mások adják elő. — Mi volt a véleménye saját zenéjéről? Beszélt erről? — Igen. Egyszer arról kérdezgettem, hogyan szerkeszti a műveit. Azt mondta, hogy teljesen újat kellett kitalálni, mert a romantikusok már minden variációs lehetőséget kiaknáztak. Új kell... Ehhez tudni kell, hogy fiatal korában ő is ezt, a romantikusok által kialakított módszert követte, és nagy sikere volt. Hamarosan rájött azonban, hogy ezt az utat nem szabad járnia. — Mikor látta utoljára? — Mielőtt Amerikába távozott, búcsúhangversenyt adott a feleségével. Előadóművészetének csúcspontja volt ez a koncert. — Mi a véleménye: az a harminc év, amely halála óta eltelt, elég volt zenéje megértéséhez? — Részben. Sokat tettek ennek érdekében, de még nem mindent. A zeneiskolák nem elegendőek ehhez: több kell. A XX. század legnagyobb zeneművészének hagyatéka erre kötelez bennünket. Simon Márta
